De nen vagy hajléktalan, Te vagy az, aki a középúton siet kitűzött céja felé, s közben történnek dolgok, melyeket vagy észreveszünk, vagy nem. Arra válaszolj, hogy Te mit tennél?
Könnyebb elbeszélni a dolog felett, mint dönteni.
Mit teszek? Nem örülök, hisz oly szépnek indult ez a nap. Régóta gondolom azt, hogy a hajléktalanok élete megfejthetetlen, hogy mitôl megy nap mint nap elôbbre, mitôl kelnek fel reggel és kezdik az egész értelmetlenséget újra, így ez bizonyíték arra, hogy valóban értelmetlen. Ha hajléktalan lennék, én sem csinálnám soká.
Randevura sietsz. Életbevágóan fontos találkozóra.
Az út jobb oldalán két vásott kölyök ütlegel egy kutyát. Törd el a lábát, utána felakasztjuk, ide
erre a fára, kiáltja az egyik, a másik vihogva meglóbálja a husángját.
Az út baloldalán nagy folyó sodródik Dél felé, egy öreg, hajléktalan férfi szédeleg a partján, majd hirtelen a hullámok közé veti magát. Elmerül, majd felbukkan és segítségért kiált.
Ránézel az órádra, késésben vagy. Két pillanat nem sok, annyi időd van a döntésre. Mi legyen???
Semmiféle alapszabályt nem szegtem meg. Ez az első topic amit nyitottam, s amióta ez van, nem
írtam máshova.
Ha nem tudsz, nem akarsz bizalmat szavazni, kreálsz hozzá ideológiát, pedig itt nem arról van
szó, hogy kiben bizunk és kiben nem bízunk, az elején ezt nem is lehet még eldönteni, hanem arról, hogy részt akarunk e venni egy olyan játékban, aminek vannak bizonyos szabályai, de a gondolatok és az érzelmek kifejezésének határtalan lehetőséget ad.
A szabályok némileg átfogalmazódtak. A játék már él. Ha részt akarsz venni benne, találj ki magadnak egy új nevet, amit csak ebben a topicban
használsz. Ne aggódj, semmivel sem leszel kevesebb, hiszen ez csak játék.
Jócskán kifejtettem, hogy nem a BB, és nem a VV
eszement hangulatát kivánom itt megismételtetni, azok csupán az ötletet adták.
A bezártság érzése viszont szükségeltetik. Ez a dolog lényege. Bárki csinálhat magának nicknevet, amellyel csak itt " lép fel", de azzal a névvel
egy hónapra bezárkózik. Nem olyan nagy dolog.
Elrejtőzöl egy időre, s megizleled milyen az ,amikor a rejtözködésben kitárulkozhatasz.
Senkisem tudja ki vagy, tehát tökéletesen kiélvezheted és megszenvedheted a szellemi szabadságot. Levetheted korlátaidat ( ha képes vagy rá) s ez lehetőséget ad arra, hogy nagyjából
megfejtsd saját lelked titkait. Azokat, amelyek eleddig számodra is kétségesek, vagy ismeretlenek voltak.
Hééé, Te! Ezt a topicot nem itt kellett volna nyitni, hanem talántán a törzsasztalon. Ott sokkal többen vannak, s a többől könnyebben be lehet hódítani szellemi vállalkozókat. Én már jócskán benne vagyok a szerepemben, nem is kell megerőltetnem magam a babemutatkozáshoz. A hajam vörös, a bakancsom durva, és kiátkozottságomban is erős a harci vagabundom.
Hol az a szituácios játék? Majdmegmutatom, hogyan viselkedem benne:)
Nekem könnyű letáborozni itt, mert máshon mán nem is vagyok. Mehet a jöhet!
"Az életben mindenki több szerepet játszik".Tökéletesen igazad van velorexO. Három éves kor után elkezdődik a korlátok felépítése. Igen, így van. Tetszik a felvázolt elmélet, mert megerősít abban, hogyha nem is sikerül ebben a topicban megteremteni a lehetőséget bizonyos kérdések tisztázására, az ötletem és a szándékom
izgalmas , és egyáltalán nem tisztességtelen.
