Azt az egy hetet azért mi is kivártuk :-)
Aztán később, minekutána ezzel a sráccal nagyon nem jöttünk ki egymással (ami, persze, az első randikon nem derült ki), elkezdtem elméleteket gyártani arra, hogy mennyi időnek kell eltelnie a megismerkedés és az első ágybabújás között (1-3 hónap). El akartam kerülni, hogy ismét egy olyannal kerüljek össze, akiről később derül ki, hogy egy f@szkalap. Aztán rájöttem, hogy fölösleges eméleteket gyártani, elég a megérzésekre hagyatkozni.
Szóval, ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, mondhatom úgy is, hogy az elő partnerem csak "orvosilag" vette el a szüzességemet :-)))
Jólvanna. Nem kell komolyan venni. ott volt a smiley, vagy mi.
Bár az, hogy "túl akartam lenni rajta", tényleg igaz. De ismétlem, nem azért volt ez fontos, hogy eldicsekedhessek vele a barátnőimnek, inkább bizonyos fajta szorongásról volt szó - hogy kellemetlen, fájdalmas lesz stb., és mivel tényleg nem volt valami nagy élmény, végül is örültem, hogy a kezdeti nehézségeken túljutottam.
+ a kíváncsiság, de ezt már leírtam.
Hm. Lehet, hogy mégiscsak azt kellett volna írnom, hogy "azért akartem elveszíteni a szüzességemet, hogy végre egy testté s egy lélekké váljak életem értelmével, természetesen kizárólag a házasság szent intézményének keretein belül". :-P
Miért baj az, ha valaki kíváncsi? Még ha lány is... - mert ugye, a fiúk nagy része nem a "lelki egyesülést" szorgalmazza 16-17 évesen, hanem azt, hogy "jajjolyancikiahaverokelőtt, hogy még nem voltam nővel", de ezt, ugye, senki sem veti a szemükre...
Az én "elsőm" viszont már megismerkedésünk napján "ráutaló magatartást mutatott", én meg jobban tettem volna, ha hallgatok a megérzéseimre (ijedtség).
Talán jobb lett volna, ha egyben "lelki élmény" is lett volna a dologból, ahogy azt Móriczka elképzelte, de itt jött a képbe a 2-es pont :-))
Végül is, csak magamat okolhattam, hogy egy olyan sráccal történt meg a dolog, akiről később kiderült, hogy egyáltalán nem illik hozzám.
Így viszont magabiztosabb lettem (ez nem csak a fiúkra jellemző, úgy látszik).
A vallás ősi alapelveit nagyrészt elfogadom. (Az őskeresztényeknél pl. szó sem volt a házasság előtti nemi élet megtiltásáról.) Csak azt nem, amivé az Egyház tette őket.
Nem ciki. Nem a barátnőket akartam ezzel "lekörözni", inkább a kíváncsiság volt a mérvadó. Sőt, a "rózsaszan köd"-ön kívül, csak az.
Meg aztán van Szegeden egy lovasszobor, melyről az a hír járja, hogy a felemelt lábú ló akkor fogja letenni a lábát, ha egy lány szűzen végzi el az egyetemet (ezek szerint az osztályfőnököm sem végzett szűzen, hehe). Nem akartam megbontani a városképet ezzel a bemozdult pacival... :-)))
Az én esetemben az motivációk a következők voltak:
1. "rózsaszín köd", hosszú, jól működő kapcsolat reménye
2. túl akartam lenni rajta (nehogymá' szűzen járjak egyetemre :-))
Végül is a 2-es pont miatt nem bántam meg, hogy az 1-es nem jött be :-))
Nem értem kristálytisztán, hogy az a "vallásos" lány, aki tartogatni óhajtja magát a nászéjszakáig, miért vállalja be mégis a szex "egyéb" formáit, úgy mint: orál, anál, stb. Ez olyan, mint az egyszeri mesében a "hoztam is ajándékot meg nem is"-effektus. Ha valaki vallásosnak vallja magát, akkor tartózkodnia kell - a light pettingen kívül - minden szexuális cselekménytől, már csak azért is, mert a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint mind a maszturbáció, mind az orális ill. anális szex stb. - tehát minden, ami nem házasságon belül történik, és nem hordozza magában a gyermeknemzés lehetőségét, bűnnek minősül.
