Nem csupán szavak kifacsarásáról van szó. Egyszerűen arról, hogy a tudatod (nem csak sajátunkét) képesek vagyunk irányítani. Valamennyire mindenki, de nem tudja ezt akárki tudatosan kezelni. Aki tudatosan kezeli, gondolkodó ember. És nem csak a saját nevében, hanem mások helyett is gondolkodik. Ez lehet benne a sokkal több.
> Csak olyan hipotézissel lehet érvelni, amely meg is cáfolható. Az ellenőrizhetetlen és nem falszifikálható hipotézisek nem
> sokat érnek. Egy feltevést tudni kell ellenőrizni. Enélkül önmagáért való lesz és a semmibe vezet.
Igazad van! Amit állítottam, az viszont nem hipotézis. Pár éve történt velem "valami", és azóta bizonyos dolgokról "megtudhatom" az "igazságot". A problémám az, hogy ezt a tudást "most" nem tudom "bizonyítani". Így "most" vagy elhiszitek, vagy nem. "Valamikor" Ti is megtudjátok...
Mondok egy példát:
Tegyük fel, hogy az "anyagi világ" csak illúzió, nem tudom bizonyítani, de nagyon erősen hiszek benne. Hiszem például, hogy a testemmel át tudok lépni a falon. Megpróbálom, annyira hiszem, hogy tudom előre, sikerül. ÉS SIKERÜL! Tegyük fel, hogy elmondom ezt Neked, és Te bizonyítékot kívánsz. Mondjuk csináljam meg mégegyszer úgy, hogy Te is tanuja vagy. Megpróbálom, és NEM SIKERÜL!
A baj, hogy Te nem hiszed, hogy ez lehetséges, és ez "megakadályoz" engem, hogy megtegyem ésTéged abban, hogy megtapasztald. El kell hinned, máskülönben nem lehetséges!
Ez csak egy együgyű példa volt. Nem akartalak megsérteni!
> De ha hipotézisként elfogadom, hogy lényem és minden, ami körülötte van nem is létezik, akkor mi szükség volt annak
> állítására (109-es), hogy a Torinóban őrzött lepel valódi, vagyis Jézus halotti leple ?
Az illúzió világban van azért "rendszer", ezért van (mégiscsak) tudomány. Vannak azonban a "rendszerben" olyan "objektumok", "jelenségek", amelyek arra utalnak, arra "emlékeztetnek", hogy ez nem a Valóság".
Annak az útnak, amely a Valóságba vezet, hamis útjelzője a tudomány. De nem a lepel!
Eto! Jó Veled "beszélgetni", kihúzod még azt is az emberből, amit nem is akar elmondani.
Kedves Wallace !
A logika, a megismerés és a kritikus gondolkodás merőben más, valójában jóval több, mint a zsavak értelmének kifacsarása - amire tulajdonképpen írásodban utaltál. Bővebben lásd korábbi írásomat.
E topicbéli beszélgetőpartnereim figyelmébe ajánlom az alábbi metafórikus történetet.
Sárkány a garázsban
- Tűzokádó sárkány lakik a garázsomban - tegyük fel, hogy egy nap ezzel a hírrel lepem meg a barátomat - Nem vicc - teszem hozzá.
A barátom természetesen szeretné látni a sárkányt a saját szemével. Évezredek során számtalan sárkánytörténetet meséltek már, de valóságos sárkányt még senki nem látott. Micsoda lehetőség !
- Mutasd meg ! - kérlel. Odavezetem a garázshoz. Bekukucskál. Egy létra, egy üres festékesdoboz, egy régi háromkerekű bicikli. - a sárkány sehol.
- Hol a sárkány ? - kérdi csalódottan tőlem.
- Természetesen itt van - válaszolom bizonytalanul körbemutatva. - elfelejtettem mondani, hogy láthatatlan.
A barátomnak az az ötlete támad, hogy hintsünk lisztet a padlóra, abban meglátjuk a lábnyomait.
