Te Alfréd!
Honnan tudod te, hogy a kutyádnak jó a bezárt lakásban egész nap feküdni, aztán egész este veled nézni a Rosarinyát? Hogy kommunikálsz te vele, hogy ilyen jók az infóid? Amikor nekem kutyám volt, az nem ennek örült.
Hm?
Alfred, te is hisztizel. Ezt arra mondjuk, aki nyavalyog, pedig nincs rá oka. Akinek bobtailje van, az mármár nem is kompetens, bocs. Viszonylag ritkán ijednek meg a bobtailtől az uccán. Viszonylag kevés lenne a szar soktízezer bobtailt sétáltató polgártárs után. Valahogy nem jellemző. Nem hiszem, hogy nap mint nap attrocitások érnek, azért, mert kutyád van. Ha magadra veszed a kutyások elleni hangos, de persze erőtlen kampányt, te dolgod, de azért gondolj bele, kikkel vállalsz így, a vita hevében közösséget és kikkel szemben. Kikkel azonosulsz, ha az általánosítás miatt érzékenykedsz? Mit nevezel hisztinek, és karikírozol ki?
Bokor úgy érzi, nap mint nap beleszarnak az ő és családja életébe, jó nagyot, már-már kikerülhetetlent + még mostanában arról jönnek a hírek, hogy bele is haraphatnak, talán nem büntetlenül, de kivédhetetlenül, bármikor, a legváratlanabb pillanatban, mert a kutyatartók kicsiny, de jelöletlen része úgy, vagy azért tart kutyát, hogy ez egyre gyakoribb. Hogy ez médiahisztéria? Mint bobtailes, te vajon sokkal jobban látod ezt a kérdést felülről? Lehet, igen. De a reális alapjaitól is kiakad a kutyatartásban, kutyaszeretésben, meg minden vonatkozó jóban illetéktelen, "mezei" városi ember, családanya, családapa. Nap mint nap, okkal.
Városban szobanyuszi, hörcsög, teknőc, tengerimalac, akvárium, rízspinty stb. = nincs gond.
bokor:
Hisztizünk, hisztizünk?
Ki mondta, hogy a kölködet told bele a szarba? Én? Egyáltalán, amit itt a letépet fülekről, meg vonító kutyákról írsz, azt itt valakitől olvastad?
Igen, én egy álszent vagyok, mert én nem férek bele a te ellenségképedbe, hát akkor álszent vagyok. Hidd el, adott esetben te magad, vagy a gyereked, vagy akárkid legalább úgy idegesít másokat, mint téged az _összes_kutyás_válogatás_nélkül.
Mutogasd a gyerekednek a híreket a kutyákról, amik az ember legrégibb ellenségei, amik fertőzéseket terjesztenek, amik kiismerhetetlen vérszomjas fenevadak, és ne felejtsd el taglalni azt sem, hogy miután végeznek az unokákkal nekirontanak a nagymamáknak, aki fájós lábaikon sikoltozva menekülnek, de a habzószájú fenevadak néhány perc alatt szabályosan szétmarcangolják őket. Patakokban folyik a vér, felszaggatot nagyanyó-tetemek üresen tátongó hasüregéből bélcafatok kandikálnak elő. De a gyilkológépek fáradhatalanul törnek előre, már a Deák téren vannak, éppen egy 49-es villamos oldalát tépik fel, hogy hozzáférhessenek az utasok friss húsához...
De, esetleg megemlíthetnéd a közlekedés, és a háztartás veszélyeit is, ugyanis a gyerekek baleseteik nagyrészét e két helyen szenvedik el.
Kedves kutyabarátok, kutyatartók, kutyák emberi jogaiért síkra szállók, kutyákat pórázzal vagy anélkül sétáltatók, kutyáikat utcára szaratók, vagy az ürüléket kedvenceik után feltakarítók, ezennel bejelentem, hogy én végeztem.
Mint kutyaürüléktől undorodó, gyermekét nemhogy a belvárosban, de a zöldterületeken sem sétáltatni tudó anya én most feladom. Mostantól a lányomnak minden reggel, ahelyett, hogy veszekednék vele, hogy nézzen a lába elé, azt fogom magyarázni, hogy ez így van rendjén, a kutyuliknak és intelligens, törvénytudó gazdijiknak igenis joguk van az utcából kutyavécét csinálni, megmagyarázom neki, hogy a letépett fülű kisgyerekek képe nem általános, csak a gaz média sugallja, és különben is a rohadt kölyök úgy viselkedett, mint egy áldozat, szóval ő se féljen, ha egy amúgy ártalmatlan (hisz a gazdi már 50 méter távolságból azt üvölti, hogy nem bánt a kutyuli, megbízható az, gyere vissza, te ronda dög...)nála egy fejjel nagyobb csaholó állat rohan feléje, hanem álljon meg nyugodtan, ne üljön ki az arcára a rettenet, hanem próbáljon meg beszélgetni a kutyussal, esetleg nyúljon is a szájukba, azt tanítom neki, hogy a kutyus imád panellakások és belvárosi bérlakások 30 négyzetméterén élni, és az egész napos vonítás annak a jele, hogy jól érzi magát a bőrében, élvezi a semmittevést.
Nem, mégsem fogok neki ilyent tanítani, mert azt fogja hinni, hogy anya megbolondult. De ígérem, mostantól tiszteletben tartom a kutyások jogait, mind többnek kívánom, hogy legyen joga naponta hazavinni a cipőjén több kiló szart, azt beletaposni a szőnyegébe, szagolni és együtt élni vele... Kívánom nekik, hogy a gyereküknek legyen joga ösztönösen félni a család addigi kedvencétől, aki ösztönösen féltékeny rá, és választania kelljen: kutya vagy gyerek... Kívánom... na jó, senkinek sem kívánom, hogy a szomszéd vagy a saját ártalmatlan nagytestűjének egyszer csak legyen joga megelégelni az agyontenyésztést, a bezárt lakást, a napi félóra sétát az autók közt, és nekitámadjon...
Hehe tata, te nem gondoltál arra, hogy feladod? Szerintem hagyni kellene az egészet, a kutyások győzködését a fenébe, és nem tudom, mi a fenét lehetne tenni. Talán majd holnapra lehiggadok, kikapcsolom az agyamból a fasügér féle evés közben kutya szájába kotrókat, álszentalfrédbarátomat, a kutyákat törvényi védelem alá helyezőket és a zavarosan fogalmazó, központozni nem tudó, törődjünk egymással, de elsősorban a kutyákkal szólamokat eregető állatbarátokat, és talán visszatérek, beletörődve abba, hogy vitapartner soha nem lehetek, ellenség viszont annál inkább.
Magam is kutyás vagyok, egyszer harapott meg kutya - kiképzésen - az én hibámból.
Véleményem szerint a kutyát SZERETNI kell, sokat kell FOGLALKOZNI vele és célszerű KIKÉPEZNI.
Biztonságos helyen kell tartani, de NEM KIKÖTVE.
A támadások/sérülések megelőzésére legfontosabbnak azt tartanám, hogy mondjuk el, mi módon kell viselkedni a kutyával, mert jelenleg a médiák csak addig jutnak el, hogy minél hátborzongatóbb és véresebb módon mutassák be az eseményt, de alig foglalkoznak a megelőzéssel.
hehehe tatata, te hülyébb vagy helyből, mint más nekifutásból
nem csodálom, hogy utálnak a blökik, akik - lévén jó emberismerők - tíz kilométerről, széllel szemben, csukott szemmel kiszúrják ezt, aztán ennek megfelelően járnak el
jómagam kiskölyök korom óta minden blökivel megpróbálok szóba állni, horribile dictu a láncra vertekkel is, dumálok velük, aztán, ha látom, hogy nekik is van hozzá kedvük, jól elkapom, megdögönyözöm őket, akár a szájukba is nyúlok (remélem, kiült már az ajkadra a fityma), utána kezet mosok. eddig (40+ év alatt) egy blöki harapott belém egy kicsit, tök jogosan, mert evés közben zavartam ..
szóval szerintem szállj el a holdba, aztán írd meg, milyenek a holdkutyák, meg milyen borzalmak lesnek ott a becsületes hehetatákra,
üdv: fs
evil1023:
"...hogy az ő pittbuljuk, rottwellerjük, stbjük..."
