(elhangzott Sinkovits Imre előadásában, az 1987. évi, III Humorfesztiválon)
Kezdjük tán a "jó" szóval, tárgy esetben "jót", ámde "tó"-ból "tavat" lesz, nem pediglen "tót". Egyes számban "kő" a kő, többes számban "kövek", nőnek "nők" a többese, helytelen a "növek". Többesben a tő nem "tők", szabatosan "tövek", amint hogy a cső nem "csők", magyar földön "csövek". Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán "vövek"? Azt se' tudom, mi a "cö"? Egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó; hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve "csó"?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas, nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden; amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.
Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet. Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet. Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő. Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek, kik a népet felültették... mindnyájukat leültették.
Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk! Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk. Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje - vagy talán a fője? Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett, reggelenként kávéjukba rút szereket tetetetHe
Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség. Nemekből vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet, országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg 's ridegen, néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi, asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát: mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek, estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget. Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem, anyósomat megértem... én a pénzem megértem
Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent. Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent. Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött, hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott, hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott.
Díjbirkózó győzött tussal, nevét írják vörös tussal, lezuhanyzott meleg tussal, prímás várja forró tussal
Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron. Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.
Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom: első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen, lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen. A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas, magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas. Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg. Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?
Egyesben a vakondokok "vakond" avagy "vakondok". Hasonlóképp helyes lesz a "kanon" meg a "kanonok"
Nemileg vagy némileg? - gyakori a gikszer. "Kedves ege-segedre" - köszönt a svéd mixer. Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat! Viszonzásul kimossa anyukád a kámat? Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé; nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv - azt hiszem, meggyőztelek Barátom - külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!
Alapítványunk 1887 óta létezik, szakembereink pedig mindig is ott voltak a történelmet formáló Nagy Dolgoknál. Csapatunkban szép számmal vannak költők, kőművesek, irodalmárok, gyorséttermi filmesztéták, akik alig várják, hogy időben levadászhassanak egy-egy ún. „Hülye Szót”, mielőtt az teljesen kifejlődhetne. Az ember nem is hinné, hogy egy ilyen kicsiny szervezet mekkora dolgokat ért már el a történelem háromkaros ivókútjánál! Tekintsünk meg együtt néhány irodalmi fordulópontot:
1887 – Klaus Pronyánszky Tivadar és Gróf Csészényi Ödön egy bányászlámpákat szállító dunai tankhajó gépházában megalapítja az Állami Közjórontó Szavaki Fel-ügyelet Alapítványt. A pesti irodalmi élet felállva üdvözli a kezdeményezést, majd mindannyian kimennek focizni.
1912 – Klaus Pronyánszkyt elcsapja egy villamos. A tragédia örömére Gróf Csészényi elnevezi az alapítványt Hülye Szavak Kutatóintézetének, ezzel megteremtve mai profilját. Mikor a bécsi udvarban is híre megy a névváltásnak, az Osztrák–Magyar Monarchiában bevezetik az aranykoronát a forint helyett. Gróf Csészényi beleszeret egy napszámos cselédlányba, akit azonnal elnevez „Cicókámnak”, mire másnap átadják a Szigetvárt és Kaposvárt összekötő vasutat.
1860 – Cicókám és Csészényi gróf összeházasodtak. Az „összeházasodtak” bár nem annyira hülye szó, ám Csészényi szerint dehogynem. Azonnal feltalálta az „összebútoroztak” kifejezést, ami sokkal képszerűbb. A pesti irodalmi köz-élet annyira üdvözölte a javaslatot, hogy örömükben kiásták a Kisföldalatti első állomását.
1914 – Az első világháború kitörésekor Csészényi és Cicókám a gróf vidéki kúriájába menekültek, ahol hetekig csak ültek és szópókereztek. Mire 1939-ben kimerészkedtek, már el is kezdődött a második világháború, így duzzogva visszavonultak.
