„Arra emlékszem, hogy amikor kiléptem a járdára, amelyet erôs villanyégô világított meg, a tömeg diadalordítása fogadott, mint amikor kedvenc csapata gólt rúg bajnoksági futballmérkôzéseken. Valaki mintegy jelt adván a gyilkosoknak, azt kiáltotta:
- Batrinul! Az öreg.
A jeladásra következô szavakat már nem halottam, de szem- és fültanúk vallják, hogy a kapu sarkában álló, korábbi sovén uszításairól közismert katonatiszt ezt mondta pribékjeinek:
- Itt vannak, vegyétek ôket kezelésbe!
Valaki jobbról husánggal vagy fémtárggyal sújtott le rám. Iszonyatos tarkóütés volt. A járdára zuhantam.
Talán fél percig tartó tudatvesztés után kezdtem újból érzékelni, hogy mi történik velem. A tehergépkocsi mögött térdre estem, annak túl magasan fekvô platójába kapaszkodva próbáltam fölemelkedni. Aztán újabb semmi és sötétség, majd annak zavaros emléke, hogy vadul tülekedô emberi tömeg szorításában azt kiáltozom románul: Miért gyilkoltok meg jó emberek?" (Sütô András visszamelékezésébôl, a Szemet szóért című kötetbôl, Debrecen 1993.) Magyar Szó, Márc. 18.
rrt, tisztelem a velemenyed (t.i. hogy amit beraktal az szerinted ide valo), de az elozo Gherman beszelgetes utan ez nagyon morbid cselekedet volt. :((
Trianon Kiskátéja.
Kérdések és válaszok Trianonról.
Miután írásban, képben, térképben és grafikonban előadtuk és megmagyaráztuk a trianoni szerződésnek Magyarország ellen elkövetett igazságtalanságait, az itt következő kérdések és feleletek formájában röviden ismét összefoglaltuk mindannak a lényegét, amit az olvasó az írásból, a térképből, a képből és a grafikonból megtanulhatott. Trianon Kiskátéja rövid emlékeztető akar lenni abból a célból, hogy az olvasó agyában újra rendszerezze s emlékezetében megerősítse mindazt, amit az "Igazságot Magyarországnak!" című albumból megtanult. Ebből az áttekintő összefoglalásból mindenki gyorsan megtalálhatja azt az érvet, vagy azt az adatot, amelyre éppen szüksége van.
1. Miért mondjuk azt, hogy a világháborút befejező békeszerződések közül a trianoni szerződés a legrosszabb és a legkegyetlenebb?
- Azért, mert a háborúban vesztes országok közül egyiktől sem vettek el annyi területet és népességet, mint Magyarországtól, Csonka-Magyarország határait, a magyar haderő leszerelésének feltételeit pedig úgy állapították meg, hogy Magyarországot védtelenül kiszolgáltatták szomszédjai önkényeskedésének.
2. Mit vesztett Magyarország területben?
- Magyarország területe a világháború előtt 325 ezer négyszögkilométer volt. Ebből a trianoni szerződés összesen csak 93 ezer négyszögkilométert hagyott meg. Vagyis Magyarország elvesztette régi területének 72 százalékát. Ugyanakkor Németországtól csak a régi terület 10%-át, Bulgáriától pedig 8%-át vették el a győztes szomszédok.
3. Mit vesztett Magyarország népességben?
- Magyarország népessége a világháború előtt 20.886.000 lélek volt. Ebből a trianoni szerződés meghagyott 7.516.000 lelket. Vagyis Magyarország elvesztette eredeti népességének 84 százalékát. Ugyanakkor Németország hasonló vesztesége nem több, mint 10 %.
4. Hogyan szabta meg Magyarország határait a trianoni szerződés?
- Stratégiai szempontból kiindulva, úgy szabta meg, hogy az országnak sehol se legyen megvédelmezhető, természetes határa. A szerbeket, románokat beengedték a nagy magyar Alföld szívébe, a cseh határt pedig lekanyarították egészen Szobig, ahonnan bármikor ágyúzni lehet az ország fővárosát, Budapestet.
5. Hogyan intézkedett a trianoni szerződés Magyarország haderejéről?
- A trianoni békeszerződés Magyarországot leszerelésre kényszerítette, megszabta, hogy Magyarországon nem szabad sorozni, nem lehet mozgósítási terveket készíteni, s magyar haderő csak zsoldos hadsereg lehet, ez is csak 35 ezer főnyi. A trianoni magyar hadseregnek nem lehetnek kiképzett tartalékai, nehézágyúi, tankjai, repülőgépei. A trianoni szerződés tehát Magyarországot minden kívülről jövő erőszakkal szemben védtelenné tette. Igaz, hogy ugyanebben a szerződésben, illetve a szerződésbe becikkelyezett népszövetségi paktumban a győző hatalmak is kötelezettséget vállaltak arra, hogy a legyőzött államok kényszerű leszerelését nyomon fogja követni a győztes államok leszerelése.
6. Hogyan tettek eleget a győztes államok a kétoldalú szerződésben magukra vállalt leszerelési kötelezettségüknek?
- Sehogy. Genfben egymást követik a leszerelési konferenciák, amelyek nem vezetnek soha semmiféle eredményre. Magyarország gyűlölködő szomszédai pedig közben vígan tovább fegyverkeznek és katonai szövetséget kötnek Magyarország tartós leigázására.
7. A kisantant, amelynek létalapja a Magyarországtól való félelem és a Magyarország ellen való gyűlölet, mennyi katonát tud a 35 ezer főnyi trianoni magyar hadsereg ellen talpraállítani?
- Békeállományban 542 ezret, mozgósítás esetén négymillió 365 ezret.
8. Miért mondjuk azt, hogy a trianoni békeszerződés állandó veszedelme Európa békéjének?
- Azért, mert az erőknek ez az egyenlőtlensége logikus következetességgel vezet az erőszakoskodások felé. A Magyarország ellen kötött titkos katonai szerződésekben például a kisantant-államok arra kötelezték magukat, hogy ha közülük bármelyiket megtámadná egy idegen hatalom, Magyarország ellen akkor is mozgósítanának, a magyar határt akkor is megszállnák, Magyarország területére akkor is benyomulnának, ha Magyarország rögtön bejelentené a semlegességét.
9. A magyar békeszerződés föltételeit megállapító párizsi béketanácsban az antant nagyhatalmak, tehát Anglia, Franciaország és Olaszország döntő szerepet játszottak. Miért járultak hozzá ezek a nagyhatalmak a kegyetlen és igazságtalan békefeltételekhez?
- Azért, mert Magyarország fölosztásában érdekelt kis szövetségeseik, a csehek, románok és szerbek félrevezették és megtévesztették őket.
10. Mivel indokolták ezek a kis szövetségesek Magyarország felosztásának a szükségét?
- Azt állították, hogy Magyarország bűnös volt a háború fölidézésében és ezért Magyarországot meg kell büntetni. A nemzetiségi elvre utaltak és azt vitatták, hogy a trianoni határvonal igazságosabb és jobb nemzetiségi viszonyokat fog teremteni a réginél. E mellett a történelmi jogra is hivatkoztak. Ahány érv, annyi valótlanság. A háborús felelősség fölvetésével, Közép-Európa nemzetiségi térképével és a történelmi joggal nem lehet megokolni Trianont. A földrajzi, gazdasági, kulturális érvek pedig a leghatározottabban Trianon ellen szólnak.
11. Felelőssé lehet-e tenni Magyarországot a háború kitöréséért?
- Nem lehet. Magyarország nem akarta a háborút, hiszen abban nem volt semmi nyernivalója. A világháborút megelőző izgalmas napokban Magyarországot miniszterelnöke, gróf Tisza István képviselte. Amint ezt azóta Charles Tisseyre, a francia parlament tagja is megállapította, Tisza István a bécsi koronatanácson ellenezte a Szerbiának címezett ultimátum elküldését s ő volt az egyetlen államférfi Európában, aki szót emelt a háború ellen. Tisza tiltakozásának azonban nem lehetett sikere, hiszen akkoriban Bécsben az volt a szokás, hogy a legfontosabb dolgokban a magyar kívánságok számbavétele nélkül intézkedtek.
12. Milyen ellenfél volt Magyarország a háború alatt?
- A magyar csapatok bátran megállták a helyüket a különböző harctereken, azt azonban az ellenséges táborban is elismerték róluk, hogy lovagias, nemes ellenfélhez méltóan viselkedtek. A magyar nemzetet soha sem vakította el a gyűlölség. Magyarországon a háború legnehezebb időszakában is tovább olvasták a francia, angol és olasz könyveket az emberek, tovább játszották a francia, angol és olasz színdarabokat a színházak. És Magyarország volt talán az egyetlen hadviselő ország, ahol az ellenséges államok polgárait nem internálták és nem zavarták meg kenyérkereső munkájukban.
13. Abban az időben, amikor a hadiszerencse a központi hatalmaknak kedvezett, gondolt-e Magyarország arra, hogy imperialista terjeszkedéssel hasznát lássa az esetleges győzelemnek?
- Magyarország annyira nem gondolt erre, hogy valahányszor alkalma nyílt rá, a leghatározottabban tiltakozott mindenféle annexió ellen. Szerbia teljes legyőzése után, 1915. decemberében, Tisza István miniszterelnök Ferenc Józsefhez benyújtott memorandumában, Vilmos császár tanácsával szemben is hevesen tiltakozott az ellen, hogy a monarchia annektálja Szerbiát. Amikor pedig 1918. májusában Románia különbékét kötött a központi hatalmakkal, Magyarország megelégedett a Kárpátok lakatlan és terméketlen vidékén megszabott, önvédelmi célokat szolgáló, jelentéktelen határkiigazításokkal.
14. Közép-Európa összekeveredett nemzetiségei szempontjából jobb helyzetet teremtett-e a trianoni szerződés a háború előttinél?
- Szó sincsen róla. Az elszakított tótok tiltakoznak az ellen, hogy a csehekkel egy nemzetnek tekintsék őket. Az elszakított horvátok pedig tagadják, hogy ők ugyanegy nemzetet alkotnának a szerbekkel. A tótok is, a horvátok is nemzetiségnek tekintik magukat új hazájukban. De ha el is hisszük a győzőknek, hogy a tótok csehszlovákok, a horvátok pedig jugoszlávok, az elszakított néptömegben 7.258.000 "fölszabadított" lakosra 6.113.000 olyan volt magyar állampolgár esik, aki nem cseh, nem tót, nem román, nem szerb és nem horvát, aki elnyomott idegen az új államalakulatokban. Horvátországot nem számítva, Magyarországtól elszakítottak több mint tízmillió lakost. Ennek a tízmillió lakosnak csak 47 százaléka fajrokon azokkal az államokkal, amelyekbe bekebelezték őket. 53 százalék az illető utódállamtól idegen.
15. Mennyi tiszta magyarajkú lakost szakított el Magyarországtól a trianoni békeszerződés?
- Elszakított összesen 3.424.000 magyarajkú lakost. Ebből Csehszlovákiába került 1.084.000, Romániába 1.705.000, Jugoszláviába 564.000, Ausztriába 65.000. Vagyis Trianon a magyar népnek 33,5 százalékát arra kényszerítette, hogy ellenséges indulatú idegen uralom alatt éljen. A trianoni békeszerződés ebből a szempontból is fölháborítóbb és kegyetlenebb, mint a többi békeszerződés. Mert amíg a versaillesi szerződés húsz németajkú állampolgárból elszakított egyet, a neuilly-i békeszerződés húsz bolgárajkú állampolgárból szintén egyet, a trianoni békeszerződés húsz magyarajkú állampolgárból hetet ítélt keserves idegen rabságra.
16. Nemzetiségi szempontból mi a trianoni szerződés legkirívóbb igazságtatansága?
- Az, hogy több mint másfélmillió olyan magyart szakított el tőlünk, akinek a lakóhelye szorosan és közvetlenül összefügg a Csonka-Magyarországnak meghagyott területtel.
17. Miért kellett ezeket mégis elszakítani Magyarországtól?
- A legtöbbször a már említett stratégiai okokból. Máskor a szomszédok kapzsisága miatt. Azért, hogy a szerbek, románok vagy csehek megkapjanak egy-egy vasúti vonalat, vagy egy-egy jól termő vidéket.
18. Talán az elszakított népek kívánsága volt, hogy a magyar állam testéből kiválva, idegen országokhoz csatlakozzanak, s a népek önrendelkezési jogának az érvényesítése követelte meg Magyarország földarabolását?
- Az elszakításra ítélt népeket meg sem kérdezték, hogy mit akarnak. Azt a követelést, hogy az elszakított területen népszavazást rendezzenek, a magyar békedelegáció állította föl a békefeltételekre válaszoló jegyzékében. A győzők béketanácsa azonban ezt a kívánságot elutasította. Az egyetlen elszakításra ítélt hely, ahol az Ausztriával kötött külön megegyezés alapján mégis tartottak népszavazást, Sopron és környéke volt. Ez a terület pedig nagy többséggel a magyar állam kötelékében való megmaradás mellett nyilatkozott.
19. Miért idegenkedtek a győzők a népszavazás elrendelésétől?
- Erre megfelelt Tardieu, Franciaország mostani miniszterelnöke, aki a "La paix" című könyvében ezt írja: "Választanunk kellett a népszavazás és Csehszlovákia megalkotása között." A győzők nagyon jól tudták, hogy nemcsak a Csehszlovákiának juttatott Felvidék, hanem az elszakításra ítélt területek lakossága mindenütt a soproniakkal egyenlő hűséggel tartott volna ki régi hazája mellett.
20. Azokat az államokat, amelyek Magyarország testén osztoztak, a kisebbségi szerződések kötelezik arra, hogy tiszteletben tartsák a nekik juttatott nemzeti kisebbségek emberi és állampolgári jogait. A kisebbségi jogok szempontjából jobb ma a helyzet Közép-Európában, mint amilyen volt a háború előtt, amikor még nem jelentett nemzetközi kötelezettséget a kisebbségi jogvédelem?
- A békebeli Magyarországra csak ráfogták, hogy elnyomta nemzetiségeit. Ennek az ellenséges vádnak legjobb cáfolata, hogy a háború előtti Magyarországon a kisebbségek mind gazdasági, mind kulturális téren fölvirágoztak és megerősödtek. Azok az államok azonban, amelyek a trianoni szerződésből hasznot húztak, valóban elnyomják és a legdurvább eszközökkel sanyargatják a nekik juttatott idegenajkú állampolgárokat. Ebben nem akadályozza meg őket a kisebbségi szerződésekben lefektetett jogvédelem.
