A Vakvarjúban (a Kondorosi uszoda mellettit próbáltuk két hete) jó ízek vannak, a technológiát-igényességet bőven lehetne javítani.
Pl. szanaszét főzik a zöldségeket és a gombát az egyébként finom ragulevesben, a kacsamellet meg korábban sütötték meg, vagy 20 percet a szalamander alatt pihent kitálalva.
A desszertek szerintem übergagyik (somlói műtejszínnel, madártej vanília nélkül).
Menjen az, akinek van erre a fajta szórakozásra neuronja meg pénze - nekem elég volt a saját tapasztalatom + a Bécsiszeletben egykor dolgozó szakács ismerősöm bevallottan borjútlanul eltöltött évei.
Ezek után igenis azt mondom: ez ennél a hálózatnál tendencia és kiadott parancs, hogy nincs borjú, hiába szerepel az étlapon.
És egy konyhatündér nőismerősöm szerint (akinek a fia szakács lett) is szőtt húst adnak és tejben áztatott sertést, de borjút a legritkább esetben és csak nagyon drága étteremben.
Számomra elég döbbenetes, hogy inkább a büntetés kockázatát viselik, mint hogy legalább marhahúst tegyenek a vendég elé, mint sertést. És mindezt egy olyan étteremben, aminek elvileg az lenne a hitvallása, hogy igazit adjon...
De a legszebb az volt, hogy én szóltam a pincérnek, hogy amit eszek, az nem borjú, hanem sertés, kérdezze meg a szakácstól, hogy nem-e nyúlt mellé. A szakács természetesen nem vállalta a stiklit.
Úgyhogy Bécsiszeletbe az életbe nem megyek, és igyekszem erről mindenki mást is lebeszélni.
Sokat látott vendéglős barátom mesélte sok éve, a borjú úgy keletkezik, hogy a gyesznóhúst tejbe áztatják...
Egyébként a Bécsiszeletekben nem is ez a legnagyobb baj, nekem az első próbálkozás (Üllői út) után elment a kedvem a szőtt hústól és a sütéshez használt borzalmas fáradt olajtól, s a kedv azóta se tért vissza, feltehetőleg nem is fog.
A József krt-i Bécsiszelet Vendéglőben jártunk múlt héten, borjúbécsit szerettünk volna enni. Nem hogy borjú nem volt az a hús, de még marha sem, a fehér színű húsnak kifejezetten sertés íze volt és a szálazása is disznós jelleget mutatott.
Az ételmaradékot becsomagoltattam és másnap megmutattam a kedvenc vendéglőm szakácsának, hogy mondjon autentikus véleményt. Természetesen ő egyből rávágta, hogy köze sincs a borjúhoz. De az igazán meglepőt egy másik szakács ismerősöm mondta: ő dolgozott már Bécsiszeletben, és bár akkor is volt kínálaton borjúbécsi, sosem abból csinálta ő sem, sőt, nem is látott borjút, amíg ott dolgozott.
Tulajdonképpen a tavaszi indexes cikk óta tudhattam volna, hogy bundázott kaját nem szabad rendelni, és hogy ritka állat a borjú a konyhákon...mégis megpróbáltuk.
Olasz vendégeinkel voltunk ebédelni. A kiszolgálás kritikán aluli volt, mindenre NEM volt a válasz (pl. lehet e a hekk-et sült krumpli helytt salátával kérni..). Miután nem kaptak borravalót, percekig írták a számlát, várattak minket. Megkérdeztem, van-e valami gond, kiabálva válaszolt a fiatal pincér, hogy NEM ÉRTEM, HOGY IDŐ MIRE ELKÉSZÜL A SZÁMLA?
Francia főnököm sokszor járt ide a céges menza helyett, valószínű utoljára.
Csülök Vendéglő, újpest. Több mint 90 percet vártunk mire megkaptuk a rendelt ételt, ami ráadásul olyan volt, mintha újramelegítették volna:(
Lehet, hogy csak a ballagási vacsora-foglalások miatt történt (máskor ettünk ott, és rendben voltak a kaják), de ez nem lehet kifogás, pontosan tudták, hogy minden asztalt lefoglaltak mindkét teremben, erre fel lehetett volna előre készülni kisegítő személyzettel.
