Én mondjuk azt nem értem többek között, hogy a nem éppen elvakult Orbán-hívő ÉS, index, Beszélő, Népszabó szerzők és György Péter miért írtak, mondtak nagyon elmarasztaló dolgokat kendéről és könyvéről?
Ezt ha tudod, magyarázd el nekem, jó?
Akkor egy kicsit bővebben kifejteném alábbi szűkszavú véleményemet:
A magyar ember tévedhetetlen paternalista beállítottságú.
Az előző rendszerben az emberek hozzászoktak a "gondoskodó állam" jelenlétéhez, vagyis ahhoz, hogy nem az egyénnek kell gondoskodnia magához, hanem ezt majd az állam megteszi helyette. Jött az ekkori ellenzék, és megmutatta, hogy ez milyen rossz. Az emberekben egy világ dőlt össze, és sokan azonnal és kritikátlanul szembefordultak azzal a renszerrel és pártjával, amelyik ezt megtestesítette.
A rendszerváltást és a szembefordulást követően az állampolgárok egy része totális elutasításba ment át az MSZMP és utódpártja, az MSZP ellen. A rendszerváltás lehetővé tette a gazdasági és politikai kalandorok megjelenését a társadalomban. A politikai kalandorokkal a lakosság nem számolt, ez mind a mai napig sokak szemében új jelenség, amivel nem tudnak mit kezdeni. Úgy gondolták, hogy amelyik párt a régi rendszert szidja, az csakis tisztességes és gondoskodó lehet.
A régi rendszer egyik legfőbb kritikusa pedig éppen Orbán Viktor volt, aki még abban a rendszerben élvezte az ingyenes felsőoktatás előnyeit, a napi (felnőtt) élet gyakorlatát azonban csak mások elbeszéléseiből ismerhette. Mivel Orbán igen tehetséges szónok, az MDF kifulladása és a szocik újbóli hatalma után nem volt számára nehéz támogatókat szereznie. A támogatók elhitték, hogy tapasztalt politikussal állnak szemben és hajlamosak voltak szemet húnyni az egykori székház-ügy felett, sokan nem is tudták, hogy volt ilyen. Ugyanakkor szerettek volna valakit, akire újra felnézhetnek, aki magabiztos és majd megadja nekik azt, amit az előző rendszer nem adott meg, a ténylegesen gondoskodó, demokratikus államot. Újra teljesen nyítottan szívükbe fogadták a Vezetőt, aki csakis jót akarhat nekik, ezért feltétel és kritika nélkül támogatják.
Egy csalódással Orbán támogatói már nem mernek még egyszer szembesülni. Nincs hozzá erejük, hogy elviseljék, hogy nyíltságukért és elfogadásukért cserébe esetleg újra felültesse őket valaki.
A jelenség hasonló, mint a foci világában: igaz, hogy görbe a lába, igaz, hogy nem mindig jönnek be a cselei, de a mienk és ezért imádjuk! Ha valaki megsérti, az bennünket sért meg. Ha valaki azt írja róla, hogy nem is olyan jó focista, az bennünket sért, tehát le kell számolnunk vele. Azt sohasem ismerjük el, hogy tulajdonképpen a foci helyett esetleg jobb lenne ügyvédnek, stb. Fanatikusan szeretjük, és ő is imád bennünket, ha fanatikusan rajongunk érte.
És akkor jön valaki, aki azt állítja, hogy bundázott a meccsen! Meg hogy nem is szeret, meg nem is tud focizni, csak a pénzért csinálja. Sőt, azt is állítja, hogy lehet, hogy 3 cicije van!
Micsoda sértés! A sertés! Honnan veszi a bátorságot!
Szóval az Orbán-rajongók érzésem szerint 0 kritikára toleránsak, ami kedvencüket illeti, és menekülnek a csalódás legkisebb lehetőségétől Orbánnal kapcsolatban. Az nem lehet, hogy akinek ők ripsz-ropsz odaadták a lelküket, az esetleg ezzel visszaélne, esetleg ne lenne isten, csak félisten.
Úgy gondolom, hogy ez a fajta fanatizmus hosszabb távon mindenképpen káros a társadalom egészére nézve, mivel gondolkodó emberek helyett zombikat nevel. Erre látunk példát pl. Észak-Koreában is. Nem gondolnám, hogy ilyen jövőre vágyna a magyar.
Hogy miért van különbség a Horn-fika és az Orbán-fika fogadtatása között?