1945 – Csészényi székfoglalója az Akadémián: „Ember, harcolj, s ne azon, de amiképpen, mindenképpen minekünk, rendületlen, de ám bízom benne, hogy hazánk, s nyelvünk, melyben él a Nemzet, s nem különb-é? Hahj, be bizony” – majd azonnal töröltetni akarta a „venisz” a „pozdorja” és a „töpörtyű” szavakat, de leszavazták. Itt indult meg szellemi hanyatlása és találta ki a retyerutya, pózdam, pampiri és fanfanfár szavakat, de ezekre már senki sem figyelt, így fél óra múlva a gróf jobblétre szenderült. Neje megpróbált kimenekülni a vészkijáraton, ám beverte a fejét, mert annak ajtaja csak a falra volt festve.
1915 – Az alapítvány áldásos tevékenységének köszönhetően Ady Endre: Lédával a tavaszban c. költeményéből kihúzatták a minden versszakban előforduló „vazektómia” szót. Vizsgáljuk meg ezt az eredeti, nyers szöveget, és azonnal lássuk be, hogy mennyire igazuk volt, mert ezek nélkül sokkal szebben cseng a mű:
Az ő testét s az enyémet is, Óh, tavasznak sokfajta nedve, Száguldjátok be vetekedve, vazektómia.
Kicserélődve, fiatalon, vazektómia, Szomorú kedvvel, víg haraggal, Legyünk mi két kárhozott angyal.
Legyünk a Tavasz gyermekei, Kik arcukat vetik az Égnek, vazektómia, Kik nedvesek s mégis elégnek.
Csönd legyen akkor az Ég alatt, vazektómia, Bomolva, szökve, válva rügybe Mi leszünk a Tavasznak üdve.
Mi legyünk akkor az Ég alatt A legszebb két tavaszi jószág, Túlzás, betegség, de valóság, vazektómia.
1930 – Alapítványunk sikeresen megakadályozta, hogy József Attila: Anyám MP3-lejátszója a diófa alatt c. költeményében szerepeljenek a „Real Player”, a „kaszinótojás” és az „ekvipázs” szavak.
2009 – Az alapítvány állami támogatását radikálisan csökkentették a világrecesszió miatt, így a testület villámgyorsan megszűnt.
1825: BERZSENYI DÁNIEL "Régóra gyanús elottem az a régi eloítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sot örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbol lehet származtatni. "
"És nem mellékesen, itt egy jó cikk, ami erősen ekézi az áltudományosságig elavult Czuczor-Fogarasi elméletet,"
Khm... Ez a cikk tagadja a gyökrendszer létezését, noha ugyanakkor elvben el is ismeri:
"Kétségtelen, hogy vannak olyan esetek, amikor egy önálló szóként nem használatos, de különböző szavakban megjelenő nyelvi elem valóban valamilyen jelentést hordoz: például a forog és a fordul esetében ilyen a for-. Ahhoz azonban, hogy ezt valóban létező nyelvi elemnek tekintsük, arra is szükség van, hogy az -Og és a -dUl elemet is „építőkocká”-nak lássuk: ezt az teszi lehetővé, hogy több hasonló szópár is van: pereg : perdül, görög : gördül, morog : mordul stb. Ráadásul ezek között jelentésbeli hasonlóság is van, az előbbiek tartós, az utóbbiak csupán rövid ideig tartó eseményt jelölnek. Az ilyen nyilvánvalóan összetartozó, de önálló szóként nem használatos elemét hívják fiktív töveknek."
Az, hogy egyik másik gyök ma nem önálló szó, semmit nem jelent. A kör, kap, ter/tér, ver, stb. igenis önállóan is létező (gyök)szavak. Más esetben valóban elvesztették önállóságukat, de ez mit sem von le abból, hogy eredetileg önálló szavakként funkcionáltak. Ugyanis a nyelv nem kész, mai szavakból fejlődött ki, hanem egy-két hangot tartalmazó rövid, valamit megjelenítő, valamit (morgást, ugatást, stb) utánzó hang(ok)ból épült föl fokozatosan.
Az így kialakult egyszerű szavak összekapcsolása révén újabb szavak születtek, melyek közül az egyik több más szóval is kapcsolatba került. A mi nyelvünkben ezekből az egykor önálló szavakból képzők, toldalékok lettek.
