Mennyire lehetnek az ilyen rendszerek hatékonyak a gyakorlatban? Feltételezem önmagukban kevésbé, de elvben jól kiegészíthetik a hagyományos "echo" radarokat.
Szia Ttk, Ez regen nagyon komoly hely volt, meg a jegesmacit is lelottek ha arra tevedt. A hideghaboruban az Eszaki Sark felol lopakodo szovjet bombazoktol vedte Eszak Amerikat. Ezek csak resze volt a "DEW Line"-nak. (Distant Early Warning). Nem tudom melyik resze volt neki mert nem ertek a radarokhoz, de a polgari hirkozlesre es az idojarasra van egy masik radar telep kozel ehhez.
Eszak Amerika legeszakibb pontjan van Alaszkaban, ahogy a tabla mutatja: Point Barrow.
Az epito katonak humorerzeket tanusitja a "hamis" totemoszlop es a w.c! az oszlop tetejen!
Nincs linkem hozza, en vagyok a kepen a lanyommal.
Ma mar azert lehet szabadon fenykepezni mert "lejart".
sandinista:
A VERA nem passzív visszaverődésekre figyel, hanem a célok által kibocsájtott jelek alapján határozza meg a pozíciót. Több vevő van szétosztva különböző (lehetőleg egymástól távoli) helyekre; az egyes vevőkbe érkezett azonos forrásból származó jelek beérkezési ideinek különbségeiből (de szép! :)) ) ki lehet számolni a pozíciót. www.era.cz a gyártó honlapja.
A ruszki cuccról még nem hallottam, legalábbis a neve nem ismerős. Link?
BOLOND:
A hóhelyzet, a felirat és a totemoszlop alapján valószínűleg Alaszkában vagy Kanadában van. Polgári cucc, mert szabadon lehet fényképezni és semmi "military" dolog (pl. kétméteres, szúrós tekintetű, géppisztolyos feka őrök) nem látszik. A radom (a fehér gombóc) elég kicsi, úgyhogy valószínűleg időjárásradar van alatta. A többi három antenna az adatkapcsolatot biztosítja a többi állomással, ezek nem radarokhoz, hanem mikrohullámú rádiókhoz tartoznak. Link? (Hátha onnan több is kiderül)
Hogyan működik a csehek passzív radarja a Vera (vagy Tamara?), ill az oroszok Kolcsugája? Jól sejtem, hogy ezek egyfajta elektronikus lehallgatók amik a céltárgyak által kibocsájtott rádifrekvenciás hullámok után kutatnak?
Az ASTERIX egységes. Az adat recordnak van két egysége, amely megmutatja, hogy az adott közlemény a lehetőségből melyeket használja ki. Az egyik a Fspec " Field Specification", a másik az Fx " Field extension indicator". Az Fspec minden Plot közlemény előtt megtalálható, az Fx pedig minden data items utolsó bitje / ez mutatja, ha az item ki van bővítve/
Az ASTERIX teljes leírása az Eurocontrol honlapjáról szabadon letölhető. / ANEX 10 /
Ez így nem egészen igaz. Nincs "Alenia" és "NATO" Asterix. Egy Asterix szabvány van, ezen belül lehetnek különböző UAP-k (User Application Profile), amik meghatározzák, hogy a szabvány adta lehetőségekből melyikkel él az adott felhasználó. Általában mindenkinek más az UAP-je, amit az adatcserénél figyelembe kell venni.
a polgári irányításban un. Selinia Asterix-et használnak, de a katonaiban használják a NATO Asterix-et, és ez a kettő nem egészen kompatibilis egymással, és ez gyakorlati tapasztalatokon nyugszik
A nagyobb RADAR gyártók /pl. Alenia, Thomson/ saját "közlemény formátumot" használtak, ami nehézzé tette az adatok cseréjét.
Ezért az Eurocontrol kidolgozott egy egységes formátumot, ennek "ASTERIX" a neve. HDLC protokollal, az adatrészben közlemény tipus, ország és berendezés azonosítóval és szigorúan kötött adatmezőkkel. Minden plot "időbélyeget" kap, hiszen a multitreck képzéshez csak rövidideig használható fel a koordináta, hamar elavul!
