Az én véleményem szerint a NET kezd egy önálló kommunikációs formává válni. Amikor a nagyokosok széttépik a szájukat az Internet veszélyeiről (tudod, only pedofilia, elszemélytelenedés meg minden...), mindig az jut eszembe, hogy amikor anno feltalálták a telefont, vajh akkor is voltak, akik ezen aggódtak? És vajon hány kapcsolatot (kis túlzással "életet") mentett meg az a tény, hogy a Valakit fel tudtuk hívni?!?!
És ahogy kialakult egy telefonos kommunikációs technika, illemtan stb. talán kialakul a NETen is, nem?
Szerintem a könnyebb megsértôdés amiatt is lehet, hogy több a durva beszólás, mint IRL. Itt egy monitorral szemben ülve kevésbé tartanak a következményektôl és ha mégis elszégyellnék magukat nicket váltanak. Elô kéne szedni az Önkritika topicot és valahova állandóra kitenni. (Már én is használtam volna)
(mA)
Nem kell kiküszöbölni. Legalábbis nem itt. Az egész net-es kommunikációt a helyére kellene tenni, mégpedig oda, hogy feldob egy labdát, tudomást hoz egymásnak olyan emberekről, akik esetleg az életben soha nem futnának össze. Innentől kezdve a kommunikációnak személyes kontaktuson kellene alapulnia, tehát találkozásokkal, esetleg telefonon, hogy teljes lehessen a kommunikáció. Ott van a baj, hogy sokan félreértelmezik, és azt hiszik, hogy igazi kapcsolatot lehet fenntartani a net-en keresztül. Hát nem lehet.
Meglátásom szerint azért, mert amikor beszél az ember, akkor nincs annyi ideje, hogy jól átgondolja, hogy mit mond, aztán addig csüri csavarja, mig kimagyarázza magát.
A második: Sokkal könnyebb leírni a sértő szavakat mind kimondani. Aztán meg ha visszaválaszolnak, csak megvonják a vállukat. C'est la vie! : o )
Nekem az dobja hanyatt az agyvizemet neha, hogy emberek ukrainan tuli stilusba velelmezik, hogy Total Huje vagyok, oszt mikor megkapjak a valaszat -leszamitva CooFoooCCC , vagy ennemtom pontos kit- megse rezzen bennuk egy nadszal, hogy bammeg nem volt igazam.
Miért, megsértődünk? Igaz, nekem még sohase szólt be senki anyázóst...
Vannak páran, akik direkte provokáják, hogy később megsértődhessenek, de erről már annyi szó esett, hogy se szeri...
Már régóta kutatom annak okát, hogy miért sértődnek meg az emberek sokkal könnyebben a csatikon, presszókban és a tasztalon stb. mint a valós életben?
1.
A leszűkült kommunikációs keretek miatt lehet ez (szemkontaktus, metakommunikáció stb. hiánya)?
Vagy mi a kő?
2.
Milyen eszközökkel lehet ezellen küzdeni? (Ugyanis meggyőződésem, hogy rengeteg tartalmas eszmecsere roppan derékba ilyen hülyeségek miatt.)
Szmájlik?
Óvatosabb/indirektebb fogalmazás?
??