Kár, hogy nem voltál a talin. Remélem a legközelebbire eljössz. Végülis mindenről szó esett, nem csak a gnoszticizmusról: Isten, önismeret, teremtés, bor :), Iván Gábor, minkenkit kitárgyaltunk :)
Megjegyzem azért még, hogy a mi fogalmaink szerinti pusztítás is végeredményben teremtés.
Mert megteremtődik egy olyan helyzet, érzés, forma, stb. stb. ami eddig még nem volt.
Számomra nem. :)) De nem is ez a cél, hisz nem az én hitem.
Amugy azt tartom, hogy ha valakit a hite kielégit akkor az a hit jó és Isten áldása van rajta.
Igazából csak egy kis agytornát inditványoztam, ezesetben az érzelmi érvek nem nyomnak latba. :))
Erről ennyi.
"Ha tudsz jobbat, kérlek szólj :-) "
Persze hogy tudok, abban hiszek. :) De mint fentebb, ez csak nekem jobb, neked nyilván nem, mert akkor ebben hinnél.
A világ és Isten épp annyiféle ahány ember elképzeli. Nincs két egyforma gondolkodás egyikről sem és persze ez is rendben van.
Asszem ebben egyetértünk.
Megérzés, kedves liliba (akinek biológiai okok miatt nem lehet tele a töke :-)!
Talán hallottál már erről a fogalomról :-)) (bocs a szarkazmusért :-)
Én úgy érzem, hogy a Szeretet volt a fő oka, hogy Isten teremteni akart.
Miért nem gyűlölni? mert gyűlölet nem létezhet önmagában. Még annyira sem, mint a szeretet.
Ugyanis (bár lehet önmagunkat szeretni, s gyűlölni is) a gyűlölet okozat. Vmi MIATT jön létre gyűlölet.
Míg a szeretet pedig VALAMIÉRT jön létre (érzed a különbséget?).
Másrészt, a gyűlölet elvon energiát (bár adott esetben adhat is), míg a szeretet gerjeszti az energiát (bár adott esetben el is vonhat).
Ha tehát Isten a gyűlölet megtapasztalása miatt kezdett volna el teremteni, akkor Minden teremtményének alapvető természete a gyűlölet lenne, ráadásul A nap sem sugározná a fényét, hanem elvonná (azaz fekete lyuk lenne).
A szeretet megismerése MIATT hozta Isten létre a gyűlöletet.
Nem pedig a Gyűlölet megismeréséért a Szeretetet.
Isten teremtő, nem pedig pusztító.
Megfelelő okfejtés volt, kedves liliba? :-)
Ráadásul tényleg HINNEM kell ebben. egyébként miben hihetnék?
Visszaesnék arra a szintre( amit egyesek "magas filozófikus iskolának" neveznek), hogy még önmagamat is csak önmagam képzeletének tarthatnám, hiszen semmiben sem lehetek biztos... Erről szól az élet(em) kompromisszumkötés önmagammal. Megegyezés a felől, hogyan is látom, érzékelem Isten, a világot, s minden részét.
"A cél még mindig ez: egymás segítése, hogy mindenki a saját útját járhassa.
Ha megfárad, a "töke tele van a zegésszel" érzés lesz úrrá rajta, akkor felfrissülhessen, és folytathassa tovább utazását. "
Jó cél, bár velem ez az eset nemigen fordulhat elő, mármint a "töke tele van az egésszel" :))
"Ezért alkotott mindent, hogy minden megtapasztalhassa a Szeretetet, és Isten is mindent szerethessen... "
:) Az rendben van hogy "szvsz"(fényorgonával meg mindennel), ha de a tvsz miért pont szeretni akart? miért nem gyűlölni, vagy bármi más érzést megtapasztalni?
mert csak? mert ez tünik a legjobb célnak? mert mi emberek ugy gondoljuk, hogy a szeretet az egy jó dolog?
