Meglehetős csendet észlelek ezen a topicon, pedig módfelett értékesnek tartom.
Íme az én 5+5-öm:
Festészet:
Masaccio: Kiűzetés a paradicsomból (Bracacci kápolna)
Az egész kápolna nagyszerű, de a Kiűzetés nagyon megfogott. Olyan őszinteséget és tisztaságot érzek rajta, amit kevés helyen /művön éreztem.
- Rafaello: Sixtusi Madonna
Rafaellonak minden képe csodálatos. Ezt azért választottam, mert óriási hatással volt rám az, amikor először megláttam. Ez a festmény hozta a festészetet közel hozzám. Azóta láttam olyan festményét is, melyet jelentősebbnek vélhetnék, de ez egy szubjektív válogatás.
- Bernardo Belotto (Canaletto): A Piazza della Signoria Firenzében.
Ennek a festménynek a poszterét kölyök koromban évekig tartottam a falamon. Számomra ez minősíti, hiszen nem tudtam megunni. Olyan ez velük, mint a jó zenével – minél többször hallja az ember, annál jobban tetszik. A gyenge zenét egy idő után megunja az ember – a gyengébb festményt is.
- Gauguin: Honnan jöttünk, mik vagyunk, hová megyünk?
Nagy kedvencem ő, aki a lelkét odaadta a művészetért. Ez a festmény az útkeresésének tartalmi kicsúcsosodása. Az összes tahiti képét szeretem, de ha egy festményt kell kiemelnem, akkor ezt választom.
- Csontváry: Castellamare di Stabia
Természetesen minden Csontváryt szeretek, de ez mindig felkavar. Ennek láttán mindig átérzem a festő mély, szenvedélyes, katartikus viszonyulását az ábrázolt látványhoz.
Építészet:
- Taj Mahal
Ambivalens érzelmeim vannak ezt illetően és időnként azt kívánom, bár ne adatott volna meg, hogy meglássam. Maga a kompozíció lenyűgöző. Itt valóságos dolog, hogy a napra lehet nézni, de - amikor a márvány visszaveri a fényt – reá nem.
Ugyanakkor, már nem tudok elvonatkoztatni az épülettől néhány száz méterre kezdődő mérhetetlen emberi nyomorúságtól és az épület belsejében uralkodó förtelmes bűztől. Sajnálom, ha valakinek bármilyen illúzióját lerombolom. Azt hiszem, az emberi alkotások magukon viselik az ember jellemzőjét: megszentelik és ugyanakkor megszentségtelenítik környezetüket.
- Roueni katedrális
A franciák minden katedrálisról elmondják, hogy ez a legkülönösebb, és találnak egy paramétert, amiben valóban az. A számos nagyszerű katedrális közül azért ez a kedvencem, mert több száz évig épült és minden oldalról más képet mutat. Igazi ínyenceknek való élmény kielemezni az építés közbeni stílusirányzatok változásait.
- A párizsi diadalívek szimmetria tengelyének vonala
Van egy vonal, ami a Louvre piramis csúcsából indul ki, áthalad a Tuillériák kertjében a Caroussel diadalív szimmetria vonalán, a Concorde téren felállított egyiptomi obeliszken, a Champs Elysée felezővonalán, a Diadalív szimmetria tengelyén, majd a Défence negyedben felállított új, nagy diadalív szimmetria tengelyén is.
Önmagukban nem túl szimpatikus építmények ezek, alapvetően a francia gloire-t szolgálják. (A diadalívek építését általában egy-egy német megszállás előzte meg.)
De az évszázadok óta meglevő többé-kevésbé egységes városépítészeti szemlélet, a döntések következetessége, a rendszeresen előbukkanó bátor modernizmus mindenképpen elismerést érdemel. Ez a szemlélet tette a világ egyik legszebb városává Párizst.
- Sagrada Familia
A legkülönösebb, legegyedibb építmény, amit valaha láttam. Úgy rémlik, ez a legtiszteletlenebb templom; építőjének és nem Istennek a dicsőségét hirdeti (természetesen tévedhetek is de ezt erősen így érzem). Nemsokára egy évszázada annak, hogy Gaudi meghalt, de még mindig az ő tervei alapján épül a nagy mű.