Kimenet:
RS232, HDLC protokoll, 9600 bps. De a gyártók rugalmasak, nagyjából olyan kimenetet kérsz amilyet akarsz (csak fizesd meg). Az IP mostanában terjed, az új radarokon az a standard.
Koordináta trafó:
Utána kellene néznem. Az X-Y koordináták már síkba vannak vetítve ha jól emlékszem. A rendszerközéppont a régi Selénia radar (történelmi okokból)
Multitrack képzés:
Kálmán szűrő. A neten keress rá (Kalman filter(ing)) sok leírás van.
RDP:
Compaq DS10 + Unix. A programnyelv nagy része C++, a többi ADA.
plot-okat adnak ki a kimenetükön. Ez digitális kimenet? Miféle? TCP/IP? Soros vonal? Valami speciális?
A pozíció közben egy elég bonyolult koordináta-transzformációval átkerül az x-y koordináta-rendszerbe (hosszúság-szélesség). Ez a transzformáció pl. nagyon érdekelne. Gondolom ez még a multitrack képzés előtt van. Meg maga a multitrack képzés is érdekes algoritmus lehet.
Ez az RDP milyen hardver? Egy gép? Elosztott rendszer? Milyen oprendszer? Milyen nyelven fejlesztették ezt a programot?
Meg a földrajzi koordináta -> képernyőkoordináta transzormáció is érdekelne, gondolom valami szögtartó vetületet kell használni?
(Ha van jobb dolgod is, csináld azt, nem kell itt miattam tanfolyamot tartani.)
Hát kb. olyat kérdeztél, hogy ha Pakson nekimegy egy neutron egy uránmagnak, abból hogy lesz otthon fény, ha felkattintod a kapcsolót. :))
De azért megpróbálom, íme:
A radarok meglehetősen bonyolult belső jelfeldolgozás után ún. plot-okat adnak ki a kimenetükön. Ezek tartalmazzák a cél koordinátáit a rho (ferde távolság) - theta (oldalszög) koordináta-rendszerben, és a detekció időpontját (általában GPS óra is van a radarban, ez a multitracking (lsd. későnbb) miatt kell). Szekunder plot esetén a fedélzeti szám (A-kód) és a magassági infomáció (C-kód) is benne van. Ha a radar primer+szekunder berendezés (mindhárom magyar polgári radar ilyen), akkor már a radar összekombinálja a primer és szekunder jeleket és kombinált plotokat ad ki.
A következő lépés a track képzés. A track az egy célhoz tartozó plotok sora és van már benne sebesség(vektor) és előrejelzett pozíció is. Alapvetően két fajta lehet, mono- és multitrack, a szerint, hogy egy vagy több radar adataiból áll elő. A multitrack képzéshez kell a szinkronizált pontos időinformáció (time stamp), mert a különböző radarokból származó plotok "véletlenszerűen" jönnek; hogy össze lehessen őket kombinálni elég pontosan tudni kell a detekció idejét is. A multitrack képzést a központban egy RDP (Radar Data Processor) nevű számítógép cswinálja. A pozíció közben egy elég bonyolult koordináta-transzformációval átkerül az x-y koordináta-rendszerbe (hosszúság-szélesség).
Most, hogy már megvan a pozíció, a sebesség és a jóslás a következő pozícióra, még fel is kell öltöztetni a tracket a repülési terv (flájt plén :) ) adatokkal. Ezeket egy FDP (Flight Data Processor) nevű számítógép kezeli. Az összerendelést általában az irányítópultban levő számítógép csinája a fedélzeti szám alapján. Miután minden adat megvan kikerül a képernyőre a cél. A pozíciót egy kis szimbólum jelzi, amelynek a formája a tarck típusára utal (pl. az Igló utcában: kis négyzet=kombinált systemtrack (az összes (de max. 3 egyszerre) radar jeléből képzett multitarck)). A trackhez tartozó címkében az adatok kerülnek megjelenítésre. Ezek általában a hívójel, magasság, sebesség. Fejlettebb rendszereken egyéb adatok is megjeleníthetők, pl. kiadott magasság, géptípus, következő töréspont az útvonalon, a kapitány életkora (ha benne van az adatbázisban) :))
Hát nagyjából ennyi. Persze ez egy eléggé elnagyolt leírás, a valóságban nem ilyen egyszerű.. :) Ha valami nem tiszta kérdezz nyugodtan.
azt mondtad a légiirányító topikban, itt folytathatjuk...