- Nem rossz ötlet - ismerem el - de sajnos repül a levegőben.
- Infravörös érzékelővel akkor is ki tudjuk mutatni a tüzet, amit okád - jegyzi meg még mindig lelkesen.
- Sajnos ez sem megy. A láthatatlan láng amit okád, jéghideg.
- Akkor szórjunk rá festéket !
- Logikus, de a probléma az, hogy ez egy testetlen sárkány, a festéknek nincs mire rárakodnia.
És így megy tovább a párbeszéd. Akármit javasolt a barátom, mindig van rá magyarázat, miért nem alkalmas a sárkány kimutatására.
De mi a különbség egy láthatatlan, testetlen, levegőben lebegő, hideg tüzet okádó sárkány és egy nem létező sárkány között ?
Ha az állításomat semmilyen elképzelhető kísérlettel nem lehet megcáfolni, akkor mit értek azon, hogy a sárkány "van" ?
Logikai gondolatrendszerem nem engedi, hogy ha egy állítást semmilyen módon nem lehet megcáfolni, akkor az az állítás igaz Annyit jelent, hogy az állításnak nincs köze az igazsághoz, akárhogyan is ébreszti fel intellektuális érdeklődésemet.
A barátomtól tulajdonképpen azt vártam el, hogy bizonyosság nélkül, becsületszóra higgye el, amit mondok.
(A történet Richard Franklintől ered és még van egy második megközelítése - azt majd legközelebb)
Akármit meg lehet cáfolni, s be lehet bizonyítani.
Pl: egy filozófus még az ajtóról is bebizonyítja, hogy az ablak (egy halandó erre nem lenne képes)
Akárki bebizonyíthatja, hogy van isten, és azt is, hogy nincs. Ez szerintem az igazi bizonytalanság.
" logikailag hibás következtetés, hogy gondolkodom, tehát vagyok "
ehhez egy másik Descartes idézet kapcsolódik :
cogito ergo sum .
(Demerzel tudatának megalkotója egészen konkrétan meghatározható)
Az emberek létezése tele van bizonytalanságokkal. Közülük sokakat kegyetlenség lenne megfosztani a hit vigaszától, például olyan esetben amikor a tudomány nem képes enyhíteni szorongásukon.
Elfogadom, hogy jogukban áll eltekinteni a követelményeitől azoknak akik a tudással járó terheket nem képesek elviselni.
Végezetül mindkettőtöknek leírok két epizódot, az Ember történelméből:
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ninlil és Enlil hatalmas istenek voltak. Két évezreden keresztül imádták őket a keleti kultúrák népei. Minden napon, pirkadat előtt áldozati rítust mutattak be, hogy a nap felkeljen. Mit mondhatunk ma, kik voltak azok, akikhez azok a népek imádkoztak ? Fantomok vagy a képzelet társadalmilag megformált termékei ? és mi van ma velük, mikor minden hajnalban ima nélkül felkel a nap ?
Mikor a jelenlegi dalai Lámát faggatták arról, hogy mi lenne, ha a tudomány megcáfolná valamelyik központi tanát, akkor határozottan azt válaszolta, hogy tibeti buddhizmust meg kellene változtatni.
Mikor rákérdeztek, hogy mi lenne akkor, ha a reinkarnációt zárná ki, erre csak így válaszolt: - Akkor is.
(igaz, utána azért hozzátette: a reinkarnációt nem lenne könnyű megcáfolni…)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Vallási vagy világi probléma, mindig érdemes a valóságnak az egyén által ismert létező legjobb közelítésére támaszkodnia és közben nem veszíteni szem elől annak a csoportnak, vagy vallási közösségnek a múltbéli tévedéseit, amelyhez tartozik.
Csak olyan hipotézissel lehet érvelni, amely meg is cáfolható. Az ellenőrizhetetlen és nem falszifikálható hipotézisek nem sokat érnek. Egy feltevést tudni kell ellenőrizni. Enélkül önmagáért való lesz és a semmibe vezet.
