Keresés

Részletes keresés

enakivagyok2 Creative Commons License 2019.06.13 0 0 58309

"Többen jönnek szembe, nekik gratulálunk. Ők viszont…"

Hát, fordítva sem volt jobb a helyzet. Én az első vonathoz sétáltam ki, azon a szakaszon kb 30-an jöttek szembe. Azok közül úgy 3-an gratuláltak nekem, én viszont, a legtöbben viszont rá se bagóztak, hogy én előlegeztem meg nekik a gratulációt. 

Előzmény: mancocka (58290)
asciimo Creative Commons License 2019.06.12 0 1 58308

K100 - 2019 - "Negativ Split"

Elöljáróban arról, mi is az a negatív Split: Ha egy (futó)versenyen a táv elsö felét több idö alatt teljesítjük, mint a második felét (azaz gyorsulunk a második félre).
Nem igazán terveztem ezt a Kinizsire, meg hát ez akkor jó dolog, ha az ember fut, és mindenfajta mágikus idöterveket szeretne teljesíteni, nem pedig a szintidövel harcol a teljesítésért...

Minden évben kipróbálok új dolgokat, idén egy osztrák kollégámat, Thomast beszéltem rá az indulásra. Nagyon komolyan vette a készülést, a heyi tiroli térképboltba még Pilis térképet is hozatott, hogy elöre tanulmányozza az útvonalat.
A másik nagy újdonság az volt, hogy sok év után sikerült megszervezni, hogy a gyermekeim megnézzék maguknak a Kinizsit, növérem Mogyira és Bányahegyre hozta ki öket. Aztán ugy alakult, hogy a célba is eljöttek, de ne szaladjunk elöre.

Pénteken autóztam Magyarországra, igy a kidepozás kimaradt. Újpesten aludtam a régi lakásunkon, Thomas pedig a Királyok útja legvégén, az OTP hotelben foglalt szállást. Mint kiderült, több Kinizsis résztvevö is aludt a hotelben.Mivel a vacsora kimaradt pénteken, ezért este 10kor még elmentünk keresni valami harapnivalót, Békás szélén találtunk egy Gyros-ost, akik még zárás elött utolsóként kiszolgáltak minket.
Thomast visszavittem a hotelbe, én meg mentem Újpestre. fél egykor kerültem ágyba, jó késön, de volt már rosszabb is, gondoltam magamban.

Hajnalban kelés, és irány Békás. Ahogy az utcából kifordultam, két gyanúsan Kinizsizönek kinézö egyént láttam, megszólitottam öket, és miután kiderült, hogy jól tippeltem, beszálltak, és elvittem öket Békásra.
Én elugrottam Thomasért, és már 6 elött leparkoltam az Iszinik céljához. Meglepetten vettem észre, hogy pár ember itt az oldalsó bejáratnál gyülekezik, aztán kiderült, hogy már itt van a rajt, nem a föbejáratnál.
Persze ez már pár éve igy van, csak én az utóbbi években mindig elöneveztem. Beálltunk a sorba, kb. 20. helyen, nyugodtan reggelizni kezdtem, összepakolásztam a cuccom. Nevezés rendben ment, aztán rendeztük sorainkat, minden estére való cuccot kaját beraktuk a kocsiba, ahonnan növérem majd a második kulcsot használva kiveszi és hozza Mogyira. Volt itt 6db mobilWC is, gondoltam könnyitek magamon, annyival kevesebbet kell cipelni. :) Mondjuk idén sikerült valamennyit április-májusban lefogyni, de még mindig messze vagyok az ideálistól. Érdekes közjáték : volt 6 mobil WC, ebböl 2 férfi, 2 nöi, 2 vegyes. Elöttem 2 lány állt sorba, beszélgettünk arról, hogy a nöi vagy a férfi mellékhelységek tiszták.
Ök meg voltak róla gyözödve, hogy a férfi az jobb, én viszont úgy képzeltem, hogy nöinek kell kulturáltabban kinéznie. Erre kijön a vegyesböl egy srác, és már indulna az elöttem levö lány befelé, mire mondja a srác hogy lányoknak nem ajánlja, mert ez a WC aztán kész, "teljesen körbe van izélve". A lányok igy elöreengednek, veszek egy mély levegöt - vajon mi az a körbeizélve? - és belépek. Mint kiderült, a WC peremén körbe tényleg voltak pisifoltok, de nem tudom a csoka azt gondolta, hogy a lányok egy nyilvános WC-n, meg ilyen fesztiválos mobilWC-ken tényleg leülnek a WC-deszkára? 

 

Dolgom végeztével átsétáltunk a Rajthoz, ott még találkoztam Rushboy-jal, Zsefivel, és 7:15kor elindultunk.

