Szándékaim szerint antireklámozok. Figyeljenek oda azok a szülők, akik gyermekei jókat kacarásznak, vajon a Pajtás újságban PIFF kalandjait csemegézik, vagy éppen kinyomom a másik szemét játékra készülődnek ?
Nézze meg mindenki 1x. Döntse el, innen kezdve nem tud ilyen nélkül élni, s akkopr szereztem egy kis örömet MAD-éknak, vagy jöjjön rá, hogy szép új a világ, de ebből köszönettel többet nem kérek.
Üljön le beszélgetni gyermekével.
A fiam tágra nyílt szemmel nézett rám, mikor elmondtam, hogy ilyen valóságban is megtörtént, nem is tudom hány tízen haltak meg.
Ilyesmin EMBER nem röhög. Ha mégis, az már egy másik állatfaj.
Privát leveleim közül akadt, melyben a munkaidő helyes kihasználásra hívattam fel, s volt olyan is, melyben nyugtattak, nem kell mindent mellre szívni.
Az, hogy tiltással csak kedvet csinálok hozzá, világos, én is valahol eltöltöttem gyermekkorom. (kicsit off. Pl. a ketteske (12) nem nézhette az álarc c. filmet de reggel a bátytól már képben vala a szaftosabb részek ügyében. ) Ettől még hadd küzdjek mindaz ellen, ami szerintem még jobb, ha nem jut el a gyermekkorúhoz.
Azt is felfogom - hívjuk abszurdnak, groteszknek a módot, ahogy megpróbálnak hatni a T. olvasóra -, de ahhoz kevés vagyok, hogy ebben a művészi értéket is meglássam.
Gyanítom, a novemberi hátsó borító – átpréselem a belet, májat, szívet, szemet, egyéb emberi cafatokat – képén igazándiból a mocskos, pénzsóvár imperialista kritikája és kifigurázása látható. Sajátos képi eszközzel. Kis agyammal azt nem sikerült felfognom, hogy miért kell ehhez visszaadnom a vasárnapi ebédet, s miért kell azokra gondolnom, akiknek szerettei ily módon pusztultak el anno, most milyen vigyor ülhet most rájuk ? Ha szabad magamnak fenntartani a jogot, hadd ne engedjem, hogy nyeretlen 12 éves gyermekem ezen kuncogjon és örvendezzen, bármennyire is szilárd egoval rendelkezik.
Felajánlom Önnek, hogy rendelkezésére bocsátok egy jelentősebb mennyiséget az eddig megjelent MAD-és Kretén magazinokból a fair-play viszonzásaként. Köszönöm, de inkább Garfield-ban utaznék.
Amerikában se szeri se száma a reklámszakembereknek, művészeknek, politikusoknak, akik úgymond a MAD-en nőttek föl. Ettől valahogy nem tudok meghatódni. (lásd még: az együnk tehénszart ! – egymilliárd légy nem tévedhet típusú tömegelméletet)
A magam részéről megtettem azt amit itten virtuálisan el lehet követni.
Felhasználónév: Gai-luron
Email-cím: gailuron@freemail.hu
Homepage: http://
Üzenetek száma: 1 Státusz: Új vendég
"Foti! Te buta náci!"
Na Foti, ehhez mit szólsz? Ugye, milyen egyszerű a "nácik" közé kerülni? Elegendő valamelyik liberális elvtársad piszkos üzletébe belerontani...
;-))))
Megtekintettem csodálatos honlapodat, melyet gondolom, nem kevés munkával hoztál létre. Feltehetőleg a rengeteg színes, illetve fekete-fehér grafika órákig tartó szkennelése, és precíz beszerkesztése váltotta ki belőled azt az extatikus állapotot, mely egy kicsit lesodort az okosság szigetéről. Mondjuk engem már az is elbizonytalanított egy picit, hogy - mint azt leírtad - gyermekedet ketteskének, illetve cipónak szólítod. Ezek után igazából csak óvatosan merem feszegetni azt a kérdést, hogy szegény ketteske vajh miért "menekült" a MAD magazin kifinomult humorának biztos szárnyai alá? No mindegy, semmi közöm a nevelési módszereidhez, úgyhogy csak ennyit írnék: természetesen jogod van szabadon véleményt nyilvánítani, ehhez mindenkinek joga van. Például a MAD magazinnak is. Amennyiben pedig nem vagy rá kíváncsi, ne vásárold meg. A gyerekedet pedig nyugodtan pofozd fel, de legalábbis szólj rá éles hangon, ha meglátod nála. Tanulja csak meg, hogy melyik az az újság, amit majd titokban kell megvennie. 12 évesen szerintem elég okos már ahhoz (még ha idióta neveken is szólítod), hogy eldöntse, mi a különbség jó és rossz, illetve humoros és nem humoros között. Bár ezt lehet, hogy Te jobban tudod...
