Arató Ádám ma hétgyermekes családapa, boldog, harmónikus házasságban él. Húsz évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen volt számára.
Ádám megismerkedett Katival, és azonnal egymásba szerettek. Egy napon Kati bejelentette, hogy gyermeket hord a szíve alatt. Ádám nem örült a hírnek, kérte vetesse el, Kati azonban ellenállt. Kapcsolatukat és szerelmüket folytonos veszekedések mérgezték meg. Ennek ellenére második gyermekük születésekor, úgy döntöttek, mégis összeházasodnak.
Kati egyedül maradt a két kislánnyal.
A problémák csak mélyültek. Végül úgy döntöttek elválnak.
A válás után életvitelük még deviánsabbá vált. Ádám szembesült azzal, hogy élete értéktelen.
Ádámot egy ideje már foglalkoztatta a halál utáni létezés kérdésére. Ennek hatására rendszeresen olvasni kezdte a Bibliát. Nemsokára megrázó híreket kapott.
Ekkoriban találkozott Ádám egy személlyel, aki felhívta figyelmét az Evangélium lényegére. Ennek hatására ellátogatott a budaörsi Hit Gyülekezetébe. Ádámtól függetlenül Kati is elment a gyülekezetbe.
A megtérésük után addig sosem tapasztalt pozitív változások következtek az életükben.
Ebben az időszakban a gyerekek viszont rendszeresen betegeskedtek. Hamarosan kiderült számukra, hogy a probléma forrása a családi és apai védelem hiánya.
ÁDÁM: Biztos vagyok benne, hogy igaz az az Ige, hogy "jobb kettőnek", mint egynek. Úgy is mondja az Ige, hogy "sokkal jobban van dolga kettőnek, mint egynek". Tehát sokkal jobb, és ez nekünk valóság.
KATI: Nagy élmény minden egyes gyerek, és minden gyerekszületés is egy új örömforrás volt az életünkben, és az ma is. Sokszor úgy van, hogy ha pár gyerek nincs otthon, akkor olyan üresnek tűnik a ház.
ÁDÁM: Salamon írta le a Bibliába, hogy "az Úrtól van az értelmes feleség". Én ezt mindig átélem, hogy nem "csak úgy" van nekem a feleségem, hanem az Isten ajándéka az életemben. Hogy így visszakaptam, ezért én mindennap hálás vagyok. Meg is szoktam mondani a gyerekeimnek – mert még öt gyerekem született azután, hogy újból összeházasodtunk, tehát így összesen hét gyerekünk van –, és mindig meg szoktam mondani az öt gyerekünknek, hogy ti már nem születtek volna meg, ti csodagyerekek vagytok, hogyha nem házasodunk újra, és nem térünk meg Jézus Krisztushoz.
Arató Ádám jelenleg a kecskeméti Hit Gyülekezete lelkésze. Történetük azóta is sokakat bátorít, hogy keressék az Urat és a hűséget házastársukkal.
Találkozások Jézussal: Dr. Mészáros István, ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, a Szent Pál Akadémia rektor-helyettese. Megtéréséről, rákos betegségből való gyógyulásáról beszél:
Pajor Tamás Pécs, 2010.08.13-án Pécsen a Széchenyi téren a tékozló fiú történetéről beszél
Egy szemtanú azt írja:
„óriási porfelhő, vihar, eső, villámlás jött. Alig lehetett megmaradni, az asztalok fölött lévő ernyőket alig tudták lecsukni. Úgy tűnt, hogy a koncertet szétveri a vihar pár percen belül, de Pajor felszaladt a színpadra, hogy elmondja az evangéliumot.
Fiatalok, akik addig dohányoztak mellettem, sírva, ordítva mondták el a megtérő imát. :-)
Végül a viharfelhő a tér felett kettévált, és szemerkélő esőn kívül más nem volt a téren.
Találkozások Jézussal: Pajor Tamás, 3 gyermekes családapa, zenész, költő, evangelista. Megtérése előtt rock-zenész, drog és alkoholfüggő volt. A róla készült Rocktérítő c. film közben tért meg, és szabadult meg minden függőségéből, visszatért feleségéhez és kisfiához, és még 2 gyermekük született.
