When I look back upon my life It's always with a sense of shame I've always been the one to blame For everything I long to do No matter when or where or who Has one thing in common, too... It's a, it's a, it's a, it's a sin
I confess to almighty god, and to you my brothers, that I have sinned exceedingly in thought, word, act and omission, through my fault, through my fault, through my most grievous fault"
I wish noone would sin more. It would be a better world, for my sins are nothing.
szevasztok tartozás fejében kaptam egy ötös kiszerelésü friss, zárjegyes COHIBA SIGLO IV-es, akit érdekel csakis egyben, 10.000.- forintért átadnám neki, Budapesten helyben vinném 70-20-20-832
Gyümölcstea. Mellé elmorfondíroztam. Az Évértékelőbe illene, de onnan ki vagyok tiltva. A teaház sem megy. A mi ez a hely sem. Próbálom ide.
Vannak napok, amikor semmi nem jön össze, amikor balszerencse balszerencsét ér, és délre már azt kívánja az ember, hogy bárcsak fel se kelt volna reggel. Na, ez az év így kezdődik. Csapás csapás után, nem részletezem, de mostanra már csak lógatom a fejem és nem is értem, meg nem is akarom érteni, hogy ez mind miért van. Csak bírjam ki valahogy. Csak jussunk túl rajta. Mindenen. Valahogy. Bárhogy. Legyen már vége!
Sok, sok nap telt addig, hogy merészeljek válaszolni erre a hozzászólásodra, kedves Kavad. Töprengésemben nem jutottam előbbre: ezért a félénkség. Ismétellek: jó nem állni egy pisztoly egyik vagy másik vége előtt vagy mögött. :)
Én speciel valószínűleg azért nem irtózom a fegyverek használatától, mert semelyik végén nem álltam még töltött pisztolynak. Így még könnyű vállvonogatva okosnak lenni, mi? :-)
A fegyverek használatától én, speciel, irtózom. Lehet, hogy rossz benyomást keltett bennem, amikor huszonvalahány éve egy nyikhaj faszkalap a tarkómhoz nyomott egy PA 63-at. Önmagában egy PA 63 tarkóhoz nyomása nem jelentene semmit, de az az egyén ebben a pozicióban még csőre is töltötte eme butyuta szerkezetet. A csőre töltés mindenféle hanghatásokkal járó cselekvés. Abban a szerencsében részesültem, hogy a csőretöltés hanghatásait nem csak a levegő közvetítette hallójárataimba, hanem maga a koponyacsont, amely közvetlen kapcsolatban volt a pisztolycső nyílásával. A hanghatás ilyen volt: Zzzzzeeeeekkkk! A pöcsfej végülis nem használta a gyilkoló készüléket, agyam nem loccsant a kőre. Ha feltennéd azt a kérdést, most, más helyzetben, az én kezemben lenne merokfegyver, és lehetőségem nyílna arra, hogy hanghatásokat keltsek koponyacsontilag az ő hallójáratában, és mit üzennék az elsütő billentyűre kapaszkodó ujjamnak, nos, nos, akkor azt válaszolnám: mást mondanék most, és más lett volna a válaszom, teszem azt, öt éve. A kornak előrehaladása csillapítja a vérszomjat.
Ebbe a gyász/gyümölcs-iparba már sokan belerohadtak, hogy ne sértsem meg az ön Gattungwesenjét. Ön ezt úgy mondja, pi-ha, mintha korpa-pikkelyeket söpörne le válláról, zakója reverjéről. Ilyes könnyed mozdulat nem a sajátom. Ön, ha ilyet mond, csak szublimál, lélegez a feje fölül titkos tartalmat, ami gáznemű. Nem akarom tovább sértegetni, ezért egy
szmájli.
P. s.: Bocsánat a látszólag szabatos megfogalmazásért, meg hogy kínosan elkerülöm a betűhibát. :)
Az eltemetés bizonyos erőfeszítéseket igényel. Nem mindennapi erőfeszítéseket. Statisztikailag ritka élmény, ezért emlékezetes. Logikusnak hat a következtetés: ami emlékezetes, az nem tűnik el. A különbség lényege: az egyik nem következik a másikból. Praktikus tanács: ha valamit ki akarsz vonni a forgalomból, azt idejekorán, és később sem temesd el. :) Mert temetni nem jó.
Az is zavar, hogy nem tudok felejteni. Nem tényeket, azokat könnyedén elfelejtem. Történéseket, érzelmeket. Valahogy megragadnak a tüskék. Kihúzkodom őket, illetve azt hiszem, hogy kihúztam. De mindig felfedezem őket újra. Hogy lehet különbséget tenni valami eltemetése és eltűnése közé?