Vannak olyan kutyák, amik nagytestüek, ártalmatlanok, és a "komoly" kutyások általában a "semmiresejó-", vagy "buta-", vagy "játék-" kutyának szokták csúfolni. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek az ártalmatlan kutyák nem mindíg védik meg a gazdájukat, a kertet, a házat, de nem baj, mert mi nem ezért szeretjük őket. A "komoly-", az igazi "kemény-" kutyák bár remekül őriznek, támadnak, és lehet, hogy általában nagyon katonásak, de sajnos a kutyatámadásos balesetek kizárólag az ő közreműködésükkel történnek. _Nem_minden_ rotweiler, pitbull, kaukázusi veszélyes, de a veszélyes kutyák közülük kerülnek ki. Sajnos a gazdák között sok olyan van, amelyik gyerekes örömmel szemléli, ahogy emberek rettegnek tőlük, illetve a kutyájuktól, de nem ez az általános. Nevettséges dolognak tartom a kutyatartást a fegyverviseléssel összemosni, fölösleges rettegni minden kutyától, és aki mégis annyira fél, az vegye a fáradságot, és igyekezzen megismerni a kutyákat, nem személyesen, hanem az egyes fajtákat, beszélgessen kutyásokkal, és próbáljon meg egy árnyalt képet kialakítani magában.
Én is ücsörögtem már éjjszaka egy kerítés tetején, mert határozott érdeklődést mutatott a bokám iránt egy ismeretlen kutya.
Amúgy bobtailom van, jólnevelt, néhány Tasztalos kolléga már ismeri.
Alfred & tsai:Az utóbbi években nyilvánosságra került támadásoknak volt egy közös vonása: A tulajdonosok szinte valamennyi esetben azt bizonygatták, hogy az ő pittbuljuk, rottwellerjük, stbjük hátán gyerekek lovagoltak,
cibálhatták a szőrét, ágyba hozta a reggelit, és nem értette egyik sem, miért tépte szét az addig oly békés állat a ház elött elsétáló nénit, vagy akár a saját gyerekét. Te ugyanilyen fölényes magabiztossággal állítod, hogy a Te kutyád nem harap, ezért nem kell rá szájkosár, de akadhatnak emberek, akik bizalmatlanabbak e tekintetben. Azaz egyrészt azért kellene a szájkosár, hogy még biztosabb legyen, hogy nem fog harapni a kutya, másrészt pedig akár harap akár nem igy biztos nem fog félni tőle senki, és ez a lényeg. Az hogy a kutyát idegesíti, egyéni szocprobléma, mert a félős embert ugyanigy idegesíti a szájkosár nélküli kutya, és ha megbocsátasz, városban, pláne közterületen (uccán) inkább az ember sétálgathassson idegeskedés nélkül.
bokor:
"az én lányom elől pl. nem titkoljuk el az utóbbi napok véres eseményeit, így egy darabig nem fog kutyát követelni tőlünk"
Ha meg majd 18 lesz, és autót szeretne, akkor meg súlyos közúti balesetek képeit fogod mutogatni, ez így teljesen rendjén van. :-(
Nyugodtan mondhatnád a lányodnak, hogy a kutya nem egy cserép virág, vagy egy játék maci, a kutya olyan mint egy soha fel nem növő kistestvér. Ha egyszer családtag lesz, élete végéig gondoskodni kell róla, valakinek mindíg le kell menni vele pisilni, tudományosan kell megszervezni egy nyaralást, jónéhány programmról le kell mondania akár a lányodnak is, mert a kutyával kell törődni, olyan felelősséggel jár a kutyatartás, amit nem mindenki vállal, és ez így van rendjén. Szerintem nyugodtan mondhatnád ezt a lányodnak, és nem egy hamis képet sulykolnál bele.
Én is pedzegettem annakidején a szüleimnek a kutyadolgot, de ők megkérdezték, hogy hajlandó vagy tizenöt éven keresztül minden reggel egy órával korábban fölkelni, és lemenni a kiskutyával? És én tudtam, hogy egy hétig sem bírnám... Szobanyuszim, és hörcsögeim lettek.
bokor:
"a kutyának nem jó városban élni."
Ez így kerekperec nem igaz. A kutya nem a túrista kör tagja, hogy egész nap azon eméssze magát, hogy "milyen rossz is itt a városban, bezzeg a Normafánál..."
A kutyák, és különösen azok, amelyikek a gazdájukkal egy lakásban élnek, csak a gazdájukért rajonganak. Semmi más nem érdekli őket, ez az alap program. Amikor pedig együtt vannak, akkor minden szép, minden jó, és akár tévézni is lehet, csak együtt kell lenni.
A "kutya nem lakásba való" jelszót elsősorban a vidékről városba származott emberek hangoztatják, másodsorban pedig azok a városiak, akik egyáltalán nem ismerik az állatokat. Az előbbieknek biztos meg van a szociológiai okai - én csak sejtem őket - de az utóbbiakat tudom, hogy miért hiszik ezt. Ők kutyát a parkban látnak, ahol futkároznak, nagyokat ugrálnak, és feltételezik, hogy a kutya reggeltől estig ennyit ugrál. Pedig nem, és minél nagyobb testű egy kutya, annál kevesebbet mozog, gyakorlatilag ha éppen nem kell sehova menni, akkor alszik, illetve nyitott szemmel, szundikál.
Az viszont igaz, hogy kell biztosítani a kutyának olyan helyet, ahol tud futkározni, ahol önfeledten társaságiéletet élhet a fajtársaival, és szabadon szimatolhat, jelölhet szötyöghet. És innentől egyetértek veled, mert ha mondjuk a Nagykörúton, egy elfoglalt ember csak pórázon, csak az aszfaltra viszi le a kutyáját - és ilyet sajnos elég sokat látni - akkor én is azt mondom, hogy "a kutyának nem jó városban élni".
Nemvolt kedvem mind a 252 hozzászólást végigolvasni de az biztos, hogy amig a jogalkotók az FVM-ben mind úgy nöttek fel, hogy a kutyának az udvaron a helye.Addig pedig sok jót az ilyen idiótáktól nem lehet várni.Tapasztalatom szerint azokat a kutyákat akik harapósak, gazdáik szájkosárral sétáltatják az utcán.Akik pedig teljesen barátságosak minden további nélkül, még póráz nélül is sétálhatnak.Úgy érzem itt a törvény legyen liberális. Aki tudatában van annak, hogy kutyája harapós, szájkosárral sétáljon.Aki pedig nem harapós,tehát megbízható, ne legyen ráeröltetve feleslegesen a szájkosár.Túl sok a kutyaellenes megnyilvánulás a törvényalkotók és a jogalkalmazók részéröl.Évröl évre egyre többeknek van kutyája.A jogi szabályozás szükséges, de nem így ahogy ez ma van.A rendeletek kízárólag tiltásokból állnak.Ez már szinte büntetés mindenki számára akinek van kutyája.De amig ilyen primitív a felfogás a "kutya ügyben", sok jó nem várható.Lassan talán el kellene gondolkodnia ennek a sok jogot végzett értelmiséginek, hogy az éremnek két oldala van.Azt akit szankcionál, azaz közvetetten a kutyákat,nekik, nem csak kötelezettségeik hanem JOGAIK is vannak.Mo.-on annyira kétségbeejtö a helyzet,hogy a kutyák élethez való joga sem biztosított bizonyos esetekben.A kutyákat igenis törvényi védelem alá kell helyezni, ugyanis kiszolgáltatottak, manipulálhatók.A védelmükön, sem mint tárgyként való kezelésükön kell elgondolkodni.