Nagy József, 5 gyermekes családapa, evangélista, (korábban ifjúsági euró-bajnok boxoló):
„1987. november 7-én, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóján fogadtam el Jézus Krisztust megváltómnak. Ennek a legfőbb kiváltó oka az volt, hogy találkoztam egy volt barátommal. Egy magánrendelőben embereket kezeltünk reflexológiával, és ez a barátom is hozzánk járt kezelésre, pontosabban mi jártunk hozzá, mert ő nem tudott eljönni a rendelőbe: olyan súlyos depressziós betegségben szenvedett szegény, hogy hetekig lebénult keze, lába, ezért infúzión ápolták. Tehát mentem hozzá, hogy kezelést adjak neki. És ez a Péter barátom a saját lábán, mosolyogva jött elém az ajtóba, és azt mondta, Jézus Krisztus gyógyította meg. Kérdem, melyik plébánián történt az eset? Azt mondja, nem plébánián, hanem egy présházban. Mondom neki, ne szórakozzál, milyen szektába keveredtél te? Azt felelte, nem szektában, hanem a Hit Gyülekezetében járt. Akkor ez furcsa volt számomra, mert én még nem hallottam a gyülekezetről. Bementem Péterékhez, elkezdtünk beszélgetni a szüleivel. Az anyukája – aki tudta rólam, hogy buzgó katolikus vagyok – azt mondta, látja, hogy a fia meggyógyult, de szeretne megkérni, nézzek már utána, hová keveredett a fia. Megígértem neki, hogy megnézem.”
„Eleinte én kezdeményeztem, számon kértem őket, hogy miért kellett még nekik is kiszakadni a katolikus egyházból. Számomra ugyanis minden egyház szekta volt, még a református és az evangélikus is, csak a katolikus nem. Szeretettel végighallgattak, majd elmondták az evangéliumot. Egyszer csak szíven talált valami: hiába vagyok „nagy” katolikus, hiába járok minden nap templomba, tele van bűnnel az életem. És ha most meghalnék, biztos, hogy a pokolba kerülnék. És láttam a szemükben az élő tüzet és szeretetet, és én is arra vágytam, hogy ilyen közösségbe kerülhessek Istennel, mint ők.
Megkérdeztem, hogyan lehet olyanná lenni, mint ti? Honnan van ilyen tűz bennetek, hogy így szeretitek az Urat?”
„Miután megtértem, az a katolikus csoport is megtért, ahová előzőleg jártam. Ezzel a csoporttal még korábban betanultuk a József történetét, és mint egy színházi előadást, templomokban mutattuk be. Az egyik belvárosi templomban is megszervezték már az előadást, ki volt hirdetve az időpont, de időközben megtértünk Jézushoz. Mivel nem akartunk szószegők lenni, megmondtuk a papnak, hogy csak akkor mutatjuk be a darabot, ha utána bizonyságot tehetünk a jelenlévőknek, hogy mit tett velünk Isten. Azt mondta, rendben van. Lement az előadás – én játszottam a fáraót –, majd kiálltunk bizonyságot tenni. Először Pajor Tamás, utána én.
Amikor hallotta a pap, hogy megtérésről, Szentlélekkel való betöltekezésről és valóságos bizonyságokról beszélünk, odaszólt, hogy vége az előadásnak, viszontlátásra. Mi tovább folytattuk, erre kikapcsolta a hangosítást. Mivel akkor se hagytuk abba, lekapcsolta a villanyokat, és kiküldte a híveket velünk együtt a templomból. Kimentünk, de a hívek nem mentek haza, hanem a templom előtt hallgatták a bizonyságtevést. Volt közöttük egy szervita apáca, a Magdi néni, akinek bőrrákja volt. Az arcán volt egy olyan seb, ami nem gyógyult meg a betegség miatt. Ez a néni ott megtért, az arcáról eltűnt a seb, és utána csatlakozott a gyülekezethez. Még a fizetését is visszavitte a papnak, bűnbánatot tartott a bálványimádás miatt, és elkezdte az Urat követni.”
Meghívták „Kepes András műsorába, az Apropóba. Ott elmondtam ezt a bizonyságot, hogy mi történt Verpeléten, hogyan gyógyult meg Csonka Jenő. Amúgy utána át is kereszteltük Ép Jenőnek, mert már nem csonka, hanem ép. Miután ezt Kepes András műsorában elmondtam, pár hétre rá a Népszabadság újságírói lementek Verpelétre, hogy kinyomozzák, hazudtam vagy nem. Bementek Verpeléten egy boltba, ahol megtudták, hol lakik Jenő. Elmentek a lakására, és a saját szemükkel is meggyőződhettek róla, hogy egészséges. Úgyhogy megírták: tényleg csoda történt Verpeléten.”