Tehát a második elem (a fenti példában "-og és "dul") bizony építőkocka, akár tetszik a tisztelt finnugorista nyelvészeknek, akár nem.
Már azért is nyelvi építőkocka, mert létezik, és segítségükkel szavak ezreit lehet alkotni, függetlenül attól, hogy tudnánk mi volt az eredeti jelentése.
Mellesleg a "du-l" a sumerból ismer du/tu cselekvést kifejező tövet hordhatja magában (dumál, duruzsol, dug, dulakodik, dudorodik, stb, az angolban a do segédigeként ismert)
Ez pontosan megfelel annak a jelentésnek, amit a "-dul" hordoz: cselekvést (annak elindulását) fejez ki: For-dul, mor-dul, in-dul, fáj-dul. jaj-dul, len-dül hör-dül, csen-dül, pen-dül, fer-dül, lendül, serdül, stb...
Ha egy nyelvész ezt nem látja, akkor erre nem tudok mit mondani... Max szándékosságot tudok feltételezni...
"A nyelvtudomány egy idő után túllépett ezeken az elképzeléseken."
Természetesen nem lépett túl, csak szerinte...
Ez egy mai nyelvészprofesszor véleménye:
"A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból című tanulmányomban foglaltam össze meglátásaim: a finnugor nyelvészet nem használja fel a magyar nyelv alapegységeit – a gyököket, és emiatt nem hiteles. Nyelvrokonsági témában ez kissé bonyolultabb, mert én soha nem javasoltam más rokonnyelveket. Véleményem szerint először fel kell tárni a gyökrendszert, és ha erről eleget tudunk, akkor leszünk képesek a magyart más ragozónyelvekkel összehasonlítani. A 19. században kidolgozott gyökrendszer-kutatást kellene folytatni,..." (Marácz László)
"Amikor a latin chorus szó kar alakban először bekerült a magyarba, alakilag egybeesett a kar testrésznévvel – első pillantásra ma is gondolhatnánk, hogy a karmester azért karmester, mert a karjával irányítja a zenészeket és az énekeseket. Csakhogy ez ellentmondana a tényeknek."
Dehogy mond ellent! A karmester tényszerűen a karjával dirigálja a zenekart. (Úgy látszik, még nem látott karmestert munka közben...:D) Ami szintén a -kar -kör -ker, stb. gyököt tartalmazza: Énekkar, dalkör... Amúgy ennek a kör-nek, kar-nak a mestere, vezetője.... Csak ezt már elfelejti hozzátenni...
"Az érem másik oldala, hogy bizonyos nyilvánvalóan összetartozó szavakban nincsenek azonos szomszédos hangok: ilyen a kar és a kórus,"
Ha nem akarja látni, akkor nincs... De ott van: k(a)r, k(o)r. Mindkét szóban ott van a "kr" gyök. Egy nyelvésznek tudnia kéne, hogy a szavak jelentését a mássalhangzók adják, a magánhangzók csak módosítják azt... veres, vörös, sörös, seres, perdül, pördül. Mi kellene még ahhoz, hogy ezt megértse valaki (nyelvész(?))?
Még egy idézet Marácz Lászlótól:
"Azt mondhatjuk, hogy a magyar nyelvnek ősnyelv-tulajdonságai vannak. Tömör és egyszerű szerkezete van, az alapegységeket nem lehetett kölcsönözni más nyelvektől, és nem is fejlődtek ki más szerkezetekből. A magyar nyelv ebből a szempontból egy „primigena” nyelv, nem valószínű, hogy egy másikból fejlődött ki. A finnugor nyelvészet egyik saroktétele, hogy a magyar más ősnyelvekből fejlődött ki, márpedig erre semmiféle bizonyíték nincs, és nem igazolják az elméletet a magyar nyelvi szerkezetek."
"meg azt, hogy hozzánk hasonló outsider hozzánemértők milyen pofátlanul próbálnak beleugatni egy tudományágba, gyakran a szakértőket is megkérdőjelezve, és az itt megszólalókhoz hasonló naiv "népi-nyelvészkedéseket" elkövetve."
