MAGYAR TÁLTOS BARLANG ECUADORBAN
Móricz János felfedezése
a dél-amerikai, magyarul beszélő indiánokról
Hary Györgyné (1977)
A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15,000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve. Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kőszerszámokat találtak olyan őslényekkel együtt, amelyek már több mint 40,000 éve kihaltak. Az USA hírügynökségei a hírt világgá röpítették.
Móricz János, magyar testvérünk, akkoriban Ecuadorban, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul (!) tudott beszélgetni. Legendáikban sok ezer éves múltjuknak és a tőlük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata él. Móricz felfedezéseit senki nem tudta cáfolni, ellenben a spanyolok részéről, politikai és gazdasági okokból súlyos támadásoknak volt kitéve.
Felfedezései igen nagy horderejűek. Annyi bizonyos, hogy a sok évezredes sötétségbe burkolt őstörténetből, a magyarság ősi múltja fényesen fog felragyogni, a világ összes népe előtt. Az 1900-as évek elején a tankönyvekből, napi sajtóból, szakkönyvekből köztudomású volt, hogy az Amazonas őserdeiben olyan fehér indián törzsek élnek, amelyeket még alig tudtak megközelíteni, így ez a vidék sok meglepetéssel kecsegtette a kutatókat. Íme itt a meglepetések egy szelete.
Napokban olvastam, hogy Dél-Amerikában a legnagyobb barlangot - ami lehet hogy a világ legnagyobbja- egy kivándorolt magyar fedezte fel és benne rovás írás volt ami kisértetiesen hasonlít az ősmagyéréhoz.
Nem semmi!
A czikket megkeresem, -remélem megtanálom,- be akartam tenni, de akkor volt xar a zIndex és elszállt.
Mi abban a nacionalista képzelgés, hogy a boszniai piramisokban -- amelyek nem léteznek -- sok ezer éves rovásirásos feliratokat találtak? Komolyan kérdezed?
Értelmes ember kultúrfölénye abban talál igazolást, hogy jobb kulturális teljesítményt nyújt, mint a többiek.
Nem abban, hogy hazudik, nem abban, hogy a bornírtságig abszurd ezoterikogagyiba menekülve épít magának mindenkiénél nagyobbnak látszó múltat.
Én tárgyi állításokat tettem, itt is, a te ellenérveid meg abban merülnek ki, hogy énnekem tulajdonítasz valamiféle alantas szándékat, míg magukat a tényeket, például azt a köpedelmet, amit Fridrich Klára és hitvese a magyar kutatás és az őket elfogadó magyar közgondolkodás komolyan vehetősége ellen elkövet, amikor bizarr figurák médiahekkje által előállított nemlétező piramisokból tudósítanak a magyar nagyszerűség végre megtalált bizonyítékairól, nem tekinted, holott annak kellene tekintened, alacsony bárgyúságnak, amely árt minden magyarnak.
Egyáltalán, az egész sumértáltos szubkultúra rettentő, én érteni vélem, hogy identitáshiánytól és teljesítményhiánytól és elismeréshiánytól szorongó emberek azt hiszik, hogy ebből valamilyen identitás faragható, amitől nem érzik magukat olyan nyomorultul, de ez súlyos és kártékony tévedés.
Hozzá kell szoknod neked is, és a közegnek is, amelyhez tartozol, ahhoz, hogy az állításaidat és a teljesítményedet és annak hitelét és értékét minden pillanatban kívülről is mérlegre teszik olyanok, akik számára nem tudod felépíteni a virtuálgagyi színpadképet, akikre nem hat az ientitásképző ráolvasás. És ezek között, akik kívülről néznek és fognak nézni, vannak olyanosk is, akik nálad is sokkal jobban ismerik azt a közeget, azt a nyelvet, azt a történetet, amelyet te a magadénak tekintesz - de sohasem lesz egészen csak a tiéd, nem engedtetik meg, hogy kikerülj e vigyázó szemek és olykor gúnyos tekintetek kerszttüzéből.