Nyugis, kertvárosi hangulat, óriási kert(itt Bp-n), jó hangulatú terasz.
Kiszolgálás régimódi, de illedelmes.
A kaja viszont retro.
Báránycomb rántva waldorfsalátával ("ami az angol királynő kedvence"), hát a hús színe a mély bordó, és barna között játszott, és eléggé rágós volt. Szarvas gerinc rókagombás fehérrépa mártással, burgonykrokettel: a vicc, hogy szemrebbenés nélkül nokedlivel hozták ki (ami ment hozzá amúgy, mert afféle pörkölt volt, talán sertésszűzből?), és a hús messze volt a szarvastól, mint a hely Gemenctől, emellett erős vegetás hatás a szaftban. Kár a helyért, mert jó a környezet amiben van.
Araz étterem: francia kaják a sunday lunchban, mind középszer, vagy néha az alatt, komoly hiba azért egyben sem (6rugó/főért kicsit "sok"). A la carte a gyereknek borjúbécsi, ami marha, és öreg, és vékony, és a vajban sok dolog sült már nem nyerő. A vendéglátás kosztümös szocreál. Kalandvágyból mentünk.
ui: "a hova menjek-ne menjek?"-be illene leginkább
Bár Mókuskert ügyben 3 éves az utolsó bejegyzés, nincsen új a nap alatt…
Tegnap este ott járván 1 óra 20 perc után hozták a 2 személyes „Mókustálat”, mely idő nagy részét félretéve tölthette a nyomorult, ugyanis a környezeti hőmérsékletet alulról közelítette. Kóstolás után kértünk egy melegételnek megfelelő hőmérsékletű adagot, amire a pincér közölte, hogy ahogyan a konyha kiadta, ő rögtön hozta azt. Belső szervezési gondjaik megoldásának elhárítása után 10 perc múlva a tányérjainkról visszakapart étel kb. +30°C-os állapotban visszaérkezett. Ez pl. a sült csülöknek különösen pikáns ízt adott. Mivel az étel nem volt olcsó, megettük, sűrű ígéretek közepette, arra vonatkozóan, hogy a lábunkat mikor tesszük be ide legközelebb. A csapolt Staropramen egyébként jó volt, de erről nem ők tehettek…
Tegnap elmentünk a Menzába. Sokáig tűnődtem, hogy melyik topic-ba írjak, sőt, egyáltalán, hogy írjak-e az élményeinkről.
Most nem fogok olyan összehasonlításokat tenni, mint múltkor, de azért pár dolgot kiemelnék: - simán leültettek a dohányzó helyre, nem kérdezték meg, hogy melyik részlegre szeretnénk ülni. - az étel középszerű (halászlé, borjúbécsi, vadragú áfonyával), míg az árak nem ezt sugallják. Értem én, hogy a hely miatt kell vastagon fognia a ceruzának, de akkor legyen valami csavar is a kajában. - nem kicsit zsúfolt a hely.
Azután elmentünk Solymárra a Zazzi cukrászdába és helyreállt a világ rendje.
Jellemző, hogy sok jó élményem is volt az utóbbi időben, de ezek nem tudtak írásra késztetni, csak ez a mai ebéd. Tehát: Először és utóljára voltam a Dózsa Gy. úton lévő Paprika vendéglőben. Akit annyira érdekel, hogy miért, az próbálja ki. Az okosabbak csak kerüljék el, jobban járnak.
A "kenterbe" szót túlzásnak gondolom (a nemfeláras tételektől mi nem dobtunk az Onyxban hatalmas hátasokat, viszont nagyjából annyit fizettünk szombati menüebédre, mint pl. tegnap egy sokkal jobb a la carte ebédért egy másik felsőkategóriás helyen), de miért ne verné, ha az Onyxban még az ebédmenü is drágább, mint egy a la carte étkezés a Giustóban? Mondom, összehasonlítható dolgokat kell összehasonlítani, különben fals következtetésekre jutsz.
