Nem Antall volt itten a foglalkozás tárgya, kedves kisgeyza, hanem az, hogy van e joga akárkinek is a magyarok nevében nyilakozni, meg értékelgetni.
Derek és én szerintem sincs, - nyilatkozzon mindenki a saját nevében, - meg gyujtogassa a gyertyát szintúgy.
A nép nevében gyujtott gyertyák és fáklyák szoktak tűzvészeket okozni...
:O)))
Szóvál PuPu tömör összefoglalása (261) közel áll ahhoz, amit én gondolok A.J.-ről.
Ugyanakkor: "személyes tisztességéhez ugyan nem férhet kétség" (ezt is PuPu írja...), megértem azokat, akik mindenek felett tisztelik. Jó szándékú volt, ez az, amihez nem férhet kétség.
Igazából azt nem értem, hogy miért kell az érintetteket embereket pont most megsérteni, provokálni.
Ahogy nézem, ez (legalábbbbis a mostani napokban)egy kegyeleti rovat, bár lehet, hogy rosszul gondolom. Legalább a konkrét évforduló napjaiban nem kellene provokálni egymást... Vagy rosszul gondolom?
Egy-két nap múlva szívesen részt vennék A.J. személyiségének, "munkásságának" megvitatásában, de ha egy általam szeretett, elhunyt politikusra emlékezem éppen (spec. ilyen egy se jut eszembe), nekem is kinyílna a bicska a zsebemben...
Valamikor már megírtam hogyan látom Antall és az örök Magyarország kérdését, tehát nem kell újból sokat pötyögnöm. Ide másolom mit írtam 1997 augusztus 20.-án, mert véleményem azóta sem változott.
Szent István: Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd
Szerencsénk van, hogy az idén szerdán volt augusztus huszadika. Ha ugyanis csütörtökre esik az ünnep, akkor Friderikuszt, ha péntekre Dallas kellett volna néznünk Szent István helyett. (Hiszen szerződések kötelezik az állami televíziót, vagyis pénzügyi érdek előbbre való a közszolgálatiságnál.) Sőt, nemcsak a nyugdíjasok örülhetnek a közelgő választásnak, hogy végre tisztességes emelésre (de legalábbis az ígéretére) számíthatnak, hanem minden néző, hiszen végre észrevette a kulturális kormányzat is, hogy minden erőfeszítése ellenére még nem a "mások", hanem többnyire magyarok élnek itt.
Harrimann visszaemlékezéseiben olvastam, hogy amikor Hruscsov Asszuán-gát apropóból Egyiptomba látogatott igencsak győzködte a nacionalista Nasszert, hogy legyen internacionalista, és csatlakozzék a marxista-leninista eszmék híveinek nagy, nemzetközi táborához. Vagyis olvadjon be országával a szovjet-globalizációba. Hruscsov erőszakosságát leszerelendő, és a hazafiúi elkötelezettség elsődlegességét bizonyítandó, Nasszer csak egy kérdést tett fel: Ha az "eszme" fontosabb, mint a haza, akkor miért Nagy Honvédő Háborúnak nevezik a szovjet nép hősies küzdelmét, és miért nem Nagy Eszmevédő Háborúnak?
De nemcsak a szovjet elvtársak tudták, hanem magyar tanítványaik is tisztában vannak vele, hogy bizonyos helyzetekben elő kell húzni a hazafias kártyát is. És a választások közeledtével az ünnepek ilyen alkalmat jelentenek. Ennek köszönhetően az idei augusztus 20-án szinte túlburjánzott a nemzeti jelleg, és a történeti - no nem a megemlékezés, hanem a - párhuzam emlegetése. Még a gyerekek is István koronázását kapták esti meseként. A mostani állami ünnep televíziós és rádiós feldolgozása tehát alaposan eltér az elmúlt évek "ünnepi" műsoraitól. Legalább olyan feltűnő volt ez a változás, mint a tavalyi helyzet, amikor augusztusban igen feltűnően ignorálta az állami propaganda a nemzeti érzelmeket. Akkor a puccsszerűen tető alá hozott román-magyar államszerződés és a Demszky-féle "millecentenáriumi" rock koncert borzolták kedélyeinket. Végül is a "csak úgy" sorozat megszületését is az akkori műsorokon érzett általános felháborodásnak "köszönheti".