De ha hipotézisként elfogadom, hogy lényem és minden, ami körülötte van nem is létezik, akkor mi szükség volt annak állítására (109-es), hogy a Torinóban őrzött lepel valódi, vagyis Jézus halotti leple ?
Igazad van. A tudomány eredményeiről lemondani egy "mai" inkarnációnak nem szerencsés. Az azt jelentené, hogy kivonja magát abból az "összefüggésből" amelybe "inkarnációs terve" belehelyezte (kivéve, ha nem éppen ez a célja. Van egyébként ilyen, de elég ritka.). A leegyszerűsített igazság tulajdon képpen az, hogy a "racionális" út keresése és az azon való elindulás hozta azt magával, hogy az inkarnációs lét olyanná vált, amilyennek most megtapasztalhatjuk. Ez sokáig nem így volt! Azáltal, hogy a lelked (teremtett öröklényed) "valamikor" úgy döntött, hogy az anyagi létezés világát, mint saját valóságát fogadja el, ahelyett, hogy ebből az "illúzió" világból a Valóságba vezető utat keresné és azon járna, megteremtette annak szükségleteit is. Ráadásul ezzel a döntésével le kellett mondania a Valóság érzékelésének képességéről is, maradt az un. öt síkú érzékelés.
Ez az egész, egy hosszabb mese, lehet, hogy nem is érdekel senkit, ezért most nem kezdek bele.
Elhiszem, hogy nem tudod elfogadni a tényt, hogy Te és minden, ami körületted van (vagyis amit abból felfogysz) nem is létezik (mármint a Valóságban), hiszen valószinűleg Te még nem érzékelted a Valóságot (vagy ismét elutasítottad, nem tudatosítottad, nem hitted el). Pedig Te is ezért vagy itt!
Ha lehetőséged engedné megtapasztalnod és elfogadnád a Valóságot, rájöhetnél, hogy ebben az illúzió világban (amit most valóságnak hiszel) minden olyan dolog lehetséges és megvalósítható, amire a természettudomány jelenleg ismert törvényei nem érvényések. Mert a korlátokat csak magának szabta az ember, a Teremtő azonban szabad akaratot adott, korlátok nélkülit! így tehát nincs is szükségünk a korlátainkra!
Egy un. "tisztánlátó" "lélektársam" mondta egyszer: - Tudod, a Teremtőnek mi csak egy gondolata vagyunk. (Mi van ha többé nem gondol minket?) Azt, hogy én most gyerek vagyok, kislány vagyok, a lelkem csak álmodja. Ott ahonnan jöttünk, Ott nics köztünk különbség!
Üdv mindenkinek.
Először is. Amit a torinói lepellel kapcsolatban írtam, csak egy abszurd felvetés volt az "isteni DNS"-sel kapcsolatban, iróniának szántam, tulajdonképpen ebből a szempontból teljesen indifferens, hoyg valóban Jézusé volt-e avagy sem.
Másodszor is:
Eto Demerzel:
1. Minden, amit érzünk, látunk, hallunk, stb., csak és kizárólag a saját tudatunkra hat.
2. Mivel nem tudjuk bebizonyítani, hogy létezik rajtunk kívül bármi is, ezért csak azt fogadhatjuk el valódi igazságnak, amit tisztán és világosan (clare et distincte, (c) Descartes) be tudunk bizonyítani olyan módon, hogy semmi kétség ne férjen hozzá.
3. Ha mindent lebontunk, csak a gondolkodás marad: van valami ami gondolkodik (logikailag hibás következtetés, hogy godolkodom, tehát vagyok).
4. Mivel az elme egyetlen dolgot nem képes csak elengedni és ez önmaga, ezért szükségszerűen rajta kívül minden más csak illúzió.
