Rettenet. Kolozsvár sokáig egy kis ékszerdoboz volt. Aztán tönkretették a Széchenyi teret, de a Főtérhez nem nyultak. Nagyon -nagyon régen jártam a "szülőfalumban", lehet, hogy rá sem ismernék. Sajnos.
Ott állt az Anyafarkas mása, most csupán új helyszínre, a Deák Ferenc útjának közepére kerül.
A Fôtér már túl gazdag jelképekben. Ami ezek kölcsönös semlegesítését vonja maga után. Lehet, hogy ez is az egyik oka a mûemlékek sûrítésének a város központjában. Mert ott van a templom, a Mátyás szoborcsoport, a régészeti gödrök, aztán, szintén törvénytelenül felépítve, a Memorandisták emlékmûve és az a "dák kucsmának" is nevezett kôdarab, amely a valamikor felhuzandó Traianus-oszlop helyét jelöli. Úgyhogy a Fôtérbôl egy Disneylandet csináltak.
Ja, és meg ott van a forradalmárok emlékműve, az a gusztustalan oszlop halmaz.
Ronda, de mondhatnám, hogy nekem nem tetszik. Máskülönben is ez a hely valahogy nem türi a szobrokat. Lásd. Kárpátok Őre. Romulus és Rémusz is mintha itt lett volna, de most nem találom a képet.
AMemorandisták emlékműve. A Deák Ferenc utca elején, a városháza előtti járdaszigeten, az 1915 és 1919 között itt állt Kárpátok Őre helyén 1994-ben emelt harangos emlékmű.
Az 1890-es évek elején az erdélyi románság vezetői a románok jogait követelő emlékiratot küldtek a császárnak címezve Bécsbe. Ferenc József magyar királyként ezt felbontatlanul a magyar kormánynak továbbította. Miután a memorandumot a sajtóban közzétették, a 21 aláíró ellen pert indítottak. Ügyüket 1894-ben a Vigadóban tárgyalták. A vádlottakat különböző időtartamú államfogházra ítélték, ami nagyméretű tiltakozást váltott ki. A következő évben valamennyien amnesztiában részesültek. Emlékükre állították a kettős oszlopot.
Pár perc kétnyelvűség a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen
Néhány nappal ezelőtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) bejelentette, hogy önerőből fog érvényt szerezni a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tavaly májusi szenátusi döntésének, és „valamikor" a saját költségén kifüggeszti a magyar nyelvű feliratokat az egyetem Farkas utcai főépületében. A hírt közlő azt is megjegyezte: tudomása van arról, hogy a BBTE vezetősége megkísérli megakadályozni a tervet. A BKB tartotta a szavát, és tegnap délelőtt megtörtént a feliratok kifüggesztése. A hír viszont igaz volt: az akciót végrehajtó Hantz Péter komoly akadályokba ütközött, a feliratok kihelyezését nagyrészt fizikailag meggátolták, ahol pedig sikerült kifüggeszteni, ott pár perc múlva eltávolították, néhol összetörték őket.
Több mint háromszázan kísérték utolsó útjára Lulut
Mintegy 300 ember kísérte utolsó útjára tegnap délben azt, akit évtizedeken keresztül csak becenevén, mint Lulut ismert Kolozsvár. Becsületes nevén Iosif Covaci Nagyesküllőn született hatgyerekes családban 1951-ben, idén december 9-én töltötte volna be 55. életévét, ha hétfőn kora reggel össze nem esik a kolozsvári Görögkeleti Teológiai Szeminárium lépcsőin. Az infarktusban elhunyt csökkent értelmi képességű Lulu nővérénél lakott Kolozsváron, és városunk egyik jellegzetes színfoltja volt. Temetésének költségeit a Görögkeleti Metropolita Érseki Hivatal fedezte, amelynek képviselői bizonyos értelemben saját halottjuknak tekintették a minden egyházi szertartáson és ünnepen illő komolysággal résztvevő embert.