Pedig a helyzet most is sokban hasonló. A felmérések szerint akkor is jól abszolválta a nyarat a koalíció (köszönhetően az ellenzék üdülésének), és most egy új szerződés előkészítése helyett a korábban megkötött magyar-szlovák alapszerződés (és aláírójának) totális csődjét bizonyították az események. Abban is hasonlít a helyzet, hogy a hazai sajtó (ellentétben a Horn csődjéről beszámoló külföldivel) visszafogottan értékeli a győri találkozót. De lesz még itt változás... Ha eddigi taktikáját követi a kormánypárti média, akkor lesz még Horn Gyula a szlovákiai magyarok megmentője....
Persze egészen más erről Duray Miklósnak a véleménye, aki 21-én reggel a Nap-kelte szembesítés rovatában nyilatkozott. Amikor egy 1993-as megnyilvánulásáról - ahol az Együttélésnek mindegyik hazai párt iránti nyitottságát hangsúlyozta - kérdezték, a következőt válaszolta: "A magyarországi politikai erők ma sokkal jobban el vannak foglalva önmagukkal, mint akkor. (...) Tehát ennek következtében lazábbak ma a magyarországi politikai erőkkel a kapcsolataink, mint három, vagy négy évvel ezelőtt. De ez a magyarországi belpolitikai helyzettel függ össze." Bizony, minden ezzel, vagyis a közelgő választásokkal függ össze. Az is, hogy a sajtó meghatározó része a nyári politikai uborkaszezonban visszatért kedvenc szokásához, a lejáratáshoz. Korábban, szocialistaként, a "népi-nemzeti" irányzat tagjait, majd liberális ellenzékiként a kormányzatot alkotó "nemzeti" erőket pécézte ki, most pedig a "nemzeti" ellenzék tagjait veszi sorra. Orbán Viktor legutóbbi nyilatkozata, vagy Pozsgay Imre iratmásolat ügye miatti hisztérikus reagálások egyértelműen ebbe a sorba tartoznak. Most mindezt a "nemzeti érdekek" megvédése indokával teszik. De furcsa módon, amíg Pozsgay cikizése és Demszky önreklámozó iratleadása (miért nem tette fel a sajtó a kérdést, miért lehetnek nála azok a III/III-as iratok, amelyeket mások nem kapnak meg?) a címlapokon kaptak helyet, addig az Országos Levéltár igazgatójának felhívása az iratleadásokra már csak mínuszos hír volt. Miért, a többi volt vezető iratainak sorsa már nem nemzeti érdek? Van ugyanis egy különbség a korábbi és a mostani helyzet között. Most ugyanis nem kitiltani, hanem kisajátítani akarják a nemzeti értékeket, érdekeket. Most arról szólt a napokig sugárzott BM-hirdetés, hogy "Ünnepeljünk együtt". Persze, hiszen most a hatalmon levők haladhatnak az élen...
Ezen attitűd túllihegett eredményeként született meg a 20-i adás televíziónkban, ahol minden koncepció nélkül, mintegy vasvillával összehányva volt látható minden "nemzeti" jellegű műsor, amit az archívumban találtak. Mert újabban nem készülnek ilyenek. De ezt demonstrálta már előző este sugárzott emlékkoncert is, amelyet az 1989. évi "páneurópai piknik" alkalmából rendeztek. A néző pedig nem győzött csodálkozni. Miért e nagy igyekezet? Nincs kerek évforduló, de nincsenek ott az akkori fő szervezők sem. Helyettük Kovács László külügyminiszter - vajon hol volt akkor? - fő szónokként jelentette ki: "A határnyitás halálos csapást mért a Honecker rendszerre (...) ezzel elhárult a legfőbb akadály az egységes Európa megteremtése útjából." Az a Kovács László hivatkozott tehát történelmi érdemeinkre, aki a parlamentben Varga László kereszténydemokrata képviselő gyakori felszólítását, hogy használja fel a magyar diplomácia az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentőségét érdekeinek érvényesítései céljából, azt szokta válaszolni, hogy nem a történelmi érdemekkel kell operálnunk. Persze, ha az nem az övék... Ha pedig ilyen érdemet az ő politikai tábora nem igen tud felmutatni, akkor ki kell sajátítani.
