Az a helyzet, hogy még sosem gondolkodtam ezen, de nosza! Magam számára sem egy válasz van, hanem szituáció függően legalább három. (cserébe ugye Te is mondasz egy sajátot?!:-)
1- Amikor beszélgetünk róla, hogy mi is igazából, akkor nagyonis megfelel az a definíció, hogy amit az emberek annak tartanak. Bármely megközelítést amely valamelyest is kapcsolatban van a mentális működéssel és lélekként hivatkoznak rá, elfogadhatónak tartok. Ez végül is fogalomhasználati konvenció kérdése.
2- Ha netán az a szükség szorítana (szerencsére kizárt), hogy tudományosan korrektnek szánt közlésben használjam a fogalmat, akkor mindazon mentális működést érteném alatta, amely a saját működését észleli, minősíti. (tudom, ez alatt sokan a "tudat" illetve "éntudat" .. stb fogalmát értik, de én a "lélek" fogalmát) A lényeg ebben, hogy nem "valami", nem "entitás", hanem egy elmeműködési mód, másképen rendszertulajdonság amelynek feltétele a rendszer működése.
3- Abban az esetben ha hitéleti használatra szánom, akkor az felel meg, ha létező entitásként tekintem, testtől független önálló létezőként amely gyakorlatilag azonos az "én"-el (kb a 2. pont megszemélyesítése funkcióból "valamivé" ) ... bár okosok szerint bizonyára "nem jól" tekintem, de ez legyen az ő bajuk.
Itt megintcsak nem arról volt szó, hogy valójában mi is a lélek, hanem számomra mi. Ez utóbbi nem cáfolható tény.
Hazudol. A Mester most a Kanári szigeteken van spirituális tanulmányúton a feleségével és a szeretőjével. Onnan tudom, hogy mi, a hű tanítványok fizettük a repülőjegyét meg az ötcsillagos szálloda költségeit. A Mester elmondta hogy ezeket az adományokat nem is neki, hanem a Legfelsőbb Istennek adjuk, és neki, mint a Legfelsőbb Isten legfelsőbb hívének kijár a luxus. Mi pedig elhisszük eztet, és fizetünk boldogan. És ne add ki magad a Mesternek, mert ezzel hatalmas sértés követsz el szent személye ellen és mész a pokolba, mint a gép.
Csak nem te is Kukimuki Szvámi tanítványa vagy? Kicsi a világ. Ő a legjobb guru, a tanfolyamon többször megmutatta a lelkét, sőt, a nő tanítványok meg is érinthették. Azóta hiszek a lélekben.
Érdekes ez a "lélek" dolog. Ahány ember, annyi elképzelés a lélekről, de konkrét tapasztalat sehol. A bizonyítékok azon a szinten mozognak, hogy "van lélek, mert Kukimuki Mester ezt mondja", vagy mert "a busmanok szent könyvében ez áll".
:-) Itt nálunk a behinek társadalmában nincs válaszadási kötelezettség, és e felől akár ki is pipálhatod a noteszodban a "lélek" és a "szellem" szavaknál, hogy: "hülyeség" (és melléírhatod, hogy "győztem!", vagy hogy "igazam van!"). Ha egyszer nincs abszolút definíció ezekre a szavakra, akkor hiába keresed azt. Találhatsz ezoterikus, keresztény, pszichoanalitikus, hétköznapi, marxista, buddhista ..stb választ rá, attól függően, hogy a válaszadó hogyan látja, ..... de olyan, hogy "igazi válasz" az nincs, bár mindenki a sajátját fogja annak állítani. Ami ellenőrizhetően utánajárható: ki milyen értelemben, milyen alkalmakkor használja ezeket a fogalmakat. Ezt hívják "leíró" módszernek, ami ezen fogalmak jelentéséről és valódiságáról semmit nem állít.
Már ne haragudj, de ezt a baromságot. Senki nem tagadja, hogy létezik vallás, meg hit.
Abban meg miért kell misztikumot keresni, hogy az az érzésünk van néha, hogy nem zártuk el a gázt?
Újra felteszem a kérdést: mi a lélek és mi a szellem?
Olyan választ nem fogadok el, hogy mindenkinek mást jelent, senki nem tudja mire használjuk, de attól még létezhetnek biztos, csak aki használja, még ő se tudja mi az.
A győzködés is, ha valaki annak szánja. A fórum lehet egy vizsgálati módszer is nem ??
A felszabadult érzéseket millónyi dolog kiválthatja, de hogy melyik a jó és a rossz, vagy hasznos és káros, az biza megismerhető. A recept nem is bonyolult : melyik szolgálja az életet, annak szebbé, jobbá tételét, fejlődését.
Mert ugye az érzések csalók is tudnak ám lenni.
Amikor Auswitzben kitüntettek egy buzgó SS tisztet, az is 40 kilóval könnyebbnek érezte magát.
Egyáltalán nem biztos, hogy egy elvonulás, és a bármiről való élethossz agyalás az életet szolgálja. Ismert a pótcselekvés és a menekülés fogalma is.
