Az egyistenhitről azt állítottam csupán, hogy úgy az i.u. 4-500 körül már megvolt, hiszen ez az az időszak, amikor ismét előkerültek bizonyítékok (régészeti, stb.)
Viszont i.e. 2000 körül biztos, hogy nem voltuak az őseink egyistenhívők, de EGY főistenünk volt, aki (ellentétben a görög-római és a zsidó-keresztény vonalakkal) nem erőszakkal, vér által és pusztítással fűszerezve teremtett.
Tehát alapvetően ellentétes az akkori sémi népek felfogásával, és a későbbi görög-római felfogással.
Erre egyébként csak egy szókapcsolatot írnék:
az ókorban az írásrendszerekből hiányzott a magánhangzó (már ha egyáltalán betűket jelöltek az írásjegyek).
Isten szó magánhangzók nélkül: STN.
még két másik (alapvetőnek tekinthető) szó ilyen: öSzTöN
ill. SáTáN
Az Isten alapvetően magas hangrendű szó, a sátán pedig mély.
Az egyik lágyan kezdődik (í) a másik pedig egy mássalhangzóval (s)
Na, ennyit a nyelvészkedésről :-))) Csak elnosztalgiázgattam.
Ja, hogy mit akartam kihozni ezekből a szavakból?
A sémi népek a sumérektől vették át és deformálták a hitrendszerük nagy részét.
Ami a sumereknél a pozitív istenséget jelölte, az a sémiknél negatívvá vált. Így lett Istenből Sátán.
Na persze, ez csak spekuláció :-))
Az urdug pedig a Te kiemelésed, én semmi ilyesmit nem álltottam!
Viszont ez a szavunk is elég régi!
Az ármány pedig túlontúl képzettnek tűnik.
lehet, hogy Armani-ból jön? :-DD
Na, de komolyan.
a remény szavunk képzett?
mert hát azért ezek is ellentétnek tűnnek (vagy csak én vagyok hullafáradt? :-))
A tudóknak rengeteg tagozódása volt, én csak a három fő irányt írtam le.
A garabonciás pedig... nos, nem tudom, mikorra datálódik. De hogy ez se két napos szavunk, az biztos.
Kiski! Az ifjúsági irodalom az általános iskolás korosztálynak készül. Te gyakorló apa vagy, tehát mondhatom: a húsz éves nem ugyanazt élvezi, mint a nyolc éves gyermek. Tehát ifjúsági irodalomban én visszább lépnék korban egy korosztályt.
A művek autentikussága pedig nem a fantasy-irodalom körébe tartozik. Adhatok én legendát, de akkor az nem fantasy lesz, hanem a Kalevala prózában.
Purusa
Szakirodalom: sok van s mégis kevés. Gondoltunk rá, hogy használjuk őket. Most, ezen pillanatban a következő könyvek fekszenek mellettem. Magyar Adorján: Ősműveltség; László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete; Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok; Trócsányi Zoltán: Észak nomádjai; Jankovics Marcell: A fa mitológiája; Daczó Árpád: Csiksomlyó titka; Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága; Kiszely István: A magyarok eredete és ősi kultúrája I-II.; Mitológiai enciklopédia; Dr. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások... és itt fel is adom, nem sorolom tovább. Mondom: sok az irodalom, de kevés bennük a biztos, sok a bizonytalan. Régészeti, ikonográfiai kutatásokat leíró irodalom alig. A keleti történetírók munkái nincsenek lefordítva. Etnográfiai kutatásokból és nyelvemlékekből pedig jórészt csak spekulációk születtek... bár hatalmasd munka fekszik bennük, elismerem. Tanulmányozzuk a szakirodalmat, még Paál Arvisurája is itt van, és megannyi fénymásolatban létező kis füzetke, sőt, BJF művei is, hátha kincsre akadunk. De egyelőre még nem jutottunk a szakiroddalom elolvasásának a végére, másrészt át is kellene gondolni...
Azért nyitottam e topicot, hogy mások eszmeiségét is meghallgassam, irányítsanak el a gondolatok e labirintusban... s akár segítsenek is.
A tudományos szakkönyvekkel egy gond van. Vagy nincsenek, vagy szarok (vagy én nem találkoztam velük...)
