Mondjuk úgy, hogy minden eddig ismert frekvenciához képest.
A számunkra kontinuumnak tűnő, de diszkrét elemekből álló téridő-tömbnek végtelen a sajátideje. Ehhez nem lehet órát igazítani, mert nincs (kitüntetett), megismerhető kezdőpontja. Már az ősrobbanás kezdőpontot is kezdik szétkenni, félgömbbé formálni. Illik, nem illik. :)
Csakhogy a geodetikus 4D-ben van, ott meg nincs is mozgás. Tömbuniverzum.
Szerintem a 4D tömbuniverzumban is van mozgás, ami egy nagyon magas frekvenciájú rezgés, a téridőpontokfluktuációja. Ebben a rezgésből álló 4D tömbuniverzumban mozognak az elemi részecskékből álló testek is.
Téridőben koordinátázva a tér és az idő minden pontja "egyszerre" létezik. Persze itt az egyszerre már értelmetlen.
Mi van akkor, ha a téridőnek nem minden pontja létezik egyszerre, mivel van olyan is, hogy nem létezik a diszkrét téridőnek egy-egy eleme. Ez a nagyon rövid idejű létezés, nem létezés a globális téridő fluktuációja, alaprezgése, ami lokálisan felgerjesztve, hosszú sajátidejű állóhullámot, elemi részecskét képez. Az elemi részecskék pontszerűek, de egy minimális térfogaton belül a pontos helyüket nem lehet meghatározni. Ezért a tartózkodási helyüket, a valószínűség számítás alapján adják meg. Az elemi részecskékből megmérhető méretű objektummá összecsomósodott, objektumoknak van egymáshoz képest relatív sebessége. Ezekből a mozgó részecskékből, objektumokból kisugárzott energia hulláma terjed maximált sebességgel, c-vel. Az elektromágneses és gravitációs hullámok energiája nem megmaradó, mert a téridő fluktuációjában elenyészik.
Hülyeséget mondasz. A sík érintőtér csak közelítés. A görbült tér az görbe, akárhogyan nézed. NEM LEHET KIKOORDINÁTÁZNI! construct tévedett. A görbület a metrika második deriváltjából ered. A koordinátázással csak az első deriváltjáig manipulálhatsz.
Sűrűséget értettem, tehát a kinetikus energiasűrűség nem tenzor, mert kihagytam belőle a nyugalmi részt. Azzal együtt tenzor. A kinetikus energia pedig ugyanígy nem vektor, csak a nyugalmi résszel együtt.
>Hiányolom a tenzorból a pörgető nyomatékot.
#Az energia-impulzus tenzorban nyugalmi rendszerben a térszerű szimmetrikus nemdiagonális rész ("nyírófeszültség") csak a nemizotróp nyomásból eredhet, ha a koordinátatengelyeket nem a főfeszültségek irányában vettük fel. Ez nem valódi nyírófeszültség, csak látszólagos. A valódi nyírófeszültség semmiből forrása lenne az impulzus momentumnak (sűrűség szinten), ezért az nem lehet, nincs is helye itt. Az antiszimmetrikus rész nem tartozik a feszültségekhez, de egyébként az sincs.
Van energiája, matematikailag lokálisan is, de az nem egyértelmű, viszont a kontinuitást teljesítenie kell. Fizikai értelme csak a térfogati integráljânak van, mint részecske energia. Az impulzus, impulzusmomentum ugyanígy.
Pl. a görbületet semmilyen koordinátázással nem lehet eltűntetni.
#Ugorj ki egy repülőből. Persze valami légkör nélküli bolygón. Ja, ott meg nem tud repülni a nemrepülő.
Geodetikus mentén milyen a metrika?
Mondanám, hogy az adott pontban, illetve a zuhanó testtel együttmozgó kr-ben.
Csakhogy a geodetikus 4D-ben van, ott meg nincs is mozgás. Tömbuniverzum.
Téridőben koordinátázva a tér és az idő minden pontja "egyszerre" létezik. Persze itt az egyszerre már értelmetlen.
3D-ben a zuhanó test a lokális érintőtérben van (minden pillanatban), amely Minkowski geometria.
A lokális érintőtér tehát sík. Abban az egy pontban, ahol éppen vagyunk.
Na de ez a trajektória mentén mindenütt igaz. Vagyis a görbületet nem egy pontban lehet eltüntetni, hanem a geodetikus mentén végig, De ez már nem teljesen igaz. Mert ez a sok érintőtér már nem párhuzamos egymással.
A lokalitás elve nem mindenre alapvetőség. Az energiára, impulzusra és impulzusmomentumra igen, de pl.