A műsor vázát természetesen a hivatalos ünnepek adták. A tisztavatás például, ahol a történelmi zászlók előtt tettek esküt tisztjeink, de Keleti György beszéde már a majdani NATO tagság kihívásaira hívta fel a figyelmet. Tehát nem a haza védelme a legfontosabb... Még jó, hogy nem a NATO zászlaja előtt történt az eskütétel, gondolta a néző.
A Göncz Árpád beszéd meghallgatása közben pedig óhatatlanul Antall József 1992 augusztus 20-án, ezen a helyen mondott beszéde jutott eszébe. Göncz a mai közhelyeket tupírozta, kijelentvén, hogy úgy állunk itt, mint Szent István magyarjai, másodszor Európa eszmei kapujában.
A fenéket. Az akkori magyarokat nem nézték le a nyugatiak, nem maguk könyörögték be magukat, hanem a keresztény Európa érezhette eredménynek, hogy integrálódtak. Antall ezzel szemben a nemzeti méltóságot szólaltatta meg: "Legyen ez a nap, ahogy annyiszor, az újrakezdés napja, legyen annak a napja, hogy egy új Magyarország születik. Ahogy jelkép nemcsak ez a szobor, ahogy jelkép ez a templom, ahol a hathetes budapesti ostrom végén kóborló lovak istállója volt, és ahol még az 1950-es években szorgos kőfaragók faragták azokat a köveket, amelyek a Mátyás templomba bekerültek, amikor itt járhattam napokig néztem, egy elnyomott országban is látva azt, hogy az örök Magyarország igenis épül, mert azok, akik azokban az években is építettek, alkottak és cselekedtek, azok nem a rendszert szolgálták, nem Rákosi Mátyást és nem Sztálint, hanem az örök Magyarországot, amikor a cinkosaik, a kollaboránsok kiszolgálták őket. De mi nem azért dolgoztunk, hanem azért, mert hittünk abban, hogy igenis lesz magyar feltámadás, és eljön az idő, amikor itt, az egykori kőfaragók helyén, a kóborló katona lovak helyén nemcsak békés, hanem független, szabad Magyarország fog itt állni."
Az örök Magyarország - aminek reális víziója Antall József és a nemzeti polgárság mozgató rugója volt mindig - tagjai most is ünnepelték legrégebbi ünnepünket. Százezrek a tereken, és milliók a képernyők előtt. Ahol azért kilógott a lóláb. Népi zene - Vitányi Iván főszereplésével - vagy egy gunyoros visszatekintést "Egy dátum keres egy ünnepet" címmel. Ebben a korábbi évtizedek ünnep kisajátításairól kaptunk képet. Az Antall-korszak még belefért, de a mostaniak ünneplésének bemutatását, már nem vállalta a szerkesztő.
Kaptunk viszont egy váratlan ajándékot: Dsida Jenő Psalmus Hungaricusát. Ezt a verset is még a "kis átkosban" rögzítette a televízió Reviczky Gábor döbbenetes erejű előadásában. Itt engedtessék meg egy szubjektív kitérő, hiszen az ötvenes évek elején, kisgyerekként valaha a mai színésszel együtt játszottam nap, mint nap a Tatabánya Újvárosi házakkal szembeni hegyoldalban, a Turul alatt, ott ahol ma az autósztráda halad. Édesanyám pedig mind a kettőnknek egyforma zsíros kenyeret adott. Édesanyámra is emlékeztet a vers, akinek élete egyik legboldogabb kirándulása ahhoz a Gyilkos tóhoz vezetett, meglátogatni az Erdély visszafoglalása után ott katonáskodó férjét, amely tó a vers képi háttereként szerepelt. Magam már egyetemistaként jártam ott társaimmal a hetvenes évek elején - ritka volt akkor még arrafelé az óhazai turista - és soha nem felejtem el azt a kisgyereket, aki addig csak román vendégeket látott, és döbbenettel rohant az egyik turista szállóban dolgozó édesanyjához: "ezek ugyanúgy beszélnek, mint mi." Ezért hallgattam többszörösen is érintettként az örök Magyarországot megéneklő költő szavait:
"Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak mindenegy magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok, ott a tót hegyek közt,
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém!
