Én meg nem merem leírni, hogy mit csináltam/csinálok, és mi a véleményem a szituról, mert tartok tőle, hogy az illető hölgy is fórumozik és rámismer... ¦-))))))))))
"Engem nem ver át,
nem jár túl az eszemen,
új rongyokat én nem veszek rá,
de ezeket most leszedem..."
No de kérem, Senkiházy úr ezen világkép tőlem sem áll távol, de azért én tudomásul veszem hogy a hölgyek kegyeiért folytatott lovagi torna veszélyes üzem. Néha kiütnek a nyeregből. Apróság, előfordul. Én is ütöttem már ki másokat a nyeregből, voltam már én is tahó akivel elment a lány.
És elég sokszor preferáltak már...
Annak még soha nem éreztem hátrányát hogy úriemberként vagy lovagiasan viselkedtem.
De egy igazán jó és tartós kapcsolathoz sokáig kell keresni és jó lovag, türelem rózsát terem.
Kerestem én is. Sokat, nagyon sokat.
Tudod, lehet hogy akiket hercegnőnek véltél csak egyszerű pórnők voltak...
Személyre szabott hercegnőből kevés van.
Én eddig 1.5 találtam.
Gép01:
Még mindíg elég tömör...
Mennyi most a kelta lány darabja az Aquincumi piacon?
Sajnálom, hogy ilyen ijesztő képet festettem magamról. A valós énem azért nem ennyire veszélyes, mint amilyennek itt - néha - látszik, DE...
1. A fórumon meglehetősen nagy a redundancia, az idő pedig szűkös. Ezért a semleges hangnemű, pókerarcú hozzászólásokat az olvasó hajlamos átugrani. Emiatt a határozott véleményt határozottan, figyelemfelkeltően kell megfogalmazni, különben simán elvész a gyakran előforduló könnyed OFF-csevelyben.
2. Amit állítok, lehet, hogy irracionálisnak tűnik, holott - sajnos - nem az. Azért tűnhet irracionálisnak, mert ha valaki benne él egy bizonyos értékrenddel jellemezhető valóságban, legtöbb esetben természetesnek, alapnak, "nulla pontnak" tekinti azt, és eszébe sem jut, hogy jellemezze. Viszont ha valaki öntudatosabb a megszokottnál, az saját, külön bejáratú értékrendet állít fel, és hajlamos lesz jellemezni, kritizálni azt a valóságot, értékrendet, ami másnak az alapvető közeg, hiszen nem azt tekinti "nulla pontnak". Előbbi (a többség) olyan, mintha azt mondaná: "minek szidjátok ezt a levegőt, hiszen el lehet vele lenni, semmi bajom vele", utóbbi pedig azt mondja, hogy "el lehet vele lenni, de én büdösnek érzem, TUDOM, hogy lehetne jobb is, mert elképzeltem vagy akár tapasztaltam a jobbat is - lehetne benne több oxigén és kevesebb szén-monoxid".
Tudod, akik hozzám hasonló véleménnyel bírnak, romantikus kis álomvilágukból kilépve estek derekasan pofára a valóságban. Mi olyasmiről álmodoztunk kamaszként (és néha még most is!!!), hogy majd jövünk (akár lovon), és nagyszabású hőstettekkel, "igazságosztással", nagyvonalú udvariassággal vívjuk majd ki a hölgyek kegyeit. Aztán vagy hirtelen vagy fokozatosan rádöbbentünk, hogy a nőknek ma már nem ez kell. Mi kitettük a lelkünket is, ami tetszett is a nőknek, meg is dicsértek minket miatta, mégis elvitte őket az első nagy tahó. Mi vagyunk - deklaráltan - a "jó fejek", az "úriemberek", mégsem minket preferálnak az esetek többségében. Ez az, ami elgondolkodtatató.
Sajnos nem nagyon ismerem eddigi munkásságodat, de vagy nagyon nagy intrikus vagy akinek életcélja a pezsgés növelése bizonyos topicokban, vagy pedig minden bántó szándék nélkül mondom irány a pszichológus...
