Az idézet írója az én izlésemhez (szótáramhoz) képest kissé tágan, szabadon kezeli a fogalmat. Pl. amit ő reformfasisztának nevez, azt én inkább kapitalizmusnak szoktam hívni. Az meg olyan amilyen, de felesleges rá új szavakat alkalmazni. Az SZDSZ-re írt "jellemzésed" eléggé nevetséges. Nagy elfogltságról, talán gyűlöletről is tanúskodik. Nem voltál te néhány éve még SZDSZ szimpatizáns ;-)?
Viszon, ha egy szdsz, vagy egyéb árulókból verbuvált banda tagja fasisztáz le NEM VAGYOK AZ. Mert nekik nincs joguk negatív kijelentéseket tenni semmivel kapcsolatban.
Remélem ez nem felszólítás, hogy én is vállaljam :-)))) Ha valaki vállaja akkor lelke rajta, biztos tisztában van a kapcsolódó értlemzésekkel stb., engem nem érint, viszont a szándékuk ellenére megbélyegezettek igenis zavarnak.
Mutass nekem egy 20 embernél nagyobb, összefüggô (nem feltétlenül szervezett!!!) embercsoportot Magyarországon, amelyikre ez a marhaság igaz?
Talán az SZDSZ-re igaz. Ôk a legkirekesztôbb politikai irányzat egész Maon. Ôk a legkevésbé toleránsak a velük egyet nem értôkkel szemben, mint ideológiai, mint politikai szinten. És az a vicc, hogy ezt még cak nem is vállalják. Létük az ellenségképtôl függ.
Szóval ez politikai hisztérizmus és görcs, felejtsd el.
Nincs reformfasiszta. Fasiszta van. De a fasizmus büszkén vállalható. Különösképp olyan alakokkal szemben, mint a "D" sorozatjelű politikusok. A "reformfasiszta" egy liberális szóförmedvény, hasonlóan a "bázisdemokrata" és egyéb totálisan értelmetlen szavakhoz.
Egyetértek viszont a szociáldarvinizmussal a tolarencia, szánalom, részvét megengedhetetlen dekandenciának tartásával. Hozzátenném még, hogy nemcsak a vesztesek aljanép, hanem a lázadók is.
Neked teszek be ide egy idézetet, illusztrálandó egy másik apokrif szótárat. Nem mondom meg kitől van, nehogy megzavarjon. Tetszik a szöveg?
... "Ebbôl is látható, hogy a reformfasizmus alapvetô világnézeti tekintetben kevéssé különbözik totalitárius elôdétôl: pusztító dinamikája ugyanazok ellen a csoportok ellen irányul; nem a társadalom újjászervezésével óhajtja kiküszöbölni azt, amit nemkívánatosnak vél, hanem a szociális ízlésének meg nem felelô embercsoportok kitaszításával. Ennek fô módszere ma nem a tömeggyilkosság, hanem a liberális demokráciától eltanult marginalizáció.
A migráns, allogén vagy másképpen gyökértelennek tetszô populációkat a liberális nacionalizmus integrálni és asszimilálni akarta, a fasiszta/náci totalitarizmus kiirtani, a reformfasizmus kirekeszteni, kiéheztetni, méltóságától megfosztani.
A munkanélküliség a liberalizmus és a szocializmus számára (más-másképpen) megoldandó társadalmi probléma; a munkanélküliek a reformfasiszták számára ostoba, ügyetlen, lusta, dologtalan ingyenélôk.
A liberális kapitalizmustól átvett sikerkultusz és a "rátermettség", az "ügyesség", a "gyors alkalmazkodás" szociáldarwinista imádata a reformfasiszták szemében stigmatizálja a "veszteseket", a "lemaradókat", az ügyetleneket, a gazdasági és kulturális hátránnyal indulókat, az üldözött kisebbségeket, a menekülteket. Az együttérzés, a részvét, a szánalom, a tolerancia: dekadencia. A többség: erô. A kisebbség: gyöngeség. A reformfasiszta csak akkor kanos, csak akkor potens, ha milliószámra érzi nyüzsögni klónjait, a "mieink" formátlan tömegét." ...
Az a baj, hogy ilyet nem tehetsz önkényesen. Ezen gondolatmenet alapján aki egyszer rálépett egy hangyára, azt én már gyilkosnak tekintem, így használom újságban tévében és mindenhol.
A "fasiszta" és "náci" azok társadalmi konszenzuson alapuló kategóriák, azaz a definíciót nem egy ember adja meg, és a definíció módosítása elég nehéz (bár nem lehetetlen, mint látjuk a magyar szélsôbal megpróbálta ezt megtenni).