Magyarok, Afrikában, Ázsiában
Párizsban, vagy Amerikában
üljetek mellém!
Ti eztán születők, s ti porlócsontú ősök,
Ti rég halott regősök, ti vértanúk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyülj ide, népem
s hallgasd amit énekelek,
amint a hárfa hurjait,
feszült idegem hurjait
jajgatva tépem
ó népem, árva népem!
s dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vérszínű, setét, nehéz, fanyar borok...,
dalolj velem hörögve,
és zúgva és dörögve
tizmillió, százmillió torok!
Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele,
hogy Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
s őrüljön bele!!!"
Nem véletlen, hogy a gondolat folytatását a rádióban a most kivételesen fő műsoridőben adott "Határok nélkül" című műsorban hallhattuk, ahol egy Kolozsvárból jelentkező hölgy arról beszélt, hogy augusztus 20.-át a világ magyarságának összetartozását szimbolizálandó kellene megünnepelnünk. Lehetett volna tehát koncepciója az ünnepi megemlékezésnek a közszolgálatiban.
Ehelyett a kormánypropaganda hallatszott itthonról, hiszen a déli Krónika vezető híre: "Az életszínvonal mérsékelt, de folyamatos növekedésére számít a jövő évtől a Pénzügyminisztérium. A nettó átlagkeresetek, az idei 21-22 százalékos növekedéssel szemben a következő két évben szerényebb ütemben, 11-13 százalékkal emelkednek. A szakemberek előrejelzése szerint az ezredfordulóig a reálbérek, illetve a lakossági fogyasztás évente 2-3 százalékkal növekszik, míg a termékek jövőre várhatóan 13-14 százalékkal drágulnak. Az államháztartás hiánya, amely idén a nemzeti össztermék 1, másfél százaléka lesz, várhatóan az ezredfordulón tűnik el a Pénzügyminisztérium prognózisa szerint."
Ismét a Duna TV találta meg az ünnephez leginkább illő hangot, amikor Szabó Magda drámájának - Az a szép fényes nap -, még 1980-ban készült televíziós változatát mutatta be. Előtte az írónő, másképpen beszélt Európáról, mint a politikusok. "Bennünket úgy kell elfogadniuk, ahogy vagyunk, hiszen vállaltuk az európai csatlakozást." Szólt arról is, hogy "nekünk van egy külön istenünk", és "oka van annak, hogy itt vagyunk." Tehát ő is az örök Magyarországról...
A drámában egy másik nagyszerű színészi alakításnak örülhettünk, hiszen Koncz Gábor mai áthallásokkal formálta meg Géza fejedelem szerepét. Lehetetlen volt nem Antall Józsefre gondolni ismét, aki előkészítette a terepet a potenciális sikerhez.
"Antall őszintén hitt a saját elveiben,
Antall elzavarta Csurkát, mert látta, milyen veszélyes,
Antall nem alkudozott Torgyánnal az ország rovására,
Antall próbált kommunikálni a politikai ellenfelekkel."
Mindezt milyen eredménnyel? Ráment ő is meg az MDF is.
"Apuci Amerikából könnyű rám mutogatni. Gyere haza és élj velünk Te is itthon. Majd meglátjuk, hogy fogsz
gerinceskedni."
Picifiam en 92-ig otthon voltam es akkor jottem el mikor mar politikai okom semmi nem volt ra.
Amikor otthon voltam akkor is ugyanezt mondtam, nem is szerettek erte sokan dehat ki a fenet izgat ez.
Nincs is szebb a családi egyetértésnél, - bár ez egy új jelenség lehet, hogy az anyósod ért veled egyet,- gondolom, a dolgos hétköznapokon ez fordítva szokott azért lenni...
Amúgy pedig Magyarországon élek, magyar vagyok, - de sajos, - nyugodjék békében, - én nem igen tisztelem Antall politikai szereplését.