Azt szerettem volna kipróbáltatni (Utópia?)hogy képesek vagyunk e az internet láthatatlanságában,
a nicknevek őrzővédő pajzsa mögött némileg megszabadulni korlátainktól. Valamiféle társadalom kívüliséget képzeltem el, ami rálátást garantál a társadalomra, s az ott létező
korlátokkal küszködő énünkre. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy nincs szükség korlátokra, azok nélkül széthullanánk, anarchiába vesznénk, de az se semmi, ha valaki (valakik) képesek bizonyos emelkedett elvonatkoztatásra.(Remélem érted mire gondolok) A szellemi játék tér adott.
Eszmét cserélni érdemes. Éppen azt tesszük.
A topicötletem nem műxik? Úgy látszik ez a topiksors. Elég sok ötlet indul nagy elánnal a semmi felé, mert majdminden nick a saját kitalált
szellemi színpadára szeretne szereplőket begyüjteni, csakhogy a "netszínmű" partalan.Tudat alatt mindenki főszerepre számít, csakhát a dramaturgia általános szabályai szerint ez nem lehetséges. Vagy mégis? Ennek a kérdésnek az eldöntésére tettem kisérletet, de eddigi tapasztalataim a hagyományos műfaji sajátságokat
igazolják.
Kedves zsoltu, pontosan látom azt, ami le van írva, és látom azt is, hogy egyelőre nem az jön be, amit olvasni szeretnék, de ezt természetesnek
tartom. A kérdés valahogy így vetődik fel: Ki vagy Te ?( Mármint én) Mért kéne nekünk elfogadni az általad (általam) felkínált lehetőséget? Szebbek, jobbak, okosabbak leszünk ezáltal? Mért pakoljuk le gondolatainkat, érzéseinket pont itt, ebben a topicban, amikor ezer felé nyomulhatunk
ezerrel? Jobb haknizni, mint egyetlen "színház"
virtuális színpadán fölvállalni sokszínű önmagunkat, s résztvenni egy olyan játékban, aminek nem látjuk a végét. Igazatok van, megértem.
az ember (talán ha) egyéves koráig ösztönös lény, utánna elkezdödik a korlátok felépítése és ezzel együtt
a tudatos szerepjátszás is.
legjobb esetben a kialakított és publikált(!) szerepek közel állnak a valós (pillanatnyi) érzésekhez, ami persze
abszurd, mivel az érzések külsö és belsö hatások által állandó változó stádiumban vannak.
két azonos külsö impulzus sohasem hoz létre két teljesen egyforma reakciót, tehát az emberi folyamatok nem
megismételhetöek. ahhoz hogy közel hasonló reakciót érjünk közel azonos behatással, szükség van a szerepekre
és korlátokra.
ha megszünne a szerepjátszás, megszünne a (kialakított) emberi egyéniség is, mivel akkor a reakciók kizárólag képességektöl, hangulattól, ösztönöktöl és külsö behatásoktól függenének, és ez semmiféle társadalomban
nem lehetséges.
Nem állítottam, hogy el vagyok ragadtatva a Big
Brothertől, vagy a ValóVilágtól, nem az volt a célom, hogy másoljuk ide a látható virtuálist.Nem is lehetne. A sztárcsinálásnak az a formája igen kockázatos, bár a résztvevők nem betegek, csupán nárcisztikusak, s minden áron szeretnének kitörni a szürke hétköznapok egyhangúságából.
A két játék számomra korképet ad mégis, premier plánban egy generácio, amelyik nem tud mit kezdeni magával,s csak valamiféle sztárságban óhajtja elképzelni a jövőjét.
Elhiszem, hogy Téged zavarna az ilyen fajta szereplés, te meg hidd el, hogy én is többre tartok egy jó könyvet, mintsem azon drukkoljak, hogy ki veszi el Andi szüzességét.
(Láttad a KÍSÉRLET című filmet? Döbbenetes volt.
Ezt csak úgy mellékesen beszúrtam, pillanatnyilag nem téma. )
Mennyivel érdekesebb garmadával topicokat nyitni, érdektelen dolgokról fecsegni, mindenhova belesni, témátlan témákat egymásra halmozni... Mért érdekesebb , mint egy lehetséges,
nagyjából összefogott szellemi játék, amelynek segítségével megismerheted azokat, akik engedik
magukat megismerni, és bizonyos szituációs játékok
révén önmagadat is?