„Ajkán is történt egy érdekes bizonyság. Miután ott is megtértek vagy ötvenen az igehirdetés során, elhívtuk az embereket vízkeresztségre. Az egyik hölgy azt mondta, szeretne megkeresztelkedni, de nem mer, mert speciális betegséggel küszködik: vízallergiája van. Ha csak egy csepp víz éri is a testét, kiütések borítják el. Már több éve csak különböző gyógyporokban mosakodhatott. Azt feleltem neki, az Úr a Gyógyító: mivel Ő mondta, hogy meg kell keresztelkedni, meg is fogja őt gyógyítani. Ezek után imádkoztunk érte, ő pedig a hitét megvallva bement a vízbe. És kijött gyógyultan. Az Úr megszabadította, dicsőség ezért Neki!”
„Volt egy kétéves kislány, Kimberli, akinek a szülei – bár nem voltak megtérve – nézték a Vidám Vasárnap közvetítését a tévén. A kislánnyal tavaly ősszel történt egy sajnálatos baleset: beleesett egy fortyogó üstbe. A teste húsz százaléka – a nyakától a combjáig – másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Válságos állapotban került az intenzív osztályra. A szülők felajánlották a kórháznak, hogy saját pénzükön bármilyen – szükséges, de esetleg hiányzó – orvosi műszert azonnal megvásárolnak, csak mentsék meg a gyermeket. A doktornő azonban közölte: minden műszer rendelkezésre áll, nem ezen fog múlni a gyógyulás. Az anyuka kérdésére – hogy akkor mit tehetnek a lányukért – azt mondta, egy dolgot: imádkozzanak. A szülőknek ekkor eszükbe jutott, hogy az egyik unokatestvérük gyülekezeti tag, és hogy a Hit Gyülekezetében szoktak imádkozni a betegekért, és sokan meggyógyulnak. Megkérték az unokatestvért, hogy szóljon valakinek, kérjen imatámogatást. Így jutottam el a szülőkhöz.
És éppen akkor közölték az apukával, hogy elég nehéz helyzetben van a kislány, mert a belső szervei kezdik fölmondani a szolgálatot. Az anyuka kérdésére a kezelőorvos őszintén megmondta: a kislány élet-halál között van, a túlélés esélye ilyen fokú megégés esetén egy százalék. Érthető módon nagyon el voltak keseredve, de a Bibliából megmutattuk nekik a Jairus történetét, ami arról szól, hogy nincs késő soha. Jairus segítséget kért Jézustól, de az ismerősei mondták, „ne fáraszd a Mestert, mert meghalt a lányod”. Jézus viszont azt felelte, „ne félj, csak higgy, a lányod nem halt meg, csak alszik”. Mert a félelem és a hit ellentétben állnak egymással. És ezek után bementünk imádkozni a kislányért. Morfiumot adtak neki, hogy enyhítsék a szenvedését. Ennek ellenére látszott, hogy nagy a fájdalma, nagy a félelme. Sokkos állapotban volt, szinte őrjöngött.
Amikor imádkoztunk érte, békesség szállt rá, megnyugodott, azután elaludt. Eljöttünk a kórházból. Néhány nap múlva hívtak telefonon a szülők, hogy érdekes dolog történt a kislánnyal, az orvosok nem értik. Úgy játszik, mintha a játszótéren lenne, semmi fájdalma nincs. Átvészelte a kritikus első négy napot, túljutott az életveszélyen. A következő vizsgálatok során az is kiderült: a nagyfokú égés ellenére egyetlen szerve sem fertőződött meg. Az orvosok el voltak képedve, és persze örültek. A plasztikai műtét azonban még hátra volt. Amikor levették a gyermekről a kötéseket, hogy az égett, elhalt bőrfelületeket eltávolítsák, újabb meglepetés következett: nem volt rajta égett, elhalt bőrfelület, hanem egy friss, rózsaszín bőr. Hazaengedték a kórházból úgy, hogy plasztikai műtétet sem kellett végezni rajta. Az Úr meggyógyította a gyermeket. Ezért is Övé a dicsőség.”
Gera Zoli, aki utcagyerekből lett európai sztárfocista.
A lázadó tinédzsert édesapja vitte el a pécsi Hit Gyülekezetébe. A megtérést követően Gera nemcsak kicsapongó életmódjával szakított, hanem visszakanyarodott a futballhoz is.
Gera Zoltánt rögös út vezette a csúcsig, hiszen ma a világ legjobb magyar labdarúgójának nevezett játékos nem egyszerűen indult el az életben. A labdarúgó gyerekkora korántsem volt fényes, sőt!