Szóval ne fasisztázz, mert ez felelôsség és "bűn" is. Inkább írd körül a problémát, neked is használni fog...
A szabadságjogok kérdése igen megosztó. Azt hiszem, hogy csak abban a formában lehet, figyelembe venni, hogy vannak e "szabadnak" nevezhetô tagjai a társadalomnak és mennyi? Mert a szabadságjogok nem természetadta, hanem önerôn múló dolgok szerintem...
Többféle felosztást lehet csinálni. A 2 legalapvetőbb: a gazdaság (termelés-elosztás), és a demokrácia állapota, milyensége, a szabadságjogok alapján. Sőt ezt a kettőt akár ábrázolni is lehetne egyetlen egy kétdimenziós koordinátarendszerben.
Nos, aki valóban fasiszta, és mégis sérti ez a titulus (mert biztos van ilyen), azt nem kell sajnálni. Tetszene neki nem fasisztának lenni. Aki meg nem az, az ne vegye magára.
Nem azt mondtam, hogy én bizonytalan vagyok a fogalom használatában, hanem arra utaltam, hogy a hasonló fogalmak használatában igencsak nagy bizonytalanságok vannak. Én kb. elmondtam, hogy nekem ki a fasiszta, de nem gondolom, hogy pl. egy szégyenlős szélsőjobbos is ugyanott húzná meg a határt. Azonban engem ez se nem zavar, se nem érdekel. Az én kitételeim azokra vonatkoztak akikre klappol a definícióm. Akire nem klappol, azokat nem nevezem fasisztának.
Bocs, de a fasizmus alapelveivel kezdetben egyaltalan nem jart egyutt a fajgyulolet. Kesobb, Hilter hatasara modosult a dolog, de kezdetben semmikepp. Az a nacizmus.
A felosztással nincs bajom, egyetértek. Azzal viszont van, hogy te akárhogy is használod a "fasiszta" kategóriát, az akkor is sértô, és erre nem indok az, hogy te kommunistának tartod magad és ez neked nem sértô.
Egyrészt. Másrészt ahogy írtad, te sem vagy biztos hol a határ jobboldal és fasizmus között. Ezzel csak az a baj, hogy ezek nem egy skálán helyezkednek el: a fasizmus ugyan jobbra van, de egy másik tengelyen. Manaspság ez egy - hálistennek egysre kisebb hatékonyságú - politikai nehézfegyver. Olyan mint a lepra, ha rásütöd valakire, akkor onnan kezdve az biztos homokos is, a 11 éves mostohalányát kúrja és sikkaszt, szóval érted, mire gondolok. Nem beszélve arról, hogyha valaki nemzeti értékek mentén gondolkodik, de nem utálja a zsidókat, mert mondjuk a származása alapján lehetne ôt is zsidónak mondhatni, attól még távolról sem "náci", de te gondolkodás nélkül rásütöd. Ismerek olyan embert, akinek a nemzeti érzelmű = fasiszta. Ezt teszi ez a beteges gondolkodás, ezért bűn használni nyakra-fôre.
És végül: javasolnám, hogy a személyeskedést a továbbiakban hanyagold. Egy szint fölött méltatlan.
Mivel mint mondtad, ezen emberek prókátora vagyok, elmondom, hogy nem tudom. Fogalmam sincs. valszeg a magyar politikai elit is ludas benne, hogy nem merték felvállani ezen kérdések megválaszolását - talán gyávaságból -, ezzel hagytak egy űrt, ahova Pista bátyánk jó érzékkel be is furakodott. Gyakorlatilag a MIÉP-et az MSZP juttatta be 98ban a parlamentbe a nemzeti politizálás teljes hiányával. A politikai elit ezen hibája mellett elkövetett egy bűnt is: nem ismerte fel, hogy ez valós és megoldandó probléma és fôleg az SZDSZ hihetetlen intoleranciával és a megértés bármilyen szikrája nélkül, túldimenzionálva kezelte ezt a kört, így ezek az emberek beleestek a marginalizálódás-igazolás-további marginalizálódás csapdájába.
Azonkívül ugye nem kell túlbecsülni egy átlagember értelmi színvonalát, nagyon ritkán talál ki új dolgokat, fôleg politikában: vezetô kell neki. Ez minden oldalon így van, szóval nem hiszem, hogy újat mondanék.
Mégegyszer: a bolsevizmus, fasizmus, stb. tényleg szar válaszok mind, és a politikai élet felelôssége, hogy megoldja az emberek ilyen irányú problémáit.