Egy van, ami jó is, és "akadémiai" körökben is maradéktalanul elismert: Diószegi Vilmos könyvei. (Talán Hoppál Mihály még figyelemreméltó, de neki nem nagyon jelent meg nagy munkája)
Ami ettől eltér, az vagy jó (értsd megtermékenyitő erejű), de nem elfogadott, vagy béna, de "tudományos".
Átfogó, az egész ősi magyar hitvilággal foglalkozó munkák utoljára a múlt században születtek, amiket a "szakma" ma is elfogad tudományos műveknek, bár az állitásaik nagy részével nem ért egyet (Kálmány Lajos(?), Ipolyi Arnold, Kandra Kabos, Kállay Ferencz). Azóta csak szemezgetnek, de azt se valami meggyőzően.
pontosan mely kor (időintervallum) és mely népcsoport "mitológiáját" is szeretnétek rekonstruálni?
Esetleg gondolkodtatok már azon, hogy tudományos, ún. 'szakkönyvek' segítségét vegyétek igénybe?
Másfelől szvsz a "húszt kerülő +/- néhány év" korosztálynak már igencsak lehet (sőt, kifejezetten kell) írni például nemi erőszakról, avagy a különféle szexuális beállítódásokról, amennyiben az nem öncélú látványosság-elem (vö. "szaftos dugás", ill. "klisé jobb híján a főheró motivációjára, merthogy nincs más, kreatív ötletem"), hanem fontos része a történetnek/mondanivalónak.
Az "ifjúság számára átdolgozott kiadás" nem újkeletű dolog. Gondolok itt pl. Lamb: Shakespeare mesék c. művére.
A másik példa a Winettou történekek.
Az első esetben a dráma átalakítása készült el (sikeresen) izgalmasan olvasható formában. A másodikban egy grafomán irodalmi nulla történetfolyamából csiszoltak igazán szépen fénylő drágaköveket.
Kérdem tehát: ha ismert a jövendőbeni olvasóközönség összetétele, ha igazi író írja a műveket, mi a fenének "ifjúság számára átdolgozott kiadás"? Eleve olyat kell írni, ami tetszik az ifjúságnak is, még ha legendák is, amiket írsz.
A művek autentikussága pedig erősen függ attól, hogy az olvasóközönség mennyire hiszi el, hogy eredeti legendák feldolgozását olvassa. Ha elhiszi, akkor megteremtetted a vágyott legendáriumot, ha nem akkor egy leszel a sok tucat fantasy-író közül.
Megerőszakolják a főhős asszonyát... Csak nem maradhat bent az ifjúsági változatban? :-)) Vagy Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) barátom leszbikus fürdőzési jelenete...
Köszönöm az ötleteket! Első körben hatalmas kétségekkel igyekszem kiszűrni a magyar hitvilágból az utóbbi ezer év környező népektől átvett lényeit, ilyen pl.. a mumus... amelynek van ősmagyar előképe, de a mumus mégsem magyar, vagy a garabonciás, amely az utóbbi néhány évszázad terméke lehet...
Magammal hoztam papírjaimat, ennyit arról, milyen sokat is köszönhet a magamfajta feledékeny ember a főníciaiknak... vagy az ősmagyaroknak... :-))
Szóval: a negatív világ való igaz, hogy a föld alatt, a világva gyökereinél helyezkedik el... Köszönöm Irishman, amint leírtad, rögtön beugrott a világfa körüli puszta népe, amely tele van veszélyesebbnél veszélyesebb földbe vezető vájatokkal... akár egy lebombázott hely... nagyon kellemetlen vidék lesz, már vizuálisan is elképzeltem.
A hetedik kapu a madarak világa... a griff száll fel onnan, s alsó világból valamiféle árnyékmadarat képzeltünk el...
Kiski! (kösz a könyvet! Ígérem, visszakapod!) Egy kapu a szellemek világába s más földekre vezetne, ez kikerülte figyelmedet.
Egyébiránt nem hiszek abban, hogy az ősmagyarok egyistenhívők voltak, az egy olyan irányú gondolkodás szüleménye, amely már elvesztette kapcsolatát a transzcendens világokkal. Nem annyira természetközeli... De: győzzetek meg!
Irischman: URdug? Ez komoly? Ez nekem kicsit erőltetett. Sokkal inkább elfogadhatónak tartom a gonoszként Ármányt...