Küldetéstudatos, kenetes és unalmas stílusú, autokrata és machiavellisztikus, nem túl tehetséges és nem túl megnyerő egyéniségű ember volt, - akinek személyes tisztességéhez ugyan nem férhet kétség, de ugyanolyan anakronisztikus jelenség volt, mint Mindszenthy 56-ban.
A politikai programja pedig az apukájától hallott sémákra épült, - hogy közben változott a világ körülötte, - ez őt nem zavarta.
Szerencsénk, hogy Horthy már nem élt, - még megnézhettük volna, amint a bokáját csattogtatja neki.
De ha neked sokat jelent, - tiszteld, és becsüld nagyra, - a magad nevében, természetesen.
:O)))
Ugy latszik egy szot sem ertettel az egeszbol, na de mindegy.Sokaig fog meg tartani, amig meg fogod erteni,hogy mirol is szol a demokracia es meg jopar embernek itt ezen a forumon.
En jopar nyilvanos forumon szolaltam fel eletemben itt is es otthon is, de csak a magam es azok neveben beszeltem mindig akik erre felhatalmaztak. Sosem vettem a batorsagot es a pofatlansagot,hogy pl mi magyarok, vagymi a nemzet neveben nyilatkozgasasak, de ugylatszik vannak ilyenek,akiknek ez a maniajuk, ezek szoktak a helyi , es mas kiskiralyok , diktatorok lenni akik beteges kenyszert ereznek ra, hogy sajat magukat tegyek a magyarsag , vagy akar a munkasosztaly, tokmindegy, valamifele letetemenyesenek. A te fajtad meg az aki tapsol es benyal nekik minden rendszerben. Az a fajta akinek sosem a diktaturaval van baja ,hanem csak azzal, hogy az a diktatura nem az o diktaturaja. Ilyen pici dolgoknal kezdodik a dolog,mint amikor rezso elkezd MO neveben beszelni, amit csak az allamugyesz, a biro es a koztarsasagi elnok tehet meg , mert erre nekik van csak felhatalmazasuk, a kormany is csak a Magyar Koztarsasag kormanya neveben beszelhet.
Tömeg...
A Kádár koszorúzáson is szokott tömeg lenni, - a tetejébe ott senki nem azért jelenik meg, hogy pofafürdőt vegyen, - ha érted, - de azért azt hiszem, ha elkezdene itten akárki is az Örök Magyarország nevében nyilatkozgatni, - csak szétrobbanna a fejetek a pipától...
Meg ez az "Örök" is...
Gondolták ezt magukról a vizigótok is...
:O)))
Igazad van, apuci, de miért ne lenne? Egy miniszterelnöknek kijár a tisztelet, akármelyik oldalon is állt a rendszerváltás után. Magyarországon legalábbis az utóbbi tíz esztendőben így volt. Nagyon-nagyon tisztelni kell benne, hogy ő volt a rendszerváltás után az első miniszterelnök. És ez nekünk magyaroknak, akik Magyarországon élnek sokat jelent.
Apuci különben megnyugtatlak, közben beszéltem Apuci pár barátommal és ők azt mondják, nem bánják amiért Rőzse ilyen szépen beszélt. Helyettük is nyilatkozott. Anyósom sem bánja. És integet apósom ő se.
Ugy latszik nem erted :tok mindegy hogy hanyan voltak a koszoruzason , rezsonek akkor sincs semmi felhatalmazasa ,hogy MO neveben, vagyis az en nevemben is beszeljen ahogy azoknak sincs akik ott voltak, mindenki egyenileg a sajat neveben. Olyan nehez ezt felfogni?
Apuci igazad van. Teljesen megzavart az a tömeg amelyiket mutattak ma a koszorúzáson a televizióban. Mit csináljak, kitörtek belelőm az emberi érzések. Csodállak apuci, ahogy te el tudod titkolni.
Nana ,hogy igazam van, en sem szoktam mas neveben beszelni csak a magameban es azt sem turom el,hogy valaki az en nevemben beszeljen a felhatalmazasom nelkul, meg akkor sem ha egyebkent egyetertenek a mondandojaval. De ugy latszik egyesek valami beteges kenyszert ereznek arra, hogy mint valami felkent profetak a nemzet , orszag., magyarsag neveben nyilatkozgassanak, amire a a kutya sem kerte oket es hatalmazta fel.
