"Azonban nem tudom elképzelni azt, hogy a végtelen potenciális energia, EGY db szingularitásban, (különleges helyen) összpontosuljon. Ahhoz már kevés az elvonatkoztató képességem, hogy minden, ami van, egy kiterjedés nélküli pontban legyen."
Látod ezt én sem tudom elképzelni. :)
Amikor először találkoztam az Ősrobbanás elméletével, akkor az én képzeletemben is valami felfoghatatlan ürességben úszó vagy inkább statikusan létező végtelensűrűségű energiapont jelenítődött meg. Ami hát csak így önmagában véve valóban elég abszurd. Legalább annyira mint az ateisták által elképzelt Teremtő képe, hogy az valahol ki tudja hol a tér-időben csak úgy önmagától van. Anélkül hogy annak ne lehetne oka vagy létrehozója.
Mindkettőhöz erőn felül kéne megerőltetni az emberi képzeletet. :) Ebben tökéletesen igazad van, és maximálisan osztozom.
Az emberi gondolkodás úgy lett bedrótozva hogy tér-időben helyezze valahová magában a dolgokat.
De mint mondtam maga a tér-idő is az Abszolútum, a végső ok, avagy ahogy filozófiai meghatározásként szerepel a végső Valóság 4 dimenziós világú teremtménye. A Teremtő, akit "mozdulatlan mozgató"-nak is neveznek, nem valamiféle adott különleges helyen kell elképzelni a tér-időben, hanem fizikai hasonlattal élve úgy, mint azt a legvégső dimenziót, mely valamennyi alacsonyabb fokozatút is tartalmazza.
Ezért is mondja ezt az általunk megtapasztalt 4 dimenziós világot a legtöbb hitrendszer csupán káprázatnak vagy illuzórikusnak, akárcsak egy álomképet. Mert hogy maga a végső Valóság mindezeken, és valamennyi általunk elképzelten is túl van.
Mivel maga a tér-idő is az Abszolútum teremtménye. S mint minden létező-nemlétező csakis az Abszolútumon belül létezhet. Ahol a "nemlétező" a létezők közti világűrt jelképezi. Ami tulajdonképpen a fizikai semmi megfelelője. De aminek mégiscsak léteznie kell hogy maguk a részek is létezhessenek.
A magam részéről vevő vagyok bármilyen megfogalmazásra, értelmezésre, hiszen azok a törekvést igazolják. Azonban nem tudom elképzelni azt, hogy a végtelen potenciális energia, EGY db szingularitásban, (különleges helyen) összpontosuljon. Ahhoz már kevés az elvonatkoztató képességem, hogy minden, ami van, egy kiterjedés nélküli pontban legyen. Ezért képzelem azt, hogy csak a végtelen sok parányi téridő-kvantum lehet a kiterjedt és pontba zsugorodott állapot között váltakozva, fluktuálva. Ez az önmegnyilvánulása, a végtelen erő, végtelen mennyiségben, de parányi adagokban. Ez lehet az Abszolútum vagyok, aki vagyok alap állapota. Ami ezután megnyilvánulásra kerül, az már az anyagi világ, térben és időben véges formája.
"A semmiben rejlik a minden. A nem-térben rejlik a tér. A mindenben rejlenek a részek.
A részletek azonban csak az időben válnak azzá, amik.
A semmi, egy olyan szó, kifejezés, ami arra utal, hogy a valami nem létezik. A semminek nem lehet tapasztalója, és nem lehet megfogalmazója sem, ha a semmi van. Ez egy antinómia"
Nem, nem az. De örülök a felvetésednek mert valóban nem olyan egyszerű megérteni ezt.
Ugyanis a következőképpen kezdődik az idézett részlet:
"Kezdetben volt a Minden, és nem volt semmi más. Ám a Minden nem ismerte önmagát - mert nem volt SEMMI MÁS. Ilyenformán a Minden sem volt, nem LEHETETT, minthogy másnak a hiányában semmi nincs."
Itt az első mondat ugyanúgy utal Istenre, mint az Ősrobbanás kezdetű tudományos elmélet végtelen sűrűségű kezdőpontjára.
