Nem, és eléggé szomorú is lettem, hogy ennyire nem tudtam jól kommunikálni a mondandómat. Próbáltam okos és ironikus lenni, de csak egy csomó ellenséges megnyilvánulást meg egy vérig sértett leányzót eredményezett az egész. Hát ez van, sajnálom.
Ne haragudj, de totálisan félreértesz. Leírtam a saját, 25 éves tapasztalásomat, ahol egy fiatal, mindent bele, lelkes leányzó bizony csúnyán pofára esik, a pasija pedig ijedten menekül a folyamatos mézesbödönözés elől. Egy pillanatig sem állítom, hogy jól döntöttem, és bizony, pinaínséges időkben révedezve gondoltam vissza a csajra, aki életcéljának tekintette a napi többszöri magömlésemet, na de így visszatekintve mégiscsak jól döntöttem, mert biztos megfojtott volna evvel a túlcsorduló, mindenre kiterjedő figyelmű hangsúlyos szolgálatkészségével. Értsd meg, hogy nem bántásból vagy kekeckedésből írtam, csak azért, hogy arra is gondolnod kell, hogy amit te esetleg földi paradicsomnak képzelsz a párod számára, az neki talán kényelmetlen, vagy egyszerűen csak unalmas. Ez van, a pokol útja meg a jószándék, tudod.
Ember, te tényleg behergelted magad az én szerelmi életemen, szerintem téged jobban kiakaszt, mint engem. Látom, h sajátodénak érzed a problémát és mindenképp le akarod nyomni a torkomon a saját megoldásodat, de kérlek, engedd el, nem elegáns igy kitölteni a frusztrációdat.
Nagyon sajnálom, de 33 évesen az ember kicsit több észt tételezne fel egy ilyen Hölgytől ;-))) Ha valaki még nem jutott el odáig, hogy a szerelemnek és párkapcsolatnak dinamikája van és bizony nem fog az az idők végezetéig a legmagasabb hőfokon izzani, azt valóban elég nehéz más szavakkal illetni. Én vázoltam a lehetséges megoldási módozatokat, kettőt ebből visszautasított (szakítás vagy babázás), a harmadikat kikérte magának (szeretőzés). Akkor valóban nem marad más, mint a nyafizás és értetlenkedés, de hát annak meg mi értelme van?
A párkapcsolatokat a jelen kékszínű pestise is tönkrevágja. Képes rá. Az emberek belemenekülnek a virtuális világba. Insta, face stb. Ha nincs elég érzelem, bók, tapintás otthon, akkor keresik virtuálisan a pozitív visszajelzéseket egy-egy lájkkal. Aztán a lájkokat chat-beszélgetések is követik titkon, aztán jön a virtuális flört, majd a valós félrekúrás.
Ez a legkönnyebb. És tényleg könnyű. Egy étlap. Nők kiteszik a feneküket, pucsítanak, vágykeltő fotókat tesznek ki, mi férfiak pedig férfiak maradunk mindig. Vagyis állatok. Álló farokkal ott álunk és nézzük az ismerőseinket. Vagy az ismerőseink lányát, vagy az ismerőseink anyját, nővérét. És nem is tudják, hogy mikről fantáziálunk.
De ez éppen így történik a nőkkel is. Ismerek olyan nőt, aki azért nem talál párt magának, mert nem tud elszakadni az állandó új randiktól, flörtölésektől. Betege lett ennek a világnak. Ez a soma tablettája.
A facebook azért veszélyes, mert nem társkereső. Tehát nem kell rejtőzködni. A flörtök mindig véletlen elindulnak...
egy ilyen fórumon mi csak gondolatokat oszthatunk meg, lehetőleg olyanokat, hogy ne legyenek károsak az olvasónak, ne hamis következtetést vonjon le. a diagnózist nem ismerjük, ahhoz a másik fél, jelen esetben a férfi álláspontját is ismerni kellene, hogyan éli meg a Nő éhségét, vágyát? az ilyen esetekben mindig első kérdés, tényleg nincs libidó vagy az adott helyzetben, az adott nőhöz nem elég fickós a partner, ilyen téren passzolnak-e hosszútávon? végső esetben erre lehet orvosi segítséget is kérni. a terülj-terülj asztalkám is lehet motiváció csökkentő egy dominánsabb személyiségnek, ugyanakkor egy kevésbé domináns férfi élvezi, elvárja a nő kezdeményezését. az egyik legrosszabb eset, ha szex helyett pornóra masztizik a pasi, az már a szenvedélybetegség, függőség kategóriát súrolja. elég nehéz lejönni a szerről, mindkét fél erős elhatározása vagy szakember segítsége szükséges.