Gondolkodtam. No nem a neked adott válaszon (az egyszerű), hanem azon, hogy egyáltalán érdemes-e mondani valamit. Ismerve kissé indulatos, személyeskedő, és szofizmusra hajló stílusodat. Aztán mégis, a régi (más témában) vitapartnerség alapján úgy döntöttem, hogy elmondom. Ha valaki kiáll egy elv mellett, vallja azt, annak önmagában több oka lehet. Lehet "érzelmi", olyan, amit te is mondtál, hogy a komenyisták ezt meg azt tették a családtagjával, ennek hatására automatikusan a másik oldal felé fordul. Lehet "értelmi", amikor is elvei, ideológiai alapon fordul ide vagy oda. És végül lehet -hogy is nevezzem- "infantilis", amikor nem az elvi lényeg, nem is a mély megrázkódtatások, tapasztalatok, hanem bizonyos felszínes külsőségek ragadják meg az alanyt. A háromféle "fasiszta" (bár persze "komenyista" is lehet ilyen) közötti ilyetén motiváviós különbségek persze bizonyos esetekben méltányolandók lehetnek, de elvi alapon semmiképpen sem. Hiszen pl. Hitler egykori áldozatait sem vígasztalta az a tudat, hogy a hóhérok hatalmi gépezetét 90%-nyi megtévesztett, bepalizott szavazó segítette hatalomra.
A másik kérdés, hogy ezek a nagyrészt fiatal gyerekek, akik az ilyen fórumokban tobzódnak (és akikről a te csúsztatásoddal ellentétben itt szó van), melyik kategóriába esnek. Egyáltalán igazi, tudatos "fasiszták"-e, vagy csak bepalizott "infantilisek". Ebben a kérdésben inkább az utóbbira szavaznék. Csak hát mint fentebb mondtam, ez mentség lehet, de a lényegen nem fog változtatni.
A harmadik kérdés az lehetne, hogy valójában miért is fasiszták ők, hol van az a határ a szélsőjobbon, ami ezt meghatározza. Érzékeled ugye te is, hogy ez mennyire képlékeny dolog, milyen eltérő, és sokféle válaszok adhatók erre? Ebbe most nem akarok nagyon belemenni, csak annyit mondok: akik rasszista, antiszemita, nacionalista (meg a fasizmus klasszikus paranoiás, őrült tüneteit produkáló- a szokásos mese) nézeteket vallanak, vagy ilyen pártokat, csoportokat támogatnak, azok az én szótáram szerint fasiszták. Ez nem szitokszó, hanem egy "politikai álláspont" megjelölése. Én pl. némely kérdésben liberális, másokban szocdem szerű, és sokban kommunista nézeteket vallok, de eszembe sem jutna, hogy sértésnek vegyem, ha valaki ezért lekommunistázna. Legfeljebb azt mondanám neki: nem teljesek korrekt, de ha nincs mód a részletek pontos tisztázására, akkor nagyjából fedi azt, amit egy felvilágosult liberális, vagy baloldali ezen a fogalmon általában ért. Természetesen ez a jobboldaliakra nem vonatkozik.
És végül: javasolnám, hogy a személyeskedést a továbbiakban hanyagold. Egy szint fölött méltatlan.
Hát azért sértô, mert van olyan ember, aki kétségbeesik olyan problémák nem-megoldásán, mint pl. a ht magyarok helyzete avagy a magyarság önértékelése, stb., vagy mondjuk kiirtotta az egész családját 45-ben egy orosz katona, majd elvitték Recskre. Mivel ezekre egyedül választ egy jobb-radikális mozgalom adja ma Magyarországon, szimpatizál vele, bár maga a válasz szar. De nem szimpatizál a nácikkal meg a fasisztákkal, mondjuk el is ítéli ôket, mert megölték a legjobb barátját a háborúban. Erre jössz te, kis senki mitugrász, és csípôbôl fasisztázol és nácizol. Mit tudsz te emberi sorsokról, nyomorról? Honnan veszed az arcot, hogy kérdéseikre választ nem kapó emberekre rásüsd a egyrészt kollektív bűnösség bélyegét?
Mint látod, van egykét kérdés amit latolgatni kellene, mielôtt marhaságokat beszélsz. Nagyon könnyen eljár a szád (és a többi balosé itt az indexen) és egykettô, mindenki fasiszta. Az ilyen fokú egyszerűsítés elég alacsony IQ-t feltételez, de hát van ilyen, ugye...
