ez nálunk is volt egy idöben vagy mire hazaértek, és én láttam e kérdezték háát szunyokáltam semmit nem hallottam..
aztán lett egy mikulás ruhám és mindig valamelyik szomszédom beugrott a szerepre.. késöbb a legnagyobb fiam lett a hőőőős. aki bevállalta,, mert jó dolog de arra sosem volt hajlandó,hogy az iskolában is bevállalja.. nekem anno mindig a krampusz szerepe jutott,mert mikulásnak nem voltam kövér kellöen.
fürdéskor érkezö mikulást egyszer felváltotta az a spontán adodott alkalom,hogy elmélyültt játék közben észrevétlen kiosontam, ajándék ajtó elé kirak becsönget..
majd mitnha éppen a fürdöböl jönnék ki vajhon ki csöngethet ilyenkor felszólitással, aztán meglepödöttség......
hülye reklám fogásnak találtam a hónap elején az aluljárót elöntötte vagy 8 mikulás.. óó gondoltam micsoda gesztus, de csak reklám szórópapirokat osztogattak jelmezben....
csalodott voltam, ilyen célra méltetlan a jelmez szerintem.
ahh...vhol olvastam, vagy hallottam nemrég, hogy a "ho-ho-ho" jellegzetes mikuláshangot vhol betiltották, mert megrettenti/elijeszti/megríkatja a gyerekeket.....ehelyett a "ha-ha-ha" lép előtérbe...baromság, bennem a hohoho hang él mélybársonnyként megszólalva
lehet, hogy már irtam, de még mindig a kölkök csodálkozása mászik a fejembe, amikor bosszankodtak, hogy mindig akkor hozza a Mikulás az ajándékot, amikor Ők fürdenek:)
érdekes ez a hóemberépítés, mivel én (emlékeim szerint) a kölköncökkel sosem épitettem olyat....pár éve pedig (mikor nagy hó volt) maguktól kezdték el.....bennünk élő (épp alvó) automatizmus, vagy csak simán az iskolában látták?:)
manapság hol lehet szenet találni a szemekre és a gombokra?
a leánykám mivel 8osztályosba jár igy lemaradnak egy ballagásról, ezért kitalálták,hogy terveznek egy bankettet, vigasztalóképpen.
szülömenteset,jó helyen koktél ruhában...
klaviaturás barátság nálunk is akad, -addig is itthon rosszalkodik elvén egyenlöre nem bánom,nem éri baj.
világi barátsága legutobb egy orr betöréssel végzödött-mondtam is neki most egy ideig megint csak üljön a klaviaatura elött. nyolcnapon tul gyogyuló lett. éppen ma volt ,mint sértett kihallgatáson.
nos, a fiam most indult el az "elsőbáljára"(nem is izgulom szarrá magam, ánem...), azaz középiskolás bulira...anno mennyire bántott néha/sokszor, hogy nem mozdul ki barátokkal 3d-ben, mert mindig csak a gép, és a gép: azaz a virtuális barátok (habár ígyigazigaz, amit magammal megbeszéltem: amig itthon van, addig is szem előtt él..)
de úgy érzem, hogy feltétlenül kellenek olyasfajta napikapcsolatok, amelyek nemcsak a klaviatúrán játszódnak le.....amivel tuképp nincs is semmi bajom, csak azt gondolom, hogy fordítsunk: 3d-ben syzerezzünk barátot, akivel tovább tudjuk majd folytatni a képernyőn ama bizonyos szemkontaktust
2d-ben bármit el akar hinni az ember a másikról (merthát gyarlók vagyunk:)...kevésnek bizonyul ám csak maga a "lélek"látás...
szembesülni önmagunkkal,nem könnyü feladat ha elfordulsz elöle azt veszed észre egyre többször keveredsz olyan helyzetbe ahol kényszerüen meg kell tennde..
asztrológia azt mondja a ha nem választasz a feladatok közül a szaturnusz odatol,
a jó emlékekböl táplálkozni kell,megujulni a rosszakat elfelejteni az emlitett öt év alatt rengeteg változáson megyünk keresztül....persze ezért nem kell jövendömondohoz fordulni, nehéz kiszürni ki is érti igazán jól.elég ha befeléfigyelsz
és még valami eszembe jutott ugyan nem 5év de hosszu hónapok:
ma találkoztam egy nagyon idös biztonsági örrel. kétszer már eltünt a szemem elöl az elsönél beteg volt, most komolyan azt hittem meghalt..
mikor beléptem és megláttam teljesen kiragyogtam töle, jóságos mesebeli nagyapo külleme van..többször segitett ha a pindurom felborult a vásárlókiskocsival együtt. amugy csak mosolyogtunk egymásra.