Ami nem más mint a gravitációs szingularitás. Vagyis ahol még nem létezik a tér-idő. Így tulajdonképpen ezen elmélet szerint ez a végtelensűrűségű energia pont egyben a minden is. De itt tegyük is félre a tudományt, mivel ez az elmélet is problémákkal küzd. Így jelenleg a közelmultban távozott Stephen Hawking szerint aki a korábbi nézeteit is revidiálva többször is úgy nyilatkozott miszerint a legújabb elméletek közül számára a semmiből keletkezés a legszimpatikusabb.
Így ezen tudományos nézet szerint is "a semmiben rejlik a minden, a nem-térben rejlik a tér.
De nézzük hogy mi a helyzet a Mindennel/Istennel a teremtés előtti pillanatban. Ahol a tér-idő ugyanúgy értelmezhetetlen fogalom mint a gravitációs szingularitásban. Ahol még nem léteznek fizikai törvények. Vagyis tulajdonképpen egyszerre jelent a minden a tér-idő vonatkozásában semmit is.
Egy tudatos entitás szemszögéből nézve ez egy kicsit hasonlatos állapot, mintha egy olyan újszülött csecsemő helyébe képzelnénk magunkat aki minden külső ingertől, vagyis hangoktól, szagoktól, ízektől, tapintástól vizualitástól mentes sötét-süket környezetbe születnénk bele, ahol valójában tér-idő hiányában semmiféle környezetről sem beszélhetünk.
Egyetlen tapasztalásunk csupán az hogy vagyunk. Odabenn... belül a lelkünkben.
Ha behunyjuk a szemünket, elcsendesítünk mindent magunk körül, kikapcsoljuk a zajokat, a teljes környezetünktől és valamennyi multbéli emlékeintől elvonatkoztatunk. Akkor beleélhetjük ebbe a helyzetbe magunkat. Megjeleníti magát a valódi önvalónk mélyen odabenn legbelül...
Ami tulajdonképpen minden külső inger hiányában valójában a lét-nem lét határa. A minden és a semmi közti választóhatár.
"A Vagyok-Nem vagyok."
Egy újszülött csecsemő ugyanis az első külső ingerek alapján azonosítja magát. Az alapján hogy először felfedez tárgyakat, mosolygó esetleg savanyú arcokat, fényeket, színeket, árnyalatokat, kedves meleg vagy éppen síró hangokat. Melyek mind a környezet első ránk reflektáló hatásai. Ezek a legelső minket ért környezeti visszacsatolások tudatosítják bennünk azt az érzést hogy egyáltalán létezünk és e reflexiók minősége kelti bennünk azt az érzést hogy milyenek is vagyunk.
Tulajdonképpen ez lenne a jelentése annak a sornak hogy "másnak a hiányában semmi nincs."
Visszatérve a Mindenhez, ez annyiban módosul hogy mint a kezdeti szingularitásban, végtelensűrűségű energia öszpontosul.
Mely a "vagyok odabenn" létérzést "pompás dicsőséges" tartalommal tölti fel. Csak hát mivel mint minden jelző valamihez képest jelzésű viszonyítást jelent, és ilyen viszonyítási pont a Mindenen kívül nem létezik, ez a szükségszerű önmegismerés a kiváltó oka magának a teremtésnek, ezen műrészlet szerint.
Ami alapján mi nem vagyunk kevesebbek, mint az Őstudat, az ősértelem, a korlátok és feltétel nélküli időtlen Abszolútum parányi aprócska tudatrészei. Ennek okán tudatként örökké valók. Mivel maga a tér-idő is az Abszolútum teremtménye. S mint minden létező-nemlétező csakis az Abszolútumon belül létezhet. Ahol a "nemlétező" a létezők közti világűrt jelképezi. Ami tulajdonképpen a fizikai semmi megfelelője. De aminek mégiscsak léteznie kell hogy maguk a részek is létezhessenek.
Tehát ezalapján mondható hogy "Isten minden ami van és minden ami nincs".
