A Ti okfejtésetekben sok megfontolandó dolog és igaznak tűnő megállapítás van, annak dacára, hogy egymással is vitatkoztok.
Viszont szerintem a topic által sugallt probléma, ill. Magyarország népességének csökkenése nem azonos az általatok kitárgyalt kérdéssel.
Az egy fontos, de igencsak hosszútávú és világméretű gond, ami nyilván bennünket is érinteni fog.
A mi problémánk nem ennyire hosszútávú. Évtizedekben mérhető, de korántsem a világ egészét érinti.
Itt arról van szó, hogy a nagy összeomlásig azért még eltelik talán száz év is, vagy még több, és addig is komfortossá kell tenni az előrelátóak életét.
A világon nem túl sok ilyen hely van. Az egyik túl hideg, a másik túl száraz, a harmadikon pedig eleve nagyon sokan vannak. Ilyen helyekre nem érdemes menni.
Viszont vannak olyan területek, ahol minden klaffol, ráadásul még a népesség is csökken.
Ilyen hely Magyarország.
Egyéb helyekről, ahol már korábban megindul a túlnépesedés, menekülni kell.
Például (de ez csak egy példa) a kibucokban, amit kiszámíthatatlan idegenek méregetnek állandóan gyanakvó szemmel, nem lehet sokáig élni.
(Ez egy Csurka féle gondolatmenet, de mondok egy hofisat is: ez a medence, ahol élünk, büdös ugyan, de védett)
Szóval kell a hely. Árpád apánk a körülményekhez képest még mindig túl jó helyre jött.
És erre jön egy ilyen Dési féle újságíró, és elkezdi csinálni a helyet. Illetve csak tágítani, mert a helycsinálás már régen megkezdődött.
iudex, tudod amit itt példaként írtam, azt úgy nevezik, hogy a Volterra féle diff egyenletek úgy 1917-ből és azt állitja, hogy az ilyen rendszerek stabilizálodnak valamilyen érték körül.
Tehát foglalkoztak tudósok ilyen jellegű problémával és biztosan most is foglalkoznak vele azok akiknek ez érdekes.(Én soha nem voltam oda a diff egyenletekért, mert majdnem mind megoldhatatlan)
Itt az a lényeg, hogy kimutathatóan létezik róka.
Természetesen van egy lényegesen egyszerübb, minden róka nélküli dolog, a mezőn elszaporodnak a nyúlak, a füvet maradéktalanul felzabálják és aztán éhen döglik az egész populáció.
Kb itt ennél a modellnél tart most az emberiség és a zöldek ezt igyekeznek tudatosítani.
Nekik már ezt sem sikerül és nyilván az én általam bemutatottat sem lehet meggyözésre használni, amely azt bizonyitaná csak, hogy ha azöldek sikerrel járnának és az emberiséget meg tudná menteni a sima éhendögléstől, tehát okos emberiségről beszélnénk (ezt tételezi fel a mutatott modellem) akkor is létezni kell rókának.
Röviden, okos emberiség esetén is szükségképpen kell lenni rókának, mert különben ugyan úgy jár egy okos emberiség mint egy buta csak kicsit késöbb.
Én is ezt mondom, hogy ti. a demográfiai növekedés aligha fog társadalmi bajokat okozni. Nem keverem. A baj a félrecsúszott globalizációból lesz. A termelőképesség természetesen véges, mint minden e világon, de az a baj, hogy a tudósok még csak valós modelleket sem képesek ennek megsaccolására felállítani. Vagyis nem tudjuk, még körülbelül sem, mi a határa a termő- és eltartóképességnek. Nem tudjuk, mi az 'adott szám'. A demográfiai mutatók legfeljebb ijesztegetésre valók, mert nem ebben látom ismételten sem az igazi problémát. Nem az a baj, hogy egyre többen leszünk. Hanem az, _ahogyan_ élniük kell az emberek egyre nagyobb tömegeinek. Ez pedig a számok drasztikus növekedése nélkül is gondokhoz vezetne.
Tudod iudex a példa sok mindenben sántit, mint modell, de az igazi problémát jól látja.
Itt minden tényező véges, még a termelőképesség is, mert ahhoz is valami véges mennyiségű készlet áll rendelkezésre és igy csak az emberek számának növekedése nem véges tulajdonságú.
Tehát annak egy adott szám körül kell elöbb-utobb ingadozni.
Ahhoz pedig kell valami róka.
Nos önmagában a szegény-gazdag különbség nem róka.
Ennek mértéke csak sietteti, vagy késlelteti a demográfiai robbanást.
Megjegyzem a demográfiai robbanás nem társadalmi robbanás.
Ezt nem kéne keverni.
Az csak következmény lehet.
Viszont rókának kell lenni.
Ha schifit írnánk, akkor a róka lehet pl. a földről való eltelepedés, de nem azt írunk.