21. A kisebbségi szerződéseket a Népszövetség garanciája alá helyezték. Az elnyomott kisebbségek miért nem mennek Genfbe a panaszukkal?
- Azért nem, mert valahányszor Genfbe mentek, soha sem értek el semmiféle orvoslást. Odahaza azonban elnyomóik kegyetlen bosszút álltak rajtuk azért, hogy panaszkodni mertek. A Népszövetség részéről megállapított eljárási szabályok eleve kizárják azt, hogy Genfben komolyan érvényesüljön a kisebbségi jogvédelem.
22. Ki mellett szól a történelmi jog?
- Magyarország mellett szól és Trianon ellen. Nem igaz az, hogy a honfoglaló magyarok a tótok és románok leigázásával teremtették meg a birodalmukat. A honfoglaló magyarok ezen a területen nem találtak pontos határokkal rendelkező államalakulatokat. Európának az a darabja, amelyen birodalmukat megalapították, legnagyobb részében lakatlan terület volt. Ezeréves birtoklás szól a magyar nemzet joga mellett és az a hála, amellyel Európa a magyar nemzetnek a keleti barbár betörések visszaveréséért és a nyugati civilizáció megvédéséért tartozik.
23. Talán földrajzi szempontok indokolták az ezeréves egység megbontását?
- A földrajzi szempontok az ezeréves egység megbontása ellen szóltak. A világháború előtti Magyarország, amint ezt Reclus, a hírneves francia geográfus is megállapította, a legtökéletesebb földrajzi egység képét mutatta. Ezt a tökéletes földrajzi egységet rombolta szét a trianoni szerződés, amely ötfelé tépte a Kárpátok karéjával övezett zárt területet és szétszaggatta a világ legegységesebb folyóhálózatát.
24. Akkor talán olyan újabb gazdasági rendet sikerült teremteni a háború előtti Magyarország fölosztásával, amely a régi állapotnál jobban szolgálja Európa és az érdekelt földterület lakosainak az érdekeit?
- Ellenkezőleg. Addig, amíg a háború előtti Magyarország ideális gazdasági egység volt, amelyben az egyes részek termelése és szükséglete kiegészítette egymást, a trianoni katasztrófa, amikor a hosszú évszázadok során egymásra utalt területeket elszakította egymástól, megnyomorította és küzdelmes szegénységre ítélte nemcsak Csonka-Magyarországot, hanem az elszakított területek lakosságát is.
25. Miért mondjuk, hogy Csonka-Magyarországot és a tőle elszakított területek lakosságát egyformán megnyomorította Trianon?
- Azért, mert a búzatermő Alföld és az erdőkben, bányákban, havasi legelőkben bővelkedő hegyes vidék népe Nagy-Magyarország korszakában kölcsönösen jól járt azzal, hogy terményeit egymással kicserélhette. Az Alföld a hegyes vidéknek, a hegyes vidék az Alföldnek dolgozott. Most, hogy a trianoni határ tiltó sorompói zárják el őket egymástól, az Alföld és a hegyvidék egyformán szenved és nélkülöz.
26. Milyen gazdasági következményei lettek a trianoni békének a tőlünk elszakított részeken?
- Romboló következményei lettek. A Romániának és Szerbiának juttatott részeken a magyar uralom idejében virágzó közgazdasági élet tönkrement ezeknek az országoknak a korrupciója és alacsonyabb rangú gazdasági konstrukciója következtében. A Csehországnak juttatott Felvidéken pedig a prágai kormány a történelmi Csehország iparának védelmében tudatosan tönkretette azt a reményteljesen fejlődő ipart, amelyet a magyar kormánytámogatás hozott létre.
27. Milyen következményei lettek a trianoni békének Csonka-Magyarországon?
- A trianoni szerződés a régi egység szétszakításával megbénította a Magyarországnak meghagyott rész gazdasági fejlődését. Csonka-Magyarországot a szerződés megfosztotta a legfontosabb nyersanyagok egész sorozatától. A háború előtt Magyarországnak több mint 15.000 katasztrális hold erdőterülete volt. Ebből alig maradt meg ezernyolcszáz hold. Elvesztettük vasbányáink túlnyomó részét: ma Magyarországon 21 millió métermázsa vasérc helyett csak 2 és félmilliót termelnek. Elvették minden sóbányánkat. Európában ma Magyarország az egyetlen ország, amely nem tud sót termelni. Elvették legtöbb szénvidékünket, elvették a vízierők kihasználására alkalmas folyóinkat, elvették minden arany- és ezüstbányánkat, elvették azokat a földgázkutakat, amelyeket magyar pénzen a magyar tudomány nyitott meg a háború előtt. Elzárták országunkat a tengertől és a tengeri forgalom előnyeitől. Se vége, se hossza azoknak a veszteségeknek, amelyek gazdag és boldog országból szegény és boldogtalan országgá tették Magyarországot.
28. Esetleg általános kultúrérdekeket szolgált a háború előtti Magyarország elpusztítása, a háború előtti Magyarország elszakított részeit fejlettebb országokhoz csatolták, amelyek magasabb kultúrszínvonalú életet tudtak biztosítani a magyar állampolgárságuktól megfosztott lakosoknak?
- Erre helyettünk feleljen lord Newton, az angol felsőház tagja, aki 1920. március 30-án mondott beszédében megcáfolhatatlan érvekkel bebizonyította, hogy "a békeszerződés tizenkétmillió embert deportált magasabb kultúrából alacsonyabb kultúrába". Magyarország szétdarabolása tehát nem nyeresége, hanem érzékeny vesztesége volt az európai kultúrának.
29. Miért fogadták el a magyarok mégis ezt a kegyetlen és igazságtalan békeszerződést?
- Azért, mert nem tehettek egyebet, mert új megszállással, új háborúval fenyegették meg őket. Maga a békeszerződés nem két, szabadon egyezkedő fél megállapodásának eredménye volt, hanem egyoldalú békeparancs. A Párizsba küldött magyar békedelegáció a jegyzékek tömegét szerkesztette a békefeltételek tarthatatlanságának és elfogadhatatlanságának a bizonyítására. Ezeket a jegyzékeket azonban senki el nem olvasta, az érveket senki meg nem hallgatta. Az eredeti feltételeken semmit sem enyhítve erőszakolták ki a békeszerződés aláírását. 1920. novemberében pedig az érdekelt hatalmak ultimátumszerű jegyzékben sürgették meg a békeszerződés ratifikációját. A magyar nemzetgyűlés azonban ekkor is csak a Millerand-féle kísérőlevél ígéretére hivatkozva járult hozzá a békeszerződés becikkelyezéséhez.
30. Mit ígért a Millerand-féle kísérőlevél?
- Azt ígérte, hogy ha a határmegállapító bizottságok úgy találják, hogy a megállapított határ egyik vagy másik ponton nem felel meg a néprajzi és gazdasági kívánalmaknak, a Nemzetek Szövetségének bevonásával orvosolni fogják az ilyen nyilvánvaló igazságtalanságot.
31. Hogyan váltották be a Millerand-féle kísérőlevélben foglalt ígéretet?
- A Millerand-levélben foglalt ígéretet az antant legfőbb béketanácsa annyira nem vette komolyan, hogy annak a végrehajtására - amint ezt hivatalos jegyzőkönyvek bizonyítják - nem is adott a határmegállapító bizottságoknak utasítást.
32. A Millerand-kísérőlevél ígéreteire hivatkozva, kértek-e a határmegállapító bizottságok magyar tagjai határkiigazitást?
- A határmegállapító bizottság magyar tagjai, a Millerand-levélre hivatkozva, száz és száz esetben kérték a kijelölt határ megváltoztatását.
33. Hány esetben teljesítette a határmegállapító bizottság ezt a kérést?
- A cseh, a román és a jugoszláv határ mentén egyetlenegy esetben sem. A Millerand-levél ígéreteinek csak Ausztriával szemben volt hatásuk.
34. A győzők táborában osztatlan tetszéssel találkozott-e a trianoni szerződés?
- Éppenséggel nem. Az Amerikai Egyesült Államok törvényhozása megtagadta a trianoni szerződés ratifikációját és ezzel tiltakozott a szerződésbe foglalt igazságtalanságok ellen. Olaszország képviselői már a béketárgyalások során igyekeztek enyhíteni a lehetetlen területi intézkedéseken - természetesen sikertelenül. Az olasz közvélemény pedig már az első pillanatban az igazságtalanul kifosztott Magyarország mellé állott. A ratifikáció alkalmával mind az angol, mind a francia törvényhozó testületekben éles támadások hangzottak el a trianoni szerződés képtelen intézkedései ellen; a kormányférfiak mind a két országban a Millerand-kísérőlevél ígéreteire hivatkozva igyekeztek az igazságos lelkű és világos elméjű emberek aggodalmait eloszlatni.
35. Mi volt abban az időben Briandnak, Franciaország mostani külügyminiszterének a véleménye a trianoni szerződésről?
- Briand, aki abban az időben nemcsak külügyminisztere, hanem miniszterelnöke volt Franciaországnak, a ratifikációs vita során kijelentette, hogy a magyar határokat "bizonyos fokig önkényesen vonták meg", de azok "nem feltétlenül véglegesek", mert "bizonyos kiigazításokra lesz szükség". Briand tehát a legelsők között vallotta a trianoni szerződés igazságtalanságát és a revízió szükségét.
36. A békeszerződések aláírása óta eltelt tíz esztendő alatt megbékéltek-e a magyar lelkek és megnyugodtak-e abban a sorscsapásban, amelyet rájuk mért Trianon?
- A magyar lelkek nem békéltek meg, nem is fognak megnyugodni addig, amíg Európa nem teszi jóvá azt a bűnt, amelyet Trianonban ellenünk elkövettek.
37. Fegyveres erőszakkal akarja a magyar nemzet megváltoztatni a trianoni határokat?
- Szó sincsen róla. A megcsonkított és leszerelt Csonka-Magyarország nem is volna képes arra, hogy a rossz lelkiismeretükben folytonosan fegyverkező és egymással szövetségi viszonyban lévő szomszédai ellen háborút viseljen. Magyarország nem a földi fegyverekben bízik. Hanem az igazság erejében. Addig azonban, amíg a népek lelkiismerete föl nem ébred, addig, amíg a mi igazságunk nem győzedelmeskedik, maradunk az, ami ma vagyunk: fájó és tüzelő kelevény Európa testén. A magyar kérdés igazságos megoldása, a trianoni béke revíziója nélkül Európa nem nyerheti vissza békebeli egészségét és nyugalmát, mert az ilyen gennyedő sebek veszedelmesek: állandó lázzal járnak és általános fertőzéssel fenyegetnek.
38. A diplomácia mai eszközei és intézményei módot adnak-e arra, hogy a trianoni szerződés revíziója békés úton megtörténhessék?
- Igen is módot adnak rá. A Nemzetek Szövetségének alapító okirata, a békeszerződésekbe is becikkelyezett Alapokmány 19. §-ában kimondja, hogy a Népszövetség közgyűlése "időnként fölhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződések és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztetné". Lloyd George, aki részt vett a békefeltételek megállapításában és a népszövetségi Alapokmány megszerkesztésében, tanúsítja, hogy ennek a szakasznak a beiktatásával a békeszerződések megalkotói eredetileg is már a revízió lehetőségére gondoltak.
39. A trianoni béke életbeléptetése óta eltelt tíz esztendő alatt haladt-e előre a revíziós gondolat?
- Örömmel megállapíthatjuk, hogy igenis előrehaladt. Tíz esztendővel ezelőtt a kifosztott és megalázott magyar nemzet egyedül állott a népek nagy gyülekezetében, senki sem volt a barátja, senki sem volt a pártfogója, a külföldi közvélemény úgyszólván nem is sejtette, hogy Magyarországgal méltatlanság és igazságtalanság történt. Az utolsó időben azonban kezd a helyzet a mi javunkra megváltozni. Amióta Mussolini az olasz hivatalos politika programjává tette a revíziót, amióta Anglia hatalmas újságkirálya, Rothermere lord lapjaiban hirdeti a trianoni szerződés kegyetlen és igazságtalan voltát, egyre szélesebb körben lesznek figyelmessé a magyar tragédiára, egyre többen érzik annak a szükségét, hogy a Magyarország ellen elkövetett igazságtalanságot jóvátegyék.
40. Mi a magyar kormánynak a revízió kérdésében elfoglalt hivatalos álláspontja?
- Bethlen István miniszterelnök az utolsó évek alatt számtalan parlamentben és parlamenten kívül elmondott beszédében, továbbá igen sok újságnyilatkozatban kifejtette, hogy a magyar kormány követeli a trianoni béke revízióját. 1930. novemberében a New York Times számára adott interjújában pedig már pontosan megjelölte a kívánt revízió kereteit is. Eszerint Magyarország követeli a magyar nemzetiségű országrészek visszaadását, a többi területre vonatkozólag pedig a népszavazást. Emellett azonban Bethlen István minden egyes esetben hangoztatta, hogy a magyar kormány egyelőre nem tartja időszerűnek a revízió kérdésének hivatalos fölvetését.
41. Mit kell tennünk, hogy a revíziós mozgalom sikerét előmozdítsuk?
- Elszánt akarattal ragaszkodnunk kell a trianoni szerződés revíziójának a követeléséhez. Valahányszor külföldön utazunk, valahányszor külföldi emberrel beszélünk, föl kell használnunk az alkalmat arra, hogy őt a Magyarország ellen elkövetett igazságtalanság felől felvilágosítsuk. Fölösleges, hogy ilyen esetekben a szenvedély hangját használjuk, mert az igazság a maga erejével győz. Kerüljük tehát a haragos kitöréseket és elégedjünk meg a hűvös magyarázat hangjával. Legyünk rajta azonban, hogy minél több súlyos érvet tudjunk fölsorakoztatni a magunk igaza mellett. Ebből a célból tanuljuk meg jól mindazt, amit az "Igazságot Magyarországnak!" című album magába foglal, különösen pedig tanuljuk meg jól Trianon Kiskáté-ját.
http://www.net.hu/magyarszemle/archivum/9_1-2/1.html
"A kocka el van vetve. Fogadj Erdélyre!"
Románia modernné válik, vagy megszűnik
- Egy év telt el a "Torkig vagyok Romániával!" című esszé közlése óta. Egy év, amelyben a sajtó legnagyobb port kavaró cikkének szerzőjeként emlegettek, egy év, amelyben hazaárulással, összeesküvéssel vádoltak; egy év, amelyben még Constantinescu elnök is ellened foglalt állást. Mit lehetne még mondani most?