Thomas-szal azt beszéltük meg, hogy ha sikerül akkor Dorogig együtt maradunk, onnantól mindenki mehet a tempójában. Kevélyre felfelé már utól is ért Oczal, váltottunk pár szót, aztán ment is tovább. Thomasnak sokat meséltem a különbözö helyekröl, és amugy is sokat beszélgettünk. Akik elözni próbáltak, azok nagy többségben már németül szóltak hogy "entschuldigung", ezen aztán Thomas nagyon meglepödött, meg volt gyözödve, hogy mi magyarok nagyon jól beszélünk németül. Kevélyre szép nyugodtan mentünk fel, odafent megmondtam neki pár hegy nevét (kicsit furcsa volt a Hosszú-hegyet "Lange SPitze" vagy "Lange Berg" szavakkal elmondani) és mentünk tovább. Az ösvények nagyon tetszettek neki, föként a benött részek, mondta hogy tisztára egy dzsungelben érzi magát. Lefelé aztán jött a sár. Kicsit aggódtam Thomasért, mert Tirolban nem nagyon találkozni ilyen saras utakkal, de hamar kiderült, hogy a sok sielés és túrasí megedzette már, és könnyedén csúsztunk lefelé.
Csobánkai nyereg elött vette észre hogy az ivózsákból nem tud vizet/gyümölcslevet szívni, igy aztán letértünk a temetöhöz vizet tölteni. Rájöttem, hogy reggel rostos narancslevet töltött bele, és a rostok eltömitették a csutorát.  Kis szervizelés után mentünk tovább, hamarosan már a Zöld jelzésen emelkedtünk. Sokakat mi hagytunk le, de olyanok is voltak, aki mellettünk mentek el. "Jó szokásomhoz" híven, mindig elöre mondtam, hogy mennyi van még hátra a következö elágazásig,
meg milyen emelkedö jön, stb. Odafent Sztancsik Gyuri és az ellenörzöpont helyett Rakk Gyula fogadott. Neki örültem, és be is álltunk fotózkodni. Azt nem igazán értettem, hogy az ellenörzöpont miért nem itt van. Sztancsik Gyuri szerint
a Cerbona reklámponthoz akarták közel tenni. Kicsit furcsa volt, na de mindegy, megállás nélkül legurultunk a müutig, ahol aztán felkészitettem Thomast hogy milyen emelkedö jön. A sorompóig együtt mentünk, onnantól meglépett. Elöször csak
2-3 ember volt közöttünk, de itt elkezdtem lassulni (kicsit tudatosan, nem akartam maximum pulzuson tolni) és egy idö után már nem láttam, a szerpentin elsö kanyarjánál már nem láttam szembejönni. Tomiwalkert itt elöztem meg, amennyit én lefogytam, Ö annyit
szedett fel, de mint kiderült szerencsére ez nem hátráltatta abban hogy teljesitsen.
Fent a szerpentin tetején Sissyt hagytam le, majd nem sokkal késöbb Szilitsán Jani üldögélt - várt az asszonyra... Szerettem volna utólérni Thomast, de már nem is nagyon láttam, kocogni nem sok kedvem volt, inkább azon gondolkodtam magamban, hogy jo lenne
még a Pilis-nyereg elött könnyiteni magamon, valahogy enni kéne, de ha teljesen telitettnek érzem magam, ugy nem megy. A Z-P+ elágazásnál félrevonultam, és elhessegettem a versenyszellemet, hogy amig én félreállok, hányan hagynak le..
Pilis nyeregig útba igazítottam egy 25-ös résztvevöt, megint csak rám tört az irígység. Ö már mindjárt célban van, és már a hazautat tervezi.. Legurultam a nyeregig, találkoztam Thomassal, és leültem pihenni kicsit. Egy fél mannert birtam megenni
nagy nehezen, betöltöttem egy Cappy-t az ivotartályba, ittam kis vizet, és ujra nekiindultunk. Innen sokat mentünk együtt, csak egy hosszu telefonálás szakitotta félbe a beszélgetésünket - ugyanis éppen lakáskiadásban vagyok, és
egy érdeklödövel kellett idöpontot egyeztetnem. Amúgy sosem veszem fel a telefont Kinizsi közben de most emiatt a lakáskiadás miatt kötelezö volt. Kesztölc felé a gurulás elött felhuztam a térdvédöket, idé is sokat segített, nem fájt a térdem még
95-nél sem.
Elöször a levendulásokat érjük el. Úgy látszik beindult az üzlet. Idén nem volt fix ár, csak egy adomány-üveg, ahova mindenki tehetett be pénzt. Ezáltal az adóhatóság és a számlakötelezetttség is el van intézve :)
Hotdogmen is kint van, nála úgy látszik leállt az üzlet. Panaszkodik is, de talán jövöre talál jobb helyet magának. Még igy is boldog lehet minden boltos aki a Kinizsin árul valamit, hogy Kovalik Banndi bácsi nem kér részesedést. Képzelem, ha a Sziget
fesztivál idején a K-Híd bejáró elött csinálnék egy kis lacikonyhát, meddig türnének meg engem.
Kesztölcröl hamar átérünk Dorogra, itt valahogy elöbukik Thomasból a nyugat európai, és azt mondja, hogy ne haragudjak, de Ö igaziból nem szeretne ebben a városban élni. Pedig ez még egy jobb utca Dorogon, söt, magyar viszonyokhoz képest sok rendezett
házat látni. A templom után balra, majd bemegyünk a CBA-ba. Lecsapok egy üveg hütött szénsavmentes vízre, majd leülünk az árnyékba rendezni a sorainkat, pont Oszkár mellé. Ahogy leülök, meglátom hogy nem kisebb híresség áll elöttem, mint Ispi, alias
Ispánki Zoltán, aki a Kinizsinek sok éven át volt a rekordere 9:35-ös idejével, és régen ezt mindig közölték a programfüzetben. Feleségével jött kisérni valakit, de csak Dorogig, úgyhogy már nyugodtan diskurálgat. Ahogy ott állt elöttem, teljesen
öszintén rácsodálkoztam a szabóizom mag a vádli kidolgozottságára, meg is jegyeztem hangosan. Kicsit csodálkozott, de aztán megmagyaráztam, hogy orvosok gyereke vagyok, másként nézek az izmokra...