Gera Zoltán nem egy rendőrségi ügyet tudhat magáénak, amire cseppet sem büszke. A focista elárulta: egy verekedéssel kezdődött minden és meg sem állt a felfüggesztett börtönbüntetésig. A sportoló kendőzetlenül vallott ifjúságának nehéz "kalandjairól" és tetteiről, hogyan jutott a mélyből a csúcsokig.
"Volt, hogy loptam cigit, alkoholt... Nem drogoztam, de szipuztam...
A dohányzás 10 éves koromban kezdődött és 12-13 évesen már ittam is. Persze erre nem volt pénzünk: elmentem egy játékterembe és flipperezéssel kerestem meg a betevőt. Volt, hogy édesanyámtól is loptam, de volt, hogy másoktól vettem el a pénzt" - mondta őszintén a TV2 Frizbi Hajdú Péterrel című műsorának felvételén Gera Zoltán, aki az iskolát is nehezen járta, inkább lógott: 17 éves volt, amikor a nyolcosztályost befejezte, de az érettségiig már nem jutott el.
"A szüleim elváltak, próbáltak rám hatni: édesapám és édesanyám is megvert. Amikor anyukámtól kaptam ki, volt, hogy majdnem neki támadtam: akkor a bátyám fogott le. Aztán egy nap a kaszinóból kirángatott az édesapám és elvitt a Hit Gyülekezete istentiszteletére. Két-három alkalommal elmentem vele, s ezután rájöttem, hogy nincs szükségem ezekre a dolgokra. Megtértem és Jézusnak adtam az életem. Rájöttem, hogy az egész életem csőd, sokat sírtam ebben az időszakban, utálat és gyűlölet volt bennem a régi életem miatt" - magyarázta Gera, aki azt is elárulta: első fizetését egy nagykereskedésben kapta, ahol pelenkákat csomagolt.
Aztán megfordult az élete, ma már a Fulham játékosaként ismerjük, s a világ legjobb magyar labdarúgójaként emlegetjük. Angliában megismerik, ha családjával sétál az utcán, megállítják autogrammért. Minden nap imádkozik, angliai otthonában sikerült egy kis imakamrát létrehoznia, ahogy ő fogalmazott: egy nyugis szobát, ahová elvonulhat.
"Minden nap olvasom a Bibliát, ez egyfajta erőgyűjtés a számomra" - tette hozzá a focista.
Kedves Bendegúz! Nagyon tetszett a történet én is nagyon szeretnék egy ilyet megélni, én hívö vagyok, és olvasom a Bibliát de rettentöen hiányzik valami, szerintem a Jézussal való találkozás már nagyon várom hiszen annyi ember tett már bizonyságot talán velem is elöfordul. Isten áldjon meg. klaresz.
Nos, nekem is van egy bizonyzsákom, gondoltam mekkosztom Weletek vala, hogy ti is ugráljatok velem lőn.
Szal ez a közelmúltban történt vala, elmentünk vala a Zasszonnyal orvoshoz, kisért vala, me egy gumó vót a fülem mögött, melytől megijedtem vala. Szal ismerős vala a doki vala és lőn megnézi fülem mögött azt az izét és mongya vala, hogy beza az nem más, mint egy jóindulatú daganat, neve vala: kásásdaganatnak vagy minek hijják, kortól nemtől független. A lényege vala, hogy lőn a testen egy üreg, mely vala tele furasággal, és mely további érés után kizárólag műtéti beavatkozást igényel, öööbizony mondom néktek: úgy vala eltávolitandó. És mongya orvos vala: Ne piszkáld az Úrban, és vigyázz rá, me vigyázni kell rá. Sem ráolvasástól (tán ismert a doki), sem mástól el nem múlik vala, csak műtét, mert cakli-pakli kell eltávolitani. (nem szószerint - a szerk) És lőn mondom vala: műtét ? púp a hátamra. Igen elkeseredék, és lőn sirás-rivás, fogcsikorgatás. Hazamenvén imádkozék vala, nem egy nappal előtte, és nem is egy nappal utána imádkozék, hanem mint irva van, akkor mikor hazamenvén hazamegyék. És lőn csoda pár nap múlva kifakada ez a furaság, és megijedék mert lőn helyén tályog. És vala fertőtlenités miegymás lőn, és 1 hét múlva láták, hogy szépen gyógyul vala, most kéne elmenni dokinak megmutatni, de még nem mékk le haza, igy nem tom vala megmutatni néki. De látá nővérem is vala, amiképpen a Zasszony is, és igen elcsudálkozék mindketten vala. És én is, bizony mondom néktek: vót nagy csodálkozás. Maj még kell a doki dumája is vala, még azt leirom midőn elmegyek és visszatérek, addig érjétek be ennyivel.