Szóval nem egyszerű, de így talán valamivel érthetőbb hogy miről is szól az alábbi irodalmi részlet.
(amúgy meg küldtem pár napja számodra egy rövidke posztot is még a szomorú szmájlis bejegyzésedre is ezzel kapcsolatban :)
A semmiben rejlik a minden. A nem-térben rejlik a tér. A mindenben rejlenek a részek.
A részletek azonban csak az időben válnak azzá, amik.
A semmi, egy olyan szó, kifejezés, ami arra utal, hogy a valami nem létezik. A semminek nem lehet tapasztalója, és nem lehet megfogalmazója sem, ha a semmi van. Ez egy antinómia. Mivel a valami van, és tapasztalható, a semmi csak feltételezhető, egy idea arra, aminek a léte tagadott, vagy nem igazolható. Ez az idea, viszont megosztja a mindenséget tapasztalóra, tapasztalhatóra és nem tapasztalhatóra. Ha a mindenségnek van egy nem tapasztalható része is, akkor az csak egy olyan idea lehet, amit igazolni sem lehet. Ez lenne az Isten, ami alapvetően egy idea és nem igazolható, de szubjektíven tapasztalható, mint a mindenségnek a "latens", rejtőzködő része. Az a nagy kérdés, hogy egy idea, vagy AZ idea lehet e tapasztaló? Mert ha lehet, az kölcsönhatásba hozná a tapasztalókat, ha másként nem, hát szubjektíven, ki-ki alapon.
A tavasz valóban nem a semmiből jön létre, de mint minden körforgásban ahol az idő tényező is jelen van jogosan felvethető hogy jó jó, de mi lehetett azelőtt. Mivel hát 4 évszak sem volt mindig, s a Föld nagyobbik felében most sincs a bolygónkon.
Az Ősrobbanás, Isten, Semmi gondolata azért "praktikus" mivel nincs azelőtt. A Semmiből már nem lehet hová hátrálni, Isten, az Ősrobbanás meg maga hozta létre az időt, ezért értelmetlenné teszi a "mi volt az idő előtt?" kérdéskört.
Az már egész más kérdés hogy ezek közül melyik lehet a legvalószínűbb. :)
"Kezdetben volt a Minden, és nem volt semmi más. Ám a Minden nem ismerte önmagát - mert nem volt SEMMI MÁS. Ilyenformán a Minden sem volt, nem LEHETETT, minthogy másnak a hiányában semmi nincs.
Ez az egyetemes van-nincs, lét-nemlét, amelyről az idők kezdete óta beszélnek a misztikusok.
A Minden ugyan tudott önmagáról -ez azonban nem volt elég, minthogy mindez csak elméleti ismeret volt, nem gyakorlati tapasztalat. Önmaga megtapasztalására sóvárgott, mert tudni akarta, mi az, amit oly pompásnak, oly dicsőségesnek érez. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, minthogy a "pompás" vagy "dicsőséges" szavak csupán viszonyított jelzők. A Minden nem tudhatta, mit érez pompásnak és dicsőségesnek, ha nem NYILVÁNUL MEG.
Ha nem tudja, hogy micsoda NEM, ha nem tudja, hogy milyen NEM, fel sem merülhet a MICSODA és a MILYEN kérdése.
Az egyetlen, amit a Minden biztosan tudhatott, hogy nincsen semmi más. Így viszont soha nem ismerheti meg magát egy Önmagán kívül álló viszonyítási pontból. EGYETLEN viszonyítási pont létezett - ODABENT.
A "lét-nemlét". A Vagyok-Nem vagyok.