- Sok mindent. Nagyon sok mindent. Egy olyan év volt ez, amelyben a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy egy rendszerrel folytatott harcban nincsen középút. Ez egy mítoszok ellen, párt- és állambeli észjárás ellen vívott harc. Tulajdonképpen amit mi - az Alapítvány - javasoltunk nem gerjesztett volna olyan indulatokat, ha mindezt egy politikai párt terjesztette volna elő.
- Nem igazán értem.
- Egy párt úgy-ahogy feltételez egy bizonyos képviseletet. Hogy általában elfelejti, kit képvisel, az más kérdés. De ez a képviselet, ez a legitimáció feljogosítja arra, hogy ízig-vérig politikai rendszerekben gondolkodjon. Nos, a reakciót legtöbbször nem az alapgondolat váltotta ki, hanem a szóban forgó rendszerek ellen elkövetett "merénylet". Ha a Metro Media Transilvania által végzett közvélemény-kutatás - amelyből nyilvánvalóvá válik, hogy az erdélyi lakosság 55 százaléka közigazgatási-pénzügyi autonómiát akar - csupán egy közönséges alkalmi felmérés lett volna, úgy, hogy nem előzi meg a proTRANSILVANIA kiáltványa, a nagy hangon vádaskodó pártok közül jó néhány más álláspontra helyezkedett volna. Csakhogy: létezett volna-e ez az 55 százalék a proTRANSILVANIA nélkül?
Másrészt aztán alkalmam volt látni azokat az ellentmondásokat, amelyek közt a román politikai osztály él. Egy önhitt osztály, mely egyszerre van eltelve magával és megrémülve magától. Egyszerre tartja magát a világ közepének, ugyanakkor alázatos szavazat-koldus. Egy őszinte választási szónoklatnak a legtöbb esetben a következőképpen kellene szólnia: "Szavazzatok rám! Nem én voltam a vétkes, hanem a kommunista párt, mely megtanított a túlélésre. Meg akarok változni! Villát akarok, limuzinokat, utazni akarok és hatalomra vágyom. Ezért van szükségem a szavazatokra. Szavazzátok meg a boldogságomat! Szavazzatok, hogy legalább egyikőtök megvalósulva lássa álmát!" Sajnos, ide jutott az egész...
- Sosem leszel szívesen látott személy a politikusok között!
- Nem érdekel a csúnya és meddő nők szerelme. Én arra a kevés kivételre alapozok, akik azért még ott vannak a román parlamentben. Azokra az emberekre, akik hajlandók megérteni az identitásproblémákat. Azokra, akik az "áruló" és "gazember" jelzők használata helyett érvelni próbálnak. Mindig mondtam, hogy mi, akik a proTRANSILVANIÁ-nál vagyunk, nem vagyunk abszolút megoldásoknak a birtokában. Mi csak javaslatokat teszünk bizonyos megoldásokkal kapcsolatban, azzal a feltevéssel, hogy ha ezek Nyugat-Európában életképesnek bizonyultak, itt is működhetnek, és ennyi. A kulcsszó: a központosítás megszüntetése. És még annyi, hogy mi nem állunk meg a szavak szintjén. Voltaképpen kire nézve volna "veszélyes" a történelmi országrészek - hangsúlyozom, közigazgatási-pénzügyi - függetlensége? Nem territorializmusról vagy etnicizmusról van szó, melyek inkább a 19., mint a 21. századhoz állnak közelebb. Pillanatnyilag negyven parlament és negyven miniszterelnök létezik... Mi azt javasoljuk, hogy mindegyik történelmi provinciának legyen egy szavazás útján választott kormányzója, egy kormánya és egy regionális kamarája, amely - szigorúan vállalva bizonyos kötelezettségeket - kezelje saját szintjén azt a válságot, amelyen az egész ország átmegy. A kérdés csak az, hogy vajon a központ, Bukarest le tud-e mondani a jól ismert vezérszerepről. Bátorítani kell a döntések, felelősségek és jogkörök átcsoportosítását. Másrészt látnunk kell, hogy az autonómia nem a szuverenitás másra ruházása - nem sok nemzetközi példa akad arra, hogy az autonómia úgy lenne egy síkra helyezve a nemzetiségi problémával, mint a decentralizáció kifejeződése. Lényegében egy újraértékelésről van szó, egy mítosztalanításról, ami a közigazgatást és a pénzügyet illeti. De még sok munka lesz ezzel a mítosztalanítással.
- Talán úgy lenne, ám sokan félnek, hogy a mostani szegénységben a nagy tömeg elégedetlensége olyan irányba terelhető, mely bizonyos provinciáknak az anyaországtól való elválását célozza...
- Ezek a törekvések már léteznek. Egyelőre elszigetelt esetek, de jellemzővé válhatnak. Sok román fiatal beszél egy várva várt határról, mely a Kárpátokon húzódna keresztül. Ha el akarjuk ezt ítélni, csak rajta. De inkább az okok felderítésével kellene foglalkoznunk. Ezek az emberek Európa állampolgárai akarnak lenni, szabad átjárást, decens életmódot akarnak. Azonban jelenleg Romániában naponta hét ember hal meg tbc-ben, mindennap hetven ember fertőződik meg e betegséggel, románok gyújtják fel magukat az utcán, két gyermek halt meg AIDS-ben, csupán mert a minisztériumban nem hagyták jóvá a kezelés folytatását, egész negyedeket kapcsolnak le a melegvíz- és fűtésvezetékekről, a romániai fiatalok 65 százaléka alkalmatlan a katonai szolgálatra... Folytassam? A fiatalok már nem úgy gondolják, hogy közel az apokalipszis; az apokalipszis itt van! És ezeknek a fiataloknak nem lehet vég nélkül hazudni. Eminescu és Brâncuşi Romániája egy érzelmi kötöttségű emlék része; majdnem egy legenda. De itt felfogásbeli szakadékok tátonganak: a román államnak a múlt Mircea cel Bătrân-t, Ştefan cel Mare-t, Decebal-t jelenti... Szobrokat, lakomákat, ódák zengését. Nekünk viszont a múlt fájdalom, nyugdíjasokat, háborús veteránokat jelent, öregeket, akik fizetnek azért, hogy részvétlenek legyenek irányukban. Igen, ezt érte el az az ország, amellyel büszkélkedünk: egy üres zsák, amelyben az öregek turkálnak. Már csak a könnyet kell megadóztatniuk, hogy az érzéketlenség történelemmé legyen...
- Nem erre mondják, hogy populizmus...?
- Hát csak mondják, az ő bajuk. Nekem ez olyan valóság, amibe nap mint nap beleütközöm. Szálljanak ki kissé a limuzinból, hogy lássák, ahogy például régi egyetemi tanárok állnak a pékség előtt, és máshová nézve arra kérnek, hogy vegyél nekik egy kenyeret, a legolcsóbbikból. És ha "ezek a gyengeelméjűek, akik kormányoznak" legalább egy pillanatra megérzik, hogy ez az öreg kirívóan hasonlít az anyjukhoz vagy apjukhoz, még lehet, hogy van esélyünk. Ha nem, hiába! Románia már csak mint egy krízis analízise fog érdekelni bennünket, nem mint értékek rendszere... Ez az ország vagy modernné válik, vagy megszűnik!
- Jó, és te egy ilyen társadalomban akarsz olyan értékeket találni vagy meghonosítani, melyek az európaisághoz tartoznak?
- A románság nyitott az európaiságra, a modernségre. A baj csak az, hogy bármilyen komoly, az autonómiáról, decentralizációról folytatott vita nyomban politikai síkra helyeződik át. A civil szervezetek hiánya oda vezetett, hogy a "részvételi demokrácia", "a régiófejlesztés dinamikája" vagy "a különbözőség joga" fogalmak üres szavakká és kitöltetlen keretekké váltak. Egy politikusnak általában magvas és komoly véleménye van a jelenről. Vegyünk egy romániai pártot, és látni lehet a megnyilvánulásaiból, hogy tulajdonképpen jó úton vagyunk, egy sokat ígérő kezdetnél. Senki nem vállal semmit. Mindegyikük nagy szavakkal fog beszélni a Regionális Fejlesztés Zöld Könyvéről. De senki nem tesz semmit. Tudjuk, hogy Franciaország, Anglia, Spanyolország azzal szabott gátat az elégedetlenségnek és centrifugális irányoknak, hogy hatalmat adott azoknak a területeknek, melyeket addig a központi bürokrácia látott el pénzzel. Ott ez megtörténhetett, nálunk nem történhet meg! Itt a nemzeti sajátosság, a románságtudat, a kísérletezgetések részesülnek előnyben.
- A föderalizációtól félnek.
- Mi sosem kértük Románia föderalizálását, de nem is démonizáljuk ezt a rendszert. Most az egységes Európa a föderalizmusra épít, pontosan azért, hogy az európai rendszerbe történő integrációból nyerjen valamit. Létezik egy mérce, amit tisztelni kell az integráció érdekében. A regionalizáció egyike ezeknek a feltételeknek. Ezt akarjuk mi.
- Merem állítani, hogy ha nem létezne az erdélyi magyarság, sokkal könnyebb volna...
- Igazad van. Ahová a szociális bizalom hiánya miatt jutottunk, az egyenes következménye a történelem politika alá való rendelésének. Ahelyett, hogy arra gondolnánk, ami közelebb hoz egymáshoz, mindig csak azt szítjuk magunkban, ami eltávolít... Nem számít már, hogy 1863-ban Budapesten jött létre a világ első román nyelvű tanszéke, hogy az Erdélyi Iskola pártfogói is - akiket a balázsfalvi (román) püspök, Ioan Bob üldözött el - Budapesten kaptak menedéket... Ez valóság, ez történelem. De egy tabu-történelem, mintha szégyenkeznünk kellene a jószomszédság, a hagyományok miatt. Franciaország és Anglia meg tudott békülni, mi nem tudunk! Mi mindig összemérjük magunkat, és román vagy magyar szélsőségeseink különböző nyilatkozatait helyezzük előtérbe, szólási lehetőséget adva nekik.
- A csonkítás-szindróma, amelyről Alexandru Cistelecan beszélt, még működik...
- És sajnos működni is fog. Mert Erdélyt választási eszköznek nézik a politikusok. Négyévenként hirtelen szerelmi nyilatkozatok, forró szeretetcsomagok készülnek számára... Mintha egy luxuskurva volna. Jönnek a politikusok, hogy hódoljanak azoknak, akikkel négy éven keresztül érzéketlenül bántak, vagy semmibe sem vették őket. A közvélemény-kutatás megjelenése és a mi autonómiáért indított mozgalmunk után nincs olyan hét, hogy valamelyik politikai párt ne sírjon Erdély vállain. Meles canu hirtelen "támasznak", "mozdonynak" látja Erdélyt, Ciorbea azt mondja, hogy Bukarest kigúnyolja Erdélyt, Gavra és a PNR (a Román Nemzeti Egység Pártja) fennen hirdetik, hogy ez így tovább nem mehet, a PD (Demokrata Párt) a múltból előkapart nyilatkozatokkal lendül támadásba. Mintha ez az egész csak tegnap született volna, mintha nem ők szavazták volna meg a rossz költségvetést, mintha nem tőlük függne a jólét. Mossák kezeiket. De valami bűzlik. Ők bűzlenek.
- Alapítasz saját pártot?
- Igen, meg kell kockáztatnom, hogy belépjek egy olyan világba, amelyet elítélek. Azt is remélem azonban, hogy az Erdély-Bánság Liga többet fog majd elérni, mint amennyit eddig egyedül elértem. Javasolni fogjuk a történelmi országrészekre vonatkozó autonómiatervet. Véleményem szerint ez egyike azon kevés lehetőségnek, amellyel Románia bebizonyíthatja, hogy megfelel az európaiság kritériumainak.
- És ha a moldvaiak, regátiak és a többiek nem fognak egyetérteni?
- Akkor ezt a modellt csak Erdélyre korlátozva fogjuk javasolni. A skót decentralizáció (devolution) modellje ez, amelyen keresztül azonban a területi identitás, a területi fejlesztés is biztosítva van. Figyelembe fogjuk venni, hogy Erdély törekvései és hagyományai nem áldoztathatnak fel a terméketlen románságeszme oltárán. Ezek a különbözőségi jog által biztosított premisszák. Nem kockáztathatjuk, hogy a jelenlegi szürkeség ezen a vidéken örökké tartson, az a szürkeség, amelyben az állandó keresés, a nemzetiségi probléma megátalkodott jelenléte, az örök vitatkozás mindegyikünk életét kálváriává teszi. Európa most egy önmagával kötött fogadás előtt áll: ez a posztmodernizmus, amelyben új emberi értékkészlet, a személyes szabadság új etikája kerül előtérbe, a szuverenitás újragondolása folyik. A globalizáció és a lokalizáció két olyan formája a sikernek, melyek segítségével a társadalom beléphet a harmadik évezredbe. Ezen kellene gondolkodnunk, nem az erdeigyümölcs-törvényen.
- Egész pontosan hogyan oszlanának meg a kormányzási felelősségek a központi és a területi kormány között?
- Nagyjából a központi kormány foglalkozna az alkotmánnyal kapcsolatos problémákkal, a külpolitikával, a hadsereggel és a nemzetbiztonsággal, a határvédelemmel, a bankjegykibocsátással, a munkatörvényekkel... A területi kormányzat döntene az egészségüggyel, tanüggyel, társadalombiztosítással, gazdasági fejlesztéssel, belügyekkel, környezetvédelemmel, mezőgazdasággal, belföldi tőke kezelésével, kutatásokkal, szociális védelemmel kapcsolatos kérdésekben. Természetesen a nemzeti költségvetés egy hányadát a hátrányos helyzetű országrészek támogatására fordítanák, és ez az illető területek hatóságaival egyeztetett fejlesztési programoknak megfelelően menne végbe. Így nemcsak egy pokoli és működésképtelen bürokráciát küszöbölhetnénk ki, hanem létrejönne egy olyan versengési keret, amelyben a vezetőség saját régiója jellegzetes szükségleteihez igazodik. Ellenkező esetben következnek az útlezárások és tiltakozó tüntetések, és a választottak vagy megbirkóznak ezekkel a nehézségekkel, vagy nem.
- Ez nagyon radikálisan hangzik.
- De hiszen az észjárást radikálisan kell megváltoztatni. Egy bánsági esszéistát parafrazálva, Romániában a munka megszűnt a siker biztosítékának lenni. Ki dolgozzék, hogyha az eredmény késik? Ki fog segítséget nyújtani a parasztságnak, mikor a parlamentben még mindig vannak olyan egyének, akik az '50-es években a Párt zászlója alatt kollektivizáltak? Igen, segítő kezet nyújthatnánk a román parasztnak. Mindezt egybekötve az ipar újrastrukturálásával és modernizálásával. Mert pénz, az volt: bizonyíték erre az a 20000 milliárd, amit a Bancorex kapott, azaz tulajdonképpen azok, akik ennek a banknak a "betétesei". De ismétlem: ezeket a dolgokat nem gazdasági szakértőként mondom. Én azonban várom ezeket a szakértőket vagy az országból, vagy az ország határain kívülről.