Értem a célzást...
Ha a tudomány jeles képviselője hülyeséget beszél, akkor azt nem fogadnom el, akár nyelvészprofesszor, akár poros fülű autszájder vagyok. Ez egy vitafórum ami a vélemények ütköztetéséről szól. Nem légből kapott, hanem bizonyított vélemények!!! S a véleményem megfelel ezen kritériumnak akkor is, ha nem azonos a ma elfogadottal. Ez a tudományág nem matematika, hanem egy nagyonis képlékeny, tévedésekkel, politikával teli tudományág...
"Az "ált" tőből származtatott valamilyen szó volt az ősmagyarok szava a "kereszt-keresztül"-re, mivelhogy az ősi eredetül "által" szavunk éppenhogy "keresztül" jelentéssel bírt egykor. (A kereszt alakra lehetett például a szavunk az "álta" vagy valami hasonló.)"
Ez a szó nem kapcsolódik a http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158266805&t=9190095-ban leírtakhoz (sem). Más szóval: Ha egy szó etimológiáját akarjuk megfejteni, akkor annak a szónak több szálon is kapcsolódnia kell más szavakkal, szimbólumokkal, tartalmi vonatkozásokkal.
Az által szónak nagyon más a tartalma, mint a keresztnek.
Egyfelől valaki valaminek/valakinek a támogatását élvezi,
másfelől túljutni, átjutni valamin, valaki segítségével. pl. akadályon, távolságon...
A kereszt más tartalmat hordoz, a körhöz, a forgáshoz, a mássághoz van köze, (lásd a 173220 hsz-t) így ebből kell kiindulni, noha a kereszt esetében ez nem könnyű, hiszen nem kör alakú. Ha azonban a szvasztikára, a sámánok tollas forgóira asszociálunk, akkor kapunk támogatást a körrel, a körmozgással való kapcsolatra is. A magyar népművészetben ez a motívum "tekerőlevél" néven ismert.
Másik fogódzónk lehet a sumer ékjel értelmezése, ami a "más"-ság szimbóluma is egyben, azon túl, hogy ez a másság két különböző dolog találkozását, kereszteződését jelenti,- mint isteni attribútum - az élet körforgására is utal(hat).
Az élettel való kapcsolata az Ankh-keresztben is tetten érhető.
Harmadikként említhetném a kör négy részre osztását, ami szintén igen régi képet elevenít föl: A tatárlakai korongon is a kereszt négy részre szeli a kört. A szkíta kereszt, a kelta kereszt is hordozza a kör képét is, sőt, a napkereszt is, a mi egyik irányba forgatva a szellem anyaggá sűrűsödését, a termékenységet, a másik irányba forgatva ennek ellenkezőjét, és az éjszakát jelenti.
Összegezve: Az "alt" szó tartalmi része nem azonosítható a kereszt mélyebb értelmű értelmezésével, lásd alább:
"a finnben a kereszt szó ylittää (ejtsd: ülittá)."
Nem lepődtem meg, ez a szó nem kapcsolódik - még a legnagyobb jóindulat mellett sem - a kereszt ősi magyar "kr" gyökéhez, ez egy másik szó, ami valóban egyezést mutat a mi alt/ált szavunkkal, ami eredetileg "át" "át-túl" vagy "el-túl" (túl lenni valamin, valaki segítségével) értelmű:
"Régi oklevélben (1015-ből) előjön átút (Athut) azaz keresztút (Jernei. Nyelvkincsek). Az öszvevont ált vagy át alakban egyezik vele a török öte (= túl pl. serden öte = a városon túl), szanszkrit: áti (= túl); ide sorozhatók a hellen: anta, anti (általellenben), s latin: ante is. V. ö. ÁLTAL, igekötő; és ÁLTALL, ÁLTALKODIK."
Megint csak déli, keleti kapcsolatok ismerhetők föl, amiknek semmi közük a finnekhez.