Így a Minden úgy döntött, hogy tapasztalati úton is megismeri önmagát. Ráébredt, hogyan létesíthet viszonyítási pontot Önmagán BELÜL. Úgy érvelt, hogy Önmaga bármely része szükségszerűen kevesebb az egésznél, és ha ilyen módon részekre osztja Önmagát, minden rész -lévén kevesebb az egésznél- KÍVÜLRŐL tekinthet Önmaga TÖBBI részére, és láthatja pompáját. Így osztotta fel magát a Minden -és vált egyetlen dicsőséges pillanatban EZZÉ és AZZÁ. Ez volt az első alkalom, hogy egymástól bizonyos távolságban, mégis egyidejűleg létezett EZ és AZ; és ami létrehozta, az EGYIKKEL SEM volt azonos ezek közül. Ilyenformán egyszeriben három alkotóelem jött létre: ami ITT van, ami OTT van, és az, ami NINCS SEM ITT, SEM OTT - de aminek mégiscsak muszáj léteznie, hogy létezhessen az ITT és az OTT.
A semmiben rejlik a minden. A nem-térben rejlik a tér. A mindenben rejlenek a részek.
Isten tehát Minden -minden, ami látható, és minden, ami láthatatlan-, így a meghatározás Róla, mint a Nagy Láthatatlanról, a nem köznapi értelemben vett Semmiről (a felfoghatatlan TELJESSÉGRŐL), vagy a Köztes Térről, mely lényegében a keleti misztika meghatározása Istenről semmivel sem pontosabb, mint Isten gyakorlatias nyugati meghatározása, mely szerint Isten minden, ami látható. Azoknak helytálló az értelmezése, akik úgy tartják, hogy Isten Minden, Ami Van, és Minden, Ami Nincs. Az "itt" és az "ott" megteremtésével lehetővé vált Isten számára, hogy megismerje Önmagát. E nagy robbanás pillanatában Isten megteremtette a VISZONYÍTÁST és a VISZONYLAGOSSÁGOT - a legnagyobb ajándékot, melyet valaha is adott és adhatott Önmagának. Így keletkezik a Semmiből a Minden -alapvetően spirituális esemény, mely mellesleg (a kiindulópontjától eltekintve) tökéletesen egybeesik a tudósok által "Big Bang"-nek nevezett elmélettel. (...) "
részlet: Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel
A tavasz nem a semmiből jön létre hanem az előző természeti esztendő lényegi folytatódása: az ősszel elvetett mag kikel belőle lesz az őszi árpa.Ugyanaz a medve jön ki a barlangbol amelyik ősszel bebujt szunnyadni.
Az uj teremtés összekapcsolodik az előzővel.Valahogyan.
Ősrobbanás elmélet hibája három fő dologból tevődik össze: 1. Vatikáni lobbitevékenység 2. Mérési és viszonyítási, matematikai hiba 3. Memetikai (ismétléstani, klónozási) idegrendszeri vírusos terjedés.
Ja és igen ... vagy egy metafizikai, logikán túli hülyítési része is, amit akár Heideggertől is elleshettek.
... ha valami látszólag annyira bonyolult, hogy értelmetlen, akkor sokan divatból úgy csinálnak, mintha értelmes lenne és érthető
Hawking nem hogy nem volt Isten lobbista, de kifejezetten kereste azon utakat melyek az Isteni teremtésen kívüli alternatívákat kínálnak. Bár ezirányban kétségkívül mind családi mind pedig vatikáni oldalról komoly nyomás alatt volt.
Ezt maga is többször nyilatkozta. A vatikáni képeken sem látszik rajta az az elhivatott mosoly, inkább egy olyan menyasszony benyomását kelti akit erőszakkal citálnak az oltár elé. :)
Bár az hogy valójában mi játszódott le benne az élete végén csak találgatni lehet. Alighanem sosem volt kibékülve a teremtő Isten gondolatával, mivel akkor saját magában kellett volna keresnie isteni büntetésként megélve a rajta időközben elhatalmasodó testi nyomorúságát.
A Discovery Science "A nagy kérdés" -című adásában elhangzott kérdésre
miszerint "mi volt a Kezdetek (Ősrobbanás) előtt?"-re Stephen Hawking
szerint a ma előforduló elméletek közül számára az a legszimpatikusabb miszerint
az Univerzum a semmiből, önmagától jött létre....