(így kell kezdenem, mert különben azt hihetnéd a következö sértegetések haragból irányulnak feléd...) :-)
igencsak szük látókörre vall és harmadrangú környezetre ha azt hiszed illemböl szidja a jóérzésü értelmiségi a Big Bráner Testvért, most nem kivánok túlságosan belemerülni, de ez nem európaiaknak való játék, nekünk mások az értékitéleteink...
zsenge naivságra vall, ha azt gondolod hogy nem számításból és feltünési viszketegségböl vesznek ezek a kiskaliberü rojtoslelkü egyedek részt benne. vagy pedig betegek valahol. mindezekkel együtt valszeg sikerként kezelik magukon azt, hogy még mindig találnak embereket mint te, akik hisznek a Mikulásban és abban hogy ott nem forgatókönyv szerint zajlik az élet.
arról hogy én mennyire merem vagy nem felvállalni valós énemet, elöször akkor lenne jogod véleményt mondani, ha ismernéd mind a kettöt. egyenlöre (szerintem) még egyiket sem ismered, maradjunk ebben...
Mért gondolod, hogy önsanyargató, és véres lenne a játék? Az anonimitás lehetőségei rengeteg féle
megnyilatkozásra adnak lehetőséget, például az őszinteségre, a valódi érzelmek bemutatására is.
Ha új álnév alatt megteremtesz egy személyiséget, s abba saját gondolataidat, érzéseidet "gyömöszölöd" bele, akkor az számodra önsanyargatás? A valóságban nyilván nem velorexO a neved, s lám még a választott maszk mögött sem
mered fölvállalni magad.
Minden embernek több énje van, az értelmesebbek élni, (akár játszani is) tudnak vele, a szűkagyúak azt hiszik, hogy egyedül vannak a bőrükben. A Jánuszarcú emberiség egyedi példányai is Jánuszarcúak.
A kis könyvtároslány ideges beszólására számítottam, a sznobok erősen tiltakoznak minden
ellen, ami megtöri a hagyományos értékrendet. Részben igaza van, alapjában véve nincs igaza.
Aki most jó izlésű értelmiséginek tartja magát, annak illik szidni a Big Brothert, meg a valóvilágot, s legfeljebb csak titokban figyelni.
Igenis tanulságos "játék", igenis mintát ad egy elkényeztetett korosztály lelkivilágáról. Milyen nehezen tudnak alkalmazkodni, milyen intrikusak,
mennyire nem képesek elfogadni maguk fölé vezetőt...Olyanok mint Ti vagytok. A különbség csak annyi, hogy ők mertek vállalkozni önmaguk megmutatására, pedig először csak a hírnév lehetősége csábította őket, de hát azért is fizetni kell. Egyszerre van meg bennünk a kitárulkozási és a bezárkózási hajlam. "Szeretném
magam megmutatni, hogy látva lássanak, hogy látva lássanak", de az lenne jó, ha csak a szépet látnák meg bennem, csak azt, amiért rajongást érdemlek. Valahogy így néz ki a szándék.
Egyfedél alatt élni nehéz. Tudjuk jól, hogy a családok lassú felbomlásának időszakát éljük, és nincs helyette más egyelőre. A szeretet gyakorlása
fárasztó, a tolerancia egyre inkább ismeretlen fogalom.
az egésznek csak ott lenne talán valmiféle perverz önsanyarító érteleme, ha mindenki az anonymitás nyújtott lehetöségeket kihasználva valódi gondolatait és érzéseit gyömöszölné bele ebbe a véres játékba.
és akkor felmerül a kérdés, ez mire jó?
a civilizált ember nem arra született hogy kontroll nélkül kiadja magát, még az amazonasi öserdöben sem.
itt külömbözik az állattól. tartsuk meg (legalább) virtuális egyéniségünket és ne játszunk még játékból se ösztönösdit.
Más nicknéven miért ne írhatna máshova? Itt egy név alatt megjelenít egy személyiséget, aki játszik, gondolkodik, érez, viszonyul...Ez is egy
nagy különbség a televiziós és a netes lehetőség között. Kitalálod a figurát, fölcímkézed egy névvel, aztán elindítod játszani. Nem olyan bonyolult a dolog, persze azzá tehetjük.