Engem leginkább a jelfeldolgozás érdekelne, az egész folyamat, ahogy a képernyőre kerül egy gép jele. Onnan, hogy van egy szögünk(?) meg egy időnk(?), meg amit a transzponder küldött, ebből hogyan lesznek koordináták, stb. Vagy ez így túl általános?
Teljesen véletlenül keveredtem ide... Repziket kerestem, így találtam erre a fórumra, és kicsit meglepódtem. A 90-es éves elején élveztem a Honvédség vendégszeretetét...
Nem nagyon vonzott a katonaság amíg meg nem tapasztaltam, hogy azért túlélhető - és igazából nem is bánom, így utólag, hogy voltam - de ez egy másik téma... Bevonulás (vagy sorozás?) előtt egy kedves ismerősöm a lelkemre kötötte, hogy beszéljek bátram arról, hogy van egy kis közöm az elektromossághoz, mozdonyok kapcsán. Ezt meg is tettem és talán ezért lettem lokátoros. A kiképzést P-15 -re kaptam. Jó volt a "tanárunk" Sárbogárdon, szerettem az órákat mert érdekes volt. Később volt szerencsém "tisztesbázison" kirándulást tenni a Vega viágában - bár a méretek lenyűgöztek, vasútbarát lévén az ottani mozgatósínek kötöttek le jobban... Azért valóban látványos és érdekes kirándulás volt, nagyjából a paksi erőmű beható felfedezéséhez tudom hasonlítani amióta ezt is láthattam. Mindezek után kerültem az "állomáshelyemre" Szentendére ahol P-18 -as lettem. Elsőre nem nagyon örültem az idegen eszköznek, de hamar megszoktam, beletanultam. Akkoriban mással nem is foglalkoztam leginkább a sűrű hazanemjárás okán... Az ember még unalmában is elolvasgatja a szakirodalmat. Ezt történt velem is. Ez a berendezés eléggé lepukkant állapotban volt... De azért szépen lassan csak-csak használható állapotba került. Volt egyszer valami ellenörző repülés előtt már ki is volt hívva a dandárból a márkaszervíz, de unalmunkban addig-addig bütyköltünk amíg jó lett... Ki is lett próbálva dandáros sugárzási engedéllyel, és volt is nagy öröm... A szervíz nem jött. Már nem kellett. csak azt ne kérdezzétek mit csináltunk vele. Méregettünk, babráltuk a rendelkezésre álló rajzok alapján, ha jól emlékszem egy jó rakás csövet cseréltünk, adócsővel együt... A végén jó lett... Ez volt a lényeg... Eztán már csak a szintentartásra feigyeltünk... (Hmm, ez állomásparancsnokságom és csillagjaim története...) ;-) Aztán jöttek újak is... Hála az MH rátermettségének, vagy a választéknak, szakácstól az asztalosig sorozták és képezték ki az utánpótlást. Aztán unalmamban kézbevettem a dolgokat, beszélni már akkor is szerettem... Egész jó kis csapat lett ott... Öregként is felváltva adtuk a célokat, a téli-tavaszi átállás közös munka volt... Ilyenkor az antennárbóctól féltem nagyon ledöntéskor és felállításkor. Iszonyatosan recsegett, és mindíg egyre jobban... De egyébként jól működött. Sugárzás kapcsán két dolgot említenék: A közelben volt egy őrtorony, nagyjából antennamagasságban. Hát, nem irigyeltem a srácokat ha üzemeltünk... Biztosan zümmögött a sarokban az AMD. A másik pedig egy jókora lecseszésem. A P-18-ban a sugárzócső tényleg a kezekő háta mügütt van. A sugárvédelmet a kezelő munkahelyén körben behúzható ólomfüggöny nevű valamik próbálták ellátni, amit persze nem használtunk nyáron a melegre való tekintettel, télen pedig a hideg okán használt hősugárzó jobb hatásfoka miatt. Akkoriban dohányoztunk is, így aszellőzés is jobb volt... ;-) Na amikor le lettem alaposan tolva vagy inkább hordva - akkor úgy immel-ámmal elkezdtük használni és azért meg is szoktuk. Ha minden rendben volt három irányt behúztunk, a kijárati ajtó felől azért nem, mert a nyitott ajtón amúgy is szép volt a kilátás...