Kisfiam, mindenki ahhoz az istenhez imadkozik amelyikhez akar, de nem MO-neveben, hanem csak a sajat es azok neveben akik megbiztak az imaval. Errol van szo es semmi masrol. Kecskes Szekelyunk csak igy mondhatja az Orok MO egytizedmilliomod reszenek neveben. Mert o ennyit kepvisel az Orok Mo-bol. Tudod egy ember egy szavazat, vagy gondolod neki tobb kellene ,hogy jarjon?
En egy arva szot nem szoltam a volt miniszterelnokrol hanem csakis es kizarolag a Demokrata Kecskes Szekely koltoi nevu firkaszarol.
Hm, nem szép így beszélni a néhai miniszterelnökünkről. Kapott gyalázkodást életében eleget. Legyen benned annyi jóérzés, hogy nyugalmában nem bolygatod.
"Az Örök Magyarország nevében köszönöm, köszönjük.. "
Csak a sajat nevedben rezso, csak a sajat nevedben, meg azok neveben akik felhatalmaztak erre, az en nevemben ugyan ne. Vagy tedd oda mindig :kiveve Dereket.Meg a gyevi birot.
Antall József mondta:
„Keresztény Magyarországot akartam, mert ennek van jövője”
A hiszekegy korszerűsége
Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Mennyei Atyám előtt – mondta Máté evangéliuma szerint a Megváltó. Erre az örömhírre hívja fel a figyelmet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a közeljövőben sorra kerülő népszámlálásra utalva. Az egyházi vezetők reményteljesen néznek elébe annak, hogy az állampolgárok megvallhatják vallási hovatartozásukat. „Bár a nyilatkozat önkéntes és sehol nem lesz név szerint nyilvántartva, mégis nagyon fontos esemény, hiszen mindnyájunknak lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük Krisztushoz és egyházához való tartozásunkat” – szól a konferencia sajtóközleménye.
A bátorítás föltehetőleg fontos a mai, ellentmondásokkal teli világban. Éppen a napokban írta lapunk: az elmúlt egy esztendő alatt több mint háromszáz egyházellenes támadás történt Magyarországon. Az alvilág tehát nincs tekintettel a vallási kegyeletre, sőt, nagyrészt „kegyeletsértő rongálást” jegyeztek föl a hatóságok. Azaz a vallásellenes düh is bűncselekményre késztethet egyes embereket. Az ilyen estek közül alighanem sokáig emlékezetes marad a Regnum Marianum-templom emlékhelyén álló kereszt elfűrészelése, és tiltott, önkényuralmi jelkép elhelyezése a baloldali diktatúra által ledöntött fal maradványain. Ez az egy példa is érzékelteti: nem csak kétezer évvel ezelőtt jöttek felszínre heródesi indulatok, s nem csak fél évszázada rombolt a baloldali szélsőség. E gondolkodásmódnak – ha vélhetően felnőtt fölbujtók hatására is – van utánpótlása a honi ifjúságban, sajnos. Indokolt tehát az Igazságügyi Minisztérium kezdeményezése: jogszabályban is védeni kell az egyházi épületeket, kegytárgyakat, egyházi személyeket. Megsértésük nem tekinthető „megélhetési bűnözésnek” – miként ezt az előző, baloldali kormány egy tagja eufemizmusba ágyazni óhajtotta.
A millennium jó alkalom arra is, hogy képet kaphassunk a Szent István-i alap tartósságáról. A kereszt jelében győzött sok alkalommal Szent László, Nagy Lajos, Hunyadi János és Mátyás, a keresztény gondolatot emelte magyar kultúrában is égi magasságba Pázmány Péter, e világlátás talentumai csillogtatták Kolozsvári Márton és György, M. S. mester vagy Balassi Bálint művészetét. Az örök igazságok segítették át pokoli nehézségeken a szabadságharcokat, világháborúkat szenvedő társadalmat. Sok állampolgárnak ad erőt a mai kálváriákat járva is a Teremtővel kötött két évezredes szövetség. A hit megvallása korszerű tehát az új évezred küszöbén, jelentőssége akkor is nagy lehet, ha mindössze számadatként kerül az összesítésekbe. „Olyan cselekedet ez – írja a püspöki konferencia közleménye – amely egyéni döntést igényel, és üdvösségünk szempontjából sem közömbös.”
