Látod, ezt szeretem a nőkben, még a gondolatainkat is kitalálják...)))
Egyébként tényleg jól mondja vadi, ez egy viszonylag új irányzat, mert hogy valóban legalább annyira fontos az érzelmi intelligencia!
Pusz, stewe
kisevet! Látom stewe még nem válaszolt, ezért okoskodom egy picit helyette :-))
Ahogy az intelligenciát mérik az IQ teszttel, ugyanúgy mérhető az érzelmi "szint" is. Ez az EQ (Emotional Quotiens).
okostojás vadi
Ehhez nagyfokú EQ és tolerancia szükséges... {1999.09.24.}
Ezért nehéz dönteni és egy EQ-ban erős férfi nem mindig csak a saját aktuális előnyeit nézi, hanem a párja érzéseit és szenvedését is {1999.10.14}
Az említett EQ véletlenül nem az IQ (Intelligentia Quotiens)? Ha nem az, akkor bocsi, de akkor mit jelent?
Igen, sajna ez van Persze fordítva is gyakran előfordul, csak a nők valszileg hamarabb elnyomják az ilyen feltörő szenvedélyeket, mert nagyobb a családi kötődésük.
Asszem már írtam és bocs ha igen, hogy a férfiakban a bizonyítási kényszer(hódítás, sex) erős és ez is motivál. Ha csak ez van, akkor könnyebb a visszatérés, ha degenere akadnak gondok az más.
Ne haragudjatok ránk!!!
stewe
stewe!
Hát igen, én is így érzem rajta, hogy magában csatázik. És mivel mindent megbeszéltünk, elfogadom a helyzetet. Megvárom, amíg dönt. (Persze azt ő is tudja, hogy nem a végtelenségig!!!) De tudom, hogy ő is szeret, tudom. Úgyhogy én még mindig látok reményt. És teljesen megértem egyébként a férfiak eme tulajdonságát. Van ilyen, hogy egyszer valaki egy pillanat alatt beleszeret valakibe. És idő kell ahhoz, hogy átgondolja, felrúgja-e a családi fészket az új nőért, vagy sem...Ugye jól gondolom?
A dolgok tényleg nem olyan egyszerűek és bizony lehet olyan helyzet, hogy az ember két nőt is szeret. Csak másképp és más miatt. És ilyenkor kétféle érzelem( egy hevesebb alkalmi és egy családi feelingen alapuló , meghittebb de gyengébb és mégis mély...)csatázik. Ismét ajánlanám A férfi joga két nőhöz c. könyvet, erről szól.
Ezért nehéz dönteni és egy EQ-ban erős férfi nem mindig csak a saját aktuális előnyeit nézi, hanem a párja érzéseit és szenvedését is.
Persze mégis csinálja, mert vannak egyéb motivációk is...Szóval ez egy kusza állapot és nem "felmentés" miatt mondom, hanem hogy megértsétek jobban a társatok lelkét.
Bírjátok, mert ahol kicsiny kis remény van, ott győzhet a családi feeling.
Vigyázzatok egymásra!
stewe
borka, nyuszó, stewe! Nem lehettem veletek az elmúlt napokban, mert beteg volt a kisebbik gyermek, így nem dolgoztam. Hát...nem sok jó történt veletek.
nyuszó! Jól értem, hogy most építkeztetek és költözni fogtok? Ez számomra felfoghatatlan...Mármint a férjed viselkedése. Most végül is kivel tervezi a jövőjét? Veletek az új házban, vagy azzal a nővel? És vajon a hölgy mit szól ehhez az egészhez? Tud ezekről a dolgokról? Ha én egy független nő lennék és rástartolnék egy kétgyermekes nős férfira, biztosan nagyon zavarna, ha építkezne és költözés előtt állna. Mert ez azt jelentené, hogy a terveiben nem én vagyok a főszereplő, hanem a családja. Ismered a hölgyet? Nem kellene beszélned vele? (nálam ez bejött.) A kiszolgáltatottság borzasztó érzés. Én is megtapasztaltam, bár nem anyagiak és lakás terén, inkább érzelmileg.
