01 Zöld csillag 02 Édes otthon 03 Lédererné / Rossz vér 04 Hosszúlábú asszony 05 Hey Joe 06 3:20-as Blues 07 Kéne egy üveg bor 08 Hatvan csapás 09 A király meséje 10 A felszarvazottak balladája 11 Áldozatunk fogadjátok (István a Király) 12 Kőbánya blues 13 A zöld, a bíbor és a fekete 14 Kopaszkutya 15 Bill Kapitány blues
Deák Bill Gyula: ének Szabó Csaba: dob Balázs Péter: basszusgitár Fejér Simon: gitár Horváth Zsolt: orgona
Október 25-én, kedden 19.00 órakor Sebők János rocktörténész beszélget Hobóval amerikai blues- és rocklegendákról, a korról, a helyről, a magyarországi párhuzamokról és mindezek utóéletéről a SAN FRANCISCÓTÓL WOODSTOCKIG – Az amerikai rockplakát aranykora 1965-1971 c. kiállításon (http://www.facebook.com/event.php?eid=279356505409979).
A beszélgetésen való részvételi szándékukat, kérjük, ezen az űrlapon jelezzék: http://bit.ly.../qIRht8
Belépés: – egységesen 1.500 Ft (kedvezmények nem érvényesek); – 2011-re szóló "művészeti program"-kártyával (http://kogart.hu/kogart/pmembership_content.jsp) rendelkező pártoló tagjainknak díjmentes, a kártyát a helyszínen fel kell mutatni! KÁRTYAIGÉNYLÉS: http://www.kogart.hu/letoltes/kartya/kartya2011.htm
Gyülekezés és a kezdés a KOGART Ház 2. emeleti kiállítóterében (a recepció fölötti szinten).
Kérjük, hogy a pontos kezdés érdekében igyekezzenek hamarabb érkezni, hogy a pénztárnál való sorban állás elkerülhető legyen. A pénztár 18 órától nyitva tart.
Tehát befejeződött a1991-es Kopaszkutya című kultuszfilm második fejezetének forgatása. 2011.10.20-án, az utolsó forgatási napon a rendező és a főszereplők kitették magukat a sajtó kíváncsiságának. Nos, azt hiszem, hogy ez a legnagyobb különbség a két film között.[...] Bővebben!Tovább »
Igazad van. Rosszul fogalmaztam a tribute dologban. Másfelől meg az mindenképpen jó hír, hogy bár nincs HBB, de a régi zenékre még sokan kíváncsiak. Másképp Póka se csinálna HBB programot. Én személy szerint az új Hobo anyagra vagyok kíváncsi (állítólag ősszel jön ki valamikor), hogy mennyire megy a Circus Hungaricus úton? Nekem az tetszett!
Szerintem ez nem tribute zenekar, hiszen nem rajongókból áll, de igazad van abban, hogy Pókának jogában áll a saját dalait játszani, az más kérdés, hogy évtizedekig megvolt enélkül, ezért kicsit hakniizű a dolog.
Én a Hobo szóló dolgait az első néhány album óta (kivétel a gyöngy a sárban, és a csavargók tizparancsolata, ami a franc tudja miért HBB) mindig jobban szerettem, mint a HBB-t, de az zavar, hogy a jubileumi koncert után annyira megsértődött, hogy tartósnak bizonyult haragjában egy egész zenekari életművet képes a (kopasz)kutyák martalékának dobni. Akkor kellett volna azt mondani utólag, hogy hölgyeim és uraim - ez volt a búcsú. Elegánsabb lett volna, bár kevésbé rentábilis. Ehelyett megpróbálta összehozni ezt a retro bandet olylan emberekkel, akik már százszor bizonyitották, hogy a HBB nekik semmit nem jelent némi készpénzen kivül, előre lehetett látni, hogy egy éven belül kicsinálják a zenekart - méltatlan.
Egyszerű a megfejtés: mivel már hivatalosan úgysincs Hobo Blues Band - hát mehet a HBB tribute zenekar. De azért az is hozzátartozik a tiszta képhez, hogy ha valaki akkor Póka Egon az aki teljesen jogosan játszhatja a HBB számokat - hiszem ő írta a nagy klasszikusok zenéjét!
Mielőtt véletlenül félreértené valaki: Szili nagyon jó énekes! De nem vagyok benne biztos, hogy passzolnak a hangjához a Hobo számok. Márpedig Hobo énekében nem is annyira a képzett hang és ének tudás dominált, hanem az a fajta (nem tudok jobb szót rá) feeling, amit leutánozni és jól átadni szinte lehetetlen.
Ezt pont így tettem volna be magam is.....lehagyva az első megszólítást.
Bill, ugyan! Ott voltam, amikor először szinpadra lépett a parkban,.......majd azt is láttam mivé lett, szánalom..... az érdemei elismerése mellett mondom ezt.
