Csatlakozva prb-hez en is egy kicsit szerencsetlennel erzem a cimet. Es hogy ne legyen tul nagy osszhang a cimmel osszecsengo hozzaszolasokban en is prb-hez hasonlo elmenyeket tudnek meselni.
Amerikai ismeroseim, rokonaim kedves emberek.
Talán jobb lett volna az a cím, hogy "Milyenek az amerikába.......". Van szerencsém ismerni többet is és egyáltalán nem utálom őket. Van akivel elég bizalmas viszonyban vagyok.
Az első kérdés amiből adódnak a problémák, hogy ki hány éves korában került ki.
Aki idősebb korban került ki sokan még angolul sem tanultak meg rendesen.
Aki kint született az már teljesen amerikaiként nött fel.
Egyik ismerősöm 15 éves korában került ki. Ez a legrosszabb időpont. Anyanyelvét tökéletesen beszéli, de minden magasabb szintű ismeret angolul jutott el hozzá. Tehát nem érezheti magát teljesen magyarnak sem és mégkevésbé amerikainak.
A másik probléma a közeg amivel kint találkozik. Aki járt már angol nyelvterületen az tudja, hogy ott kint minket első alkalommal szarba sem vesznek. Pl amikor Londonban jártam első kérdés az volt, hogy miért szükséges nekem a UK-ba mennem. Nem mi a látogatásom célja. A második az volt, hogy elveszett a csomagom és csak hosszas próbálkozás után foglalkoztak csak velem. Több mint két óra volt mire kitöltötték a szükséges papírokat.
Ebben a közegben lehet harcolni a vélt felsőbbrendüségük ellen, de sokan inkább azonosulnak vele. Nem pusztán bunkóságból. Ha családjuk van nem nevelheti gyerekeit magyarnak. A kinti példát kell mutatnia. Ez az ismerősöm megpróbált eltérni ettől. Az eredmény: utálják a gyerekei, házassága tönkrement. Amint elvégzi a legkisebb lány is az egyetemet jön haza.
Sok példát tudnék még írni csak most nincs rá időm. A lényeg, hogy egyáltalán nem könnyü nekik odakint és ezt a problémát sokan talán a nem megfelelő viselkedéssel kompenzálják.
Dolgoztam egy ideig egy minisztériumban, ahova azok az amerikás magyarok jöttek előszeretettel akik haza szerettek volna települni nyugdíjas éveikre. Megmondom őszintén nem volt valami felemelő élmény, mindannyian azt gondolták, hogy pár nap alatt minden elintéződik és csak ők léteznek mint ügyfelek. A top az volt amikor azt mondta egy idősebb hölgy, hogy en is csak egy olyan hülye kurva vagyok, mint a kinti konzulpicsa és nem érti miért az ő adójából fizetnek engem. ( megjegyezném Ő persze az USA-ban adózott)
Nem az AOL a lényeg, pláne, nem az "idegenbe szakadtak" (így, általánosítva). Kifejezetten egyes emberekről van szó, méghozzá azokról, akiknek beilleszkedési gondjaik vannak - itt már nincsenek, ott pedig nem fogadták be őket úgy, ahogy szerették vagy elvárták volna.
Rengeteg "ámerikás" van - pontosan a "sikeremberek" (!), akik bármelyik amerikai fórumon is udvarisaan, kedélyesen, értelmesen elbeszélgetnek, azaz sikerült megtalálni a helyüket a világban. Ha "hazajárnak", akkor azt azért teszik, mert szükségét érzik a magyar nyelvtudásuk szintentartásának, illetve valóban érdekli őket, hogy mi is történik idehaza, nem akarják megszakítani a kapcsolataikat, sőt, még bővítik is azokat. Itt a Tasztalon, meg a többi fórumon is, ők vannak többségben, de valóban épp az a jellemzőjük, hogy ki sem derül sokszor, hogy nem idehaza élnek.
A "keményen beszólók", a "jól odamondogatósok" és a "kritizálók", a "csak szemetet és kutyaszart látók" pedig feltehetően egyszerűen kommunikációs zavarokkal, vélt vagy valós kudarcokkal és sérelmekkel küszködő, frusztrált emberkék, akik tényleg "kiszakadtaknak" érzik magukat, ugyanis sehová sem tartoznak, se ide, se oda. Ők azok, akik a "ha nekem nem jó, akkor nektek is legyen rossz"-alapon igyekeznek zavarni és rombolni, de természetesen ez nem valami "amerikai" sajátosság, akadnak ilyenek szép számmal a honiak között is. Az már másik kérdés, hogy semmire sem jutnak, mert mindenhonnan elzavarják az ilyeneket, utána még futnak néhány kört, próbálkoznak a kis támadásaikkal (vannak, akik egészen kitartóak.. :))), aztán keresnek valami újabb "védtelen" helyet és ismét egy ideig elvannak, közben viszont csak a saját kudarcaik számát növelik, de ez az ő gondjuk...
