Madelaone kedves ,Te opersze Hussain targyilagossagara teszel celzast.
En meg ugy erzem koteles vagyok ot megvedeni ettol a vadtol mert aki koveti hozzaszolasaot az eszre veszi az ifju koraval es muvelodesevel hatalmasan fejlodo,szokatlan targyilagossagot.
Boldog lennek ha mindnyajan at tudnank lepni existencianktol diktalt latasszogunkbol.
Persze Mqadelaine jogod van igy irni,en csatlakozom Hozzad ami az Egri csillagot illeti,kedvenceim egyike.
Merle: Mesterségem a halál
Már kétszer belekezdtem, de egyszerűen nem bírtam a 20. oldalnál tovább olvasni.
Egyébként és a legtöbb másokm által ajánlott könyvvel így vagyok. Ezektől valahogy sokkal többet várok. Persze kivételek vannak, és azok később a kedvenceim lettek (Douglas Adams, Asimov)
Nem olvastam még a gyűrűk urát sem, mert valhogy nem izgat annyira a fantasy (pedig metált hallgatok és állítólag a metálhoz megy a fantasy)
haharinhoz hasonlóan a 22-es csapdájával sem jutottam dűlőre.
Sőt, szionte a Pál utcai fiúkon kívül egy kötelező olvasmányt sem olvastam.
A Tüskevár is meg a Téli berek is bejött, épp mostanában olvastam újra őket, pedig rég kinőttem már a kötelező olvasásmányos korból. Az Egri csillagokat én is jóval hamarabb olvatam mint kötelező lett volna, talán innen jön, hogy tetszett.
Azon meg nem kell csodálkozni, hogy Hussainnak nem tetszett az Egri csillagok :->
Csatlakozom! (Átvitt értelemben is... :)
Igen, azok a fránya kötelező olvasmányok... Lányom is utálja az Egri csillagokat, én legalább ötször elolvastam (pedig akkoriban is kötelező volt, de én "kiszúrtam" velük, és korábban már elolvastam. :) Azt meg különösen érdekesnek tartom, hogy másik ifjukori kedvencem, Fekete István műveinek a tetszési indexe is - finoman szólva - mélyponton van...
azért az érdekes, milyen sokan említenek itt ún. kötelező olvasmányokat
érdekes lenne tudni, vajon ha maguktól találnak rá ezekre a művekre, tíz évvel később mondjuk, akkor is ez lenne-e a vélemény
Az Egri csillagokhoz csatlakozom, sose értettem, hogy mi benne a nagy szám.:) A Szigeti veszedelem és a Bánk Bán is eléggé megviselt, no meg azért a Háború és béke és Homérosz 2 műve se kutya. De életem legnagyobb traumája a Tüskevár volt. Máig kiráz a hideg tőle.:) Fura, hogy itt senki se említette ezt a könyvet, az én haverjaim többsége mániákus Fekete István gyűlölő lett tőle.:))
Latod milyen erdekes ,mennyit szamit az ido.Nekem es egy nagyon nagy ressznek az akkori (50 eve!) fiataloknak Karl May volt a nonplusultra.Es nem csak a westernjei hanem a ravasz Kara Ben Nemsi afganisztani,albaniai,arab tortenetei.
Bar soha nem mozdult ki Ausztriabol a szelhamossag miatt bunteteset tolto May-nak sikerult halali pontosaggal leirni a kornyezetet az ottani emberek mentalitasat...
E. Annie Prolux: Kikötői hírek
Kb 3 évig olvastam. Nálam az az unalmas könyv, amit ha nehezen is, de befejezek. Ha leteszem, és nincs kedvem elővenni, akkor az nem unalmas, hanem sz@ar.
Ottlik: Iskola..., Irving: Garp... nálam másodjára jöttek be, de akkor nagyon. A Hódító Pelle pedig nagyon tetszett, bár fokozatosan veszít a minőségéből. A film csupán az első részből készült. Bocs, ha kicsit off és hosszú lett.
Ha atnezzel a harom legfontosabb konyvem topicba talalsz ra peldat.Mindnyajunkkal megtortenik.Sot.Valobban nagy klasszikusokrdemes tiz-husz ev mulva ujra probalkni,hiszen nem hiaba emeli erre a helyre a kozveklemeny.Bar kehet a Te izlesed kevesbbe konvencionalis.
En L.Tolsztojt,Balsac-ot,Stephan Zweigot mindenkepen ajanlanam ha ok sem tetszettek meg.
Hasonlóképpen jártam az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájával, 12-13 éves lehettem, mondjuk végigolvastam, de úgy érzetem, pár évig még maradok a Delfin-könyveknél.:) Ez kicsit OFF, mert unalmas, az nem volt. Nekem Kundera unalmas, A lét elviselhetetlen könnyűségén kívül képtelen voltam elolvasni tőle mást, túl cirkalmas és tetszelgő, számomra olyan, mint a futóhomok, belefulladok.
Lehagytam a szmajlit, eszem agaban sincs megdobaltatni magam :)
(A Goriot apohoz: 1. ujra neki kene veselkednem; 2. sok-sok konyv letezik, amikben vagy egy-egy igen jo mondat, a problema csak az, hogy jol elbujnak a _szamomra_ erdektelen kontosben. De hangsulyozom, hogy ez erosen szubjektiv.)
Olyan már történt valakivel, hogy x évesen valamit nagyon unalmasnak tartott illetve nem bírta végigolvasni, aztán x+y évesen nagy könyvélmény lett belőle?
Nekem nem sikerült, pedig több olyan könyv is van, aminek többször is nekiszaladtam néhány év elteltével. Pl. A Karamazov fivérek, A Gyűrűk ura...
Talan az gondolkoztat el hogy lam milyen kulonbbozok az ozlesek.
Aztan talan egy hely ahol felszabadulhatsz es vegre megmondod a velemenyed egy masoktol ugy ertekelt konyvrol..