Szerintem ha már elváltak, akkor már nem érdekli a testiség a másikat, ezzel együtt pedig nem zavarja, hogy utána ő kivel mit csinál. Ez szerintem csak akkor lehet zavaró ha az egyik fél még érez valamit. Ha már kialaludt a tűz mind a kettőben akkor ez már szerintem nem lehet zavaró.
Amúgy meg szerintem, még mielőtt A és B összejött akkor sem tárgyalták ki a teljes sexuális életüket. (Mert szerintem akármilyen jó barát is a barát azért vannak dolgok amiket az ember megtart magának) És szerintem a szakítás után sem biztos, hogy ezeket a dolgokat az ember a másik orrára köti.
Ha nincs barátnő, feleseég stb. akkor nagyon jól tetted, ennél már csak jobb lehet. :))
De:
Szerintem nagyon sokak számára választ adhat az ha másik oldalról közelítjük meg a témát.
Teszem azt VAN barátnő...stb! Képzeldd el őt ugyanabban a helyzetben amit te tettél és döntsd el hogy el tudnád e viselni ha ő tenné??? Ha el tudod viselni (= nincsen negatív hatással a kapcsolatotokra), akkor beletartozik a barátság fogalmába, ha nem tudnád elviselni akkor lehet hogy (a TE fogalmaid szerint) nem is barátilag történt.... :))
Ezzel én egyetértek, hogy akkor tényleg nincs titkuk egymás előtt, ha már minden megtörtént.
De.
Nevezzük a baráti pár tagjait A-nak és B-nek.
Barátok voltak, összejöttek, akár egy alkalomra, azután megint barátok lettek. Most már annyira jóban vannak, hogy a másik testének minden egyes kicsi porcikáját is ismerik, nem beszélve a lelkükről.
A-nak lesz egy másik kapcsolata. Nagy a szerelem, sülve főve együtt, de B is ott van.
Szerintem egy ember csak EGY (fontos) másik emberrel osztatja meg mindenét (test, lélek), nem kettővel, nem hárommal, tehát, ha A-nak lesz kapcsolata, B-vel szükségszerűen elhalódik a barátság.
bocs, csak még egy pár dolgot meg kell csinálnom, és amit írni szeretnék az hosszú, meg nem szeretnék magamnak ellentmondani, meg meg kell fogalmazni valahogy, hogy érthető is legyen. Mindjárt...
dusek! Szerintem, ha két értelmes emberről van szó akkor talán szorosabb is lehet a barátság utána mint előtte, hiszen akkor már nincsenek többé titkok semmilyen értelemben.
He? Most mit filozofálsz itt? Hogyhogy _szerinted_ a csaj nem tudna normális kapcsolatot blablabla?
Hajts rá, pl. hívd el moziba, mittudomén, aztán mesélj, de most mi ez a nullaértelműség? Aki vacakol, az ott marad egyedül.
Na, a hetvege utan ujra itt vagyok. (a csalodott morajt keretik mellozni :))) Latom azert nem voltatok tetlenek...
Az a helyzet, hogy en azert erosen remenykedem abban, hogy baratsagbol szerelem is lehet. Bar az en esetemben a dolog azert (is) bonyolult, mert szerintem a csaj egyenlore senkivel nem lenne kepes egy kapcsolatot elkezdeni. De itt jon a bokkeno: ha en ezert a temat teljesen hanyagolom, akkor mindkettonkben ott fog rejtozni a kerdes, hogy most mi van, es ez lehet, hogy eltavolodashoz vezet, viszont szerintem az sem vezetne jora, hogyha leulnenk es megprobalnank tisztazni a dolgot.
Hat kb. ennyi jut most eszembe, biztos kihagytam valamit, de nem baj majd legkozelebb... :))
Szerintem ez lehet, de akkor már a másik ágon megy tovább a kapcsolat, és soha többé nem lehet visszatérni arra a baráti szintre, amelyből kiindult a szerelmi szál.