Megint csak a fanatizmusra tudnék hivatkozni. Hornék nem csináltak belőle ügyet, a politika természetes velejárójának tekintették a kormány és a miniszterelnök személyes kritikáját. Nem költöttek (közpénzből) milliókat arra, hogy a könyvesboltokból felvásárolják a kérdéses könyvet. Felnőttként kezelték a magyar lakosságot. Úgy gondolták, döntse el magának mindenki, hogy mi a véleménye róla.
A Fideszben központosított hierarchia és imázsformáló épezet működik, amelynek természetes célja a sikerek túlhangsúlyozása és a kudarcok eltussolása. Ennek révén tudja a Fidesz a "bűvkörében" tartani és fanatizálni szimpatizánsait. A Kende-könyv rést ütött a Fidesz kommunikációján és az Orbánék által a 90-es évek eleje óta sikeresen átmentett "hamvas" Fidesz-mítoszon. Lehet, hogy a könyv nem minden megállapítása igazolható tényekkel, lehet, hogy nem is minden igaz, de ha csak a fele igaz, akkor már olyan bajok vannak, amelyek a fiatal magyar demokráciát alapjaiban rengethetik meg, mivel a Fidesztől mindenki csak jóindulatot és tisztességet várt. A Fidesz-vezetés ezt felismerve totális háborút indított Kende ellen - eddig vajmi kevés eredménnyel. A könyveit is felvásároltatták, hogy minél kevesebbet "szennyezhessék" a fanatikus szurkolók lelkét. Ez engem egy kissé megnevettet, mert nem nehéz észrevenni, hogy ez pontosan ugyanaz, mint az előző rendszer agit-prop cenzúrája. Meggyőződésem, hogy a totális irányított ellenreakció, amit a "Viktor" kiváltott, olyan "zöldfülű" meggondolatlanság volt, ami a Fidesz-hű választók fülében igenis elhelyezte azt a bizonyos bogarat. Szerintem az előző garnitúra ugyanerről a jelenségről profi módon nem vett tudomást, így a közvélemény is hamar napirendre tudott térni fölötte.
Azt hiszem, egyelőre ideje ezt a Litániát berekesztenem.
Várom a fikákat!
Lehet kapni, én pl, Debrecenben vettem egyet most szombaton, és volt még jó pár db kitéve a polcra, nem csak ott más üzletekben is. Bár lehet, hogy ez már az utánnyomás.
Még az elején tartok csak, valahogy úgy vagyok vele, hogyha az ember lehámozza róla az egyértelmű, nyilvánvaló rosszindulatot, meg a hangulati elemeket, akkor azért megtudhat néhány érdekes dolgot, a 80-as évekbeli egyetemi, szakkolégiumi dolgokról, ami valszeg igaz is. Ami tényleg zavaró benne, hogy legtöbbször követhetetlen, hogy amit ír azt most éppen idézi valakitől, valaki más mondja, vagy csak ő írja a saját mondatataival, hogy hallotta valakitől. A források sincsenek nagyon megjelölve. Történeteket mesél a kollégiumi évekről, a Fidesz alakulásáról de abszolút követhetetlen, hogy ezeket ő most honnan veszi, ki mesélte stb.
A múlt heti Lovas - Kende vita borzalmas volt, egyik fél sem lett szimpatikusabb utána. A poén az volt, hogy egyik sem olvasta a másik dolgait, még a riporter sem. Mért nem veszi senki a fáradtságot, hogy valamit elolvasson mielőtt véleményt mond? Én azért olvasom el, mert zavar, hogy olyasmivel van tele a média, amit nem ismerek. A véleményemet nem hiszem, hogy befolyásolja bármiben is, egyszerűen csak érdekel.
A baloldal manapság is bizonyítja hatalmas toleranciáját másokkal szemben. :-/
Mellesleg a Végh könyvre - gondolom én, nem hallottam róla - azért nem kapták fel a fejüket, mert nem írt gyalázatos "én így hallottam" szintű pletykákat a könyvében.
KP könyve körül ELŐRE megcsinálták a botrányt:
Kis példányszám - nem lehet kapni -> felvásárlás híre (megj: több helyen a szocik vásárolták fel).
'Véletlen' APEH vizsgálat - a hatalom terrorjának álcája - külső hitelesítés (ha elnyomják, akkor igaz).
(APEH-hez annyit: megfelelő könyveléssel simán lehet APEH ellenőrzést kapni. Semmi bünti, semmi retorzió, csak kijönnek és körülnéznek. De jól hangzik...)
A Fidesz vezérkar egyszerűen NEM foglalkozott a könyvvel (tudatosan). Hogy miért terjedt el ennek az ellenkezője? Nem tudom...
Kedves hozzászólók,
mindannyian kikerültetek egy mondatot: a Végh Antal könyvet.