A tudóknak pedig nem hármas, de ötös-hetes tagozódása volt...
Purusa: Kérdésedre, hogy fantázia vagy rekonstrukció készül-e...
Elsősorban rekonstrukció kell, de nem csupán az ősvallás rekonstrukciója, hanem a természeti környezeté és a népé is, amely őseink népe lehetett. Ha ez készen van, akkor ún. népszerüsítő irodalomként szeretnénk közönség elé tárni, tehát fantasy környezetben, de egy kicsit meglökve a fantáziával... ami elengedhetetlenül szükséges is, hiszen annyira kevés pl. a mindennapi hittel kapcsolatos információknk, hogy óhatatlanul is alkotnunk kell... aztán pedig gondolkodtam, hogy kaland vagy fantasy legyen-e (még az elején), és oda lyukadtam ki, hogy a mai húszt kerülő +-néhány év - korosztálynak a fantasy áll közelebb szívéhez.
Mindenesetre elképzeléseink között szerepel, hogy az egészet kivéve a fantasy környezetből, ifjúsági irodalommá is átdolgozzuk.
Ráadásul bőven a kereszténység előtt egyistenhívők voltunk.
Viszont ezelőtt 4 ezer évvel An-ban hittünk, mint az Élet Alapjában (az Őserőben)
Énlilben és Énkiben (a szellemben és az anyagban megnyilvánuló Istenről)
Mammu-ban (ősóceán, ősanya) Nin-ti ben (Boldogasszony),stb.
Viszont még egy elgondolkodtató tény:
Bab-ili kapu-istenek. Viszont nem ili, hanem eli, vagy ele. Hiszen az 'Él' szó, amit a zsidók is átvettek (lásd: iz-ra-el, ami kb: Fényes Isten Gyermeke/Gyermekei/Alkotása) Istent jelöli.
pl: Él a magyarok Istene. Miért, talán azt hittük, meghallhat????
Nna, még mit fűzhetnék hozzá:
Ja, Bibliai, elgondolkodtató nevek: Béla, Anáh, Nimród, Árpád (város), Saba.
Nem beszélve a lófőről. Hiszen nem olyan székely nemest jelent aki alá lovasok tartoznak!
Viszont a sumer helytartó/kiskirály neve: lugal. Ahol lu embert jelöl a gal pedig fejet/főt. Tehát ember-fő/főember.
Megnéztem a mitológiai enciklopédiát és a finnugor népek mitológiája részeként szerepel a Magyar mitológia a következő címszavakkal:
-Bába
-Bankus
-Boldogasszony
-Boszorkány
-Bubus
-Fene
-Garabonciás
-Halál
-Isten
-Íz
-Lidérc
-Manó
-Markoláb
-Mennykő
-Mókár
-Mummu
-Mumus
-Óriás
-Ördög
-Pokol
-Sárkány
-Sellők
-Szélanya
-Táltos
-Törpék
-Tudó
-Tündér
-Úr
-Vasorrú bába
-Viziember
Persze itt lehet hogy másról van szó. Mindenesetre a mitológia besorolásnál szerepel Isten és tényleg ez lehet a a valógág.
Kedves Ketchikan!
Ajánlom figyelmedbe Az ősi Magyar hitvilág c. könyvet.
Még a régi rencerben atták ki (hejjesen de szép irni :-))
És bár erősen érződik rajta a finnugrista behatás, azért elég jó dolgok vanak:
Egy Isten van (Arany Atyácska- ArPaDa), és párja a demiurg, az Urdug (később rossz lesz és Ördög lesz a neve).
Étel és italáldozat is létezett (az italáldozat neve: libaitók)
Minden helynek megvolt a szent szelleme, kedvelt helyek a hegyek, ligetek, források,
a négy őselemet is tiszteltük.
Itt vannak még a tündérek (sumer- dingir. csak a rend kedvéért :-D)
és az állat-urak.
Az állaturak nevét kimondani nem lehetett, így lett szarv-as, fark-as, stb.