A finnben a "keresztül" már poikki, a keresztút = risteyksessä, a keresztben = ristiin
Azaz, a finn kereszt (ylittää) magányos szó a nyelvükben, amit az át = yli szóból képeztek, de nem képezték tovább ebben a fogalomkörben, nincs semmilyen kapcsolódási pontja.
Így azt kell feltételezni, hogy valamikor átvették (talán tőlünk).
Nem csak a "kr" gyök hiányzik a finnből, ami igazolja, a finn-ugor nyelvcsalád csak kitaláció, hanem az a szóbokor is, ami a ylittää szót a fogalomkörbe (nyelvbe) való beillesztését, a finn nyelvhez való kapcsolódását tágabb értelemben a finn-ugor nyelv létezését jelentené, amit az anya, apa, és más alapszavak megfelelőinek hiánya is alátámaszt. Ha megnézed, a családon belüli viszonyokat, nem találsz azonos (rokon) szavakat:
Gyerek = lapsi, testvér = veli, öccs, báty, fiútestvér = nuorempi veli, húg, nővér, leánytestvér = sisko férj = aviomies, feleség = vaimo, szülő = yksin stb.
Igazolva láthatod, a finn-ugor nyelvcsalád NEM LÉTEZIK, hiszen alapszavak nem egyeznek! Márpedig enélkül nem lehet nyelvcsaládról beszélni, ezt Te is beláthatod.
Mi nem cseréltünk le semmit, hisz' az ált-al szó, és számos változata ma is használatos.
A minap egy cikket olvastam az alföldi kurgánokról. Az írás érintőlegesen megemlítette a szó eredetét, ami – mondanom sem kell – a szokásos brosúraduma...
A kurgánok – régi magyar neve korhány – a sztyeppei népek, különösen az indoiráni népek temetkezési helyei. A kurgán a halomsír egyik fajtája, amikor egy fedett, de nem feltöltött gödörsír fölé emelnek halmot. A kurgán török-tatár eredetű orosz szó, melynek jelentése nagyjából sírhalom. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kurg%C3%A1n
Kikerekedett a szemem, mikor az Idegen szavak szótárában találkoztam a „gány” szóval. Idegen lenne ez a szó???!!!
Gondoltam, kicsit utánajárok a magam laikus módján...
Az ember önkéntelenül is ketté bontja a szót: kur-gán, kor-hány. Azonnal föltűnik a kr gyök (nem mintha már előbb nem történt volna meg...), ami a létesítmény alakjára utal. Ezzel nincs is további teendő, mert elég nyilvánvaló.
A második tag sokkal keményebb diónak tűnt:
Először a gán, vagy gány, kán, kány alaknak eredtem a nyomába, s kerestem hasonló végződésű szavakat:
Cigány, legény, pogány, vagány, járgány kacagány, buzogány, Ebergény, Zebegény, és egy ige: gány-ol.
Először arra gondoltam, hogy (a gányol és a járgány alapján) valamilyen tevékenységet fejez ki, s így összeolvasva „épített kör (halom)”-ként értelmezhető a kurgán. De mivel a többi talált szónak nem sok köze van a tevékenység-hez és a „–hány” régies változat is zavart, és ami inkább hajazott a „kány” szóra, valamint a Czuczor -Fogarasi sem igazán nyújtott semmiféle használható támpontot, ezért nem zártam le a keresést:
6 GÁNY
A gány szó jelentése a magyarnyelvben midig is trágyát, szart, jelentett! Vidéken sok helyen a mai napig használják, pl: kiganézza a disznó ólat, de mondják emberekre is, hogy ez gané ember! https://www.szotarjelentese.com/G%C3%81NY
Ez így igaz, legalábbis az utóbbi időkben, de hogyan lehet ezt az olvasatot összefésülni a halomsírral? Sehogy...
Viszont jó kapcsolatot mutat a „gány” és a „gan” között. Hirtelen ráébredtem, hogy itt egy „gn” gyökről lehet szó.
Már előtte is föltűnt, hogy rengeteg szavunk kezdődik vagy végződik a „gn” (-kn-gny-kny-hny) gyökkel.