Továbbindultuk Dorogról, a szokásos temetös mosakodást nem akartam kihagyni. Idénre lecserélték a szétcsúszott betonkerítést, nagyon kulturáltul néz igy ki a temetö. A ravatolózónál Thomas kihasználta volna a kulturált WC adta elönyöket, de sajnos
csak 200-as érménk volt, és 100-as érme kell a belépéshez. Na de sebaj, a viz ingyen van, lemosakodtam, és elindultunk, jöjjön aminek jönnie kell. Érdekes módon, a Kevélyröl lefele még sártenger volt, itt meg már porzott az út. Itt megbeszéltük
Thomas-szal, hogy növérem 50-nél vár minket, odáig menjen ahogy csak tud, én lassabb leszek. Ez a megbeszélés kicsit félrecsuszott, németül szo szerint "50-nél, a faluban" volt a megbeszélés.
A mészbánya bejáratánál még szokatlanul egyben voltam, de ahogy az lenni szokott, Belányi telepnél már kezdett elhagyni az ERÖ. A villanyvezetékig csak egy egyszer álltam meg 2 percre "fújni egyet", de a Kis-Gete emelkedöjét se bírtam ki
pihenö nélkül. Mondjuk legalább nem görcsölt a lábam. CSak hát odalent Dorogon még reménykedtem, hogy rápihentem kellöképp, tehát jol kell menjen a Gete. Hát nem. Fent az ellenörzöpont nem a keresztnél, hanem kicsit elöbb.
A szokott helyre leülök, teletömöm magam gumicukorral, hogy legyen eröm minél gyorsabban átjutni Mogyira. Felhivom növéremet, hogy nem kell sietni, az elöre saccolt 5-re nem leszek/leszünk Mogyoroson, Thomas csak fél hatra,
én kb. hatra. Ez már itt a Gete tetején se tünik reálisnak, csak ha valami szuper tempót varázsolnék elö, mondjuk úgy kéne mennem , mint a rekordom idején a Terep Százason. Én voltam az egyáltalán? Sokszor elcsodálkozok ezen. Hogy csináltam
meg a Kinizsit 15:01 alatt? Na de mindegy ne keseregjünk azon hogy elmúlt a múlt, mert hát az a dolga, nem? Megtervezem hogy lekocogok a vízesésig, aztán apró léptekkel fel a löszfalon, majd nem sietve de pihenö nélkül át a Hegyeskön.
Ebböl a lekocogás sikerült, a többi nem. A löszfal közepén Petrovics Nándi után öt lépéssel álltam félre eröt gyüjteni. Aztán amikor végre fent voltam a szántóföldön, már csak árnyékot kerestem, hogy hova feküdjek. Nem akarok pihenni, csak menni
elöre, könyörtelenül. Ismételgetem magamban, de nm tudom senkinek a ritmusát felvenni, aki lehagy, pedig sokan mennek el. Úgy látszik pihennem kell megint. Árnyékot keresek a szememmel, a szántóföld végén magasles látszik az jó lesz.
De odáig is el kell jutni, és ez nehéz. A lábamat alig emelem. Iszonytató fáradtság vesz rajtam eröt, és a frissen zöldellö fü hivogatása az erösebb. Letérdelek és eldölök. Még a zsákomat se veszem le, csak úgy maradok. Nem akartam itt pihenni,
pláne nem a napon, de úgy éreztem, ha nem fekszem le kontrolláltan, akkor elájulok, és akkor arra dölök amerre sikerül, nem arra amerre akarok...
Behunyom a szemem, és elalszom. Tíz perc mulva kényelmetlen a fekvés, és felkönyökölve nézem az embereket. Megkérdek mindenkit, hogy nincs-e nála szölöcukor. A negyedik ember egy zselés gyümölcscukrot ad, ezt bedobom, iszok rá, majd nekiindulok.
Hegyeskö gond nélkül menne, de közben szól a telefonom, Thomas keres, és elmondja, hogy már kifelé, felfelé tart a faluból, és nem látta se az 50-es ellenörzöpontot, se a növéremet. Gyorsan kapcsolok, persze hiszen nem mondtam neki hogy mogyoróson
le kell térni a K jelzésröl, és el kell menni a pecsétért a kocsmába. Elmagyarázoom neki, hogy forduljon vissza, és menjen le a legalsó pontra, ahol egy tér van és egy kút. (A brunnen szót használtam, sajnos a kék nyomóskútnak nincs német megfelelöje)
Én közben jöövök lefelé a Hegysköröl, de nem tudok jól haladni, újra és újra csörög a telefon, Thomas keres, minden egyes hívásnál egyre zavartabb. Mondja hogy már lent vant, és a többiek mind felfelé küldik, de mondom hogy ne hggyen nekik, addig ne hagyja
el a falut, amig nincs meg a pecset. Megtanitom neki telefonon a "kocsma" szot, ezt kell kérdezze mindenkitöl. Elmondom, hogy le kell térni a K jelzésröl, autók mindefelé, ott lesz a növérem is. Növéremet is hivom hogy "helyzet van", Thomas tulment Mogyin
és küldje fel a gyerekeket K jelzésen nekik jobbra, onnan jön majd szembe Thomas. (a gyerekek ismerik Thomast, és amúgy is valószínüleg ök tudnak a Mogyorósbányán tartózkodó személyek közül a legjobban Tiroliul..)
Thomas közben ujra hív, hogy neki tökmindegy a pecsét, Ö nem a kitüzöért csinálja, hanem magának, de aztán rájön, hogy a pulóvere és a lámpája növérem kocsijában van.
Már keresztezem a Tokodi pincék elötti müutat, amikor az izgalom tetöfokán egyszer csak szembejön Thomas. Ekkor esett le, hogy Ö a Tokodi pincéket nézte "falunak", illetve szó szerint "településnek". Itt nem volt pecsét, és már fent járt a Kösziklán,
ahonnan visszafordítottam. Voltak depósautók, volt kút, minden egyezett azzal amit mondtam Mogyorósról. A "kocsma" szót megértették, és a borpincék egyikébe vezették be... Örültünk egymásnak, de ezzel a közjátékkal is eltelt negyed óra.
Fel a Kösziklára már nem kellett pihenö, és együtt gurultunk le Mogyira, ahol a növérem és persze a gyerekek már nagyon vártak. A pecsétet 7:11kor kaptuk meg, ami 11:56os idöt jelent, de még csak ekkor ültünk le enni, pihenni.
Tudtam hogy nagy bajban vagyok, innen gyorsulni kell. Ráadásul ez volt az elsö év, hogy a gyerekeim eljöttek megnézni a Kinizsit, hát idén nem adhatom fel. De mit fogok csinálni? Abban reménykedtem, hogy megint csak az energia fogyott el, és
ahogy jön az este, megint magamhoz térek, és tudok gyorsulni. Gyorsan lapátolom a zöldéglevest, amennyit meghagyok, arra valósággal rárepül a fiam, mondván Ö nagyon éhes. Állítólag ebédre is borsóleves volt de akkor nem akart ilyet enni,
mégiscsak a Kakukkban jobban ízlik az étel mit odahaza :) Leragasztottam a combomat megint, egy két apróbb kidörzsölésem volt csak, inkább az elövigyázatosság motivált. Felszerelkezünk a második felére, fejlámpa + pulóver betárazva,
és nekiindulunk a K jelzésnek. Ránézek az órámra, 12:25-tel indulunk el, este 3/4 8kor. Tehát a teljesítéshez negatív split KELL. Hát ez "szuper". A faluból kifelé már alig van ember, nem is tudom voltam-e már ilyen késön ezen a részen.
Thomas gyorsan meglép, nagyon jól mennek neki az emelkedök, hiába, ha valaki 50 éve túrázik az Alpokban, azon nem fognak ki a Gerecse emelkedöi. Azon gondolkodom felfelé, hogy hogyan fogom feldolgozni azt az érzést, hogy nem sikerül beérnem idöben.
Arra jutok magamban, hogy ezen majd ráérek Tatán gondolkodni, ha tényleg nem érek be idöben. Addig mindent meg kell tegyek azért hogy haladjak. Iszok egy kicsit, lenyomok egy gélt, és az egyenesen kocogni kezdek. Feljövök Thomasra, mutatom neki a balost,
majd a jobbost, fel az Öreg-köhöz. Ahogy gondoltam, itt megint lehagyott, de nem foglalkoztam vele, csak azzal, hogy egy folyamatos tempoval pihenö nélkül felmenjek. Közben kiszámoltam, hogy Mogyiról 1 óra alatt Pélin tudok lenni, onnan 1 óra nagyjából a
Bika-völgy. Hotdogot megeszem menet közben, és onnan megint 1 óra Pusztamarót. Ha sikerül összekaparni magamat, akkor bö 1 óra alatt átérek Bányahegyre, azaz éjfélre ott tudok lenni.
Már csak a Bányahegyi pihenöt kell leröviditeni, és minden oké lesz. Az elmúlt évek küzdelmeiböl emlékszem, hogy Bányhegyröl éjfélkor kell továbbindulni, ha reggel 6:45re célba akarok érni. De idén elég fél órával késöbb, hiszen 7:15kor indultunk!!!
Hohó ez jó hír, akkor mégiscsak meg tudom csinálni! Közben felérek az Öreg-köhöz, rengetegen táboroznak itt, kicsit irígylem öket. Tábortüz, nyugis beszélgetés, üldögélés - na de ez nem az én programom, nagyon nem. Nekem nyomni kell.
Kifújom a tüdömböl az összes elhasznált levegöt, beszívok jó sok friss oxigént. Nekem innen le kell futnom!!! Kiadom a parancsot a lábaimnak, nem érdekel a panaszkodás, most az lesz amit én mondok. Indul a futás és kész. Elkezdek kocogni, és müködik!!
Nyúlnak a léptek, egyre jobb, egyre inkább futásnak lehet hivni, ez már nem kocogás. És megint elönt az az érzés, ami már annyiszor a Kinizsiken. Ez szuper, megy ez nekem, olyan tempóban megyek le, hogy Németh CSabi (a Kinizsi rekordere) is csak a
