Keresés

Részletes keresés

York Creative Commons License 2002.09.10 0 0 32
Ma nincs jó napom.
Most kergén és zagyván
magam mögé gyűröm,
amit itt hagyván
találtam
mielőtt innen felálltam

Ma nincs jó napom.
Valahogy frusztrál,
ami elém kerül,
vagy előttem úszkál
minden tagom zsibbad,
zsong a fejem
torkomban szorong az ijedelem.

Ma nincs jó napom.
Abba kéne hagynom
a felfújt hólyagot
hagyni, hogy lohadjon
Nem látom át tisztán ma ezt az egészet
eltakarják tőlem az egészet a részek

Ma nincs jó napom.
De majd lesz, - kivárom
addig, ha nekem nincs,
hát neked kívánom
a szertefoszló felhőt
a napsugarat,
mindazt mi napomból nekem kimaradt

Előzmény: pörgedani (31)
pörgedani Creative Commons License 2002.09.03 0 0 31
a kék virágok kelyhet bontanak
a kerti fákon habzó szirom terem
az ég ölén felkúszik néhanap
és felvidít nyíló szerelem

csónakázunk csöpp csók-ladikban
elnyújtóztató hullámokon
ringás és rengés alig van
bordó tincsekkel álmodom

négy kéz pihen paplanra vetve
kívül a tél fut porzó köröket
óh a hó bárcsak eltemetne
megfagynék hulló vízesés veled

York Creative Commons License 2002.08.28 0 0 30
Persze hogy! Jöjj hát!
a vendéglátás
viszonosságon alapul
(ami volt elmúlt)
s ha nem a múltban,
akkor a jövőben majd kialakul.
:-)
Előzmény: velorex0 (25)
York Creative Commons License 2002.08.28 0 0 29
léptei, szavai múlnak
miként a nap nap után
képei utána nyúlnak
s eljő a más ezután

hol egykoron vélte a nyílást
szeme most tömbre tapad
érteni kell eme írást
mélyből csak forrás fakad

felszínén széles folyónak
két partja távol feszül
nincs társa ott maradónak
vízfalon kívül s belül

hangja csapódik a falnak
súlyosan hallgat a hegy
szirtjén a hangok elpangnak
a mindegy a mindennel egy

(Lehet, hogy nem is volt az, ami felködlött
a hátrafutásba viszont beledöglök.)

Előzmény: pörgedani (28)
pörgedani Creative Commons License 2002.08.28 0 0 28
árva vagyok dajkáim csak szavak
zárva minden kapu

kincs vagyok mélyre ásott
legyints rám keress más utat

tova tűnnek pirosló perceid
tava tiszta tavaszodnak szürke már

fent a csönd kisikló vonata
teremt a fény mit lebont a sötét

pörgedani Creative Commons License 2002.08.23 0 0 27
vontat a nappal óceánon át
szoronghat mind ki látja

tiszta szemmel olvasok benned
tanítsz a szépre álmos pillanat

borra váltom amim csak összejön
orra az istennek rőt piros

komisz a tegnap ugratja a mát
markom is telve telekkel nyárral

végzet topog tán párkányomon
tegyél meg angyalnak szárnyakra vágyom

AgyProTézis Creative Commons License 2002.08.22 0 0 26
Hö! Ez nagyon hajaz! Na lássuk, mire is?
Előzmény: velorex0 (25)
velorex0 Creative Commons License 2002.08.18 0 0 25
szabad-é ide betolatni?
amúgy csak farral, hogy
a cseveszt ne zavarjam,
meghúzom magamat csendesen
e okkult túró szegleten... :-)

napfolyamat

meglesni az idő köldökét,
ahol a nap mosolyágyékával
egyre táguló köröket rajzol,

hogy szeretkezzen önmagával...