Hát ez szerintem így nem igaz. Ismerek olyanokat akik évekig nagyon jóban voltak (igazi barátok voltak) aztán bekattant valami és egymásba szerettek x év után. Szerinted ez tényleg lehetetlen?
Hát ez az! Itt tévednek sokan. Két külön ágon helyezkedik el a kettő, nem egymás után következő dolgok. És visszalépni sem lehet egy szinttel, hogy aztán a másik ágon "fejlődjön" a kapcsolat.
Senkinek semmilyen jellegű kapcsolatát nem akarom megítélni, vagy elítélni. A véleményem egyértelműen az, hogy vannak olyan kapcsolatok, amelyek működőképesek maradnak, miután továbblépnek a felek, de van amikor csak rosszat tesz az egésznek. Szerintem ezt mindenkinél egyéni megítélés kérdése, én pl szex után nem tudnék úgy viszonyulni senkihez mintha barátság lenne köztünk. De ezt tudom magamról, és emiatt nem megyek bele ilyesmibe. Erről itt már írtam is, úgy emlékszem...
Nem tudom, hogy hozzászólhatok-e a topichoz, de most olvastam végig, és nem tudom megállni. Abszolút egyetértek bagojjal.
Egy barát látványától nem szorul össze a gyomrod, nem kezd remegni a lábad és nem lesz 200 a pulzusod, nem izgulsz fel, nem kívánod meg - ha tényleg barát. Bármelyik ezek közül megtörténik, akkor már elmozdult arról a szintről a dolog, és eggyel feljebb került.
Nem mondanám, hogy szerelem. De több a barátságnál.
Határozott véleményem, hogy a barátság és a szerelem között nem csak a szex a különbség. Sőt, nem lehet összehasonlítani sem. Teljesen más tőről fakad, bár hasonló jegyeket mutatnak. Ha jobban belegondolunk, rá lehet jönni, hogy az a bizonyos vonzalom, aminek folyományaként beleszeretünk a másikba, az az első pillanattól megvan, és nem a "barátkozási" fázisban fejlődik ki.
Ha poénkodni akarnék az eseteden (mocsok vagyok), akkor azt mondanám, hogy vedd fel az I.J. pólót. Komolyabban szólva: ez benne van a pakliban, mint ahogy az is, hogy nem volt teljesen őszinte. Valóban, baráti alapon nem csókolunk szájon senkit sem, inkább arról van szó, hogy vonzódik ő is erősen, de hidegebb fejjel tud viselkedni. És ezt nem mondja meg.
Igen, tudom, hogy esetleg ez a tény egyesekben megütközést kelt (a család), de nekem több mint 10 éve volt egy néhány hónapig tartó hasonló kapcsolatom, és azt vettem magamon észre, hogy türelmesebb vagyok a gyerekeimmel, egyszerűen "jobban viselkedtem" otthon, egyáltalán nem volt káros a dolog. Jót tett.
>Én is meglepődtem, mert ami addig történt, az >nálam már többnek tűnt szimpla barátságnál
Nemrég írtam hasonlóról egy topikban asszem...
Nagyon ravasz dolog, de néhány nőnél beleférnek ezek a dolgok a barátság fogalmába. Én is kifogtam és szenvedtem is miatta rendesen.
Teljesen meg volt lepődve az illető, miből is jutottam arra a következtetésre, hogy ő érdeklődik irántam ezen felül is.
Bár család nem volt a háttérben, tehát nem lehet párhuzamot vonni egyértelműen.
Sziasztok. Mikor az ember búslakodik, próbál kapaszkodót találni mások véleményében. Így vagyok ezzel most.