Jó és rossz tapasztalatokkal egyaránt rendelkező pasi vagyok, szerintem amit állítasz egy kicsit kemény, és ölég messze van a realitástól.
"...akár igazad is lehet. Na és? Mióta kell Neked egy nyavalyás átlagnő?" - Nos, azért, mert az ösztöneim vezérelnek abban, hogy melyik nő felé orientálódom. A nők többségét viszont nem az ösztöneik vezérlik, hanem a konvenciók, társadalmi elvárások, amiknek én nem felelek meg. Az átlagnál humánusabb embernek érzem magam, de a nem átlagos hozzáállású, de gusztustalan külsejű lányokkal viszont sajnos nem tudok mit kezdeni. Érdekes módon a kisebbséget képező humánus lányok között többségben vannak a rondák...
Kedves Rowena, Te egy átlagtól eltérő szituációt vázoltál fel. Egyébként tényleg van olyan, amikor egy nő nem gazdaggal megy el. Ez a következő esetekben áll elő:
1. Információhiányban tévelyegve, illetve tévesen informálva azt hiszi, hogy az illető gazdag, mert pl. annyira csóró, hogy még egy kispolgár is királynak tűnik a szemében (többek között ezért buknak rám a BAZ megyei nők ¦-))).
2. Annyira gyenge nő, hogy nem kap jobbat, mint a csóró kispolgár.
3. Igen ritka kivételes eset, tényleg elsősorban az ember érdekli, és csak sokadsorban a pénz. Ez nagyon elenyésző.
Az első két esetben szereplő nők azt a látszatot keltik, hogy nem anyagiasak, pedig ők is azok, csak a körülmények (rossz külső, rosszul informáltság) hozzák őket ebbe a helyzetbe. A többi csak köntörfalazás...
Kedves Senkiházy, nem kívánok vitázni ezzel az állításoddal: "Nem nekem nem jut eszembe, hanem egy ÁTLAGnőnek nem jut eszébe, hogy más is számíthat.", mert még akár igazad is lehet. Na és? Mióta kell Neked egy nyavalyás átlagnő? Túl azon, hogy ilyen szvsz nincs is, Neked inkább egy bizonyos egyed kéne, nem? Kit érdekel aztán, hogy milyen vagy mit gondol az átlag, ha Te már tudod, hogy Neked pontosan milyen, az átlagtól mi mindenben eltérő, egyedi teremtés kell?
Bocs, de nem lenne konstruktívabb végiggondolni, hogy milyen kéne Neked és annak a bizonyosnak vajon milyen pasi kéne és eszerint esetleg módosítani kicsinyt magadon ill. az elvárásaidon?
Ahogy én látom, egyre több az olyan pasi, aki elvárná ugyan a nőtől, hogy az hiperszuper bombázó legyen 160-as IQ-val és főzni tudással és persze lepedővirtuozitással stb., de ő maga semmit sem tesz azért, hogy valamivel kisebb legyen az a pocak, mérsékeltebb a szájszag, fésültebb az üstök és pallérozottab az elme... Ugyanígy nő is van sok, aki magát nem fejleszti, de csudapasira vár, mert neki az jár. Mármost itt vagy önfejleszteni kell, vagy megalkudni, de legtöbbször mindkettőt. Hm?
Na jó, sok mindenről esett itt már szó, csak a lényeg sikkad el. A fiúk apritják a női nemet, a lányok pedig védik a mundér becsületét.
Fő téma a párkapcsolat, azon belül is a nő elsárkányosodása, haszonelvűsége stb...
Nem hiszem hogy ez valós kép. Ahhoz hogy egy kapcsolat jól működjön, mindkét félnek felnőttnek kell lennie, természetesen nem csupán fizikailag.
