nem figyel (a gyerek) - ezen a feltételezésen már sokminden megbukott... Legfeljebb akkor nem figyel, ha nagy szükséged lenne rá, hogy figyeljen (pl. mit ne csináljon).
Nekem nagyon tetszett, örülök, hogy megosztottad ezt az élményedet :-)
Flóra négyéves, abban a korban van, amikor az oviban már néha a nemiségre terelődik a szó.
- A lányoknak nunijuk, a fiúknak kukijuk van - jelentette be nemrégiben a felfedezését.
A múltkor épp fürdött a fürdőkádban. Nálunk a fürdőszobában van a WC is. Én azok közé a férfiak közé tartozom, akiket zavar, ha egy nyilvános mellékhelyiségben melléjük állnak mások a piszoárnál, vagy eme tevékenység közben bárki is a közelemben van. Most viszont nagy volt a szükség, és Flóra fürdése - a millió kádbéli játékával - még hosszúnak ígérkezett. Így úgy döntöttem, kivételt teszek, és megszabadulok folyékony terhemtől, Flóra úgyis játszik, nem figyel oda, amellett a fürdőszobánk kialakítása olyan, hogy a kádból úgysem lát semmit, legfeljebb azt, hogy ott állok.
Fürdőszoba-felújítás miatt elmentünk körülnézni a Praktikerbe. Van egy elképzelésem arról, milyennek szeretném az új fürdőszobát, kerestem csempét, padlóburkolót, kádat, szekrényt, ilyeneket. Sajnos nem mindent találtam meg, illetve nem láttam olyan csempét, amilyet elképzeltem. Csalódottan ültem vissza az autóba, miközben indítottam, mondtam, hogy hát, azt gondoltam, ebben az áruházban több dolog is van. Mire a majdnem 9 éves fiam:
- Anyu, ebben az áruházban legalább egymilliárd dolog van, az más kérdés, hogy neked egyik sem tetszik.
Lassacskán 9 éves fiam tegnap délután úgy ült be az autóba suli után, hogy panaszkodott, a csaja dobta őt, és most már a Józsikával van együtt sokat, ezért neki keresnie kell egy másik lányt. Beszélgettünk erről a témáról, közben szólt a rádió, a Petőfiben az Egész úton hazafelé. Az aktuális téma a párok közötti nagy korkülönbség volt. A műsor vége felé a műsorvezető összefoglalta a lényeget, miszerint nem számít, ki hány éves, vagy mekkora a korkülönbség a férfi és a nő között, a lényeg, hogy az igaz szerelem minden akadályt legyőz, és nem ismer határokat. Mire a fiam megszólalt a jobb 1-ben:
- Nah, ő könnyen dumál itt szerelemről, bezzeg nekem most nincs csajom, mert a hülye Józsika elvette.
-- Nekem egyszerűen muszáj egy okostelefon! Már mindenkinek van az osztályban rajtam kívül!
Én:
-- Babám, te még egyáltalán nem használod ki a butatelefonod képességeit sem. Majd ha azt látjuk, hogy az már tényleg nem elég, akkor kaphatsz okosat. Bár szerintem még egy felnőttnek is elég valójában egy butatelefon, az igazán hasznos dolgokat azok is tudják.
Tízéves (egyhén hápog a felháborodástól):
-- Nincs már az a fekete-fehér világ, amiben te éltél!
-- Babám, az nincs már több! Emlékszel, hogy kérdeztem a boltban, hogy fogsz-e ebből is enni, vagy csak a négysajtos pennédet? Azt mondtad, hogy nem, úgyhogy csak annyit vettem, amennyi saját magamnak elég. (Azután mégis elfeleztük.)
Tegnap este amíg Anya tollászkodott, az én feladatom lett (volna) Flórát lefektetni. Ez kissé mellécsúszott, mert előbb mesélés, utóbb vad birkózás alakult ki az ágyban. Birkózás közben pedig aránylag nehéz elaludni.
Flóra egyszer csak egy pankrátorokat megszégyenítő halálugrással ugrott a pocakomra. Ezen művelet közben a térdével telibe találta azt a rész, amely a férfiak számára igen - igen érzékeny páros szerv.
Anya ebben a pillanatban lépett elképedve a szobába, Flóra megszeppenve, én görcsökben vonaglottam.
- De hát mit csináltok? Mi történt itt? És Flóra miért nem alszik még?