borka! Miért baj az, ha megszakad a szíve? Mi is szenvedtünk-nyavalyogtunk egymással hat héten keresztül azért, mert nem tudtunk elszakadni egymástól. Én sem mertem őt teljesen elengedni, ő sem mert egészen elmenni. Aztán mégis kimondtuk, hogy VÉGE. Összepakolta a dolgait és elköltözött. Mind a ketten tudtuk, hogy végleges a döntés.(Nagyon-nagyon rossz volt.) Az a nap és az az éjszaka volt a (nem tudok jobb szót rá) határvonal az életében. Mert úgy élte meg, hogy ez most már mindig így lesz, hiszen ezt akarta, erről "álmodozott". És ez a véglegesség érzet felébresztett benne valamit. Amint nem voltunk az életében rájött, hogy ez nem megy. Kellünk neki. Ezzel az érzéssel jött HAZA. Akkor jöttem rá, hogy sokkal korábban el kellett volna engednem-küldenem végleg. borka, a te szíved már nem tudna "jobban" megszakadni, hidd el. Mindig az első sokk a legnagyobb, a többi már csak arra rakódik, de igazán nagy "kárt" már nem tud okozni.
bölcs vadi
nyuszó,
hát annyit mondott csak, hogy úgy berobbant az életébe a nő. Valami oknál fogva bekavarodott a munkahelyére, és első látásra szerelem lett belőle. Mindegy, most megint rendszeresen telefonál, és mindig mondja, hogy mennyire szeret. És így még "nyugodt" a lelkem...hátha elmúlik az a viharos szerelem.,,,
szerinted elmúlik?
BORKA, jaj, ez tényleg nem jó. én is sokszor éreztem úgy, hogy "beedződtem", aztán próbáltam józanul mérlegelni a dolgokat, majd megint csak hisztiztem, majd újra próbáltam a normális énemet előszedni, majd megint minden előről. vágyom egy jótündérre, aki egy mozdulattal elsimitana mindent és újra jöhetne a boldogság. soha nem tudom megérteni, hogy hogyan nem lehet választani, hogy mit akar az ember, de egyre inkább be kell látnom, hogy néha nem olyan egyszerűek a dolgok ahogyan gondolom. soxor nem az 'agy' döntésén múlnak a dolgok, és amikor az a valami más a másik mellett szól, akkor azzal szemben az ember elég tehetetlen, csak a kinlódás marad. mondta neked, hogy mi vitte őt a másikhoz, mi az ami ott megvan és nálad nincs? vagy csak egyszerűen igy alakultak a dolgok?
Kedves nyuszó, hát nem túl sok jó. Igen, volt hétvégén, beszélgettünk. Még mindig oda van a nőért, és ezt nem is tagadja. Úgyhogy én megmondtam neki, hogy úgy veszem, hogy nekem ő már nincs többé. Erre ő azt mondta: ne várjam tőle, hogy most összepakol a lakásból, és elmegy, mert akkor megszakadna a szíve. Azt, hogy ennek mi értelme, nem tudom. De beleegyeztem - főleg azért, mert az én szívem is megszakadna...Ronda jelenet nem játszódott le közöttünk, mert az elmúlt hetek alatt "beedződtem", úgyhogy nem hisztériáztam, próbálom elfogadni a dolgot. Pedig nagyon nehéz....
nyuszó!
a freemail betojt, ha +javul jövök.
Ami a Te helyzetedet illeti, hát minél többet megtudok, annál nehezebb a szívem. Azért az anyagi és érzelmi bizonytalanság egyszerre+kisgyerek...na erre mongyák, hogy egy lónak is sok(jaj bocs..)
Szóval valóban jobb ha vársz egyenlőre, remélem az urad-ha netán odáig megy a dolog-nem hagyna cserben anyagilag
pusz
stewe
STEWE, várom, várom emiledet. Igazad van, tényleg nekem kellene eldöntenem, hogy mit vállalok és mit nem. Még én magam sem tudom. Most fogunk nemsokára az évek óta épitgetett hazunkba beköltözni - persze még nincs teljesen kész - addig anyunál lakunk, mert a lakásunkat eladtuk. Jelenleg a kisfiammal vagyok itthon, még csak 5 hónapos. Vagyis elég kiszolgáltatott helyzetben vagyok, se önálló lakás (persze, közös, de ha ott mondom neki, hogy látni se akarom akkor az nem feltétlenül rögtön derül ki a családban), se önálló kereset. Terveim szerint jövőre visszamegyek dolgozni, és ha már anyagi szempontból is vállalni tudom a következményeket döntök. Addig reménykedem, illetve ha tisztán nyilvánvalóvá válna, hogy még mindig kavar a szeretőjével lépnék.
szerintem a fentiekből teljesen nyilvánvaló, hogy fogalmam sincs mit csináljak.
hahó nyuszó!
most kivételesen íly későn melóban vagyok, ezért tudok reagálni. Igazából nem teljesen látom át a történetet, persze nem véletlenül: Te magad sem érted, ahogy látom.Én már a múltkor is azt írtam, hogy ez az érzelemtelenség a legszőrnyűbb jelzés számomra. Minden megszólalásod ezt erősíti. A férfiak germekkötődése is lehet nagyon erős, tehát elképzelhető, hogy ez a tartókapocs. Ez persze egy nő számára borzalom lehet, ahogy látom Neked is szőrnyű a tudat: nem kellesz a férjednek.