Ez van mikor folyton visszakérdezünk hogy az éppen aktuális kezdeti valami: pl. Isten vagy az a bizonyos végtelensűrűségű
energiapont miáltal jöhetett létre. S hát ha ezt a kérdést a "nem tudományos Isten" ;) létére vonatkozólag feltesszük, akkor ezt ugyanilyen joggal megtehetjük bármire amit a Kezdeteknek tekintünk. Amire persze a praktikus válasz a mindenek előtt lévő Karakuttyon kívül az, hogy akárcsak Isten, az Ősrobbanás is az időt maga hozta létre. Ezért itt nincs is értelme az időre vonatkozó kérdéseknek.
De ezek szerint legalábbis az Ősrobbanást illetően mégis csak van. Ugyanis az emberi elme úgy van bedrótozva hogy azt nehezen emészti hogy valami, legyen az bármi, csak úgy, önmaga erejéből legyen. Ezért azt minduntalan valamiből vissza kell hogy származtassa. S ebből a körből bizony mindaddig képtelenség kilépni míg az a kezdeti valami teljesen el nem tűnik, vagyis Semmivé nem válik.
Így igaza lőn azon misztikusoknak kik szerint a Semmiből lesz a Minden, s a Mindenből a Semmi.
(Ez is voltam én egykoron- Milán bácsi, napló részlet gyermekeimnek - Mészáros Márta néni)
És még egy-két megjegyzés lehettem én, mert egyfelől heideggert nagyon nagyra tartottam, másfelől a sírjához is elpüfögtem egy disszidens haverom kocsijával a gyerekeimmel///1989-BEN///.(( Aztán jóval később a lányom pHd jénél Fehér M is ott volt, de a lányom nem hozta szóba a temető látogatást))
MTA BTK Filozófiai Intézetben részt vettem ezen az előadáson:
Időpont: 2019. február
Cassirer és Heidegger davosi vitája a filozófia alapjairól és lényegéről
Érdekelt az előadás Heidegger miatt, hogy megtudok-e róla valami olyasmit, ami miatt a nagyon rossz állás pontom a nézeteiről esetleg jobbra fordult volna. Sajnos kb 40 percet bírtam ott lenni. Érteni értettem minden idegen szakszót, csak éppen gyakorlati értelme nem volt ott semminek sem, ami elhangzott. - Így leléptem. Biztos az én hibám. Túlságosan mérnök agyam van.
"Heidegger vásári kókler a filozófiában aki csakis lopott holmit vitt a vásárba, minden ami Heideggertől való , másodkézből való, az utángondolkodó prototípusa, akiből a saját gondolatokhoz hiányzott ténylegesen minden de minden.Heidegger módszere abból állt, hogy idegen,nagy gondolatokból a leghatalmasabb gátlástalansággal saját kis gondolatokat csinált.Heidegger a német filozófia kispolgára" :)
Tudod egy olyan világban ahol ubi,hambi,édi,zsebi,kovi ,büfi .lécci .stb. szavak hemzsegnek ott éppen eléggé el van rejtőztetve még a létvizsgálat apró bimbócskájai is,hogy valóban teljesen mindegy ,hogy használod-e még a heidi(?) elnevezést.
Ó, a Heidi nekem kedvesebb, mint az az f betűs szó, hm? Jobban hangzik. Ez alapján ítélkezni, hát... lehet, de minek. Összeveszni nem akarok a világért sem, képmutató lenni annyira sem. Az esetleges túlzott tisztelet ellen, kicsit "pimaszkodásból", ami mellett megfér a komolyság és tisztelet, és a szeretet, ha használhatom ezt a szót.... hogy mennyire értem, élem vki "világképét", mennyire férek hozzá a hangulatához, el tudom dönteni magam. Hiszen nem tudunk egymásról semmit ezeken az apró jeleken kívül...