Aztán rátaláltam Buji Ferenc A KÁNY-SZÓCSALÁD* c. tanulmányára, ami mindenre fényt derített:
„A magyar nyelv a „farok” jelentést két szóval fejezi ki: az egyik maga a far(o)k szó, míg a másik kány (kan, kany, kány, gány, kon, kony, kun) szavunk, amely azonban önmagában már nem használatos, csupán összetételekben.”
- Írja a szerző, majd lejjebb folytatja:
„2. A farok egyik legfontosabb tulajdonsága hajlékonysága.
Képzőnk tehát hajlamot, hajlandóságot, tendenciát, irányultságot, lehetőséget, eshetőséget fejez ki, s így világosan utal a kány szó „hajlás”, „hajlam” értelmére.”
És itt el is érkeztünk a minket érdeklő tartalomhoz, amely a „kor-hány”változatban is testet ölt: al-kony , hany-atlik, húny, ki-húny, azaz az elmúlás kifejezéséhez.
A farok az állat „vége”, a „gány-gan” valaminek a végét, végterméket (a ganéj esetében ürüléket) is jelent.
Tehát a kurgán jelentését magyar szóként értelmezhetjük: kör alakú végső nyughely = kör-sír.
Nem hagyott nyugodni a Karl/Kral/Karol és a király szavakban lévő A-I betűk különbsége, ennek jártam utána:
A Czuczor-Fogararasi szótárban a Károly etimológiája a következő:
"KÁROLY,(1),férfi kn. tt.Károly-t tb - ok harm. szr.—a. Carolus. Róbert Károly Magyar orszag királya. A nyelvészek a Kerl régiesen karl vagy charal német szótól származtatják, mely Heyse szerént eredetileg általában férfit jelentett az erő mellékfogalmával, különösen férjet, vőlegényt (hőst)..."
Nos helyben vagyunk, hiszen a férfi a család védelmezője, aki átkarolja, felkarolja azt.
Tehát a király és a Karl/Karol (Károly) két különböző, bár mégis hasonló tartalmú, egyazon gyökből képzett szavunk, amelyből a Karol/karol lehet "átvétel", de nem igazi átvétel, inkább visszavétel, avagy pontosabban azonosítás a karol magyar szóval.
Remélem, az -ály (-aly, -ely, -ély, -oly, -öly pl. guzsaly, kétely, estély, sikoly, pöröly, stb.) képzőt nem vonod kétségbe...
Amúgy, ha Károly eredeti, vagy szláv nevét vettük volna át, akkor sokkal valószínűbb, hogy l-lel írnánk, de nem, mi ly-nal írjuk. Ui. az eredeti név nem Károly!!! Hanem Karl!
A kiejtés/írásbeli változást (a magyar nyelv szabályaihoz való igazodást) semmi nem indokolja, hiszen számos hasonló végződésű szavunk van: tarol, tárol, karol, horol, porol, stb, mégsem írjuk egyiket sem ly-nal. A tárol csak az első hangban különbözik!
"Bizonyára a király és a kár, kér, kúr szavak kapcsolataira is akad frappáns magyarázatod."
Hmmm... Fogas kérdés, s az igazat megvallva nem is tudok rá hirtelen válaszolni. Ez persze, nem azt jelenti, hogy nincs rá magyarázat. Csak én - per pillanat - nem tudok róla.
Belenéztem a Czuczor -Fogarasi szótárba, hátha abban találok választ, vagy ötletet.
Nos, a "kár" esetében nem ír kapcsolatot a KR gyökkel, de a "kér" eredetére így válaszol:
"Gyöke vagy gyökeleme a kedélyre vonatkozó ke, melyhez érz=érint szój árulván, értelme: kedet érint,vagyis valakinek mintegy kedére, kedé-lyére hivatkozik. Vagy pedig az egész maga a ker, kör szó, melylyel rokon: görbe; minthogy a kérő ember meggörbül, meghajol."
Hozzáteszem, hogy a kérő ember karja behajlik, (nyitott tenyérrel fölfelé) s egy körívet alkot. A kar is hasonló okból kapcsolódik a KR gyökhöz, úgy a kér is.