..

pörgedani Creative Commons License 2002.08.15 0 0 24
x

túl a két és feledik ikszen
nincs meg poén ebben a viccben

röhögni hol és mikor fogunk

nevetni kéne a végén a végen
le kéne ülni hogy elmeséljem

merre hordott egy léha szellő

elmosolyodni ölelni némán
hallgatni és hallgatva lenni
elmenni oda ahol a szél jár
megszül a minden elnyel a semmi

pörgedani Creative Commons License 2002.08.14 0 0 23
ágyban fekszem paplanok mélyén
láz van forró korgó éjjeleken

csontos ujjakkal lapozni nehéz
pont most ölelne de fárad a kéz

zárni fognak apró fém kupakba
bármi jön ellene óh mi haszna

komolynak rég csak a szándék tűnt
folyhat az élet amerre tetszik

lángol a percem füstje elillan
számból csak emlék csak emlék lesz itt

Előzmény: York (21)
AgyProTézis Creative Commons License 2002.08.09 0 0 22
Néha kifogy a rim az agyszótárból,
mikor mélynek tünőt bámul
a sziv, mikor kimondja,
hogy mi a gondja...
Nem remekmives, nem közfogyasztásra,
csupáncsak mélabú és magány bosszantásra!
mit neki xaxa, abba, szonett, limerick/Faludy/ forma
a lényeget a szó takarja...
mögé nézz, mint a sztereoképen
a lényeg a mögöttes Éden,
hol találkoznunk kéne mindőnknek, Béke!
-Veletek-
Előzmény: York (21)
York Creative Commons License 2002.08.08 0 0 21
Folyt egy szózuhatag, fele immár
fel nem lelhető szép, csuda rímpár
magányosan maradt rímpárnája
sír panaszosan két rím árvája
s ha látod szemeddel e két esendőt
hagyj nekünk itt versből pár zsebkendőt
allergiánk van, hát hadd szipogjunk
nehogy már a versből itt kifogyjunk.
Előzmény: AgyProTézis (18)
York Creative Commons License 2002.08.08 0 0 20

Volt egy kert ágyásnyi puha álom
vész-színű virágok gyöngyfonálon
kélt vágya a szélnek, hogy vele reszket
csősz volt a kertész ki nem eresztett

elnyílt az utolsó tavirózsa
békalencse merül árva tóba
szárán tekeredett zöld hínárja
illatát iszapos lápba zárja

Visszacsenni mézét a bibének
tavon körbelengnek a szirének
szerelem szól a szó szerepére
szirmokról csússzan sár terepére

rárakódik mélyen az iszapja
fövényét a lidérc kifaggatja
sose lesz bimbója, soha immár
vállát libegteti lenn a hínár

Ha élt is itt virág, ez a sorsa
színéről a tó őt le-lemossa
zsombékjain tücskök heverésznek
s végét veti a tél az egésznek

Előzmény: pörgedani (19)
pörgedani Creative Commons License 2002.08.07 0 0 19
rongyok csupán a napjaim
sorsod egyre távolabb kerget

kérek csak perceket már elég
téged a lelkedet fogni még

veled de nélküled álmodom
szemed a fényben mást keres

az éjjel kifoszt a reggel összever
vérrel rajzolok a rajz itt hever

"a kedv csupa lábnyom csupa kék folt
oda visz hol a szép csuda szép volt

keresem kutatom hol a vége
szerelem hol a szó menedéke"

Előzmény: York (17)
AgyProTézis Creative Commons License 2002.08.07 0 0 18
Ti viszitek át a túlsó partra, a fogatok között tartva?
Csacskák a rimek, de
mögöttük nyüszit a szeretet és a vágyás,
a világ sárkányfog-vetemény ágyás...
Okos fejét még nem hajtja le
a halálraitélt,agya forog,
még keresi a megoldását...
York Creative Commons License 2002.08.07 0 0 17
Lángot hoztam
fény erezetét
rőt fátylával
takarja kezem
léptem koppan
ősz hamuja ép
viasz fáklyával
megérkezem

Ahogy felnőtt a láng úgy nőtt fel a szél is
sosem látott a szem, hallgat és beszél is.

Remegő színeit
szaga váltja
szaporán sugarát
kikiáltja
Melege hogyha jő sose késő
Akkor se, ha hőségből ez a végső

Sohase emeld fel takaró hamuját
gyanakvó faszénnek kénnel telt gyanuját
szikrát szór szemedbe a gyúlékony parázs
s azonmód eltűnik a törékeny varázs.

