Adams levezette, hogy az egész kvantumelmélet borul, ha a gravitáció nem kvantált.
Mert akkor tetszőlegesen kis energiájú hullámokkal meg lehet állapítani, hogy az elektron melyik résen ment át. Érvénytelenné válik a határrozatlansági reláció is.
Viszont ha a kavntumelmélet hibás, az boríthatja a kvantum multiverzum elgondolást (Everett).
Ha már itt vagy, feltennék neked valami egyszerűbb kérdést.
(Eredetileg tegnap tettem fel, iszugyi vízmotorjával kapcsolatban.)
Kezdjük ott, hogy maghasadásnál nagy tömegű törmelék távozik, nagy sebességgel. Értjük, hogy ez miként melegíti fel a primer köri vizet.
Na de hogyan szabadul fel a kötési energia
- fúziónál,
- kémiai reakcióknál?
Nézzük az atomos hidrogén egyesülését molekulává, illetve a durranógáz esetét:
Két hidrogén atom rugalmatlanul ütközik, összeragadnak. A molekula megáll az ütközés helyén. Hogyan lesz ebből nagyobb hémérséklet.
Vegyünk két eltérő tömegű atomot: H és Cl. A rugalmatlan ütközésnél nem fog megállni egyhelyben a molekula, mert az egyik atom tömege nagyobb. Viszont a tömegközéppont megtartja a mozgásállapotát. Az ütközés előtt a tömegközéppont egy képzeletbeli hely. Az ütközéskor viszont a molekula beleül a tömegközépponti rendszerbe.
Mitől fog megnövekedni a gáz hőmérséklete? Mert ez kísérleti tapasztalat. De a klasszikus fizikával nem magyarázható.
Ugyanis a hőmérséklet a molekulák átlagos mozgási energiája.
Az iskolában azzal traktálják a diákokat, hogy a felszabaduló kötési energia felmelegíti a gázt.
Ezt kellene megmagyarázni valahogy - a kinetikus gázelmélet modelljében.
Én sohase szoktam mondjuk se a kozmológíához se a specrelhez és se az áltrelhez hozzászólni.
Az én max 2 köbméteres normál sebességű világomban nem kell.
Majd ha megtapasztalom vagy ilyesmi. Végülis az általam említett tartományban is fel lehet írni végtelen sok
matematikai modellt aminek nincs megoldása. Én is úgy látom, hogy a nemlineáris parciális differenciálegyenletrendszerek megoldásában kell előre lépni a matematikának.
Tehát az itteni fejtegetéseknek semmi értelme. Inkább hasznosabb lenne áttekinteni vagy bevezető
kurzust tartani a NPDE mai matematikai definicíóiról és egyáltalán az egyenletek típusairól.
Speciális terület. Speciális nyelv. Felírsz egy általános egyenletet már azt se érti egy nem szakterületi speciálista.
#Mifelénk a hiányosságokat továbbfejlesztési lehetőségnek nevezik. ;)
Ezt a vizsgabizottság általában el szokta fogadni.
Az mégiscsak furcsa lenne, ha a poszt-áltrel felől közelíteném, és egy még nem létező elméletből próbálnék lebutítani a mai szintre.
Minek az ideje szerint?
#Ez egy nagyon jó kérdés. De azért mondok jobbat: Milyen metrika szerint?
Nézzük először az időt.
A mozgó rétegekben mindenütt másképp telik a sajátidő.
De ha fixen bekoordinátáznánk, a koordináta-idő is másképp telik mindenütt.
Sőt, ahogy a rétegek befelé mozognak, még a koordináta-idő múlása is változik.
És akkor még jön a metrika. Mert hogy a többi rétegek távolságát hogyan is kell mérni?
(Ráadásul ez is változik időben.)
Komolyan azt hitted, hogy első nekifutásra megcsinálok egy tuti szimulációt?
(Nincs nekem két doktorátusom.)
Az altrel nemlineáris egyenleteit csak nagyon speciális esetekben tudják egyáltalán megoldani.
Az első megoldást Schwarzschild adta meg, amely egy nagyon egyszerű eset: minden tömeg a középpontban, körülötte üres tér.
#Ja, hát úgy tényleg egyszerű.
De a tudorok azt állítják, hogy a horizont alatt nem is lehet ácsorogni, szóval minden zutty a középpontba maxisürge.
Na persze ennek is van dinamikája, sebessége.
Szóval tipikusan a bölcsészfizikusok szakterülete, mert számolni még az atyaúrördög sem tud.
De ez most mindegy is, mert engem a külső rétegek beomlási sebessége érdekelt első közelítésben. A horizonttól 4-5 sugárnyi távolságra meg már jó közelítéssel Newton-i téridő van. Asszem ki is szedem a belsőbb rétegeket (azaz átrakom a középpontba), és csak néhány külső gázréteget fogok szimulálni a saját feltevésem megcáfolására.