- Parthenon
Egyszer megadatott annyi idő, hogy egymás utáni napokon órákig bámulhattam ezt az építményt. Sokáig kell nézni, hogy az ember észrevegye a centiméternyi íveléseket és a tudatos aránytorzításokat, hogy a Propüleion felől érkezőt lenyűgözze az Istenek nagysága és szépsége…
(Sajnálom, ha egy-két idegen nevet elírtam, nincs most előttem semmilyen könyv, hogy ellenőrizzem a helyesírást, csak a festmények és építmények emlékképeiből merítkezem.)
Ez a kép azért pár évtizeddel Alba után készült és Ambrogio Spinolát, Los Balbases márkiját ábrázolja, amint átöleli Orániai Jusztint Breda védőjét. Spinola a XVI-XVII. század egyik legtehetségesebb hadvezére volt, Genovában született és spanyol hadvezér lett. Nem zsoldos volt, sokkal inkább szövetséges. Bredát kiéheztetéssel és az akkor szokásos kis trükkökkel foglalta el - mert tudta, hogy egy romhalmazzal nem sokra megy. Az ölelés állítólag tényleg megtörtént - a merev spanyol urak legnagyobb felháborodására.
Spinola érdekes alakja korának. Sajnos róla nem tudok könyvet magyarul, de érintőlegesen több irodalmi műben is szerepel: Eco: A tegnap szigete, Manzoni: Jegyesek és persze Passuth: A harmadik udvarmester (Velazquez életrajz, akarom mondani inkább korrajz, mert az életrajzi kereteket Passuth mindig túllépte). Nagy megbecsüléssel említi P. Erlanger Richelieu-életrajzában, ami azért elmond valamit, mert a franciáknál ha ostromokról és a XVII. századról van szó, minden Vaubannal kezdődik és végződik.
Üdv:
Canis
Tényleg összekevertem Tákost és Csarodát. Minden esetre mindkettő nagyon szép. Itt van néhány honlap. (Sajnos még mindig nem tudok linkelni normálisan, pedig már sokszor elhatároztam, hogy megtanulom.)
Értem én, persze. Meg te is vissza. De muszáj, megjegyeznem, hogy magamfajta embernek azért könnyebbséget hozhat befogadáskor, a megfelelően megválasztott hely. Mondhattam volna úgy is, nagyon jó zene, nagyon jó helyen, "kisléleknek".
Miért kell mindjár a sz@rral kezdeni? :) oh...
A szem lehunyásának művészete... :)))
Ha ezt jól csinálod, máris nem érdekes a profán tér, a látvány... Vagy tévednék? Meg amúgy is a zenéről beszélünk, ha az tényleg kiemel ("művészi", ott van az a több), akkor bárhonnan kiemel. De hallgathatsz Bachot is gótikus katedrálisban, ha az előadás sz@r, akkor is meresztheted a szemed, legfeljebb az épület fog meg (ami nem kevés), pedig a zene miatt jöttél... Szóval a zene zene, az építészet építészet...
Kedves pigor ill. Hénoch! Vizuális élmény? Kissé leegyszerűsítettetek. Ám, jó így is. Tér, melyben "szemeteket behúnyjátok" nem hozható kapcsolatba a zeneélvezettel? Direkt kihangsúlyoztam, hogy "élő zenéről" beszélek, nem konzervről - bár többnyire ez van -. Építészetnek a látványon kívül nem kevésbé van más szerepe - ebben is.
Üdv,
Kopáncsi
Szép sor, bár bevallom Chagall nem tartozik a kedvenceim közé.
A csarodai templomot nem ismerem. Nincs róla kép a neten? (Most nincs időm utánanézni.)
Böcklin. Ezt a témát egyébként több változatban is megfestette, nekem ez a verzió tetszik a legjobban. A képnek nem ő adta ezt a címet, de szvsz nagyon illik rá.
Szóval. Túl szép, ennél fogva nem annyira őszinte.í/i> Inkább túl szép és épp ezért hihetetlen. Szerintem mivel nem hiszed, ezért tartod őszintétlennek. De szvsz a pre-raffaeliták valami sokkal magasabb valóságot (aranykori valóságot), ragadnak meg a képeiken, ami volt, de elmúlt, ám mindannyian érezzük, hogy az igazi valóság ez, s nem az az összetört és megromlott, ami körülöttünk van.
Lydie!
Biztos, hogy a csarodai templomra gondolsz? Mert ott van a közelben Tákos is, s az a templom kisebb, mint a csarodai. Csarodán jellegzetes a templom tornyának "szoknyás" megoldása, a tákosi érdekessége pedig a festett kazettás mennyezet.