Ez hüje példát csak azért hozom, hogy a rókaságot valahogy megvilágitsam.
Persze vannak ennél rosszabb természetű rókaságok is.
Hogy ki lesz itt a róka, nem tudom. De a példa sántít, mert ugyi se a róka, se a nyúl nem termelőképes, szemben az emberrel. Az én szösszenetemben példaként szerepelt a parlagon hagyott földek kérdése. Világos, hogy nem arról van szó, hogy ezekből az európai parcellákból lehetne eltartani több milliárd embert. Ez csak jelzése annak, hogy szó nincs a Föld termőképességének határáról. Ugyanis ez az, amiről dettó fogalmuk sincs a tudósoknak. A másik igenis az, hogy ha robbanás következik be, ez nem a népesség száma miatt lesz, hanem a hihetetlen mértékű társadalmi különbségek okán
iudex, ennél sokkal nagyobb a probléma, mert lehet, hogy az olló még egy darabig képes lesz nyílni, de olyan erők fognak a demográfiai robbanás során jelentkezni, hogy az olló össze fog törni, mert szétfeszül.
SZVSZ a jövöt nem a gazdag államok fogják meghatározni, hanem a Föld milliárdnyi éhhezője.
És igen cinikusan kell megállapítani, hogy ha hirtelen mindenki elég táplálékhoz jutna és orvosi ellátáshoz, akkor sokkal rövidebb idő alatt érnénk el a demográfiai csúcsot és még azt sem biztos, hogy meguszható lenne a robbanás.
Az igazi kérdéshol a föld eltartó képességének a határa, és mi fogja stabilizálni a Földön élő emberek számát?
Néz a következő igen egyszerű példát.
Legyen adva egy mező, rajta nyúlak és eljenek ott rókák (az szereti a nyúlat, mármint enni, a nyúl meg a füvet.)
Tegyük fel indulásként, hogy kevés nyúl élt a mezőn és nyilván az kevés füvet evett.
Igy a fű jól nőtt.Volt táplálék egyre több lett a nyúl.
Megjelentek a rókák és mivel sok nyúl volt igy a rókák is elszaporodtak.
Ám a sok nyúl közben sok füvet legelt le igy csökkenni kellett a nyúlak számának, de addig úgye a rókák is éltek valamiből, ették a nyúlat.
A kevés füvön kevés volt a nyúl igy a rókák száma is csökkent.
A nyúlak fogytával ujból jól nőtt a fű és kezdödött a ciklus elöről.
A dolognak az az érdekessége, hogy hosszú távon a nyulak és a rókák száma állandó értékek körül fog ingadozni.
Mivel a Föld eltartó képessége nem végtelen, igy az emberek száma sem lehet az igy kéne lenni egy értéknek, amely körül az ingadozni fog.
Nekem csak egy kérdésem van.
Kié lesz a rókák szerepe?
A demográfiai bomba lehet, hogy csak lufi. Legalább ugyanannyi nézetet hallottam mellette, mint ellene, és mindet túdósok szájából. Amíg Európa fejlettnek becézett részein azért fizetnek a parasztoknak, hogy hagyják ugaron földjeiket, amíg a technológiai és vagyoni megoszlás ilyen abnormális marad, amilyen most, addig nézhetjük bombának ezt a valamit. Úgy hiszem, lehetnének megoldási kísérletek, de a tudomány pillanatnyilag legfeljebb a hipotézisek gyártásával van elfoglalva, s egyetlen "előrehaladása" az egyén biologizmusának, egészen pontosan szexuális habitusának befolyásolásában mutatkozik meg. Persze, csak korlátozottan, lásd Kína, de Afrika is. Nem az a valós gond, hogy 6 milliárd ember él-e a Földön vagy 10. A globális rendszer nem működik, ahogyan az egyes nemzetállamokon belül is egyre kevésbé. Vagyis nyílik az olló a 'szegények' és a 'gazdagok' között. Ez az igazi kihívás, a demográfiai probléma valójában ennek a gondnak kevéssé erkölcsös elfedése.
jeges, ha nem fogyna a magyar és viszonylag alacsony maradna a népsürüség, akkor is olyan a jövő, hogy a népesség valahogyan a Földön törekedni fog az élehető területen egy egyenletes eloszlásra.
Ha ez tettszik nekünk, ha nem.
Gondolj bele, hogy nem olyan távol kb 10-12 milliárd ember fog élni a Földön.
Aztán vedd át a Volterra féle diff egyenleteket (tán 1917) és eléggé szomorú leszel.
Einstein szerint az emberiségnek három Bombája van: A nukleáris, az információs és a demográfiai bomba.
A nukleáris bombát már felrobbantottuk, túléltük, megtanultunk együtt élni vele (remélhetőleg). Az információs bomba épp mostanában robban, és bár a Y2k nevű detonátort talán hatástalanítottuk, még nincs vége a folyamatnak.