hátamat látná! Azt érzem, hogy könnyedén erölködés nélkül futok elönt a boldogság. Kijön belölem a düh, a fruszträltsäg hogy nem sikerül. Örömömben megintcsak ordítok egy hatalmasat, még egy káromkodás is belefér, úgysincs körülöttem sok ember.
Kicsit lejjebb volt egy túratárs, azt hitte valami bajom van, de rögtön utólértem és megnyugtattam. Ugyanaz az érzésem volt, mint pár éve Bika-völgy elött, vagy egy csomószor már a Kösziklán, vagy amikor a sötétedéssel futottam versenyt a Sandl-hársnál.
Kocogtam majdnem a forrásig, ahol aztán lenyugodtam, ittam egy fél liter vizet meg toltam egy gélt. Visszatért az életkedvem, Kovalik Bandi bácsi jött szembe, pár pillanat múlva már a müuton vagyok, haladunk felfelé. Sikerült 40 perc alatt
átérjek Mogyiról, ez nagyon jó. Elhatározom, hogy megnyomom ahogy csak tudom Bika-völgyig, hogy tudjak ott pihenni és hotdogot enni. Jobb az emésztésnek, ha nem menet közben eszek.
Balra be, valaki jön szembe. Feladta. Nem irigylem hogy mehet haza (mintahogy a feladókat szoktam irígyelni amikor gyenge vagyok) , inkább sajnálom. Az erdöbe érve lámpa kell már, de nem idegeskedek rajta.
Pár éve még zavart meg ideges voltam, hogy Pusztamarótra nem értem el világosban, aztán már Bika-völgyben is lámpa kellett, most meg már Péli után. De most tényleg nem zavar, a rögtönzött idötervemhez képest jó vagyok, és jól is haladok.
Gyorsan átlendülök a dombon, közben sorban hagyom le az embereket. Legurulok a müuthoz, itt érem be Thomast újra. Eszünk egy-egy hotdogot, nem maradunk sokat, megyünk is tovább. Az emelkedön Thomas megint meglép, de nem állok le, szépen a saját tempómban
megyek rendületlenül elöre. A hullámvasúton pihenés nélkül átjutok, fent a murvás úton balra, utólér 4 katona-jelölt. Még nem hivatásosok, de már military-felszerelésben tolják. Mutatom nekik az utat, de a Vaskapunál már le is hagynak, igaz
már szétszakadt a menetoszlop, egymástól 10-20 méterre vannak. Amikor elérjük az oldalvölgyet, és élesen jobbra kell fordulni, akkor látom hogy elöttem valaki bizonytalanul továbbmegy, de forgolódik, mint aki nem biztos a dolgában. Szólok neki, hogy jöjjön vissza,
majd látom, hogy mind a 4 katona továmment egyenesen. Csatárláncban megy elöre kiabálva az információ, hogy forduljanak vissza. Az újulatnál utólérnek, és megköszönik az útbaigazítást. Pár perc múlva Thomas ér mellém. Hát vele meg mi történt?
Mint kiderült, követett valakit, és feltünt neki hogy nincs K jelzés (elmagyaráztam neki elöre a magyar jelzésrendszert) de abban bizott hogy a többiek tudják az utat. Ekkor a mögötte jövö 4 katona kiabálta vissza öket. Nagyjából 700 métert tett rá az útra.
Nem volt dühös, inkább örült, hogy még idöben visszafordultak. Pusztamarótra lekocogok, lent bevárom Thomast, és veszek a büfében inni valami ICE-TEát. olyan jó cukros volt, hogy vettem gyorsan mégegyet.
Idöben nagyon szuperek vagyunk, megnyugodva indulunk neki az utolsó igazi emelkedönek. (Koldus utáni murva nekem nem igazi emelkedö, az egy szívás, olyan se-eleje-se-vége) Elmondom Thomasnak, hogy ahogy betont érez a talpa alatt, 50 méter múlva forduljon balra.
Nem is tévedt el, tudta tartani a helyes utat. Itt, a Vízválasztónál rengeteg kocsi volt, csodálkoztam hogy mi lehet itt. Késöbb a Kis-Gerecse oldalában 3 ember is jött velünk szembe, de nem voltam beszédes kedvemben, úgyhogy nem tudtam meg mit kerestek itt annyian?
Az emelkedö megintcsak jól ment, pihenö nélkül, egy konstans tempóban felmentem, odafent pedig gyors gyaloglást váltogattam kocogással. Sandl-hárstól már egyre több volt a kocogás, minden oké, egyedül a bal oldali belsö bokám fájdogál kicsit.
Ahol a Kháromszög keresztezi az utunkat, utólérem Thomast, mert kicsit elbizonytalanodott. Ugyanis K háromszög volt festve, de K sávjelzés nem. Együtt tettük meg az utat Bányahegyig, ahol már vártak minket a gyerekeim meg a növérem. Éjfél után pár perccel értünk ide.
Müködött az idöterv, nagyon jól éreztem magam. Sajnos a gulyás elfogyott, ezért ittam 3 teát meg ettem csokit, és ráküldtem egy sótablettát. Az eredeti terv az volt, hogy innentöl a gyerekek már hazamennek, de gyorsan rávettem a növéremet hogy menjen a célba,
mert - ez kicsit nyálasan hangzik - ez a Kinizsim az utóbbi 10 évem legnagyobb fordítása, legnagyobb élménye, és ezt a célbaérkezést meg szeretném osztani a gyerekekkel.
A szomszéd asztaltól kérdeznek valamit, hogy hol mi lesz még, aztán a szokásos kimerítö, részletes választ adom, így aztán megkérdezik hogy voltam már többször? Mondom ez a 19-dik.Hát a csóka hogy rámnézett, az hihetetlen volt. Mintha egy rózsaszin Egyszarvú repült el
volna elötte. Mellette üldögélö lány megkérdezte hogy miért indultam ennyiszer. Kijött belölem gyorsan a teljesen öszinte válasz: "fogalmam sincs" :)
Bányahegyröl jó állapotban indulok el, fél egy lehet, tehát számitásaim szerint pont idöben. Tehát a Mogyoróson meglévö minuszt ledolgoztuk. DE úgy érzem van bennem erö, és itt már egy csomószor kocogtam, ezért most is nekikezdek. Most Thomas marad le, a változatosság kedvéért.
Arra gondoltam, ha már negativ split, akkor legyen jó vaskosan negatív, meg hát jó lenne hamar túllenni az egészen. A Fábián-kö rendben megvan, majd a szántóföld végénél ér utól Thomas, innen együtt toljuk megint.
Vértestolnai müutnál csak átviharzunk, Thomast nem engedem elöremenni, amig be nem fordulunk balra. Aztán mehet, innentöl nagyjából egyenesen kell menni Koldusig. Oszkar ér mellém, tök jó látni, hogy retró cuccban is ilyen jól lehet haladni. Egyedül a lámpára panaszkodik,
mondjuk nem csoda. Nagyjából eseménytelenül telik az út koldusig, csak néha fáj a jobb bokám, a bal bokám már megnyugodott, gondolom a változatosság kedvéért panaszkodik most a jobb oldal :)
Koldust ugy számoltam régen, hogy 02:40kor kell elindulni innen, de most fél órával késöbb rajtoltam a szokásosnál, igy aztán 03:10-ig van idö. 02:50-re érek ide, meg vagyok nyugodva, még egy kis pihenö is belefér. nem akarok sokáig leülni, mert aztán nehéz elindulni.
egyrészröl a mozgás is olyan kockás, de föképp a motivációt nehéz megtalálni, hogy miért is kezdjek mozogni a fekvés és pihenés helyett.
Thomas még nem elég tapasztalt a fejlámpával, párszor még jól arcon világita nem tudom hány lumennel, de aztán nincs mit tenni, továbindulunk. Nem vagyok álmos se igazán, fáradt se, pihenö nélkül megyek fel a kisréti vh-ig, egyedül az unalom a probléma.
Nincs kivel beszélgetni, vészhelyzet sincs, tudom hogy nagyjából 23:30-as idövel beérkezek, még bö 3 óra. Szerencsére az "alkalmi túratárs" intézménye megment, utólérek valakit, akinek jó a tempója, innentöl együtt megyünk a Baji vh-ig. Bocsánat most
úgy hívják hogy Templomrom. Gyors pecsét, pont eddigre lett teljesen világos még a fák alatt is, a pontörök is lekapcsolják a lámpát. Szük 2 órám van, de általában 1:15 alatt célban vagyok innen.
Semmi kedvem nincs még 2 órát itt tökörészni, ezért gyors tempóra váltok, néha belekocogok. Föként a Szölöhegyen nyomom jó lefelé, sok embert hagyok itt állva. De mindegy, aki itt van, az már mind be fog érni.
A szántóföldet érem el, amikor hiv Thomas, hogy épp átért a vasúti sineken, várjon-e vagy sem. Mondom neki, nyugodtan menjen be a célba, mindjárt jövök én is. Bajon átkocogok, át a síneken, majd sima guri a célig.
Kint az udvaron már vártak a gyerekek, talán jobban örültek a teljesítésnek mint én.
Az hogy a 12:25-ös elsö felére rá tudok kontrázni egy 10:50-es második féllel, nem volt olyan egyértelmü, föleg Mogyoróson nem. Kicsit nagyképüen hangzik, de valahol Pélire lefelé futva, vagy inkább a Bika-völgybe megérkezve számomra
már elég egyértelmü volt, hogy sérülésnek kell történnie, hogy ne érjek be. Talán ez az a dolog, ami a többszörös teljesítés elönye. Elsöbálozóként nem lettem volna biztos a dolgomban.

