Itt van a Traviatából egy részlet, szeretném ha megnéznétek és elmondanátok a vélleményeteket, nekem nagyon tetszik. http://www.youtube.com/watch?v=npFqVXO-omk
Ha már Trubadúr: a youtube-on írjátok be a keresőbe, hogy "lego il trovatore", aztán röhögjetek. Nagyon elmebeteg. Legókkal, énekelve, néha kissé érdekes szövegfordításokkal.
Bár Leonóra tequilás akciója mindent überel, a flashbackek is nagyon ott vannak.
Tosca is van ilyen formában, nem kevésbé beteg. :)
Nekem az tetszett, amikor a Trubadúrban a beugró helyettesítő Manrico elkezdi felolvasni a levelet, hogy "Kezünkben van Castellor ..." de még nem sikerült neki felbontani a levelet. Az Erkel színházban volt az eset, túl sokáig tartott átérni a színpadon (kb. 15m széles). A Nabucco-t szintén az Erkelben láttam kb. 1976-ban. Oberfrank Géza volt a karmester, rendező és libretto-fordító egyszemélyben. Nabucco bejövetelekor a ledőlő rács majdnem agyoncsapott valakit, épp hogy csak kiért alóla. Az utolsó felvonásban a bálvány ledőlése a nézőtérnek csak kicsiny részéről volt látható, és én nem abban a részben ültem. A cselekmények zajlása gyakran volt a színpadtér hátsó részébe rendezve, ahonnan az Erkelben köztudottan nem sok hang jön ki. Ennek ellenére nagy élmény volt. (Déry Gabriella, Melis György, Ütő Endre)
Nekem Brünnhilde mesélte, hogy Fenéna pl. céltalanul téblábol a színpadon, és nincs egy szír katona, aki útbaigazítaná, merre van a vesztőhely...
Szóval azért egy hagyományos rendezésben sem árt, ha van valami koncepció.
Én inkább az olyasmitől szoktam falra menni, amikor előírás szerint haldoklik valaki, valakinek a karjaiban, de a partner általában három méterre áll tőle és nem csinál semmit. :)
> még azt sem lehet kideríteni, ki kibe szerelmes, ...
Még abból sem, hogy Izmael lefegyverzi Zakariást amikor az tőrt emel Fenénára? Vagy azt kihagyták a rendezésből? Amúgy a Nabuccóból és a Macbeth-ből a kortársak is a szerelmi szálat hiányolták. A "ki kit hogyan szeret" kérdése az Aidában sokkal érdekesebb.
> ki kit utál, és mikor ki kinek a foglya.
Azt valóban nehezebb követni, főleg ha Abigél érthetetlenül énekli a szöveget, vagy ha külföldiül van. Sajnos a librettót vagy a tartalmi mesét el kell olvasni, de ha tudom követni a cselekményt, akkor a Nabbucco egy izgalmas akciótörténet.
Én most egy 75-ös filmre vadászok. A youtube-on vannak belőle részletek. Kabaivanska, Bonisolli és a fiatal Zancanaro a főszereplők. Jó kis filmnek néz ki.
A bécsi Karajanost letöltöttem. Fiorenza Cossotto ellopja a show-t. Totál Azucenáról szólt az előadás. Istennő! És a hangja! Egyébként a szereposztás úgyszólván maga a tökéletesség. Domingo, Kabaivanska, Cappuccilli, Van Dam. És még Ruizt is Heinz "Mime" Zednik énekli. Ez már luxus. Két bajom volt csak az előadással: Karajan szokásos húzásai, pl. a D'amor sull'ali rosée cabalettáját beáldozta, az egyszakaszos Strettát még megértem, Domingo sose volt baráti viszonyban a magas C-kkel, elég neki kettő is, nemhogy három. :D A másik a bécsi Opera kórusa: jól táplált kispolgárok gyülekezete, akik reménytelenül osztráknak néznek ki, nem cigánynak és nem marcona katonának... Domingo tökéletes (és végre egy Manrico, aki jó pasi!), Kabaivanska édes és törékeny, pompás hanggal (kár, hogy elvették tőle a cabalettáját), Cappuccilli meg nagyjából mindent tudott Verdi hőseinek lelkivilágáról, és látszik rajta, hogy mennyire alázattal közelít a Mesterhez mindig. A hangja meg csodaszép.
Azért megrendeltem a londoni 2002-es előadást is dvd-n. Zeneileg nyilván nem versenyezhet ezzel, de izgalmas rendezésnek tűnik, plusz az ezüsthajú szibériai isten (Hvorostovsky) úgyis elhomályosítja a többiek gyengéit.