Tivadar
"Ugyanakkor, ha belegondolsz, ezt sem túl könnyű megvalósítani. "
Valóban nem, sőt.... Ámde egy kézen állni se könnyű, a világ összes nyelvét megtanulni se könnyű, meg 5 perce visszatartani a lélegzetünket se könnyű. Ettől ezek még nem lesznek az élet céljai. :)))
"A bibliai szeretet, abszolut átélés esetén, nem több és nem kevesebb mint teljes elfogadás. Nem hordoz érzelmi töltést."
Kedves liliba ! (hiányoltunk !!)
Ezzel a mondatoddal asszem telibe találtál.
Ugyanakkor, ha belegondolsz, ezt sem túl könnyű megvalósítani.
Üdv:t-r
Talán csak annyiban nem értek egyet Veled, kedves liliba, hogy:
Isten azért teremtette (szvsz kétszer aláhúzva+spotlámpák+neonvilágítás+hangosbemondók :-))
a Mindenséget, hogy szerethessen. Nem megtapasztalni önmagát, mert nincs szüksége rá. De ahhoz, hogy a Szeretetét kifejezhesse (amiből áll, maga az Őserő), ahhoz vkit szeretnie kell. Ha csak önmagát szereti, az hamis. Ezért alkotott mindent, hogy minden megtapasztalhassa a Szeretetet, és Isten is mindent szerethessen...
Kár, hogy ma este nem tudtál jönni!
Nagyon jó volt!
Főként a második üveg muskotályos után :-))
Örülök, hogy vmi egészen újat tudsz mutatni :-))
Így legalább nem tokozódok be :-)))
Miért kéne mindenben egyetértenünk?
Ha így volna, nem közösséget, hanem egyházat alapítanánk :-)))
A cél még mindig ez: egymás segítése, hogy mindenki a saját útját járhassa.
Ha megfárad, a "töke tele van a zegésszel" érzés lesz úrrá rajta, akkor felfrissülhessen, és folytathassa tovább utazását.
A kulcsszó a Szeretet és a Tudás :-))
Csak ezt a két dolgot adhatod a máriknak, semmi mást.
Gondolkodtam, hogy belevágjak e ebbe a kis eszmefuttatásba. Leginkább azért, mert rendkivül nehéz téma. Nem mintha bárki is nem érné fel ésszel, hanem mert annyira ütközik az emberek, különösen a hivő emberek lelki beállitódásával, hogy szinte elfogadhatlan.
Mégis úgy döntöttem teszek egy kisérletet, aztán vagy kialakul valami vagy felrobban. :)))
A téma pedig az az ominozus szeretet, amit szinte kivétel nélkül bármely vallás oly nagy előszeretettel tűz a zászlajára.
Én ugyanis erősen megkérdőjelezem hogy ez lenne cél.
Először is azért, mert egyértelműen emberi, ember által alkotott fogalom. Ha a mélyére nézünk, akkor az együttélés szükségszerüsége folytán, valójában a lét és fajfenntartási ösztön továbbfejlesztett változata. A szeretet ugyanis, mint bármely más érzés visszahat ránk. (nem ragozom hogyan, miért, mert igy is igen hosszu lesz és szerintem ha végigvezetitek ti is pontosan értitek)
Másodszor a szeretet olyan magasrendű "érzés" (eltekintve attól a megéléstől, hogy szeretem a rántottcsirkét, az állatokat, a barátomat, stb.), hogy valójában az a bizonyos bibliai szeretet már nem is nevezhető annak. Legalábbis emberi fogalmak szerint nem.
Merhogy azesetben teljesen mindegy számomra, hogy "jót" cselekszel, vagy "rosszat" (..nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel..). igazat szólsz vagy hazudsz (....mindent eltűr, mindent elhisz...), bántassz, vagy simogatsz (..mindent remél, mindent elvisel...), stb. Nem sorolom. A bibliai szeretet, abszolut átélés esetén, nem több és nem kevesebb mint teljes elfogadás. Nem hordoz érzelmi töltést.