Akkoriban volt 1-2 bátor ember aki be mert hozni fényképetőgépet és élesben le is fényképezte a dolgokat. És nem mertem ezt megtenni, el nem tudtam képzelni, hogy dugdossak egy Zenit-10 -es gépet. Ezt ma már sajnálom, mert bizony jó lenne néha megnézni azokat a képeket amelyeket józan számtás szerint nem láthatunk többé.
Tudomásom szerint a teljes állomás le lett szerelve azóta és gondolom a természet hódítja vissza magának ahogy az lenni szokott ilyenkor... Isteni finom vadszeder lelőhely az a vidék. :-)
Valahol meg kell lenni még a sárbogárdi kiképzés során készített jegyzeteimnek melyek az alapvető lokátoros tennivalókról, valamint a P-15 -ről szólnak. Hmm, érdemes lenne megkeresni talán...
Mindez mellett azért én szívesen megnéznék egy korszerű lokátorállomást, akár még Ferihegyen is, vagy bárhol. Viszont nem nagyon hiszem, hogy erre volna lehetőség...
Amikor katona voltam a sereg is mért valamiket a radaron belül és közvetlenül mellette. Nem tudom pontosan mit, ezt nem kötötték a mezei bakák orrára, annyit azért "megsúgtak", hogy kiakadt a műszer.
Hogy a németek milyen állapotú P-15-ön mérték az röntgensugárzást arról nem szól a cikk, a miénk itt-ott meglehetősen "gányolt" volt.
Az adószekrény lakikus szemmel kábé annyira tünt masszívnak mint egy postaláda, réshatás az lehetett bőven, nagyjából több volt szellőzőnyílás a burkolaton mint a tömör lemez.
Magyarországon ilyen jellegű méréseket a Joli Curie /remélem jól írtam/ intézet végez.
A HC egyik lokátoránál közverlenül az adószekrény ajtajánál veszélyesen magas telesítmény sürüséget mértek, ami 10 cm távolságban már a megengedett mérték / 100 mikrowatt/cm2 / alá esett, réshatás, de rtg itt sem volt jelentős! / alig detectálható/
A magas értéket egy fémes tömités deformációja okozta!
"Nagy különbségek nincsenek, de a szomorú rekordot a szovjet gyártmányú P 15-ös tartja.
Ezeknél a méréseknél, amelyeket tavaly végeztek, akkora röntgensugárzás lépett föl, hogy 200-szorosan túllépte a határértéket."
Konkrétan nem említi, hogy milyen határértéket képett túl ennyivel. Gondolom valamilyen szabványban szereplő vagy az eü. határértéket (ha a kettő nem ugyanaz).
A modulátorcsövekneél nem volt árnyékolás, a klisztront nem láttam megbontva. De valahonnan csak jött az a 200-szoros rtg sugárzás amit a németek mértek.
Azok a tirátronok egyszerű kapcsoló csövek. A feladata a kondenzátorkból és "művonalakból" /tekercsek/ álló egységen kelettkező több tiz kV irányított "rásütése" a végerősítő csőre. Itt nem keletkezik NF jel, csak némi röntgen sugárzás, ami már kis távolságon jelentősen lecsökken és szétszóródik. A végerősítő valószinüleg klisztron, amit gerjeszteni kell egy adott frekivel. Ebben a gerjesztőben találhatók azok a "mókás" csövek. Üreg rezonátorban elhelyezett tárcsás kerámia triódák. Viszonylag kis teljesítményű NF jel van jelen. Nagy teljesítmény csak a klisztron üregeiben kelettkezik, és nagyobb röntgen sugárzás is/ a nagy elektron áram anódba csapódása miatt/, de ez az egység kellően árnyékolt.
