Meglátogattam ma reggel egy kelet-pesti PEUGEOT szervízt.
Oda járok már tizen éve.
Semmi bajom velük.
Úgy dolgoznak ahogy, de tudom mit várhatok el, azt kapom, tehát panaszra nincs okom.
A látogatások tárgya egy 1007 sport 1,6T automata
Nem olcsó autó, de mivel a tulajdonos két bottal jár, vagy alig jár, neki létkérdés az autó.
Kicsit túl is javíttatja, túl is símogatja.
A szervízben ismerik, hisz több szervíz dolgozót és azok gyermekeit is tanította.
Mozgássérült mivolta miatt nem Ő, hanem én hordom oda az autót, már tizen éve.
Állandó munkafelvevő K.András akivel nagyon meg vagyunk elégedve.
Ma se volt semmi panasz az autóra, oda se vittem.
Szándékosan a reggeli munkafelvételi csúcs után érkeztem, 8.32-kor.
Ilyenkor már csendes a munkafelvevők asztala körülőtti terület.
Beléptem köszöntem.
Nem köszönt vissza senki.
Oda álltam K.András pultjához.
Semmi.
Eltelt 6 perc a légtérben lévő két férfi telefonált.
Megkérdeztem egyiküktől András merre van?
Közölte, hogy ma nincs bent.
Ok.
Van ilyen.
Azt nem mondta meg ki van helyette és aki van hol van, de mivel egyetlen ügyfél voltam, majd kivárom.
Jött is további 3 perc múlva egy fiatal ember.
Ő sem köszönt, Ő sem mutatkozott be, de ráutaló magatartásából (odaült a munkafelvevők asztalához) arra következtettem, hogy Ő lehet a pót munkafelvevő.
Elé álltam.
Udvarias megvártam míg telefonál, hisz a telefonálás megkezdése és végzése biztosan előrébb van munkarendjében mint az előtte álló ügyfél megszólítása.
Amikor befejezte a telefonálást nem nézett fel, hanem nekiállt írni.
Erőt vettem és megszólítottam.
Elmondtam, hogy miért jöttem.
- peugeot assistance szolgáltatást jöttem meghosszabbítani.
A két mankós mozgássérültnek az ilyen szolgáltatás létszükséglet.
Az elmúlt 6 évben minden évben megkötötte, bár egyszer sem használta.
Autója (1007) 15 éves, tehát fontos, hogy legyen nála egy ilyen biztosíték.
Két mankóval, két falu közötti lerobbanáskor nehéz intézkedni.
Ezért kell.
Létszükséglet.
A fiatal úr beütötte a számítógépbe amit kellett, mire a számítógép minden adatot feladott hisz 6 éve minden évben ott kötjük meg a következő évre a peugeot assistance-t.
Mondta, hogy nem Ő intézi hanem egy másik hölgy, úgy hogy üljek le és várjak 15 percet.
Ok.
Ez más években is így van.
Semmi meglepetés.
Leültem.
Vártam.
Vártam.
Eltelt a 15 per.
Vártam.
Vártam.
Szeretném elmondani, hogy egyetlen ügyfél voltam az említett 40 percben.
Kb. a 40. percben megkérdeztem két urat, mégis a 15 perc valójában hányszor 15 percet jelent ?
A 45. percben ismét felkerestem a névtelen munkafelvevőt.
(valószínűleg Zsolti a szentem, de ez nem biztos)
Ő közölte, hogy nem lehet a kocsira peugeot assistance szolgáltatást kötni mert az autó már elmúlt 10 éves.
Azt nem mondta hozzá, hogy akkor az elmúlt 5 évben hogyan lehetett hisz az autó most épp 15 éves?
Majd kurjantott egyet : Virág mire jutottál?
Kiderült, hogy Virág a tőle 4 méterre ülő ügyintéző hölgy.
Virág hamar rájött, hogy Ő ma ott nem tud peugeot assistance szolgáltatást kötni, bár elődei tudtak.
Munkafelvevőnknek ezt valószínűleg el is mondta.
Munkafelvevőnk (talán Zsolti ?) ezt viszont nem mondta el nekem, hanem ültetett a szalonban 30-35 percet, hogy addig is gondolkodjak a világegyetem megoldó képletén.
Tehát nem a tény bosszantott fel, hogy nem tudják megoldani amit eddig tudtak, hanem az udvariatlanság, a trehányság, a nemtörődömség, a munkához/ügyfélhez való hozzáállás minősíthetetlensége.
Ha András bent van, lehet Ő sem tudta volna elintézni.
Bár eddig minden évben elintézte, és valóban 15 perc alatt.
De biztosan :
- köszönt volna,
- ha telefonál abbahagyja, elnézést kér és úgy folytatja,
- mindent megtesz azért, hogy elintézze,
- nem ültet 30-35 percet fenn az üres szalonban,
- nem kurjongat a légtéren át Virágnak, hanem ..................................
Az úr (talán Zsolti ?) a végén megkérdezte, hogy telefonáljon e amikor biztosat tud.
Annyit válaszoltam igen.
Elköszönni elköszönt, ezt ne vitassuk el tőle.
Azt mondta viszontlátásra.
Én azt válaszolta neki - szintén kedvesen - Isten mentsen meg attól, hogy viszont lássam.
Ő egy üzletelhárító.