- Mégis, nem hiszed, hogy a te és az Erdély-Bánság Liga vezetőségének a politikai tapasztalatlansága egy napon majd kiütközik?
- Tudjuk, hogy nincs ilyenféle tapasztalatunk, de lehetséges, hogy így egyféleképpen előnyös helyzetben vagyunk. Nem tudunk hazudni, és ez jó. Kommunista időkből származó tapasztalataink sincsenek, és ez is jó. Mi ezt a pártot nem a "választási koncért" vagy a kommunista időkben elkövetett vétségek megbocsátásáért fogjuk megalapítani, hanem mert nem akarunk kivándorolni. Romániában akarunk élni, mert így normális. És ha tévedünk, akkor ne árulással vádoljanak, hanem észérvekkel szálljanak szembe velünk. Sokan azoknak a gyermekei vagyunk, akik bennünk kételkednek.
- Ez a könyv 1999 végén fog megjelenni... Mit gondolsz, hogyan fogadják majd?
- Rólad majd azt mondják, hogy nyerészkedsz, hogy befolyásoltál engem és azért adtad ki a könyvet, hogy még egyszer nyilvánosságot biztosíts az eszmének. Senki sem hagyja majd figyelmen kívül, hogy magyar vagy, még ha az elsők között voltál is, akik Besszarábia, vagyis Moldávia Romániával való egyesülését kérték...
- Igen, kár hogy ez nem valósult meg... És rólad?
- Rólam? Hogy áruló vagyok, hogy befolyásolni próbálom a közvéleményt, hogy a román politika hátsó ajtóján próbálok meg bejutni. De azt javaslom, hogy kevéssé érdekeljenek bennünket ezek a dolgok. A fontos az, hogy tovább menjünk a magunk útján.
Kolozsvár, 1999 novembere
Az interjúkat Szőcs Géza készítette.
"A kocka el van vetve. Fogadj Erdélyre!"
- Az Elegem van Romániából kiáltvány megjelenése után 24 óra sem telt el és ismert talk-show-szerkesztőből az ország egyik legvitatottabb emberévé váltál.* A politikusok rád támadtak, egyesek az elnök, a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács közvetlen közbelépését kérték...
- A titkosszolgálatét, az ügyészségét...
- A sajtó rögtön magyar genealógiát talált neked, még a feleségedről is azt mondták, hogy magyar nemzetiségű. Az országban, de néhány nyugati lapban is, többek között Umberto Bossihoz hasonlítottak. Valójában ki is vagy?
- Román vagyok, és 1968. november 22-én születtem Mezőzáhon, Maros megyében. Ugyanitt jártam ki az első 8 osztályt, hogy utána Marosvásárhelyre menjek...
- Szüleid?
- Édesanyám ápolónő, édesapám könyvelési ellenőr.
- Tehát Marosvásárhelyre mentél...
- ...Ahol a Metalotehnica Líceumba jártam. 1987-ben érettségiztem, az oklevelemben az állt, hogy automatizálásban képzett villanyszerelő vagyok, és hogy munkahelyem a mezőzáhi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Épp ez hiányzott a téesznek: egy villanyszerelő... Nem dolgoztam egy napot sem, mert bejutottam a Krajovai Egyetem Bölcsész- és Jogi Karára, román-francia szakra.
- Úgy hallottam, ott is egyfajta enfant terrible-nek tartottak...
- Nem hinném.
- Volt valami egy gyűlés kapcsán...
- Tehát ez. Egy mintegy 150 fős diákgyűlésen, ahol meg kellett volna köszönnünk a Pártnak a "nagyszerű élet- és munkakörülményeket", azon a gyűlésen tehát fölálltam és megmondtam, hogy én sehol sem látom azokat a nagyszerű feltételeket, hogy elegem van a talpnyalásból és a cenzúrából, s hogy menjenek a fenébe pártostól, mindenestől... A legutolsó Pártkongresszus idején történt. Nyolcvankilenc őszén.
- És nem féltél?
- Amíg beszéltem, nem. Nem volt semmi vesztenivalóm. Úgy hittem. Utána állati félelem fogott el, arra gondoltam, hogy a szüleim elveszítik az állásukat, meg mindenre... De túl késő volt bánkódni ezen. Vagy én voltam túl fiatal.
- És ezután mihez kezdtél?
- Krajován voltam, meg Bukarestben. Barátaimnál, barátnőimnél húzódtam meg. Diáktársaimnál érdeklődtek felőlem, hogy vajon a városban vagyok-e még, hogy találkoztam-e X-szel vagy Y-nal... És ismét féltem. Ez normális állapot, csak a bolondok nem ismerik.
- És azután?
- Azután jött a forradalom.
- Hol voltál december 21-22-én?
- Az utcán.
- Krajován is lőttek?
- Persze, sokan elestek.
- Mindig nehéz eset voltál?
- Nem, de szabadnak születtem. És nem vagyok az az ember, aki befogja a száját. Azt mondom, amit gondolok. És időnként veszítek.
- Mit jelent a szabadság?
- A szabadság? Vállalás. Camus szerint azon jogunk, hogy ne hazudjunk. Létezik szabadság és szabadság. Ha kézen akarnék járni az utcán, az amerikai vállat vonna, és azt mondaná: it's a free country. A román viszont hívná a rendőrséget, a mentőt, mert ha nem azt teszed, amit a többiek, akkor bolondnak nyilvánítanak, nem igaz? Azt hiszem, mi mint nemzet, elveszítettük a szabadság ösztönét. A kétkedés ösztönét. Fehér-feketében látunk - a manicheizmus jellemez. Másrészt megvan az a rossz szokásunk, vagy megtanultuk időközben, hogy mindenféle mítoszokat teremtsünk; itt még a szegénység is az erény rangjára emeltetett. Emlékszel Iliescura: "szegény és becsületes". Nagyon könnyű jóllakottan beszélni az éhezőkről, ugyanolyan könnyű gazdagként szépen beszélni a szegénységről. Én azt hiszem, hogy mindenkinek joga van a fejlődéshez, hogy két ember csak az Isten és a törvény előtt egyenlő. És még azt hiszem, hogy kommunistának lenni idiotizmus. Járvány. Pestis.
- Térjünk vissza a '89 decemberét követő időkhöz...
- '90 márciusában - Ion Buzerá-val együtt - kiadtuk a '90-es nemzedék első folyóiratát. Egy híres avantgárd sor alapján az volt a neve, hogy: Cetitor, deparazitea creierul [Olvasó, féregtelenítsd agyadat]. Mi árultuk. 5000 példányt dobtunk piacra, és egy hét alatt eladtuk. Hajnali 3-4-ig álldogáltunk az állomáson, elég kockázatos volt: Iliescu-ellenesek voltunk egy olyan időszakban, amikor ő volt az isten a nagy többség szemében. Időnként szidott a nép, időnként megtámadott egy-egy részeg, időnként azt írták rólunk, hogy hülyék vagyunk. A nép ellenünk volt, mert másként gondolkoztunk. Ez a dolog idővel nemzeti fogyatékossággá válik. L'enfer c'est l'autre... Az én szabadságom nem hasonlít a te szabadságodhoz, nem kompatíbilis azzal.
Később, több barátommal megjelentettük az Obiectiv című lapot. Egyetlen számot, akár az Olvasó... esetében is.
- Volt egy időszak, amikor Marin Sorescunak voltál a munkatársa.
- 1991-92-ben, amikor a Ramuri [Ágak] című lapnál dolgoztam, melynek Sorescu volt a főszerkesztője.
- Nem neked hányták a szemedre, hogy kirúgattad Marin Sorescut?
- De igen... De a szerkesztőség és Sorescu között régóta léteztek konfliktusok. Ami fontos: nem a költő Sorescu ellen írtuk alá a kérést, hanem a hivatalnok, a főszerkesztő Sorescu ellen. Aki látott már belülről is szerkesztőséget, tudja, mit jelent, mikor nyomdába menetel előtt pár nappal jön valaki, és kicseréli a lap teljes tartalmát. Marin Sorescu ezt sűrűn megtette: nem szerette Grigurcut, hát kaphatott volna Grigurcu Nobel-díjat is akár, mert a Ramuriban akkor sem jelent volna meg. Cioran túlhaladott volt, meg túl felkapott, politikáról nem írhattunk mert "még nem lehet tudni semmit". Ismétlem: ne tévesszük össze a költő Sorescut a hivatalnok Sorescuval!
- És a Sorescu-fejezet után...?
- A Ramurinál maradtam 1992-ig, amikor is tanulmányaim befejeztével visszatértem Erdélybe. El ne felejtsem, 1991-ben kellett volna megjelennie első verseskönyvemnek, a Faluscriptumnak, Marin Mincu úr kiadójánál, a Ponticá-nál. Kaptam ugyan kormánytámogatást, de rosszul álltam az oltyán nyomdászok által elvárt borravalóval, ráadásul előre kérték a pénzt. Végül is kiadtam a Faluscriptumot, de Kolozsvárott; amit nem tettek meg az oltyánok 6 hónap alatt, megtették az erdélyiek 24 óra alatt. Ugyancsak Kolozsvárott publikáltam második könyvemet, a bă ghermane címűt. Ez van!
- Zárójelben: a feleséged magyar?
- Nem. És ha az lenne, az bűn? Őszintén, nekem tetszenek a magyar nők, meg a franciák, a románok, meg mindenfélék... nők, az istenért! Ha a magyar nőkből is nemzeti ellenséget csinálunk, az azt jelenti, hogy közeledik történelmünk vége. Azt jelenti, hogy eleget léteztünk. A "magyar feleség" problémája egy időben nemzeti hisztériává fajult: Dinescu felesége magyar volt, Doina Cornea magyar volt, nem létezett olyan ellensége a rezsimnek, aki nem fordult volna meg, bár egyszer, egy Ildikó vagy egy Marika ágyában...
Úgy vélem, veszélyes népként, etnikumként, közösségként efféle deformált paradigmák mentén állomásozni, manőverezni csonkított információkkal, "rituális idézetekkel" - ahogy Patapievici mondta -, tehát valójában a gőgöt manipulálni. Belenevelni az emberekbe azt, hogy románnak lenni azt jelenti, hogy verekedsz a magyarokkal és az osztrákokkal, hogy románnak lenni azt jelenti, hogy cipeled a szegénység keresztjét a végsőkig. Számomra visszatetsző egy ilyen Románia. Van egy szólásunk: üres tarisznya, nagy büszkeség. Ide jutottunk.
- Már hallom is, amint a nacionalisták megint kijelentik, hogy eladtad magad a magyaroknak vagy a németeknek vagy az osztrákoknak.
- De nézz le az utcára, és látni fogod, hogy igazam van. Hallgasd meg a román parlamentben elhangzó szövegeket, ha meg akarsz győződni erről. A románoknak igen ártalmas hagyományos képzeletviláguk van, ahogy Lucian Boia történész nevezte: nem létezik olyan rossz ebben az országban, melyet ne az idegenek hoztak volna ide, jól meghatározott céllal. Összeesküvések mindenütt. Ezért gondolom, hogy le kellene mondanunk a kizárólag csak hízelgő történelmi képletekről, melyek általában kis, jelentéktelen népek gőgjét jellemzik. De hogyan mondj le róluk, mikor az iskolában azt tanulod, hogy Románia egy büdösül gazdag ország, hogy a románok a legszorgalmasabbak és a legigazságosabbak, hogy Európa pajzsa voltunk, hogy a történelmünk a legnagyszerűbb minden történelem közül... Szentté avattuk Ştefan cel Mare-t, beszélünk Mihai Viteazul nemzeti öntudatáról. Holott Ştefan cel Mare egy különleges stratéga volt, egy nagy uralkodó, de nem egy szent. Szoknyabolond volt. Főbenjáró bűn ez? Ha nem, miért nem ismerjük be? És: miféle nemzeti öntudat létezhetett 1600-ban, ha még kétszáz évvel később is, éppen két évszázaddal ezelőtt, az Erdélyi Iskola idején, az erdélyi románok inkább vallották magukat magyarnak vagy németnek, a Kárpátokon túli területeket a lustasággal és a nyomorral azonosítván?... A történelem a konjunktúra diskurzusainak argumentumává vált. Vagy: Iuliu Maniu Memorandumának esete, melyet Károly királynak címzett, 1938. december 15-én. Beszél benne az erdélyi és a regáti népek különbözőségéről. Figyelem: népek! És arról is beszél, hogy az 1923-as alkotmányt rákényszerítették az erdélyiekre, hogy az 1918-at követő centralizáció következtében soha nem látott szint alá süllyedt az erdélyiek életszínvonala. Erdély egyesült Romániával, de feltételesen.
- A gyulafehérvári határozatokat, melyek meghatározták az egyesülés filozófiáját, történelmi morálját és feltételeit, elfelejtették. Maradt csak az egyesülés, egy egészen más egyesülés, mint amit Gyulafehérvárott kikiáltottak.
- Mi, erdélyiek, Európa, Közép-Európa részei voltunk, míg a többiek, az ókirályságbeliek egy más világhoz tartoztak és tartoznak, mely lényegesen különbözik a miénktől mentalitás, szervezés, polgári normák szempontjából. 1931-ben Romul Boilă új alkotmányt javasolt, a föderalizálás mellett érvelt. Ha Románia nem érti meg, hogy teljesítetlen kötelezettségei vannak Erdéllyel szemben, hogy Erdély nem egy elfoglalt tartomány, akkor megtörténhet az, hogy ez a Románia "visszakapja" primitív, 1859-es formáját.
- Visszatérve a nacionalistákhoz...
- A nacionalizmusnak legalább két formája létezik: az egyik a Nagyrománia Pártot és Corneliu Vadim Tudort jellemző-meghatározó hisztérikus, fasisztoid nacionalizmus. Felfokozzák a nemzetközi összeesküvések, a szabadkőművesség meg egyáltalán, mindennek a veszélyét. Evidens, ezek az összeesküvések mind a román nép ellen történnek. Ugyanakkor általános tulajdonságokat emelnek - engedtessék meg - nemzeti pedigré szintjére: szorgalom, türelem, bölcsesség stb.
- És a másik?
