Pucros Mackó >
Szerintem nem igaz az az állításod, hogy minél osibb az élelmiszer, annál biztosabb hogy a táplálék számunkra megfelelo.
Nem vagyok élelmiszer biológus, de biztos, hogy az embernek az élete során hozzá kell szoknia a saját maga fogyasztotta élelmiszerekhez. Nem biztos pld. hogy az Afrikában természetes körülmények között élo állatok / növények nem okoznának kárt bennünk.
Az ember szervezetében különféle baktériumok élnek, amik segítik a táplálkozást. Ezeknek hiánya emésztési rendellenességeket okozhatnak. A mi szervezetünkben pedig valószínuleg más baktériumok vannak, mint pld. ezer évvel ezelott másokéban.
Az emberiség létszáma lankadatlan ütemben nő. Nyilván nem növekedhet minden határon túl, tehát egyszer valamitől ennek a sokasodásnak vége lesz. Mitől lesz vége?
Hát éppen az ilyen szükséges rosszaktól. Egyre több rosszra lesz szükség, figyeld meg. Fiatalok vagyunk, meg fogjuk látni :((.
A táplálkozás nem egyidős az emberiséggel, hanem sokkal-sokkal idősebb annál. Minden élőlény szervezete nagyon finom alkalmazkodás eredményeképpen olyan, amilyen. Az emberi szervezetre is ez áll, és arra is, hogy milyen is az emberi szervezet, például milyen tápanyag milyen hatással van rá. Ezzel azt akarom mondani, hogy minél ősibb étrendet követünk, annál biztosabb, hogy nem ártunk vele a szervezetünknek.
A tudomány ugyan rengeteget tud az ember biológiájáról, a táplálkozás folyamatáról, de sosem fog mindent megtudni róla. Hiba lenne azt hinni, hogy minden lehetőségről tudomásunk van, minden lehetséges hatást számításba tudunk venni. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy bármilyen mechanizmusok is működnek az emberi szervezetben, azoknak a minél "természetesebb" táplálkozás a legmegfelelőbb.
Alighanem vannak fokozatai a nem-természetességnek. A legdurvább, amikor a természetben nem előforduló szintetikus anyagokat esszük. Nem tudom, nem rosszabb-e ez, mint amikor mérgeket eszünk elegendően kis adagokban (pl. E412 guar-gumi az egyik kitűnő állagú túrórudiban, Zalka-Tej, Eszter, köszönet a belinkelt anyagért!). Aztán jönnek a szintetikus, de természetazonos anyagok. És az sem jó, amikor mesterségesen torzított arányokban eszünk egyébként természetes anyagokat. Mondjuk, korpa nélkül a kenyeret.
A fovárosban szinte lehetetlen normálisan termesztett zöldséget, gyümölcsöt kapni. A legtöbbjük ládában érik meg egy sötét raktárban, vagy vagonban.
Az árak kialakításában pedig nem az a fo szempont, hogy milyen a minosége az árunak, hanem az, hogy mennyi adóhátralékot / iparuzési adót/ helysiség bérletet / munkabért / SZTK-t kell kifizetnie az adott boltnak még.
Ezzel együtt is azt hiszem, hogy a különféle tartosítók, az íz-, állag- és színjavító adalékok olyan szükséges rosszak, amelyek nélkül lényegesen kevesebbet lehetne előállítani ezekből az élelmiszerekből. Az élelmiszervegyszerek a természet "tökéletlenségét" hivatottak pótolni, ha már ilyen szépen összejöttünk ezen a gyárilag kisebb népességre tervezett bolygón. Nem hiszek a természetes konyhában, legalábbis annyiban nem, hogy képes lenne nagy tömegeket megfelelő tápértékű és változatos élelmiszerrel ellátni.