Én jól tudom, hogy ez szorongató érzés annak, akinek a torz világképe azt sugallja, hogy csak ezt a kontrollt, ezt a gúnyos, hideg és az identitásmítoszokat nem osztó, az identitásmítoszok nyelvi pátoszát racionalizmussal és szójátékokkal karikatúrává romboló szellemet kell megsemmisíteni, s akkor majd eljöhet a beteljesedés, akkor majd megszűnik a hátravetettség, szorongás, beszorítottság és vereség....
Nem azt mondom, hogy hamisitsunk magunknak történelmet, hiszen nincs is szükségünk rá, nekünk van. Másoknak nincs (legalábbis azt a sok baromságot, amit összehordanak, vagy nem bizonyitja semmi, vagy a mi történelmünk tégláinak széthordásával teszik magukévá, ezzel azt az érzetet keltve, mintha mi épitkeztünk volna belőlük, magyarul: ők szarját a spanyol viaszt, fingják a passzát szelet, mi meg ezeket lopkodtuk volna, mi vettünk át tőlük mindent. Egyik kedvencem pl, hogy a "szeret" szó szláv eredetű... persze, ilyen alapvető dolgokra a magyarok nem tudtak saját szót alkotni, a nagy szlávoktól kellett azt átvenniük, addig azt se tudták mi az; gondolom dugni se dugtak, amig a nagy szlávok nem kölcsönöztek nekik egy megfelelő szót erre.)
Nem értem, hogy ez miért nem zavar mindenkit, aki magyar érzelmű (mindenféle széljobb értelem nélkül, mielőtt nekem estek).
De itt van például Visoko esete is: oké várjunk azzal a rovásirással; de ha kiderül, hogy tényleg az, akkor is egyesek még mindig vehemensen gúnyolódnak majd rajta, mert az nem lehet, az nem bizonyiték. Hiszen mi Ázsiából jöttünk valamiféle feltételezett útvonalon és időben. Na az bizonyiték.
Tehát ha a románok hamisítják a történelmet (természetesen csak egyesek), akkor a magyaroknak is szabad? A hazugságot elfogadhatóvá teszi az, hogy a másik is hazudik?
"Milyen alapon gondolod, hogy azok a tudományos megállapítások, amelyek nem támogatják gyermeteg, múltba visszavetített nacionalista képzelgéseidet, egyúttal a magyarságnak is kárt okoznak?"
Hátmár ne haragudj, akkor gondolom annak tagadása sem keltene benned semmiféle érzéseket (a röhögésen kivül), amely ma Európában már az új megkérdőjelezhetetlen vallássá vált.
"Csak azt nem értem, hogy ilyen bizonytalan esetben miért mindig a magyarság kárára megy a döntés."
Micsoda fertelmes ostobaság már azt képzelni, hogy mondjuk egy honfoglaláskori régészeti leletet lehet a magyarság kárára vagy a magyarság javára interpretálni? Az interpretáció lehet tudományosan korrekt, tárgyilagos (ezen belől akár téves is) vagy pedig tudományosan inkorrekt, elfogult, nacionalista badarságokat igazolni akaró. Az utóbbi esetben az eredmény mindig nevetséges hülyeség, mindegy, hogy magyar vagy szlovák nacionalista mitoszokat akarnak igazolni. Milyen alapon gondolod, hogy azok a tudományos megállapítások, amelyek nem támogatják gyermeteg, múltba visszavetített nacionalista képzelgéseidet, egyúttal a magyarságnak is kárt okoznak?
Az érvelés ez átlátszó ficamát, hogy "magad tudod legjobban, hogy hazudsz" és a többi, a maga helyére utalva, korrigálnom kell a vélelmedet.
Nem, nem gondolom, hogy hazudnék, ellenkezőleg, azt gondolom, hogy pontosan és korrekten fogalmaztam a rendelkezésemre áll ismeretek alapján. És természetsen annak sem látom okát, hacsaknem valamiféle paranoid inszinuáció kapcsán, hogy énnekem miért jutna eszembe hazudni egy ilyen kérdésben.
Különösen akkor, amikor megjegyeztem, hogy valójába én is az tartanám metrmészetsenke, hogy ha már több sztyeppei kezdetekből indult népnek olyan bőven adatolt és bizonyos megfejtésű rovásírása vagy egyéb ilyen írásrendszere van, amelyek persze mind alappal visszavezethetők városisas magaskultúrákra, leginkább a Közel-Keletről, akkor miért éppen a magyarnak ne volna.