(Részben e nézetek miatt fordultam el a "vallás"-tól, de ez nem ide tartozik. Az Egyháznak anno logikusan megtervezett, természetes törvényei voltak, amelyek mára teljesen elkorcsosultak)
A lényeg az, hogy én ennek ellenére tisztelem azt, aki hitbéli meggyőződésből szűzen óhajt a házasság kötelékébe lépni, de mélységesen lenézem azt, aki ezt a "szexelek is, meg nem is" politikát folytatja, utóbbi ugyanis sokkal inkább akar megfelelni anyuci-apuci-nagymama-nagynéni stb. erre vonatkozó elvárásainak, és a látszatnak, mint a valódi keresztényi elveknek.
Ui.: Míg mások "elvből" mennek szűzen férjhez, én világéletemben "elvből" nem akartam :-)
Hát, az én első partnerem tapasztaltnak volt mondható a szüzesség elvételében, ugyanis én voltam az életében a harmadik "konzervnyitás". De mivel sem szellemi, sem lelki szinten nem tudtunk egymásra hangolódni, a "technikai tudás" annyit ért, mint halottnak a csók.
Volt egy ismerősöm, aki - miután elmesélte, hogy legutóbb két csajt vitt el a diszkóból "kocsikázni" - kijelentette, hogy szűz lányt akar feleségül venni. Kérdem én:
1. milyen jogon várja el ez a bioszexet folytató vérmacsó, hogy a leendő neje CSAK NEKI tartogassa magát?
2. mégis, honnan szed ilyet? Egyik napról a másikra, lelki gyakorlatra kezd járni? A XXI. században élünk, kéremszépen... :P
A topiktéma egyébként érdekes. Sok olyan álszent "vallásos" lányt ismerek, aki intenzív szexuális tevékenységet végez anélkül, hogy lehetőséget adna a szűzhártyája átszakítására. Ennél nagyobb képmutatás nincs.
Az orális szex is szex, úgyhogy, aki naponta leszopja a szintén "tiszta erkölcsű" élete párját, az akkor sem szűz, ha még tökéletes épségben van a szűzhártyája.
Véleményemet creatine-nak egyszer már sikerült kicsiszoltan megfogalmaznia. Utólagos engedelmeddel ideloptam:
"Sokkal inkabb szuz az aki nulla pettingtapasztalattal egy egyalakalmas dologban elvesziti, mint az akinek mar komoly pettingtapasztalatai vannak behatolo erintkezes nelkul." (Szüzesség 20-on felül)
Hát erről is sokat beszélgettem az exbarátnőimmel és egybehangzó véleményük szerint ők mindíg addíg tekintették magukat szűznek, amíg egy férfi a péniszével nem hatolt be. Az orális szex, az ujjazás és egyéb nyalángságok kipróbálása számukra nem jelentette a szüzesség elvételét. Ismertem olyan lányt akinek a popsijában elöbb volt pénisz mint a puncijában. Ő is szűznek tartotta magát az első normál szeretkezésig.
Hmm. Azt hiszem revidiálnom kell egy kicsit nézeteimet, vagyis inkább újra meg kell fogalmaznom őket.
Ha az érzelmek megvannak, akkor természetesen nem számítanak ilyen dolgok, belemegyek. Inkább mondanám azt, hogy jobbnak tartom, ha valamelyik fél tapasztaltabb (igen, itt most nem csak a lány szüzességének elvesztéséről beszélek). Kivételes esetektől és "tehetségektől" :-)) eltekintve jobban jár a szüzességét elvesztő, hiszen a partner irányítani tudja, rávezeti a valószínűleg megfelelő útra, kicsit enged igényeiből, hogy a kezdőnek ne vele kelljen egy darabid törődnie, hanem először magára koncentrálhasson, megszokhassa a dolgot, míg két kezdőnek nehezebb ezt az utat megtalálnia.