A Metes-Marton Évás-Pavarottisba csak belenézegettem a youtube-on, hát... szegény jó Luciano szépen lecövekel és énekel, Marton úgy néz ki, mint aki eltévedt ("hoppá, ez nem az Istenek alkonya"). Milnes az egyik kedvencem, de a rendezés (hiánya) miatt ő is csak lecövekel és énekel. Dolora Zajick kiváló hangilag, de nekem most Cossotto az abszolút Azucena. Sokszor láttam már, sokféle előadásban, de ez a bécsi igazán megrendítő volt. Mit szenvedett ez a nő!
A Nabuccót nem ajánlanám, állítólag olyan szervezetlen a rendezés, hogy még azt sem lehet kideríteni, ki kibe szerelmes, ki kit utál, és mikor ki kinek a foglya. A kórus meg szépen megkoreografálva és céltalanul futkos átlósan.
Ha operát kell választani, Rigolettót ajánlanék, két embert is ismerek, akik amúgy nem szeretik a műfajt, és a Rigoletto mégis megfogta mindkettőt...
Én hatszor néztem meg a Trubadúrt, gyerekkoromban filmen, utána ötször színpadon. Volt szerencsém látni az utolsó két előadást is az Erkelben /azóta levették műsorról/ amikor is Szendrényi Katalin énekelte Azucenát , s mondhatom fantasztikus volt. Akkor döbbentem rá, hogy ennek a vadromantikus operának Azucena a főszereplője, róla szól az egész.
POLGÁRt nyugdíjazták? Ezeknek elment az eszük? Talán a legjobb élő magyar basszista! Pár éve még láttam egy Don Carlos-közvetítésben, nem szégyellem bevallani, hogy sírtam Fülöp király áriáján. Székelyen kívül még senkitől nem hallottam ilyen gyönyörűen...
Én nagyon. Előbb jött bármilyen más rajongásnál, és erősebb is bármelyiknél. Kb. 12 éves voltam, amikor a kezembe akadt a Balassa-Gál féle Operák Könyve. Először a sztorik tetszettek meg, és látni akartam egyet. '97 március 21-én láttam először, a Trubadúr volt az Erkelben. Beleszerettem a műfajba a szokásos problémák (kivénhedt tenor, túlsúlyos szoprán) ellenére. Emlékszem, már akkor azon értetlenkedtem: hát hülye ez a Leonóra, ott van az a fess, gyönyörű hangú gróf (egy olasz vendégénekes volt), erre a nyápic tenor köll neki... Úgy rémlik, Mészöly Katalin volt Azucena, a többieket sajnos nemtom. Nem lehet vhol utánanézni a régi előadások szereposztásainak?
Utána már nem volt megállás. A stzandard repertoárból, asszem, csak a Falstaffot, a Gianni Schicchit és a Siegfriedet nem hallottam még (részleteket persze igen). Nemigen volt olyan opera, amit ne szeretnék, talán a Bajazzóktól idegenkedem egy kicsit. Nekem túl harsány. Viszont mivel a párját szeretem... :D
Nálam is Mozart, Verdi, Puccini a fő kedvencek, de szeretem Wagnert is. Sajnos, ritkán látok élőben operát, a tv-ben meg alig van :(, a dvd-k pofátlanul drágák, ha ugyan kaphatók.
Nyáron láttuk barátommal a Lammermoori Luciát szabadtéren Pesten, nagyon szép volt. Kolonits, Kiss B., Fokanov, mindegyikükkel nagyon meg voltam elégedve. Kiss B. mintha fogyott volna valamit, mindenesetre egész jól elhittem neki a hősszerelmest. Fokanov hangja meg egyre szebb lesz. Évek óta figyelem, és először a Pikk Dámában éreztem úgy, hogy "beérett". (Azt hál'istennek kzvetítették.) Az Álarcosbálban még kissé nyers hangja volt.
nem tudommi a hiighlights-csak sejtem,hogy valami kivonat féle lehet.
én ameddig birja a fülem és az agyam hallgatom,és félszemmel nézem. van amikor napokig ugyanazt.
nekem mozart különleges élményt nyujt szeretem.
volt az amadeus film biztosan ismered mozart életéröl szól, ebben salieri aki féltékenyene tekinti a fejlödését és probálkozik a saját zenéjével csiszolodni..
hallgattam salierit, ne kérdezd melyik operáját.)- annyira hasonlatos mozart muzsikjával, csak a tüz és az erö ami hiányzik belöle.. tök jó volt meghallani azt amit a filmben is sugallt.
Nálam a Puccini-Verdi és hasonlók korszak elég rég volt, Mozart vhogy sosem volt az igazi. Utána jött Wagner, aki kétségtelenül nehezebben emészthető, de ez a világ legalább olyan izgalmas. Bár van aki sosem szereti meg. De igazság szerint ritkán hallgatok végig operát, általában "hiighlights-okat" vagy áriákat teszek be.
