A Royal Sovereign-t 1944. május 30-án adták át a szovjeteknek. Itt Arhangelszk néven az északi vizeken szolgált.
1949. február 4-én (más forrás szerint 9-én) érkezett vissza a britekhez, akik azonnal bontásra eladták.
1949. április 5. a bontás ideje (Kezdés időpontja? Befejezés időpontja?)
A kincstári optimizmusom eddig sajna nem nagyon élesztette fel a topicot. :-)
Maximálisan egyetértek veled, Oscar! A csatahajók koruk legnagyobb, legfejlettebb (és szerintem a legszebb) harceszközei voltak.
A Royal Sovereign-t adták kölcsön, a Revenge-osztályból, vagyis a Queen Elizabeth-et követő, de hozzá nagyon hasonló hajóosztályból.
Valamikor a háború után vissza is kapták, gondolom én, igen lelakott állapotban.
Holnap pontosabb adatokkal is szolgálhatok, a "Dreadnought-bibliám" bent van a munkahelyemen.
1944-ben adták oda a britek a Lend-Lease keretében a szovjeteknek, ott Arhangelszk néven szolgált.
Az 1946/47-es Jane's Fighting Ships of WW2 még úgy írja, hogy majd az olasz hajók szétosztásával kerül vissza. Gondolom akkor adták vissza (pontos dátumot holnap), amikor a Giulio Cesare a szovjetekhez került.
Az igaz, hogy a nehéz hadihajók jó részt kihaltak, de azért olyan egyedi és megismételhetetlen technikai csodát jelentettek, mint nem sok más emberi alkotás!
És van még elég sok érdekesség és rejtély, például:
valahol olvastam, hogy a britek a II. vh. idején egy csatahajót kölcsön adtak (!) az oroszoknak... Ha jól emlékszem a Queen Elisabeth-ek közül, de nem találom a forrást, tud valaki valamit erről és a hajó alkalmazásáról?
Azt elhiszem, hogy bánatosak voltak, hogy a hajók túlélték, de nem hiszem, hogy a fejlett soviniszta érzékük miatt, inkább a hurráoptimista hangulat miatt, ami az egész robbantgatást körülvette.
A katonák úgy gondolták, hogy mit nekünk hajók, repülők, tankok! Mindet felrobbantjuk! Atomot nekik!
Aztán kiderült, hogy nem olyan egyszerű messziről felrobbantani valamit, hát letörtek...
Vagy az NGC-n vagy a Spektrumon volt egy film olyan 10-12 hónapja am ezekről a robbantásokról szólt. Ott azt fejtették ki, hogy a sok selejt amerikai hajó mellett rengeteg japán hajót akartak megsemmisíteni, hogy befejezzék a "művüket" az amerikaiak (ezt hívják fejlett világnak náluk).
Az a cirkáló, amely a japán zászlóshajó volt nagyon sokáig (a neve nincs előttem ha jól emlékszem Yamamoto admirális alatt) volt a levegőből dobott bomba alatt és az amik bánatára túlélte. Sok hajó túlélte még, de csak az elsüllyedést. Nyilván a szerkezete a deformációk sokat sérült.
A második víz alatt bomba meg pontosan ez alatt a japán cirkáló alatt robbant a bomba, és a lökéshullám szinte az összes hajót kiemelte, de a többségük a felborulás miatt süllyedt el.
A film alapvetően a lakosság felől közelítette meg a kérdést, akiket kitelepítettek. Mára amit megengedfnek, az az, hogy az elhunyt öregeket oda temessék el. A környék még mindig olyan sugárfertőzött (a film szerint!), hogy ott életet élni a hajdani Bikini szigetek öslakosságának nem lehet)
gb
"Nos, nem tudom, mit szólt volna a személyzet ehhez, de mintha olyat is olvastam volna valahol, hogy az egyik (vagy mindegyik?) hajóhoz még sokáig nem lehetett közelíteni, annyira sugárzott."
Mit várunk akkor, amikor még javában folyt a robbancsuk-fel-aztán-megnézzük-hányan-lettek-betegek tipusú kísérletezgetés?!
De viccet félretéve: Ez nyílván vegymentesítés kérdése, tekintve, hogy a dolgok nem magukban sugároznak, hanem a rájuk rakódott rádióktív szennyezéstől. Első körben az a fontos, hogy a hajó úszva maradjon, aztán az, hogy vízsugárral és egyéb vegyfelszereléssel lemosva megtisztuljon.
Ezt valószínűleg az elhagyott kísérleti roncsokon nem tették meg, ezért maradhattak sugárzóak.
Persze ettől még a legénység kapott volna egy kiadósat a sugárzásból, de a teszt eredményeit valószínűleg felhasználták későbbi hajók megtervezésénél, ahol már izolált, szűrten szellőztett térben van a legénység.
Mellesleg, ha már atomháború... hát nem tudom hogyan lehet azt jól csinálni?!
Az Arkansas azért süllyedt el, mert az atombomba gyakorlatilag alatta robbant fel. A robbanás ereje állítólag feldobta a levegőbe az egész hajót.