- Édesem - hörögtem - Flóra tökön rúgott...
Erre Flóra felpattintotta a színes kis játék - mobilját és telefonhívást imitált:
- Halló, mentők? Jöjjenek gyorsan! Apának tökön rúgtam a hasát!
Péntek reggel autóztunk az iskola felé, közben rádiót hallgattunk a kisfiammal. Időjárásjelentés: tiszta, napos idő várható egész napra és az ország egész területére. Miközben lassan beleautózunk a ködbe, szemerkél az eső, és elég hűvös van. Meg is jegyeztem, hogy nem tudom, honnan szedik az információkat az időjárásjelentők, de most elég nagyot tévedtek.
Én már el is felejtettem ezt a beszélgetést, amikor másnap, szombaton megjegyzi a gyerek:
- Anyu, azért mégis igaza volt annak az időjárásosnak tegnap, amikor azt mondta, hogy napos idő van. Mert igaz, hogy reggel még nem sütött a nap, de délutánra azért "kinaposodott".
Még messze nem vagyunk otthon, de az elvitelre kért ebédünk már összeomlóban a nejlon szatyrában -- egy fül már leszakadt, több doboz az élére fordult és az uborkasaláta levében tocsognak az (egyelőre még zárt) tartármártásos pohárkák.
-- Attól, hogy töltőre kell dugni a tabletet, még ülhetnék a kanapé közepén! Ott jobboldalt bedughatnánk, erre jönne a zsinór terajtad keresztül, pont elég hosszú.
-- Úgy nem lehet, nem lenne kényelmes!
-- Dehogynem, látod? Itt ülnék, teljesen kényelmesen.
Ma a kisfiam egy bekerített kosárlabdapályán rollerezett, mindenféle trükköket próbált ki, jó nagy, egyenes hely volt. Rajta kívül más gyerek vagy felnőtt nem volt a környéken, egy galamb viszont a pálya közepén csipegetett nagy nyugodtan. Már a sokadik kört karikázta a gyerek a galamb körül, amikor a fiam megjegyezte:
- Anya, ez a galamb nem fél.
- Nem, ez a galamb tényleg nem fél, ez egy egész galamb.
Flóra három és fél éves, már szobatiszta, ügyesen használja a WC - t. Ennek ellenére örök szorongásom tárgya, hogy mi történik, ha velem van együtt valahol házon kívül, boltban stb. és bejelenti, hogy akkor most! Férfiként mit tegyek, hogy kakiltatom meg a férfi WC - ben, mi lesz addig a rahedli csomaggal és a többi.
Ma vásárolni voltunk az Auchan - ban, Anya a hivatalban üti a vasat, mi meg addig Flórával garázdálkodunk itthon, de azért feladatokat is kapunk, amit ildomos végrehajtani, ellenkező esetben mikor Anya hazajön, szőnyegszéle vár ránk. Főleg rám.
Megtörtént a maratoni beszerzőkörút, köbméterben kifejezve sem kevés áruval tértünk haza. Közben azért olyan nagyon hideg sincs, már a parkolóban szortírozom a portékákat nagy terjedelmű teherbíró szatyrokba, a hátamon Niagara vízesésként patakzik az izzadság.
Erre Flóra - a pakolás még a közel nem kész - közli, hogy neki kakilni kell. De nagyon.
- Búbosbankám, nagyon kell, bírod még? Tudod, még nem vagyok kész, fel kell vinnünk ezeket (a 4. emeletre), mutattam a szatyrokra.
- Hááát...
- Tarts ki, sietünk!
- Szorítom Apa....
Gyorsan beledobáltam a zsákokba mindent - hiszen az utca közepén nem hagyhatom a vásárfiát - legalább a hűtést igénylő cuccokat, azzal, hogy a többiért majd lemegyek később. Pakolok, rohanok, izzadok, de végre megindulunk. A hátamon hátizsák, a két kezemben egy - egy 20 kilós csomag, loholunk az emeleten. Flóra közben még rám tukmálja a hatalmas strandlabdát, amelyet nem tudom milyen megfontolásból akart felvinni a kocsiból a lakásba, még ezt is a hónom alá szorítom. Fel az emeleten, közben reménykedem, hogy Flóra záróizmai még fiatal testének megfelelően funkcionálnak.