nah
egyet mondok mindenkinek
az állat semmiről sem tehet mert igazándiból ösztönlény, a baleseteket odafigyeléssel ki lehet kerülni, ami csak rajtunk "civilizált" embereken múlik, bár a topic sem az egyesek itt állatbuzi műsoroznak meg médiák? ilyen szó nincs is csak legfeljebb médiumok már megbocsássatok
helytelen.. a média az midnent összefog
másrészt nem tudom ki írta hogy ezt beszélik a fejünkbe hogy kutya kell a gyereknek nem egy két évesnek de egy 8-10 éves gyerek már szerintem képes egy állatot társul elfogadni, és nem harci kutyát kell neki venni! nem?
a másik az állatokat nem illik itt szidni hogy mindenhova odacsinálnak, akkro mindet vigye el a sintér? a gazdákat kéne elvinni akik nem törődnek semmivel , érdekes az USA-ban voltam és sehol egy kutyaürülék semmi, mert van ott kultura, nem oktatás színvonalra gondoltam nálunk jobb, de alapvető társadalmi szabályok annyira természetesek ott , szóval kedves kutyagazdik, ne piszkitsatok, önkormányzatok, építsetek kutyasétáltatókat! kormány ha már ennyi adót beszedsz akkor, csinálj is valamit a pénzzel, és ne lopd el mindet a magánvillákra meg nem tudom mikre!!!!!!! ennyi, és emberek törődjünk végre egymással és ne csak papoljunk ok? ez mindennek a forrása törődni a környezettel és egymással
Kedves hehe tata,
úgy tűnik, ez a topic lassan kezd kettőnk magánbeszélgetésévé válni, amit persze nem bánok, csak furcsállom, hogy az elmúlt napok szörnyűségei után nem keveredett ide senki. Vagy ilyenkor a kutyabarátok sem tudnak mit mondani szerinted?
Továbbra is egyetértek veled szinte mindenben. Csak az az egy zavar, hogy nehezményezed, ha az emberi fajt negatívan minősítő megallapítások zavarnak téged. Komolyan kérdezem, téged soha nem bosszantanak fel a csak a tülkükért vagy agyarukért esetleg a hamutartónak használható kezükért legyilkolt orrszarvúk, elefántok vagy gorillák? És ez ugyanaz a kategória, mint az "életterüktől megfosztott", "kipusztulás szélére került"... Meggyőződésem, hogy az embernek meg kellene tanulni alázatot tanúsítania a környezete iránt!!!
A gyerekek meg onnan tudják, hogy nekik feltétlenül szükségük van valamilyen állatra, hogy ösztönös vonzódást éreznek irántuk. A szülőnek kell elég okosnak lenni, és elmagyarázni neki, hogy a kutyának nem jó városban élni. (az én lányom elől pl. nem titkoljuk el az utóbbi napok véres eseményeit, így egy darabig nem fog kutyát követelni tőlünk...)
szia:bokor
Ja, elfelejtettem, ma reggel érdekes műsor ment a tévében, valami kutyaidomár bemutatta, hogyan kell kutyát idomítani (fél7 előtt). Bemutatót is tartott az öreg. Csak azt nem mutatta be, hogy AKKOR mit csinál a kutyája, amikor ő nincs ott. Bár a kutya azért tartott ebből is egy kis magánbemutatót. Majd szétesett a stúdió mikrofonja. Nem lettem volna szívesen azon kutya mellett, egy gyerek helyében akkor, amikor az idomár nincs ott.
A téma egyébként az a 3 napja széttépett 7 éves gyerek volt. Ennyit a kutya megbízhatóságáról.
Ne haragudj, én sajnos eléggé nehézkesen internetezek, ezért csak most vettem észre a válaszod. Gondolom, hogy azt a másik topicot már megtaláltad, csak a bizti kedv.írom ide: "Segítség, megőrjít a szomszéd kutyája" a címe, egy Madárka becenevű asztaltárs indította. Sajnos, eléggé elhalni látszik, és én még ezen a héten nem tudok érdemben beleírni, pedig igen szeretnék, ui. pont azzal foglalkozik, ami nekem a legfontosabb: az ugatással.
A spektrumtévével kapcsolatban (meg a nat.geo. ugyanez, sőt!). Én szeretem a békés, csendes állatokat, pl. békák, gyíkok, halak (nem cápa és piranha), egyes madarak (nem a városi galabok, vagy az emberre is veszélyessé válható óriás ragadozók) a nem káros rovarok,... szal' sorolhatnám.
Nem tartozik az általam hőn szerett körbe (hű de finom és költői voltam! :-)) néhány állat illetve jelenség, tevékenység. Nem szeretm a kutyákat és a kakasokat (zaj), továbbá nagyon-nagyon haragít a farkasok visszatelepítésére tett próbálkozások és az a kritika nélküli ömlengés, amit ezzel kapcsolatban levágnak. A spektrumtvtől kezdve a normál médiákig, mind. Nem akarom most továbbsorolni a példákat, mert túl hosszú leszek. Nos, az "állatbuzi műsorok" alatt egyrészt ilyenekre gondoltam
Másrészt ne feledd a kérdést, amit az előző hozzászólásomban feltettem: "Honnan "tudják" ezek az emberek (gyerekek), hogy nekik pont egy kutyára van annyira nagyon szükségük?" és az utána következő pár bekezdés.
Nos, én úgy gondolom, hogy az éppen szabadidővel rendelkező emberek és főleg gyerekek manapság a tévét kapcsolják be, és azonbelül is főleg bizonyos napszakokban. Ha megnézed, hogy milyen műsorok mennek ezekben a napszakokban, akkor azt tapasztalhatod, hogy azok 60-80 %-a valamilyen, állatokkal foglalkozó műsor. Ha belehallgatsz ezekbe a műsorokba, akkor pedig átlagosan 15 percenként hallasz valamilyen emberi fajt negatívan minősítő megállapítást. Ilyeneket (pár példa): "Élettere egyre összébb szűkül az ember miatt" , "a kipusztulás szélére került az ember miatt.." , "pusztítjuk a környezetünket..." , "Csodálatos ősi környezetben... (közben a képen a hiénák cibálják elő az élő és rugdalódzó gnú beleit)" , " az embernek meg kell tanulnia alázatot tanúsítani..." , és mág sorolhatnám.
Amikor végénézel egy-egy ilyen műsort -- lehetnek egyébként hangulatos műsorok is -- próbáld meg elképzelni, hogy mit érez most a helyedben egy 10 éves gyerek. Én megmondom: rohan a szüleit nyúzni, hogy vegyenek neki kutyát. Mert az olyan természetközeli... Meg olyan aranyos...
Ne becsüld le a média hatását. Lásd, már sokan hadakoznak például a képernyőn látható erőszak ellen (erről ugyan más a véleményem), amit azok ott összehoznak (érvek, gondolatok, civil szervezet), arra érdemes odafigyelni.
Kedves hehe tata,
ha olvastad az eddigi szólásaimat, tudhatod, hogy én is azok közé tartozom, akik szenvednek a kutyáktól , elsősorban az ürülékhegyektől, de pl. rettenetesen idegesít a hosszantartó ugatás a gépemen, amikor ideloggolok. Különben teljes mértékben egyetértek veled, már ami a kutyák a nagyvárosban témát illeti. Sok egyéb állattal semmi gondom nincs, kicsit nagyobb lakás esetén már csinálom is az akváriumot. Egy dolog miatt reagáltam úgy, ahogy reagáltam, mert állatbuzi műsorokat emlegettél a Spektrumon. Azokkal ugyanis nincs semmi baj. Azzal már annál inkább, hogy az egyéb médiákban mindez nem téma, és ebben megint csak egyetértek veled. Abban sem reménykedem, hogy az arrogáns kutyatartók egyszer csak, az én rábeszélésem hatására felteszik a pórázt, ezért tartanám remek módszernek a büntetést. De nem csak elméletben, hanem igenis következetesen behajtva.
A demokrácia pedig nem ez, ebben is igazad van. A demokrácia azt jelenti, hogy mindenki szabadon és egyformán tehet mindent, amit a törvények megengednek. Hát ez az, ami itt nincs.