- A másik az aszténiás nacionalizmus, mely a Román Nemzeti Egységpártot jellemzi (e párt gyakorlatilag nem rúg labdába a következő választáskor) és néhány Kárpátokon túli újságírót - például Cristian Tudor Popescut, aki folyton izgul, hogy megfújják Erdélyt a talpa alól, és ezt ő tudja meg utoljára. Itt jön be a populista retorika. Egy szelídebb nyelvezet, mondhatjuk: nyelvesség, de ugyanolyan ártalmas. Másképp fogalmazva, a kutya szája nem habzik, viszont morog. Ezeknek a nacionalistáknak mégis van egy közös pontjuk: az ad personam kritika. Zsigeri reakciók, egy nempolgári, bűnös, fertőzött közeg jellemzői. Ezek az emberek képesek gyűlölni Macedonskit ("a román karakterisztikus vonása a papagájoskodás"), Hérodotoszt (aki merészelt a géták hibáiról is beszélni: az ivászatról és a féktelenségről) vagy, mutatis mutandis, Boia-t, Hurezeanut, Patapieviciet, Pleşut.
- Nicolae Iorgá-t is románok ölték meg... De térjünk vissza Kolozsvárra...
- 1992 decemberében beléptem a rádió hír- és a televízió társadalmi műsorainak szerkesztőségébe. Adásokat szerkesztettem, mint minden más szerkesztő, nem tudom, mi egyebet mondhatnék erről...
- Mégis, egy nagygyűlésen az Interetnikus Párbeszédért Egyesület akkori elnöke, Octavian Buracu úgy emlegetett, mint a kolozsvári RTV egyetlen profiját. Valamikor 1993-ban.
- Ezt kommentálom. Tudom, hogy a néhai Buracu (bocsáttassék meg neki!) egy adott pillanatban azt mondta, hogy "Florin Zaharescu (a Kolozsvári Rádió jelenlegi igazgatója) és Sabin Gherman az egyedüliek, akik nem kötnek politikai kompromisszumokat, az egyedüli profik". De ez csak egyetlen vélemény volt - igaz, több ezer ember előtt hangzott el. Én mégis azt hiszem, hogy egy-kettőnél jóval nagyobb volt a gerinces emberek száma. Egy példa: Horia Bădescu, a kolozsvári RTV volt igazgatója.
Emlékszem, hogy 1993-ban, december elseje előtt egy nappal írtam egy jegyzetet, melyben kételyeimet fejeztem ki az ünneplés hitelessége kapcsán, és a nemzeti ünnepet a választási tőkegyűjtés egyik perverz formájának neveztem - kitűnő alkalom a hivatásos yes-man-eknek, akik újra meg újra fontos hátsókat akarnak kinyalni.
Valóságos blaszfémia volt ez a nacionalistáknak. Bár nem értett egyet velem, Bădescu tiszteletben tartotta a véleményszabadságot. És a vezetőséggel való viszonyom rendben volt, mert, bárhogy vesszük, a szabadság az a jogunk, hogy ne hazudjunk. És a kolozsvári Rádió és a kolozsvári RTV mindig más volt. Volt egy bizonyos eleganciájuk...
- Milyen értelemben?
- Abban az értelemben, hogy Erdély más. Romániának kellene büszkének lennie a nagy egyesülésre, nem pedig Erdélynek, amely Közép-Európa koordinátái mentén jött létre, és egy más szféra, egy más tér hatása alatt fejlődött. Fals értékeket, polgárság-szurrogátumokat kényszerítettek ránk. Az erdélyi szászokat pedig elüldözték vagy egyszerűen eladták. És most Románia kéri Németország segítségét... Erdélyből nem csak embereket kergettek el, hanem egy egész kultúrát, egy egész tradíciót. Szervezési formáink, mentalitásunk, teuton ritmusunk föláldoztatott egy terméketlen, provokatív, tehetetlen románizmus oltárán. És mégis megőriztük európaiságunkat...
- De vajon Erdély nem veszítette-e el közép-európai értékeinek egy részét? Gondoljunk csak arra, hogy a kommunizmus idején moldvaiakat, regátiakat hoztak ide, akiket az etnikai arányok megváltoztatása céljából telepítettek be.
- Ha Erdélyben születtél, az még nem azt jelenti, hogy feltétlenül erdélyi vagy. Erdély mindenekelőtt egy kevésbé megrontott polgári közeg. Az idehozottaknak, letelepítetteknek, lehettek akár egymillióan is, viszonyulniuk kellett az évszázados, gyökeret eresztett értékekhez. Egymillió újonnan jött nem alakíthat át 6 milliót. Még akkor is, ha statisztikai szempontból Erdély különbözik attól, ami 1918-ban volt, ugyanaz a közép-európai tartomány maradt. Nem fontos az, hogy jelenleg egy-egy város lakosainak 10 százaléka moldvai vagy regáti*, ha ezek az emberek jól viszonyulnak és tanulnak Erdélytől. Félreértés ne essék, erdélyinek lenni nem jelenti azt, hogy ellenségei vagyunk a moldvaiaknak vagy regátiaknak, hanem azt, hogy együttműködhetünk egy európai értékszférába való belépés céljából. És ez a belépés az Erdély nevű civil folyosón keresztül történhet.
- A kilencven óta eltelt évek alatt változott-e a szabadság minősége a kolozsvári tévénél?
- Ugyanaz a szabadság, illetve ugyanaz volt '98 szeptember 16-ig. A kolozsvári RTV-ben rendezhettem, először Romániában, egy élő adást, melynek meghívottja bevallottan homoszexuális egyén volt.
- A homoszexuálissal minden rendben, de ne feledjük azt sem, hogy a te talk-shaw-idnak köszönhetően nyitották újra azoknak a dossziéit, akik a '89-es forradalomban a tömegbe lövettek.
- Ez igaz. Florian Caba tábornokról van szó, egy olyan alakulatot vezetett, amely 4 embert lőtt agyon. Bizonyítékokat mutattam be az adásban, és, együttműködvén a Polgári Akadémia Alapítvánnyal, nyomást gyakoroltunk, hogy vád alá helyezzék ezt a sötét személyt, aki traktoristából lett tábornok.
- A per folyamatban van?
- Igen, Caba versus Gherman.
- Hogyhogy?
- Caba vádlottként szerepel a '89-es forradalom dossziéiban, ugyanakkor felperes az ellenem indított rágalmazási perben. Valóságos paradoxon: még csak a kolozsvári forradalmárokat kell beperelnie, esetleg a forradalomban elesettek utódait is, és kész a cirkusz. De az igazság ki fog derülni, akarják vagy nem Caba meg az övéi.
- És Carp Dando, akit lefényképeztek abban a pillanatban, amikor éppen lőtt...
- Ő nem mert beperelni. Főleg, hogy mostanában Constantinescu elnök nem hajlandó pártolni a hazugságot. Igen, a forradalomból egy olyan legendát csináltak, amelyben csak a hülyék haltak meg. A forradalom szót csak az akkor elesettek utódai iránti tiszteletből használom. Őszintén bevallom, most szégyellem, hogy kimentem az utcára, hogy három napig hittem abban, hogy visszanyerjük európaiságunkat. Akkor a román nyelv szótára túl szegény volt, nem volt elegendő a nekiszabadult lelkesedés számára, a román nyelvben volt akkor valami különleges... Most elég két szó: "Szégyelljük magunkat".
- Ezért, mert ilyeneket mondasz...
- Legyen ez az ő gondjuk. Ne feledjük, hogy ami Romániában '89 után történt, egy nagy hazugság volt. Az európai értékek, a kapitalizmus majmolása, egy peresztrojka, a kiéhezett és meghülyült tömeg elé vetett rágni való csont. Azok, akik '89 előtt új hátsókat kerestek a nyelvük számára, igen hamar politikai pártok tulajdonosai lettek. Mások, mint Teoctist, Románia pátriárkája, december 21-én még a temesvári tüntetők ellen prédikáltak, hogy azután misézzenek a forradalmárok sírjainál. Ez a nép egyszerűen elfáradt. Felejteni akar, feledvén azt, hogy az emlékezésben beállt zavar sajnálatra méltó, nyomorult, imbecillis népséggé tesz. Időnként arra gondolok, hogy a román nép nem érdemelte meg a '89-es forradalmat.
- Így jutottál el az Elegem van Romániábólig?
- Undorból. Utálatból. Tehetetlenségből. Nem lehetek büszke arra, hogy egy néphez tartozom, mert ez a nép egy tömeg lett. Lakosság. 23 millió ember. Nem nemzeti öntudat, hanem elszigetelt, egyéni atomok. Egész már nem létezik. Túl gyakran mondjuk azt, hogy hé a felség helyett. Létezik itt egyfajta vidámság a katasztrófa fölött. Holott a császár meztelen.
- Mégis, mi az Elegem van Romániából? Mikor és hogy jelent meg?
- Mondtam már, hogy jutottam idáig. S hogy mikor? 1998. szeptember 16-án, a Monitorul de Clujban [Kolozsvári Figyelő], majd rá egy napra a központi sajtóban, majd Nyugaton...
- Nemzeti botrányt kavartál. Ezt akartad?
- Az ő fegyvereiket használtam, a politikusokéit. Ők csináltak Erdélyből egy ennyire érzékeny zónát. Úgy pattantak fel, mint akit megégettek. A nyelvezet miatt. Holott az a nyelvezet, azok a sorok egyetlen célt szolgáltak: riadót fújni, eszükbe juttatni kötelezettségeiket e tartománnyal szemben. Nem más, mint egy középszerű esszé, sőt vulgáris is (ha egyesek így akarják), de, s ez a legfontosabb: hatásos. Nem irodalmi babérokért, nem népszerűségért íródott. Egy manipulálási lecke volt, pont azoknak tálalva, akik az évek folyamán manipuláltak bennünket. Mit értem volna azzal, ha Erdély függetlenségét decens, analitikus, alaposan megindokolt nyelven kértem volna? Megmondom neked: semmit. Mert ők, a politikai osztály tagjai, tetteikben a legaljasabb autoerotizmust gyakorolják. Csupán az erőszakos megnyilvánulásokra reagálnak, és akkor is a választófogás demokratikus játékát majmolván. Az erőszakot szeretik, erőszakot kaptak. A hatásosságot helyeztem előtérbe. A célom pontosan meghatározott, és az első lépés tökéletesen sikerült. Következik a második lépés.
- Egyesek háborogtak, mások nem értették, mi is történik. A szövegben nem volt nyilvánvaló autonómiakérés, a föderalizáció egyenes követelése.
- Az Elegem volt Romániából tulajdonképpen egy kulcs volt. Kértem egy kulcsot. És új ellenségeim tolongtak is azt fölajánlani.
- Egy kulcsot?
- Igen, legalábbis ahhoz a tabu-szótárhoz, a tiltott szavakhoz: autonómia, föderalizálás... Létrejött a vita, az eszmék cseréje. Ezt is akartam. Kezdetnek. Mindent egyedül készítettem elő, megpróbáltam távol tartani magamtól a hiábavaló kísértést és gőgöt, mindent, ami kompromittálhatta volna az ötletet. Nem vásároltak meg sem az osztrákok, sem a magyarok, de tudom, hogy az erdélyiek kezdik megérteni, hogy meglopnak, sőt lenéznek a nálunknál szegényebbek, de ravaszabbak. Az erdélyiek kezdik megérteni, hogy nincs szó az ország széthullásáról, hanem egy alternatíváról Bukarest hegemóniájával szemben. A szakszervezetek kezdik megérteni, hogy nem politikára van nagy szükségünk, hanem önigazgatásra, decentralizálásra. Meg fogják érteni mindannyian, hogy az egyesülést nem szegénységgel, hanem jóléttel kell fenntartani. Hogy az autonómia és a föderalizálás modern koncepciók, melyeket minden fejlett európai ország alkalmazott. Még Franciaország, Európa legközpontosítottabb állama is a regionális adminisztráció mellett döntött. Ismétlem, a regionalizálás az Európai Unióba való felvétel egyik feltétele. Létezik egy charta, a Területi autonómia chartája. A szubszidiaritás elve kötelező az európai algoritmusba való bekerüléshez, a maastrichti szerződésben is benne van. Senki nem zálogosítja el a történelmét, senki nem tűnik el mint ország; abból a gondolatból indulnak ki, hogy minden régiónak megvannak a maga szükségletei, hogy különbségek vannak a felelősségvállalásban, az identitástudatban. És mindegyik régió megpróbálja gyümölcsöztetni saját erősségeit, hozzájárulván ugyanakkor az állam költségvetéséhez. Csak a románok számára vált a "nemzeti egységállam" szintagma a nyomorúságos lét, az identitáskrízis argumentumává. Csakhogy ez az identitáskrízis egyre inkább alternatívakrízissé alakul.
- Az egységes nemzetállamot az Isten adja, a föderálisat a Sátán, ezt észlelem a politikusok reakciójából.
- Valóban, sok román hiszi még ezt. De ne feledjük, hogy történelmünk mindig alá volt rendelve a politikai diskurzusoknak. Ezáltal keltették azt az ártalmas képzetet, hogy egy föderációs megoldás vagy az autonómia promoválása lenne az első lépés az ország széthullásához. Furcsán hangzik románul, hogy az USA, Németország, Ausztria vagy Belgium föderatív államok. Hogy Spanyolországban 17 önálló tartomány van, hogy Olaszország ugyanezt a rendszert alkalmazza, vagy hogy Nagy-Britanniában Skócia nemrég az autonómia mellett döntött. Visszatérve Franciaországhoz, meg kell még mondanunk, hogy a regionalizálás gondolata most tér vissza, miután, 200 évvel ezelőtt a forradalom megszüntette azt. De azoknak a románoknak, akik még egyszer sem lépték át a határt, ezek csak szavak: ezek az országok csak a filmeken léteznek, azoknak a meséiben, akik visszatérnek onnan. És az iskolában tanult térképen. Hogyan magyarázod meg egy embernek, aki megszokta a meleg víz, a fűtés, az elemi civilizáció hiányát, hogyan beszélsz neki a fogalmakról? Mondd azt, hogy a nemzeti egységállam már egyszerűen nem működik. Hogy a hegemóniák anakronisztikusak, hogy a civil társadalom más értékeket teremt, más fogalmakkal operál, más felfogást alakít ki. Az egész civilizált világban a hatékonyság a legfontosabb. A döntés demonopolizálása. A fejlődés dinamikája. Nálunk nem. Minket arra tanítottak, hogy Európa körülöttünk forog, hogy az egész kontinens védőbástyája voltunk, és ezért le vannak kötelezve nekünk. Száz éve káromoljuk a vonatokat, melyekről lemaradunk. És vidáman maradunk le, mintha Európa csupán egy engedmény lenne, a miénk, melyet az egész világnak tettünk. De én, mint Erdélyben élő, nem akarok többé lemaradni a vonatról csupáncsak azért, mert egy vagy akár tízmillió embernek kedve van még aludni.