A kúr szóra a következőt találtam:
[kur] "1)Hangutánzó a kurja, kurjant, kurjog, kurjogat, kurhol, kurran, kurrog, kurutiy, kuruttyol, kurittyol, kurukuru származékokban, s talán kuráz származékban is, jelent erősebb féle, légrázkodtató hangot. Szintén ezen gyök (kr) van a hellén xqí^co, franczia crier, angol (to) cry, és k helyett s-vel a német schreien stb. szókban. 2) A kör gyöknek vastag hangu módosítása, jelent görbét, köröst, tekervényest, akurhéja, kurkál, kurittol, kurkász, kuruglya szókban."
Nyilván Te a nemi aktusra gondoltál, aminek eredetére semmilyen infót nem találtam. Valószínűleg szleng volta miatt.
A király egy terület/kerület, körzet avagy valamilyen népességi kör fölött gyakorol hatalmat. Ugyan az az értelme, mint az "országlás" (ebben az esetben országló) kifejezésnek."
Bizonyára a király és a kár, kér, kúr szavak kapcsolataira is akad frappáns magyarázatod.
"Én azon röhögtem hülyére magam, amikor az etruszk és a magyar nyelv rokonságát bizonygatta valaki egy megfejtett(?) etruszk felirattöredék szókincse alapján."
Kár volt, mert ezzel magadat tetted nevetségessé, ui. ez a valaki Mario Alinei nyelvészprofesszor volt. S még csak nem is egyedül ő bizonyította, hanem Michelangelo Naddeo is "beállt ebbe a sorba"
"Kár, hogy ez a a szó az etruszkok eltűnése után kb. 700 évvel élt középkori frank király, Nagy Károly nevének szláv változatából (král') került a magyarba."
"A történészek többsége szerint a magyarkirályszóNagy Károly nevének szláv közvetítésű átvétele.[1] (Karl→kral→király)."
Írja a Wikipédia. Becsületére legyen mondva, hozzáteszi:
"A Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztette és írta A magyar nyelv szótára szerint "már a Zend-Avesztában eléjön a Kara, mint az első uralkodók neve."[4][5] Hozzáfűzik, hogy "Hang- és fogalmi rokonságban van vele a görög κδα⎨νω és κνριος, melyekhez hasonló a latin herus, német Herr; de legegyszerűbb itt is, mint számtalan más esetekben, a tiszta gyökü magyar úr. Valamennyiben az átv. értelmü magasságot, fensőséget jelentő ar, er, ur, υρ ir a lényeges alkotó hang."[6] Eszerint a király szó eredete sokkal régebbi a "Károly" név átvételénél."
Kár, hogy aki ezt a fentebbi sületlenséget kitalálta nem vette észre - vagy inkább nem akarta észrevenni - hogy a király szó egy K(...)R gyökből magyarul(!) képzett szó! Ezt még egy laikus is észre veszi! És, ha egy kicsit utánajár rájön, hogy a szlávban nincs "-ály" képző, és nincs KR gyök sem! (Illetve van, csak nem általános, így az a magyarból került oda, mint a kralj, vagy kráľ.
"Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén kralj, szlovák kráľ; ezek Nagy Károly frank uralkodó germán Karal, Karl nevéből erednek." (Magyar etimológiai szótár)
A magyarban viszont mindkettő megtalálható.
- KR gyököt nem részletezem, minden értelmes ember előtt világos a léte.
- Az "-ály" képző szintén nagyon sok szavunkban megtalálható. Csak néhányat a példa kedvéért: lap-ály, ap-ály, akad-ály, asz-ály, borzad-ály, dag-ály,
A király egy terület/kerület, körzet avagy valamilyen népességi kör fölött gyakorol hatalmat. Ugyan az az értelme, mint az "országlás" (ebben az esetben országló) kifejezésnek.
"Én azon röhögtem hülyére magam, amikor az etruszk és a magyar nyelv rokonságát bizonygatta valaki egy megfejtett(?) etruszk felirattöredék szókincse alapján. A kedvencem a király szó volt, amit szerintük az etruszk szöveg így tartalmazott. "
Ez kamu!
