Szóval ilyesmiben nem nagyon hazudtak.
Olyan előfordult hogy valaki megszokásból hazudott, noha semmi szükség nem lett volna rá.:-))) Dehát már úgyis végighazudta az életét szegény, leszokni úgysem tudott volna, akkor mit idegesítettem volna azzal, hogy elárulom neki, hogy az olcsó dumáját nem veszem be.:-)))
Én a másik oldalra értettem.:-)))
Olyasfélét nem mondtam soha senkinek, hogy "hétvégén is találkozzunk" meg "bár minden nap együtt lehetnénk". (Foglalt egyedekkel kapcsolatban eleve hülyeség is volna ilyesmin már csak gondolkodni is. Főleg mert immár én is az vagyok.)
igen, sajnos volt tapasztalatom ezzel. két év után csak szakítás után tudtam meg, hogy a levél, amit pár nappal azelőtt kaptam, kvázi csak kedvességből és nem szerelemből íródott, az összes szavával együtt, amik ilyenek voltak: összetartozásunk, végtelen hitünk, szerelmünk, köszönöm hogy vagy nekem, kitartasz mellettem, nem csak szeretlek, te vagy az életem. nagyon szeretlek...blabla.
puff neki. három nap múlva szakított velem, egy hét múlva már egy gogotáncost kúrogatott. frankóóóÓóÓó!
Akkor a kérdés számodra - mint csontbecsületes egyed számára - úgy merülhet csak fel, vajon Neked mondtak-e hasonlót, vagy mindig észrevetted-e,hogy hazudnak, vagy esetleg később vetted észre.
Hogy soha nem hazudnak valakinek - nos, ebbe kételkedem...:))
Ez feltehetőleg azért alakult így, mert soha nem éreztem kényszert rá, hogy ennyire tapadjak az illető férfira.
Micsoda pióca nők létezhetnek a világon. Bár férfiban is van ilyen.
Ezt a topicot a (hozzám hasonló) jellemtelen egyedeknek szánom (vagy az őszintéknek?!); témája: mivel etetjük a meghódítani kívántat, illetve a megszerzettett?
Hátha tanulunk belőle – már ha többen vannak, akik felvállalják a hazugságaikat.
Kezdem:
1.
(már „megszerzett” (levadászott) egyed, többedik alkalom, nem szó szerint):
- Azért milyen jó lenne, ha együtt élhetnénk és minden nap együtt ébrednénk!
- Borzasztó, hogy még néhány évig nem tudjuk megtenni (hazugság no.1)
- De legalább tudnánk többet találkozni, mondjuk minden hétköznap!
- Tényleg jó lenne, de tudod…(a gyerekek, a munka, a házi kakadu táplálékának beszerzése, kinek mi tetszik…) (hazugság no.2)
- És ez a hétvége, mondjuk szombat délután?
- Tudod, hogy akkor a gyerek táncbemutatójára kell mennem (hazugság no.3)
2.
(szintén már megszerzett egyed – vállalati kirándulás éjszakája):
- És most mi lesz, otthon is találkozunk majd?
- Hát persze, csak azt nem tudom…..(félhazugság)
- És ugye nem mondod meg senkinek?
- Dehogy mondom (félhazugság)
- És még holnap is ennyire fogsz szeretni?
- Persze (félhazugság – mert ennyire biztos fogom…)
De vannak ezeknél húzósabb ígéretek, megjegyzések, vallomások, hazugságok, vannak olyanok is, amikor a „kimondás” pillanatában még komolyan gondoljuk, de másnap már nem – szóval ez a topic arról szólna, mit ne higgyünk el okvetlenül, illetve arról is, hogy saját jól felfogott érdekünkben mi után ne érdeklődjünk, milyen kérdést ne tegyünk fel semmiképpen sem – mert hátha őszinte választ kapunk, ami sokszor ugyanolyan rosszul esik, mint ha később hazugságon kapjuk az illetőt.