Hol az a másik, nemrég indult topic?
Szia:
bokor
Azt hiszem, félreértettél, mert túl rövid voltam, több helyen átugrottam logikai lépéseket.
Abban a tudatban vagy, hogy a kutyatartók önként fognak pórázt és szájkosarat használni? Attól hogy mondod nekik? Nem fognak. Ezzel szemben lesz**roznak Téged, lefasisztáznak, lerasszistáznak (ez mostanság a divat) lehülyéznek, bolondnak titulálnak. És minden eszközzel növelni próbálják a kutyások számát, hogy a Te kifogásaid minél halkabbak, minél egyedibbek legyenek. Reklámmal, egyéni rábeszéléssel, stb.
Saját tapasztalataim alapján mondom: ne legyenek illúzióid a kutyások belátó képességét illetően. SOHA nem fogják belátni, hogy Téged zavarnak az ő kutyájukhoz tartozó jelenségek, mert ha ezt elismernék, akkor tenni is kellene ellene, ami fárasztó, költséges, idegesítő, stb. Sokkal egyszerűbb a problémákat nemlétezőnek nyilvánítani, a problémákat felvetőket elszigetelni, leugatni. Számukra rémítő már a gondolata is annak, hogy esetleg, valamikor a távoli jövőben, törvényeket hozhatnak e problémakör megoldására, és ezek be nem tartását kellő visszatartó erővel szankcionálhatják. Hogy esetleg adót is kivethetnek az ő felesleges, környezetkárosító, embereket veszélyeztető, emberi idegeket rongáló tevékenységükre. Ha az eddigi gondolatok nem világosak, kérlek, jelezd. Mondd csak, ki szeret adót fizetni? Ki örül annak, ha törvényekkel, rendszabályokkal korlátozzák valamely tevékenységében? Azt gondolod, hogy számít ilyenkor az, hogy a korlátozások és szabályok a másik ember védelmét szolgálják?
Ne feledd, hogy "demokrácia" van (vagy legalábbis annak a karikatúrája, nyomokban), ahol a többségnek ill. a zajosabb csoportoknak van igazuk mindig, mindenütt.
Más. Egyik amit kifogásolsz, hogy az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházom fel. Nos, nem én! Nézd meg a játékfilmeket, és rájössz, mire gondoltam. Én pont ezt kifogásolom. Az állat nem gonosz, de nem is jószívű! Nem kedves, nem aranyos. Nem szegény, nem szerencsétlen. Él, és hal. Öl és megöli az erősebb állat. Ez a természet törvénye. És ha az embert veszélyezteti, akkor le kell lőni, nem pedig arra hívatkozni, hogy óóó aszegényszerencsétlen. Nem azt mondtam, hogy útálni kell. De azt igen, hogy el kell pusztítani, hogy a gyerekeink, a szüleink és mi magunk is életben maradjunk. Ez is a természet törvénye. Egy korábbi hozzászólásomban említettem a hangyabolyba tévedt idegen élőlény esetét, most hadd hívatkozzak arra.
Más. Ebben a problémakörben kétféle ember van: egyik aki a problémát -- valamelyik oldalon -- a saját bőrén érzékeli, a másik pedig aki nem érzékeli, nem találkozott ezzel a kérdéskörrel közvetlenül. De véleménye az van! Gyakran igen szilárd, megingathatatlan, és szinte agresszív. Gondolj az önmagukat állatbarátnak tartó és érző embertömegre. Hányan lehetnek, ill. milyen %arányban? Erre akartam utalni azzal a 87-13 %aránnyal. Te mit gondolsz, mi lehet az oka annak, hogy olyan emberek, akik még nem éreztek egy bizonyos problémát a saját bőrükön, annyira szilárd és megingathatatlan véleményt alkotnak, mint az állatokkal kapcsolatban sok-sok ember?
És ez a sok ember hatással van ám a törvényhozásra, akár elismejük, akár nem. Te mit gondolsz, mi az oka annak, hogy a jelenleg érvényes állatvédelmi törvényünk szigorúbban védi az állatokat, mint a többi törvény az embert? Ha én egy kutyát 2 hétig nem hagyok aludni, és az állat elpusztul, akkor engem a törvény szerint 3 évre bebörtönözhetnek ha jól tudom. Ugyanakkor engem szabad kínozni -- törvényeink alapján --, éveken, évtizedeken át büntetlenül.
(Ennek részleteit egy másik -- nemrég indult-- topicban majd megtalálod)
Azt is tapasztalom -- ami rettenetesen feldühít -- hogy a kutyától szenvedők felvetéseire ilyen válasz is jön (nagyon lerövidítve): vegyél te is egy kutyát, akkor nem fog zavarni!
Sajnos, sok emberre jellemző, hogy csukott szemmel járkál, és nem próbál a saját kerítésén kívüli dolgokra is odafigyelni. Pedig azok a kívüli dolgok begyűrűznek ám, és akkor már elháríthatatlannak tűnik a dolog. Egy példát mondok, hogy világosabb legyen: ha a szomszédod lakásából dől a víz hozzád, mit csinálsz: gátat építesz, vagy átmész elzárni a nyitva felejtett csapot? Én az utóbbit próbálom most. Akkor is, ha sokan off-topicnak titulálnak emiatt. Azt ugyanis lépten-nyomon tapasztalom, hogy a kutyások hogyan viselkednek, de nem elégszek meg azzal, hogy ezt leírom, hanem megpróbálok tenni is valamit a helyzet megváltoztatásáért. Azt is tapasztalom, hogy aki kutyát vesz, az teljesen más szemszögből látja onnatól kezdve a problémát, és hajlamossá válik a nemkutyások szenvedéseit lesz**ni. Azt is tapasztalom, hogy sokan -- főleg gyerekek -- már eleve érzelmi szükséglet kielégítése céljából vesznek kutyát, ill. nyúzzák az apucit-anyucit. Olyan emberek, akiknek még nem volt, és nem is tudják, hogy mivel jár.
Honnan "tudják" ezek az emberek (gyerekek), hogy nekik pont egy kutyára van annyira nagyon szükségük?
Szóval ne becsüld le a média hatását. Azt persze nem állítom, hogy ez az egyetlen, tudom, hogy a közvetlen emberi beszélgetés is jelentős információ forrás. Ha a havernak is van kutyája, és nagyokat ömleng, hogy az milyen csudajó dolog, akkor az a gyerek, aki még nem tudja hogy mivel jár, hajlamos kipróbálni. Ez ellen nincs mit tenni. De a médiabeli agymosás ellen meg lehet próbálni.
Igen lényeges kérdés az emberek összefogása, ezt leírtam egy korábbi hozzászólásomban. Sajnos, ma Magyarországon a kutyát szándékosan nem tartók nem fognak össze, miközben a kutyásoknak több szervezetük is van, beleugatnak még a törvényhozásba is.
Itt egy olyan kultúrális harc féleség folyik, bizonyára észrevetted. Ha megnézed, hogy kik állnak az egyik oldalon, kik azok, akik támogatják egymást, akkor felismerheted a kutyabarátok társaságában az állatbarátokat és a környezetvédők egy részét is. Egy csomó civilizációellenes embert, az sem zavarja őket, hogy pont a kutya az egyik legkörnyezetszennyezőbb állat, illetve a kutyatartás az egyik legkörnyezetszenyezőbb emberi tevékenység. És reklámozzák agyba-főbe, ha kinyitod néha az újságokat meg főleg a tévét, akkor észreveheted. Ne mondd most, hogy nem nézel tévét. Azzal magadat kíméled, de a szomszédod nézi, ebben biztos lehetsz. És ha egyre több kutyaszart találsz a járdán, legalább abból észreveheted, hogy a gengszterváltás óta folyamatosan nő a kutyák száma Magyarországon.
Most igen hosszú lettem, ezért elnézést. A probléma annyira szerteágazó, hogy nem lehet kiragadni egy-egy elemét anélkül, hogy a többieket ne érintenénk. Arra kérlek, hogy gondolkodj el ezeken, mert nem bírok mindent leírni, de a sorok között azért ott van.