Pont erről van szó: nem ismersz egyet sem. Hidd el, nem érünk a szemükben egy fabatkát sem. Nekem vannak rokonaim, akik nagyon lekezelve értekeznek velünk. Ezt a dolgot így elfogadtuk, nem is keressük a szorosabb kapcsolatot. Munkám révén viszont kapcsolatba kerültem idegenbe szakadt hazánkfiaival is. Nahát:
1. Meggyőződésük, hogy ők az igazi magyarok. Mi kommunista bérencek, csalók és áruló vagyunk.
2. Szinte pofátlanul ragaszkodnak mindenhez, tőlem elvárták, hogy minden kívánságukat kapcsiból teljesítsem.
Kedves KingaLány, köszönöm az együttérzést, de ne hagyd, hogy lehúzzanak az ő szintjükre.
Egyébként ott a másik oldal: nagyon sok nagyon jó érzésű, nagyon művelt, nagyon becsületes emberrel is találkoztam közöttük. Arról lehet őket felismerni, hogy nem lehet felismerni; arra gondolok, hogy csak véletlenül derül ki, hogy Amerikában élnek.
Míg ezekről azonnal. Valószínűleg nincs is semmi más megkülönböztető jegyük, mint ez. Ez is csak itthon működik, illetve erről is csak ők hiszik azt, hogy működik. Ha itthon maradnak, ugyanúgy utcát söpörnének, mint odakint, csak itt valamivel kevesebbet kapnának érte.
Külön elnézést kérek azoktól, akiket ez nem érint, akik most mások helyett pirulnak.
jo ez a topikus. valoban (tisztelet a kivetelnek), rengetegen kintrol ugatnak visszafele. ebben az a rohejes, hogy csakis azert csinaljak, mert szukseguk van ra, hogy megmutassak, ok mar az igeret foldjen tartozkodnak.
amit egyszeruen nem tudok megerteni, hogy hogyan kepes valaki kintrol minden addigit elfelejtve mindent es mindenkit gyulolni, ami es aki magyar. egy jo arcbarugast erdemelnenek ezek az "emberek".
Nekem is az a gyanúm, hogy ugyanaz a gyerek írkált, uganis borzasztó nyugodtan és udvariasan válsazolgattam neki, és ez láthatóan egyre jobban felbőszítette.
Szándékosan nem írtam linket, mert ez nem a reklám helye, de te tudod, miről van szó. A vendégkönyvem mindjárt gatyába rázom; lehet, hogy túl jól sikerült az AOL kitiltása? ;-)
Újlaki:
Meg akartam nézni a vendégkönyvedet, de csak ezt találtam:
"A kért oldalt nem találjuk (404-es hiba). Ellenőrizze a címet, amellyel ide jutott.
Ha a probléma továbbra is fennáll, vegye fel a kapcsolatot a webmesterrel."
Ilyen címmel futott egy téma hosszú ideig odaát, az internettón. Mivel önmagamat előítéletektől mentes embernek szeretném tudni, próbáltam tárgyilagos módon, hideg fejjel elemezni a kérdést, megnyugtatni az ott - talán nem ok nélkül - elszabadult indulatokat.
Most viszont meghasonlottam előítélet-mentességemben. Szűk két hónapja mívelek egy web-oldalt, több-kevesebb sikerrel. A vendégkönyvembe jószándékú, tisztességes beírások kerültek itthonról, de külföldről is: ahol megérdemelte, dícsérték az oldalt, ahol hiányosságot találtak, szóvá tették.
És akkor megjelentek ők. Már az elején, a primitív stilusuk, ékezetek nélküli, igénytelen szövegük alapján gyanakodnom kellett volna. A valóságtól, a tényektől teljesen hidegen hagyatva, ordenáré módon pocskondiázták szerény kis művemet. Ez végül is nem volna baj, mindenkinek joga, hogy elmondja a véleményét. Na de Uraim, legalább a tárgyilagosság valamiféle látszatát!
Végül megkerestem a szerver-logban az IP-számukat. Egytől-egyig AOL-osok, azaz Amerikába szakadt derék hazánkfiai.
Most mit tegyek? Hogyan gyógyítgassam fájó előítélet-mentességemet? Szégyellem és megvetem magam, de az egyetlen kézenfekvő megoldást választottam:
Kitiltottam az oldalalmról Amerika és a világ legnagyobb internet-szolgáltatóját, az American On-Line-t.