Még mindig azt mondom, hogy bárki láthatja Istent, aki befelé néz és nem kívül keresi.
Chao!
Kedves Zotyi !
"Én nem is vontam kétségbe a tudomány módszereit, eredményeit. Csak annyit mondtam, hogy nincs rájuk szüksége az Embernek.
Nincsen rájuk szüksége ?!
A tudományról lemondani nem egyenlő azzal, hogy lemondunk a mikróhullámú sütőről, a Tv-ről vagy a számítógépről, amely előtt ebben a pillanatban ülsz.
Életet, gyógyszert, több táplálékot, megelőzi a katasztrófákat előrevejelzi a veszélyt.
Az embernek szüksége van a tudományra, mindig is szüksége volt rá. A tudományos gondolkodás a kezdetektől fogva társa az Embernek. Az élelemszerzés, a vadászat, a nyomkövetés, a táplálák és a víz felkutatása, mind a megfigyelés és a megismerés alapvető elemei.
A népek elpusztulhatnak a tudatlanságuk miatt.
az általunk, s így a tudomány által érzékelt világ csak illúzió Önmagáért való érvelés. Logikai lánc nélkül. Értelmetlen.
Teljesen igazad van. A tudomány mai állása szerint bizonyítva van. Én nem is vontam kétségbe a tudomány módszereit, eredményeit. Csak annyit mondtam, hogy nincs rájuk szüksége az Embernek! (Új téma lehetne, hogy mely tőről ered a tudomány?) A lepel a tudomány számára egyszerűen csak ennyit "mond" ("Öreg! Én nem vagyok elég öreg"). Így minden racionális elme megnyugodhatik, akik pedig a hit oldaláról közelítenek, kellő képpen elbizonytalanodhatnak. Mert ez a lényeg! Az igazság azonban nem kérdez vissza . Őt nem lehet vonalzóval mérni. De mint írtam megismerhető, csak kell hozzá valami...
"Az igazság - mint tudjuk - sokszor kegyetlen.
De vajon nem sokkal kegyetlenebb-e az illúzió ?"
Henri Poincaré Találó idézet. Mert az általunk, s így a tudomány által érzékelt világ csak illúzió. Az igazság pedig a Valóságban van (nélkülünk).
Ajánlom még a "Miről ismernéd fel?" c. topic-ot, a két dolog valahol összefügg.
Néhány gondolat egy új "hangtól".Kétségtelen, hogy most meglehetősen anyagi lényekként tapasztaljuk meg magunkat s világunkat az elképzelhető legvalósabbnak, benne minden megtapasztalhatóval,de ez meglehetősen relatív tapasztalat.Álmunk is bizonyos szemszögből abszolut valoságként jelenik meg legtöbbször -egészen addig míg az óránk meg nem csörren.Vannak olyan gyakorlatok amivel megtapasztalhatjuk álmaink viszonylagos valóságát és olyanok is amivel éber valóságunk viszonylagosságát, s nem kell megvárni életünk végét jelző óracsörgést, hogy erre rájöjjünk! Ez nem kis dolog! Ezekben a Nagy relativ rendszerekben van megtapasztalható "állandó" viszonyitási pont.A "legnagyobb" Isten ,mint forráspont, ok és cél.Ha nagyon idefigyeltél a monitorra lehet néhány környező történés nem jutott el közben hozzád.Ilyesmi az oka, hogy nem könnyü Istent vagy "teljesebb valóságokat" megtapasztalni.De ilyesmiről nem a monitor tehet, s nem is Isten! marscsoki
A könnyebb érthetőségért megpróbálom eltérő rendszerbe foglalni tegnapi mondanivalómat, miután abban egyszerre több gondolatmenetet futtattam le.
előrebocsátom, hogy csak kijelentek, nem fogom bizonyítani, nem is lehet, sem írásban, sem szóban…
1.) A torinói lepel korának megállapítása nem hit kérdése. Objektív dolog, mely napjaink technikai szintjén már tudományos módszerekkel és kétséget kizáróan bizonyítható.