A túra után elvittük Thomast a Tatabányai állomásra. A helyzet/körülmények semmit sem változtak tavalyhoz képest, még mindig olyan lepukkant az egész hely hogy jaaaj. Felmentem Thomassal a felüljáróra, csak hogy biztosan megtaláljon mindent.
Mutattam neki a Lipoti pékséget, ahol vehet az útra enni valamit. A sporttáskáját meg a hátizsákját letette az átjáróban a földre, és indult volna be a pékségbe. Kicsit meglepödtem, hogy most mégis ezt hogy gondolta, de aztán rájöttem,
hogy szegénykém egy Nyugat Europai álmos kisvárosból jön, és eszébe sem jutott hogy valaki ellopja a táskáját 5 perc alatt, amig bent vagyunk a pékségben. Ahogy én tavaly, Ö is rendben elérte a közvetlen vonatot Innsbruckba,
én pedig beültem a növérem autójába, és jót aludtam Békásig. Békásnál az autóm mellett 2 csoffadt túrázó kért bebikázási segítséget, égve maradt a lámpájuk, és lemerült a kocsi akkumlátora. Segítettünk, majd mindenki boldogan ment haza aludni.

 

Mostanra kipihentem a Kinizsit, meglett a 18. teljesítésem.

 

Jövöre újra jövök, 20. indulásom lesz a Kinizsi 40 jubileumi rendezésén.

 

asciimo Creative Commons License 2019.06.11 0 0 58307

A Szántói-nyereg pontja olyan nagy falat rendezés szempontjából, mint Bányahegy a Kinizsin. Kezdetben Sistergö csinálta, majd amikor Ö visszavonult, hála égnek jelentkezett Mancocka és fia,

és meg kell valljam, évröl évre jobban teljesítenek. Most ha hirtelen abbahagynák, nem is tudom hopp-hirtelen ki tudná átvenni..

 

Előzmény: oszkar00 (58306)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.07 0 0 58306
Nem tudtam, hogy ez a megoldás állandósult.
Előzmény: asciimo (58303)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.07 0 0 58305
Ja, hogy megint te vinnéd a Szántói-nyeregben a pontot.
Előzmény: mancocka (58304)
mancocka Creative Commons License 2019.06.07 0 0 58304

Szép lenne, de hát foglalt vagyok aznap! :)

A CSPI-n elgondolkodtam az utóbbi napokban...

Előzmény: oszkar00 (58302)
asciimo Creative Commons License 2019.06.07 0 0 58303

Ha Te kilövöd a Szantoi nyeregböl a tuti pontörömet, akkor agyoncsaplak. :)

 

Előzmény: oszkar00 (58302)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.07 0 0 58302
És egy Iszinik seprés a teljes távon? ;-)
Előzmény: mancocka (58301)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58301

Köszönöm!

 

Mint írtam, a 3. bukta után letettem róla. Aztán a változások hatására újra reálissá vált és tavaly megint beleálltam a földbe.

Akkor viszont már tudtam, hogy fizikálisan lehetséges, csak elrontottam.

 

Szakmai ártalom, hogy ha valamiről tudom, hogy meg lehet csinálni akkor addig csűröm, csavarom és faragom amíg működni nem kezd. :)

 

Széria? Nem tudom. Ez még túl friss és az előzetes buktasor miatt van is bennem egy kis  "Ez meg is van. Le lehet tenni." érzés.

Meglátjuk jövő tavasszal. :)

Előzmény: CsST (58298)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58300

Eredetileg én sem akartam vinni. Aztán mikor láttam az előző napi fotókat, akkor a Kis-Kevély oldalát ismerve jutottam arra a döntésre, hogy inkább viszem.

Aztán nem lett ár szükség. :)

Előzmény: asciimo (58297)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58299

Köszönöm!

Idő szempontjából nem is. Mogyin kellett egy kis lelki seggberúgás a fiamtól, hogy ott tovább lendüljek.

Onnan nem volt más hátra, mint előre. :)

Előzmény: asciimo (58296)
CsST Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58298

Szívből gratulálok én is, és örülök hogy pár korábbi (felkészülő) túrán, bejáráson ott lehettem :) 

 

Jó néhány dolgot adtam fel már életemben, olykor talán idejekorán (a Kinizsivel  ugye eddig még szerencsém volt), szóval tényleg nem tudom, hogy nekem mennyire lett volna kitartásom több kudarc után folytatni és újra és újra nekilendülni.

 

(Talán itt húzódik amúgy általában is az élet egyik nagy dilemmája, hogy hol van a határ az "ami nem megy, azt nem kell erőltetni" és a "gyakorlat teszi a mestert / addig csináld amíg nem sikerül" között, azaz adott szituációban melyik tanulságot bölcsebb levonni.)

 

Örülök hogy ez esetben az utóbbi volt a helyes válasz, és tényleg jó most már Téged is a Kinizsi Százas teljesítők táborán belül tudni, és bízom benne hogy ezzel egy Kinizsi sikerszéria veszi kezdetét :) 

Előzmény: mancocka (58290)
asciimo Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58297

Ja és még valami.

Sose értettem, miért cipel valali botot, ha nem használja. nem csak a sár, hanem a térdvédelem miatt is. Most már kezdem érteni.

Igaziból olyan vagy a bottal, mint én a kajával. Ott van nálam, de nincs kedvem elövenni, mindig sietni akarok, és aztán Dorogon elfogy az erö, és csodálkozom, miért vagyok TEtü lassú a Getére felfelé

 

Előzmény: mancocka (58295)
asciimo Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58296

Hatalmas Gratula!!

 

Példaképe lehetsz pár embernek, SK-val egyetemben.

Beszámolód alapján egész sima teljesítésnek tünik, mintha egy pillanatra se lenne kérdéses a teljesítés.

 

 

Előzmény: mancocka (58295)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58295

Köszönöm!

Végig. Az elején még nem volt annyira szétgyalogolva a saras rész, hogy elő kelljen venni.

A végén, meg már nem volt kedvem/szuflám levenni. :)

Előzmény: olahtamas (58294)
olahtamas Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58294

Le a kalappal!

Kár, hogy túl sűrű volt a programom és kihagytam a Fanyűvőt, hogy személyesen is gratuláljak!

Igazán szép menet volt, beírtad magad a Kinizsi100-as legnagyobb küzdőinek a névsorába :)

A botod végig a zsákon lógott és nem is használtad? :O

Előzmény: mancocka (58290)
mancocka Creative Commons License 2019.06.06 0 0 58293

Köszönöm.

Semmi, max. annyi, hogy esténként írtam és ilyenkor előfordulnak a helyesírásomban anomáliák. :)

Előzmény: tomiwalker (58292)
tomiwalker Creative Commons License 2019.06.05 0 0 58292

Gratulálok mégegyszer!

Azt látom, hogy a helységneveket sokszor kisbetüvel írod, de a hideg sört végig nagy betüvel. Ennek van valami speciális oka?

Előzmény: mancocka (58290)
tomiwalker Creative Commons License 2019.06.05 0 0 58291

Akkor ő egy jó példa, hogy valakinek érdemes műtetni a gerincét!

Előzmény: Ermak (58280)
mancocka Creative Commons License 2019.06.05 0 1 58290

Fogadjátok szeretettel kissé bő lére sikeredett beszámolómat!

 

Kinizsi 100 beszámoló (2019)

“Úgy kerek, ha én nyerek!” / “Bármi lesz is!”

 

Előzmények:

 

A közel harminc évnyi irodai munkának, szorgos evésnek, és a genetikai örökségemnek hála két évvel ezelőttre rám is igaz lett az alábbi vicc:

“Régen minden könnyebb volt! Én is!”

 

Sokkal. Ekkor a mérleg 128,6 kg-ot, a labor sok keresztet mutatott.

A romló egészségem egyik jelzése volt a 2017-es Őrség 30 féltávos feladása is.

Ekkorra begyűjtöttem két K40 kitűzőt, és 3 K100 buktát (Tokod, Mogyi, Kesztölc).

Letettem róla, hogy valaha legyen K100 jelvényem.