A www.hit.hu-en is vannak bizonyságok keresztéyektől, az Isten érintései címszó alatt. Itt van pl. egy:
Gyógyulás rákból
1997-ben kötöttem házasságot, 1998. szeptemberében megszületett a kislányunk. Nagyon boldogok voltunk, élvezve az Úr szeretetét és gondviselését az életünkben. 1998. szeptember vége felé hirtelen többször rosszul lettem. Két-három napos szenvedés után elmentem a háziorvoshoz, aki megállapította, hogy ilyen jellegű tüneteket csak bél probléma okozhat (részleges bélelzáródás). Azonnal beutalt endoszkópos vizsgálatra, ahol az orvos megállapította, hogy a bél bizonyos szakaszán karfiolszerű térszűkítő folyamatot lát, amit ő rosszindulatú elváltozásnak tart. Az ekkor kimetszett szövettanból kimutatták, hogy vastagbél rákom van, és ha életben akarok maradni, akkor azonnali műtétre kell jelentkeznem. 1998. október 15-én befeküdtem a kórházba műtétre, de kiderült, hogy a beavatkozást csak október 19-re tervezték. Ennek én nagyon megörültem, mert így részt vehettem a Hit Gyülekezete csarnokának megnyitó istentiszteletén. Ez több szempontból is fontos volt számomra. Egyrészről látni akartam az új csarnokunkat, amire oly sok évet vártunk, másrészről tudtam, hogy az Úr imameghallgató és meg tud gyógyítani, hiszen Jézus Krisztus sebeiben mi már meggyógyultunk. Megkértem a főorvost, hogy engedjen el. Az intézményt csak a saját felelősségemre hagyhattam el.
Az első összejövetelen egy dél-afrikai vendégpásztor, Rodney M. Howard-Browne szolgált, aki egy rövid bevezető után felszólította a rákos betegeket, hogy menjenek előre, mert imádkozni fog a gyógyulásukért. Természetesen én is csatlakoztam az imára várók sokaságához. Amikor kézrátétellel imádkozott értem, éreztem, hogy a rákos elfajulás leszakad a bélfalról, de ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy a végbél tájékán megkapaszkodik, szinte ezzel egy időben biztos voltam abban, hogy az Úr meggyógyított. Erre a bizonyosságra szükségem is volt, mert a tünetek a további napok alatt megmaradtak. Vasárnap reggel vissza kellett mennem a kórházba, hogy folytassák a műtéti előkészítést. A reggeli beöntéseknél éreztem, hogy leszakad az a kapaszkodó valami. Elmenve a mosdóba, a csészében megláttam egy kb. 6,5x3,5 cm-es húscafatot. Ettől az undorító elváltozástól annyira meglepődtem, hogy sajnálatos módon lehúztam a vécét. Az orvosom meglátogatott közvetlenül a műtét előtt, és elmondtam neki, hogy mi történt, de ő azt válaszolta, hogy ez butaság és különben is a műtő elő van készítve. Így aztán megoperáltak. Amíg a műtét tartott, a feleségem a várószobában megkérdezte az altatóorvost, hogy miért tart a beavatkozás ilyen sokáig. A válasz az volt, hogy a beteggel nincs probléma, csak keresnek valamit, amit nem találnak. Három nap elteltével a kötözés alkalmával az orvosom azt mondta, hogy "elnézést kér a hitetlenségéért". Én igazából az onkológus orvostól tudtam meg biztosan, hogy nem találták meg azt a karfiol alakú rákos elfajulást a belemben, amit előzőleg több vizsgálat alkalmával is kimutattak. Többször vettem részt vizsgálatokon, de mindig jó eredménnyel zárult. Az utolsó vizsgálat 2000. október 11-én volt. Ez a vizsgálat azért érdekes, mert ez a típusú elváltozás két év múlva ad áttétet a májba és a tüdőbe, de nekem ezek is negatív eredménnyel zárultak.