Sajnos manapság nagyon sok ember van (férfi, nő egyaránt)aki nem tud szeretni, érzelmeit nem képes kifejezni. Ennek az az oka hogy otthon gyermekkorában nem kapta meg a szükséges szeretetet, a család nem funkcionált családként, csak egymás mellett létező emberek laza kupacaként. Súlyos szocializációs-pszichológiai probléma, nem csoda hogy az ilyen közegben felnőtt emberek nem nagyon tudják mi az igazi szeretet-szerelem. Képesek átélni a barátságokat, képesek mélyen szeretni egy állatot de örökös párkapcsolati problémákkal küszködnek. Megpróbálják a testi vágyat azonosítani a szerelemmel, sok partnert kipróbálnak, számtalan csalódás éri őket, és sok esetben végül megragadnak egy hazug, egyenlőtlen kapcsolatban.
Számtalan közülük örökre magányos marad állandó önértékelési problémákkal. Pedig nincs velük semmi baj. Csak meg kellene tanulniuk szeretni, és azt kifejezni. De ehhez egy társ kell, akit nem marnak el, vagy nem ijesztenek el maguk mellől, aki türelmes és szeretetteljes...
No az ilyen problémás emberek szerepelnek a legtöbb hozzászólásban, róluk általánosítgatunk.
Hohó! Csak ne beszélj többes szám második személyben! Engem nem kell sajnálni, mert nincs miért!!! Tök jó és korrekt nőim voltak, így ha megnézed a hozzászólásaimat én nem kongatok vészharangokat!
Ha a nők pusztán gazdasági szempontok alapján választanának, akkor mi a magyarázatod olyan kapcsolatokra, amelyeknél egyik fél sem gazdag? Ott a nőnek hibás netán a szexuális működése?!
Az viszont igaz, hogy - ellentétben a férfiakkal - az egyébként nekik vonzó férfiúval csak szemezgetnek, aztán amikor az tovább akar lépni, akkor ajtó zárva...Ugyanis a párkapcsolatban élő nők is eljátszadoznak azzal, hogy mi lenne, ha... de ha egyébként semmi bajuk különösebben az életük párjával, akkor egy lépést sem tesznek a közös ágyazásért, sőt ha a másik fél lépne, akkor esetleg merő bűntudatból küldik el melegebb éghajlatra. Merthogy a nőket máig úgy nevelik, hogy másra sohse nézz, mert az erkölcstelen. Holott azzal, hogy megnézek egy jó pasit, még nem vagyok hűtlen cafka. Mégpedig azért nem, mert nem lépek tovább.
Amúgy meg rémesen sajnállak benneteket, mert úgy tűnik, hogy a nők fajának rosszabbik felével találkoztatok. Nem mindenkinek olyan srófra jár az agya, mint amiket ti láttatok.
Mi viszonylag nehezen kezdtük a férjemmel anyagilag - bár volt lakásunk - csak éppen jószerével az én fizetésemből éltünk, merthogy egyetemista volt még a lelkem. Életünkben nem röhögtünk annyit a saját viszonylagos nyomorunkon.(lsd. kiborítékolt fizetés - azaz minden kiadásnak külön borítékban a helye, + anyámékhoz jártunk enni hétvégén)
Vannak ám ilyen "anyagias" hölgyek is. Úgyhogy fel a fejjel. A humor sok mindenen átsegít. ha viszont a hölgynek nincsen humora, akkor baj van.
Egyebekben a nők "elsárkányosodásának" is megvannak a jelei ám. Az első szerintem az az érzelmi zsarolás. Ha ezt alkalmazza a nőci veletek szemben, akkor menni elfele ezerrel. Ha eltávolít a haveroktól - felétve, ha azok nem az alkoholizmus szélén állnak vagy nem egy szószerinti betörőbanda - akkor megint csak elfele ezerrel.
Hogy röhögjetek is: én a férjemet alig tudom elzavarni otthonról, mert a házasságunk előrehaladtával otthonülős lett a lelkem. Jó ebben az is szerepet játszik, hogy az évfolyambeli barátai egyetem után hazamentek, a közös barátaink pedig gyerekes házaspárok.) Én viszont havonta egyszer elmegyek a volt munkatárs-barátaimmal sörözgetni. Úgyhogy eből a szempontból én vagyok a férfi a háznál:))))
Tiltakozom. Az én párom egyáltalán nem volt az esetem, nem volt magas, és nem volt gazdag, amikor szemet vetett rám. Viszont egy életre elvarázsolt a fergeteges humorával. Meg azzal, hogy nagyon szeret.