Rejtély, hogy mi volt az, ami Lulut kiemelte a kolozsvári elmebetegek, lelki szegények névtelen táborából, és közismertté, mondhatni közkedveltté tette. Talán a gyermetegségnek és a néha furcsa, már-már nemesi tartásnak az a keveréke, amely annyira jellemző volt rá. Gyermekkoráról kevesen tudnak, a nagyesküllői évek története talán csak a szűkebb család, és néhány közeli ismerős tudatában él. A Lulu név is ekkor ragadhatott rá, valamiért.
Kolozsváron valamilyen formában mindenki szerette, még azok is élvezték jelenlétét, akik elég tudatlanok voltak ahhoz, hogy kinevessék. Ha gúnyt űztek belőle – és erre mindig rájött, ráérzett –, nagyon tudott haragudni.
Kínosan vigyázott arra, hogy öltözéke tiszta és rendes legyen. Ha ebben a tekintetben valami hiánya volt, képes volt már-már erőszakosan követelni egy-egy jobb szvettert, nadrágot.
Szintén a ceremónia-szeretete vitte el az esküvőkre, ahol gyakran énekelt is. És itt meg kell jegyezni egy érdekes vonását: pénzadományt, egy vacsorát, ilyesmit elfogadott, de – és ezt rengetegen állítják – egy korty szeszesitalt sem sikerült vele lenyeletni, soha. Sokan próbálkoztak a leitatással, de csődöt mondtak. Hiába hazudták szörpnek a likőrt vagy a bort, az illatát felismerte és visszautasította a kínálgatót: Én nem vagyok bolond, mint ti, én nem fogok az asztal alatt mászkálni részegen! – mondogatta ilyenkor.
Képes volt órákon keresztül állni egy-egy kisgyerekes anya mögött, mosolygó szemeivel majd felfalva a csöppséget. És ha a kicsi elpityeredett, zavartan odébb lépett, de továbbra is megigézve bámulta imádata tárgyát, a kisgyereket.
Az utcán baktató Lulu mindig mindenkinek köszönt, akivel tudott, azzal szóba is elegyedett. Általában felmérte az emberek lelkiállapotát, ha valaki komoran sietett el mellette, utána szólt: Na… miért haragszol???
Gyermetegséggel átitatott szavai néha komolyan megszívlelendő bölcsességeket tartalmaztak, körülbelül úgy, mint ahogyan néha a koravén gyerekek elmondják a maguk megállapításait a világ dolgairól.
Számtalan városi legenda keringett és kering róla ma is. Igazolhatatlan, egyszersmind cáfolhatatlan történetek. Mesélik például, hogy szülőfalujába igyekezve, alkalmi utasként felült egy teherkocsi nyitott rakodóterébe, ahol koporsókat szállítottak. Pár perc múlva eleredt az eső, Lulu pedig – akiből egyértelműen hiányoztak az általunk természetesnek vélt előítéletek – azt tette, amit logikája diktált: bebújt az egyik koporsóba. Később mások is felültek a kocsira, és nem kis pánikot okozott, amikor az egyik koporsóból egyszer csak kinyúlt egy kéz, és megszólalt a kolozsváriak által jól ismert dörmögő hang: esik-e még?
Valami alapja biztos van a dolognak, mert a népköltészet sok változatát ismeri ennek a történetnek. Az egyik például azt állítja: az utasok egy része rémületében leugrált a száguldó kocsiról, ami talán nem is képtelenség.
Másik legenda: más megyéből érkező tehergépkocsi próbált parkolni valahol a vámhivatal környékén. Lulu komoly ábrázattal irányította az eseményt: hátrálj még egy kicsit… még egy kicsit… na most szállj le, és nézd meg, mit csináltál! Állítólag a szemtanúk csak nehezen tudták lecsillapítani a feldühödött gépkocsivezetőt, aki nem tudta, kivel van dolga.
Egy történet azonban biztos igaz. Az átkosban olykor megszervezett „választások" alkalmával a lakosság megtette, amit megtehetett. Kihasználva a névtelenséget nagyon sokan ceruzával, golyóstollal áthúzták a „jelöltek" nevét. Kezdetben szitkok, rendszerellenes tőmondatok, trágár szavak és rajzok kerültek a papírra, később azonban – nem tudni, kinek az ötletére – egyre többen írták be Lulut. Egykori szavazatszámlálók állítják: volt idő, amikor a cédulák elsöprő többségén az ő neve szerepelt. Egy alkalommal aztán, a frissen beiktatott tisztségviselő a pártszékházból kilépve Luluba botlott, aki vidáman köszönt rá: Hö…hö…hö… legyőztelek a szavazáson!