A kísérlet azzal az eredménnyel zárult, hogy a hajók védelme elégséges egy atomrobbanás kivédéséhez. Nos, nem tudom, mit szólt volna a személyzet ehhez, de mintha olyat is olvastam volna valahol, hogy az egyik (vagy mindegyik?) hajóhoz még sokáig nem lehetett közelíteni, annyira sugárzott.
A robbantások környéke már nem veszélyes sugárzás szempontjából, de a szigeten és környékén semmit nem lehet megenni, mivel a robbanás után a nehézfémek beépültek a táplálékláncba. A szigetet még mindíg tanulmányozzák e szempontból.
A hajók egy köteléket szimuláltak, és mindegyik fel volt töltve harci helyzetnek megfelelően felszereléssel, üzemanyaggal és lőszerrel.
Erről és az amerikai atomkísérletekről van egy film a címe Trinity. Nemrég kaptam meg szinkron nélküli(angol nyelvű) Szinte az összes fontosabb kísérletről van benne felvétel.
És hogy a másik kérdésre is válaszoljak:
Az említett filmen a feláldozott hordozó teljesen egyben pihent a tengerfenéken. Semmi baja nem volt, feltételezem, a lökéshullám borította fel.
Minden egyben, a hangárban a kisérletileg odarakott gépek szép csendben enyésztek, ahogy voltak... Ha jól emlékszem még éles fegyverzet is volt, hogy a próba élethű legyen.
Hát, a bennem szunnyadó fizikus azt mondja, hogy ha volt is némi rádioaktív maradvány a bombák után, az már régen eloszlott a légkörben és a világ óceánjaiban.
A helyszínek, már ahol nincs katonai körzet, mind megközelíthetőek, bár most, hogy így belegondolok: Furcsa, hogy alig láttam filmet ezekről a roncsokról.
Persze ez nem meglepő, mert sok más direkt elsüllyesztett roncs van a világtengereken, és alig láttam róluk filmet.
Még jobban belegondolva, egyszer volt egy dokufilm, ahol felatombombázott hajóroncsokat kutattak. Valamelyik leselejt amcsi hordozót nézték körbe, úgyhogy:
summa summarum, oda lehet menni, meg lehet nézni, nem patkol el senki és zöld mutáns sem lesz...:)
1946-ban több kísérletet végeztek, melyben különbözö méretü hajók vettek részt.
Csatahajók közül ezeket találtam: Arkansas, New York, Nevada, Pennsylvania.
Operation "Crossroads": robbantás 1946. júl. 1-én, az Arkansas túlélte, a többi hajóról nem tudom, hogy ott voltak -e.
Operation "Baker": vízalatti robbantás 1946. júl. 25-én. Elsüllyedt az Arkansas, túlélte a New York, Nevada, Pennsyalvania. Utóbbiak 1948-ban célhajóként süllyedtek el.
A kísérletekben azt hiszem, részt vettek kisebb hadihajók is, és talán zsákmányolt japó hajók is, bár ez csak rémlik, benne nem vagyok biztos.
Az a baj, hogy az atlagos temak elsikkadnak, a nagyon reszletes tortenelmi/haditechnikai temak irant nincs erdeklodes, ezert nem porog a topic. Beszelhetnenk esetleg az aktualis tortenesekrol, hadihajokrol, vilaghaboru utani sztorikrol, stb.
Pearl Harbour, Bismarck elsullyesztese, meg ezek mar regen leragott temak, aki idelatogat, valoszinuleg ismeri abszolute ezeket a dolgokat. Valami erdekes, de megis kozertheto temat kene bedobni :]
A BuShips szempontjából a California volt a legtisztább eset. A hajó két torpedót kapott (egyet elöl, egyet hátul), egy bomba találta el, amely lepattant a második (páncél-) fedélzetéröl, lyukat ütött a föfedélzetben és nagy tüzet okozott. Egyik torpedó sem volt különösebben hatásos. Mind a két esetben nem csak a belsö torpedóvédö válaszfal maradt épen, de a két külsö is. Az ellenoldali elárasztás elött a dölés mértéke 5-6 fok volt. Végül egy majdnem mellétalált bomba elöl az orrész bal oldalán lyukat ütött, mely 3,5 lábnyi süllyedést okozott.
Egyik sérülés sem volt különösebben súlyos, és a hajó kész volt a kifutásra, amikor utasították. Azonban mégis elsüllyedt. Amikor váratlanul támadás érte, sok hajóablak szemle miatt nyitva volt, másokat pedig hanyagul csuktak be. A víz a harmadik fedélzet fölé emelkedett a bal oldalon és a hajó lassan megtelt vízzel. Ez nem volt különösebben meglepö vagy figyelemre méltó; tengeren ezek az ablakok jól be lettek volna zárva.