Folytassák az urak, érdeklődve olvasok...
Ajjaj.... Ember, te még mindig itt tartasz?
(a többiektől elnézést, de egyszer már próbáltunk neki némi fejtágítót tartani egy másik topicban - lehetetlen, ugyanezt szajkózza :-(
(mármint hogy minden nőnek csak a magas, pénzes pasik kellenek - eszébe se jut, hogy más is számíthat egy nőnek...)
"Persze hogy mindenki személyiség! De mindenki ember is egyben, alapszofver ugyanaz, és valahol ott van elcseszve a dolog..." - Na igen. Sokszor ér engem is a vád, hogy általánosítok, és hogy merészelem ezt tenni, amikor minden ember teljesen különböző. Nos, az emberek egy része befolyásolható, külső elvárásoknak akar leginkább megfeleni, másik részük pedig leginkább saját maga által felállított normarendszernek, illetve a saját maga által felállított normarendszeren keresztül felülbírált külső elvárásoknak. Lehet tippelni, a kettő közül melyik csoport alkotja a többséget...
A befolyásolható emberek az alappillérei a fogyasztói társadalomnak, a divatnak, sőt, ők a diktatúrák belső elfogadói is. Amellett, hogy nem merik vállalni a saját eszüket (már ha van), nem veszélytelenek az ilyen emberek. A lényeg az, hogy a befolyásolható, külső kontrollos nők és férfiak viselkedése, illetve az általuk követett társadalmi elvárások, konvenciók azok, amik az ide író férfitársaim kritikájának a tárgyát képezik (és az enyémét is ¦-))).
A párválasztásban a nők képesek konvenciók szerint dönteni, mi, férfiak ösztönösebb lények vagyunk, nekünk inkább a fütykösünk parancsol. Ez az oka annak, hogy nagyon sokfajta nő lehet elfogadottan jó nő, a szolizott buta szőke ciklontól a kis szemüveges diáklány-fizimiskájún és a törékeny mimózatípuson át az arrogáns menedzsernőig, az ún. "jó pasi" fogalma pedig meglehetősen szűk, merev keretek közé szorult az utóbbi időben (magas, gazdag, oszt' ennyi). Ha egy nő ösztönösen tetszik egy férfinek, a férfi legszívesebben azonnal magáévá tenné. Viszont ha egy férfi ösztönösen tetszik egy nőnek, az még önmagában nem jelent sokmindent, maximum egy hosszas szemezést eredményez. Egy nő képes a neki ösztönösen tetsző, de nem "trendi", fickót úgy lerázni, mint a pinty, és képes magára erőltetni olyan férfit, aki nem tetszik neki ösztönösen, de a konvencionálisan "jónak" számít. Ezért van ennyi erőltetett kapcsolat, illetve biztos hosszasan tudnának sztorizni itt a fickók olyan esetekről, amikor agyig szemeztek egy nővel, érezték a természetes "egy hullámhosszt", sőt, egyéb más pozitív visszacsatolást is kaptak, aztán amikor a tettek mezejére léptek, mégis úgy repültek, mint a vöcsök. Tehát a férfiak többsége azt a nőt akarja megszerezni, akinek már a látványa szexuálisan gerjeszti, a nők pedig - eltérő szexuális működésük miatt - inkább aszerint döntenek, hogy "jaj, a többiek mit fognak szólni, ha meglátnak vele". Én ezt látom saját és látott tapasztalatok alapján, és ez nem nőgyűlölet.
Felmerült itt a "macsósággal" nőszerzés kérdése. Nos, az, amire mostanság a nők többsége bukik, közel sem a mediterrán-beütésű klasszikus macsóság, hanem inkább bugyuta amerikai filmekből ellesett műmájer gengszterbarokk stílus. Hát, erre van igény manapság... Nekem nem is áll jól...