"Tudom, hogy nem igy érted, de azért ki kellene találni valami más kifejezést erre."
Igy szólt a válaszom. Bocs, ha nem fogalmaztam elég pontosan, nem a válaszoddal van gondom, csak könnyen félreérthető a kifejezés, azért javasoltam valami másnak a használatát.
Kiran, nálad az igazság.
A technika fontos, de sosem pótolhatja az érzelmeket. Ha a fiú és a lány szeretik egymást, és mindketten akarják, hogy megtörténjen, akkor biztos, hogy az esetleges ügyetlenség vagy tapasztalatlanság nem fog fájdalmat okozni, hiszen az odafigyelés, a gyengédség, a bensoségesség varázsa teszi széppé az együttlétet.
Abban is igazad van, hogy konkrét tapasztalat nélkül is van egyfajta szexuális "a priori" kultúra, amely átsegít az ismeretlen helyzeteken :)
Furcsa, hogy mennyire elterjedt az a nézet, hogy a lányok szüzességét egy tapasztalt férfinak kell elvennie. Azt gondolom, hogy ez az esemény sokkal inkább érzelmi, mint fizikai odaadás, tehát a tapsztalatnak sokkal kevesebb szerep jut, mint a bizalomnak, az emocionális érettségnek.
Először is sajnálom, hogy ilyen kisebb vita alakult ki Lisette pontatlan megfogalmazása miatt. Én sem tartom a lelki tisztaság elvesztésének. Sőt! Igazából ezzel akár méginkább tisztázhatjuk is. Egyetértek pipikével. Az érintetlen szebb és helyénvalóbb szó erre.
Érdekes témának tartom azt, ami egy kicsit elülni látszik. Ez pedig a férfiak/fiúk (kinek hogy) érintetlenségének megszűnése. Mit jelent ez. Szerintem ez legalább olyan tág fogalom, de inkább tágabb, mint amit a lányoknál/nőknél írhatunk körbe. Az, amit mindenki annak tart, gondolom természetesen a partnerbe való behatolás. Aki egy kicsit kritikusabb, az talán abban is definiálhatja már ezt a lépést, ha a partner izgatására élt át orgazmust. Technikailag inkább előbbit, míg érzelmileg utóbbit tartom annak. Szubjektív véleményem szerint a kettő között kellene valahol meghúzni ezt a határt, bár a kettő között tulajdonképpen nem nagyon vannak lépcsőfokok.
A lányok szüzességének elvesztéséhez abban a tekintetben nincs új mondanivalóm, hogy a mikéntjét firtassam. Azt jegyezném meg csak ezzel kapcsolatban, hogy nagy felelősséggel jár tulajdonképpen az, ha egy férfi első szexuális tapasztalatokat jelent egy lány/nő életében. Ha nekem most ilyen kérdést szegeznének, akkor elsősorban magánéleti okokból lenne nemleges a válaszom. Ha ez az ok sajnos nem volna, akkor azért lenne nemleges, mert a felelősséget ugyan felvállalnám, de csak akkor ha nagyon tapasztalt lennék. Márpedig ezt nem mondhatom el magamról. És természetesen megtiszteltetve érezném magam ezzel a kéréssel, ha az érzelmi alapon is nyugszik.
Jól beszélsz :-))
Csak ez a "lelki tisztaság"... Akkor aki nem szűz, az "tisztátalan"? Vagyis ha nem vagy szűz, akkor bűnt követtél el?
Tudom, hogy nem igy érted, de azért ki kellene találni valami más kifejezést erre.
Én maradok az eredeti véleményemnél: a szűzhártya csak orvosi szempontból határozza meg a szüzességet. Nagyon örülök, hogy feldobtad a témát, mert eddig senkinek sem jutott eszébe.
A te eseted nagyon jó példa. Hiába van meg a szűzhártya, attól a szüzesség már oda. És nem azért, mert oda a "lelki tisztaság" (ez már idejemúlt felfogás), hanem mert a szüzesség érintetlenséget jelent. Ezt a lelki tisztaság dolgot régen találták ki a szüzesség "népszerüsitésére" (gondolom az egyház).