Hazánk keresztény országként jegyeztetett évszázadokon át a múltban. „Keresztény Magyarországot akartam, mert ennek van jövője” – vallotta a rendszerváltozás politikusa. Néha aprónak látszó döntések is közelebb segítenek egy vonzó jövendőhöz.
Magyar Nemzet: „…a dolgot őt magát nézzük…”
Molnár Pál 2000. december 09. 7 . oldal
A kákán nem találtad el a megfelelő csomót. (Most sem)
Amit írtam az egy kívánság : Legyen áldott emléke
(Felszólítás ugye nem lehet)
Amit te írtál egy tény megállapítása, és egyben minősítés : Áldott emlékü AH
Tehát végezetül a korrekt (az én számból) : Legyen áldott emléke.
A Te szádból:
Kedves Csülök
Sok igazság van abban, amit irsz.
En ugy fogalmaznám, hogy egy idö után Antall belátta, hogy Csurka sokkal jobban hsználja öt a maga céljaira, mint forditva. OV még hisz benne, hogy, az ö esetében ez még forditva van.
Kedves cirmos,
érvelésed felületes.
Tudnilik abban a feltett de meg nem engedett esetben, ha az "áldott emlékü Adolf Hitler"-röl áradoztál volna, akkor is biztosan elmondható, hogy, a jelzö -érvelésed szerint - jogos, mert van olyan csoport Magyarországon, amelyik igy érez. (Nem gondolom, hogy közéjük tartoznál.)
Tehát - végezetül - ugy lett volna korrekt a fogalmazásod, hogy, "áldom az emlékét".
Szeretném felhívni figyelmedet néhány dologra:
1. Bár az áldott emléknek önmagában sincs sok értelme... Minimum hozzátettem volna, hogy SZVSZ, vagy megindokoltam volna miért, elkerülendő az a látszatot, hogy tévedhetetlennek tartom magam...
2. ...hogy áldott emlékünek, az utódokban egyetemlgesen pozitiv benyomásokat hátrahagyó elhunytakat szoktak nevezni. Ez természetesen nincs így, mert emberi teljesítmények, életpályák megítélése szubjektív, tehát egyetemleges megítélés csak egy csoport számára lehetséges.
Márpedig Magyarországon van egy ilyen csoport.
3. Hogy te nem tartozol ebbe a csoportba azt készséggel elhiszem, sőt egy pillatig sem feltételeztem.
4. A "legyen" szó értelmezéséről nem akarok vitát nyitni, értelmezd ahogy akarod, hiszen a 3. pont miatt úgysem vonatkozik rád.
Antall József életútjának, teljesítményének nyugodt, tárgyszerű értékelése pedig még nem történt meg. Hogy pozitív helye lesz a magyar történelemben, azt erősen remélem és bízom benne.
Évekkel ezelőtt, amikor még rendszeresen beledumáltam a politikai topicokba, nem volt túl jó véleményem Antall Józsefről és (főleg) csapatáról. Mára átértékelődött bennem (a csapat nem), mert össze tudom hasonlítani állítólagos követőivel.
Antall őszintén hitt a saját elveiben,
Antall elzavarta Csurkát, mert látta, milyen veszélyes,
Antall nem alkudozott Torgyánnal az ország rovására,
Antall próbált kommunikálni a politikai ellenfelekkel.
Kedves cirmos
Szretném mondatodat egy kicsit boncolgatni. Irod:
"Legyen áldott emléke."
Bár az áldott emléknek önmagában sincs sok értelme, induljunk ki a békesség kedvéértert, hogy áldott emlékünek, az utódokban egyetemlgesen pozitiv benyomásokat hátrahagyó elhunytakat szoktak nevezni.
Nos Antall József nem ilyen ember volt, ezt elégséges a saját ellenpéldámmal cáfolnom.
De ezek után még azt is kivánni, hogy változtassuk meg a róla való emlékeinket - a "legyen" felszólitás másképp szemantikailag nem értelmezhetö - bizony, ahogy a német mondja - Zumutung.
