Az én egyetlen bánatom ez a felemás videóképesség. A G2-nél még a kutyát sem zavarta, hogy nincs élességállítás, de ha már HD-ben lehet mozizni, akkor nagyon kívánná az ember, hogy legyen zoom, és AF közben. Se az slr-em nem tudja, sem ez az elképzelt "másodgép".
Tudod van egy alap mondás: Cipőt a cipőboltból! Fényképezőgépet meg attól aki már filmeset is gyártott... Talán a Sony lehet ebben kivétel de az meg más tollaival ékeskedik úgyis. :)
4 megapixel már sok mindenre elég, a 6 már majdnem mindenre. Ezekkel a méretekkel az a baj, hogy ha nem jól komponáltál, akkor már vágás után túl kicsi lesz a kép.
Megnéztem a képeket, meg a 300-asét is. Látszik, hogy az egy egész más kategória, de a g2 képei is szépek. Még most 8-10 év után is nagyon szép képeket készítenek ezek a gépek. Valahogy nem látok sok fejlődést a képek minőségében. Ha valaki eladja a g2-g3-mat és hozzárak 20-40 ezret, lecseréli egy új gépre, akkor nem lesz előrébb a minőségben. Sőt, lehet megbánja. Persze lehet, csak én látom így. A múltkor volt nálam egy fuji a820 és egy régi a204. Sok év és ár különbség van köztük, csináltam tesztképeket ugyanarról a témáról. Majd kiesett a szemem, de én nem láttam különbséget a képek közt. Kicsit másképp adták vissza a színeket, de nem lehetett volna megmondani, hogy melyik készült a drágább géppel. Persze a nagy lcd, meg a gyorsaság is számít, de ennél többet vártam volna. A másik meg, hogy az emberek nagy részét csak a megapixel érdekli. Megnézik a g3-asom és ez az első kérdésük. Azt hiszik, hogy 4mp-el mákosak a képek. Ők ilyen gépet nem vennének, mert a telefonjuk is már 4 megapixeles, de azon nem gondolkodnak, hogy abban akkora objektív van, mint egy meggymag. Még tavaly kipróbáltam egy olcsó névtelen digitális gépet, kinézetre nem volt az csúnya. Zenélt csipogott, mindent csinált, jó hangosan. Beltérben szerintem használhatatlan volt, mert piros volt minden a képeken. A vakuját jobb ha nem kapcsoltam be, mert beégetett mindent 2 méteres körzetben. Az elemeket zabálta. Napfényben közelről lehetett vele elfogadható képeket csinálni. Sajnos nem emlékszem, hogy hány mp-eles volt. :)
Természetesen itt vagyunk, ha nem is teljes mellszélességgel! :) Gratulálunk az új szerzeményedhez, és leld sok örömödet benne. Az expószámon ne parázz ez ebben a kategóriában nem annyira mérvadó mint a tükörreflexes gépekben ahol mechanikus zár van. Nekem G2-m. volt és csak a sebessége miatt váltottam tükörreflexesre. A minőségével én is meg voltam elégedve. Ha van kedved nézd meg itt a régebbi képeimet: G2 képek
Üdv mindenkinek! Már ha van itt még valaki... Én nem rég vettem egy szép állapotú g3-at. Állítólag 5500 expo van benne, bár ezt már nehéz lenne kideríteni, de az biztos, hogy csak 1-2 kisebb karc van rajta. Látom ez a készülék olyan 8 éve volt fénykorában, de nekem még most is tetszik. Először fujit szerettem volna, de valamelyik fórumon, valaki nagyon dicsérte a g3-at a fujival összehasonlítva, ezért gyorsan utána néztem ennek a gépnek is. Árba hasonló egy használt fuji régebbi S sorozatával. 20-25. 000.- A mérete az kisebb, ami jó. Ami meggyőzött, az ez a fórum volt és a fotozz.hu oldalon látott képek. Nagyon szép képeket lehet vele készíteni, sokkal jobbakat, mint egy most ennyiért kapható géppel. Hiába az eltelt 8 év, a 10 mp + nagyobb zoom. Magyar menü nélkül és kisebb lcd-vel is zöldebb a fű és gyönyörű kék az ég a g3-mal. :) Az én kezdő igényeimet most tökéletesen kielégíti. Nincs hatalmas makró képessége, de sikerült már 1-2 nagyon jó közeli képet csinálnom bogarakról. 