Jogos a kérés, ezért megmagyarázom, hogy egyelőre miért nem. A televiziós játék adta az ötletet, s a játékvezető ott is a "titokfal" mögött van.
Ez egy kísérlet, hogyan lehetne a konkrét kukkolást átfordítani csak lelki "kukkolásra", amennyiben lesznek játékosok, akik vállalják, hogy egy hónapon át a topic foglyai , s igyekeznek önkéntes társaikra figyelni, igyekeznek
egymás problémáit megérteni,s a játék szabályainak
megfelelően létezni. Ilyen formán kiderülhet, mennyire toleránsak, van e önuralmuk, jogosan
lázadnak e, amikor lázadni érdemes, hogyan tűrik az összezártságot, van e mondanivalójuk egymás számára. A játék akkor kezdődik, amikor legalább
nyolc jelentkező beköltözött a topicba azzal a biztos elhatározással, hogy részt akar venni a
kísérletben.
Első dolog az ismerkedés, önmagad, vagy az általad hozott figurát be kell mutatnod, az sem
árt ha elmondod miért vállaltad ezt a fajta játékot. A kérdéseket egymásnak teszitek fel, a
válaszokat egymásnak adjátok. Tudom, hogy az internet lehetőségei végtelenek, s ebben a megfoghatatlan térben szétzilálódik minden. A szörföző ide-oda csapkod, sok résre nyitott ajtón beköszön, hozzászól különböző témákhoz, aztán lelép ha megunja, és új csetelési lehetőségek után néz. Aki itt landol, annak egy időre el kell köteleznie magát, ki kell tartania egy hónapig.
Hogy mennyire lesz szórakoztató, tartalmas, vagy valamelyest elviselhető az összezártság, az a társaságon múlik. Lehet barátságos, lehet ellenséges is a hangulat. És persze az is előfordulhat, hogy semilyen sem lesz, mert nem hiszitek el, hogy a játék itt a neten is megvalósítható. Majd meglátjuk.
Igen, a játék csak akkor élhet, ha olyanok jelentkeznek, akik többé kevésbé folyamatosan jelen tudnak lenni, és vállalják, hogy máshova nem Írnak. Kommunikációs készség, őszinteségre való hajlam ugyancsak szükségeltetik. Na és fantázia minden mennyiségben.
Komolyan gondolod? Ha igen, akkor mutatkozz be. Nem kell kiadni a valóságos énedet, elég ha körvonalazol egy figurát, aki hasonlít rád, vagy akire Te szeretnél hasonlítani. Azt azért tudnom kell, hogy fiú vagy , avagy lány?
Ebben a " villában" mindenkinek külön hálószobája van, csak a társalgó közös. Kötetlen beszélgetés mellett lesznek találóskérdések, és szituációs játékok ( adott helyzetben mit csinálnál, hogy viselkednél, hogy vélekednél...?)
Jól gondold meg, ha belépsz a topicba, egy hónapig máshova nem írhatsz.
Ne szólj bele, csak ha maradsz egy hónapig. Ha beköltözől a topicba, virtuális villalakó leszel.
Itt ődönghetsz, unatkozhatsz, feleselhetsz, udvarolhatsz, csinálhatsz amit akarasz, de bizonyos játékszabályokat be kell tartani. Amíg
ide bezárkozól, máshova nem írhatsz. Ha összejön tíz vállalkozó(önkéntes) topiclakó, rövid hetyegés után elkezdjük a kiszavazást. Hasonlót játszunk mint a tévében, de mégis egészen mást.
Kellékek nem léteznek, mindent ide kell képzelni,
s a képzeletbeli teret be kell játszani gondolattal, érzéssel, ellenkezéssel, dühöngéssel és ha van olyan, szeretettel. Itt nem a lét a tét, hanem a nemlét, ami közel sem igaz, mert jelen vagy egy nicknévvel. Türelemjáték, amelyben megismerheted önmagad. Próbáljuk meg? Nem kötelező. Az első tíz hozzászólás szabad, játékon kivüli. Utána már csak az maradjon, aki érti, hogy miről van szó, és felvállalja. Lehet, hogy nem él meg az ötlet itt a neten, az is benne van a pakliban. Lássuk.