Kellene sok-sok szabvány az élelmiszerek adalék, hús-, só- és egyéb -mentességére, és szükség lenne tanúsító szervezetekre, amelyek védjegyével elláthatók lennének az e szabványoknak megfelelő termékek. Így a boltban biztonsággal eligazodnának a kényes emberek is. Luxus ez egy társadalom számára? Rengeteg ember van, aki szívesen tartaná magát valamilyen kiválasztási elvhez: cukorbetegek, tejérzékenyek, zsidók, mohamedánok, hinduk, ovo-, lakto, ovolakto- és egyéb vegetariánusok, vegetáriusok, makrobiotikusok, testkontrollálók, meg én is. Segítséget jelenthetnének az eligazodást megkönnyítő, megbízható logók a termékeken. Szerintem egyáltalán nem lenne baj, ha akár húsz vagy harminc is hemzsegne ezekből a csomagoláson, a vásárló szeme úgyis megakad az ő kedvencén.
Kíváncsi lennék a veszélyekre. Gondolnak-e avval a szín- és ízanyagokat engedélyezők, hogy bár egyenként esetleg csaknem ártalmatlanok ezek a szerek, az átlag fogyasztó megjósolhatatlan kombinációkban veszi őket magához? Hogyan jósolják meg, milyen következményei vannak az adalékok hosszú távú fogyasztásának? Hiszen a "modern vegyipar" nagyon fiatal még ahhoz, hogy bármi bizonyosat tudjunk termékeinek az öregkorunkra gyakorolt hatásáról. Rossz belegondolni, miket etetünk a gyermekeinkkel. De a "tiszta" élelmiszer sajnos nagyon nehezen hozzáférhető.
Költözni tanyára? Azt hallottam, a talaj is sok helyütt szennyezett evvel-avval. Mondjuk nitráttal.
Amióta az ennivalók összetételét is megnézem a boltban, kétszer annyi ideig tart a bevásárlás. A végén mégis olyan érzésem van, hogy csak ámítanak: még abban is vegyszerek vannak, amire nem írják rá. Megoldás: otthon termelni/előállítani mindent, amit csak lehet. Persze ez nem segít a belvárosiakon. :(
Az élelmiszer reklámokkal kapcsolatban ...
Miért nem az adott élelmiszer valódi jó tulajdonságát emelik ki a reklámok ? Miért kell olyan valótlan, hozzáköltött zagyvaságokat közölni, mint X levespor - minden nap új varázslat ? Vagy X csokoládé elvarázsol ? Vajon ennek megakadályozására nincs reklám törvény ? Mert ez tulajdonképpen a fogyasztók félretájékoztatása, nem ? Vagy a fogyasztónak kell eldönteni, mi tekintheto költoi túlzásnak és minek van valós alapja és minek nincs ?
Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy: a mirelit gesztenyepürét babból készítik, hiszen a világon nincsen ennyi szelídgesztenye. Az rostos ôszibarack lé alapanyaga a tök, a rostos narancsléé pedig a répa. Egyébként az összetételnél nem hazudnak: miszerint 100% a gyümölcstartalma, de ôk a tököt és a répát is gyümölcsnek veszik. A párizsi összetételének 1%-a a hús. De ez régebben sem volt másképp. Az ántivilágban készített zacskós kakaónál soha senkinek sem tűnt fel, hogy miért keletkezik annyi üledék a zacskó, pohár alján. A magyarázat egyszerű, a szárított és leôrölt marhavér tejjel elkeverve csaknem olyan ízt okozott mint a kakaó (szocialista kakaó). Nesze neked BSE.
Szőke Miklós szerkesztő bevezetője a szombati, on-line Mélyvízhez:
"Csokoládésabb csokoládé!" - talán ez a reklámmondat fejezi ki a legtalálóbban mindazt a változást, amelyet a rendszerváltozás szivárogtatott be a magyar fogyasztói szokásokba.