A fiú-lány barátsággal kapcsolatban kicsit különbözik a véleményem, asszem minden itt megszólalótól. Szerintem lehet ilyen, de ahogy többen is írtátok, keskeny a mezsgye, és a feltételek szigorúak. Viszont én (aki valszeg egy marha vagyok, de nem tehetek róla) úgy vagyok a szexszel, hogy nálam a szex nem létezhet barátság nélkül. Persze erre mondhatjátok, hogy amire én gondolok, azt szerelemnek nevezik, nem barátságnak, de akkor definiálja valaki a különbséget (A különbség ugyebár a szex.)
Az eset: Rég nem látott (nagyon rég) nőismerős (tömegközlekedési eszközön történő rendszeres együtt való utazások során lett igen kellemes barátsággá) különböző -szerencsés, vagy talán inkább szerencsétlen- okok folytán ezután minden nap a közelemben. Akkor is félelmetes jó nő volt, és azóta csak jobb lett. Nem vagyunk függetlenek, se ő, se én. A világ minden kincséért sem okoznék fájdalmat a családomnak (és az övének sem). Csakhogy ahogy a nickem jelzi, néhány dologgal kapcsolatban mást gondolok, mint az emberek általában (kövezzetek meg).
Shakespeare írta (asszem): Semmi sem jó, és semmi sem rossz, a gondolat, mely azzá teszi. Nahát én nem hiszem, hogy egy külső kapcsolat, amelyet némi szexuális vonatkozása ellenére engedtessék meg barátságnak nevezni, különösebben durva dolog, ha semmi negatív kihatása a családi életre nincs. Én gyakorlatilag minden szabadidőmet a családdal töltöm, a gyerekeimmel 10x annyi időt töltök, mint egy átlag férj, és nem is kívánok ezen változtatni.
Tehát az igen bensőséges, és nagyon vidám (igen intelligens a leányzó ráadásul) barátságot egyszer csak többnek kezdtem érezni. Futó csók, kacér mosoly, simogatás, kétértelmű megjegyzések oda-vissza, nagy beszélgetések, és végem volt. Elég érzelmes alkat vagyok, a franc vigye el. Próbálkozás a továbblépéssel, szép lassan, mert nem vagyok egy lerohanós típus, látszólagos fogadókészség.
És akkor eljött az igazság pillanata, a színvallás. Nagyon meglepődött. Nem úgy gondolta, sokat jelentek neki, de részéről ez csak barátság, stb. Nála ez ami történt, simán belefér egy barátság keretei közé.
Én is meglepődtem, mert ami addig történt, az nálam már többnek tűnt szimpla barátságnál. Én nem tudnék csak úgy szájon csókolni valakit, akihez nem akarok magasabb szinten kapcsolódni kicsikét. Azóta rengeteget beszélgetünk, nem adtam fel. Néha próbál távolodni, próbálja a kommunikációt a legszükségesebb dolgokra korlátozni, aztán nem bírja, jön, és beszélgetünk. Én meg megégtem, nem tudok visszalépni az előző szintre, és fáj. És nem látom a szemében az elutasítást. Ez a lexarabb. Fel kéne adnom. Nemtom, sikerül-e, és hogy fogok viselkedni utána. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, meg talán nem is a megfelelő topicot választottam, de asszem, határeset.
bagojj: jó hasonlat :)) Én is valahogy igy értelmeztem a dolgot, de azért jó tudni, hogy mások is... :)
Igazából az a dilemmám oka, hogy ugye egy előző kisérlet csúfosan végződött. Bár igy utólag jól is jártam azzal a kudarccal, mert sokat tanultam belőle. Persze akkor nem esett túl jól...
Ez olyan, mint ping-pongban a háló felett fél méter magasságban lévő labda. Abszolút poén-helyzet, egy irgalmatlan lecsapással be is lehet vinni, szinte védhetetlenül. Csak arra kell vigyázni, hogy azért ésszel, mert egy nagy "parasztlecsapással" elütheted a fenébe. Szóval, ez asszem innen is egyértelműnek látszik, finoman, de határozottan rá kell hajtani a csajra. Komál téged, hogy úgy mondjam, minden bizonnyal ennek adta jelét :)