A Ceasaret nem ismerem. Nehéz kérdés, mert őszintén szólva a sorolt zeneszerzőkkel úgy vagyok, hogy szeretem őket, de nem a kedvenceim. Szívesebben hallgatok Wagnert, Kékszakállút, Kisvárosi Lady Machbetet, Turandot-ot (esetleg más Puccinit), Elektrát stb., Verditől inkább Aida, Nabucco vagy Traviata. De ha mégis, akkor előre Donizetti, aztán Rossini, Mozartok és a Rigoletto. Bevallom, elsősorban szoprán ária párti vagyok, különösen Kiri Te Kanawa, Joan Sutherland, Marton Éva előadásában, de persze jöhetnek mások is.:-)
Régebben, amikor néha megtehettem, jártam élő előadásokra is. Erre mifelénk mostanában ritkák az operaelőadások. Annak idején itt helyben láttam a Szerelmi bájitalt, a Trubadúrt és a Toscát. Pár éve pedig Mozart Zaide című operatorzóját, amit a szerző félbehagyott, és megírta helyette a Szöktetést.
Csakhogy ha a komolyzenét könnyedebbé teszed, előbb-utóbb eltűnik a "komoly" része, beolvad, az pedig nem jó. Nem kell mindig a vastaps, nem kell mindent mindenkinek szeretni. Nem a személyt, a zenét kéne előtérbe tolni...
szerintem ha valakinek a szakmája a hobbyja vagy forditva,és ehhez gyárt egy jó kis ideologiát, amitől ehetöbb a nagyközönség számára, már tett valamit azért,hogy a mai kor ne csak a tucc-tucc zenén nöjön fel.persze nyilván emögött szellemi önkielégitések is vannak nyilvánosan és pénzért, de szemet hunyhatunk fölötte ha a végeredmény eléri a célját,hogy az ember nyitottá válik füllel és aggyal -lélekkel egy komolyabb müfaju zene a muzsika iránt
gondolok itt pl a mesekönyvek sokoldaluságára manapság egy egy mesét többféle korosztály számára is elérhetövé értelmezhetövé tesznek,rövidebb hosszabb meghuzott sorokkal egyszerüsitett gondolatokkal,
és ha elhisszük,hogy xavér és csilluka is ezt a vonalat képviseli akár szivböl akár pénzért már tett valamit a tömegek felé.
nyilván a jó voltam kérdés a koncertek után egyfajta önigazolás és mellduzzasztó lehet, de önbizalom fokozásra mindnyájunknak szüksége van.
a könnyebb müfaj a musicalek világa is azért hodit önmagának tért,mert könnyebben bevehetö az egyszerü ember számára... nyilván ott is megkérdöjelezhetö,hogy az énekes-szinész miért gondolja 30éves fejjel,hogy neki nincs szüksége énektanárra,mig az operaénekes mig fellépései megbizásai vannak egy egy szerepre- mellette végig énektanához is jár.de ezek emberi kérdések..
az igény felkeltése a lényeg a muzsika iránt.
--
én zenei általánosba jártam kötelezö volt bizonyos müfaj meghallgatása megnézés. az operákból csak a vinnyogás jött le. nem értettem 12évesen mit lehet ebben kedvelni,hogy még bérletet is vegyen rá az ember..
aztán az opera kivárta az idejét és meghoditott..mikor az elsöben megláttam a varázslatot, -(de hangsulyozom szeretem a komoly zenét hangszeren is tanultam játszani az meg ugye nem egy rockkos müfaj zeneiskolai keretek között)- befogadóvá letteme és hagytam,hogy hasson rám., hetekig nem is mertem a szokásos kedvenceimet megszolaltatni,amig nem voltam biztos abban,hogy megbirkoztam vele,és szeretem és egyebek nem veszik vissza az ebbe vetett hitemet, aztán jött soran a többi opera, és csak szólt a háttérben itthon ma már ott tartunk,hogy a gyerekeim estére választanak operát az elalváshoz.nem volt kényszer ,csak spontán áramlott beléjük e müfaj nem is könnyü bája,persze ettöl még szükségük van a disney mesékre is, de abban biztos vagyok,hogy ök nem az a gyorsan elkapcsolom és majkát nézek, ha választási lehetöség elé kerülnek-lesznek.
a kereskedelmi tv-k viszont a tragikus hirekkel és majkákkal meg szlikonos kit választunk álvaloság shokból élnek meg. mert a pénzért tulhajszolt emberek este a tv elé rogyva már nem kivánnak mást csak valami ellazulást, ami feloldja öket mig álomba nem szédülnek.. és ehhez kell a sok baromság vagy olyan tragédiák nehéz sorosok látványa amiböl eröt merit a holnapi ébredéshez,hogy nem az övé a legnehezebb életsors, vagy eröt ahhoz ha más kibirja én is megmutatom,hogy megoldom tulélem. stb....