Sajna mi pasik elég kényelmesek vagyunk ahhoz, hogy maradjunk az érzelmileg esetleg már gyengülő kapcsolatban, ha ott biztonságot, ellátást(bocs!)kapunk, aztán onnan lehet kalandozni. Sok ilyet ismerek, s olyat is, ahol ebbe a nő hallgatólag beleegyezik.Rémes, de van ilyen. Én azt hiszem Neked kell magadban eldöntened, vállalsz-e egy hasonló felállást vagy nem.(Bár ne lenne igazam...)
Na ok, ha érdekellek, megírom mailben a szőrnyű storymat
pusz stewe(aki talán tényleg nem ellenség...)
STEWE, jól esik érdeklődésed. Valahogyan mindig akkor ülök le a gép elé ha nem vagyok túl jó formában. Lehet úgy vége egy kapcsolatnak - itt a férjemre és a szeretőjére gondolok -, hogy a férfi nem szakit meg drasztikusan minden kapcsolatot a csajszival, hanem - talán, de ezt nem tudom biztosan - hitegeti, de legalábbis nem küldi el melegebb égtájakra ha a nő újra, meg újra felhivja. Az igazat megvalva nem nagyon akarnak közöttünk rendbejönni a dolgok. Sehol kedvesség, csók, ölelés, sehol semmi ami szerető emberek között szokás. Ha én nem hozom fel a dolgot, akkor különben 2 lépés távolságból jól megvagyunk.
Egyszerűen nem értem a férfiakat. Illetve ezt az egyet. Miért mondja, hogy szeret, velem akar maradni, ha SEMMIT nem tesz, sőt a viselkedésével az ellenkezőjét bizonyitja. Mit akarhat? Én már mondtam neki azt is, hogy elengedem, sőt el is küldtem, de mindig visszajött és semmi nem javult? Miért??? Csak azt ne mond, hogy a gyerekek miatt, mert én is ettől félek, hogy én már egyáltalán semmit nem jelentek neki, csak a gyerekek.
Na, azt hiszem kicsit túl bőbeszédűen válaszoltam. Bocsi.
Ha nem veszed zaklatásnak engem is érdekelne a történeted.
nyuszó!
Jó, hogy beszélgettek, legalább közelebb juttok a megoldáshoz. (Vagy legalábbis úgy érezheti az ember.) Én majd hétvégén ülök le vele, mert most nincs itthon....(?)
Egyébként már kezd egy kicsit elegem lenni az egészből. Immár harmadik hete vagyok tök egyedül, és előtte is már hetek óta éreztem, hogy nincs rendben valami.
Szóval mostmár nem tudom, mit csináljak. Közben meg hívogat, és olykor olyan, mintha mi sem történt volna, néha meg teljesen "érzéketlen" a hangja. VAgyis inkább elutasító.
Hát ez van. (ahogyan kolléganőm mondaná: erre varrjál gombot!)
Csak ne szeretném ennyire....!!!!!
Borka mintha csak az én férjemről beszélne. Ő is azt mondja, hogy szeret és velem, velünk akar maradni. Csak az ő hangjában, tekintetében és viselkedésében is van valami ami miatt nem tudok hinni neki, pedig nagyon szeretnék. Tegnap este végre beszélgettünk egy kicsit (miután tegnapelőtt elég randa jelenet játszódott le közöttünk, amit mindketten őszintén megbántunk). Megoldásra nem jutottunk, de azt egy beszélgetéssel hirtelen nem lehet elérni, nem is az volt a cél. De legalább beszélgettünk és ez nekem sokat számít.
VADI, a kitartásommal nincs baj, de a türelem nem az erős oldalam, pedig már sokszor bebizonyosodott, hogy jóval türelmesebbnek kellene lennem. Azért a szokásos formámhoz képest már most is rettenetesen türelmesnek érzem magamat.
Nagyon örülük, hogy nálad jól alakulnak a dolgok és persze kicsit irigykedem is (remélem nem haragszol érte).
STEWE, nem értem az "ellenség"-et, még így idézőjelben sem. Remélem nem férfi mivoltodra értetted, mert én azért nem érzem ellenségemnek a nemedet. Sokkal inkább érezhetném annak a nőket, akik "galádul elcsábítják az ártatlan gyermekes, nős apákat" (na persze ez is viccccc így).