Különbséget lehet tennünk "neked jó" és "nekem jó" között. A kettő nem feltétlenül egyezik, és természetes, hogy a saját utadat választod ... mindenki ezt teszi. Ami az egyik embernek fínom csemege, az a másiknak undorító csiga. De azt nem mondhatjuk, hogy "valójában" finom-e. Gyakran látok egy közös dolgot is a teista és az ateista között, amennyiben (és amikor) világhipotéziséről mindkettő megpróbál másokat meggyőzni: egy küldetéstudat, hogy ezt kell tennie ... ha ezt megteszi, akkor megkönnyebbülést, feszültségcsökkenést érez. Ez is "lelki" jelenség (hogy már a topikcím is említésre kerüljön:-))), ami szintén egy magatartásban is megnyilvánuló tény, függetlenül a terjesztendő hipotézis (vagy nevezzük akárhogy is) úgynevezett "manifeszt" tartalmától. Akinek ilyen másokat győzködő lelki jelensége nincs, az nem kommunikál ilyesmiről, nem fórumozik. A hindu tradícióban meg is különböztetnek ilyen embertípust, és a csendesen magának való embereket "badzsanandi"-nak nevezik, aki leginkább világtól elvonulva "élvezi" gyakorolja és fokozza azt a felszabadult érzést amit istentudata, istenimádata, világhipotézise eredményez neki. Ha valaki megkísérli "felvilágosítani", csendesen rámosolyog, esetleg annyit mond, hogy "neked teljesen igazad van". Aztán ez a másik azt csinálhat az igazságával amit akar.
Nézd! "A vallást" nem lehet "cáfolni", mert az van - tehát ha valakinek érzelmileg egy tény, hogy pl Maha Visnu az anyagi megnyilvánulás eredete, ez egy pszichológiai ("lelki") tény is egyben ... azaz valóban ezt érzi, ezt gondolja. (felteszem ezt senki nem vitatja, bemondásra elhihető ki mit érez és gondol). Ebből a szempontból tökmindegy, hogy az anyagi megnyilvánulásnak "valójában" mi az eredete. Érzelmi vonzódásokban nincsenek "igazságok" vagy "hamisságok", mert minden érzelem (hit) egy létező tény. Amire ezek tartalmai referálnak - az egy más kérdés. Az ateista/teista vita általában ezen a referenciális síkon történik, de sajnos paradigma eltérés miatt elvileg sincs metszéspontja a hittel ... dörzsöltebb hívők bele sem mennek ilyen vitába, műveltebb ateisták nem is próbálkoznak ilyennel. Ha a korábbiakat nem elég világosan fejeztem ki itt egy példa: A gyakori érzésünk, hogy nyitvafelejtettük a gázt vagy a vízcsapot nem attól van, hogy "valóban" nyitvafelejtettük-e, netán tudjuk is hogy nem mert már háromszor megnéztük, illetve nincs is a lakásban gázcsap. Az érzésünk ettől még megvan, létező, tény - ezt az érzést nem lehet "cáfolni" vagy "igazolni", egyszerűen: van. Ami a "jó kérdés", hogy: mitől?
Ezt erős korlátokkal tudnám elfogadni - valóban el tudom képzelni, hogy van ilyen eset. De számtalan konkrét példa található arra, hogy földbuta emberek is ateisták, illetve rendkívül művelt emberek is hívők ... ez utóbbi érdekesebb. Szvsz ez egy értékválasztás kérdése is lehet: létezik egy kuturális hagyomány és mindenféle pszichológiai vicek-vacak, amik a világ tényei, környezetünket alkotják. Egy értékválasztás folyamata, hogy valaki a mindennapjait ebben a kulturális közegben - azzal azonosulva - akarja végigélni, vagy nem ebben. A nem individuálódott embernek nincs ilyen döntési lehetősége - valamit megkap oszt kész, az van neki, eszi nemeszi! Lehet ő teista vagy ateista - de nincs lehetősége dönteni más irányban... ez nem "baj" és nem "rossz", neki egyszerűen ilyen a világ, ilyenek az ő keretei, ketrecei. -------- Az individuálódás nem tanultság kérdése, ezért találunk tanulatlan és tanult emberek közt is saját szellemi ketrecébe zárt példányokat. De akinek megadatott (vagy megdolgozott érte!) a döntés lehetősége, az sem tudományos értelemben vett racionalizmussal dönt (ráadásul nem nyelvi formájú döntésről van szó) ... egyszerűen jobban érzi magát valamelyik közegben, tud vele érzelmileg azonosulni, konform számára. Ha ez "kognitív disszonanciát" okoz (azaz a tapasztalata vagy más forrású ismerete nem egyezik ezzel) mindig van lehetőség "eltolni" az érzelmeket vállahatóbb szintre. "Lélek" vonatkozásában ezt fokozott absztrakcióban látom: az objektív lélekfogalom elválik a személytől, a "tudat" fogalmától, .... egyféle funkció megjelölésévé válik a pszichológiában, míg egyik leg absztraktabb (buddhista) formájában már nem is létezik az "atman", hanem valamiféle hatássá és okká válik ami megmarad halálunk után is és újraszületik. (én magam talán hajlamos lennék ezt a jungi értelemben vett "kollektív tudattalan" egyénre eső részével azonosítani) Az egyén mindig megtalálja azt az érzelmi közgét amelyben jól érzi magát - ha ennek a tények ellentmondanak, annál rosszabb a tényeknek. Ami gyakran vita - azaz miként van a világ "valójában" - csöppet sem a teizmusról/ateizmusról szól, olyan mintha a "szép festmény - nagyon tetszik" megállapítást a "hamisítvány" felkiáltással kívánnánk cáfoni. Ugyanis a kettőnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz.