 

A dokinénim elém rakta a diabéteszes diétás füzetet, és én azon az estén már az új étrend szerint vacsoráztam. Elkezdtek leolvadni a kilók, a labor leletek pedig rohamosan javultak.

Felvetette azt is, hogy a súlyom csökkenésével kezdjek futni. Mondtam neki, hogy az nekem nem megy. 50 méter után elfogy a levegőm és csak vánszorgok.

Beutalt a körzetes tüdőgondozóba. Itt ért a következő meglepetés.

Amit sejtettem, a gyermekkori tüdő problémámnak maradt egy nyoma. Hörgőzárlatnak hívják.

Erre kaptam “pipát”.

2018 január. BUÉK 20 “pipával”. A döbbenet. A Hármashatáhegy ilyen alacsony?

Szabad tüdővel ilyen túrázni? Lehet úgy is hegyet mászni, hogy az ember nem az életéért küzd?

 

Vérkör TT, Gerecse 50 pipa!

Akkor uccu neki a K100-nak! Most már ennek is mennie kell.

 

Nem ment. Az eleje hosszú hegyig klassz volt. Ott jött némi görcs, illetve, hogy enni kéne. De vitt a lendület. Aztán a László-kupjához már csak vánszorgás. Ott lerogytam enni. Nehezen ment le. És későn. Folyamatosan lassulva, a beszűkült gyomrommal küzdve eltámolyogtam a Gete tetejéig, ahol is utolért a seprű. Fini!

Keserű pirula morzsolgatása le tokodig. Ezt elszúrtam.

 

Egy év tanulás, mikor mit egyek. Mikor lassú, mikor gyors szénhidrátot. Milyen sűrűséggel…

 

Vérkör TT, Gerecse 50  (8 óra 35 perc alatt!) pipa!

 

Jöhet az idei K100!

 

Április 1 hajnal regisztráció. Ok.

Orvosi igazolás. Ok.

Nevezés multiNavigátor Terepfutók boltja. Ok.

Rajtszám 1316

Felszerelés összerakva, “taxi” megrendelve, K100 videókkal elme hangolva.

 

Reggel a sógorom - áldassék a neve ! - szállít a rajtba. (+1 óra alvás) és  kb. 6:05 kor kiszállok a suli melletti parkolóban.

A suli hátsó bejáratánál már szépen növekszik a sor. Elmellőzöm, Irány a rajt!

 

Az utca elején irányító tábla, a hátam mögé mutatja a nevezést, balra a rajtot.

Befordulok, néhány lépés után szemembe ötlik a Vadász kiskocsma. (Helló BATIK idén merre jártok?) Itt egy kis csapat érdeklődik az iskola megközelítéséről. Útba igazítom őket.

S kanyar és máris a rajt helyszínén vagyok. Az asztalok még összehajtva, a hosszabítók feltekerve. Néhány lelkes túratárs már ott lebzsel. Többek között Nánási Ottó, mellé ülök le.

Beszélgetünk, aztán amikor elkezdik összerakni a pontot, akkor beállunk a sorba. Egyre több ismerős érkezik. Pl. Sztankó Bea, akivel az elmúlt napokban többször cseteltünk K100 témában a facebook-on, vagy Szabó Mária alias Marika, aki új motivációt kapott, hogy idén is belevágjon.

 

0 km Békásmegyer 06:45

 

Megkapom a rajt pecsétet, elhangzik a csippanás. Rajt!

Nyakamba veszem a lábam és nekiiramodom a majd 100 kilóméternek. Hogy a szétázott pilisben minél jobb útviszonyokat találjak a menet elejében kell haladnom.

Köszönök Marikának, majd trappolok tovább a Kőbánya, majd az Árok utcán.

Innen a szokott útvonalon hamar elérem az Ürömi utat, majd a tanya mellett irány a kőbánya kanyarja. Ezen a szakaszon zömmel a túrákon magamban csak gazellának, zergének, netán fürge lábú nyúlnak becézett túrázók vesznek körül, hagynak le.

A Nagy-Kevély csúcsát elérve elengedek egy hangos “‘O sole mio”-t, ami elnyeri a mögöttem jövő túratársnő tetszését.

A Kevély-nyergi ereszkedés eseménytelenül telik, majd jön a Kis-Kevély - szinte mindig - csúszós de most kifejezetten saras-dagonyás oldala a csobánkai-nyereg felé.

Többször megjegyezzük, hogy ez a szakasz embertelen lesz a mezőny közepe-vége felé ideérkezőknek.

Szerencsésen túlesünk rajta, és máris a napsütötte csobánkai panoráma kényeztet minket. Most még hűvös van. Jól esik a trappolás.

Ideje az első szendvicsnek. Elő is halászom, közben megállapítom, hogy már most szép számú depós kocsi dekkol a nyeregben.

A szendvics és az út is fogy, kellemes tempóban emelkedünk a hegy teteje felé.

Tavalyhoz képest sokkal jobb állapotban érek fel a pont előtti kb. 1 km-es lankás hullámzásra. Várom a pontot. Pont nincs, “csak” Rakk Gyula a fényképezőgépével és egy tábla.

A pont lent vár minket a szántói nyeregnél.

 

15 km Hosszú-hegy helyett kb. 17 km szántói nyereg 09:45

 

Megkapom a csippantásom a pecsétem, a citromos szeletemet. Aztán a a bénázásban majdnem elvesztem a lapomat. Korrekció. Irány tovább.

Meglepetésemre az aszfalt előtt a Cerbonáék kínálgatják kóstolásra az új fehérje szeleteiket. Markolok mind a három ízből. Ezeket és a citromos szeletet majszolva vágok át az úton és veszem célba László-kúpját. (A citromos szelet állagra és ízre a citromos fűrészport juttatja eszembe. Majd annyira nehéz lenyelni is. Néhány korty víz segít.)

Ezek + egy-két szaloncukor feltolnak a szerpentinen. A felső kilátó ponton újra előveszem a mai csatakiáltásomat: “‘O sole mio” :)

Innen már gyorsan fenn vagyok a tisztáson és jöhet a hosszú menet a pilis tetején.

Megelpően hamar elérek a Pilis-nyeregbe

 

25 km Pilis-nyereg 11:31

 

A csippantás és pecsét után Kimmel Péterék - HIDEG!- alkoholmentes sörét állva fogyasztom el. Tovább indulás előtt az úttal párhuzamos farönkön ülő kollégához  csatlakozva leülök egy percre. A cél a zoknijaim megigazítása. Ezzel meglévén lábra kecmergek és irány Kesztölc!

Minden rendben, eseménytelenül telik az út a Borklub frissítő pontjáig. Itt betolok némi levendulaszörpöt, majd igénybe veszem a Fürdőszobát. Leöblítem az arcom, tarkóm.

Felfrissülök és tovább ügetek Hotdogman-ék iránt. Itt úgy döntök, hogy nem frissítek.

(Utólag úgy gondolom kár volt. Egy hotdog épp alkalmas lett volna.)

Beérek kesztölcre, majd a hídnál balra fordulva hamarosan a Frissítő Leányzókhoz érek.

Illetve ekkor éppen egyes szám. Úgy gondolom van még elég vizem. Megtapsolom a leányzót, majd irány Dorog.

Az erdőben keresek egy alkalmas leágazást, majd leeresztek némi fáradt olajat. Innék, ha nem fogyott volna ki az ivózsákom. Szerencsér a zsák oldalán van egy fél literes cola.

Megkönnyebbülve trappolok Dorog felé. Dorogra beérve a templom és a kinizsisek kedvenc kocsmája után megérkezem kedvenc ABC-mhez.

Veszek 2 db 1,5 literes bubimentes hideg vizet és egy alkoholmentes sört - szintén a hűtőből-.