Voltak táltosok, igézők, jövendőmondók, táltosnők is (főként bábák)
A táltosok hét évente összegyűltek és állatokká változva megküzdöttek a hatalomért.
a garabonciás megfeleltethető a kelta/skót warlock-kal(boszorkánymester)
Egyéb lények:
óriások (jók és rosszak is, de nem ostobák!) törpék (lásd: koponyányi monyó manyók), akik a föld alatt laknak (alsó világ) és egy lukon keresztül jönnek föl a felszínre (a lyuk egyébként a sámáni tradícióban az alsó világba való utazást könnyíti meg)
ne feledkezzünk meg a Boldogasszonyokról, heten voltak, a legkisebbet ált. Kisasszonynak nevezték, ő szűz volt, megfeleltetése Mária (István tehát így hidalta át a szakadékot a régi és az új hit között, e téren is)
A tündérek, of course, Tündérországban laknak,
Rossz-szellemek: guta, fene. idegenből: nyavaja. a franc a szifilisz megjelenésével jött szóhasználatba, tehát ne nagyon használd majd :-))
A táltosok doukon utaznak, a boszorkányok ú.n. 'repülőzsírral', sperűre/botra kenve.
Akár a keltáknál, nálunk is megvolt a tudók hármas tagolása.
bárd-regös
látó-jós/jósnő
druida-táltos
a hangszerek is teljesen megfeleltethetők egymásnak, duda, furulya, dob, stb.
Először a 'mag' szóval kapcsolatban:
tudom, hogy ez az alap, jelentése: tud. És lehet 'mah' is.
A sumer 'tud' pedig azt jelenti: 'szül' :-)
Mondom, hogy olvasd el a Bibliát! Ott le van írva, hogy Nimród birodalma mekkora volt! Ráadásul a kereskedelem!
És nem csak pár évig maradt fönt, mint Nagy Sándoré!
Plussz egy kis adalék: lehetséges utódnépek 8az biztos, hogy keveredtek velük) palsztínok/filiszteusok, főníciaiak, krétaiak, egyiptomiak, Belső Ázsia egyes népcsoportjai (bocs, én nem vagyok történelemtanár, de az ókor az egyik kedvencem :-)
Ráadásul a kihalás pon olyan, mint a kelták kihalása. Egykor egész Európában it voltak, még Ázsiában, meg É-Afrikában is, oszt ma alig vannak pár országban jelen!!!
A hírók pedig a Te "gyermekeid", neveld úgy őket, ahogy akarod! :-))
Na, ezt is épp' én mongyom Neked' :-DD
Elnézést, valószínűleg a nehézkes felfogóképességem az oka, de nem igazán tiszta előttem a t. topicindítók szándéka.
Most megkísérelnék rekonstruálni a "magyar nép" "ősvallását/mitológiáját", vagy bevallottan egy mesterséges, fantáziajáték-szerű dolgot kreálnának?
Annak idején AD&D mesélőként időnként Szemadám György: Apokrif állattanát, és Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyvét lapozgattam ötletekért, ha nagyon nem jött az ihlet. Elég jópofa dolgok vannak bennük, de nem emlékszem, mennyire illeszthetőek be ebbe a dologba. Meg aztán, gondolom, ketchikannak magától is vannak ötletei.
Hát, ha ezt táblázatba szednéd, könnyebben lehetne értelmezni.
Tehát vannak a jók (akik azért néha rosszak is):
Sárkány - Kígyó
Óriás - Medve
Bába - Vasorrú bába
Tündérke - Lidérc
Manyó - Hanyó
Megnéztem, nem tagadott-e még ki a családom... :-))
Új: az égig érő fa más világokra nyitva áló 2x7 kapujának szörnycsoportjai alalkulnak. Elsődleges tervek szerint, mivel az alsó világ negatív mása a fölsőnek (temetői leletek alapján) a fenti lények gonosz megfelelői jönnének elő a lenti, kígyók, békák és halak uralta sötét rétegekből. Nyilván tudjátok, hogy az ősmagyaroknak nem volt pokla... csak ez az alsó világ.
A felső világ lényei között szerepelnek a lelki zűrös (néha haragvó, néha depressziós, néha rezignált többfejű) sárkányok (ellentétük a kígyók, hüllők), medve szerű óriások (ellentétük emberevő medve alakú szörnyek), jó bábák (ellentétük emberevő "vasorrúak"), kis fényjelenségként, mint szentjánosbogarak, létező apró női nép (ellentétük a lidércek), aztán a manyók (ellentét vizilények, mocsári hanyók), aztán fent áll egy nyitott kapu is, amelynek lenti párja szellemeket bocsát ki... egy kimaradt... hova jegyeztem le?... Nincs itt... Majd akkor később...