Azonkívül néhány hozzászólásom kifejezetten a kutyáktól szenvedőkhöz szól, ők értik. Ha Te nem közéjük tartozol, akkor nem fogod érteni, ezért ne haragudj rám.
Kedves hehe tata, azt hiszem, most hibát követtél el. Elmentél valami egészen rossz irányba, miközben a kutyatartás problémáival kellene foglalkoznod. Ha ilyen offtopic dolgokkal foglalkozunk, esetleg nevetségessé válunk, és aztán hiába erőlködünk, hogy mondjuk használjanak többen szájkosarat és pórázt, és ne hagyják a kutyaszart az utcán (nekem ez utóbbi téma a fixa ideám). Utóbbi eset megoldására így hiába is javasolnánk a horribilis összegű büntetéseket, német mintára, ahol komolyan veszik ezt az egész kérdést, de nem is jut ám minden lakosra egy eb, mert a kutyák - különösen a nagytestűek - lakásban való tartását az állat szeretete helyett inkább az állatkínzás kategóriájába sorolják...
Miben is követtél el hibát? Abban, hogy az éppen divatos televíziós agymosásra hivatkozva, már megbocsáss, de rengeteg sületlenséget hordasz össze. Különösen az a része tetszik a fejtegetésednek, amikor azt írod, hogy a média szerint az állatok sohasem gonoszak. Ez a legnagyobb rosszindulattal sem sorolható a "szeressük az állatokat" jeligével végzett agymosás kategóriájába, az állatok ugyanis nem gonoszak, a róka nem ravasz, a nyúl nem gyáva. A felsoroltak ugyanis mind emberi tulajdonságok, amelyekkel mi ruháztuk fel az állatokat. Nehogymár az emberevő tigris vagy a cápa mondjuk gonoszságból lásson neki a falatozásnak... Te is érzed talán, hogy valami ne stimmel abban, amit írsz. (Ha gondolod, próbálhatsz meggyőzni, én nyitott vagyok...)Szóval, ha valamelyik "állatbarát" most végigolvassa, amit írtál, akkor ennek a topicnak annyi, levonja azt a következtést, hogy aki ellenzi a városi kutyatartást, annak eleve elment az esze... Már bocsánat.
Most megint kicsikét hosszú leszek. Hozzászólásom első felében látszólag off-topic leszek. A második felében válik nyilvánvalóvá, hogy mire gondoltam. Előre felhívom a figyelmet, hogy aki először olvassa, az egy kicsit zavarosnak fogja érezni, ennek egyik oka, hogy bennem is rengeteg, nem teljesen letisztázódott gondolat van.
Így értelmezve ezt a hozzászólást, olvassátok figyelmesen és gondolkodjatok el rajta. Nem akarok meggyőzni senkit. Sok olyat is ki fogtok agyalni közben, amit én még nem.
Visszatérve a nemjogerős tv-agyalásra
Volt abban a műsorban valami szavazás is, már nem is tudom pontosan mi volt a kérdés, de ilyesvalami, hogy "szereti-e ön az állatokat" vagy hasonló. A lényeg: 87% igen, 13% nem volt a válasz. Ez pedig két dologra utal:
1.) Az emberek többsége szereti az állatokat. Megjegyzem, hogy ezek többsége -- szerintem -- a média hatására érez így.
2.) Jelentős azok száma is, akik nincsenek elragadtatva ettől a média által gerjesztett állat-őrülettől. Ezek számaránya nagyobb, mint a két legnagyobb pártot kivéve a többi párt szavazótábora.
Megjegyzem, hogy az utóbbi csoportot -- szerintem -- azok alkotják, akik a saját rossz tapasztalataik alapján gondolkodnak a kérdésről, és ez a gondolkodás még a média által végzett agymosáson is képes felülkerekedni.
Erről az agymosásról, hatásairól, módszereiről egypár szót szólni kell ahhoz, hogy teljes(ebb) legyen a kép a témában. Azt csodálom, hogy nem tette (vagy legalább kísérelte) meg eddig ezt senki a hozzászólók közül.
Az "AGYMOSÁS" sokak szemében egy jövőbeli, elképzelt technológia. Mekkora tévedés! Nem kell a jövőbe menni ahhoz, hogy ilyesmit tapasztaljunk. Létezik már régóta, alkalmazzák is. Működésének módjáról a teljesség igénye nélkül pár gondolat:
Azon alapul, hogy ha valakinek hosszú időn keresztül egyoldalú információkat adagolunk, miközben minden ellentétes információt elhallgatunk, beleértve a gondolkodásra serkentő infókat is, akkor az áldozatnak előbb-utóbb beleszivárog az agyába amit bele akarunk ültetni. A módszerek közé tartozik a lelki ráhatás is, amely épít az emberi konformizmusra, pontosabban arra a lelki mechanizmusra, amely a konformizmust is kiválja. Vagyis gondoskodni kell arról, hogy a meggyőzni (agy-átmosni) kívánt személy a számunkra kívánatos gondolatokra lelki örömöt érezzen. Olyasfélét, mint amit akkor érez az emberek többsége, amikor hasonszőrűek között van, és egymást licitálják túl a nagy egyetértésben, a téma bármi lehet.
Másfelől a kívánatostól eltérő gondolatok okozzanak kellemetlen érzést az agymosás alatt álló személyben. A legkisebb kellemetlenség a fárasztó gondolkodás, ennél nagyobb -- főleg a konformistákban -- az az érzés, hogy "egyedül vagyok a véleményemmel, nem támogat senki, hülyének tartanak, titkolnom kell",stb. Végül a gyengébbek kezdenek majd megtörni, először csak kívülről, majd teljes lelki azonosulással.
Az információk adagolásának ill. elhallgatásának rendszeréhez szorosan hozzátartozik a fogalmazásmód és szóhasználat kérdése is. Csak egyetlen példa: az agymosó preferált gondolatokhoz a "tisztaság" fogalomkörét, míg a kiölni kívánt gondolatokhoz a "tisztátalanság", a "mocsok" a "fertőzés" és hasonló fogalmakat kell kapcsolni. Ha valaki eléggé hosszú ideig van ennek kitéve, akkor egyre fárasztóbbá válik számára a tudati ellenállás, ugyanis nem elég pusztán a gondolatokat elutasítania, de egy eltérő szóhasználatot és fogalomkört is fenn kell tartania ill. létre kell hoznia.
Sokat segít az agymosás végrehajtásában, ha tudunk építeni az emberek természetes vagy legalábbis nagyon erősen bevasalt érzéseire. Az emberek többségének ugyanis IGEN ERŐS LELKI SZÜKSÉGLETE, HOGY VALAMIT (VALAKIT) SZERESSEN, ÉS HOGY VALAMIÉRT LELKESEDJEN. Majdnem mindegy, hogy mit s miért. A legtöbb ember, ha éppen nincs tárgya a szeretet- és lelkesedési vágyának, akkor keres. És nagy valószínűséggel olyasmit fog találni, ami leginkább szeme előtt van.
Ezt használják ki a tehetséges diktátorok már régóta, és ezt használja ki a média is.
Hát így működik -- kissé elnagyoltan -- a média által végzett agymosás.
GONDOLKODJATOK!
Visszatérve a jelenlegi témára.
Nem kell messzire menni: ha kinyitjátok a tévéműsorfüzetet, nem semmi, amit abban találtok, főleg a spektrum és a national geo. műsorán. Egyik állatbuzi műsor megy a másik után. Szinte egyfolytában.
De a többi tévéadó se különb. Na persze a gyakorisága az ilyen műsoroknak jóval kisebb, de a szellemisége még ilyenebb. Nyomoznak a képernyőn a csodálatosnál csodálatosabb nyomozókutyák, ugrálnak a szelíd és emberszerető delfinek, a kántor meg a rex meg a többi kutya (lassie, benji, ....) akkora ésszel látja a dolgokat, hogy emberre már nincs is szükség mellettük. (Érdekes, hogy csak egy-két állatfaj uralja ezeket a játékfilmeket)
A kamera fókuszál. A kutya szeme egyre közelebb jön. A fókusz kissé homályosabbá válik, utalva arra, hogy itt most a gondolatnak mmecsoda mélységei következnek! A tévé előtt ülők szemei csillogni kezdenek, a papírzsepik előkerülnek.