Bill mostmár aztán bánhatja, hogy nemet mondott, csak mégegy bulit kellett volna bevállalnia (a háromból), és benne lehetett volna az "utolsó felállásban"! :)
Féléves és elviselhetetlenül aprólékos munkával elkészült „A zene marad” hang- és képanyaga. Ottó Tivadar és Póka Egon hónapokat dolgoztak végig a két kiadványon, amihez a DVD vágása, szerkesztése és rendezése miatt magam is kénytelen voltam csatlakozni. (Mivel soha nem nézem, vagy hallgatom a saját dolgaimat, most megkaptam.) A lemezen egy hangot sem javítottam, csupán a dalok közötti összekötőszövegeket kellett kivágnunk, hogy a lemez guruljon. (Ám a filmfelvételen több, nem zenei dolog is helyet kapott.)
Utólag elmondhatom, – egy kivétellel – szándékosan nem játszottuk mások szerzeményeit, így például a „Hey Joe”-t, mert saját dalainkkal akartunk búcsúzni. Tudom, hogy ezzel csalódást okozhattunk néhány embernek, akik bizonyos dalokat feltétlenül elvártak. Ezek leginkább mestereink szerzeményei, akik felé már számtalan módon és alkalommal kifejeztük hálánkat és tiszteletünket. Ezúttal „csak” képekkel idéztük fel őket az előadáson, de a borítókban és a filmen is láthatók.
Mint azt előzetesen jeleztük, az anyag a HBB legutolsó felállásnak búcsúja volt. Póka Egon, Tátrai Tibor, Solti János és én alkottuk a csapatot. Deák Bill Gyulát 2008 végén felkértük, hogy szálljon be közénk, ám ő ezt visszautasította. Mégis megtiszteltük azzal, hogy vendégként meghívtuk. Mellette Madarász Gábor, a „Circus Hungaricus” zeneszerző-gitárosa játszott még velünk.
A két előadást több, mint 20 000 ember tekintette meg, ezt azóta sem tudtam feldolgozni. Juhász Balázs fotóművész ezrével készített képeket, melyek jelentős része a közönségről készült, így ezt a könyvecskében megjeleníthettük, nem beszélve a – szerintem – hihetetlenül szerencsés címlapfotóról, amely tükrözi azt, amit kaptunk ezen a két estén és az ezt megelőző 33 évben.
Magánkiadásban jelentetjük meg az anyagot, megtartva az összes jogot. Így a koncertfelvétel utóélete a mi kezünkben van, nem viszik el külföldre a multinacionális cégek, hogy raktáraikban magyarul nem tudó és a hazai zenei életet egyáltalán nem ismerő igazgatók és producerek döntsenek majd, hogy érdemes-e 50, vagy 80 példány utánnyomására energiát fordítani. Olyan anyagi ajánlatokat kaptunk „visszatérítendő előleg” formájában, hogy évekig törleszthettünk volna a „royalty”-ból, azaz az előadói jogdíjból, amíg az ő befektetésük megtérül és csak ezután kaphattunk volna valami alamizsnát. A filmfelvétel joga is a kezünkben van, így mi dönthetünk, kinek adjuk el. (Képzelhetik, hány tévéadó jelentkezett a lejátszásért!)
A példányszám kicsi, nincs pénzünk reklámra, a támogatást a stúdiómunkákra fordítottuk. Így a két kiadványt csak az általunk elérhető és megbízható csatornákon terjeszthetjük, azaz, mindenhol nem lesz kapható. Országos dedikáló-turnét szervezünk, hogy 15-20 nagyvárosba így eljusson az anyag. A honlapon keresztül is megrendelhető lesz. Terjesztőt is találtunk, aki megpróbálja több elárusítóhelyre eljuttatni a „terméket”. Mint érezhetik, láthatják, a hatvanas évek generációjának ideje és zenéje lejárt. Sajnos, a bluesnak is vége. Az újabb nemzedékek másképp élnek, gondolkodnak, zenélnek, másban fejezik ki magukat. Ez a dolgok rendje.
A Hobo Blues Band is befejezte. Nem volt siratás, temetés, nincs gyász. Boldogságos búcsú volt. Önök tették azzá. Köszönjük.
Nem okvetlenül politikáról, hanem Hobo (egyik) munkahelyérnek vezetőváltásáról volt szó, valamint egyes nyilatkozatairól, amelyek feltételezem, nem csak engem hökkentettek meg. De nem itt kell előhozni, oké elfogadom, tekintsük tárgytalannak.
Kezdem az egyszerübbel. Az említett darabokból a Vadászatot láttam, és pont azért nem írtam róla, mert semmit jót nem tudtam volna... Sajnos számomra nagyon gyenge volt, mind dramaturgilag, mind színészi játékot nézve, mind Hobo alakítására. Ha nem lett volna zene gyakorlatilag, nézhetetlen lett volna...