- Mintha létezne egy törvény, a 151., a regionalizálásé.
- Ez a törvény nem old meg semmit. Egyrészt melyek ezen régiók specifikus értékei? Másrészt, mit adminisztráljak, ha semmim sincs? Ez a törvény olyan normatívákra utal, amelyek még csak nem is léteznek. Beszélgess kicsit a megyei tanácsosokkal, és jobban fogod érteni. Ha egy vidék a saját érdekeit érvényesíthetné, ha normatíváit saját szükségletei alapján határozhatná meg, az más lenne. Jelen pillanatban Románia azt jelenti, hogy Bukarest + vidék. Holott ezek a vidékek nem csak függelékei az országnak, nemkívánt gyerekek, no man's landek. Sokan megkérdezték, miért Erdély autonómiája? Mert a különbség, a hasadékonyság csak Erdély és az ország többi része között létezik, nem Moldva és Románia között. Ne feledjük, hogy Erdélynek olyan tradíciója és elhivatottsága van, amely fölvirágoztathatja Romániát. De abban a pillanatban, amikor a fővárosnak 1445,8 milliárd lejes büdzsét juttatsz, miközben Erdélynek 1143,2 milliárd jut, erdélyiként elkezdek kérdéseket föltenni magamnak. Mit is mondjak, mikor Moldva is többet kap, mint Erdély? Mindez olyan körülmények között, mikor Erdély biztosítja Románia költségvetésének felét, és a bruttó belső termelése két és félszer nagyobb, mint az ország többi részéé.
- Ez 1919 óta így van.
- Mondok egy másik példát: folyvást emlegetik Vaslui megyét, mint szegénységünk etalonját. Nos, kérem, ennek a Vasluinak 1998-ban 101,8 milliárdos büdzséje volt, az adócsalás pedig már az első 9 hónapban meghaladta a 133,177 milliárd lejt. Miközben Erdélyben a fináncok azt a parancsot kapták, hogy a kiskereskedőkre kiszabott büntetések révén javítsanak a költségvetés helyzetén. Égbekiáltó. Temes, egy másik példa, hetedét kapta vissza az államkasszába öntött összegnek. Annak idején még jobbágyként is megmaradt az egyharmad. Nőni fognak az adók. Kik fogják fizetni? A moldvaiak? Nekik nincs semmijük, és azt tanulták, hogy ők kapnak. A regátiak? Ott van a csalások hazája, a csalók paradicsoma. Mi fogjuk fizetni, mert Románia mindig jól ki tudta használni az erdélyi ember fegyelmét. Max Weber állam-definíciója kétségkívül a román államra illik: a társadalom azon ügynöksége, amelyik a legitim erőszak monopóliumának ura.
- A mindent legyőző bürokrácia...
- Vegyük a helyi közigazgatást. Emberek, akiknek semmi kapcsolatuk nincs Erdéllyel, ellenszegülnek a kétnyelvű helységnévtábláknak. A helységnévtábla nem Magyarországnak tett engedmény, hanem a kisebbség joga. Magyarországon egy többségében románok lakta faluban láttam a polgármesteri hivatal épületére kitűzött román zászlót. Nem is említem a kétnyelvű táblákat, és azt, hogy az anyanyelvet szabadon használhatják a közigazgatásban. És senki sem hívta a hadsereget, hogy rendet csináljon, senki nem verte falba a fejét; mindez a demokrácia egyik imperatívusza. Mi viszont piros-sárga-kékre festjük a padokat a parkban, és valószínűleg csak a takarékoskodásnak köszönheti a zöld fű (magyar szín!) azt, hogy úgy maradhat, ahogy a természet teremtette. Időnként azt hiszem, hogy ez a nép el fog tűnni, mert éhen pusztul, de akkor is ódákat fognak mormogni...
- Milyennek képzeled el Erdély autonómiáját?
- Erdélynek lehetne egy tanácsa, egy tartományi kormánya, úgy, ahogy Európában több helyen, külpolitikai hatáskör, hadsereg és nemzeti pénznem nélkül, egy olyan kormány, amely képes saját normatíváival véget vetni a gazdasági krízisnek, ugyanakkor hozzájárulna a nemzeti költségvetéshez is (25-30, nem pedig 80 százalékkal). Más lenne az egész, mert azok a normatívák a tartomány érdekeihez alkalmazkodnának. Nem létezne többet központi döntés, melyet X vagy Y képviselő kapcsolatai, protekciója, személyes érdekei határoznak meg vagy kompromittálnak. Egy hatásos törvénycsomaggal virágzó tartománnyá lehet változtatni Erdélyt, egy második Svájccá, Európa "tigrisévé".
Blaga azt mondja, hogy erdélyinek lenni annyi, mint végigvinni egy gondolatot. Liiceanu szerint a román megreked a tervnél. Hasonlítsák össze! Olyan gondolatok, melyeknek semmi közük az eddig oly sokat hangoztatott revizionizmushoz. Gazdasági és adminisztratív megoldások, melyekre nem azért van szükség, mert Sabin Gherman úgy akarja, hanem mert másképp nem lehet. Itt az ideje, hogy felébredjünk, hogy elfogadjuk a gondolatot, hogy Erdélyben a románoknak, magyaroknak és németeknek közös hagyományaik vannak, olyan hagyományok, melyeknek köszönhetően összetartozunk, a múlt harcai és szeszélyei ellenére.
- Az autonómia megvalósítható, ha az erdélyiek túlnyomó része azt akarja. Mit mondanak a közvélemény-kutatások?
- A közvélemény-kutatások pénzbe kerülnek, én pedig ezzel nem rendelkezem. Egyetlen közvélemény-kutatást ismerek, egy egyetemi lapét...
- Melyik ez a lap?
- Altfel [Másképp]... amelyben a fiatalok 27 százaléka egyetért velem. Ezek a fiatalok nem tulajdonítottak románellenességet a fellépésemnek, hanem az újraélesztés lehetőségét látták benne. Ez a kiáltvány megjelenése után 3 héttel történt. Meg vagyok győződve, hogy a helyzet azóta még változott. Kolozsvárott, egy szakszervezeti tüntetés alkalmával, amelyen több ezer ember vett részt, olyan plakátok is voltak, melyekre azt írták: "Független Erdélyt akarunk", "Akarjuk szabad Erdélyünket". A már 10 megyében létrejött fiókszervezetek is jelentenek valamit. Ez volt az első lépés, mondtam már.
- Mikor és hol volt ez a tüntetés?
- November 10-én, a város központjában.
- Milyen következményei lehetnek, ha a szakszervezetek ilyen jellegű követelésekkel vonulnak utcára?
- Ez nincs kapcsolatban a proTRANSILVANIA-val. Az erdélyi származású magyar politológus, Molnár Gusztáv figyelmeztetett arra, hogy a nacionalista baloldal esetleges hatalomra kerülése esetén az erdélyiek a tartomány autonómiáját fogják követelni, mint normális reakciót a decentralizálás kísérleteinek védelmében. Én mást hiszek, és itt már egy bársonyos-Koszovóról is beszélhetünk: abban a pillanatban, amikor a durva bal (RTDP és NRP) átvenné a hatalmat, abban a pillanatban, mikor Vadim felfegyverzett nemzeti gárdái elkezdenék az erdélyi magyarok és értelmiségiek üldözését, abban a pillanatban nemzetközi segítséget lehetne kérni. Itt állomásoznának a nemzetközi békefenntartó erők és az autonómia meg a függetlenség tárgyalási téma lenne. A krízis, amelyben vagyunk, rámutat a decentralizáció a rendszer kiolvasztás szükségességére. Jóval durvább lenne viszont Erdély pénzügyi sztrájkja. A Temes, Arad és Bihar megyei bátortalan próbálkozások tömegjelenséggé változhatnak, ha a káosz folytatódik. Nem hallgatom el, hogy voltak olyan üzletemberek, akik szerették volna velem aláíratni a tiltakozás ilyen jellegű formáit. Visszautasítottam. Egyelőre.
- Mi lesz a következő lépés? Párttá alakítod a proTransilvaniá-t?
- Voltak ilyen javaslatok is, elég gyakran megkérdeznek, miképp lehet beiratkozni a pártba. De egyelőre nem hinném, hogy ajánlatos lenne. A polgári mozgalom politikai mozgalommá válna, tehát eleve kompromittálódna. Mégis, lehetséges, hogy az emberek hajlani fognak erre a gondolatra; ha majd egy harmadik erőre is szükség lesz Erdélyben, akkor lehetséges a párt létrejötte.
- Milyen a külfölddel való viszony?
- Közvetlenül a megjelenés után Lipták Béla meghívott előadni a az Egyesült Államokba, a Columbia Egyetemrere; az Erdélyiek Világszövetsége Svájcba hívott. Felhívtak az amerikai románok is, akik egy proTRANSILVANIA oldalt kívánnak felvinni az internetre. Eleget teszek mindezen meghívásoknak. Egyelőre indexen vagyok, elszigetelten.
- Igaz-e, hogy zaklatnak a "fondorlatos intézmények"?
- Nem akarok beszélni erről.
- Eltűntél a képernyőről!
- Nem kommentálom.
- Rádiótelefonod nem válaszol.
- A rádiótelefont visszavették tőlem, amikor leváltottak. 1998 decemberéig a társadalmi műsorok főszerkesztője voltam.
- Valahol valaki úgy döntött: Sabin Gherman nem jelenhet meg a képernyőn.
- Valószínűleg.
- Valaki Bukarestből?
- Na nem is Washingtonból!
- Sok pénzre lesz szükséged.
- Ez igaz, szükségem van egy számítógépes hálózatra, autókra, kommunikációs eszközökre, székhelyekre minden fontosabb erdélyi városban. Egyelőre mindent egyedül csinálok, de meg vagyok győződve, hogy vannak pozitív energiák, melyek Erdély felé fognak áramlani. Ez minden itt élő érdeke. Csupán egy soha nem látott fejlődéssel juthatunk el a történelmi újraértékelésig.
- Hogyan kommentálnád pár szóban a sajtó reakcióját?
- Őszintén, számítottam ezekre a reakciókra. Emlékezz a '90-es évekre, a "nem adjuk el az országot"-ra... Igen sok vezető még mindig kizárólag nemzeti értékeket, "nemzeti specifikumokat" tart szem előtt. Összetévesztik a szükséges decentralizálást az ország széthullásával. Erdély "elvesztése" egy rögeszme, mely életben tartja a rémületet és az anakronisztikus struktúrákat. De a probléma szigorúan adminisztratív és gazdasági szempontból tevődik fel; jelen pillanatban Európának egyéb dolga is van, mint határokat rajzolgatni vagy konfliktusokat kezelni.
- Mindig elhatároltad magad Tőkés Lászlótól. Szélsőségesnek tartod?
- Azt hiszem, sokkal fontosabb, hogy a románok megértsék, hogy az autonómia egy Európában elfogadott adminisztrációs forma és nem egy, az erdélyi magyaroknak tett engedmény vagy, még rosszabb, egy első lépés az ország széthullásához. Mert nem törődöm, nem ragadok le nemzeti rémületeknél, nem tartom Tőkés Lászlót szélsőségesnek. A püspök úr "hibája" az, hogy csak az erdélyi magyarokhoz szól, és nem minden erdélyihez - megtehetné vagy megtehette volna - mégiscsak, a román forradalom egyik szimbóluma volt. Egy normális társadalomban kérései normálisnak számítottak volna - nálunk viszont, azt hiszem, stratégiahíján veszít - egyrészt, másrészt az RMDSZ egyik szárnyán eluralkodó kényelmesség és kelletlenség miatt. Azért próbáltam magam tőle elhatárolni, mert az a legfontosabb, hogy az erdélyi románok megértsék az autonómiakoncepciót.
- Igen, de ezek a románok Eva Maria Barkit is persona non gratá-nak nyilvánították...
- Látod, itt azt hiszem, egy politikai kompromisszumról van szó, melyet a választók elvesztésétől való félelem irányít. Másképp nem tudom megmagyarázni azt, hogy egy demokratikus kormány megtámadhatná a véleményszabadságot. Azt jelenti, hogy nemsokára én is, mások is persona non gratá-vá nyilváníttatunk; súlyos bűn azt hinni, hogy a föderalizáció, akár a függetlenség, a fejlődés formája... Ugyanakkor egy olyan egyén, mint Vadim Tudor, szenátor lesz, nyíltan beszél a cigányoknak felállítandó lágerekről, a diktatúra apológiáját hirdeti, a gépfegyverrel való kormányzásét... Barki esetében a politikai osztály bebizonyította, hogy inkább a választók véleménye érdekli, és nem az alapvető értékek, nem maga a szabadság. Eva Maria Barki egy normális társadalomból jön, Ausztriából. És hová érkezik? Egy olyan helyre, ahol a politikusok kedvenc témáját a nemzetközi összeesküvések képezik. Egy helyre, ahol nem számít a tbc és az AIDS (melyben első helyen vagyunk Európában), az átlagfizetés (100 $), a hiányok, a korrupció, nem számít semmi mindaddig, amíg el nem pusztult az utolsó erdélyi magyar is. S a csúcs: azoknak akik rémítgetnek, semmi közük nincs Erdélyhez, a századok óta kialakult közösségi szellemhez. Hányan hallottak Dâmboviţamenti politikusaink közül az ausztriai etnikai csoportok törvényéről (1976. július 7!), a baszk, katalán nyelvek használatának törvényéről Spanyolországban (1983!)?... Hányan tudják, hogy Németországban 20 000 Brandenburg tartománybéli szorb kedvéért bevezették a kétnyelvűséget és a szorb nyelv hivatalos a kompakt kisebbségi közösségekben. Finnországban a svéd is hivatalos nyelv. Nézzük a volt kommunista államokat: Szlovénia, az alkotmány 11. passzusa: "Azokban a helységekben, ahol magyar vagy olasz népesség él, ezen nemzetiségek nyelve - a szlovén mellett - hivatalos nyelvnek számít." Szlovákia - 1994. 191. törvény -: azokban a helységekben, ahol a kisebbségi lakosok száma meghaladja a 20 százalékot, kétnyelvű táblákat kötelező kitenni. Vannak ilyen törvények Romániában? Nem! Mert hosszú évek óta Európa nagyokosainak képzeljük magunkat, a Föld köldökének... Ki fél attól, hogy Erdély egy kis Svájccá változik? Maradjon csak a káosz, folytatódjon a politikai osztály nemtörődömsége, és egy nap eljutunk az "Agyő, Romániá"-hoz. És nem csak egyetlen hang lesz!