Az emberevő tigris és az egyik legagresszívebb állat, a rozsomák, szelíd kezesbárányok a képernyőn. A "kegyetlen ember" áldozatai. A fotelben ülők pedig, akik sohasem találkoztak egyikkel sem, kezdik belelovallni magukat ebbe a bazi nagy állatszeretetbe. Főleg a gyerekek vannak kitéve a szeretet álarcába bújtatott tengernyi badarságnak.
Érdekes megfigyelést tehet bárki: a médiában -- főleg a játékfilmekben, de az ismeretterjesztőnek álcázott műsorokban sem -- az állat SOHA nem gonosz! Megfigyeltétek már? Csakis pozitív szereplő lehet. A játékfilmekbe persze kell "gonosz" is, ezt a szerepet MINDIG emberre bízzák. Hát csoda, hogy évről évre fokozódik az állat-őrület ebben az országban?
Vagy valaminek -- úgy látszik -- be kell töltenie azt a lelki űrt, ami a szocializmus bukása idején beállt érzelmi és tudati zűrzavar, elbizonytalanodás következménye? (is)
Vajon arra is jó ez a nagy állatbuzulás, hogy valami másról elterelje a figyelmet, valamitől elvonja a LELKESEDÉSI MUNICIÓT? Talán, de nem ilyen egyértelmű, legalábbis számomra.
Tovább folytatom a tegnapi nemjogerős agymenés taglalását. Maga a műsor csupán primitív és egyoldalú volt, amin igazán megdöbbentem, az a jelenlevő "civil" társaság véleménnyilvánítása.
Megkérdeztek ugyanis a műsor vége felé -- egy kis közvélemény formálás a gittegylet egysíkú ítélete előtt -- több ilyen "véletlenszerűen kiválasztott" civilt. Csupa elvakultan kutyabarátot. Az volt a határozott benyomásom, hogy ezek előre összebeszéltek, és megszállták a stúdiót.
Megjegyzem: ha a műsor készítői a pártatlan tájékoztatást fontosnak tartották volna, akkor nemcsak a kutyabarátok legelvakultabb rétege lett volna ott, kameravégen! Talán meg lehetett volna kérdezni a másik oldalt is. Ha ez egyáltalán szerepelt volna a célok között.
Szóval az "utca emberei" (hmm.) közül a legdöbbenetesebb véleményt egy 55 év körüli nyanya fejtette ki. A riporter azon kérdésére, hogy ha azt látja, hogy a kutyák tépkednek egy embert, aki közvetlenül a halált megelőző állapotban van (megjegyzem: nem kellemes halált, holott kínozni még az állatokat sem szabad!), akkor sem lett volna szabad lelőni a kutyákat? A nő válasza: AKKOR SEM!
Vajon akkor is ezt modta volna, ha három kóbor kutya az ő fiát/lányát/férjét/unokáját tépkedte volna, ott rángatva a vérbeborult embert az út porában?!
Megkockáztatom, hogy az ilyen, emberi fajt gyalázó vélemények nyilvánosság előtti hangoztatását nem lenne szabad megengedni! Dacára mindenféle (állítólagos) véleményilvánítási szabadságnak!
Ha én azt látom egyszer, hogy ezt a nőt a kutyák tépkedik éppen széjjel, NEM fogok a telefonom felé nyúlni, még a kisujjammal sem, hogy megmentsem! És azt kívánom neki, hogy egyszer az életében úgy tépjék meg a kutyák -- meg a hozzá hasonló elvakultakat is -- hogy nyomorék maradjon!
Ne értsetek félre, én nem helyeslem a céltalan és oktalan állatkínzást. De az emberkínzást sem! És úgy gondolom, hogy kell(ene) lennie már végre egy határnak az emberek gyalázásában és az állatok ajnározásában (média). Erről fogok szólni a következő hozzászólásomban.
Na, folytatom. A zárban hagyott kulcsnál tartottunk, meg a belső udvarból kiengedett kutyáknál.
Most nézzünk más példákat, teljesen más területről. Van-e közöttetek, aki veszélyes anyagokat tárol, szállít, felhasznál? Van-e pl. olyan, akinél egy méregszekrény kulcsa van? Ha van, ő tudja, hogy mire gondolok most. A többiek pedig próbálják elképzelni. Méregszekrény, fegyverszekrény, stb.
Tegyük fel, hogy bennemarad a kulcs a méregszekrény zárjában, és valaki -- mégcsak nem is féligmeddig épelméjű, hanem egy teljesen egészséges és koncentrálóképes ember -- pl. egy laboráns kivesz belőle valami anyagot, és ugyanúgy munkát végez vele, mit korábban. Csak most véletlenül a lábára önti, vagy szemébe fröccsen, vagy akármi. Mit gondoltok, mit fog ítélni a bíróság, ha kiderül, hogy a méreg nem teljesen szabályszerűen került a dolgozóhoz, mert az -- mondjuk -- nem várta meg, amíg a méregfelelős visszajött az ebédlőből? Én megmondom: a méregfelelőst, aki a kulcsot a zárban hagyta, úgy megbüntetik, hogy be***rik!
Más esetben is előfordult, hogy valaki például a fegyverét nem zárta el kellőképpen. Nem hagyta a kulcsot a zárban, csak éppen nem dugta el eléggé, és a gyerekek elővették. Azután a fegyvert is elővették, a többit nem nehéz kitalálni. (Gimiben volt egy osztálytársam, akinek a bátyja lőtte így agyon a saját barátját, annak az apja fegyverével)
A lényeg: attól, hogy valaki nem képes gondoskodni magáról -- jogilag, vagy a valóságban sem -- még nem kell meghalnia vagy megnyomorodnia. Ez minden felvilágosult országban alapelv.
Vajon a mi törvényhozóink mikor veszik már észre, hogy ezt az alapelvet a kutyatartásra is vonatkoztatni kellene?
Tegnap este láttam a tévében ezt a nemjogerős gennyműsort, ami a kutyák kontra betörő(?) esetről szólt éppen. Hát azt a gusztustalan, egyoldalú, az eseményeket felületesen kezelő agyömlést jobb lett volna nem megnézni! Bár ha meggondolom, az hogy én nem nézem, engem megvéd az idegességtől, de az ország millió tvnézőjét nem védi meg az ostobaság áradattól.
Az egyik bajom a műsorral az, hogy vastagon prejudikál. Még nem született jogerős ítélet az egyesek által betörőnek titulált gyengeelméjű öregasszony kontra két nagytestű kutya ügyben! Hogyan vehették a (z erkölcsi) bátorságot a műsor készítői?
Másik bajom, hogy a tények a műsor készítőit nemigen zavarták. Pl. az, hogy az utoljára elmenő öreg -- mielőtt elment otthonról -- a kutyákat kiengedte a belső udvarból, majd a kapu kulcsát bennehagyta a zárban! Miközben -- saját bevallása szerint -- látta az öregasszonyt, és tud(hat)ta, hogy be akar majd menni. Hisz ismerte! Ismerte azt az egész falu! Vajon ez nem szándékos csapdaállítás, hogy egy -- a falu számára kényelmetlen, kényszercselekvésben szenvedő -- félig épelméjű embertől megszabaduljanak?
Ezt a kérdést bizony tisztáznia kell a bíróságnak, ha igazságos ítéletet akar hozni.
Először az igazi bíróságnak, és nem egy stúdióbeli gittegyletnek.
