Ugyan az utolsó pár hsz a nyelvhasználatról szól, én mégis a mindennapi spanyol élethez szeretnék egy kis segítséget kérni. Március első hetében költözöm ki 9 hónapra Barcelona mellé, Manresába egy EVS projekt keretein belül, és kint élőktől vagy a nem csak turista útvonalakon mozgolódóktól érdeklődnék a helyi árakkal kapcsolatban: kenyér, tej, kávé, paprika, paradicsom, hús, felvágott, dohány, cigarettahüvely, sör, vodka, ruhák, utazási költségek (nem nagyon találtam árakat is mutató oldalt, amin Manresa-Barcelona, Manresa-Venezia, Manresa-Madrid útvonalak vannak), feltöltős telefonkártya díja és lebeszélhetőség, tuti tippek (elsősorban Manresa és Barcelona), hogy hol érdemes vásárolni és mikor... Illetve mekkora kultusza van a kinti stoppal való továbbállásnak (mert valljuk be, egy önkéntes melóért nem nagyon adnak szátgázsis zsebpénzt, de azért jó lenne a 9 hónap alatt eljutni erre-arra :D)
Persze minden más tippet, ötletet szívesen fogadok, ami a kinti léthez szerintetek elengedhetetlenül szükséges :) Köszönöm szépen, a nyaralóknak meg csodálatos időt kívánok :)
Köszönöm:) én még a következő fordítást kaptam: Los ganadores no nacen sino se hacen. Ez mennyire helyes?:) A héten nyelvvizsgázik a lány aki fordította.
Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy most induló spanyol nyelvű magazint! http://siteinteresa.es/ Remélem, sok-sok érdekes dolgot találtok rajta, s csatlakoztok a facebook csoporthoz is, ahol még több kedvetekre való csemegére bukkanhattok.
A bandurria vagy spanyol pandura eredetéről egy érdekes olvasmány (amiért szintén nem lelkesednek túl sokan eddig, de talán segít, ha itt is megosztom):
A mehhhikóinak igaza van. A spellcheckerek, helyesírás-ellenőrzők, ingyenes online szótárak és keresők korában nem nagy elvárás, hogy legalább helyesírás és nyelvtan tekintetében normálisan írjanak meg valamit, ha már tömegek felé publikálják. Aki ilyen minimális igényszintre nem ad, annál eléggé el kell gondolkodni, hogy vajon mennyi energiát ölt a mű megírásába, mennyire is fontos neki az egész és a végeredmény vajon mennyire igényes. Főleg kiadónál fontos, akinek a publikálás a hivatása.
Még az sem baj, ha valaki nem jó helyesíró, megesik. Ebben az esetben nézesse át helyesírás-ellenőrzőkkel vagy egy jó helyesíró ismerősével, a kiadó meg foglalkoztasson rendes lektort. Meg ne neki álljon feljebb, hogy izé, a helyesírás nem is olyan fontos, meg különben is bla-bla.
Ne haragudj, de azok nem "nyomdahibák" voltak, hanem súlyos helyesírási hibák. Más az, ha valamit elgépelnek, olyanért nem is szoktam kiakadni. De az olyan hibák, amelyek egyértelműen az igénytelenségből fakadnak (akármilyen kiadványról is legyen szó!), azok számomra minősítik az egész művet. Oké, tévedni emberi dolog, mindenki hibázik. De bennem ilyenkor mindig az az első kérdés, amely megfogalmazódik, hogy nem volt, aki átnézte a kiadás előtt? A helyesírási lektor miért kapta a fizetését?
És sajnos ez nem egyedi eset. Nemrég olvastam egy USA-ban (az igénytelenségről eléggé híres ország) kiadott, spanyol anyanyelvű szerzőtől származó, életrajz témájú könyvet. A kiadó úgy hirdette magát, hogy csakis minőségi (!) kiadványokkal foglalkozik. Mondanom sem kell, hogy tele volt az egész helyesírási és nyelvtani hibával, néhol a mondat kellős közepén lemaradt a szavak vége, nem létező igealakok stb. stb. Ilyenkor is azt kérdezem, hogy a lektor miért kapta a fizetését – ha egyáltalán volt...
A helyesírási hiba (Jesús Rodríguez helyett *Jesus Rodriguez) még talán elmegy, de – természetesen angolról fordították a hírt – nem volt annyi eszük, hogy egy mexikói intézmény neve talán nem angolul van, és azt is le kellene fordítani magyarra? Már a rövidítésből is látszik, amit zárójelben odaírtak, hogy az Instituto Mexicano de Seguridad Socialról van szó...
Persze, szerintem ide jöhet minden, ami a spanyol nyelvvel kapcsolatos. Bár én az irodalomban nem vagyok jártas, de talán lesznek, akik hozzá tudnak szólni.
Akit nem érdekel annyira részletesen, röviden arról van szó, hogy az x a régi helyesírásban (1815 előtt) a j és a ge, gi csoportok g-jével együtt jelölte még a [ch] hangot is azokban a szavakban, amelyekben etimológiailag (tehát a latinban) x volt, pl. dexar – ma dejar – a latin LAXARE igéből, vagy exemplo – ma ejemplo – a latin EXEMPLUM főnévből. Ennek nyelvtörténeti oka is van, ti. a latin, amit eredetileg [ksz]-nek ejtettek, az az óspanyolban [s]-sé vált, amely a középspanyolban a német ich szóban ejtett [ch]-vá lágyult, majd a 17. századra lett belőle a mai veláris [ch], mint a magyar pech szóban. 1815-ben a Spanyol Királyi Akadémia véglegesítette és racionalizálta a helyesírást, így az x-et csak azokra a latin jövevényszavakra tartotta meg, ahol [ksz]-t jelöl, míg a többen ma már j-t írnak, viszont néhány földrajzi és személynév (így a México, Xavier, Ximena, Texas, Oaxaca) a régi helyesírást őrzi, ezért ejtik ezekben az x-et [ch]-nak. (Hogy hogyan lett a [ksz]-ből [ch], az részletesen le van írva a cikkben, illetve a szombatiban is le lesz írva.)
Valaki ezt kérdezte mostanában és nem tudtam rá a választ. Tudnátok segíteni?
"Spanyolban az "x"-et mikor ejtjük x-nek (tehát mint magyarul), és mikor ejtjük h-nak (spanyol "j/g")? Erre nem tudtam rájönni, mármint, hogy van-e szabály..."
Az való igaz, hogy az újlatin nyelvek közül az olasz és a spanyol hasonlítanak a legjobban egymásra, annak ellenére, hogy nem a legközelebbi rokonok.
Terveztem egyébként a blogomba írni egy cikket az olasz–spanyol hamis barátokról is, csak sajnos nem tudok annyira olaszul, hogy igényes cikket tudjak belőle írni, nagyon kevés szót ismerek csak. Lemásolni máshonnan egy listát, annak meg semmi értelme...