- Ezt a könyvet külföldön is fogják terjeszteni, a román és magyar diaszpórákban. Mit üzensz ezeknek az embereknek?
- Járuljanak hozzá, ahogy tudnak, eszmeileg vagy anyagilag is ahhoz, hogy kísérletem sikeres legyen. Ők tudják, hogy a 21. század a hatékonyak százada lesz. Segítsék Erdélyt, és egy nap büszkék lesznek erre.
- Említsük meg a proTRANSILVANIA jelmondatát is!
- "A kocka el van vetve. Fogadj Erdélyre!" Jobb napokat!
Szerintem bármelyk országrész visszaszerzéséről csakis akkor lehet szó, ha ezügyben igen széles nemzeti konszenzus jön létre. Ennek sajnos a nyomát sem látom.
Ez akkor jöhet szóba, ha a közvélemény elég erős nyomást gyakorol a nagypolitikára. Ahhoz viszont az kell, hogy a mai impotens középkorúak helyébe egy új, konzervatív irányzatú osztály kerüljön. Ez pedig az elkövetkező tíz évben aligha fog bekövetkezni. Sajnos.
Mit lehet addig tenni?
Leginkább minél több embert megnyerni ezen ügynek. Kellene egy jólszervezett jobboldali sajtó. (Balos már van...)
És nem szabad a határon túliakat honosítani. Ez nemzeti öngyílkosság. (Nem mintha nem látnék szívesen erdélyieket, vagy felvidékieket Magyarországon, de ha tömegesen elköltöznek, akkor végképp minden esély elvész egy esetleges revízióra....Laasan valóra válna a herderi jóslat.) Ezért igen-igen veszélyes tendenciának érzem, hogy erősen propagálják a demográfiai katasztrófa megelőzésének egyedüli módjaként a betelepítést. Ha betelepítünk is valakit, akkor, ha lehet inkább az erdélyi románokat hozzuk be valahova jó távolra a dunántúlra. Előbb-utóbb úgyis beolvadnának. Nem szabad megengedni, vagy elősegíteni egyetlen magyarnak sem hogy elhagyja ősei földjét. (Megjegyzem, Tőkés László már az Antall kormány idején fölvetette ugyanezt. Nem lett belőle semmi.) Persze nem arra gondolok, hogy mondjuk ne tanuljanak, vagy ne dolgozzanak 1-2-3 évet az anyaországban. Csak arról van szó, hogy a nemzeti érdek szempontából nagyobb szükség van rájuk odahaza, mint itt. Mi több, én magyarországi születésem ellenére foglalkoztat annak gondolata, hogy kérek egy román állampolgárságot. (Ennek az országnak a mentális állapota amúgysem tetszik már.)
Sajnos most
a felemelt-fejjel-hallatjuk-a-hangunkat-de-minek-ugysem-hallgat-meg-senki erat eljuk ;-)
Nem akarok durva lenni, de ezt most komolyan gondoltad???
Egy roman odasz@rik a Pece (Varad/Puspokfurdo) partjara es akkor mindjart visszaadjak Erdelyt. Ez jo volt!! Ebben a borongos idoben mindjart jobb kedvem lett!!
Igen, újabb vegyi csapást mért Románia Magyarországra! Köszönhetően pipogya hozzáállásunknak, mindent-eltűrésünknek a (ha akarom) vegyi háború újabb provokatív elő-csatáját is elvesztettük. Ezúttal azonban már emberi áldozatokra is számíthatunk. Amit már előre megjósoltam, bekövetkezett: ezúttal sikerült kutainkat is megmérgezniük. Ráadásul olyan módon (a nehézfémekkel) amely hatásait még évtizedek múltán is érezni fogjuk. A nehézfém ugyanis nem úszik le az árral: az leülepszik az iszapba, ott feldúsul és bekerül a - remélhetőleg újraéledő - táplálékláncba. Ez előbb-utóbb meg fog történni: tíz év múlva vagy száz év múlva? Majdnem midegy. Gyermekeink, unokáink is szenvedni fognak miatta.
Ezért ismételten leszögezem: eljött az alkalom, amikor nyomós, nemzetbiztonsági érvekkel, bizonyítékokkal és (nem mellesleg) a NATO-val a hátunk mögött visszaköveteljük Erdélyt!! Hangsúlyozom: először szigorúan jogi úton: a trianoni parancs jogi felülvizsgálatával! Ez az ügy már régen Hágára tartozik! Sok-sok év óta ez az egyik legjobb alkalom, amikor széles nemzetközi támogatottság kiépítésére lenne lehetőségünk a kérdésben. Stratégiai, nemzetbiztonsági kérdésekről van szó. A sorozatos vegyi szennyezés bárhol máshol a világon casus belli!! De legyünk európaiak. Trianont felül kell vizsgálni! (Emlékeztetném a Tisztelt Asztaltársaságot, hogy annak idején Izrael gondolkodás nélkül (vagy nagyonis meggondoltan!) elfoglalta Golant, amikor vízkészleteit veszélyeztetve látta! Akkor szó sem volt szennyezésről, csak veszélyeztetésről.)
Ébredjetek fel mély letargiátokból! A mindent-eltűrés-és-nem-szólás szocialista-kommunista érájának VÉGE! Emeljétek fel fejeteket és hallassátok hangotokat!
ne hidd, hogy olyan nagy kulonbseg lenne egy nyiregyhazi es egy szatmarnemeti 20 eves diak kozott, amikor kikerul a nagyvilagba egy atlag magyarorszagi es romaniai kornyezetbol. De ertem amit irsz, termeszetesen az is fontos tenyezo. De a szorvany (ahol a magyarsag 20% alatt vagy korul) felszamolodasa hihetetlen sebesseggel megy vegbe. Es nagyon szomoru az mikor meglatsz egy magyar nevu diakot Erdelybol ("foldit"), megorulsz es aztan kiderul, hogy beszelhetsz vele nemetul, angolul vagy romanul. Sajnos mult heten ezt ujfent ateltem. :(( Es ilyenkor Marko meg az RMDSZ jelenlegi kirakatpolitikaja ugrik be.
Mogyorocsoki!
Olvasd el az egesz cikket, ha erdekel.
Roviden annyit, hogy az ujsagiro szerint, az erdelyiek Mo-ra, a moldvaiak Erdelybe, a Moldovai Koztarsasag romanjai pedig Moldvaba koltoznek.
Mindezert pedig kizarolag, az orokosen ellentmondo, a hivatalos rmdsz kepbe egyaltalan nem illo erdelyi radikalisok tehetnek. Te jo eg, ha a MN ilyet ir, mit varhatunk a tobbitol????
Sajnos valos problema, hogy a roman nyelven tanulo magyar diakok, nem tudnak beilleszkedni, nemhogy a Mo-i, de meg az erdelyi magyar diakok koze sem. Szvsz ok inkabb kozeputasok, akiket egyik fel sem fogad el igazan.
a bukaresti vagy budapesti diákokhoz csapodásról annyit, hogy sajnálatosan rengeteg erdélyi magyar diák hiányosan illetve nem elég fejletten beszéli a saját magyar nyelvét. Ennek egyik oka az erőteljes román nyomás ami a leghatározottabb ellenszegülés esetében is eredményre vezet egy idő után. Roszabb volt a helyzet a Duna TV. előtt. Aztán meg van egy olyan vonzata a dolognak, hogy a hiányos magyar nyelvtudásuk miatt zárkózóttabbak, nehezebben vállalják a kitárulkozást, amit súlyosbít /tapasztalatból beszélek/ az itthoni magyar diákok /különösen a pestiekre jellemző/általi azonnali "letámadás", cikizés. Mert ugye nálunk ha két ember összeül valamelyik előbb-utóbb elkezdi cikizni a másikat. Ha nem a ruhája miatt, akkor az akcentusa vagy kocsija miatt stb. Hamarabb hozzácsapodnak a bukaresti diákhoz, mert azt már megszokták, hogy szarmagyaroknak titulálják őket, tehát ilyen szempontból a román újat nem fog produkálni. Viszont amikor egy kis bátorításra, meg segítségre lenne szüksége, de helyette kicsúfolják, akkor nehezen fog az általa "nagyképűnek" tartott magyar diákhoz csapodni.
Szerintem az MKP-nak meg kellene kerni az RMDSZ csucsvezetoit, hogy magyarazzak mar el az Europai Parlamentben, hogy Szlovakiaban is _minden a legnagyobb rendben van_, ne szajaljanak mar ott feleslegesen. Ez semmi feladat ugyis ahhoz kepest, amit Romaniaban jatszva elertek.
Kelendô a román állampolgárság
(...)
Minderre egyértelműen Bukarest rábólintásával s talán egy kicsit azon erdélyi
magyar politikusok közreműködésével kerül sor, akik minden eszközzel,
demagóg és populista szólamokkal, az elért eredmények lekicsinylésével a
hontalanság és a reménytelenség érzetét keltik az erdélyi magyarságban. És ha
ez így történik, akkor már nincs messze az idô, amikor az elhagyott székely
porta elôtt nem Jó napot!-tal, hanem Buna ziua!(*)-val köszönnek, ahogy az a
német házak elôtt már rég szokássá vált.
Gyarmath János
Haromszoros hurra az elert eredemenyeknek: HURRA! HURRA! URA!(*)
Szlovakiai MKP kontra RMDSZ. Lam, lam, nem mindenki szorul be benan, magatehetetlenul egy koalicioba!
Brüsszel, 2000. március 9. (MTI) - A szlovákiai kisebbségek jogainak bővítését, a kulturális azonosság teljesebb kibontakoztatását, magyar nyelvű egyetem létesítését sürgették azon a sajtótájékoztatón, amit Brüsszelben, az Európai Parlamentben tartottak egy belga európai képviselő és a szlovák parlament egyik magyar képviselője részvételével.
Bevezetőjében Nelly Maes, a flamand Volksunie európai parlamenti képviselője, a zöldek és a kis nemzetiségi képviselők közös parlamenti csoportjának alelnöke hangoztatta, hogy a tagjelöltekkel való tárgyalások folyamatában a kisebbségek helyzete és problémái gyakran nem kapnak elég figyelmet. A zöldek ezért tartják szükségesnek, hogy a hivatalos fórumok jelentésein kívül nyilvánosság elé tárják az olyan csoportok véleményét is, mint az Emberi Jogok Közép-Európában bizottság, amely évek óta fáradhatatlanul dolgozik az ottani kisebbségek jogérvényesítéséért.
Pierre Gillet, a namuri központú bizottság elnöke kifejtette, hogy most, amikor Szlovákia kopogtat az EU kapuján, időben fel akarják hívni a figyelmet arra, hogy az emberi jogok terén távolról sincs minden rendben Szlovákiában. Rámutatott a Tiso féle fasiszta állam, majd a Benes féle dekrétumok súlyos örökségére, amelyek etnikai tisztogatást végeztek Szlovákiában. A mai szlovák államot szuperközpontosítottnak nevezte a belga politikus, amelyben nem ismerik el a kulturális sokszínűséget, ahol a magyar kisebbség nem igazgathatja iskoláit és nem használhatja anyanyelvét, mert a hivatalokban nem tud élni vele. Szembeállította ezzel a kis belgiumi németség széles körű politikai és kulturális jogait.
Balassa Zoltán kassai újságíró elmondotta, hogy a korábbi zsidótörvényekhez hasonló benesi dekrétumok, az "etnikai tisztogatás emberarcú formája" máig tartó szorongást kelt a magyar kisebbségben, amiért sokan nem is merik vállalni nemzetiségüket. Szerinte a hatalom a rendszerváltás óta is az oszd meg és uralkodj elvét követi a nemzeti kisebbségekkel szemben, mert ezek együttesen a lakosság 15-20 százalékát alkotják Szlovákiában.
Kvarda József, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, parlamenti képviselője elmondta, hogy jól esik az Európai Parlamentben magyarul szólania, mert odahaza az MKP sajtótájékoztatóit csak szlovákul tarthatják. Kifejtette, hogy a koalícióban részt vevő MKP öt fontos kérdésben vár előrelépést a Dzurinda kormánytól. Az iskoláztatásban az óvodától az egyetemig kell biztosítani a magyar nyelvű képzést, mert míg az ország egész népességében 5,6 százalék a felsőfokú végzettségűek aránya, a magyar kisebbségben csak feleennyi. A mezőgazdaság állami támogatásában a terméket és nem a termőterületet kellene alapul venni, mert így hátrányos megkülönböztetést szenved az ország déli része és mesterségesen magyar kérdést csináltak a dologból. A kisebbségi nyelvtörvény az MKP számára nem kielégítő, mert az önkormányzatokat semmi sem kötelezi arra, hogy magyarul foglalkozzanak a kisebbségiekkel az ügyintézésben. Az alkotmány módosításával a kisebbségeket is államalkotó tényezőnek kell elismerni, létre kell hozni az emberi jogi parlamenti biztost, tisztázni kell az etnikai csoportok jogállását. Végül az MKP támogatja az önkormányzatiság megerősítését, amiben fontos lépés lesz a régiók létrehozásának koncepciója. Az MKP azt szeretné, hogy a decentralizációval jöjjön létre Komárom központtal olyan régió, ahol a lakosság fele magyar nemzetiségű lenne. "Ennek a reális feltétele megvan, csak a politikai jóindulatra van szükség" - mondta. A sűrű közigazgatási átszervezések eddig mindig az etnikumok pozícióit gyengítették, de most szeretnének bízni politikai partnereik bölcsességében.
A kérdésekre adott válaszokban elhangzott, hogy Magyarországon már megalkották a kisebbségek országos és helyi önkormányzati rendszerét, igaz, hogy parlamenti képviseletét még nem. A diktatúrákban mindig minden rendben van, a demokráciában viszont felszínre kerülnek a visszásságok. Az EU különféle testületeiben hajlamosak arra a leegyszerűsítésre, hogy Meciar már távozott, tehát minden jól megy Szlovákiában. Rengeteg tény viszont azt mutatja, mondotta Maes asszony, hogy az információk egyoldalúak, és amikor egy ország EU-felvételéről van szó, az EU szervek nem érhetik be látszatokkal és papíron jól festő törvényekkel, hanem a valós gyakorlatot is meg kell nézni. Európa csak a kulturális sokszínűségen s az emberi jogokon állhat fenn, s ennek igyekeznek érvényt szerezni a csatlakozási folyamatban - mondta az EP képviselője.+++
Ne keverjuk ide a kutyusokat. Egy felnyilt szemu, ontudatos erdelyi ertelmiseg hianya alapveto fontossagu a bukaresti politika szamara. Egy visszaadott Bolyai helyett ezert inkabb a "hataron tuli" kepzest favorizaljak (ui onnan legalabb nem jonnek vissza elven). A jelenlegi Babes-Bolyai, erdelyi "multikulturalizmust" (ertsd: erosen segitett asszimilaciot) pedig jol mutatja a kovetkezo: alkalmam van megfigyelni kulfoldre kerult erdelyi magyar diakokat, akik nagyjabol azonos esellyel csapodhatnak bukaresti vagy budapesti diakokhoz. Az eredmenyt (kb 80% bukarest) alapvetoen befolyasolja, hogy a szorvanybol (pl Kolozsvar!!!!) magyarul sem kepesek folyamatosan beszelni. A 1 millios szorvany ilyen "multikulturalizalasa" politikailag is szep tavlatokat kinal (5%os limit!).