Ez felvet egy általános kérdést is, amivel szintén nem fáradoztak a műsor szerkesztői: vajon hány hasonló, önveszélyes vagy csak önmagára vigyázni nem tudó (főleg idősebb) ember van az országban, akik ilyen módon valamennyien potenciális kutyaeledelnek tekinthetők? Nem ám viccből (mint az én egyik hozzászólásom végén), hanem a valóságban is! Akik pl. alig tudnak olvasni, ha meg berúgnak, akkor sehogy. Vagy akik olyan rosszul látnak, hogy közlekedni alig tudnak? Jó, lehet mondani -- és ÁLTALÁBAN igaz is -- hogy már ismerik a terepet, el tudnak menni a boltba, stb. Általában valóban. De nincs rá garancia, hogy mindig. Ők főleg nagyobb veszélynek vannak kitéve kutyás irányból! Erre a többség nem is gondol, aki meg igen, azok közül sokan lesz**ják.
Csak azt nem tudom, hogy a törvények és rendeletek alkotóti mikor ébrednek már fel?!
Térjünk vissza erre a zárban bennhagyott kulcsra, mert ez -- szerintem -- kulcskérdés. Kedves asztaltársaim! Ti már csináltatok olyat, hogy a kulcsot bennehagyjátok a zárban, amikor gyanús alakok ólálkodnak a környéken? Szerintem aki ilyet csinál, annál két eset lehetséges:
1.) Szándékosan, előre kitervelten csinálja. Még az is elképzelhető, hogy előtte egy csapdát is elhelyez a házban.
Visszatérve a szákosárra. Bár itt sokszor erről volt szó, ám ha elgondolkodunk, és a probléma mögé próbálunk nézni, akkor kiderül, hogy ez a szájkosár csupán egy jelkép. Egy eszköz, amely bizonyos problémákat megold, másokat meg felvet, azonban az általa gerjesztett indulatok -- mind a két oldalon -- valójában nem ez egyetlen eszköz körül forognak, és ez a vita csak látszólag szól kizárólagosan erről az eszközről. Itt sokkal többről van szó: jogunk van-e egy állatot korlátozni a mozgásában ill. viselkedésében azért, hogy emberek biztonságban érezhessék magukat az utcán?
Én azt mondom: 3 x IGEN!
Épp tegnap este mentünk a feleségemmel Budapesten az utcán (a Közgáztól 100m-en belül, egy félig sötét helyen), amikoris ideges ugatásra figyeltünk fel. Sajna, pont az utunkba esett a következő formáció: közepesen szakadt fiatal ember ölelget közepesen szakadt fiatal leánykát, és két piszkos, összecsomósodott szőrű, közepes méretű kutya csámborog körülöttük. Nagyon is emberi mozdulatokkal, "testbeszéddel" : azt vizslatták, kibe lehet jól belekötni, körbeugrálni, megugatni, aztán kitudja... Fiatal pár egymásba feledkezve, körül sem néz. kutyák sebesen futnak ide-oda, ugatnak erre is, arra is. Távolabb konszolidált külsejű emberi alak sétáltat pórázon jól ápolt külsejű, vizslaszerű kutyát. Na, ahogy azokat észrevették, lett ám ugatás és futás.
Szakadt fiatal pár egymással foglalkozik, KÍSÉRLETET SEM TESZNEK a kutyák visszahívására.
Rettenetesen sajnálom, hogy nem volt nálam semmilyen béketeremtő eszköz, de hát az ember nem mindig készül fel mindenre. Én amikor felkészülten mentem valahova (elég sokszor előfordult már), sohasem történt semmi. Murphy óta így van ez.
Az eset egyébként jelentéktelen, mindennapos. Mégis vannak fontos tanulságai:
1.) Többé nem indulok el sehova se önvédelmi szerszám nélkül. Még Budapest belvárosában sem. Nemcsak magam miatt, hanem néha szar érzés, ha nem tudok segíteni (topic off: tegnap nem akartam belekötni senkibe, elég sok pénz volt nálunk, mert lakást foglalózni mentünk, topic on)
2.) A hasonló esetek megelőzése -- korábban írtam, de nem lehet elégszer hangsúlyozni -- nem eseti bejelentés, hanem csakis FOLYAMATOS CÉLIRÁNYOS ELLENŐRZÉS útján lehetséges.
Ezt a folyamatos célirányos ellenőrzést valahogyan ki kellene vasalni azokból, akik erre kompetensek. Ha az autósok sz**ba tiprására van elég "közterületfelügyelő", meg radaros rendőrkocsi (ezekbe bezzeg van benzin), akkor erre a célra is legyen ember!
3.) Az 1993. okt. 15.-én megjelent "közbiztonságra veszélyes eszközök" birtoklásáról szóló rendelet kiagyalója számomra nem ember, nem értelmes, nem jóérzésű, nem épeszű, stb.
4.) Jelenleg sem a sajtó, sem a rendeletalkotásra feljogosított "emberkék" nem törődnek ezzel a problémával. Ez nem is csoda, Ha valaki csak akkor száll ki az autójából,amikor a garázskaput már a távirányítóval becsukta maga mögött (vagy a testőr és vagyonőr becsukta utána), az nagy ívben sz**ja le az utca problémáját.
Hadd maradjak még mindig a zajnál, de most a védekezés egyik lehetőségét, a lakások hangszigetelését vizsgáljuk meg. Vagyis azt, amire jelenleg nincs szabvány vagy szabály, pedig sokminden másra van. (Pl. a hőszigetelésre van külön a falra, és külön az ablakra.) Azok az ablakok, amelyek jó hőszigetelők, és amelyeket hangszigetelőnek titulálnak, valójában messze vannak az ideálistól a hangszigetelés terén. Én a következőképpen változtatnám meg ezeket:
1.) Megnövelném a légrést 1 jelenlegi 1.5 cm-ről kb. 5 cm-re
2.) Megnövelném az üvegrétegek vastagságát a jelenlegi 2 mm-ről 3-4 mm-re
3.) Megnövelném a rétegek számát 3-ra (a jelenlegi 2-ről)
4.) A legfontosabb és a legolcsóbb: szigorúan előírnám, hogy az üvegrétegek rezonanciafrekvenciája nem lehet kb. egyforma. Ez úgy érhető el, ha mondjuk az egyik üvegréteg vastagsága 3 mm, a másiké 3.5 mm, a harmadiké 4 mm. (Jelenleg 2 db 2 mm-es réteg van)
5.) Propagálnám a kazettás ajtókat és ablakokat, a nagyméretű egybefüggő üvegtáblákkal szemben.
A lakásokban más változtatást is kellene eszközölni. Pl.:
1.) Alapos vizsgálatnak kell alávetni a szobák akusztikáját és visszhang viszonyait. A vizsgálatok eredvényeit be kell foglalni az építésügyi szabványokba.
(Pl. a divatos tetőtéri szobák gyakran ferde síkokkal (tetősík) is vannak határolva, ezáltal hasonlóvá téve a szobát egy zongora belsejéhez. Saját tapasztalatom, hogy az ilyen ferde síkkal határolt szobákban erősebben hallatszabak a kinti zajok.)
2.) Ahol csak legetséges, ellenjavallott a közös fal, gondoljunk a Magyarországon divatos sorházakra, szemben pl. a nyugaton divatos változattal.
Ha az a kutyát nem tartók szövetsége létrejönne, ezzel is kellene foglalkoznia. (Na, már megint itt tartunk. Volt egy ókori római szenátor, aki minden felszólalását azzal fejezte be: "... és különben is, Karthagót el kell pusztítani" :-)))) ) Szóval NE gondoljátok, hogy én "csak a kutyák kiirtását" tűztem ki célul. Valójában a probléma sokkal-sokkal bonyolultabb, és a megoldás sem várható gyorsan, egyetlen lépésben.
De valamikor, valamivel el kell kezdeni, kedves kutyátólszenvedő sorstársaim. Más nem fogja megcsinálni helyettünk.
Ami a kutyáktól való félelmet illeti, Neked -- úgy látszik -- ez a vesszőparipád. Engen nem zavar, gondold ahogy akarod, de teljesen téves vágányon vagy. Persze két dühösen morgó rottweilertől én is tartok, ha nincs nálam semmi, de nem irracionális félelmet érzek, csupán felkészülök arra, hogy esetleg baj lehet. És persze megpróbálom kikerülni. Ilyesmi azonban igen ritkánt történik.