Aki eddig netán nem ismerte az ominózus kiadványt, az most már - hála neked - az Interneten keresztül is megismerheti. :-)
.......Leginkább azért, mert ilyen kiadványok terjesztésének akadályozásának akadálya, hogy nincs olyan egyértelmű szabályozás, amely kimondaná, mi káros és pusztítandó, mi a megengedett. ......
A cenzúrára gondolsz? Azt ha lehet mellőzzük, elég volt belőle. Kell hogy legyenek más módok is a szenny kezelésére.
Te buta náci! Olvassad a Sztori magazint meg az IM-et! Nézzed a Rozalindát meg a Dáridót! Örülj, hogy Dragon Ball-t betiltották! Tessen neked az operettet és +basz6od!
Köszönöm a fair-play azon megnyilvánulását, hogy értesített a MAD kapcsán nyitott témájáról.
Sajnálatos, hogy ilyen futó kapcsolat után máris ilyen elmarasztaló vélemény fogalmazódott meg Önben.
A MAD magazin 1952 óta létezik az USA-ban és elmondható, hogy a világ egyik legismertebbés legrangosabb szatirikus magazinja.
Kétségkívüli hátránya - ellentétben a szintén általam szerkesztett Kretén magazinnal -, hogy szükséges egy bizonyos ráhangolódás és több szám ismerete ahhoz, hogy a sajátos MAD-világot helyesen értelmezzük. (Nem kötelez? persze, de némi kritikai érzékkel rendelkez? értelmiségiben kell, hogy legyen ilyesmire igény, miel?tt sommás véleményt mondana).
A MAD f?ként tehát szatirikus magazin, ám az abszurd is helyet kap benne. Mivel az eredeti MAD szatirikus anyagainak jó része magyarok számára nem értelmezhet?, ezért a szerkesztés során az abszurdnak nagyobb teret biztosítok, mint az eredeti indokolná.
A MAD-nek nem az Ön által kiragadott "karcosabb" abszurd a f? jellegzetessége, és ha huzamosan olvassa a lapot, feltehet?leg rájön, hogy minden durvább megnyilvánulás idéz?jelben értend? e magazin részér?l. Melynek szerkeszt?je - jómagam - és munkatársai ugyanúgy idegenkednek az öncélú pornográf és durva viccel?dést?l, mint Ön: Ha (nem is olyan túl) alaposan szétnéz az újságosnál, meg fogja találni a humor szennyirodalmának TÉNYLEGES példányait, amelyekhez a MAD-nek annyi köze van, mint Önnek.
A MAD f? profilja a a szatíra, (a szokásos film- és egyéb kulturális paródiákon túlmen?en) olyan jelenségeket állít pellengérre, amelyek az Ön egyetértésével is találkozhatnak:
- a politikusok (példa: A MAD politikusi alkalmassági tesztje - MAD1997/1, Egy állampolgár levelei a képvisel? úrhoz, amelyekre a képvisel? úr körlevelileg válaszolt; Hogyan hasznosíthatók a gyermekkori vásottságok a politikusi pályán - MAD 1997/3 - noha minden témát többször is érintettünk lapunkban, csak szúrópróbaszer?en példálózok.)