Lulu soha nem lett Kolozsvár polgármestere, bár minden bizonnyal kevesebbet ártott volna. Ez a maga módján boldog ember, 55 éve dacára megmaradt kedves és szeretetre méltó fiúnak. Temetést és méltóságot a görögkeleti egyháztól, sírhelyet az önkormányzattól kapott a Házsongárdi temetőben. Béke poraira!
Jövő tavasszal folytatják a Főtér felújítását Tél előtt megnyitnák a forgalmat a Deák Ferenc utcában
A hideg beálltával a kolozsvári forgalom egyre zsúfoltabbá válik. A csípős időjárás miatt a városlakók a gyaloglás helyett inkább autóba ülnek, buszra szállnak. Valamelyest enyhítene a mostoha közúti helyzeten a felújításban lévő Deák Ferenc utca forgalomba helyezése. Még a tél beállta előtt megnyitják itt a járműves közlekedést.
A tavasszal elkezdett munkálatok csak az utca jobb oldalára terjedtek ki, mivel elképzelhetetlen volt teljes egészében lezárni a forgalmat. A tervek szerint az utca mostani arculata megváltozik, ahogyan a Főtéré is. A 2008-ban befejeződő munkálatok során modern kinézetet kap majd a város szíve. A Deák Ferenc utca bal oldala sétálóutcává válik, míg a jobb oldalát az autósok birtokolják majd. A kétsávos út lefektetése és a két oldalán található macskaköves parkolóhelyek elkészítése befejeződött, jelenleg az autósforgalomnak szánt sáv menti járdákat kövezik. Várható tehát a forgalom megnyitása a frissen elkészített szakaszon.
A tervek egységesek, rendezett külsőt adnának a központnak és a belőle kivezető utcának. A munkálatok jövő tavaszi szakasza a bal oldalra koncentrálódik. A gyalogosok oldala szinte fél méter hosszú, szürkésfehér kőlapokból lesz kirakva hasonlóan a most készülő jobboldali járdarészhez. Középmagas platán- vagy hársfákat ültetnek, amelyeknek ágai nem akadályozzák a sétálást. Mindkettő úgymond városi fa, jól viseli a szennyezett levegőt és szép lombot növeszt. A kereskedelmi egységek előtt teraszokat alakítanak ki. Ezeknek, az elfordított járdakövekkel egyszerűen jelzett területeknek, a két végébe árustandok kerülnek, vendégek számára fenntartott asztalokat fogva közre. A modern, de nem szemet szúró formájú padok szürke színben pompáznak majd, közelükben szemetes kosarakkal. Egymást követik a szimmetrikusan elhelyezett kis pihenőterek, facsoportok, teraszok. A biciklisáv szintén az utca közepén húzódik majd, a parkolóhelyektől balra, így nem zavarja sem a gyalogos, sem a közúti forgalmat. A tervezők arra is gondoltak, hogy a parkoló járművek orra ne tudjon „belelógni" a kétirányú kerekezéshez eléggé széles útra, ezért félméteres sávot üresen hagytak. Az utcán három nagyobbacska, szökőkutas tér kap helyet: a legtágasabb a Minorita templom előtt, illetve egy-egy az út mindkét végében. A középső tér egyik szélében állítják fel a Lupa capitolina-szobrot is. Az itteni szökőkút lesz a legkülönlegesebb: nyári kánikulában a vízszint megemelkedik, és lefolyik a kör alakú kút pereméről, hűsítő érzést ébresztve a járókelőkben. Az utca kettős jellege miatt, a közvilágítást is több módszerrel oldják meg. A közutat nyolc méter magas lámpaoszlopok világítják meg. A sétálóknak passzív fény jut a járda középvonalán elhelyezendő kisebb oszlopokból, és a fák is kapnak hangulatvilágítást. Az utca közepén vízelvezető csatorna húzódik, a lejtéses kiépítésnek köszönhetően pocsolyák nem akadályozzák majd a közlekedést. A csatorna vonalán állítják fel az ivó kutakat.