Én a gyerekcsinálást egyébként tök komolyan gondoltam, mi is eléggé kiismertük addigra már egymást a párommal, de azóta is össze-összevigyorgunk, ha ez a téma előjön, mert vagy másfél évig olyan szorgosan basztunk, mint valami tenyésznyuszik a géntelepen ;-)))
Na igen, waxgirl meg ráadásul nyitott kapcsolatban él, akkor mi a jó francért görcsöl ezen? Annyi faszt kaphat, amennyit csak akar, szóval akkor miért próbálja magát korlátozni bármiben?
Az egész párkapcsolat témát a házasság elavult intézményrendszere, a birtokok és vagyon egyesítésére való törekvés a személyi birtoklás és/vagy kisajátítás vágya nyomja agyon.
Nézd, ha a szexi fehérnemű mögött ugyanaz az unalomig ismert test van, akkor a szexi fehérnemű sem ér semmit. Vannak férfiak, akiknek olyan mindegy, hova ürítenek, pina legyen, oszt hadd szóljon. Nekik nagyjából pizsama, fehérnemű tök mindegy, a lényeg, hogy ne kézzel maszatolják a gecit a farkukból, hanem a punciba dugják azt. Aztán vannak az örök kísérletező perverzek, akik szétöklözik a szeretőjük vagináját és végbelét is egy kis plusz izgalomért, vagy grupiban nyomatják a Kedvest, hát ők azok, akik körül előbb-utóbb elfogy a levegő, mert hát nagyjából csak a nekrofília és élve megnyúzás, meg a benzinnel lelocsolás és meggyújtás maradt ki az életükből. Na szóval ez van, az ember életének legyen meg az íve: 15-20 éves kor között a mindenféle kísérletezés, 20-30 között néhány tartósabb kapcsolat, 30 fölött meg mars gyereket nemzeni a legjobb és legelfogadhatóbb partnerrel. 40 után fel a spirál, mert AB-t már nem írnak fel, 2-3 gyerek mellett meg marad a szombat esti szeretkezés, ami rutinból, vágyból és késztetésből és örömből pont elég is egy sokat megélt emberpárnak...
Tudós és Nagytekintélyű Kolléga Úr, a diagnózissal és anamnézissel mindkét esetben mélységesen egyetértek, no de mi légyen a kúra? Bennem a következők körvonalazódnak:
1. Csajok beletörődnek a helyzetükbe, sírdogálnak, hogy nem eléggé heves vérű a pasijuk, de mivel alapvetően jól el vannak, ezért szülnek egy-két gyereket, az majd úgyis szőnyeg alá söpör sok mindent.
2. Csajok külön utakon is járnak, a párkapcsolatukon kívül kapják meg a szükséges betevőt. Félteni nem féltem őket, mert mindketten szexi és kívánatos kis dögök, a pinaundoritisz akár pár hónapos kapcsolat esetén sem alakulhat ki a szeretőiknél. Kérdés, hogy hosszútávon ez mennyire jó és kifizetődő.
3. Csajok mindent borítanak és "új életet" kezdenek. Ez ideig-óráig mindent megold, mert hát új fasz az új pinának pár évig tuti nagyon tud örülni és fordítva, na de ha elmúlik az a bizonyos pár év, ki tudja, a történelem nem fogja-e ismételni önmagát?
Lehetséges, hogy nem maga a kezdeményezés a jó módszer. Vagyis, lehet hogy nem ez a kulcs. Mi férfiak sokszor vizuálisak vagyunk és egy-egy combfix, tanga, azonnal késztetésre int bennünket. Sok nő pizsamában fekszik a pasija mellé. Ebből nem lesz semmi. Amíg új egy kapcsolat, addig nem lesz gond, de utána kell a plusz sajnos. Így vagyunk összerakva.
nem elkeseríteni akarlak, de nagyon abba az irányba mozog a kapcsolatotok, hogy ez az új norma:( az egy nagy kérdés, hogy a párod libidója miért ment el. te nem ébreszted fel benned a férfit? ha egészséges szinten van a tesztoszteron szintje minimum a saját kezét használja örömszerzésre, ezt te sejtheted esetleg. ha így van, ez sem normális állapot. nehézség az is, hogy írtad, megéltetek egyet-mást együtt a szexben, szóval nagyon nehéz már új ingereket kitalálni számára, lehet a fantáziája már legyűri a valóságban átélhető élményt, ez is lehet gond, hozzáadódva a "teljesítménykényszerhez", szinte kötelességszerűnek éli meg a szexet. ezek együtt már okozhatják, hogy ritka együtt a szex, nem akar kezdeményezni. ami viszont reményt adhat, hogy tudtok erről beszélni. az én véleményem az, hogy ne erőltesd a "vallomást", inkább lassabban próbáld megnyitni, mi a valós igazság. ez a "most csökkent a libidóm, de majd helyreáll" nem valós ok, mitől állna helyre? kivéve, ha valami erős stressz érte/éri, de akkor azt kell kideríteni. sajnos ilyen helyzetben mindig a nagyobb libidóval rendelkező személynek kell türelmet tanúsítani, legyen az férfi vagy nő. nem könnyű, pontosan tudom én is.