2.) Az alább következő okfejtés nem kérdőjelezi meg senkinek a hitét, vagy tanítását, abból semmi egyéb következtetés nem vonható le, mint a torinói lepelnek a kora.
---------------------------------------------------------------------------------------------
A Torinóban őrzött lepel valódi, vagyis Jézus halotti leple E kijelentésed semmivel sem jelent többet, mint hogy ezt állítod.
Felesleges a tudomány eszközeinek segítségével bármit is bizonyítani a lepelről
Téves. Mint említettem a lepel korával kapcsolatosan a tudományos megismerés kritikai következtetésekhez vezethet, melyek teljesen függetlenek a hittől (a lepel kora itt egyáltalán nem hit kérdése).
A tudományos megismerés meg akarja érteni milyen a világ és nem azzal foglalkozni, hogy milyennek szeretnénk látni.
Lényege a kritika és a kételkedés. Nem ismer el sem tekintélyt, sem megcáfolhatatlan alapvetéseket Nem ismer megszentelt igazságokat, sem indiszkrét kérdéseket. Mindent alávet a kritikai gondolkodásmódjának. Az sem elegendő ha valami önmagában nyilvánvalónak látszik. Az igazság sokszor rejtélyes és egyáltalán nem nyilvánvaló. Ősi beidegződéseket tehet kétségessé. (hisz’ sokáig nyilvánvalónak látszott, hogy a Föld lapos, a súlyos testek gyorsabban esnek mint a könnyűek, a Föld az Univerzum közepe, a levegőnél könnyebb testek nem repülhetnek etc.)
Mindezzel arra a kettősségre ösztönöz, hogy az Ember legyen nyitott, de mindent vessen alá a legaprólékosabb ellenőrzésnek. Megértem, hogy következetes logikával kialakított és ellenőrzött eredményei sokszor nem nyújtanak kielégülést. Ez gyakran arra kényszerít, hogy rendezzük újra a dolgokat a fejünkben.
A tudományos gondolkodás egyesíti a képzelet szabadságát a logika szigorával. A tudomány akkor is a tényekre apellál, amikor azok ellentmondanak még a saját várakozásának is.
Ebben az esetben pedig azt mutatja, hogy a torinói lepel anyaga nem régebbi a XIV. századnál.
Az alkalmazott módszernek van bizonyos hibahatára. 80 - ráhagyással 100 év. A dinoszauruszok korának megállapításában tévedhetünk évszázadokat, talán évezredet is. Ilyen rövid intervallumon belül azonban lehetetlen több mint ezer évet tévedni !
Megismétlem:
A fentiekben elmondottakkal senkinek nem a hitét vontam kétségbe. Tudom, hogy a hit kielégíthet gyötrő lelki szükségleteket, melyekre a tudomány nem kínálhat gyógyírt, de minden szavam azon alapul - és nem máson -, hogy a torinói lepel kora nem hit vagy vallási meggyőződés kérdése, hanem objektív bizonyosság dolga, mely megállapítható és ellenőrizhető.
3.) A lepel korán kívül számos - ma még nem tisztázható - kérdés felmerülhet (mint amilyet satya is felvetett utolsó bekezdésében) vele kapcsolatban, a nemtudás azonban nem érv. Az a vélekedés, mely szerint amiről nem bizonyították be hogy téves, az igaz - félrevezet és megtévesztő.
Az ilyesmi bizonyosságot nem ad.
Csak illúziókat.
"Az igazság - mint tudjuk - sokszor kegyetlen.
De vajon nem sokkal kegyetlenebb-e az illúzió ?"
