Itt számolgatjátok a gyorsulást. Nekem is 400000 ezer körül jön ki. De ez mit is jelent? Azt hogy az anyag 1 gramm tömege a paláston 400 kg erőt fejt ki. Ezt kell megfogni. Amíg tized, századgrammra lehet ( kell is) centírozni addig ez nem jelenthet gondot.
Asszem most szóltad el magad igazán. Ha nullára kiegyensúlyozol egy forgó gyűrűt abban akkor is ébrednek erők és ezeknek semmi köze a centírozáshoz szakértőkém. Ezek valamelyest hasonlítanak azokhoz az erőkhöz amik belső nyomás hatására ébrednek egy edény falában. Azaz ezek tangenciálisan akarják széttépni a gyorsanforgó gyűrűket ill. tárcsákat. Ez amit most elmondtam első éves gépész anyag a műegyetemen. Neked nem róható fel, ha nem értesz hozzá, hiszen te középiskolás szinten gyártod a szerves anyagokat.
A gondom az, hogy sokkal többet képzelsz magadról mint ami valójában vagy. Igy viselkedtél akkor is amikor nekiugrottál az egypólusú generátornak és ilyen dilettáns módon birálgatod Egelyt is.
Nem szívesen offtopikolok és a magam részéről ezzel be is fejezem, de mégegyszer és őszintén felhívom a figyelmedet, hogy óvatosabban bánjál ezekkel a dolgokkal és vagy képezd magad ha valamihez hozzáfogsz vagy kérdezz meg egy náladnál okosabb embert főleg ha mások élete múlhat ezen.
"Komolyabb gondnak tartom a hőmérést, ami kontakt módon kizárt. Valami infrakamera kellene."
Nem tudom most milyen "hőkamerák" vannak forgalomban, de azt sem tudom biztosan, erre elég nagy-e a felbontásuk. Mármint arra hogy elég finom skálán lehessen kukkolnia a zeredményt..
Nem igazán értem az aggodalmatokat. Szedett már itt szét valaki porszívó szivattyút?
A legközönségesebben alacsonyan ötvözött 100N/mm2 szakító szilárdságú alulemez pörög benne 15 ezret 80mm-es sugáron.
Itt számolgatjátok a gyorsulást. Nekem is 400000 ezer körül jön ki. De ez mit is jelent? Azt hogy az anyag 1 gramm tömege a paláston 400 kg erőt fejt ki. Ezt kell megfogni. Amíg tized, századgrammra lehet ( kell is) centírozni addig ez nem jelenthet gondot.
Másrész egyáltalán nem ügy, sőt szükséges a fordulatszabályozás és a külső burok.
inkább dugjuk össze a fejünket és gondoljuk át együtt. Talán nem egymás nyakát, hanem eygmás kezét kellene szorongatni.
Felmerültek olyan megfontolások, (nálam gyakorlatiasabb, okosabb ember révén) melyek az egész effektus kialakulási lehetőségét vonják kétségbe. Ez pedig maga a gáz szerkezete.
Képzeljük el a dobban a gázt elhelyezkedését.
Mikor a dobot el kezdjük forgatni, csak a palásthoz és a két alaplaphoz tapadó surlódó gáz fog mozgásba jönni. Ezek a molekulák viszonylag könnyen fel fogják venni a sebességet és kiszorulnak a palást belső felére és ott nyomásnövekedéstől, a surlódástól felmelegszenek, felgyorsulnak. A bent, a tengely közelében maradt gázt a csökkenő nyomás teríti és lassanként (ez akár perces intervallum is lehet) a palásthoz terelei. Közben a palásthoz érő, onnan elpattanó már melegebb molekulákkal ütközve ezek is felmelegednek. Ha a palástot nem hűtjük(persze hül az magától is) akkor az ott felmelegedett molekulák lesznek olyan szemtelenek, hogy az egész teret ki fogják tölteni.
Bizonyos, hogy már az első pillantban is lesznek olyan molekulák, melyek a hőmozgásuk révén az egész térben terítik a a faltól szerzett mozgási energiájukat, a hőt. Attól tartok, hogy mielőtt szignifikánsan megjelenne az effektus a hő már el is oszlik.
Szóval ennyi.
Ha a tengelynél be és a paláston kiáramlást hagynánk akkor lehetne folyamatos a hőkülömbség. Asszem ebben nem is lenne semmi különös.
Oké, de akkor esetleg elárulnád, hogy milyen anyagból fogod készíteni azt a cuccot? Mert én is elvégeztem a számítást, és nekem is több, mint 44000 g centripetális gyorsulás jött ki.
de biztos vagyok, hogy a gyakorlatban a hőkiegyenlítődés össze fog jönni.
Közben nekem is ez jutott az eszembe, de nem csak a gyakorlatban, hanem már az elvi elrendezésben is benne van a kiegyenlítődés kényszere. A meleg gáz kisebb fajsúlyú, mint a hideg. Ha a gázoszlop hőmérsékleti eloszlása a legkisebb mértékben is eltér a vízszintes rétegződéstől, a kissé kiemelkedő "ekvitermikus" felületen fölfelé áramlás jön létre, ami saját magát erősíti, örvényeket kelt, míg meg nem szűnik az inhomogén energiaeloszlás.
"A 100-200 m/s még megoldható. Egy 20centis átmérő 20 ezres fordulaton kényelmesen teljesíti. Még igaz vákuum sem kell köré, elég ha kap egy burkolatot amit vagy maga, vagy egy egyszerű vízsugárszivattyú légritkít."
Konkrétam milyen dolgaid vannak amikkel meg lehetni csinálni egy mérő darabot.
Sajnos nem értem az elvet, (a matekot főleg nem) de biztos vagyok, hogy a gyakorlatban a hőkiegyenlítődés össze fog jönni. Ha máshol nem a szilárd burkolaton át. Volt már itt a fórumon valami kissé hasonló. Ott az volt az elvvel a baj, hogy az ideális gáz modell nem tartalmazza a gáz viszkozitását, belső surlódásait. Pedig ez igencsak valós jelenség.
A 100-200 m/s még megoldható. Egy 20centis átmérő 20 ezres fordulaton kényelmesen teljesíti. Még igaz vákuum sem kell köré, elég ha kap egy burkolatot amit vagy maga, vagy egy egyszerű vízsugárszivattyú légritkít.
Ez a Ranque-féle örvénycső. Ebben a gáz bevezetésekor az örvénylés miatt a falra tóduló gáz nyomása megnő a szélén, a közepén meg lecsökken.
Némileg hasonlónak tűnik, de mégsem az. Itt a gáz adiabatikus kompressziója történik folyamatosan. A dolog ugyanaz mintha dugattyúval csinálnád, csak ott szakaszos. Folyamatos energia betáplálást igényel.
Nem tudom ezt hogyan érted, de az elv szerint nem egyenlítődik ki, tartósan megmarad.
"Lapos, 100 mm körüli dobátmérőt javasolok, 3-10 ezres fordulatszámot."
Az effektus akkor hatásos az én számításom szerint, ha a gázmolekulák sebessége összemérhető a dob kerületi sebességével. Nehéz gáz kell, abban lassabbak a molekulák, jobban kihozza az effektust.
"A zónákat( gyűrűket) a határozottabb jelenség miatt elszigetelném egymástól."
Ezt mindenképp.
Nagyobb dobot kéne csinálni, 100-200m/s kerületi sebesség az már biztos jó.