Lángot hoztam,
kezem az árnyéka
s a forró viasz
reácsepeg néha
Lángot viszek ég a tenyerem
uram a sötétség soha ne legyen

Előzmény: pörgedani (16)
pörgedani Creative Commons License 2002.08.06 0 0 16
lángot loptam
nem zengett az ég
gyertya került alá
vakító viasz
énekelt a fény
játszott velem

és telt tavasz telt nyár
eltelt a tél is

a hús felengedett
majd megfagyott megint
a kedv akár a pezsgő
szórta a buborékokat
az idő meg (óh cinizmus)
szétroppantotta mind

"már csak az árnyak
töltik a percet
hol a fény hol a kedv
hol az emlék"

csupa csont csupa por
fut a hang valahol
sok a kép csuda szép
szava szór szanaszét
vele kél dal a szél
nem adom soha én

maradok csupa zaj
csupa dallam
kezeid kezemen
puha paplan

fogy a nap fogy a hold
fogy az élet
gyere most gyere még
gyere védj meg

bor az éjj sora mély
józanul ne remélj
hamvakat magvakat
visz a szél rajta kap
jön a könny jön a bú
jön a bánat szomorú
szemeim sose láthat
keresem kutatom
hol a párja
lobogó ligetem tüze járja
csupa volt csupa már
csupa nincs csupa sár
csupa rongy csupa lánc
csupaszon csupa ránc

"hol a kint hol a bent
hol a minden
hova tűnt hova bújt
hava sincsen"

Előzmény: York (15)
York Creative Commons License 2002.08.05 0 0 15
Pörgedaninak

Közelít zenéje lassan felém árad
szomorú zongora elaggott a húr
lehangolt dallama egy kiszáradt fának
s megkopott öltönyben ül elé egy úr

Ritmusa régi emlékét idézi
fényes napokról talán csak mesél
értő füleknek közellétét érzi
vagy csak reméli, hogy nekik zenél

Létezett egy tájék, s hogy élővé váljék
ami volt elmúlt, nincs hozzá remény
billentyűn e játék megfagyva is fáj még
A régi nyár eltűnt, s a téli éj kemény

Elhalkult a nóta nem szólt már régóta
zenészt és zenéjét a hó meglepi
kietlen hidegben ráfekszik egy fóka
s mivel épp arra járt - hát megteheti

Tonnányi a zsírja a hangszer nem bírja
torkom szorítja az aggodalom
elpattant húroknak sosem lesz gyógyírja
csikorog csupán a berogyott halom

(Nagyon szépen írtál! Köszönöm!)

Előzmény: pörgedani (14)
pörgedani Creative Commons License 2002.08.04 0 0 14
elindul szapora cseppekben hull alá
kormos égből hintik a csillagok
nappal tapos az éj nyomára rá
tűnő lépteimmel egyedül vagyok

átlendít hónapok gátján
elrugaszkodom s tovább emel
szeretném ha csak engem látnál
szeretném ha sose nőnénk fel

sodor a víz tűnik a táj
bennem ne bízz kicsit se már
elfogytak mind a halk szavak
nyár után az ősz szinte vak

kézen fognál de nincs szabad kezem
kint a hóban fagyott álmokra lelni
ilyen vagyok ily szertelen
a mindennek próbálok megfelelni

a csók csupa "ó" a tánc csupa ránc
elfogy a perc vígságom temetem
szerelem suta szó de így is szeretem
elfogy a perc elfogy velem

Előzmény: York (0)
tira Creative Commons License 2002.05.21 0 0 13
Szerep játszást ráhagyom
arra aki nem ér engem nyomon!
A találkát bárkivel a jövöre hagyom
Addig is fél-ikred vagyok, rokon.
Előzmény: York (11)
York Creative Commons License 2002.05.21 0 0 12
Friss a birkapörkölt!
A húsa romlatlan
Legfeljebb a szakács lehetett gondatlan
:-)
Előzmény: Ozagen (9)
York Creative Commons License 2002.05.21 0 0 11
Úgy sajnálom (nagyon!), hogy nem találkoztunk,
S hidd el hiányolom, hogy nem barátkoztunk
Lásd színpad sarkában kell lelni terepet
Hogy ne csak eljátszhassuk a szeretet szerepet.
Nem kell a közönség, a közönséges siker
Lelkem jobb fele vagy! a kedvesebbik iker.
:-)
(köszönöm)
Előzmény: tira (10)
tira Creative Commons License 2002.05.20 0 0 10
"Keletre köpök..."