A forrás:
Norman Friedman: U. S. Battleships - An Illustrated Design History, B függelék
A Nevada volt az egyetlen csatahajó, amely mozogni tudott a támadás alatt. A hajót 14 lábbal a gerince fölött, a két elülsö torony között találta el egy torpedó, amely lyukakat robbantott az oldalán lévö, torpedók elleni feltéten (ez az ún. dudor, más néven hólyag), és a belsö hajófenéken. Ahogy a tervezök elvárták, a belsö torpedóvédö válaszfal behorpadt, és nem nyílt szét. Az illesztéseinél azonban 2-4 hüvelyknyire megnyílt, és a hajó elkezdett eláradni az elsö fedélzet alatt. A hajó 4 vagy 5 foknyira megdölt, de ellenoldali elárasztással sikerült egyensúlíba hozni. A dudoron keletkezett lyuk 16 láb hosszú és 27 láb magas volt.
Miután lehorgonyzott a csatornában, öt bomba találta el. Egy átütötte az elöfedélzetét, és az olajtartály és a külsö fal között robbant. A többi bomba tönkretette a horgonyhúzó mechanizmusát, és a hajó partra futott, úgy, hogy nem zárta el a csatornát. Két nagy tüz ütött ki, és nyomás híján nem lehetett eloltani öket. Közben a hajó lassan kezdett feltöltödni vízzel, és az elülsö löporraktárakat, melyek fala kezdett felforrósodni, el kellett árasztani. Tévedésböl a hátulsó löporraktárakat is elárasztották.
Amikor a hajó partra futott, a tatja fennakadt egy korallszirten; az orra még a felszínen volt, de a beömlö víztöl lassan süllyedt lefele. Végül a víz hátul szétterjedt a páncélfedélzet felett, és továbbterjedt a szellözörendszeren keresztül. Ahogy a víz fokozatosan elérte az orrot is, a kazánok leálltak. Végül a tat lecsúszott a korallszirtröl, és a hajó leült a fenékre, mely mindössze 40 láb mély volt.
A tüzek közül az egyiktöl kiégett ez elülsö felépítmény; a tüzet a kapitányi kabin papírjai is táplálták. Hamarosan felrobbant a közelben tárolt löszer is. A másik nagy tüz következtében, szintén elöl, a terjengö olajcseppek robbantak be a délután folyamán, fokozva a szerkezeti károkat.
A BuShips megállapítása szerint a hajó nem tudott ellenállni a relatíve felszíni sérüléseknek; a gépeit és fegyverzetét nem érintette a kár. A problémát a vízhatlanság hiánya okozta. Nem voltak vízzáró válaszfalak a második fedélzeten, a felszereléseknek és illesztéseknek is vízzáróaknak kellett volna lennie, holott nem voltak azok.
A hajó kárjavítási könyve felhasználásával a BuShips megpróbálta felderíteni az eláradás okát. Mielött eltalálták volna, a merülése elöl 30 láb 6 hüvelyk volt, hátul 31 láb 3 hüvelyk. A torpedótalálat és az ellenirányú elárasztás a merülési értékeket csak kissé változtatta meg, 33 láb 8 hüvelykre elöl, és 31 láb 2 hüvelykre hátul; a téves hátsó löporraktár-elárasztást követöen a merülése elöl 34 láb 11 hüvelykre, hátul 34 láb 5 hüvelykre módosult. Ekkor az elmélet szerint a második fedélzet, a legmagasabb vízhatlan fedélzet a hajón, 3 lábbal volt a vízszint felett. Azonban az elülsö löporraktár elárasztásával a merülés 40 láb 8 hüvelykre nött elöl, és 32 láb 6 hüvelykre csökkent hátul. Ezzel a vízvonal a föfedélzet és a második fedélzet közé esett, és víz alá került az elülsö rész bombatalálati nyílása; a lyukon beömlö vízzel megkezdödött a második fedélzet eláradása. A számítások ellenére a BuShips jelentése feltételezte, hogy a hajó akkor is telítödött volna vízzel, ha nem árasztják el a löporraktárakat, mivel a merülés elöl elérte volna a 37 lábat, így a víz befolyt volna a bombák által ütött nyílásokon.
Az elsödleges következtetés szerint részletek hibájából, ebben az esetben a vízhatlanság miatt süllyedt el a hajó. Nem csak hogy nem voltak vízzáró válaszfalak a második (fö páncél) fedélzet fölött, de mivel ez a fedélzet négy külön páncéllapból állt össze, a második fedélzet sem volt vízzáró. Végülis a központosított, erösen páncélozott levegöbeömlö nyílás, a modernizált csatahajók és a „Nagy Öt” legföbb újdonsága, súlyos tervezési hibának bizonyult, mert a vízbetörés az összes hajógépet leállíthatta, és a hajó egész elörészét eláraszthatta. A BuShips állítása szerint a hibáról már évek óta tudtak, és az utóbbi években tervezett hajóknál (beleértve az új csatahajókat is) teljesen más a rendszer, függölegesen elválasztva. A szellöztetést számos különálló rendszerre osztották, mindegyiket két hosszanti vízzáró válaszfallal vették körül. A vízzáró fedélzet alatt futó csövezetékeket e fedélzet fölé vezették ki, mielött vízszintes irányba továbbfutottak volna, és a csövekbe vízhatlan zárólemezeket építettek be.