Leülök egy kolléga mellé a lépcsőre. Előveszek egy szendvicset és kinyitom a sört. Falatozás közben újratöltöm az ivózsákot.

Kidobom a szemetesbe a fölös csomagolóanyagot és irány a Friss Pékség. Itt veszek 3 db meggyes rétest későbbre.

Következik a Mátyás király utca és Gete szeretve utált emelkedője.

Nem esik jól, de se holtpont se más probléma. Lassan(?), de biztosan felérek.

Pecsét van, csippantás nincs, mert a modem nem működik. (Hogy lett mégis időm a követő táblázatban? Nagy talány.)

Itt le kell pihennem pár percre, frissítek is. Közben utolér Venczel Gyuri. Beszélünk pár szót. Érdeklődik hogy láttam e Varnyu Gyurit. Mondom, hogy még nem.

 

40 km Nagy-Gete 15:06

 

Összekaparom magam az árnyékból és nekiveselkedek a lejtőnek. Egy leányzó két szorgos bottal először előre kéredzkedik, mert úgy érzi Ő lesz a gyorsabb. Majd lemarad.

Leérek. Leeresztek egy kis fáradt gőzt, majd neki eredek a löszfalnak. Nagyon nem esik jól. Kb. háromszor meg is kell állnom néhány lélegzetnyit szuszogni.

Felérek végre a nyílt részre. Innen ha lassan is, de folyamatosan battyogok a Hegyeskő előtti kis facsoportig. Itt felnézve a meredek szakaszra megállapítom, hogy most nincs szuflám nekimenni. Leülök eszem-iszom. Gyűjtök némi szuflát és lelkierőt.

Közben jónéhányan lehagynak. Fog összeszorít, gyorsan letudom az emelkedőt, majd trappolok a tokodi pincék iránt.

Az aszfaltra leérve a Vérkörösöktől vételezek némi folyadékot, majd azt megköszönve célba veszem Kimmel Péterék büféjét.

Begyűjtök egy - hideg - alkoholmentes sört. Az esőházban leülök eszek-iszok. Megállapítom, hogy az előzetesen remélthez képest kb 1 óra hátrányban vagyok. A teljesítéshez képest pedig időben. Nekivágok az új útvonalnak, majd rátérek a régire. Lassan, de biztosan felérek a Kősziklára. Innen igyekszem mihamarabb beérni mogyira és a Kakukkba.

 

50 km Mogyorósbánya 18:01

 

11 óra 20 perc kellett, hogy ide érjek. Frissíteni kell, illetve lábat ápolni. A büfében veszek alk.mentes.sört és zsíros kenyeret. A jobb talpam elején vannak gondok, de pukkasztással és ragasztással orvosolom.

Közben felhívom a családot és beszámolok. Fiam egyhangú véleménye: “Tovább mész! “

Felidézem Nagy Gergő idei behargozó videójának szlogenjét: “Bármi lesz is!”

Innentől a célig már nekem is ez lesz a mottóm.

Szűk félóra frissítés, lábápolás után nekiindulok a túra “könnyebbik” felének.

Maradt 12 óra 10 percem a hátralévő 47 km-re. Hajrá!

 

A főtéren feltöltöm a tartalék cola-s flakonomat vízzel és nekiindulok az emelkedő utcának. Fel a nyeregbe, aztán szép ívben irány az Öreg-Kő lába. Ez is eljön, majd sikerül folyamatos haladással felérni. Itt valakik bőszen táboroznak, a tüzük elég csúnyán füstöl. Ellenőrző pont nincs. Egy balos után séta lefelé Péliföld irányába.

Kiérek az erdőből, aztán eljön a meredek balos is le a forráshoz. Itt nem állok meg, ellenben a büfénél igen. Igénybe veszem a wc-t és veszek egy marék tartalék sportszeletet.

Hajrá fel a Kökényesre! Persze előtte még a szükséges aszfaltkoptatás.

A kökényest még éppen megúszom lámpa nélkül.

Leérve Multinavigátor kupon mutatás, aztán veszek némi magnézium tartalékot.

Hotdogman-nél egy classik hotdog hagymával, mustárral és alkolhol mentes sörrel az egyik “fotelben” elfogyasztva.

Lámpa előhalászás következik, majd a 3 domb megmászása. Nem esik jól, de mivel hűl az idő kezdek magamhoz térni. Itt-ott előreszólok az előttem menő csoportnak, hogy hol - merre kanyarodjanak. A dombok most jól járhatóak, nem úgy, mint néhány éve az iszinik környékén. Akkor ruhaszaggató volt az élmény. Most csak sötét.

Eljön a vaskapu is, majdnem hátraarc, aztán már csak a vadkapukat számolom Pusztamarótig.

Itt most csak frissítő pont van. Egy percre leülök, harapok 2 falatot, aztán battyogok tovább Bányhegy felé,

Reggel még azt reméltem, ide (is) világosban érek.

Az üdülő felé emelkedés során kialakul egy kb 10-15 fős csapat. Velük vonatozom egészen bányahegyig.

 

70 km Bányahegy 23:30

 

Rakk Gyula bőszen fényképez. Én próbálok valamennyire emberi fejet vágni hozzá. Nagyjából sikerül is.

Levesből már csak lé van 300 ft/tányér. Nem lelkesedem érte. Alkoholmentes sör van, azt veszek, majd lecsüccsenek Tigrinc mellé.

Megiszom a sört, megeszem egy szendvicset + egy megyes rétes.

Megállapítom, hogy szűk 7 órám még van. A teljesítés még teljesen reális. Közben befut egy marék ismerős pl. Toplak kartárs, Korcsmárosné Sissy, Horvát Krisztián…. a jegesmaci….

20 perc töltődés után ha nem is üdén, de frissen talpra állok. Ücsörgés közben úgy döntöttem, hogy a G50 mintájára a Bányahegy-Vértestolna-Koldusszállás szakaszba beleadok apait-anyait.

Igyekszem az utolsó szakaszra némi tartalékot gyűjteni.

Bár sötét van, de a fehér pötty jól látszik messziről, pompásan követhető. Innen szinte folyamatos ellőzésben tekerek Koldusszállásig. Örömmel üdvözlöm először Vértestolna bekötőútját, majd a pont előtt a hídnál a vadrácsot.

 

80 km Koldusszállás 01:56

 

Jól ment, és még némi tartalékom is maradt. A teát nem kívánom, a porlevesből vételezek.

Jól esik a sós lé, rátolok egy szendvicset. Kinyújtóztatom a virgácsaimat. Tudom, hogy itt most sok monoton emelkedő jön, szinte a templomromig.

2:15-kor elindulok a sárga jelzésen. Fel és még fel, és még fel….

Eddigre már mind a két talpam több része aktívan tiltakozik a köves terep ellen. Mivel kb. 4,5 órányi időm maradt, ezért nincs más hátra mint lépegetni.

Aztán eljön az Aranylyuki elágazás és nem akar megérkezni a Kappan-bükk. Végül persze itt-ott fogcsikorgatva, de megérkezem a templomromhoz.

Ez lassú volt.

 

90 Szent Péter templomrom 04:25

 

5 percre leülök kicsit frissítek, pecsétet, csippantást kapok.

Tudom hogy a maradék 7,5 km-re van még bő 2 órám. Lassan megyek. Varnyú Gyuri utólér. Könnyű neki! 2 bottal tolja! (Az enyém a zsákomon lóg, de nincs ihletésem elővenni.)

A kálvária teteje környékén Gyuri kiáll “frissíteni”, onnan nem emlékszem,hogy a célig láttam-e.

A kálvária aljáig tartó köves-meredek nagyon gyötri a lábam, nagyon lassú vagyok. Többeket el kell, hogy engedjek.