Dicsőség az Úrnak, hogy megtartotta az életemet, sőt életerős és egészséges vagyok. Hálás vagyok neki, mert Ő ma is ugyanúgy gyógyít, mint régen. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Amit megígért, azt nem vonja vissza, és Ő megígérte, hogy aki hisz az Ő Fiában, Jézus Krisztusban annak nem csak örökélete van, hanem szabadsága és egészsége is.
Nem igazan mondanak a tudosok sem ilyet:)))
Hiszen ha a nap megszunik letezni, (ahogy meg is fog) akkor, ha nem kebelezi be a foldet, utanna nem nagyon lesz itt meleg:)
Vetes es aratas sem nagyon lehet az orokkevalosagik, szvsz egy ido utan mar nem nagyon lesz ra szukseg, lesz helyette mas taplalekforras.
Ez persze nem a bibliai hozzaallas, de talan neked sem kellene ilyen kijelentesekkel magyaraznod a bibliat, ami nagyon manipulativ feligazsag (sem).
Kedves udvari,
Szerencsetlen szantoveto, ha ugy elne, ahogy te mondod, nem nagyon tudna visszafizetni a vetesre felvett kolcsont.:)) Mindig is voltak erdekes megallapitasaid, hat mit mondjak, ez sem semmi:)
Gondolod, elveti a buzat, aztan majd megy aratni, es szevasz? Nem sokat aratna szerencsetlen.
Hogy kik lesznek hívők az evangélium hallgatása folytán nem tudhatjuk nekünk nem is ez a dolgunk hogy ezzel foglalkozzunk.Azért említettem meg mert mindenkiben felmerülhet a kérdés miért van az hogy sokan ellenségesek az evangélimra és Jézusra (szét kell csak nézni itt a frumon milyen megfogalmazások illetik Őt ill. a Bibliát mely az isten szava).
Szóval azt kell tennőnk hogy hírdetjük nekik az Igazságot (Evangélium és isten Beszéde) és a hintett mag majd kimunkálja magát.
A szántó-vető se megy ki nézni nap mint nap a földet és nem izgul ki fog e kellni a mag tavasszal (hisz benne) persze a sok világi ember nem tudja ez is azért van így (tehát nem természetes) mert Isten Ezt Igérte:
Mózes 1.könyve 8:22a Ennekutánna Míg a föld lészen, vetés és Aratás, hideg és meleg, Nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. törvénye és szövetsége. Szôlôművelés.
És minden becsületes tudós is ezt mondja nem tudja miért van ez így !!!
Tehát az a szemályes felelőségünk hogy hírdetjük az ingyen kegyelmet amit hit által lehet elfogadni !!! Tehát ilyen egyszerű a dolog és nem csont ez a kérdés amin rágódni kellene.
Zsidókhoz 10:28-31
28 A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy Három Tanubizonyságra irgalom nélkűl meghal;
29 Gondoljátok meg, mennyivel Súlyosabb büntetésre Méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, Tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét Bántalmazza?
30 Mert ismerjük azt, a ki így Szólt: Enyém a Bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az ůr. És ismét: Az ůr Megítéli az ô népét.
31 Rettenetes dolog az élô Istennek kezébe esni.
Szigorúság célja? Szándékoltan nem emeltem ki, hogy mit értek alatta, azt hittem ebben a környezetben egyértelmű. A hivatkozott szigorúság célja, mondjuk, így egyszerűen topicszóval, mint a „tökéletes keresztény" állapotának való megfelelés követelményének (szellemi) eszközrendszere. A hivatkozott „felebarátokkal" való kapcsolatomban, pedig kétirányú kapcsolatunk belőlem kiinduló ága. Ha nagyon leegyszerűsítem; arra vagyok kíváncsi, „hogy miképpen teszed őket mérlegre"?
"persze ha nincsenek elhívva akkor az evangélium és a beszéd csak jobban megkeményíti Őket de ha elhívottak akkor segít nekik megtalálni elhívásukat és megtalálják a Szent Istent a Fia Jézus által. "
Nagyon fontos szó amit leírtál; „elhívás". Számomra úgy tűnik, hogy mondandódban "elhívás-on" van a hangsúly. Ám ahogy folytatod, abból számomra az következik, hogy "az evangéliummal" és a "beszéddel" többet ártasz nekik, mint használsz, hiszen ez "csak még jobban megkeményíti Őket"? Tehát tehetek-e értük valamit vagy sem?
Így hát elérkeztünk a „kegyelem" és a „személyes felelősség" régi, lerágott (?) gumicsontjához. (...)
Kiderült. Gyakorlatilag arra voltam kíváncsi, hogy ezt a két oldalt; Te hogyan látod?