Most őszintén? Nem tudnám megmondani. Talán csak arra akartam rávilágítani, hogy lehet, hogy ami az egyik személynek az abszolút, magas hőfokon égő odaadás és szeretet, az a másiknak csak valami fura és néhol kellemetlen, akár kínos érzés is lehet. Meg még arra, hogy a szex is sajnos csak olyan, mint minden más ezen a földön: ha sok van belőle, akkor bizony elértéktelenedik...
És amúgy nem, nem vagyok egy frigid és szemforgató atyáktól elrontott, magához és pláne nőhöz érni sem tudó klastromszökevény ;-) Imádom a szexet, imádok dugni, baszni, kúrni, imádok élvezni is, csak ne olyan varázstalanul történjen mindez, mint ahogy az említett lánnyal történt...
"Szégyentelen nimfomán szexgép" - sajnos nem vagyok szexológus, a sztorimat is csak azért regéltem el, mert hát egy olyan Nőről szól, aki egész végig szentül meg volt győződve arról, hogy minden a legnagyobb rendben van közöttünk és mindent a lehető legjobban csinál ebben a kapcsolatban. Mint láthattuk, ez távolról sem volt így, és hát pontosan tudom róla, hogy azóta sem ment férjhez, se gyereke, se családja nem lett, szóval azért Őt is elég keményen érinthette ez az egész. Egy biztos: ezek után azért inkább a félénkebb, visszahúzódóbb, kevésbé extrovertált lányok társaságát kerestem, akik igényelték és elfogadták az irányításomat a szexben... Akiket meg kellett és meg is lehetett tanítani orálozni és análozni, nem pedig úgy dugták elém a szájukat és a popsijukat, mint a világ legtermészetesebb dolgát... Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de meg vagyok győződve arról, hogy sokkal izgalmasabban alakult így az életem, mint alakult volna a terülj-terülj lánnyal...
Nekem volt egy olyan barátnőm, aki valamiért elhatározta magában, hogy én leszek az Élete Pasija (gondolom férjhez akart már menni és gyereket szülni - 26 évesen), ő meg nekem az Életem Nője és ezért aztán minden földi jóval elállott, mi szem szájnak ingere, ahogy a költő mondaná. Először is kikérdezett, persze csak úgy diszkréten, hogy mit szeretek az ágyban, ágyon kívül, kivel, mivel, hány nővel stb. Mindenben partner volt, mindenben csak azt leste, hogy nekem mitől lesz jó. Ha menstruált, rögtön dugta oda a popsiját, hogy azt basszam, de persze a véres pináját is használhattam volna, ha éppen akarom. A leszopás az alap volt nála, mentünk haverral autóval, ő meg csak úgy simán rám hajolt és már cuppogott is a faszomon. Haver sápadtan fékezett, mert majdnem frontálisan ütközött, mondta a csajnak, hogy rendezzen le nyugodtan, de ő addig megáll a parkolóban és iszik egy kávét. Csaj csak nevetett, a farkammal a szájában, aztán tovább szopott nagy élvezettel. Mindig minden cseppemet megitta, az volt a specialitása, hogy szopás után teljesen szárazon pakolhattam el a farkamat, mert úgy kiszívta a spermámat, hogy még csak nedves sem maradt utána a makkom. Magas, nem túl vékony, de rendkívül formás csajszi volt, hatalmas nagy, rengő mellekkel, az összes barátom csak nézett, hogy micsoda bomba csajjal mászkálok. Akik pedig együtt is buliztak vele-velünk, azok meg tudták, hogy bármikor képes pinát vagy szájat adni nekem, szóval mindenki csak úgy nézett, hogy micsoda király dolgom van.
Aztán pár hónap alatt totálisan elegem lett belőle. Rettenetesen untam, hogy semmi izgalom nincs már a szexben, gépiesen toltam be neki, ő engedelmesen élvezett, nyelte a gecimet, dugtam a seggét, a torkát, a pináját, de mindez valahogy teljesen súlytalanná vált. Egy normális nőre vágytam, akinek nem csak a pina-fasz-élvezés-magömlés négyesen jár az esze, hanem máson is. Pedig ő sem volt buta, egyetemi adjunktus volt már huszonévesen, de evvel a mindent bele stílussal belőlem inkább csak valamiféle öklendezős menekülési reflexet váltott ki, nem pedig lelkesedést.