észrevehette,hogy ennyire felragyogtam töle,és a kérdéstöl,hol járt ilyen sokáig... szemérmesen de magához ölelt és megpuszilt..
aztán rohant utánam,hogy kifaggasson mi van a Pindurral,hogyan alakul a járása...
és kiderült tök jól volt nyáron buszvezetö valami jó kis cégnél.
nagyobbik manóval (két éves lehetett), és pocakomban a picicsajjal barominagy hóesésben felcsattogtunk a városunk közepébe, hogy legalább télapót lásson, az apja jóhülyének nézett engem emiatt, de ettől függetlenül jól éreztük magunkat a kölkönccel...mára már nem hiszünk a varázslatban, habár a gyerekeim talán tiz éves korukig komolyan elgondolkodtak azon, hogy hogyan kerül az előszobába az ajándék:)..mindig elmesélték, hogy ugye én tettem oda, de elfogadták a kimagyarázásomat is, innentől szegények teljes agyi káoszban bókklásztak
tenyérvonal? én sosem merek ránézni, mert amit látok, az nem tetszik...talán épp ezért mondja máshozzáértőlélek, hogy az nem rövid, hanem csak tört vonal...próbálok hinni benne, hogy nem a lélegzetem megszüntéhez kötődik majd az a pici szünet
és próbálok nem hinni másban, aki a saját érzéseimet szembesiti velem...szar ám visszahallani azt, amit én is érzek, csak struccba változok át... pont ezért, mert nem akarom visszahallani azt, amit én is igazából érzek
tenyér jelek ismerete tájékoztatást nyujt döntéseinkkel kapcsolatosan,egy egy adott jelet többféleképpen megélhetünk, igy az elemzés sztem csak akkor müködik,ha az elemzö ismeri a hozzáforduló egyént, vagy elötte tájékozodik. szkeptikusok vizsgáztatni akarják ennek az okkultista irányzatnak a létjogosultságát valódiságát, és hallgatnak, a jóra nyitottak a rosszakat elfelejtjük, az elemzönek,meg jó ha tud kellöképpen fogalmazni, hogy ne determináljon hnem irányt mutsson.
hogy ezt irtad csalogató szónak vetettem egy pillantást a tenyeremre, még van egy kis idöm-persze mihez képest azt nem tudom...egy idöben elmerültem ennek tanulmányozásában de már nem sok maradt a fejemben igy biztonsággal használni sem tudnám.
egyetlen gondolat ami tartosan megmaradt,hogy a gyermeke számának a jele nemcsak fizikális gyerekeket jelent hanem lehet szellemi terméke is életünknek.
nekem is volt ajtóverös élményem,mert azt mondták mindent hallanak..és én ezt komolyan vettem-gondoltam akkor épp itt az ideje,hogy használjam, és kiabáltam,hogy siessenek mert kezdödik a kedvenc filmjük.
az esték a várakozások sorába léptek elő, mert ez a dolga amúgy...vártam lázasan, hogy hazajöjjön, majd hajnalban vhogy kimásztam a kiságyból kétévesen, és üvöltve vertem a bejárati ajtót belülről úgy, hogy a szomszédok jöttek elő, nyugtatni
milyen érdekesek az emlékeink, hogy melyek és hogy miért maradnak meg bennünk
annakidején nekem volt, és nagyonám, amikor vissza akartam fogyni...mára már megbékéltem vele
az első picurral (mára már a fejemre nőtt:) fél év alatt fogytam vissza (sajna) egy majdhogynem anorexiás állapotba három hónap után, a második manónál már nem érdekelt, hogy mennyit veszek magamra, csak az volt a legfontosabb, hogy tejcsi legyen...18 hónapig öleltük egymást szoptatásilag...reggelente félhatkor jöttek a lefejtért, vitték a mások picijeinek:)
szóval elgondolkodtam akkor, hogy nemcsak személy- és genetikafüggő a tejhozam
a gondolatok hatalma amely a negativ élmények feldolgozásában is megleli a jót és az egyén az épülásáre fforditja felhasználja..
könnyü ezt igy kimondani gyakorlati alkalmazása és megélése lényegesen nehezebb,minnél intenzivebb a sárba tipró életsors aktuális jelensége annál inkább hajlamosak vagyunk botladozni nehéz a lélekben való felegyenesedés..
könnyen elfelejtjük azt a ritmikus hullámzást,hogy minden rosszat valami addig ismeretlen de -jó fog követni....
olyan hamar el tudjuk azokat a boldogokat felejteni, amikor vmi gebas becsattan az életünkbe...pedig olyankor csak azokra a gyönyörűségesekre kellene koncentrálnunk, és fejbeverni a rossz gondolatainkat:)
szükséges egyfajtaa fejlödéshez szépséghez- a napokban a 18évét betöltött fiamat meginterjuvoltam most,hogy már megtapasztalt sokféleségü tipusokat okosat szépet , gazdagot szeretetteljest,hisztist durvát ,agresszivat és okosabbat, igy utólag lecserélne e ha ujra kezdhetné,és öntudattal választhatna és az a döbbenet a szemében,hogy dehogy cserélne-az volt a tápoldat a holnapokhoz jó idöre...