De a tény, ismétlem, az, hogy a XV. század előttről nincsen egyetlen, egyértelműen a magyarsághoz köthető rovásírásos lelet sem. Semmi.
Kéretik, nem a valakik által a XVII szdban "lemásolt" botokat, vagy a hol türk, hol egyéb megfejtésekkel desifrírozni próbált gyér leleteket, vagy a visokói piramisokat idehozni.
Arra gondolsz, hogy egy olasz beazonosítaná magát a rómaiakkal vagy egy francia a gallokkal?
Pontosan.
Amit nemrég olvastam tőled, az viszont arról szólt, a magyar történelem jobb, nagyobb stb.
Hát attól, amit egyesek itt állitanak róla, ill. szeretnék, ha úgy lenne, mindenképpen "jobb".
Pótcselekvés, nem attól leszel valaki, hogy mondjuk a szlovákok csak nyolcszáz éve vannak itt, bebe, sőt nekik nem is volt királyságuk, bebe, vagy ha volt, az pici volt bebe, nekünk meg hatvannégy vármegyénk volt, bebe, Mátyás Bécset is elfoglalta bebe...
Akkor forditsuk meg: Ha pont az ellenkezőjét verik az emberek fejébe, azaz a szlovákok már pl. 1200 éve itt vannak, nemvolt nektek csak 21 vármegyétek, mer' a többi román, szlovák, nyenyec meg papsi/lupsi/kokoc volt, Mátyás is román volt, ti meg csak egy primó lovashorda vagytok Ázsiából (de már az sem), akkor azzal pont a büszkeségedet és önérzetedet rombolják. Emberi szinten is működik ez a "betörés", amikor valaki a sok alázás hatására idővel mély depresszióba és beletörődésbe esik, nem is érdekli már, mit csinálnak vele.
"Minden nép a saját történelmét fontosabbnak tartja megismerni, de jó esetben nem azért, hogy bebizonyítsa, a másiké mennyivel silányabb."
Itt nálunk viszont ezzel homlokegyenest más dolog történik: más népek tagjai igyekeznek megismerni a saját történelmünket, csak azért, hogy annak silányságát bizonyítsa be nekünk.
A nyelvrokonság kérdése szakkérdés, senkit ne tévesszen meg ez a "rokonság" metafora, és ezt a szakkérdést a világ ismert egyéb nyelvei közötti feltárt dinamikus összefüggések leírásával és a történeti és összehasonlító nyelvtudomány nemzetközileg ismert módszereivel tökéletes összhangban végezték el egyebek mellett a magyarra és a finnre ésatöbbi, és ez adta ki azt az eredményt, amit finnugor nyelvrokonságnak nevezünk, és ami ebben a paradigmában tökéletesen bizonyítottnak tekinthető, ugyanakkor természetesen ez a paradigma bármilyen alternatív,de épeszűen megfogalmazott módszertani és tárgyi ellenvetés előtt nyitva áll.
Úgyhogy ez a kérdés se alkalmas arra, hogy valamiféle paranoid identifikációs ikont faragjanak belőle.
Arra gondolsz, hogy egy olasz beazonosítaná magát a rómaiakkal vagy egy francia a gallokkal? Minden nép a saját történelmét fontosabbnak tartja megismerni, de jó esetben nem azért, hogy bebizonyítsa, a másiké mennyivel silányabb. Amit nemrég olvastam tőled, az viszont arról szólt, a magyar történelem jobb, nagyobb stb. Sokan szeretnék ezt, mint ha a mostani életed másabb lenne tőled. Pótcselekvés, nem attól leszel valaki, hogy mondjuk a szlovákok csak nyolcszáz éve vannak itt, bebe, sőt nekik nem is volt királyságuk, bebe, vagy ha volt, az pici volt bebe, nekünk meg hatvannégy vármegyénk volt, bebe, Mátyás Bécset is elfoglalta bebe...
Egy bizonyos korig ez elfogadható, aztán az ember valami mást szimatol... Furcsa dolgok ezek, én szerettem a történelmet, az osztálytársam mulatott rajta és leszarta. Ma ő a nagy magyar és nem is hajlandó velünk beszélni, mert nem olyan fura ruhában pózolunk és nem hisszük magunkról, hogy az lenne a megoldás, ha a sámánok lennének a közjogi méltóságok.