NEM érzem vetélytársamnak se a kankutyákat, ilyesmire gondolni... Hát hmm... Az a korábbi nyakbatáblaakasztós ötleted felébresztette bennem a viccelődő kisördögöt, és most hadd adjam ki magamból, ami azóta motoszkál:
Szóval, kedves Alfréd, a Téged kellene az utca sarkára kiállítani, nyakadban egy táblával: "Hatalmas kankutyák, és kicsi kankutyusok! Itt van a területetek határa! Jól jelöljétek meg naponta többször is!"
És egy domináns kan nem hagyhat ki egy ekkkkora lehetőséget ... :-)))))))))DDDD.
Ja, mielőtt a füldugót említitek, hadd jegyezzem meg, hogy az csak hétvégén használható. Ugyanis nagyon sok ember van Magyarországon (magam is) akik csörgőórával kelnek. (Nem mindenki arra ébred, hogy a hasára süt a nap, és nem mindenki délelőtt 9-10-re sétálgat be a munkahelyére, mint a nyári "időszámítást" kitaláló főbaromhülye!) Legfőképpen az ingázók.
Most kissé hosszú leszek mégis tömör. Folytatom az előbb megkezdett gondolatot. A cél az, hogy kicsit megvizsgáljuk a jelenlegi gyakorlatot, amely a zajterhelés egyedüli ismérveként a decibelben (esetleg fonban) mérhető hangerőt ismeri el. Van is erre szabály, tudtommal 55 dB a korlát egy lakásban, éjszaka.
Szerintem ez a gondolkodásmód az iparban kétségtelenül működik is, ám egy lakásra vagy másféle emberi tartózkodásra szolgáló környezetben (pl. tömegközlekedési eszköz) messze vagyunk attól, hogy a problémát így helyesen ragadjuk meg.
Ahhoz, hogy a zaj emberi idegrendszert károsító hatásait valahogy meg tudjuk fogni, vegyünk sorra néhány zajforrást és hatásukat, persze a teljesség legkisebb igénye nélkül. (Közben gondoljunk vissza a 96. hozzászólásra, 2000.I.7. 13:05, amelyben a zajokat 2 csoportba soroltam.)
Képzeljünk most el egy gyakran előforduló helyzetet: a szél vagy huzat által mozgatott ajtó, ablak esetét. Képzeljük el, ahogy a becsukott nyílászárónak van 2 - 5 mm kotyogása, és a szél (huzat) mozgatja. Kopp, kopp. .... Kopp. .. kopp. ... Dömm. ... dömm. Tapasztaltam már, hogy fel tud ez idegesíteni embereket. Még nappal is, pl. egy munkahelyen. Lehet, hogy a koncentrálást zavarja, ki tudja?
Éjjel meg pláne! Képzeljük el, amint a haver a fejére húzza a takarót, és próbál elaludni. Közben gondolja magában: "a k** életbe, el kell már aludni, holnap hosszú napom lesz ... Na aluggyunkmárel, el kellene aludni..." Aztán másra gondol. Pl. arra, hogy mit csinált aznap. Nem jut a végére, mert a következő döccenés behatol a fülébe, a fülén keresztül az agyába, gondolataiba hirtelen interrupt, aztán bosszúsan próbál megint másra gondolni. Aztán megint döcc! Megint interrupt. (Tetszés szerint ismételhető).
Pedig ha megmérjük a hangerőt műszerrel, nem kapunk 55 dB-t. Talán még 40-et se. Mégis zavarni fog sok embert, és -- szvsz -- nem azért, mert azok idegbetegek volnának.
És most képzeljünk el valami hasonlót, ezerszeres hangerővel. (+30 dB) Ez is megvan? Bizony, létezik. Ugatásnak hívják.
Még egyetlen példa. Képzeljük el, amikor valaki egy panelházban próbál aludni, közben a lépcsőházban nyitvahagyott szellőzőablakot mozgatja a huzat. Nnyyyrrrrrr...... nnyyyyrrrrrrrrrr ..... puff! ..... nnyyyrrrrr....... puff. Emberünk a párnát a fejére húzza (nyáron 2 perc múlva megfő az agya), és próbál elaludni. Nem megy.
Tegyük fel, hogy a másik komát nem zavarja. Úgy alszik, mint a bunda! Nem is érti, hogy az előzőnek mi a baja. "Biztosan idegbajos. Az ilyen szeggyen dilibogyót!" Aztán egyik éjjel az a szellőzőablak hatalmas csörömpöléssel lezuhan. Úgy, hogy mindenki felugrik az ágyból. Még a hétalvó koma is. Idegesen ugrál egy kicsit, aztán papucsot húz és lemegy a lépcsőházba körülnézni.
És most jön a fordulat: attól kezdve ő se tud aludni, ha a szellőzőablak mocorog. Felébred idegeskedik. Lemegy a lépcsőházba, papírdarabokat tömködni a résekbe. És teljesen elfelejtette már, hogy korábban hogy lenézte a másik embert, akit már akkor is zavart a zaj.
A második példabeli esetben ugyanaz az ember, és ugyanaz a zaj is. Mégis, az egyik esetben nem zavarta, a másikban igen. Gondoljunk bele, mi lehet ennek az oka?
Lehetne még sorolni a példákat, de túl hosszú lenne. A szomszéd fűnyírója, mosógépe, gyerekei, részeges házastársa, ütvefúró, vaslemez az utcán ásott árok fölött, amelyen minden elhaladó autó döng, a közeli szórakozóhelyről kijövő zajos részeg barmok, éjszaka megszólaló autóriasztók, ésígytovább.
Lesznek olyan zajok, amelyek nem zavarják annyira az embereket, még 55 dB körül sem. És lesznek olyanok, amelyek a hallásküszöb környékén is zavaróan hatnak. Az említett korábbi hozzászólásomban a zajokat két kategóriára osztottam:
1.) Az egyéb tevékenységek melléktermékei. Ezek zavaró hatása erősen függ attól, hogy a forrásul szolgáló tevékenység mennyire áll közel hozzánk, mennyire fogadjuk el, továbbá attól, hogy szerintünk minden meg volt-e téve a melléktermék-zaj elkerülésére. (Ez utóbbi visszahat az elfogadásra)
2.) A RIASZTÓ célú zajok. Ide tartoznak a kifejezetten zajkeltésre irányuló tevékenységek eredményezte zajok (autóriasztó, ugatás, vagy valamilyen rendelleneségre (csöpögő csap, nyitva hagyott ablak,...) figyelmeztető zajok)
Én úgy gondolom hogy ha jól működő zajvédelmi törvényt akarnának alkotni, akkor a jelenlegi dB->>fon konverziót (frekvenciafüggés) ki kell egészíteni más élettani skálázás eredményeivel is. Az így keletkezett lélektani hangerőre kell vonatkoztatni a korlátokat.
Na, ennyi elég egyszerre, a teljesség igénye másodlagos. Üdvözlettel
ht.
Kedves hehe tata!
Azt a kedves szituációt kihagytad, mikor as kutya a sötétben csendben lapul a kerités mögött, és mikor mellé érsz, akkor ugrik neki a keritésnek örjöngve. Ez a csúcs!
A hang mérésén el fogok gondolkodni.
Kedves Alfréd!
Nagyon szelektiv a "hallásod". Hehe tata nem csak méreggel támadt már a kutyákra, ha a szükség ugy hozta (én inkább védekezésnek nevezném), hanem másképp is, szemtől-szembe. Azt is probáld meg megérteni, hogy _nem_félünk_ a kutyáktól, legfeljebb féltjük azokat, akiket szeretünk. Én igen sajnállak téged, ha nincs kit féltened.
Hogy a kutyának mi a dolga: ha én veszek egy oroszlánt, szabadon engedem a kertben, aztán néha ki-kiugrál, és megesz ezt-azt, akkor teljes nyugalommal mondhatnám, hogy hát mégis mit vártak egy oroszlántól, ez a dolga! :-(