Mindkettő gyönyörű. Nemrég láttam a körösfői templomot, az is hasonlóan szép volt.
Füzérben egyetértünk! :)
1.Marc Chagall: Születés (a cimében nem vagyok biztos, a chicagoi Art Institute-ban van, “Birth” cimmel). ((Megpróbálok képet is mutatni róla, már elmentettem az Internetről, még nem tudom sikerül-e beilleszteni…))
2.Caspar David Friedrich: A vándor … nekem is nagy kedvencem.
3.Rafaello: Sistine Madonna, főként a két angyal miatt.
4.Rodin: A gondolkodó
5.Impresszionisták közül: Van Gogh: Csillagos ég, (meg szinte minden, pl Gustave Caillebotte (nagyon érdekes képek a nagyvárosi életről), Monet sorozatai (Rouen katedrális, Londoni Temze képek, Velence), Cézanne, Sisley, Seurat.)
Épületek:
1. Forum Romanum, Róma – jó itt sétálni, beazonositani az egyes épületeket. Történeteket hallgatni róluk.
2. Aranymüvesek utcája, Prága – Henoch, én is nagyon szeretem, megdöbbentöek a méretek. (Még egy kisebb épület: egy korai (ha jól emlékszem XII. századi) templom Csarodán, (Kisvárda mellett, a Nyirségben), ami nagyon kedves volt számomra.
3. Sagrada Familia, Barcelona (meg minden Gauditól)
4. Machu Pichu, Peru - gyerekkorom óta szereték ide eljutni
5. Tadzs Mahal
Henoch, meglepödtem a Böcklinen, nagyon tetszik a kép, amit kiválasztottál. Gyorsan meg is néztem néhany Böcklin oldalt.
Gyöngyvirág, nekem is nagy élmény volt a füzéri vár!!! Órákig tudnék ott üldögélni.
Maplesyrup: én is kedvelem Schielét, egyszerü vonalak és szinek, jól kiforrt stilus.
Végül egy kérdés: Egyszer hallottam egy történetet, még gimiben, egy Jób szoborról, ami a megviselt Jóbot ábrázolja. A mesélő ismerőse viszont felmászott vhová, hogy magasról, az arcáról készitsen egy fényképet. Állitólag a legszebb arc volt, amit látott életében. Tud vki erről a szoborról (ha létezik egyáltalán)?
Engem inkább zavar a "vizuális élmény" zenehallgatás közben. Koncertekre sem a látvány, hanem a pillanat megismételhetetlensége (és természetesen az utánozhatatlan hangzás) miatt járok szívesen, konzervzenénél (pláne ha tévében vagy videón jön) végképp nem érdekel a látvány. Egyetlen kivétel volt eddig: Ravel Boleróját hallgattam-láttam pár éve a tévében, és az látványilag is szenzációsan volt megkomponálva (pedig "csak" a zenészeket mutatták...)
Egyébként nem tudom, nekem a zeneélvezethez nem kell vizuális élmény. :)))
Ezt nem nagyon értem. Kapcsolatodat a zenével mindenképpen növeli, hol/miképpen hallgatod. Különösen, ha élő zenéről van szó.
Képek gyönyörűek. Elárulom, hogy mire emlékeztet. Sajnos nem találom a hálón. Szent György hegy tetején meleg kis kápolna. Az oltár asztalába láttam ezt az arcot bevésve, ezt a gyögyörű nőt, dombormű. Különös az a nő ott. Nem találtam sehol nyomát hogy került egy katolikus kápolnába, Szent György hegy tetejére.
Volt idő, amikor én is szerettem a romantika-preraffaelita-szecesszió korszakot, de ma már fáraszt. Túl szép, ennél fogva nem annyira őszinte.
Egon Schiele kíméletlen őszintesége jobban vonz.
Szegeden tényleg nem tetszik a levéltár épülete (volt szerencsém hozzá szakdolgozatból kifolyólag). Mégis egy kicsit védeném a Hiltont, végülis legalább a templomromokat meghagyták. Az ilyen gondoskodás tetszik (pl. a Korona szálló esetében is beépítették a régi pesti városfalat.) Egyébként nem tudom, nekem a zeneélvezethez nem kell vizuális élmény. :)))
Szép választások. Potalán én is gondolkodtam, hogy betegyem-e.
Velazquezt szeretem, de ettől függetlenül, el tudod képzelni azt, amit a kép ábrázol? Ha Alba hercegre gondolok, meg úgy általában a spanyol hadjáratokra, hmm... :)