Fent a negyediken, csörög a kulcs, ledobok mindent a földre, csatakos vagyok az izzadságtól, zihálva szedem a levegőt, Flóra már veszi le a szandálját - ez jó, időt nyerünk, nyitom a fürdő ajtaját - hiszen minden másodperc számít!
Erre...Flóra, mint egy Nyáry gróf unottan a nagyszobába lejt, elhelyezkedik a kanapén és bekapcsolja a TV - n a mesecsatornát.
- De Flórácska, de hát azt mondtad, hogy nagyon kell kakilnod!
Véletlenül összefutunk a gyerek leendő osztályfőnökével (szeptembertől ui. új iskolában folytatja) és így megtudjuk, hogy itt nem kell olvasónaplót írni a nyári kötelező olvasmányról -- a régi helyen minden fejezetet össze kellett foglalni pár sorban, még rajzot is vártak alá -- sőt, elolvasni se nagyon.
-- Pihenj sokat és nyáron ne gondolj az iskolára! -- búcsúzik.
Én:
-- Ez azért nem teljesen tetszik, ha semmit nem írsz és olvasol a nyáron, még a betűket is elfelejted szeptemberre. Kénytelen leszek majd én kitalálni valamit helyette!
Egy kisváros üdülőtelepén sétáltunk a 8 éves fiammal. Sok nyaralóra ki van írva, hogy kiadó, néhány pedig már a divatos "apartman" feliratot is viseli.
A kisfiam olvasgatta a feliratokat: Tomi Apartman, Attila Apartman, Horváth Apartman, stb.
- Anya, nézd, itt is egy Apartman! Milyen sok Apartman nevű ember lakik itt!
Egy kicsit nevettem, és elmagyaráztam neki, hogy tulajdonképpen mit is jelent az Apartman, és miért van kiírva?
A szokásos német nyelvű feliratok is megjelentek: Haus Frei
- Anya, nézd, ez itt ingyen van!
Mire néhány mondatos magyarázattal szolgáltam arra, hogy a német "frei" és az angol "free" szó miben különbözik egymástól, és miért írják ki a házakra a "Haus Frei" feliratot? Egyébként a fiam németül tanul az iskolában, második osztályos, de a "frei" szót még nem tanulták. (Azt tudta, hogy a "Haus" mit jelent.) Viszont a "free" szót gyakran látja a netes játékokban, videókban, vagy a rajzfilmekben.
Az iskolához vezető utolsó emelkedőn Lőrincke osztálytársnője lépked előttünk a ragyogó reggeli napfényben, méghozzá nagyon vicces mintás nadrágban: sok-sok fehér nyuszifej vastag fekete vonalak (rácsok?) között.
Én:
-- Na, ezek szemlátomást ráfáztak a répalopásra!
Lőrincke:
-- Aha... De itt legalább nem igaz, hogy "A börtön ablakába soha nem süt be a nap"!
Ezt most találtam egy régi levélben, amit a gyerek apjának írtam (már nem élünk együtt). A fiam akkor már 17 éves volt, de kicsi korától undorodik és fél a bogaraktól - a mai napig.
"Nos, a fiad tegnap alkotott. Még mindig undorodik és fél a rovaroktól, de már eljutottunk odáig, hogy az én papucsommal felfegyverkezve (nehogy már az övére rákerüljön valami csúnya) képes lecsapni az ilyen betolakodókat, ha nem vagyok otthon. Mondjuk a nyomokat már nem takarítja el, mert az 'fúj', meg különben is lusta hozzá. Tegnap épp a vasalt ruháit tettem be a szekrényébe, amikor megláttam egy elkent fekete pacát, élénkpiros vérpöttyel díszítve a szekrénye ajtaján. Szúnyogmaradéknak néztem, de állítása szerint egy légy teteme díszelgett ott. Miután megdicsértem hősies tettét, azért nevelési céllal rákérdeztem: - Nem gondolod, hogy le kellett volna onnan törölni? - Nem - vágta rá. - Elrettentésül hagytam ott!"
Flóra megkívánt egy bizonyos játékot. A Tesco - ba mentünk vásárolni, megígértem neki, hogy a szóban forgó dolgot megnézzük, és ha nem drága, veszünk egyet.
- Flórácska, nem ígérek semmit, megnézzük, és ha van, és nem drága, akkor megvesszük.
Mire Flóra:
- De aztán legyen! Tudod apa, egy gyerek soha nem adja fel!