Mindenki tudja, hogy az eper piros, a tejszínhab pedig fehér. A reklámfotókon azonban az eper sokkalta pirosabb - epresebb (?) - a tejszínhab pedig sokkalta habosabb és fehérebb - tejszínhabosabb (?) - mint amilyen a valóságban egyáltalán lehet. A fogyasztó azonban nem szereti, ha becsapják. Elvárja a megvásárolt terméktől, hogy az pontosan olyan legyen, mint a reklámfotón: a természetesnél színesebb, aromadúsabb, lágyabb, krémesebb, habosabb… és ráadásul akár hűtés nélkül is őrizze meg minőségét - akár az idők végezetéig.
Ugye, lehetetlen ennyi elvárásnak maradéktalanul megfelelni?! És akkor még nem beszéltünk az ipar követelményeiről. Legyen a termék egyenletes minőségű, minél gazdaságosabban, minél kisebb veszteséggel előállítható. A termelés ne legyen kiszolgáltatva az évszakoknak, a termés érési idejének, a tehenek tejelő kedvének, és így tovább.
Ez újabb követelményeket támaszt.
Szerencsére a modern vegyipar az élelmiszer gyártók segítségére sietett. Több százra tehető azon vegyületek száma, amelyekkel az élelmiszerek színe, illata, állaga, tartóssága befolyásolható. Ezek mind mind azt a célt szolgálják, hogy a termék számunkra vonzó és kívánatos legyen, magas élvezeti értékkel, korszerűen tartósítva.
Nem az egészségünk rombolására kerülnek ezek az anyagok az élelmiszerekbe, az ipari technológia és a piaci igények követelik meg használatukat.
Azonban tényelg olyan ártalmatlanok, mint azt próbálják elhitetni velünk?
Ha igen, miért van az, hogy egyes országokban megtiltották bizonyos anyagok használatát?
A magyar gyakorlat pl. egy májkrém konzerv esetében: "Készült 25% sertésmáj, sertéshús, ivóvíz, szalonna, sertésbőr, búzaliszt, szójaliszt, konyhasó és fűszerek felhasználásával." Ez - ha nem is túl részletes -, de legalább érthető. A külföldről érkező termékek azonban hemzsegnek az érthetetlen kémiai vegyület nevektől és az E-számoktól. Mik azok a titokzatos E-számok?
Régen minden parasztháznál sütöttek kenyeret: lisztből, vízből, sóból és kovászból. Az a kenyér állítólag még két hét múltán is puha, finom volt és nem morzsálódott. Egy mai hamburgernek még a cipója is a fentieken kívül legalább 30 (!) vegyszert tartalmaz. Vajon tényleg szükség van ennyi adalék- és segédanyagra?
Vagy, miért kell piros festék a sonkába? És miért kell annyi nitrát?
Mitől van az, hogy régen a tej, ha már nem volt friss, megaludt - finom aludtej lett belőle, amiből még túrót is készíthetett az ügyes háziasszony, ma pedig a féltartós és tartós tejek egyszerűen csak ihatatlanná válnak?!
És hány embernél alakul ki allergia, netán rosszindulatú daganat ezektől a vegyszerektől?
Ki és mikor határozta meg, mennyi az, ami még nem káros? És ami még nem káros, miként viselkedik, ha más vegyszerekkel együtt alkalmazzák? Milyen kölcsönhatások léphetnek föl? Akár a különféle élelmiszerek együttes fogyasztása esetén? És figyelembe vette-e valaki, hogy melyik élelmiszerből mennyit fogyaszt valaki? Mi történik, ha valaki fittyet hányva a táplálkozástudományi szakemberek tanácsaira, évtizedeken át egyoldalúan táplálkozik? Vagy valamelyik ételt a többinél jobban kedveli és jóval többet fogyaszt belőle, mint azt a szakemberek képzelték?
Nos, ilyen és ezekhez hasonló kérdések várhatók október 10--én, szombaton este a Mélyvíz adásában.
Addig is - bemelegítésképpen - egy érdekes web oldal:
www.zpok.hu/fogyved/e-szamok/index.html