Átváltozott központ?
Az elképzelések szerint a központ is teljesen újjászületik. Nem lesz ennyire zöld mint most, de nagyobb lesz a gyalogos tér, ugyanis a Mátyás-szobor előtti terület teljesen felszabadul és a teret közrefogó két utat is lezárják a forgalom előtt. A cél a tér sokoldalú használhatósága. A megnövekvő szabad felület lehetővé teszi különböző tömegrendezvények megszervezését. Az egyház tulajdonát képező Szent Mihály-templom körüli kis kert megmarad, a szobor jelenlegi állapota sem változik, de például az épületek új megvilágítást kapnak.
Talán a legmerészebb változtatás az Unió utcai buszmegálló átköltöztetése lesz. A templom északi oldala mögé kerül, mellette taxiállomásnak is szorítottak helyet. A közvécé fölé információs központot építenek a turisták, illetve a városlakók útbaigazítására, felvilágosítására. A parkolóba ezen az oldalon lehet majd behajtani, a kijárat a túlsó sarkon lesz.
A templom másik oldalán valamelyest nyugodtabb környezet fogadja az arra járókat. A gödör sorsa még mindig bizonytalan, de a tér déli oldalán, az út mellett padok, fák, faülőkék, szökőkút fogja várni az arra sétálókat. A Wolphard-Kakas ház, illetve a Rhédey-palota előtt húzódó járdák stílusa meg fog egyezni a Deák Ferenc utca kialakításával: teraszokkal, padokkal, fákkal. A szintkülönbség miatt a keleti járda három széles lépcsőfokon keresztül ereszkedik le a tér szintjére.
Kegyelemdöfés a Sétatérnek? – A filharmónia-építés ára
Minden kolozsvári és Kolozsvár-barát tudja: a város elképzelhetetlen a központjában a körülbelül tíz hektáron elterülő Sétatér nélkül, amely a fullasztó és immár fuldokló autóforgalomban a legfőbb üdítő tüdeje a településnek.
Története önzetlen, a közügy érdekében fáradozó emberek kitartó munkájához kapcsolódik. 1827-ben a Jóltevő Asszonyi Egyesület bérelte ki a 24 kataszteri holdnyi területet azért, hogy átalakítva ezt majd a polgárok kikapcsolódását szolgálja. Ezt a célt 1830-ban Népliget néven meg is valósította. 1838. május 1-jén alakult meg a Városi Sétahely-Bizottság, 1860. szeptember 15-től pedig a parkot, gróf Mikó Imre elnökletével, a Sétatéri Bizottság gondjaira bízták. 1866-ban Haller Károly irányítása alatt megalakult a Sétatér Egylet. És következtek a megvalósítások: 1871-ben a sétatéri tavat a Korcsolya-Egylet bérelte ki, amely 1877-ben fából korcsolyacsarnokot épített a kis szigetre. Akkoriban a parkban 320 ülőpad és szék várta a csendre, a szépre vágyókat. 1874. június 13-án megnyílt a Zimmermann Henrik tervei által kivitelezett favázas nyári színkör, amelynek helyén a mai magyar színház és opera épülete áll. 1883-ban a frissen alakult Kolozsvári Atlétikai Club „uszodát, tornavívódát és lövődét" tartott fenn ezen a területen. 1893-ban megépült a napjainkban is meglévő zenepavilon, ahol katona- és cigányzenekarok szolgáltatták az arra sétálóknak a fülbevaló muzsikát. 1897-ben átadták rendeltetésének a Pákey Lajos által megálmodott Kioszkot és a korcsolyapavilont.
És akkor még nem említettük az egykori Kaszinót, városi tanács elfogadta azt a részletes városrendezési tervet, melynek értelmében az elhagyatott, romos épület helyére megépítenék a Transilvania Állami Filharmónia székházát. A cél nemes, hiszen hosszú évek óta húzódó fontos kulturális intézményi ingatlankálvária végére tennének ily módon pontot.