Ha Heidinek(?) hívod Heideggert,akkor már be is bizonyítottad,hogy fingod sincs róla.(ami végül is nem olyan nagy baj,hisz fiatal vagy)
Ugyanis utálta a rövidítéseket és a gügyögéseket. Attól,hogy némely szemináriumokon bevágod a különféle definiciókat és a sablon szövegeket,attól persze,még lehet sőt valószínűl,hogy jól fogsz vizsgázni,de a filozófiához annak semmi köze nem lesz.Ami persze megint nem olyan nagy baj.
nem tudom, él-e ebben az országban vki, aki ki tudott alakítani egy valódi Hegel-képet (az őszi Hegel konferencián nem ez volt a benoymásom, noha voltak jó előadások).... Heideggernél (ja, bocs, Heidinél :-) )nem is a kép, inkább a hangulat, ami fontos, nicht?
Ó, hát akkor kellőképp belemélyedtél már a heideggeri gondolatkörbe... (Külön irigyellek amúgy, hogy volt szerencséd F.M. szemináriumaihoz. Nekem sajnos nem, és Heideggert sem olyan mélységben tanultam, amennyire szerettem volna... Pl. szó sem esett a kései H. munkásságáról ("A Metafizikai alapfogalmai" c. mű pl.)) A primer források természetesen mindig a legjobbak, ehhez kétség nem fér, viszont az elszántság könnyen bumerángként üthet vissza, mint ahogy most nálad is. Ezért lehet hasznos elsőnek egy-egy jó interpretációval kezdeni. Hiába érti meg valaki elsőre mondjuk Kant, Hegel, Heidegger filozófiai rendszereit (hogy csak három önkényesen választott nehéz szerzőt említsek), ha nem áll össze a kép az intenciókat illetően, ha nincs mögötte az az alap, amely elrendezheti a legnehezebb terminusokat egy még tágabb kontextusban. Amely tehát segíthet kialakítani egy kanti/hegeli/heideggeri képet.
Robert Zimmer könyve úgy közérthető, hogy mégsem populáris és minden lényeges terminust érint, magyaráz (igaz, nem könyvnyi méretben, de itt nem is ez a cél).
olvastam Fehér M. és Safranski Heidegger-könyveit, sőt, az utóbbi fél évben végigültem Fehér M. szemináriumát, ahol a Lét és idő bevezetését elemezte... úgyhogy már ismerem a fudamentál-ontológia és az egzisztenciális analitika közti különbséget, nem mintha ettől jobban érteném Heidit.... :-) ... a primer forrásokat szeretem, a "Zeit und Sein", egy kései, rövid írás, amit Fehér M. ajánlott, az se rossz...
A legtöbb nagy, hatástörténeti filozófus esetében nem célszerű rögtön fejest ugrani a primer művekbe, mert fogódzkodók nélkül hosszadalmasabb, jóval nehezebb megérteni (bár aki megteheti, jobban jár, mert a szellemi kaland a sajátja, intenzívebb belső élményeket és okulásokat nyerve ezzel). Különösen igaz ez Heideggerre, akinek a filozófiai nyelvezetét a hétköznapi nyelv által használt szavak olyan speciális jelentéstartalommal kibővített terminusai adják, amelyek megértése, a maguk teljes konnotációiban való helyes értelmezése magyarázó interpretációkat kívánnak meg.
Számtalan bevezető kalauz található a piacon, jók és kevésbé jók... Én ezek közül egyet ajánlanék:
én most ismerkedek Heideggerrel, és köszi a topic elején az idézeteket, sztem nem zavaros, nekem mondott valamit... az alapfogalmakat amúgy nem lehet definiálni, csak "körüljárni", ahogy H. is próbálkozott. ha a körüljárás netán homályosnak tűnik, az is azért lehet, mert maguk az alapfogalmak homályosak számunkra... azért "ennek ellenére" megértjük egymást.
Heidegger a XX.század legfontosabb filozófusa volt(csak így egyszerűen).
Bizonyitékok:
1,Ontologia
2,Esztétika
3,Nyelvfilozófia
4,Történelem filozófia
5,Tudomány filozófia
6,Pszichológia
(Alapvető,perdöntő gondolatainak egy részét viszont pl.Nietzschétől,Diltheytől,Schopenhauertől kaparintotta-de ez nem baj:mindenki onnan szerez,ahol megfordul,ahol gondolkozik.)
Egyet nem tudok csak:Miért nincs kereszt Heidegger sírján?