Azért köszönöm a drukkolást, remélem győz a csapat.
Még mindig "boldog" az előnevem, tényleg jól alakulnak a dolgok otthon. A férjem teljesen megváltozott (+), és érzem, hogy fontos vagyok neki. Szóval jól érzem magam a bőrömben. Kivánom, hogy nektek is ilyen jól alakuljon minden.
nyuszó! Neked türelmet és kitartást kivánok. Nincs könnyű dolgod!!
borka! Az már előrelépést jelent a kapcsolatotokban, ha azt mondta, hogy Te kellesz neki és szeret. Ha kételyeid vannak, ülj le beszélni vele és mondd el, hogy mit érzel, hogy nem vagy biztos a dolgodban és ettől nem érzed jól magad. Lányok! Mindenképpen irjatok a fejleményekről, várom!
vadi, aki veletek érez
Vadi!
Nálam is változás állt be, jött - ugye lejárt a határidő -, és közölte, hogy mégiscsak én kellek, és hogy szeret, meg minden. De én még mindig érzek a hangjában valamit, ami nem tetszik. Szerintem nem biztos, hogy igazat mond. Nem tudom, mit csináljak.
VADI, egyelőre kivárok, legalábbis megpróbálom. Nem könnyű, mert egyáltalán nem bízok meg a páromban, folyamatos késztetést érzek arra, hogy ellenőrizgessem, de próbálok uralkodni magamon, mert tudom, hogy ezzel csak rontanék a helyzeten. Csak, tudod, túl sokszor és nagyon csúnya módon csapott be, árult el. Megbocsátani - legalábbis egyelőre - nem nagyon tudok.
Veled mi van? Nagyon-nagyon remélem, hogy továbbra is 'boldog' az előneved és még jó sokáig az lesz.
Szeretnék én is egy férjet, aki olyan mint régen (sajna jó pár évvel ezelőttre kellene visszamenni, hogy minden megint tökéletes legyen).
Nyuszó, borka!
Mi van veletek, van valami változás, történés?
stewe! Vártam a "részleteket elmesélő" mail-edet, de hiába! Azért várom tovább türelmesen.
vadi
tudjátok az a baj, hogy a férjem azt mondja, hogy ő velünk akar maradni, szeret engem - igaz azt is szokta mondani, hogy a maga módján, amit én nem tartok túl biztatónak.
nekem is voltak olyan pillanataim amikor azt hittem tudom mit kell tennem, de aztán megint jöttek a búskomor gondolatok is.
a legrosszabb az, hogy nem csak a saját életemet befolyásolom a döntéssel, hanem a gyerekekét is. volt egy hétvége amit máshol töltött a férjem, mert azt mondtam neki, hogy igy én nem akarom folytatni, ha nem tud változni ne is jöjjön haza. ezt a nagyfiam nagyon rosszul élte meg, és azóta is látom rajta, hogy még mindig benne van a dolog. (egyébként úgy tudom, hogy azon a hétvégén nem volt a barátnőjével - ez azért biztató)
olyan régóta együtt vagyunk, hogy nem tudom elképzelni az életünket egymás nélkül. csak nagyon-nagyon bánt a gondolat, hogy esetleg csak a gyerekek miatt marad velem és nem azért mert szeret. az is eszembe jut sokszor, hogy mi lesz akkor ha a srácok felnőttek, akkor fog lelépni??
néha nagyon tudok bizakodni, néha pedig teljesen elkeseredem.
BORKA, az rettenetes amikor az ember egy telefonra vár. sajna én is ismerem ezt az állapotot, nagyon is jól.
nyuszó! Teljesen érthető,hogy félsz két gyerekkel egyedül maradni. Én ugyanezt éreztem. Voltak higgadt perceim amikor világosan és egyértelmüen TUDTAM mit kell tennem, hogy rendezzem be az életünket nélküle, aztán az elkeseredett pillanataimban rettegtem attól, hogy magamra maradok a két gyerekkel, úgy éreztem képtelen vagyok bármit is megoldani nélküle, hiszen ő volt az életünkben a férfi, az apa, a családfenntartó. Szörnyű érzés volt!
stewe! tényleg érdekel, várom a mailt.
borka! ha biztos vagy abban, hogy mit akarsz, akkor még ne add fel, akkor se, ha most reménytelennek látszik!
boldog vadi
borka, nem akarok vészmadár lenni, de elgondolkodtál már azon, hogy milyen következményei lennének, ha elhagyna? És most a rövidtávú teendőkre gondolok, pl két-három hét, egy-két hónap.