Később az egyik haverommal, némi Unikummal segítve a dolgokat, sokat beszélgettünk erről a csajról. Ő nagyon be volt indulva tőle és szívesen baszta is volna és elsőre persze nem értette, hogy nekem mi nem tetszett benne. Aztán beugrott egy Vinicius de Moraes vers egy sora: "a Nő sosem legyen titoktalan, kinyílt virág", meg persze egy másik, szintén de Moraes vers, melynek nyers (Google Translate) fordítása körülbelül így hangzik:
"A nő, aki elment Rio de Janeiro, 1938
Istenem, azt a nőt akarom, aki elment. Hideg háta liliommező Hét szín van a hajában Hét remény friss szájában!
Ó! milyen szép vagy, elmúló nő, amely jóllaktat és kínoz az éjszakákon, a napokon belül!
Érzéseid költészet Szenvedéseid, melankólia. Világos pihéd finom fű Friss és puha. Szép karjaid szelíd hattyúk Távol a szél hangjától.
Istenem, azt a nőt akarom, aki elment!
Mennyire imádlak, nő, aki elmúlik. Ez jön és elmúlik, ami eltelít Éjszakán belül, napokon belül! Miért hiányzol, ha téged kereslek? Miért utálsz engem, amikor esküszöm, hogy elvesztettelek, ha megtaláltál És megtaláltál, ha elveszítettél?
Miért nem jössz vissza, nő, aki elmentél? Miért nem töltöd ki az életem? Miért nem jössz vissza, drága nő, mindig elveszett, soha nem találtál? Miért nem jössz vissza az életembe? Miért szenvedek azért, hogy ne legyek szégyen?
Istenem, azt a nőt akarom, aki elment! Akarom őt most, további várakozás nélkül, Szeretett asszonyom elmúlása!
Mártíromságod szent nevében Soha el nem múló vértanúságodból Istenem, akarom, gyorsan akarom szeretett asszonyom, aki elmentél!
Ez maradt meg, de elmúlik s békít. Tiszta és értelmetlen is. A bója könnyű, mint a parafa, és gyökerei olyanok, mint a füst."
nem csak az étvágy lehet más, hanem a helyzet is amiben elképzelik
nekem volt olyan párom, aki szerette a "békülős-szexet", főleg ha veszekedés után a pasi letámadta - én azonban veszekedés után, sok mindre vágyom, de arra nem hogy azzal szeretkezzem, aki veszekedett velem
ezek is eltérő igények, és vezethetnek elhidegüléshez
és olyan is volt, aki azt várta, hogy őt megkívánják, és a kezdeményezést a férfi kizárólagos dolgának tartotta ...
szóval igen különbözőek vagyunk, és általánosítani, hogy ez vagy az a férfiakra vagy a nőkre jellemző … marhaság ...
megpróbálni megbeszélni viszont jó, új helyzeteket keresni, megnézni mi lehet a másikban a vágy csökkenésének az oka ... de a tapasztalataim szerint a szexről őszintén beszélni kevés emberrel lehet, és nagyon sokan maguk se mernek szembenézni dolgokkal … sokszor pedig a férfiaknál bizonyos betegségek kezdődő jele, hogy nem tudnak úgy teljesíteni ahogyan szeretnének (amitől vannak akik fusztráltak lesznek és elkezdik kerülni a helyzeteket)
Ebben szerintem is sok igazság van, azt gondolom, h a férfiak és nők is emberek, csak nagyon nagy a macsó-elvárás is, azaz az "igazi férfi" mindig szexelni akar, a nők pedig akkor erkölcsösek ugye, ha kevésbé szexuálisak, kevés partnerük van, stb. Szóval erős a nyomás azon, h se a férfiak ne merjenek előhozakodni azzal, ha a feleségüknek nagyobb a libdójuk, se a nők ne nagyon hozakodjanak elő ezzel.
Azt meg aláírom, h rajtam biztos látszik az elvárás, meg h én szeretnék többet, szóval a pasimnak biztos nincs olyan élménye, h ő cserkész be engem. Csomószor beszéltünk erről, ő sem gondolja okésnak, h most jóval kisebb a libidója mint korábban, ő azt mondja, h ez el fog múlni. Én meg meg vagyok ijedve, h nem múlik el, ez ez lesz az új norma.