- A dohányipar visszaélései (MAD 1997/2)
- a gyógyszerek veszélyes mellékhatásai (MAD 1997/3)
- A világ eldurvulása (Kihalófélben lév? embertípusok - MAD 1997/4)
- az internet és a cybervilág elhülyít? hatása és egyéb veszélyei a gyerekekre nézve (MAD 1998/1)
- a széls?jobb (MAD 1998/3)
-az iskolai élet eldurvulása (Egy félévi értesít?, az új id?k szellemében - MAD 1998/4)
- A szexuális zaklatás (Fagyöngy-szerz?dés vállalti karácsonyokra - MAD 1998/6)
- A kuruzslás (Népszója - MAD1999/5)
- Az elhanyagolt, "kulcsos" gyerekek (Cool-csos Kid -MAD 1999/6)
Igen, el?fordulnak "markánsabb" anyagok a lapban. De az egészhez viszonyítva - és f?ként egy Morbid-, vagy Szaft-jelleg? képz?dményhez képest, ezek nem zavarnak sok vizet, viszont meggy?z?désem, hogy az értékesebb szövegkörnyezetben a valamennyire is rendszeres olvasó felfedezi az idéz?jelet.
Még valamit: ez a topic a jelek szerint nem vonzza a tomboló szül?ket. Ennek ellenére felajánlom Önnek, hogy rendelkezésére bocsátok egy jelent?sebb mennyiséget az eddig megjelent MAD-és Kretén magazinokból a fair-play viszonzásaként, így talán meggy?z?dhet arról, hogy nem az elfogultság beszél bel?lem: kiadónk alapvet? kulturális (az ynagiakról itt ne essék szó) célja a két lappal a mulattatáson kívül a kritikus gondolkodásra serkentés: kriitikus embereket nem lehet nyájba terelni, ?k nem fognak visszélésekhez asszisztálni. A kritikus ember önmagához is megtanul kritikusan viszonyulni.
Ez persze kissé utopisztikus gondolat. De ha csak 100 gyereket sikerül elgondolkodtatni, már megérte.
Amerikában se szeri se száma a reklámszakembereknek, m?vészeknek, politikusoknak, akik úgymond a MAD-en n?ttek föl.
Ezt az értéket ismerhette föl több jeles újság is, amely már a kezdetkben üdvözölte mind a MAD-et, mind a Kretént. Seres László (akkor még Magyar Narancs) és Uj Péter (Népszbadság) Ez már több éve volt, de még fellelhet?.
És ha megenged egy gondolatot: remélem, nem tiltja el a gyerekét a laptól: a MAD az egyik legismertebb újság (Amerikában is) amelyet (f?leg még a mainál is puritánabb id?kben) a legtöbbet tiltottak el gyerekekt?l, és egyben ez az a humoros lap is, amelyet talán ennek ellenére, s?t, EZÉRT a legtöbb gyerek olvasott - és ez az 50-es évek óta több nemzedék!
A gyerekek nem hülyék (legtöbbje legalábbis). Ha nem "z?rösek" a körülményeik, tehát nincs szükségük pótcselekvésre, biztos ízléssel tudják eldönteni, hogy az adott életkorban mi nekik a jó - és ebbe persze a szül? kulturális ajánlatai is beleférhetnek, ha minimális realitásérzékr?l tesznek tanúbizonyságot.
Cenzor / moderatőr !
Ezt a témát ne mozgasd a kultúrába ezt ide szántam.
Leginkább azért, mert ilyen kiadványok terjesztésének akadályozásának akadálya, hogy nincs olyan egyértelmű szabályozás, amely kimondaná, mi káros és pusztítandó, mi a megengedett.
Ennek a hiánynak okán kell tűrnünk ilyen és hasonló kiadványok meglétét, terjeszthetőségét.
Az alapkérdés : "Hogyan védhetjük meg magunkat és gyermekeinket a mocsoktól ?"
Ami gyomortájon vágott, az a MAD c. havilap (?) novemberi száma.
Elfogadom a kihívást, szerény eszközeimmel megkezdem kultúrharcom. Felhívom a figyelmet erre szenny újságra.
Kiadja az Adoc-SEMIC Kft.
Nyomja az Adoc Interprint Kft
A kiadásért felelős: Doktor Ferenc
Felelős (?) szerkesztő: Láng István
Szerkesztőség címe: Bp. 1399 Pf. 618.
Kereskedelmi osztály címe: 1106 Bp., Fehérvári út 10. Tel: 261-3117 Telefax: 263-3122
Internet: Http://www.semic.hu
e-mail: listván@semic.hu
Egy példány ára 375 Ft