Egy jó tanács; ha keleti szél söpör
válasz más irányt, hogy ne légy "ökör"

:-D csak a rim miatt

Hogy irjak valami kedvesebbet,
Te kis cikorseprü integetö:
szeretlek ;)

Előzmény: York (8)
Ozagen Creative Commons License 2002.05.19 0 0 9
"Mint birkapörköltből halk bárány-bégetés"

Letérdeplek nagysága előtt, naccsága. :)

Pár napja fejeztem be Starling nyomozókisasszony története folytatásának olvasását (micsoda mondat ez, Ozagen, grrrrrrrr).

Hát lektűr, de nem semmi lektűr. (Lecter.)

Meg van írva, mint ahogy ez a hozzászólás nem van megírva.

Ps.: Mindenesetre, jó szerencsét ott, ahová a kutya sem ír. De mit akarhat egy nick? Ír oda, ahová írhat. Ahová jólesik írni. Megmiegymás. :)

Előzmény: York (8)
York Creative Commons License 2002.05.19 0 0 8

Mint birkapörköltből halk bárány-bégetés
Úgy hiányzik nekem a boszorkány égetés...
:-)
Dehogy doblak innen! én ha itt lehetek,
Kis cirokseprűmmel is csak integetek.
Néha mormolgatok és Keletre köpök
szívemből örülök, hogy ha erre jöttök!

Előzmény: tira (6)
tira Creative Commons License 2002.05.17 0 0 7
Próbáltál az asztal alá kukucskálni, nem mintha ismerném Wagner urat, csak hallomásból tudom hogy ott szeret lenni :-DDD
Előzmény: York (5)
tira Creative Commons License 2002.05.17 0 0 6
"...ellenség alá hasábfát faragni..."

A müvészi szabadságnak is van határa, nehogy behozd már a boszorkányégetés újra :) vagy várd meg junius 23-át.

Nem t'om, hogy a prózám off-e, de nem is izgat ;)
dobj ki, csak nehogy alám is valami hasábokat rakj :-DDD

Előzmény: York (-)
York Creative Commons License 2002.05.13 0 0 5

Nekem hiányoztál, s míg telt az idő
többször nikotinnal telt meg a tüdő
Kedves és vidám volt a kis társaság
Némelyik ültében tömte a hasát
Derűs és nyugodt volt ott a hangulat
Én meg hiányoltam jó Wágner urat.

Így hát üldögéltem, s nem jött alkalom
megtárgyalni a tényt - s így hallgatagon
figyeltem a szóra, mi foszlott felém
S örültem, ha néha e szált meglelém
S mikor elhagyta a fonált a tudat
Megint hiányoltam a Wágner urat.

Hanem az idő telt, Te meg nem jöttél
Láthatatlan sipkát, köpenyt öltöttél?
Többször körülnéztem és nem láttalak
Aztán ezt megúntam már nem vártalak
Nem lett hát feszültség, nem pattant a húr
Búcsúbulin nem volt ott a Wágner úr.

York Creative Commons License 2002.04.11 0 0 4

Nedves avar szaga száll ázott erdőben
Madarak visszhangja vidáman csapódik
Zöldülnek az ágak, s a is rügy eredőben
az élet megy tovább, minden változik

Új lénynek új fészket rak a természet
Bokrok közt fűszálas kanyargó csalit
születik fejlődik mind, mi heverészett
Hol hold volt, most napfény kancsalít.

York Creative Commons License 2002.04.10 0 0 3

Óhajtanám, a megbékélést,
a békés egymás mellett élést
hogy tekintetbe vegyék korra, nemre
hirtelen toluló szenvedelemre
hitetlen hitre való nézvést
elhalasztva netán a nyilvános kivégzést.

A normál megszólítást óhajtanám
s a témanyitásokat nemhogy hajtanám
sőt tekintetbe venném a megszorítást
és szelidíteném a kiakolbólítást
hagynám szemtől-szemben élőben(!) és hosszan
mikor a kulissza fellibben-fellobban.

A normál értekezést óhajtom
s ha közbe robognak be az ólajtón
disznónak-birkának is legyen élménye
hogy egyéniségéből jő ki véleménye
tulajdonosként vagy használóként
emberi hangot használhatna főként.

S hogy magamban gajdolok, ez a szerep rém
disszonáns énnekem – Nem szeretném!
S bár újra indítanád a lavinát
mikor már szétterült, Na akkora hibát
már Te sem tudsz tenni – csak morgolódni
Kiterítve fogunk szétmorzsolódni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!