Ahogy Libego írja: egy segg írt egy könyvet a miniszterelnökről. Végh is írt Horn-ról, mégsem nevezte senki seggnek, sem megélhetési botrányírónak - vette aki vette, nem, aki nem.
De nem lett politikai címlapsztori.
Sajnos meg kell állapítanom, hogy már megint, ebben is Amerika után kullogunk. Ott nagy hagyománya van ennek, úgy hívják: jellemgyilkos irodalom. Ez itt csupán az első szárnypróbálgatás.
Én egy fénymásolt, a suttogó propaganda révén terjesztett példányba olvastam bele. Állítólag nem lehet kapni azért kell így terjeszteni, ez a kimásolt rész volt a "lényeg".
Megítélésem szerint - ha komolyan veszem a szerzőt - az író véleményére a nyagfoku elfogultség és érzelmi túlfűtöttség miatt nem lehet kicsit is objektív véleméynt alapozni.
Magam a következőképpen látom a helyzetet, miközben előrebocsájtom nem olvasok ilyen jellegű könyveket senkiről, sem balról, sem jobbról.
Egy szerző, ha ír valamit, annk kell, hogy oka és célja legyen. Jelen esetben ez nyilvánvaló, hogy politikai. Ezt bizonyítja, hogy Kende díszvendég az MSZP kongresszusán, Kovács László pártelnök hivatalos a könyv bemutatójára (és ott is van). Mindezek tükrében a leirtak, olvasatlanul is rögtön hiteltelenné válnak, hiszen kilóg a lóláb. Ha ez a könyv a választások után, vagy azok előtt 2 évvel jelenik meg, és nincs körülötte politikai csinnadratta, hitelesebb lehetne. Aki ilyen jellegű könyvet olvas, nem hitelesen fogja megismerni az abban bemutatott személyt, hanem egy botránykönyvíró elfogult, és egyoldalúan összeválogatott, hitelt érdemlően nem bizonyított állításaival fog találkozni. Jelen esetben ez párosul egy felfokozott politikai hisztériakeltéssel, és ebben a helyzetben legkiszolgáltatottabb helyzetben azok vannak, akik szemében a megtámadott személy egy szimpatikus figura. Ezért van az, hogy ezek a szimpatizánsok, ha olvasták a kérdéses művet, ha nem, eszeveszetten támadják azt.
Ennek egy eklatáns példája - az ellenkező oldalról - a Terror Házának fogadtatása a baloldali és liberális oldalakról. Még meg sem nyitott, de támadások érik, hogy néz ki, nincsenek meg az engedélyek, stb, stb.
Már a megnyitás után a Napkelte egyébként felkészült riporternője is beleszalad abba csapdába, hogy kijelenti, hogy ugyan nem látta, de ez és ez a probléma vele.
A reakciók minden esetben jóelőre kiszámíthatók: a könyv megjelenése ellen nem lehet semmit tenni, még azoknak sem akik ezt szeretnék, tehát nekifognak ismeretlenül is azt támadni. A múzeum megnyitása ellen ágálók nem tudják azt megakadályozni, tehát látatlanban is szidják...
Lehet ezekről a témákról higgadtan is beszélni...sőt...kell!
szerintem pedig inkább arról van szó, hogy egy segg mindenféléket irogál egy miniszterelnökről.
Hazugságokat, igazságokat, ki tudja, valószínűleg még ő maga sem.
A mocskos kampány imho ezzel kezdődött, majd azzal folytatódott, hogy az mszp felkarolta.
Ha a jelenséget akarod vizsgálni, ne Orbán Viktorról mondj - alig burkoltan - értékítéletet!
Kende úr korábbi "munkái" szintén botránykönyvek és írások. A "Mik vagytok Ti, Istenek?" című könyvében sok tehetséges orvost vádolt be, természetesen név nélkül, mivel a bizonyítás már problémásabb lett volna. Ugyanez a klisé most is, hiszen a közérdeklődésre a politika és az egészségügy ugyanúgy számot tart. Az orvosi könyv után per lett a dologból, amit Papp doktor úr meg is nyert. (Persze ez már nem kapott akkora publicitást...)
Kende nem is biztos, hogy utálja Orbánt, csak kihasználja arra, hogy iszonyú pénzt keressen rajta, illetve reklámot csináljon magának. (Nyilatkozott, hogy nem is ő keresett rajta, hanem a kiadó. Az teljesen véletlen, hogy a kiadó tulajdonosa ő maga...)
Ítéld meg, ez mennyire elvhű eljárás...