a napi tápoldatok az apró háboruk ellenére az odarohanos odabujos imááádlak ölelések, -felvértez erővel és megujulásokhoz ad képességet,hogy fejlödjek hozzájuk velük és általuk....
folyamatos a meghatódottság, mert érzem a nagymértékű szeretetüket a mindennapokban...néha vannak összezördüléseink(hát persze, mert hol nem), de az ősszeretetet érzem a mozdulataikban, és a gondolataikban (tegnap vmi miatt megharagudtam a lányomra, nem akartam rázuhintani a miértjét), de megérzett vmit, hisz ÚGY néztem rá egy pillanatra....kérdezi: haragszol, anya?
a gyerekenevelés kb olyan, mint egy jó házasság:gondokkal, de működik
jéghegy csucsa számomra valami nem várt nagy hatással rámbiróegészen egyszerü hétköznapi eseményböl kinövö meglepetés netovábbja az extraluxus kategória élményszinten mentálisan és akár testileg is.
két hete még a testit nem irtam volna oda.. el kell meséljem neked. gyerkékkel járok therápiás lovaglásra, és kaptam ajándék lóperceket felpakoltak a lóra, potyogtak a könnyeim az érzéstöl. minden szinten hatott rám... aztán a következö alkalommal egy egész egységnyi lóidöt kaptam,söt nem csak annyira,hogy a gerincemet megrázogassa kicsit hanem tanitgattak mit is kell hogyan.koncentráció és elnyomott félelemmel vegyes napfénymelegborzongás, az azt követö izomláz,és voltak időpillanatok mikor mindenben ugy müködtem a lóval és ö velem ahogy kellett--- na ez volt a jéghegy csucsa. a nem várt slussz poén.
konfettiesó)))- ünnep a jelenléted...
gondolom könnyekig meghatodtál, mégha csak szavakkal jelzésértékü volt az a konfettieső!!!
a napfénymeleg nemcsak a testet simogathatja (habár az is jólesik egy zord tél után, és tuképp bármikor)...a napfénymeleg számomra pl azt jelenti, amikor este nyolckor hazaérek, és a nagykölköm bemondja, hogy: "konfettieső"...mondom eztmostmér?
hát mert hazajöttem-válaszolja
a napfénymeleg itt van, bennt, bennünk... (már ha létezik emberekben, de szerintem mindenki rendelkezik a saját napfénymelegével, csak vhogy nem tud, vagy nem akar bánni vele?-költői kérdés)
harangzugásról sosem a halál szele vagy a csata emléke. hanem a karácsonyi apróka csengettyük csilingelése zsong a fülemben/fejemben, a z a meleg fahéj és narancsillat -téli esték hétköznapi intim ünnepe vagy az öszi különleges vacsik a kádban esténként,melyek az ünnepet jelzik az összetartozás mindennapi örömét nemcsupán a karácsonyi kalács édességét.
nem hülyeség mit az utolsó bekezdésben irtál éni s olvastam erröl-nem tud megnyugodni a lélek ha nem engedjük el csak céltalanul kereng.
nem csak írásban, de mindíg őrt fogunk állni FELETTÜK, amíg lélegzünk, és amíg egyáltalán van pulzusunk...és talán sztem utána is... egészen addig, míg forog a Föld...
visszatérő érzésem már évek óta néhanapján, hogy Anyu itt áll mögöttem(a hugom azt mondta erre, hogy azért, mert nem engedtem el...de hogy lehet vkit elengedni úgy, hogy sosem voltunk egymásé?), vmi vibrálást, vmi végtelen gondoskodáskényszeres szeretetet érzek, amit életében nem tudott megadni nekem ...sosem volt jó kapcsolatunk, én vhol egy kelletlen vki voltam, vagy csak talán nem tudott velem mit kezdeni, ill a miattam megszületett gondolataival, ill a miattam megváltozott életvitelével......mert nem ÍGY szerette volna az egészet...mert a kényszeresküvőn is már ott voltam a pocakjában
akkoris érzem, hogy csak kering a semmiben, és nem tud megnyugodni(jó, ez hülyeség)
a szó önmagában is dallamos szépen csengó valami titokzatos szépséget rejtö harmonikus egységet éreztető-a nap hevétöl pedig édes kellemes gyümölccsé alakul át.,asszony lesz a leányból szimbolikájával tudnám analogizálni..