Az órám a pontos időt kivéve butaságokat mutat. Nem tudom belőni, hogy mennyit jöttem a templomrom óta. Mennyi lehet még hátra? Azt tudom, hogy az idő gyorsabban telik, mint szeretném. Elérem a baji szőlőket, itt egy kombi autó mellett álló úriember köszönt minden arra döcögőt. Egy kis fel, aztán a hosszú lefelé a szőlőskerteken keresztül. Elérjük a baj előtti egyenest, kezdek reménykedni. Innen makacsra veszem a figurát és igyekszem megtolni a tempót. Tudom, hogy ha meglátom a Tóvároskerti vasúti átjáró jelzőlámpáit és marad 1 órám a célig, akkor már négykézláb is bevonszolom magam a célba szintidőn belül.

Templom, kék kút , fő utca…. Aztán egyszer csak meglátom! Megvaaaaan!

Innen már felszabadultan gyaloglok  a hasonló állapotú sorstársak között. Át a sorompón -szerencsére nem jön vonat - , balra  a második, jobbra az első utcán - a többség egyenesen ment tovább -. Át a parkon és már csak néhány lépés a lámpás zebra. (Fura egy állat!)

Túratárs ér oda előbb, gombot nyom. Várunk. Vált, átvágunk a zebrán , balra fordulunk és már csak azt lesem hol lesz a jobbos a táborhoz.

Többen jönnek szembe, nekik gratulálunk. Ők viszont….

Aztán ott  jobbos ösvény, a kapu , a pálya és meglátom a célt.

Eleresztem az útközben ígért “‘O sole mio”-t, majd bemegyek csippantani. Mosolyogva megyek be. Fél füllel hallom, hogy az egyik fényképező ember megjegyzi, hogy az első ember aki

mosolyogva ért be.

 

100 Tata, Ifjusági tábor  06:07

 

Átveszem az oklevelet, jelvényt - az idei csodaszép lett a tatai várral - és a kaja jegyet.

Kimegyek a célterületről, balra van az étterem. Bemegyek.

Egy szimpatikus leányzó mellett van hely. Érdeklődésemre szabadnak nyilvánítja.

Tálcát/kenyeret evőeszköz, majd levest vételezek.

 

Elkezdem enni, mikor észreveszem Országh Tamás-t. Diszkréten - két kézzel csápolva, Oszi bácsit “suttogva” - jelzem felé a helyiségben betöltött pozíciómat és hogy számára is akad ülőhely az asztalnál.

Ő is vételez gulyást, majd kedélyesen csevegve elfogyasztjuk a kissé langyos, és nem túl fűszeres földi “mannát”.

Javasolja, hogy szedelőzköjünk, mert akkor még elérjük a 7:19-es vonatot.

Elindulunk ki a táborból, a cél épület sarkán összefutunk Nagy Gergővel, akki ekkor fut be a célba, persze a kamerába beszélve.

 

Az érkezés útvonalán megyünk visszafelé, amikor egy velünk szemben érkező hölgy - Orbán Zsóka -  a vasútállomásról érdeklődik nálunk. Elkísérjük. Mi is oda tartunk.

A vasútállomáson emberes, és nagyon lassú sor. Bemondják a közelgő vonatot. Inkább kint várjuk meg. A kalauznál tervezzük a  jegyvételt.

Szerencsére bőven van ülőhely. A jegyvételt tatabánya környékén meg is ejtjük.

Kelenföldig több rövidebb-hosszabb film szakadásom is van.

Ott leszállunk és átmegyünk az M4-re.

Kálvin téren kellemetlen meglepetés vár. Nem lehet átmenni a 3-as metróra.

Búcsút intek utas társaimnak, majd vissza hátrálok  a szerelvénybe. Irány a Keleti, a 24-es villamos, majd a metrópótló.

 

Köki-n a buszra várva autós segítséget kérek a busz-otthon viszonylatra a sógoroméktól.

Leintenek. Ne szálljak buszra, pár perc és jönnek értem Köki-re. Szűk 15 perc alatt oda is érnek, aztán hasonló idő alatt le is szállítanak kies lakunk elé.




Ermak Creative Commons License 2019.06.05 0 0 58289

Fehér frottírzokni, ó!

A stílus maga az ember! :-))

Előzmény: oszkar00 (58287)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58288
Én ~12,5-13 órával indultam Mogyorósról (odáig sokat vártam Feri barátomra, aki végül a Tokodi pincéknél gyomorproblémák miatt kiszállt), 23:21 lett a vége úgy, hogy kétszer 15-20 percet még aludtam is.
Előzmény: Vestmann (58286)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58287
A Getéről 12 perc alatt lezúztam benne a siratófalig. A Szentpéteri templomromtól a baji szőlők 15 perc volt, a cél 40. A Kevélyről lefelé is lazán kocogtam el az eső-kelő emberek mellett. Kicsit túlértékelik a cipő (és a felszerelés) szerepét az emberek. Ja, és vízhólyagom sem lett. Végig ugyanaz a fehér frottírzokni volt rajtam. Direkt nem kentem be a lábam semmivel. És még csak a cipőt sem vettem le egyszer sem. (Ellenben rendesen felettem, hogy ne csuszkaljon benne a lábam.)
Előzmény: Ermak (58285)
Vestmann Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58286

Szia Asciimo,

én is 11: 50-nel indultam Mogyiról, Bányahegyig toltam is, ott már éreztem, hogy meglesz. Koldusig azért még toltam, onnantól lábkímélő üzemmód (9 vízhólyaggal). 23:22 lett a vége. csütörtökön már 2 órás intenzív tollasedzés :-)

Üdv: Vestmann

Előzmény: asciimo (58282)
Ermak Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58285

Príma választás! :-)

Előzmény: oszkar00 (58283)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58284
"Oszkar példáját követve jó cél lenne jövöre a 19:01 :)"

Mondjuk még pár év és röhögve tudunk jobb időt, mint a teljesítési arány. :-P
Előzmény: asciimo (58282)
oszkar00 Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58283
Lyukas, majdnem tükörsimára kopott talpú legolcsóbb Decathlon-os túracipő. Annak idején az utcán már elhasznált sportcipőmben voltam, ez megfelelőt ennek a kritériumnak. Egyébként otthon ezt használom a kertben másfél éve, akkor minősítettem utcai használatra alkalmatlannak. :-D
Előzmény: Ermak (58279)
asciimo Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58282

Pár napig internet és munka nélkül pihentem, ezért csak most írok.

 

Megcsináltam idén is. Amit még egyszer sem csináltam, hogy Mogyi +pihenés 12:25 volt. Eddig mindig továbbindultam Mogyiról 12 óra eltelte elött, bár olyan már volt, hogy 11:50-nel indultam neki a második felének. Kicsit annyival csalóka, hogy a második fele valamivel rövidebb mostanában. (meg laposabb, de az mindig is igy volt) A második felet 10:54 alatt nyomtam le, magamat is meglepve. Igy a vege 23:19 lett

 

Oszkar példáját követve jó cél lenne jövöre a 19:01 :)

 

 

 

 

asciimo Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58281

Háát..

meglett, 23:19 lett végül, ez a lényeg. Az elejét eltoltam, mint mindig, a végén feltámadtam, mint mindig.

Ordítás is volt, Mogyi után az Öreg-kötöl lefelé :)

 

Elsöbálozó osztrák kollégám is beért, elég lazán.

 

Előzmény: Oczal (58261)
Ermak Creative Commons License 2019.06.03 0 0 58280

Rokont műtötték kb. 10 éve gerincsérvvel, valami spéci lézeres technikával. Lefelé a Bp-Nyíregy távot alig bírta ki a kocsiban, műtét után 3 nappal kiengedték és simán végigülte. Azóta is jól van. Amúgy ablakos-redőnyös vállalkozó, emellett fut és síel, szóval kap terhelést a gerince rendesen.

Előzmény: tomiwalker (58276)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!