Csakhogy mindennek ára van. Félő, hogy ha megvalósul a terv, az egyet fog jelenteni a Sétatér mielőbbi teljes felszámolásával. Hiszen a kilencmillió euróra becsült beruházás akkora, épület felépítését irányozza elő, amely 90 zenészt, 70 tagú kórust és 1145 nézőt képes elhelyezni. Ehhez adódik az előcsarnok, a ruhatár, az öltözők, a gyakorlótermek, a büfék, a mellékhelyiségek, egy 59 férőhelyes alagsori garázs, polgári védelmi óvóhely, és ami talán a legfájóbb: egy a Schütz Jánosutcából a sétányokon keresztül bevezető kocsiút. Elkerülhetetlen tehát a zöldterület további összezsugorítása, és ahová autóút vezet, ahol rendszeresen tömegek fordulnak meg, ott nem lehet szó gondtalan és felüdülést kereső gyermeksétáltatásról, kerékpározásról, tisztaságról. Azt sem kell különösebben ecsetelni, milyen rombolással járna az építőtelepi munka a jobb sorsra érdemes fasorokban.
Valamikor a családunk a Dozsa 32-ben lakott. Ez az a ház, ami elsőnek épült Kolozsvár várfalain kivül. A konyhában egy oriási kályha volt, ami akkor még védette nyilvánitották. A gáz bele volt vezetve és az ebéd is rajta főtt meg. Óriásinak tünt akkor, de lehet, hogy én voltam kicsi. Fogalmam sincs, hogy megvan-e még. Már senki rokon nem lakik ott, kimentek a Házsongárdba.
Szenzációs lelet Mátyás király korából Elhanyagolt értékek, hozzá nem értő szakemberek Kolozsváron
A Mátyás kori kályhacsempék több mint fél évszázadot vészeltek át a föld alatt
Mátyás király és a Magyar Királyság jegyeit viselő, különösen értékes leletre bukkantak a Central Áruház mögötti régészeti ásatáson. A hamarosan múzeumba kerülő darabok az igazságos király és Kolozsvár kapcsolatának újabb bizonyítékai. Az örömbe azonban üröm is vegyül: a város nem tudja kellőképpen értékesíteni – például turisztikai szempontból – rendkívül gazdag történelmi múltját, hiszen annak ellenére, hogy a Funar-korszak már rég letűnt, a műemlékek továbbra is kritikán aluli állapotban vannak: senki sem törődik velük.
Tegnap délben a Munka útjának végénél – ahol a villamos a depó irányába fordul – találkozott a polgármester, a Kolozs Megyei Tanács elnöke, a Kolozsváron működő olasz cég vezetői, illetve a sajtó képviselői. A hivatalosságok átvágták a legyalult földsávra kifeszített háromszínű szalagot, és ezzel elkezdődtek az első kolozsvári terelőút építési munkálatai. A polgármester elmondta: ez az északkeleti szakasz a Munka útjától Apahidáig vezet, ahol csatlakozik az ezután építendő délkeleti, Apahida–Bányabükk szakaszhoz. A most elkezdett 8,2 kilométeres rész, tíz és fél hónap alatt készül el.
A megyei tanács elnöke hozzátette: a munkálatokat már régen el kellett volna kezdeni, de a versenytárgyaláson sikertelen cégek pert indítottak, ezért várni kellett. Véleménye szerint, amellett, hogy az új út csökkenti majd a városban a teherforgalom okozta gondokat, nagyban hozzájárul a jelenleg városperemnek számító környék gazdasági fejlődéséhez.
Néhány hét múlva indul a kolozsvári Paprika Rádió:
Kolozsvár megközelítőleg nyolcvanezer magyar lakosához a Kolozsvári Rádió szól magyarul, ám az is csak naponta néhány óráig. Szintén napi néhány órát sugároz az Agnus Rádió, és a Reménység Hangja nevű adónak is van magyar nyelvű műsora. Paprika néven néhány héten belül indul Kolozsváron az első 100%-ban magyar nyelvű kereskedelmi rádióadó.
Kézenfekvő volt, hogy a kolozsvári ingatlanpiacon kialakult helyzetet előbb-utóbb masszív építkezéssel fogják orvosolni, mert a Monostor-negyed lassú bővülése nem fedi le a lakáshiányt. A város terjeszkedése a Bükk felé feltartóztathatatlannak látszik.