Ez persze lehetne akár cél is, csakhogy minek, merthogy épp ez az alapállapot.
De nézzük a kérdést más oldalról is. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a teremtés azért jött létre, hogy Isten önmagát tapasztalja, akkor semmi kézzelfogható, vagy logikus magyarázat nincs arra, hogy számára a szeretet tapasztalása fontosabb, jobb, vagy előrébbvaló dolog lenne mint a gyülület tapasztalása. Kivéve, hogy mi emberek ezt igennagyon szeretnénk hinni.
Nézzünk egy példát:
1. Jancsi utálja Juliskát és viszont.
1/a Ámde valamilyen érdek okán Jancsi simogatja Juliskát.
Isten tapasztalata:
Jancsi érzelmi viszonyulás (mivel utálata ellenére simogatni kénytelen) "negativ".
Juliska érzelmi viszonyolása szintén "negativ" mert türni kénytelen a simogatást.
1/b Jancsi fojtogatja Juliskát
Isten tapasztalata:
Jancsi érzelmi megélése "pozitiv" (végre megfolythatja utálata tárgyát)
Juliska érzelmi megélése "negativ" (ki szereti ha fojtogatják? :)) )
1/c Jancsi fojtogat, de Julisunk mazohista
ezesten mindkét megélés "pozitiv"
2. Jancsi szereti Juliskát és viszont
Jancsi simogatja Juliskát szintén két "pozitiv" tapasztalat
Eljátszhatnánk még a variációkkal, de ugy hiszem felesleges, mindenkinek van fantáziája.
A lényeg, hogy Isten megtapasztalja Jancsi és Juliska viszonyát minden formában és nem hoz felőle itéletet, csak "tudomásul veszi", hozzáteszi a többi tapasztalathoz.
Abba már nem bonyolodnék bele, hogy a teljes teremtés, tapasztalás oda-vissza hatás megmiegymás, az egyetlen létező időpillanatban mindenestűl jelenvaló, ezért az elérendő cél is csak az ami van, mert ez már az én magyarázó és leiró képességemet is meghaladja. :)))
Azért azt hiszem ennyiből látható a hitbéli eltérés. Amit vagy tudtok tolerálni vagy nem. Ez a ti döntésetek lesz.
Remélem a többin sem, annak ellenére, hogy ahogy kivettem, az előttem szólók többé kevésbé egy véleményen vannak Isten és világkép tekintetében, magam viszont kilógok kicsit a sorból. :)
Számomra ezek az elméletek túlzottan emberszabásúak és a szó jó értelmében egocentrikusak. Azután érzek itt-ott némi szorongást annak a tételnek a hallatán, hogy Ember = Isten. Sőt hovatovább... :)) Tudom én hogy nehéz ez, mert a keresztény Istenkép, ami azért itt lebeg felettünk, mindenképpen ragaszkodik az ember alárendelt mivoltához. Igy a mégoly merésznek és nyitottnak mondott világszemléletekbe is belopja ezt a képzetet.
Pedig: amennyiben igaza van Agyvezérnek és...
"Isten saját magából alkotott részeket, hogy megtapasztalhassa saját magát."
... akkor amennyiben elfogadjuk hogy egy csepp is magában foglalja a tengert, nem foghatjuk fel másként minthogy Isten a teremtés által valójában önnön magát osztotta fel, vagy ha tetszik klonozta az egyes emberszellemekben.
Valamint ha elfogadjuk, hogy ....
"Ezek a részek lényegében a lelkek akik különállók és mégis egységet alkotnak."
... akkor az ember az egység megélése által valójában éppúgy maga a teremtő mint az összes teremtmény.
Tudom gyatra példa, de jobb nem jut eszembe: Tehát ha adva van egy hálózat, akkor (ha erre minden joga megvan) bármely kliens hozzájuthat a szerveren keresztül minden adathoz, sőt bármikor módosithatja azt.