Akkor miért csinálja majd' minden nemzet ezt a földkerekén?
magyarajkú népességnek csak elenyésző hányada származtatható az ősmagyaroktól.
Nem érdekes, mindenki magyar, aki annak múltjával sorsközösséget vállal, és annak vallja magát. Nem szeretem azt a felfogást, hogy itt már nincs is magyar: akkor pl. szerb meg görög sincs?? Ott 500 évig tanyázott a török, ott is biztos elnéptelenedtek vidékek, keveredtek, stb.
Az ősök neked jelenthetnek sokat, de egy bizonytalan, írásbeli dokumentumokkal nem igazán rendelkező, csak mondákban élő múlt már jó esetben csak színes hagyomány, érdekes feltételezések hálója.
Hát az, hogy mi mennyire bizonytalan, az egy kérdés. Csak azt nem értem, hogy ilyen bizonytalan esetben miért mindig a magyarság kárára megy a döntés. Arra gondolok pl., hogy milyen szó, kaja, szokás milyen származású.
A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amiből a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart.
100!-ból 40?? Mekkora nagy számok is ezek...
Tehát az angolszászokkal is rokonok lehetünk, hiszen house=ház, went=ment, stb.
..
..
.. blabla..
..
A finnugor nyelvrokonság bizonyítását Reguly Antalnak (1819-1858) köszönhetjük, aki az utazásai során a finn, lapp, karjalai, észt, mordvin, mari, manysi, hanti és nyenyec nyelveket nem csak elsajátította, de pótolhatatlan gyűjtőmunkát is végzett e népek körében
Az ősök "összekalapálása" nem tesz nagyobbá. Sőt, a magyarajkú népességnek csak elenyésző hányada származtatható az ősmagyaroktól. A karriered firtatása viszont arról szól, te ki vagy, mit csinálsz, milyen tehetséges vagy. Az ősök neked jelenthetnek sokat, de egy bizonytalan, írásbeli dokumentumokkal nem igazán rendelkező, csak mondákban élő múlt már jó esetben csak színes hagyomány, érdekes feltételezések hálója. Erre építkezni, hogy ki vagyok, mi vagyok, enyhén szólva is botorság.
A mindennapi életed szempontjából valszeg tökmindegy.
De minden népnek szükséges ismernie a múltját, eredetét, hogy ne egy senkiként, lehajtott fejjel vegetáljon a világon. Minél dicsőbb múltad van, annál nagyobb valaki vagy. A szomszédok is ezért pedáloznak a röhejes múltjuk kreálásán.
Egy embertől sem kérdezed meg, hogy ugyanmár, nemtökmindegy, idáig milyen karriert futottál be.
A nyelvrokonság kérdése szakkérdés, senkit ne tévesszen meg ez a "rokonság" metafora, és ezt a szakkérdést a világ ismert egyéb nyelvei közötti feltárt dinamikus összefüggések leírásával és a történeti és összehasonlító nyelvtudomány nemzetközileg ismert módszereivel tökéletes összhangban végezték el egyebek mellett a magyarra és a finnre ésatöbbi, és ez adta ki azt az eredményt, amit finnugor nyelvrokonságnak nevezünk, és ami ebben a paradigmában tökéletesen bizonyítottnak tekinthető, ugyanakkor természetesen ez a paradigma bármilyen alternatív,de épeszűen megfogalmazott módszertani és tárgyi ellenvetés előtt nyitva áll.
Úgyhogy ez a kérdés se alkalmas arra, hogy valamiféle paranoid identifikációs ikont faragjanak belőle.
Hogy használta volna rajtam kívül bárki más, amikor titkos volt? :)
A lényeg az, hogy ábécét kreálni nem intellektuális csúcsteljesítmény. Amikor először rájöttek, hogy beszédhangokat jelekkel reprezentálni lehet, na, az valami volt. De a sokadik ábécé megkonstruálása nem akkora ügy.
Felőlem létezhetett a rovásirás a honfoglalás korában, még valószínűnek is tartom. De nem lehetett igazi irásbeliség. Vagyis nem róttak botokra eposzokat, filozófiai traktátusokat, mitoszokat, krónikákat.