Méltó helyre, az Óvárbeli Bocskai-szülőházba – azaz a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem előcsarnokába – került Dr. Berek Lajos ezredes, a magyarországi Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem dékánjának legújabb Bocskai-szobra.
Kevés nemzetnek és kevés városnak adatik meg az a gazdagság, hogy ilyen kis területen két király szülőházával büszkélkedhessen.
Bocskai István szülőházában ma a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem működik.
Kolozsváron ez már a második Bocskai-szobor, az elsőt tavaly ősszel adományozták az Erdélyi Történeti Múzeumnak.
Kb. 2 hete jártunk fent a barátnőmmel (kék kereszten mentünk), nagyon fantasztikus a killátás a Tordai-hasadékra, A Gyalui-havasokra, Székelykőre stb...
Nagy kár lenne érte, ha valaki azt tényleg körbekerítené, bár erre szerintem kicsi az esély. Természetvédelmi szempontból az nem baj, hogy a bokrokat kivágják a legeltetés meg különösen kívánatos. Így legalább megmarad az a gyönyörű gyeptársulás.
Sokkal aggasztóbb a crossmotorsosok és a quadosok jelenléte. Majdnem elütöttek minket...
Üdv minden kolozsvárinak!
Ja és próbáljátok ki a Toldi éttermet (Klinika utca). Nagyon jó a konyhájuk a kiszolgálás udvarias.
A kolozsvári önkormányzat évek óta kéri, hogy a Szabók-bástyáját (más néven: Bethlen-bástyát) kaphassa meg a Művelődési Minisztériumtól, amely az Erdélyi Történelmi Múzeum által birtokolta azt.
A bástya a 15. században a Zsigmond király rendelete nyomán épített második erődítménysor része. 1627 és 1629 között Bethlen Gábor fejedelem parancsára felújították, és a szabók céhére bízták. Legutóbb 1959-ben végeztek rajta javítási munkálatokat.
A rendszerváltást követően az építmény a hajléktalanok kedvenc búvóhelye lett, az időről időre bevetett óvintézkedések dacára hamarosan megtelt szeméttel.
Az önkormányzat egyik jelentős terve mostanában az, hogy feltérképezze és használhatóvá, kihasználhatóvá tegye Kolozsvár idegenforgalmi látványosságait. Ebből a szempontból került ismét górcső alá a bástya, elsősorban tehát azért kérték el azt a minisztériumtól, hogy rendbe tehessék és bevonhassák azt a turisztikai körforgalomba.
A város – megfelelő szakértelem és főleg pénz hiányában – magáncéggel szeretne társulni, amely a szükséges befektetéseket eszközölve értékesíthetné a jelenleg rendkívül elhanyagolt állapotú látványos építményt.
Elveszítettük az Árpád-csúcsot!
Kolozsvár környékének legmagasabb pontja a Bükkben a tengerszint fölött 833 méteren emelkedő Árpád-csúcs. A város kirándulóinak amolyan klasszikus tájékozódó- és pihenőhelye, ahonnan szép kilátás nyílik déli, dél-nyugati irányba a hegyek vonulataira. Csakhogy úgy tűnik, ennek a korszaknak vége: néhány hete közvetlenül a csúcs környékén, ahol a Bükkből két irányból közelítő turistajelzéssel ellátott ösvény egyesül, hogy aztán a Tordai-hasadék irányába vegye útját, hevenyészett tábla jelent meg. Rajta pedig felirat, mely szerint a hely magánterület. Ami egyet jelent azzal, hogy idegeneknek tilos ott áthaladni. A kivágott bokrok meg arra utalnak, hogy valaki legelőnek akarja használni ezt a viszonylag nem hepehupás terepet. A város hol törvényesen, hol törvénytelenül, de rohamosan terjeszkedik
Családkutatással foglalkozom, a saját családomat kutatom. Keresnék olyan személyeket, akiknek tágabb családjában előfordul, vagy előfordult a Kerekszegi, vagy Csengő név.
A Mátyás kori kályhacsempék több mint fél évszázadot vészeltek át a föld alatt