Henri Poincaré
Ha már így belebonyolódtatok a lepel problémájába, és mivel a DcsabaS_ által hivatkozott topic már elsűlyedt, szeretnék én is _itt_ hozzászolni. Előrebocsátom, hogy csak kijelentek, nem fogom bizonyítani (nem is lehet, sem írásban, sem élő szóban, csak olyan módon, amely sértené a szabad akaratot, tehát csak magatok juthattok hozzá), de ezt nem tiszteletlenségből teszem (mondom ezt azért, mert nincs hitelem előttetek), tudom, számotokra ez csupán egy újabb teória, mely esetleg új gondolatokat ébreszthet.
A Torinóban őrzött lepel valódi, vagyis Jézus halotti leple.
A leplen látható "kép", a "feltámadás"-nak nevezett jelenség tudatosan létrehozott lenyomata.
A "kép" nem Jézus "emberi életében" megnyilvánult testének leképezése, hanem az "új testetöltés" (feltámadás) emlékére _anyagban_ létrehozott "emlékeztető".
Jézus teste, sokkal inkább a valaki által említett un. "apollon" tipusú ábrázolásokhoz hasonlít. Van néhány ókeresztény alkotás, melyek a korabeli szemtanuk szóbeliségi hagyományaira támaszkodva készültek. A ma ismert "kanonikus" ábrázolás a feltámadás utáni "állapot" ill. a "lepel képe" alapján alakult ki.
Ez az "átalakulás" a magyarázata annak is, hogy a "tanítványok" sem ismerték fel "szem látás" alapján.
Mi lehetett ennek a célja? Erről most nem mondok semmit.
Felesleges a tudomány eszközeinek segítségével bármit is bizonyítani a lepelről (ld: bevezetőmet), az nem mondhat semmit, mert létének lényegét nem érinti.
A lepel sorsa még nem ért véget, a legfontosabb még hátravan. Mindnyájan ezért vagyunk itt!
A torinói lepellel kapcsolatosan - mint Te is írod - számos megoldatlan kérdés van, melyek még tisztázásra szorulnak.
A kutatás során a legsúlyosabb hiba, ha a tények megismerése előtt kezdünk elméleteket gyártani. A biztos tényeket kell majd hozzáigazítani az elméletekhez, pedig éppen fordítva kellene eljárni.
De amit eddig biztosan tudunk:
A NASA két szakértője a Vatikán hozzájárulásával 1993-94ben részletes vizsgálatnak vetette alá a torinói leplet.
A radiokarbon vizsgálat kétséget kizáróan megállapította, hogy a felhasznált szövet, a virágpor, a bor, festék lenyomatok nem származhatnak régebbről, mint a XIV. század.
Természetesen a C-14-es vizsgálat eredményeinek is van bizonyos hibahatára, mely a vizsgált anyag korával exponenciálisan nő, de hat évszázad távlatából teljes bizonyossággal sikerült kizárni, hogy a lepel Krisztus korából származik.
+/- egy évszázados tévedés még belefér a hibahatárba, de ennél több nem.
Az hogy a lepel a középkorban átvészelt egy tűzvészt teljesen valószínűtlen, hogy a lepel teljes felületének összetevőjét egységesen és egyenletesen megváltoztatta volna, különösen úgy, hogy eközben a felületén nem keletkeztek égési nyomok.
Egyáltalán nem létezik olyan lelet, vagy diagnózis, amely "egyértelműen" Jézus idejébe tenné a lepel korát. Ez ma már tudományos módszerekkel kizárt.
A lepel anyagán talált foltokról nem sikerült megbizonyosodni, hogy az emberi vér vagy festék esetleg más anyag lett volna.
A lepel eredtével kapcsolatosan számos kérdés nyitva maradt. Biztosnak látszik, hogy egy háromdimenziós lenyomatot őriz egy 30-35 év körüli férfi alakjáról, az általad is említett sebekkel.
Az emberi lény könnyen enged annak a csábításnak, hogy csak azokat az utalásokat és bizonyítékokat vegye figyelembe, amelyek igazolják előzetes várakozásait, a többiekről pedig megfeledkezzen.