12X zoom sincs iso 6000-rel, mégis a távolabbi képek is szépek. Lehet és érdemes használni kirándulásokhoz is. Most tervezem kipróbálni az ékszakai fotózást (fénycsíkok) és a nappali rövid záridős dolgokat (vízcsepp fagyasztás). Ezekre nem is kell gondolni egy alap most kapható kompakttal... vagy a minőség az egész más lesz, az biztos. Ami tetszik benne, hogy lehet vele vele gyorsan egyszerűen is fényképezni auto módban, így bárki tudja kezelni. Van viszont sok manuális beállítás is, ha valaki többre vágyik. Az akksija még mindig kibír egy egész napos használatot és 1-1,5 óra alatt feltöltődik. Made is japan, van súlya, ha az ember kézbe veszi. Ami nem tetszik az a bekapcsoló gombja, mert nem túl kényelmes. A zoom karja is lehetne egy kicsivel nagyobb. A sokat emlegetett keresőbe belelógó objektívtől tartottam egy kicsit, sokan panaszkodtak erre. Annyit olvastam már erről, hogy én valami nagyon rosszra számítottam. Gondoltam belenézek és majd egy nagy csövet látok kép helyett. Hát nem így volt és engem egyáltalán nem is zavar a dolog. A lényeg, hogy jó érzés kézbe venni és persze megnézni a vele készült képeket. :)
Még én sem ismerem teljesen a saját igényeim. Biztosan nincsenek fotóművészi ambícióim, és nemhogy nem akarok ebből élni, de még hobbinak sem nevezném a fényképezést annak ellenére, hogy érdekel, és élvezem. Szeretnék egy olyan felhasználói szintet elérni, ahol nem akkor kell gondolkoznom a beállításokon, mikor találok valami olyat, amit szívesen megörökítenék. Mivel nagyon kezdő vagyok, nincs kialakult látásmódom, néha ösztönösen ráérzek, mit, és hogyan érdemes lefotózni, hogy az adott pillanat érzései átjöjjenek annak, aki megnézi a képet. Egyelőre szeretném megtanulni használni a gépet, hogy a a beállítások már rutinból menjenek - ez a könnyebb rész. Azt előre látni, hogy az elkészült kép hogyan néz majd ki egy olyan szemlélő számára, aki nem volt ott mikor elkészült; átérezni azt, amit Ő fog érezni ha ránéz, sőt, azt éreztetni vele, amit én szeretnék elmondani a képpel - na ehhez már rátermettség is kell, csak kis része tanulható. Egyelőre elég sok képet kattintok ugyanarról, különböző beállításokkal, más-más szögekből, aztán a monitor előtt ki tudom elemezni, melyik, miben jobb vagy rosszabb mint a másik, mire kell(ett volna) figyelni. Elég sokszor előfordul, hogy fényképezés közben úgy érzem, mindent elkövettem, kihoztam a maximumot, aztán visszanézve a képet, jönnek az újabb ötletek, és rájövök, hogy még véletlenül sincs így, sokmindenen lehetett volna javítani.
Mikor kevés szabadidőm engedi, szoktam képgalériákat nézni, de néha megnézem a saját, évekkel ezelőtt készült képeim is. Talán a legpontosabb megfogalmazás arról, hogy milyen szintet szeretnék elérni az, hogy olyan mappákat tudjak készíteni, amik évek múlva visszanézve felidézik az azóta elfeledett hangulatot, az akkori érzéseket, és nem csak egymás mellé dobált képeket látni.
Az eszközök tekintetében úgy vagyok, hogy inkább veszek használt, minőségi dolgokat, mint új gagyit. Először is meg kell találni, mi az a szint, ami nekem megfelel, majd kis utánaolvasással, guglizással be lehet lőni azt az összeget, amit érdemes ráfordítani, végül pedig lehet gyűjtögetni türelmesen. Ettől függetlenül van az az eset, amikor a bebukható összeg relatíve kicsi, ilyen a most megcélzott szűrőszett is. Maximum lesz tanulság kispénzért, ennyit nagyobb hülyeségekre is elszór az ember.
Az állvány fontos dolog. Tényleg nehéz úgy bármiféle tanácsot adni, hogy nem ismerem az elvárásaidat. Például állvány ügyében is van két járható út: vagy veszel egy olcsó és könnyű kis Hama-szintű valamit, vagy egyből beruházol egy háromszor-négyszer annyiba kerülő Manfrotto-szintű valamit. Tényleg az igényedtől függ, hogy megfelel-e a Hama, amivel lehet kicsit szerencsétlenkedni, mert pontatlanul működik, kicsit instabil, kevésbé variálható és előbb-utóbb letörik róla valami csomóponti elem, vagy kifizetsz több pénzt, cipelsz jóval nagyobb súlyt, cserébe könnyebben, gyorsabban, élvezetesebben dolgozhatsz és ha netán később veszel egy tükörreflexes gépet, vagy használni szeretnél videokamerát állványról, azt is lehet. Ez az amit látatlanban én nem tudhatok. A többségnek nyilván megfelel az egyszerűbb verzió.