#Kifordítom-befordítom. Mármint kiforgatom a szavaidat:
A mezőnek nincs energiája?
Vagy pedig a mező energiája nem lokális?
És mi van a mező lendületével?
Szerintem nem csak globális szimmetria létezik, vagyis a mező lendülete pontról-pontra változhat.
Habár az nem igazán értem, hogy olyankor mi történik.
Viszont megfigyeltem, hogy az emberáradat nem viselkedik folyadékként. Például amikor sok ember megindul, és át kell menniük egy szűkületen, például ajtón. Ha ez embergáz lenne, a szűkületben felgyorsulnának a részecskék, ahogy azt Bernoulli elrendelte vala. Viszont az emberek a szűkület közelében lelassulnak. De többnyire még ott sem érnek egymáshoz, tehát nincs köztük lokális kölcsönhatás.
Egyébként az az elgondolás sántít, hogy a testektől távol, ahol a gravitációs tér elhanyagolhatóan kicsi, Galilei-féle koordinátázást tudnánk felvenni. Az lehet, hogy itt az ortogonálisra vett időtengely nem gond. De a tértengelyek tekintetében gond van, ha a távolban körbejárunk. Középen a kiterjedt testek ugyanis meggörbítik maguk alatt a háromdimenziós teret. Odébb, ahol már nincs anyag, vákuum van, hiába egyenes a háromdimenziós tér, az topológiailag egyszerű esetben (középen egy homogén gömbtest van) olyan, mint egy kúp palást. Felvágva hiába teríthető ki síkra, hiányos ahhoz képest, nem illeszkedik össze körbe a Galilei-féle koordinátázás.
Jellemző rád, hogy direkt nem mondasz konkrét igent, vagy nemet ezekre a feltett kérdésekre. A hamis választ inkább tetszetős oktató jellegű rizsa szövegbe burkolva adod meg, nehogy konkrétan látszon, hogy rossz. Így rejtegeted, hogy régen sok badarságot állítottál. Egy helyes igennel lebuktatnád önmagad, ami fájdalmas lenne. Ha meg egyszerűen a hamis nemet mondanád, az meg túl élesen volna nemtudásod jele. Diplomatikusan maradsz a hamis tudományosan tetszetős rizsa dumánál.
Te amúgy olyan vagy, hogy diplomatikusan kikerülöd a válaszadást, amiken elbuktál. És helyette fújod tovább a hülyeségeidet.
Na, akkor nézzük:
A kinetikus energia nem tenzor mennyiség. Értéke függ a koordinátázástól, helyenként nullává is tehető, megfelelő választással.
Igaz, vagy nem? Nemszeressük ezért, mint a gravitációs energyt? Hmm? :)
A görbületet nem lehet kikapcsolni átkoordinátázással.
Igaz, vagy nem?
∂/∂xk[(-g)(Tik+tik)] = 0 egy lokális megmaradás az ált.Rel-ben. Mert parciális deriváltas divergencia. Ha ezt integráljuk egy négyes tartományra, természetesen az is nulla. Ez igen jelentős, mert azt mondja, hogy az ált.Rel-ben tetszőlegesen nem változhat az energia(és impulzus), hanem csak ennek megfelelően.
Ennek fényében érdemes vizsgálni a tik gravitációs "energia-impulzus" mennyiséget.
"Mielőtt a kevésbé hozzáértők téves következtetésre jutnának: a téma minden részletében api-nak van igaza, szabiku több helyen matematikailag és fizikailag téves állításokat ír, akárcsak korábbi konnexiós cikkeiben. dgy"
Pl. a görbületet semmilyen koordinátázással nem lehet eltűntetni. Akkor, nem az energia+gravitációs pszeudotenzor teljesít lokális megmaradást, hanem ennek -g szerese. (nagyon nem ugyanaz!) És egyébként nem is az a lényeg, hogy ez akkor nem is az energia, hanem hogy egyáltalán van ilyen mennyiség, és hogy közel áll az energiához(impulzushoz), -g értéke Galilei-féle koordinátáknál 1. Az analógiáid is totál rosszak. És a gravitációs energia negatívsága is hülyeség. (ez nem a klasszikus gravitációs potenciál!)
"A részecske, amelynek elektromos töltése van, nem pontszerű, hanem kiterjedt kvantumos hullám. Ezek kölcsönhatáskor fedésben vannak, és így adnak át egymásnak impulzust. Ennek perturbációszámításos kvantumos modellje a "virtuális részecskés" kölcsönhatás."
Rossz a levont következtetésed, és a gondolataid továbbra is a lokalitásos fizika területén belül mozognak.