Ezek a főbb csoportok, mellettük más lények is jönnek ki. Ha valakinek van kedve bekapcsolódni, akkor ősmagyar szörnyekkel jelentkezzen akár itt, akár magánban. Szívesen veszem a véleményeket is, tanácsokat! Mi miért lehet/ vagy nem lehet jelen a magyar ősmitológiában?..
Helló, újra itt vagyok! Isten őrizz, hogy olyan "kultúrkatyvasz" szülessen, mint a lentebb emlegetett sorozatok, amelyek láttán én (mint jó szándékú, ex-történelem tanár sírva fakadok, mert a valóban felemelő és gyönyörű, az emberi fantázia csúcstermékeként általam számon tartott görög mitológiából ócska vásári komédiát kreáltak). Az ősmagyar történetek teljesen más "katyvaszok" lesznek. De gondoljatok csak bele: annyi mindenkivel megfeleltettek bennünket, hogy máshogy lehetne megoldani? Ráadásul problémás, hogy semmit nem tudunk.
Hogy megél-e az a világ? Célom, hogy hihető legyen, s megéljen, de azt is tudomásul kell vennem, hogy ha hírókkal dolgozom, akkor kell lennie egy teljességgel lehetetlen vonulatnak. Azaz indulok a mindennapi életből és egy magasabb szintre helyezem a népet, majd indítom önálló a történelmét, amelyben már tárgyalnak istenekkel, s borozgatnak a hétfejű sárkánnyal, illetőleg vitatkoznak lovaikkal.
Lovak. Infó az ősmagyarok lóáldozásáról, amelyhez segítséget kértem. Úgy döntöttem: nem öltünk lovakat. Kiskinek pedig üzenem, hogy a tarpa nem a lovak őse, hanem a vadló és a domesztikált, de visszavadult ló szexuális kapcsolatából létrejött keverék faj.
Most jöttem rá erre is. :-))
Irishman: a nyelvi megfeleltetés alapján (az egész világon kimutatható helynevekben és szavakban szinte) már akkorának kellett lennie a megyer törzsnek, mint Nagy Sándor birodalmának, és hihetetlen gyorsan kellett szaporodjanak, azt kihaljanak... Lehet, hogy ez is meteor volt, mint a dinóknál? :-)))
- Egyébiránt nem a megyer szó van benne, hanem a "mag" - mondaná egyik szófejtő barátom... - A "mag" pedig egyetemes, mert az elveszett közös mentális nyelvből való, amit valaha minden ember beszélt és amelyen minden ember gondolkodott.
Csak ha az amerikaiak vennék meg, akkor csinálnának vmi borzalmasan nyálas filmet, osztán a meki meg a parasztburger nyomná a PowerTáltos, meg a MegaVezér figurákat :-)
Egyébként a Kretén ezt eléggé jól kifigurázta :-))
De visszatérve az eredeti témához:
Érdemes utánajárni a korabeli földrajzi viszonyoknak! Ahol most sivatag és sztyeppe van, ott i.e. 2000-2200 környékén virágzó erdők és folyók voltak!
A tenger sem ott volt pontosan, ahol most.
Ráadásul érdemes pár rekonstrukciót megnézni a korabeli Sumer/Kumagar városokról!
kieg.: kumagar B.J.F. szófejtése. Mivel érdekelt más sumerológusok szófejtése is, megnéztem egy szótárt a Neten. ott kumegirnek írták és emegirnek is.
egész pontosan: kumegir: a sumerek szava, saját magukra, azt jelentette: sumer ember
emegir: a sumerek szava a saját nyelvükre.
Ehhez már csak egy szót ajánlok figyelmetekbe: Megyer törzs.
No, azért nem egészen így áll a dolog. Ha eltekintünk attól, hogy az emlegetett művek egy kulturkatyvasz alapjain termettek, akkor nem látom be, miért ne írna egy író hasonlókat.
Végülis ha jó a sztori, akkor már csak ízlés kérdése, milyen környezetbe helyezi az író a figurákat.