Kedves Zozzer
A valasz roppant egyszeru.
Azert mert Romaniaban minden allampolgar egyenlo!!
Ez azt jelenti, hogy egy erdelyi magyarnak ugyanolyan joga van romanul tanulni, ugyeit intezni, felvetelizni, mint egy romannak. Es ezt kinosan be is tartjak.
Amire te gondolsz, a romannak romanul, a magyarnak magyarul tipusu jog, az mar pozitiv diszkriminacionak szamit Romaniaban, es mivel a romanok nem tudnak magyarul, ezert a magyar nyelvhez kotott jogokbol kiszorulnak, amit ok "sajat" orszagukban torteno hatranyos megkulonbozteteskent elnek meg. Ezt a viszonyulast ahoz lehetne leginkabb hasonlitani, amikor egy eb, aki a sajat adagjat behabzsolta, csak azert eszi meg kutyatarsa kajajat - megha bele is doglik utana - hogy annak kevesebb maradjon.
Z
Ja, még valami.
Az erdélyi magyarok adófizető polgárai a román államnak. Fajlagosan talán többet is teljesítenek, mint a románok.
Mondja már meg valaki, miért kellene olyan nagy kegyként kezelni, ha egyszerüen csak a saját nyelvüket szeretnék használni?!
Ez hihetelen.
Én nem tudom, ki hogy van vele, srácok, de a magam részéről röhejesnek tartom, hogy Európában a XXI.sz küszöbén nem lehet beindítani -elnézést a szóért- nyamvadt egyetemet, csak mert ott magyar nyelven (is) szeretnének tanítani.
Hogy ez vajon miért nem szúrja a szemét azoknak -a magukat liberálisnak mondó, mindennemű faji vagy vallási alapú hátrányos megkülönböztetést elvből elutasító- politikusaink figyelmét, azt nem tudom. (Legalábbis a kérdésre a válaszomat ők nem fogadnák el...) Jó volna, ha legalább nem hivatkoznának az itthoni közéletben elvekre.
Akkor ezek után még vannak olyanok, akik lefasisztáznak, leszélsőségeseznek olyan embereket, akik ezt a célt fölvállalják.
Ha már használni nem akarnak, könyörgöm, legalább ne ártsanak.
Nepszabi "gyongyszem"!!: Tőkés és az RNEP is Markót bírálja
Azaz:
Tokes biralta az oktatassal kapcsolatos eredmenyeket.
Marko is biralta uaezt (lasd Bolyai).
Az EU fobiztos is (lasd Bolyai).
Az RNEP is.
"Konkluzio": mind egyforma, szelsoseges allat. Igy a helyes cim: Tokes, Marko, Max van der Stoel, RNEP az anyanyelvi oktatas teruleten elert eredmenyeket biralja (alcim: A reformfasisztak megjelenesi formai Europaban)
--------------------------------------------------------------------------------
Nepszabadsag:
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a múlt hét végén Csíkszeredában megtartott polgári fórumon éles szavakkal bírálta a szövetség által az oktatás és más téren elért eredményeit. Tőkés úgy vélte, az RMDSZ-nek egészen újfajta politikát kellene folytatnia, ám ennek részleteire nem tért ki. A püspök szerint Erdély románosítása tovább tart, s kezdetben a román vezetésnek bocsánatot kellene kérnie a romániai magyarságtól a Trianon óta elszenvedett jogfosztásokért és elnyomásért.
Ezt követően a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) az anyanyelvi oktatás terén megfogalmazott követelések miatt heves támadást intézett az RMDSZ és személy szerint annak elnöke, Markó Béla ellen. Az RNEP Ion Iliescu volt államfőt és Teodor Melescanu egykori külügyminisztert is bírálta, akiket az alapszerződés aláírása miatt „az erdélyi románok nemzeti érdekeinek elárulásával” vádolt.
-----------------------------------------
Kolozsvari Szabadsag (Marc. 4.):
Max van der Stoel az RMDSZ vezetôivel találkozott
Markó Béla szerint a kisebbségügyi fôbiztos nem sok sikerrel járt
(1., 16. old.)
Az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosa nagyon kevés eredményre jutott mostani romániai tárgyalásain a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) multikulturális jellegének erôsítése ügyében — jelentette ki pénteken Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Max van der Stoel kisebbségügyi fôbiztos pénteken Bukarestbe folytatott megbeszélést az RMDSZ vezetôivel. A fôbiztos, aki szerdán érkezett Romániába, csütörtökön Kolozsváron találkozott Andrei Marga oktatási miniszterrel, valamint a BBTE vezetôségével.
A találkozón ismertették azt a programot, amelyet a BBTE rektorátusa és szenátusa Max van der Stoel korábbi javaslatára válaszként kidolgozott az egyetem multikulturális jellegének erôsítése érdekében.
— Az egyetemi vezetés programjában vannak pozitív dolgok, de ezek is csak szándékok és ígéretek. A javaslatok egyáltalán nem kielégítôk az RMDSZ számára. Úgy véljük, ezek a javaslatok valójában azt szolgálják, hogy elhalasszanak velük bizonyos konkrét intézkedéseket, amelyek azonnal meghozhatók lennének — hangsúlyozta Markó Béla.
A kevés pozitívum között említette az RMDSZ elnöke azt a szándékot, hogy módosítani kívánják az egyetem alapokmányát, amely kimondaná: a Babes–Bolyai-egyetem háromnyelvű, román, magyar és német nyelvű egyetem.
Pozitív az a szándék is, hogy a jogi és a közgazdasági szakon bevezetik a magyar nyelvű oktatást. Ugyanakkor ezt már az idei tanév most kezdôdött második szemeszterében meg lehetett volna tenni — mondta az RMDSZ elnöke.
Markó Béla szerint a legnagyobb hiányosság az, hogy az egyetemi vezetés javaslataiban szó sem esik az RMDSZ alapvetô követelésérôl, arról, hogy magyar nyelvű katedrákat, fakultásokat hozzanak létre.
— Partnereink arról próbáljanak meggyôzni mindenkit, köztük az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosát, hogy a jelen pillanatban bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani Romániában. Remélem, ez nem sikerült. Mi nagyon világosan kifejtettük álláspontunkat arról, hogy mit lehet és mit nem lehet megvalósítani a jelen pillanatban. Az elvekrôl nincs vita, a kérdés csak az, miként lehet megteremteni a teljes körű magyar nyelvű oktatást. Reméljük, hogy a további tárgyalások világos, pozitív eredményt hoznak majd — szögezte le.
Max van der Stoel a találkozó után csak annyit volt hajlandó az újságíróknak elmondani, hogy mostani tárgyalásain a Babes–Bolyai-egyetem multikulturális jellege volt a központi téma, és a kérdésrôl folytatni fogja tárgyalásait.
Hát igen. De jó hogy erre csak most jön rá. Na jó. Tudta ezt már korábban is. A kérdés az, hogy akkor mért nem tett ellene semmit... Ez csak egy elkésett dühkitörés már. Egy még fontosabb kérdés: Az RMDSZ miért ragaszodott annyira a koalíció életbentartásához? Most aztán már a magyaroktól sem fog kapni szavazatot... Mi lesz így?
Egy bukas anatomiaja:
Erdemes elolvasni, Ceausescu eltars halalanak korulmenyeirol szol, illetve a jovo heten megnezni a Panoramaban.....
http://www.napimagyarorszag.hu/news/fullstory.php3/aid=7673
Azt hiszem, te elég pesszimista vagy a saját nemzedékünk megítélésében.
Hát, ha az utcasarki köpködő, céltalan, erőszakos egyedekre gondolok, akkor
részben igazat kell adnom neked. A helyzet csakugyan nem rózsás.
Nekem viszont vannak kedvező tapasztalataim is. Azt gondolom, valami azért,
ha lassan is, de mégiscsak elindult már. Én sok embert ismerek, akinek ez az
elidegenedett,nemzetietlen világ nem a sajátja. Szerintem a magyarság nemzeti
tudata hosszútávon erősödni fog. Azt nem tudom, sikerülhet -e valaha is valamelyk
elcsatolt területrészt visszaszerezni, de egyetértek abban, hogy meg kell próbálni.
Ennek első lépése az, hogy a témával a közéletben foglalkozni kell. Hisz bárhogy is
állítják, a probléma nem oldódott meg. Azokat viszont a szőnyeg alá söpörni elég
halálfejes dolog. A törököt azért sikerült kiűzni, mert a nemzet egy percre sem mondott
le az elfoglat területekről még akkor se, amikor már alig éltek ott magyarok. Kicsit
kommersz a szöveg, de jól kell előadnunk magunkat. Ma minden erről szól.
Ez viszont a mi dolgunk. Fiataloké. Azért kell tanulni, küzdeni, hogy ezt megtehessük.
Neked is. Előre hát az egyetemekre.
Eszembe jutott valami. Egy előadáson szóba került, hogy ma Magyarország faanyagellátottsága igen rossz. Az előadó azt találta mondani, hogy trianon előtt nem
volt ez így. Hirtelen a fél évfolyam hanos morajlásba tört ki. És errő beszéltek. Alig lehetett
visszatérni a anyag mechanikai tulajdonságaira. Tehát a leendő értelmiség nagyrészét
igen is foglalkoztatja a dolog. A kollégiumi szobák többségében pedig ki van téve a
A nagy-Magyarország térkép. Ebből én arra következtetek, hogy még nincs veszve semmi.
Azt gondolom, nem a székelyek feladata a revízió. (Nincs is rá módjuk.) Ez a mi kötelességünk.
Persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl fiatal. Nem tudom.
>>
HÍRÖSSZEFOGLALÓ – Jobban félek ma a Securitatétól, mint 1990 elôtt – jelentette ki Emil Constantinescu román államfô, aki elismerte, hogy a volt kommunista diktatúra hírhedt politikai rendôrsége mára legyôzte ôt. A román államfô péntek este a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt égisze alatt működô orvos- és gyógyszerészszövetség konferenciáján beszélt arról, hogy alulmaradt a volt rezsim politikai aktivistáival és a régi szekusokkal szemben, akik a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Pártban, majd a volt államfô, Ion Iliescu Szociális Demokrácia Romániai Pártjában gyűltek össze.
Constantinescu elmondta, hogy mára félelemben tartja ez a szervezet, amelynek áldozata lett. A román államfô szerint az elmúlt években minden politikai vitát ezek az erôk manipuláltak, „a román társadalmat hamis közvélemény-formálók irányítják”. Ehhez cinkos segítséget kapnak „a hozzánk legközelebb álló emberektôl is”.
<<
Kedves Rrt!
Ha mar revizio, szerintem eloszor a szekelyeknek ki kellene vivni a fuggetlenseget, majd ezek utan elfoglalni Magyarorszagot. Mert ez az orszag, ahol most elunk, nem igazi Magyarorszag. Egy esetlegesen megszuleto fuggetlen Szekelyfoldre, amely valoban a magyarsag erdekeit kovetne, a hazai politikusok vlsz eleg hamar ramondanak, hogy nacionalista, soviniszta es antiszemita, kirekeszto, stb. Ja, es fasiszta. Szoval a hagyomanyos ertelemben vett revizionak en nem vagyok hive. Mert ez, ami Magyarorszagon tortenik, az hullagyalazas. A msag mint nemzet mar regen elpusztult, de azert a media meg egyre csak rugdossa. Mi csak megbetegitenenk benneteket.
Egyaltalan nem talalom veletlennek, hogy egyre tobb erdelyi ismerosomtol hallom, hogy visszamennek, mert nem jo itt elni. Es ne gondoljatok, hogy Mo-on mindig ez volt. A mult szazadi es annal regebbi irodalomban, sajat 80 eves nagyapamban es Erdelyben meg erzem azt a magaval ragado erot, amely az embert kiemeli szukre szabott, onzo enjebol, es kepesse teszi a kozosseggel valo eggye valasra. Szuleim es sajat nemzedekemben mar nem.
"Mas neppel ontott bajnoki vert hazank szerzoje, Arpad a Duna partjain". Egy mai magyarorszagi magyar (onhibajan kivul) mar nem is igen tudja, mirol szol ez a vers. Es mielott azt mondanatok, hogy ez korjelenseg, szerte Europaban, stb., azt javaslom, menjetek el pl. Lengyelorszagba. Ott sugarzik a nemzetbol az az ero, mely kepesse teszi oket ertekeik, erdekeik, hazajuk, csaladjuk es hituk megvedesere.
Lengyelorszag 20.szazadi tortenete (ertsd: "rovid" 20.szazad) egy gyoztes felszabadito haboruval kezdodott (Szovjet-Oroszorszag ellen). A mienk az orszag teruletenek impotens feladasaval es egy idegen, azsiai totalis diktaturaval (1918-19). Igy valtunk fuggetlenne 400 ev utan. A lengyelek fegyverrel vivtak ki a szabadsagot a vilag legnagyobb orszagaval szemben. Mi a sajatunk megtartasat a nyugati nagyhatalmaktol vartuk, es ma is mindenki a franciakat szidja miatta. Nem rohejes ez egy kicsit?
Inkabb vegig kellene gondolni, hogy mi tortent a magyar neppel 1849 (amikor szembeszallt ket europai nagyhatalommal) es 1918 kozott. Valami megfordult bennunk, valami kiveszett. Kioltek beloluk a szabadsagvagyat.
Hogy kik es miert, azt ma Magyarorszagon nem lehet leirni, mert bortonbe zarnak erte.
Magyarorszag, 2000.febr.
Autonomia koncepciokrol (azt mondanam, hogy legalabb mar elkezdtek leporolni, elemezgetik, de egy egyseges koncepcio es legfokeppen a hozzatartozo "cselekvesi strategia" persze sehol sincs meg):
Korunk
ui: rrt, ez tenyleg eredeti volt, fergeteges. Kar hogy kozben eltelt az az 1000 ev, kulonben rohanhatnal.