Hát, szerintem ár/érték alapján ebédmenüt ebédmenüvel, vacsorát meg vacsorával érdemes összehasonlíani, mert ellenkező esetben elég mulatságos következtetésekre juthat az ember. Például ilyenre, hogy a Giusto 15%-kal olcsóbb (csak), mint az Onyx. Pedig erről szó sincs. A Giusto legalább annyival olcsóbb az Onyxnál, amennyivel kevésbé igényesen főznek. Az Onyx egy csúcsétterem, ugyebár, a Giusto meg a középkategória valamelyik szegmense. Utóbbiban a háromfogásos ebédmenü konkrétan felébe se kerül (1750 Ft + jatt belátás szerint), mint az Onyxban (3590 Ft + 15% szervizdíj).
Tegnap kipróbáltuk a Giusto-t. Bár ne tettük volna. Ár/érték arányban az Onyx lebeg a szemünk előtt, ahol 14,000 forintért emlékezetes, nagyon finom ebédeket lehet enni.
A Giusto árban olyan 15 százalékkal olcsóbb, minőségben, meg, hááááát.
A mártogatni való kenyér helyett hozott aranygaluska-szerű galuska nagyon finom volt. A "borjúhúsleves cukorborsóval" történetben a normál, hüvelyes borsó volt, nem cukorborsó, arról nem beszélve, hogy mintha ételízesítőt és mirelit raviolit tettek volna bele. A főételnek raviolit kaptunk, amely al dente helyett néhol kemény volt. Mondjuk a főételnek voltak jobb pillanatai. A tiramisu-val kapcsolatban én testesebb állagú desszertre gondoltam. A mascarponéval töltött golyók eperszósszal rendben volt. Azonban a végösszeg nem állt arányban az elfogyasztott ételek elkészítésével. A pincér meg hótt lazán letegezett. Az egyik séf, vagy a pizzakihordó vagy mittomén ki meg a pultnál végig k.anyázott, ami nem emelte az ebéd fényét.
Mivel a benzin nem ingyen van, így a szállításnak van valós költsége, na és a doboznak is. Ezért legyen a pizzéria saját dolga, hogy a futárját hogy fizeti! Borravalót meg ettől függetlenül adok!
"Régebben nálunk minden pizzéria számolt dobozdíjat és szállítást, de az utóbbi időben egyre jobban leszoktak erről. Nézzük meg akkor a mostani helyzetet, mifelénk, hazai pályán, csak úgy érdekességképpen:"
Bizonyám! A dobozdíjat és a szállítást nem tolerálják a megrendelők - holott a sajátos üzleti modell szerint ez a futár fizetése. Így viszont minden rendeléshez hozzá kell adni kb. 10%-nyi borravalót - valójában annyiba kerül az étel.
Itt kérdeztem :) Köszönöm a válaszokat, a Marcello jó, de nem gyors. S picit körülményes, főleg amikor én ezerrel rohanok (ami a budapesti napokon nagyon sűrűn előfordul). A Csalogatót szerintem most pénteken kipróbáljuk, majdnem 100 százalékosan útba esik.
Ha ilyen szarok az egyetemi helyek, akkor eszembe jutott még valami, Aranysas, XI. Rétköz u. kizárólag navigációval rendelkezők számára, a Budaörsi útról befele jövet jobbra nyíló kis u. az autókereskedések környékén. Nagyadagos kis hely.
Sajnos, két hete hasonló "élmények" értek a Goldban. Szénné égett rostélyos, geil és íztelen torta. Hát, ez van, áttértek költséghatékony üzemmódra, az kell a magyarnak a válságban. Móricz környéke: Marcello. Na, ne várj valami Fausto/Krizia szintet, de tisztességesen főznek. Az újabb helyek közül meg jó ebédmenü van pl. a Giustóban, 3 fogás 1650. Kicsit odébb, a pesti Dunaparton.