"Egy könyv életének normális menete a következő lenne: az író megírja, az olvasó megveszi, elolvassa, és eldönti, hogy tetszik e neki, vagy sem."
Egy nem normális könyv életének nem normális menete a következő: az író megírja a miniszterelnökről (úgy, ahogy), a könyv bemutatóján ott feszít az ellenzéki maszop főnöke, az olvasó megveszi a maszop kongresszusán, dedikáltathatja a vendégként meghívott szerzővel, elolvassa, és eldönti, hogy tetszik-e neki, vagy sem.
A Népszabadság, a Beszélő, az index szerzői, továbbá György Péter egyöntetűen jelezték, hogy nem tetszik nekik.
Egy könyv életének normális menete a következő lenne: az író megírja, az olvasó megveszi, elolvassa, és eldönti, hogy tetszik e neki, vagy sem.
A Kende-könyv körüli hisztéria már az előtt értékítéletre kényszeríti az embert, hogy olvasta volna. Ha a Kende könyv élete is ebben a normális mederben zajlott volna, állítom, fele annyian olvasták volna, és a feleannyi olvasónak is csak a fele mondaná azt, amit lépten nyomon hallok: "Ha csak a tizede igaz, akkor is nagy gáz!" ,s nem mondanák egy csomóan: "Biztosan van benne valami, ha ekkora a cirkusz!"
Ilyen szempontból Orbán környezetének reakciója öngól. A normális esetben kétkedők és logikai hibákat keresőket éppen a hiszterizálás tolja a könyv kritikátlan elfogadásának irányába.
A miniszterelnök tévedhetetlenségének látszatát fenntartani kívánók mítoszteremtő hevülete visszafelé látszik elsülni, de ez nem csak Orbán Viktorra jelent veszélyt, hanem rajta keresztül az országra is, s ennek e tévedhetetlenségi mítosznak a visszaverődő negatív hullámai többek közt a V4 elmúlt heti fiaskója nyomán elérték Magyarországot.
Azt gondolom, ha Orbán Viktort népes tanácsadói hada nem próbálná izolálni belterjes információkkal és nem ajnározná kritikátlanul, hanem hagyná "kifutni", most nem beszélnénk végletekig eldurvult kampányról.
El a kezekkel Orbán Viktortól! Mindenki kezét!
Én még bízom benne, de hagyja levegőhöz jutni MINDENKI, oldalfüggetlenül!!!!
Biztosan láttad az ATV-n a Lovas-Kende vitát a Szaunában. Az ilyen Lovas-féle "Rechtsradikalen" nem tudnak érveket felhozni, csak az ellenfél (nekik ellenség) ócsárlását.
Nem T0m!
Talán az lehet a hátterében, hogy a magyarság egy tekintélyes része annyira 0daad0an tud szeretni, hogy felkapja a cukr0t, ha valaki r0ssz fényben tünteti fel a kedvencét.
A másik tekintélyes rész ennél valah0gy t0leránsabbnak biz0nyult.
Kende írt egy könyvet Orbán Viktor miniszterelnökről, aminek óriási visszhangja lett, súlyos indulatok fakadnak mindkét oldalon.
Viszont én emlékszem egy könyvre: Végh Antal: Miért nem szeretem Horn Gyulát címmel.
Egyik könyvet sem olvastam, viszont érdekesnek találom, hogy utóbbinak szinte semmiféle következménye nem volt, nem volt körülötte hisztéria, pedig bizonyára nem pozitív színben tüntette fel Hornt.
Rengetegen szidják Kendét, olyanok is, akik nem olvasták a könyvét.
A könyv engem nem érdekel, mert ahogy nem szeretem a Fidesz szellemi rohamcsapatait, úgy nem szeretem azt sem, ha valaki ugyanazokat a módszereket alkalmazza ellenük.
A jelenség viszont, hogy Magyarország jelenlegi miniszterelnökét kritizáló írás, vagyis csak maga a kritika puszta ténye (hiszen, mint az előbb mondtam: olyanok is rendkívüli módon támadják, akik csak hallomásból értesültek a könyv tartalmáról) micsoda dühödt hisztériát váltott ki Orbán Viktort kedvelők körében - számomra ez döbbenetes.
"Politiker scheissen auch!" vagyis "A politikusok is szarnak!" feliratú graffitit olvastam ausztriában.
Vegyük már észre ennek a - kicsit alpári - mondatnak az igazságtartalmát! Orbán Viktor is egy ember. Nem félisten, nem Vezér: ember. Gyarló, aki tévedhet, és téved is. Ennek nemcsak a kendei, hanem bárminemű bemutatása miért bűn mégis ma Magyarországon?