Mindenesetre a demográfiai bomba fog valószínűleg a legnagyobbat szólni. A föld lakossága egy-két évtizeden belül eléri azt a létszámot (7-10 milliárd fő), amit nem bír eltartani (etetni). Ha addig nem oldjuk meg, hogy parazita emberi természetünkkel összhangban újabb káposzatfej-bolygót találjunk, sáskahadunk kipusztul.
SZVSZ oly mindegy, hogy az éhenhalás Észak-Afrikában, Dél-Kínában vagy Közép-Európában következik be az egyén számára. Elképzelhető, hogy a technikai civilizáció fog menedéket adni a túléléshez, de az is, hogy pont a jelenleg "fejlődő országnak" minősített, még élhető földdarabkák lesznek Noé új bárkái...
Lehet, hogy ez elég pesszimista kép, de a "Fogyik a Magyar" aggodalom engem az angyalok nemének problematikájára emlékeztet 2000-ben, a fentiek ismeretében.
Bár ez még mindig relevánsabb probléma, mint egy túlnépesedett területen, Magyarországon betelepítéstől remélni a TB finanszírozását.
További ötletek: az oroszlánbarlangba telepítsünk néhány őzgidát, zebrát, majmot.
A bölényházba viszont tigrist tegyünk. Olyan gyenge a szaporodási ráta mindkét helyen.
mindazonáltal nem fogsz tudni ezen változtatni, és nem is kell, olyanmint a jégkorszak elöször csak egy kcisit van hideg aztán meg ugye mi történt.
szóval több minta 1 milliárd kína kb 900 millió kínai, sokszor 3 gyerekes az a család modell ami ezzel versenyezni tud. de hát minek versenyezni.
nekem kb 20 közeli ismerősöm dolgozik és él külföldön, attól ők még magyarok.
csakhát élni tudni kell, itt vagy másutt az nem számit6.
Vajon melyik zavarja jobban, amelyiket fel kellene egy kicsit oldani? A fehér, vagy a keresztény?
Megint jönnek
"Fogyik a magyar", gúnyolódott egy hetilap egy férfiún, aki évek óta csak azt hajtogatja, a magyarság lélekszáma
rohamosan csökken. S tessék, most a komoly társadalomtudósok is rájöttek erre. Évről évre mind kevesebben
születnek. Ha semmi nem változik, akkor rövidesen összeomlik a nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítás. Kevés
lesz a kereső és túl sok az eltartott.
A világ másik felében viszont nagyon sokan születnek, nincs nekik elég munka, hely, élelem. Ha így nézzük a
dolgot, a megoldás pofonegyszerű. Onnan, ahol sokan élnek, költözzenek át oda az emberek, ahol fogy a polgár.
Így aztán mindjárt mindenkinek jobb lesz.
Csakhogy. Az ellenérvek számosak és megfontolást érdemlőek - állítják az ellenzők. (Magyarországon és
Európában máshol, szinte egybehangzóan.) De, hogy csak itthon maradjunk, ez ugye a fehér ember országa. Már
hogy nézne az ki, ha az a mindenfajta idegen náció betenné ide a lábát. A saját nyelvén beszélne, hozná magával a
kultúráját, a konyháját, a szokásait, a papjait, a könyveit és rádióműsorait. Illik ilyenkor közvélemény-kutatásokra
is hivatkozni, melyek szerint a polgárok ekkora meg ekkora (nagyon nagy) hányada nem szeretne itt idegent látni,
lássuk be nem megy a dolog.
Ám a történelem könyörtelen. Ha Magyarország elzárkózik a bevándorlók befogadása elől, akkor lehet, hogy
megmarad a "fehérek" országának, de kicsi, szegény és jelentéktelen lesz. Tessék választani.
Egy viszonylag zárt országban élőknek talán nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy egyszer csak sokszínűvé
válik a világ - de nincs más megoldás. Fel kell hagyni a fehér, keresztény, felsőbbrendű gőggel.
London, Párizs, New York báját az adja, hogy az egyik sarkon kínaiak, a másikon olaszok, a harmadikon írek, a
negyediken indiaiak és így tovább élnek - együtt.
A dolog nálunk sem reménytelen, azt mutatja például, hogy az elmúlt években sok ezer kínai telepedett meg
Magyarországon, jól beilleszkedve egy számára egzotikus világ mindennapjaiba. Vendéglőik népszerűek, piacaik
tömve. Gyermekeik kitűnő eredményeket érnek el a magyar iskolákban.
Vagyis inkább annak kell örülni, hogy sokféle népség jön ide. Mert azok az országok az erősek, amelyek képesek
integrálni a legkülönfélébb embereket. Hasznosítani eltérő tapasztalataikat, tulajdonságaikat. Persze a befogadás
nehéz, sokszor fájdalmas folyamat. De talán az egyetlen esély.