A Xéna típusú művekkel az a gond, hogy a szerzőknek eszükben sem volt saját világot kitalálni, egysezrűen kölcsönvettek egy létezőt, majd saját (torz)képükre igazították.
A művészi megjelenésről. Ugyanaz a megvalósítási technika, mint a szappanoperáknál. Költségkímélésből nem film, hanem videófelvétel készült, ezért ilyen lehetetlen a világítás.
Az amerikai néző pedig nem tudja tolerálni a szutykos hősöket.
De azt hiszem, ha Sheenard ír valami fantasyt, ami a magyar őskulturán alapszik, az kalandtörténet lesz, misztikus elemekkel. Ha ezt megveszi valamelyik amerikai tv-társaság, hogy sorozattá borzalmasítsa, az író bele fog egyezni (mást nem is tehet), hogy baromi összegeket kapjon érte.
Ha -adná Isten- jó művet ír és magyar (de legalábbis európai)tévé veszi meg a sorozatjogokat, akkor jobb minőségű és autentikusabb filmek készülhetnek.
Nem beszélve arról, hogy egy épelméjű fantasy- író sem akarná magát annyira lejáratni, hogy Xéna- féle könyvet írjon!
Ugyanis a fantasy-ben a fantázis uralkodik, de hát nem mindegy, hogy egy nagy mesélő képzeletét ülteti könyvbe át, vagy egy habzószájú őrült kényszerképzeteit!
A Xénában és a Herkulesben leginkább az emberek tisztasága irritál! Iszonyatos, hogy még a mai világban sincs annyi tiszta, színes ruházatú ember, mint a Herkules féle világban, ahol a legutolsó földtúró, ganés parasztnak is frissen mosott, tiri-tarka ruhája van! vááááá! <:-O
Herkulessel igazából nem az a gondom, hogy nem hiteles, mert fantasy-ről van szó, ráadásul a görög hérosz történetek alapból nem a kalsszikus görög korban játszódnak, hanem agy mitikus korban.
A probléma inkább az, hogy a fantasynak el kellene vinni ebből a világból. A hősi múltba, esetleg jövőbe, de a Herkulesek, Xénák pont ezt nem csinálják. Annyira a mai világ szereplői és tanmeséi vannak bennük fantasy köntösben, hogy már fáj.
Nem baj, ha valaki tégla, mert itt nincs kit-mit besúgni. :))
Nem igazán bánnám, ha lenne egy Xéna típusú filmsorozat a magyar mitológiából merítve. Itt persze a dolog sikerességére és nemzetközi ismertségére gondolok, nem a magvas tartalmi értékekre. A kalandfilmeknek ugyanis legfőképpen a szórakoztatás a dolguk.
Annak idején (60-as évek) hetente néztem az Ivanhoe sorozatot a tévében. Később elolvastam a Scott féle eredeti regényt. Nagyon el voltam keseredve, mert a regény száraz és unalmas volt - ellentétben a tévésorozattal. Az az előnye tehát megvolt a sorozatnak, hogy ismertté tette Ivanhoe nevét, képet adott egy (olyat-amilyet) egy korról, kulturáról. Mert hát e vonatkozásokban bármennyire autentikusabb a regény, épelméjű ember nem olvassa tovább a 20. oldaltól.
Ha tehát Ketchiken műve elkészül, inkább a "sorozatos" pergősség és izgalmasság kell erénye legyen, mint a részletgazdag leíró fejezetek halmaza.
Egy másik sorozat -Herkules- példáján látható, hogy a műveletlenség milyen agyzsibbasztó szörnyeket képes teremteni. Ennek a sorozatnak az a hibája, hogy bár dolgozhatott volna szinte kimeríthetetlen alapanyagból (ógörög mitológia), mégsem tette, hanem valami iszonyatos mekdonáccos művet hozott létre (horrible dictu: még újságíró is volt benne, aki a vélemény-nyilvánítás szabadságáról és az olvasónak-joga-van-tudni elvről papolt). Az azonban biztos, hogy a sorozat megtekintése után az Amerikai gyerek tudni fogja, hogy létezett egy Herkules nevű hős, és tudni fogja, hogy az országa alkotmányában lefektetett elvek már az ókorban is léteztek. Eképpen tehát ez a sorozat is elért valamiféle pozitív hatást - gondolok itt az előző hozzászólásomban említett "nemzeti gerinc" vonalra.