Összefoglalva: Igaz, hogy a lepelről készült kormeghatározás nem ad választ számos - elsősorban a keletkezés mikéntjével kapcsolatos - kérdésre.
De a korára igen.
A nemtudás azonban soha nem szolgálhat érvként.
és a bizonyíték hiánya nem azonos a hiány bizonyítékával.
Eto Demerzel!
A torinói lepellel kapcsolatban:
Akkor hogyan lehetséges, hogy már a XIII. századtól ismerjük a lepel történetét???
A tudósok is elismerik, hogy a tűzvész által elszenvedett károsodások befolyásolhatják a c-14-es meghatározás eredményét.
Egyébként meg hogyan csinálták a negatív képet a XIV. században???
A többi adat - virágpor, lepel anyag stb - viszont egyértelműen Jézus korába teszi a lepel korát. Nem is beszélve a halott szemény levő pénzdarabról, amely Pilátus pénze volt.
Vagyis a lepelen levő alak Jézus korában Jézushoz hasonló módon megkínzott és kivégzett férfiképét ábrázolja, méghozzá olyan technikával készítve az ábrázolást, amelyet ma sem tudounk megmagyarázni, de akkor - nem ismerve a negatív kép fogalmát - biztos, hogy ember nem tudottmegcsinálni.
Üdv!
satya
A radioaktív-karbon módszerrel lefolytatott kormeghatározás azt mutatja, hogy a lepel nem lehet Jézus halotti leple, hanem a XIV. századból származik. Maga a Vatikán sem fogadta el hivatalosan "eredetinek" a torinói leplet.
>>Ez nyilvanvaloan butasag.
Marmint a kommentar. Hol Igeellenes ez? <<
Nyilvánvalónak nem mondanám, de SZERINTEM ill. NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL valóban tévedés. (de mivel én is ember vagyok és tévedhetek, ezért nem állíthatom, hogy nyilvánvaló)
Szóval szerintem sem igeellenes, azonban a hitesek ezt másképp gondolják. (remélem olvassák ezt ők is, és majd megválaszolják neked kérdéseidet)
Azért leírom, hogy számomra mi csengett ki, bírálatukból.
Szerintük egyrészt azért igeellenes, mert a hang nem Jézus nevében szólt, másrészt azért, mert megtagadja a tízparancsolatot, tehát az igét.
Továbbá azt állítja ugye (Mona), hogy bármit teszünk, hozzá (Istenhez) jutunk, az írás pedig azt, hogy csak akkor jutunk oda, ha a parancsolatokat betartjuk és Istennek tetsző életet élünk.
Természetesen én is úgy gondolom, hogy a szeretet az egyetlen parancs, mert ha igazán szeretünk, akkor betartunk minden parancsolatot. Valamint szerintem az is igaz, hogy bármit teszünk, hozzá jutunk, a kérdés csak az, hogy MIKOR. Ugyanis bármit teszünk, a folyamat zajlik. Így-vagy úgy fejlődünk, s e fejlődésnek a végállomása előbb vagy utóbb MINDENKÉPP Isten.
Ez nyilvanvaloan butasag.
Marmint a kommentar. Hol Igeellenes ez? Amugy ezt konnyen meg is vizsgalhatjuk. Mit mondott "Isten"? Hogy szeress, es ez betolti a torvenyt. Ezt mondta Jezus is, nem egyszer.
Azonkivul "Isten" kiprovokalta Mona-bol, hogy "visszamenjen", es beszeljen "Rola". Ez pedig az evangelium hirdetesenek az alapja. Az, hogy a szivunkbol akarjuk hirdetni az Ur szavat. Hat hol itt az Igeellenesseg?
Ha lenne egy fiad, hogy tudnad felnevelni, ha nem nezne fol Rad? Es rosszul esne, ha folnezne Rad? En is foneztem anyamra es apamra, es ez nagyon sokat szamitott. Pedig sem ok sem en nem voltunk "vallasosak".