Többet tanulok tőled mint a seregben egy év alatt :)
Klisztron, ez az, rémlik, hogy említették. A magnetront a PRV-(k)ben használták. A felső részt kibontva nem láttam, karbantaráskor a technikus sem bontotta meg. Legalábbis az alatt az egy év alatt. A többi modult kétehetne kiszedette velünk, hogy portalanítsunk, meg időnként mindenféle trükkös formájú apróbb csöveket is cseréltünk.
Félemetes miket bírtak gányolni, emlékszem egyszer valami kábel elégett az adószekrényben a modulárorcső környékén, a technikus nem jött zavarba, levette Moszkivácsáról a gyertyakábelt, és azzal pótolta. Igaz a kábel körül mini villámok "ugráltak", de a radar működött :)
Ez a két modulátorcső arra szolgál, hoggy az alattuk levő trafó (nagy fekete doboz, kerámia szigetelő-átvezetőkkel a tetején) által előállított kilovoltokat rádurrantsa az adócsőre. Pár mikroszekundum hosszan másodpercenként pár százszor kell kilovoltos feszültséget kapcsolni. Ezt csak ilyen spéci csővel (tirátron a neve) lehet megtenni. Az adócső (valószínűleg klisztron) a modulátorcsövek feletti zárt részben van. A képek alapján a sugárzás valószínűleg a modulátorcsövekből ered, ezek elég szabadon vannak; az adócső meg fémből van, elég zárt szekrényben és valószínűleg még egy bazi nagy fókusztekercs is van körülötte. A mi radarunkban a tirátron körül van egy hengeres árnyékoló lemez és az adót üzemszerűen nem is lehet nyitott ajtóval működtetni.
Jó nagy csövek is voltak az adószekrényben, úgy emlékszem kettő. Modulátorcsöveknek hívtuk. Méretre kábé mint egy 5 literes befőttesüveg.
Itt vannak képek is, majdnem így nézett ki a miénk is belüről. Az ajtótól jobbra volt az "IFF" szekrény, mellette az antennaforgató. Az ajtóval szemben az indikátor, mellette a vevő (a miénk kicsit más volt a DMTI miatt). Az adó pedig a bejártattól balra a vevőszekrénnyel szemben.
Mi az adócső a P-15-ben? (mekkora és hogy néz ki?) Az "uborkásüvegek" az adóban voltak? Az antenna táplálása belőlük jött?
Azért kérdem ezt a sokat, mert nem biztos, hogy a hátad mögött pont az adó volt.
Köszi a választ. Tudtam, hogy van sugárzás, ennyi rémlett az elektronikai/fizikai tanulmányaimból, de első olvasatra kissé mellbevágott ez a 200-szoros érték. Mint szám elég sokank tűnik, de a gyakorlatban nem tudom hova tenni.
A seregben nem foglakoztak a sugárvédelemmel, legalábbis minket nem tájékoztattak ilyen irányú rendszabályokról. Az öszes okítás abból állt, hogy üzem közben ne nyissuk ki a szekrényeket, kikapcsolt állapotban meg mielőtt benyúlnánk süssük ki a a bőröndnyi méretű kondenzátort. Ja és azt mondták leszereléskor "útravalóul", hogy nem nagy baj, ha vagy évig nem nagyon akarunk gyereket.
A P-15-ben az "uborkásüvegek" zománcozott lemezszekrényben dekkoltak a hátam mögött, az üvegen át szépen lehett látni a narancsvörös ízzásukat. Mérni vagy kétszer mértek valami mellre akaszható kütyüvel, az rendszeresen kiakadt (ezt is csak megsúgták).
Nem akarom egyébként ezt túldramatizálni, összesn kábé 100-120 napot lehettem szolgálatban (cirka 1200-1500 óra). Végrendeletet sem áll szándékomban írni, még egyébként is van 8 évem a 40. születésnapomig :)
Csak közbevetem: amennyi lokátor ott volt, szerinem nem elképzelhetetlen, hogy itt elsősorban a tisztiállományról van szó, akik egy fél életen át pörögtek a lokátorok környékén, 800 embet osztva 40 évvel, az évenként 20 ember, ez gyanúsan kevés, ennek kb a húsz-ötvenszerese lehetett a lokátort üzemeltető sorállományúak létszáma. Szerintem.