Nem ragozom, biztosan értitek. És az a gyanúm, hogy az igazi "másképp" gondolkodás nem is ebben jelenik meg élesen.
hogy hol, arról picit később, mert most rövid időre el kell mennem.
liliba
u.i.: sajna a mai nap nekem sehogyan sem jó. :(( de talán lesz mód később is a találkozásra, feltéve hogy irásaim alapján még mindig akartok. :)))
Egy:
Ha csütörtökön olvasod e hozzászólást, akkor kérlek, tedd meg a kedvemért, hogy fölhívsz/rámcsörögsz/küldesz SusMuSt, hogy jössz-e a találkozóra! (mítingre, ahogy egyes helyeken monggyák)
06 70 218 4243. Rónay Péter.
Tényleg nagyon szeretnék Veled találkozni már végre valahára! Szerintem a többiek is így vannak vele :-))
Ha nem telefonálnál, de jössz, akkor:
Csütörtök este (2001. február 1., 19.30 <- Gergely-naptár szerinti időpont :-)) Oktogon, Burger King előtt.
Vlsz. 1 lyány, és három fiú lesz ottan ezidőtájt.
Gyere!!!!
:-))
Na, és a második rész:
Ja, igen, M.P. (3:-)) jól fogalmazta meg. De hát végülis egy dologról beszélünk, háromféle megfogalmazásban :-))
Én úgy mondom, hogy egy-gyé válunk önmagunkkal. Azaz a két részünk tökéletes egyensúlyban él bennünk, s alkot minket!
Szvsz - Müller Pétertol eredeztetve - van ugye a kis én(EGO), meg a nagy ÉN (Isteni). Hogy ez milyen arányban oszlik meg bennünk, az a szabad akaratunktól függ. Az lép elore, (...) aki szabad akaratából eljut oda, hogy ez a 2 én/ÉN azonos lesz benne. Ez vóna a cél.
Vagy nem ? 8:)
T-r
Én se szeretnék lemaradni. Szóval íme bár az enyém egyszerű mint a barlangrajz.
Röviden:
Isten saját magából alkotott részeket, hogy megtapasztalhassa saját magát. Ezek a részek lényegében a lelkek akik különállók és mégis egységet alkotnak. Ebből következik a mágia hatás-ellenhatás alaptörvénye is. Tehát tekintve szerkezetünket Istenek vagyunk és egyetlen dolgunk van a tapasztalás. A tapasztalás a keresés útján valósul meg. A halál után a lélek a mennybe (nevezzük így) jutva értékeli az addig leélt életét és kiválasztja az elkövetkező életének leendő feladatait és tapasztalásait és ezeknek a tudatában választja meg a következő helyet, szülőt ahová visszatér.
Mintegy iskola olyasmi. Vannak osztályok, tananyag, vizsga.
A lélek folyamatosan jön rá mit is jelent a szeretet és miért kell szeretni mindenkit. A válasz egyszerű mert az egység folytán saját magad szereted ha bántasz saját magad bántod ez az EGYSÉG (saját Isteni mivoltunk) megtapasztalása. Nevezzük 10-ik felismerésnek, megtisztulásnak, megvilágosodásnak ahogy akarod.
Hát ennyi.
Üdv: Irish
meg kell valljam nárcisztikus vagyok. :)))
szvsz te is :))
persze, (továbbra is szvsz) ez egyáltalán nem hiba.
a nárcisztikus emberek sikeresek az életben.
Persze, hogy lehet közöd hozzá...ha így látod jónak!
harmóniában élni önmagunkkal: elfogadod magad, az összes hibáddal, "perverzióddal", szépségeddel együtt, és elégedett vagy önmagaddal! Szereted magad, de nem vagy nárcisztikus. Ha pedig vmilyen tulajdonságodat szeretnéd fejleszteni, vagy megváltoztatni, nyugodt szívvel megteheted (az, hogy elégedett vagy magaddal, még nem jelenti azt, hogy nem akarhatsz megváltozni!)
Szia!
(azon izgulok, hogy Én megfelelek e egyáltalán tagnak?!) :-))