A "japán turistával" tudod mi a gond? Ész nélkül kattogtat :) Ne haragudj, hogy azt mondom, minél több fotót készítesz, annál kevesebb az esélye, hogy jó is legyen köztük. A fotózás agymunka, ha az ember nem azzal tölti az időt, hogy megkeresse a megfelelő témát és fényviszonyt, akkor szinte hiábavaló a lövöldözés. Bizonyos szempontból hasznosabb egy jó fotógalériát nézegetni, mint kötelező jelleggel lefotózni minden eléd kerülő bogarat és virágot. Pontosabban, ha eléd kerül valami, addig kellene "forszírozni" annak az egy dolognak a fotózását, amíg ki nem hoztad belőle a maximumot. Ha sikerül egy fotóval eljutni a "maximumig" hamar ráérzel a dolog ízére és egy más dolgot fotózva is tudni fogod, hogy hol van az a szint, amit meg kellene ütnöd.
GPont!!! Amit most itt "előadtam" (volt egy kis szabadidőm:), az nem Neked szólt, abban az értelemben, hogy fogalmam sincs, te hogyan viszonyulsz a fotózáshoz, mi a célod vele. Részemről hülyeség lenne azt elvárni, hogy mindenki profi fotóművész legyen :) Ja, és én sem vagyok az, tehát nem a túlpartról dumálok, legfeljebb látok ezt-azt.
Nemhogy nem fárasztasz a "népi bölcsességekkel", hanem kifejezetten örülök a hozzászólásodnak!
Igaz, itt inkább a technikai részletekkel szemetelem tele a topikot - ezek kézzelfoghatóbb dolgok - de nem csak a nem titkolt kütyümániámról van szó. Akkor már meguntam volna az egészet rég, bőven mielőtt ezt a gépet vettem, sőt, beértem volna az A1000-rel is. Ezt már olyan eszköznek tekintem, amit érdemes fejleszteni, és megadni a lehetőséget, hogy olyan pillanatokat is meg tudjak örökíteni, amiket az eddigiekkel esélyem sem volt. Szóval fotózok is bőven, a haverok már csak japán turistának hívnak :) Egyelőre próbálom megismerni a gép adta lehetőségeket, próbálkozom mindenféle beállításokkal - és bőven van mit tanulnom.
Érdekes, hogy pont a 430EX-et említetted, a napokban nézegettem tesztekben, meg eBay-en ugyanezt. Az ára miatt kicsit odébb van, ezért állványom valószínűleg előbb lesz, de a tervek között szerepel.
Lehet, hogy az én válaszom eléggé "furi" lesz, de én azt mondom, hogy első körben örülj, hogy sikerült életet lehelned a gépbe. Mostmár fotózz vele, és igyekezz arra használni, amire alkalmas. Nem kötelező beleesni abba a hibába, hogy: na, megvan a gép lássuk mi kell még hozzá? Sokan vannak, akiket nem is annyira a fotó maga érdekel, hanem a folyamatos tuning és javítgatás. Ez önmagában persze még nem baj, de azt látni kell, hogy a sok kütyütől még semmivel sem lesznek jobbak a képeid, legfeljebb élesebbek. Szóval, ismerned kell magadat, számodra mi a fontosabb? Egy megfelelő fotós könyv, még inkább egy jó mester és főleg jó fotók tanulmányozása százszor többet ér akármilyen szűrőnél. És arra érdemes összpontosítani ami megy, nem pedig arra, ami technikai értelemben meghaladja a gép képességeit. Bocs, hogy ilyen "népi bölcseletekkel" fárasztalak.
Én egészen biztos, hogy egy jó külső vakura hajtanék elsősorban (kb. 430EX és felette) mert ha beltérben valamilyen eseményt is akarsz fotózni, akkor mindennél fontosabb, hogy tudj indirekt módon világítani. Most nyáron jobbak a fények, kevésbé hiányzik, télen annál inkább. A következő egy jó állvány...
Legszívesebben én is gyárit vennék, de abból csak a tubus 12ezertől indul, itt meg szűrőkkel, szállítással megvan a feléből. Kérdés az, hogy ezek mennyire pontosan vannak megmunkálva. Azon gondolkoztam, hogy a tubus még csakcsak jó lehet, a szűrőket a párezer Forintos áruk miatt berném bevállalni, de a lencsékkel már vannak kételyeim, azok már csak viszonylag olcsók. Érdekelne a Ti véleményetek, mennyire helyes a meglátásom.