ropogós, színes, illatos barackok, ízesek, gömbölyűek, húsosak, levesek, hogy aki egybe egyszer beleharapott, azt hiszi rögtön a hetedik mennyországba röpül, a barack muzsikálni kezd a foga alatt és nemcsak a szájával érzi a zamatot, hanem mindenét elönti az ízes puhaság.
klimax akár már harminc évesen is elérheti az embert, kicsit más szempontból: lelkileg...(no ezt inkább most nem fejteném, ki, mert időhijjaságom van)
ez a mindkettőnk (férfi-nő) élete rendje, hogy noshát: különbözőek vagyunk...a nőknek nem kell naponta borotválkozni (néhányuknak legfeljebb háromnaponta, vagy randi előtt:)), és itt nyúlik fel az iskolapadból a kéz: én nem cserélném fel semmivel a szülés, az anyaság, vagy akár az abortus érzését...a férfiak nagyon sok olyan dolgot-érzést nem kaptak meg, amelyek CSAK A MIENK
NEKIK is minden bizonnyal megvannak azok a lelki terheik, amiket saját bevallásuk szerint hordozniuk "kell" (családfenntartás)
az az édes egyensúly, az hiányzik a kapcsolatok döntő többségéből:(((
már be van róva a lányom által a naptárba, hogy ne felejtsem el az övét...
emlékszem a fiam néhai szülőiére, felsőben már seperc alatt lezavartuk, tudomásul vettük, hgoy menyit kell befizetni, rövid tájékoztató a házirendről, és ennyi...ehhezviszonyitva nem birom megérteni, hogy a lányomnál miért tart még még mindig a semmitmondó szófosás(bocsánat) órákig
a fiu most ment középbe, nála jobban megérteném a tanári szómenetet...hisz ma (is)tudatosultam bizonyos tényekkel szembe: pl hogy a multik bnak az iskolakezdésre, azaz nem veszik figyelembe, hogy az iskolakezdés TANÁRFÜGGŐ, és nme fejezódik be szept elsején....azaz hiába veszek mindenből annyit előre, amennyit és amiből én gondolok, minden tanárnak más a kivánalma: pl némely iskolában nem hajlandóak elfogadni a spirált, amiből a szülő bevásárolt...keress barom A4-est az üres polcokon...és ki szivja meg, ha nincs a gyereknek füzete?...szegény kölök mit mondhat? hogy anyám már megint hazaesett hétkor, és qrvára nem volt már hozzá sem kedve, meg sem idegzete felturni a várost vacsorakészités előtt azért a rohadt füzetért
ma elmentünk a lámyommal a corába, és már a mult héten is ugyanezt a kavalkádot megjártuk a másik nagybevásárlóban: szülők és gyerekek kétségbeesett képpel keresgetnek a polcok között, de minden ki van fosztva azok a szülők által, akik azt gondolták, hogy MINDENT MEGVETTEK (persze mi is közéjük tartoztunk anno...(((...közben meg semmit, mert mást kell felmutatniuk
a gondolatok utja az éterben ha kellöen nyitottak vagyunk megérezzük a másik "célszemély" hangulatát ,megérzi gondolati uton küldött üzeneteinket,üzeneteinket.
válaszol a ki nem mondott ,csak gondolt kérdésekre,....
általában lenyugtat, ha épp arra(mármint a lenyugtatásra) van szükségem, de CSAKIS AKKOR...
volt már részem benne többször, de amikor csak az élvezkedés kedvéért merültem be, és nem a lenyugtatásért, akkor csalódás járt át, mert nem azt kaptam saját magamtól, amit elvártam volna a saját vezérvonalgondolatfonalaimtól
nálam spontán jönn az év bármely szakában a karácsonyi hangulat. nem idöhöz kötött .
ezek a rózsaszinhétköznapi energiabombák)
kötelezöen szerintem lehetetlen önmagunknban lehet keltegetni és a környezetünkben. mivel mindenkinek van egy kis környezete, igy kiterjeszthetö lenne mindenkire, s akkor egy nagy összegyurható mosolyokkal töltött szeretet lenne az emberiség.
a rohanás lefáraszt.kedden,hogy megyünk iskolába ha sztrájkol a bkv?
ha egész hétre nyulik ,lehet,hogy nyerhetünk vele egy tanitás elötti kis szünetet meghosszabbitvén a nyárit?
én visitok a karácsonyi és egyébünnepek kötelezőhangulat hallatán, sokkalinkább elviselném az ünneptőlfüggetlen szeretetfát minden nap...amit locsolnunk kell-ápolni-és egyebek...
én maradok a napiünnepeimnél, és nem a mások által elvártaknál
s én bringázás nélkül is töröm össze magam folyamatosan, a két combomon kétoldalt szimmetrikus kék foltok jelzik az irodai közlekedéseimet