Még a kvantumelmélet sem tudja igazán jól, egzaktul (probléma kérdések nélkül) megmagyarázni az elektromos töltések kölcsönhatását, nemhogy a klasszikus.
A lokalitás elve nem mindenre alapvetőség. Az energiára, impulzusra és impulzusmomentumra igen, de pl. a kvantumelméletbe és mértéktérelméletben az objektumoknak nincs lokalitása. Azokat olyan mezők képviselik, melyek lokális értékeinek nincs fizikaisága. Sőt, itt az energia, impulzus, ill. impulzusmomentum lokális értékeinek sincs fizikai tartalma, viszont kontinuitásos kell legyen. (Ami lokális megmaradást jelent.)
Nagyobb léptékben ez még mindig egyenletes eloszlás. Kihúztuk a méregfogát.
Nem így van, hiszen egy eredetileg kis méretben jelentkező inhomogenitás növekedhet, egyre nagyobbá válhat. Ezt mutatja a környezetünk. Ha körülnézünk, bolygókat, csillagokat, galaxisokat, galaxis halmazokat, óriási falszerű objektumokat látunk.
És most a véges kiterjedésű gömb sugara tartson a végtelenhez.
Egyáltalán nem biztos, hogy egy végtelen struktúrát jól jellemezhetsz egy határértékben végtelenhez tartó sugarú gömbbel.
Akkor tehát a töltés körüli üres térben is van töltés? Hullámformában?
Próbálj meg arra koncentrálni, hogy az elektrosztatikus mező nem lokális.
Pedig a lokalitás elve egy alapvetőség.
Félig-meddig el is fogadjuk. Amikor azt mondjuk, hogy az adott pontba helyezett próbatöltésre csak a mező adott pontbeli értéke hat. Viszont a mező forrásától valahogy eljut a mező állapota a távolabbi pontokba is. Gondolj arra, hogy egy földelt fém lemezzel árnyékolni lehet a tér egy részét.
A részecske, amelynek elektromos töltése van, nem pontszerű, hanem kiterjedt kvantumos hullám. Ezek kölcsönhatáskor fedésben vannak, és így adnak át egymásnak impulzust. Ennek perturbációszámításos kvantumos modellje a "virtuális részecskés" kölcsönhatás.
Van abban logika, hogy az úgynevezett antianyag nem hiányzik az univerzumból, csak jól el van bújva a neutrínókban, és az Anti protonnal képezett, csomósodott anyagban? Ez az anyagtípus azonban taszítja a Protonnal képzett, csomósodott anyagot. Ennél fogva nem semmisítik meg egymást, mert egymást vonzó, és taszító galaxisokat képezve töltik be a végtelen teret, egy homogén eloszlású szuszpenziót képezve. Ameddig belátjuk az univerzumot, abban a véges tartományban zajló folyamatokból lehet következtetni a nem belátható tartományban zajlókra. Így nincs szükség tértágulásra, keletkező és megsemmisülő anyagra, végtelen görbületű téridő szingularitásra, (fekete lyukakra) sötét anyagra.
Tökéletes homogenitás nem létezik, s a gravitációban még a legkisebb inhomogenitás is elkezdi önmagát növelni.
#Rendben. De ez csak lépték kérdése.
És ha a tér tényleg végtelen, nem feltétlenül emberi léptékkel célszerű szemlélni.
Azaz nagyobb léptékben mégis homogén, ha a galaxisokat porszemeknek tekintjük.
Továbbá ezzel nem magyaráztad meg, hogy a határértékben végtelenhez tartó gömb külső részén lévő energiát eltüntettük. Amely energia ott lenne, ha a gömb véges sugarú lenne. De mivel végtelen, az anyag nem csomósodik nagyléptékben, hanem a tér tágul.
"Na de akkor mi a nyüves franctól kezd összecsomósodni mégis az anyag a nagy gömb belsejében?"
Tökéletes homogenitás nem létezik, s a gravitációban még a legkisebb inhomogenitás is elkezdi önmagát növelni. A tömegvonzás ebben különbözik az elektrosztatikus töltések vonzásától. Míg a töltések csak az ellenkező típusú töltést vonzzák, és ezzel, ki is oltják egymás mezejét, a tömegek viszont válogatás nélkül minden tömeget vonzanak, amivel még tovább is növelik a gravitációs vonzást. Technikai szóhasználattal az előbbit nevezik negatív, az utóbbit pozitív visszacsatolásnak. A fizika inkább a gravitációs kölcsönhatás instabilitásáról beszél, vagyis arról, hogy a homogén tömegeloszlás egy instabil egyensúlyi állapot. Végső soron ez hozta létre a világegyetem nagy struktúráit, látszólag a termodinamika második főtétele ellenében.