Jobb gombbal kattints a képre, böngészőtől függően válaszd a kép url-jének másolása, vagy tulajdonságok ponton belül megjelenő címet. Másold a címsorba és ebben módosítsd a két betűt.
A hét elején megérkezett a kijelző is, néhány órás munkával sikerült is összerakni.
Köszönöm mindenkinek a segítséget, bátorítást! És pár kép:
A megjelenő képek URL-jében lévő "BIG" szót "IMG"-re módosítva eredeti méretben is megnézhetők. A felső kép kicsinyített, a bogár eredeti méretű kivágás. Utóbbi este tíz után, jelentéktelen utcai lámpa mellett, a beépített vakuval készült.
Szia! ma reggel levittem egy fotósboltba a kártyát, ahol egy hama sdhc kártya olvasóval megnézték, ami simán felismerte a kártyát. Úgyhogy beszerzek egy kártyaolvasót, majd a képek lementése után leformázom a kártyát. Mégegyszer köszönöm a témában nyújtott segítséged. Üdv
Ez érdekes... Ha korábban is lett volna ilyen probléma, a kártya SDHC mivoltára tippelnék (viszonylag régi gép, nem biztos, hogy fel van készítve rá), de mivel azt írtad, régebben működött, nem tudok okosat mondani.
Olyat már láttam, hogy egy Samsung telefon nem működött új, három másik telefonban kipróbált 2G-s Kingston microSD-vel, ugyanekkora SanDiskkel pedig hibátlanul szalad azóta is, de az is már a kezdeteknél jelentkezett. Ugyanez a telefon simán megette az én 2G-s Kingstonom, amit a saját telómban használok...
Tapasztalataim szerint elég ritkán van baj a memóriakártyákkal úgy általában. A régebbi MMC-k közül adta fel a harcot a többihez viszonyítva sok, de az sem jelentős mennyiség. Jellemzően mechanikai sérülés az oka ha nem működnek, de eddig összesen talán 2-3 hibás SD került hozzám pár év alatt. SDHC még egy sem, de abból még jóval kevesebb van, így nálam is ritkábban fordul elő. Viszont azt is tudomásul kell venni, hogy bármennyire is kifinomult a gyártástechnológia, azért előfordulhatnak olyan hibák, amik a minőségellenőrzés után, tartós használat közben jelentkeznek.
Még annyit tegyél meg, hogy ha leszedik a képeket, formázd meg a fényképezőgéppel, hátha használ. Ennél több ötletem tényleg nincs, ha megvan a számla róla, cseréld be - elvileg az örök garancia fényeskedik felette :)
Esetleg érdekességképpen ráolvashatok én is, bár ha kuka, akkor nem sokat tehetek, és a távolság sem elhanyagolható.
Szia! Megfogadtam a tanácsodat, és egy fogkefével letisztogattam a kártya adapterének és a micro sd kártyának az érintkezőit is, de továbbra sem ismeri fel a fényképezőgépet a számítógépem. Ma reggel viszont egy 1 gb-os sd kártyát a gépbe helyezve próbaképpen, minden további nélkül felismerte a fényképezőgépet a számítógépem. Akkor lehet, hogy búcsút mondhatok a kingston 8 gb-os micro sdhc kártyán lévő képeimnek? Egy fotósboltban még megpróbálom leszedetni a képeket a kártyáról. Milyen márkájú 8 gb-os sdhc kártyák megbízhatóbbak, mint a kingston? Előre is köszönöm a választ. Üdv
Az előbb kifelejtettem, de megpróbálhatnád megtisztogatni a kártyák érintkezőjét (az adapterét is), még ha nem látszik rajta szennyeződés, akkor is.
A kis kártyát akár ujjal is végigsimogathatod, a nagy érintkezőihez nem férsz hozzá - én fogkefét tartok ilyen célra. Épp az előbb döglődött egy kártya a saját olvasómban (innen jutott eszembe, hogy talán neked is ez a probléma). Azon ez segített, amúgy elég rendszeres, hogy nem érzékeli az olvasó a behelyezett kártyát (a munkám során napi 5-10 is átmegy a kezeim között).
A megjelenő képek URL-jében lévő "BIG" szót "IMG"-re módosítva eredeti méretben is megnézhetők. A felső kép kicsinyített, a bogár eredeti méretű kivágás. Utóbbi este tíz után, jelentéktelen utcai lámpa mellett, a beépített vakuval készült.
