Besüt a nap az ablakomon
Ha hagyom
Ködös derűvel kúszom át az unalom alatt
Ha akarom
Ha hagyom
Ha akarom
Ha nem akarom
Ha nem hagyom, hogy otrombára nőtt
Furcsa álarcos manók hajadonfőtt
Akarják helyettem
Amit én akarok
Ha akarok
Ha akarom
Ha hagyom
NEM AKAROM!!!!!!!
facsar-e a szív, amikor máshol jársz?
él-e a szerelem, amit nem találsz?
van mi elöl menekülni, vagy para?
másban vagyok eltemetve, mégis gáz,
nem itt akarok lenni, nyugalmam máz,
gyenge idegzetű, ez az én baja.
Ahol felizzik a pasztell, elillan a rém,
a franciakrémesből szétkenődik a krém.
Ahol a verslábak csonkjai, végtagok
hevernek szerteszét. Akkorát robbant a vers.
Ahol a költő a flaszterről szedi össze
hiányzó eszét. Ó! Ó! Múzsás agyvelejét.
És rendőrbírók hada vizslatja,
véletlen volt e robbanás, vagy vak dühében
vágta versét költőnk a nép közé.
Padon, pardon, csak petárda volt!
Színjáték az egész. A rím is mim csak,
nicsak, már megint kibicsaklik.
rémes film megy a háttérben
(gyakran metaforikusan is) nyál
szájbarágós sztori szánt mélyen
de végül a hősé lesz a lány
s van, hogy félszívvel úgy érzem
jobb lenne nekem egy filmben...
minden vidám, ájmszóhepi
véget ért a végeláthatatlan depi
új zene dübörög a hangfalakon
nem rossz az elszigeteltség olyan nagyon,
ha látod ahogy végetdereng
az agyad bekapcsol és végre nem mereng
tovább, hogy mi legyen ha semmi sincs
"volt is és nincs is"(vagy megint nincs?)
azt mondom én ddani,
francokat kell empati,
minek érted húsz mise,
ha úgyse fog fel senkise,
viszont vannak szemetek
kik utálják ezeket
a hedonistán önsajnáló
(pedig azért biztosan jó)
keseredett lelkeket,
na ilyen állat kell neked.
mit nyüszögsz itt, kérdik
meg szánalmas vagy, vélik
hagydd már abba förmednek
tőröcskéket döfködnek
és aztán már úúgy fáj, nagyon,
összesűrül a fájdalom,
és egyszercsak big boom támad
s hopp fölrobbant a nagy bánat.
univerzum ujraépül,
a tükörkép jéé megszépül
aztán röhögsz, mivégre
forogtál is betépve
előszöris
nedves űrbe harapok
ha lelkettépni akarok.
megaztán
ha odabújnék, hidegen
azt mondják hogy köszi neem
nem kell ilyen szererelem.
és ráadásul
ha meg mennék visszahívnak
bárgyú foggal rámvigyornak.
amikor meg 'ludni kéne
rímek másznak fel az képre.
üdv rímtárs originalqszi;)
szvsz a folytatósdi elég tuti
nem kell más
csak kontinuitás
szabadforma, szabadtéma
pár szó szóljon együtt néha
nem nehéz fenntartani
feltéve, hogy van aki...
Jééééééé, ddani egy verses barát!
(nem kell nézni a farát:DDDDD)
Rímei jók és milyen sok!
Azért ő is melléfog:-))))))))
De hogy lehet egy rímet folytatni?
Azt nem lehet bolygatni!
Vagy rámegy, vagy nem,
Különben megette a fene:DDDDDDD
igen, és mondd kit szeretsz?
ömlengéseid egyáltalán még mosnak partokat
vagy egyetlen céljuk már csak az ömlengés maradt?
saját görcs ez, ami nem ereszt,
önként vállalt nevetséges-magányos kereszt
a közönség rég hazament
unod te is odafent
mondd, saját szenvedéseden kívül te kit szeretsz?
szabad a tér, hogy benne bolyongjak
könnyű ruhában holdak tolongnak
az égen, mondjunk róla szépet
agyonromantikus pesti képet,
hogy hátha bejön ma este
nyálfohászba kent teste,
a folyóba úszó csikkek
egyre feljebb visznek
árral szemben úszok
a partról integetnek
hogy nem tudok, attól
süllyedek el igen mélyre
mondják is hogy nincs esélye
én meg, hogy dehogynem, úszok
és sejtem hogy megint a súlyok
döntenek - egy holdra nézve rágyújtok
örülök glorio
hogy ittvagy hűdejó:)
néha így egymagamban
elbizonytalanodtam,
sebaj,
ablakom alatt sziréna
üvölt, sípol, mi volna
fejfájás nélkül az elviselhetetlen?
órák óta "riaszt", a kis telhetetlen...