Az etruszk és a magyar nyelv rokonságát egy olasz nyelvész (Mario Alinei) valószinűsítette, de az illető professzor az alábbiakra hagyatkozott, nem pedig a král/király szóra:
Az etruszk–magyar nyelvrokonság mellett szóló érvek közül a legnyomósabb a két nyelv nyelvtanában található azonosság, vagyis az a tény, hogy: - mindkét nyelv agglutináló (ragozó) - mindkét nyelv az első magánhangzóra teszi a hangsúlyt - mindkét nyelvben kötött a ragok sorrendje, előfordulhat többszörös ragozás is, és ha szükséges, a ragok közé kötőhangzót rak mindkét nyelv - mindkét nyelvben jelen van a magánhangzó illeszkedés - egyik nyelv sem használja nyelvtani a nemeket (hím, nő -és semlegesnemet) - egyik nyelvben sem kötött a szórend.
Ezen túl, az etruszk szinte teljességgel ugyanazokat a számjeleket használja, amelyeket a régen az őrségben (tehát az etruszkoktól nem is olyan nagyon messze) élő székelyek.
Egy bizonyos nyelvtani elem közötti különbséget mégis fel lehet hozni az etruszk–magyar nyelvrokonság ellen:
Az etruszk nyelv nem ragozza a mellékneveket és a határozószókat, de a magyar nyelv igen.
Ezzel az igencsak szerény érvvel egy baj van: Az etruszk írásrendszer rövidítő, összevonó jellegéből adódóan elképzelhető, hogy a mellékneveket és a határozószókat is ragozták, csak nem írták ki. Hasonló jelenség figyelhető meg a székely–magyar rovásírás esetében is. Ugyanis a rovás szabályai szerint sem kell minden esetben kiírni a magánhangzókat. Ha ez az etruszkok esetében is így történt, akkor elképzelhető, hogy a melléknevek és a határozószók ragjai elcsökevényesedtek, majd pedig eltűntek.
A sportot űzni német átvétel: Sport treiben. A németek ugyanis nem minden idegen szóból képeznek igét közvetlenül, helyette egy megfelelő jelentésű másik igét akasztanak a főnév mellé.
Magyarul a sportolni és a sportot űzni jelentése részben kettévált ez utóbbi átvitt értelemben is használható, ahol a sportol igével nem helyettesíthető, pl.: Péter húga sportot űz a törvényszegésből. Ide a sportol ige nem helyettesíthető be.
Én azon röhögtem hülyére magam, amikor az etruszk és a magyar nyelv rokonságát bizonygatta valaki egy megfejtett(?) etruszk felirattöredék szókincse alapján. A kedvencem a király szó volt, amit szerintük az etruszk szöveg így tartalmazott. Kár, hogy ez a a szó az etruszkok eltűnése után kb. 700 évvel élt középkori frank király, Nagy Károly nevének szláv változatából (král') került a magyarba.
Én a sok okos magyar nyelvészt először elküldeném idegen nyelveket tanulni, pl. az angol, német, valamilyen szláv és valamilyen újlatin halmazból legalább kettőnek a középszintű elsajátítását írnám elő, mielőtt hozzányúlnának a magyar nyelvhez. Egy rakás marhaságot megspórolhatnánk. Idióta szabályokat, mondatelemzéseket és szerintem téves nyelvoktatást lehetne elkerülni és magát a nyelvet is a helyére tenni.
Ne zavarjon, hogy a felsorolt szavak 90%-a latin eredetű és előbb átvettük a magyarba, minthogy a nyelvújítók találtak volna rájuk magyarosított megfelelőt. Olvass csak el egy újkori magyar szöveget, tele van görög, latin vagy német eredetű szavakkal. Ahhoz képest ma sokkal több 'igazi' magyar szót használunk.
Azt szokták mondani hogy nehéz a magyar nyelv.Vajon miért lenne nehéz hisz én már 2 éves koromban beszéltem.Viccet fére téve,a német legalább olyan nehéz mint a magyar.Ott még bejön a hímnem,nőnem,semlegesnem.
