Felkészültél? Tényleg jöhet fejedre a nemtetszések áradata? Mert az a mondatod, miszerint - idézlek - 'néha az a megfigyelésem, hogy azok kérkednek a nagy erkölcsi tartásukkal, hűségükkel akiknek nagy melóba kerülne hűtlennek lenniük' egy kicsit szánalmas, és nem túl magas erkölcsi szintről tanúskodik.
Pár soros hozzászólásodból számomra nem derült ki, hogy melyik nemhez tartozol (tartozol-e valamelyikhez egyáltalán), de úgy gondolom, nő lehetsz, s hogy is fogalmazzak finoman, nem a 'legjobbik' fajtából. Mi, férfiak _egyáltalán_nem gondoljuk úgy, hogy csak a selejtes (külsejű) nők lehetnek hűségesek. Lazítsd el magad, hunyd le a szemed, és próbálj meg elképzelni egy fantasztikus bombázót. Arányos testalkat, csodás haj, formás idomok, tökéletes karosszéria, magyarán, minden a helyén, ahogy kell. És mindehhez nem egy romlott ribanc kiélt pofája társul, hanem mondjuk egy 'tiszta nő' bájos arcvonásai. És lehet, hogy túlságosan ártatlan ahhoz, hogy kikezdjen az emberrel, de mindenesetre elég vonzó és csábító maga a cél, hogy egy ilyen nőt magunkénak tudjunk. Egy ilyen nőnek nem kell női praktikákhoz fordulnia ahhoz, hogy elvetesse magát feleségül, tudod a 'rendes lányokért' kapkodnak a férfiak. És több-kevesebb sikerrel azt is megérzi az ember, hogy egy nőből milyen asszony lesz, hűséges vagy ribanc. (Hibák persze becsúszhatnak.)
Nos, én csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem csak a ronda és a frigid nők hűségesek, hanem a szépek között is van tisztességes. És modern kor ide vagy oda, a legtöbb férfi szerint (bevallva vagy elhazudva) még manapság is a tisztesség egy nő legnagyobb értéke. (Nem szüzesség, tisztesség! A szó nemesebbik és valódi értelmében.)
Na, _most_lehet a nemtetszések áradatát zúdítani, méghozzá az én fejemre. :)
Én igazat adok Neked!!!
Sőt: vajon miért hűséges az a nő, aki a melójába vagy a gyereke iránti szeretetbe menekül, illetve arra hivatkozik egy nem túl jópárkapcsolatban. Ők vajon tisztességesebbek, mint azok, akik bizony más pasit keresnek?!
Semmiképpen sem, legfeljebb kevésbé hűtlenek a férfiaknál. (Néha az a megfigyelésem, hogy azok kérkednek a nagy erkölcsi tartásukkal, hűségükkel akiknek nagy melóba krülne hűtlennek lenniük. Ezt mindkét nemre mondám. ) És most jöhet fejemre a nemtetszéstek áradatja...
A nők annyira hűségesek, mint a férfiak. Úgyanis ha senkit nem sikerül
elcsábítaniuk akkor kénytelenek hűségesek lenni. Vagyis ha a férfiak
nem lennének elcsábíthatóak, akkor a nők kénytelenek lennének hűségesek
lenni.
Túl egyszerű lenne csak önmagunkhoz hűnek lenni. Azért vannak körülmények, amikor a másikra is tekintettel kell lenni.
Szerintem a mások kapcsolatába nem láthatunk bele. A tejeb-vajba ... csodálatos dolog, de ha mondjuk az ágyban nem jó, vagy utána, vagy előtte, vagy csak ..., akkor máris nem kivétel. De a hűtlenség az... hát megint nem lettem okosabb.
" Ismertem én olyan csajt, akit imádott a férje, mindent megkapott tőle, figyelmet, gyengédséget, gondoskodást, tejbe-vajba fürösztötte a pasi, és ez a hülye liba MÉGIS megcsalta! "
Egy asszony érkezik a Mennyország kapujához.
Szent Péter kérdezi:
--Voltál-e más férfival a férjeden kivül ?
--Nem, soha.
--Hozzatok gyorsan két szárnyat !
--Mi leszek, angyal ?
--Nem, leányom. Liba.
Egyetértünk, mondhatnám egy malomban őrölünk, bár én nem dolgozom. :-)
A "megszerezni" és a "kiérdemelni" kifejezések tartalmi jelentése között árnyalatnyi a különbség, talán csak annyi, hogy a "megszerezni" kicsit agresszívabbnak tűnik (mármint számomra).
Azt írod: "A fentiekből az következik, hogy mindig a megcsaltban van a hiba, és nem feltétlenül a megcsalóban." Hát... alapvetően igen. De - hogy bonyolítsuk a helyzetet - azért ez sem mindig igaz ám. Ismertem én olyan csajt, akit imádott a férje, mindent megkapott tőle, figyelmet, gyengédséget, gondoskodást, tejbe-vajba fürösztötte a pasi, és ez a hülye liba MÉGIS megcsalta! Túl jó dolga volt? Vagy ez a csaj egy "ilyen típusú" ribanc volt?! Ki tudja. De azért szeretném azt hinni, hogy az ő esetük eklatáns példája annak a bizonyos kivételnek, amely a szabályt hivatott erősíteni, vagyis a többség igenis megbecsüli a "jó dolgát", akár férfiről, aki nőről legyen szó.
A legfontosabb pedig úgyis az, hogy (legalább) önmagunkhoz legyünk hűek, nem? :-)
Néddamá, a ZöPö! :-D :-*
neduddgi! Bólintás: já, ihbín, diszizmí, csak éppen 3 napja nem tudok benézni a fríméles postaládikámba, így nem láthattam, hogy írtál! :-)
De attól még ugyi én én... a mindenbe belepofázós csinnn! ;-D
A hűséget megszerezni, vagy kiérdemelni, szinte ugyan az. Teljesen egyet értek Veled. Miként lehet kiérdemelni? No nem nagy dolgokkal, hanem az apró mindennapi cselekedetekkel, azokkal, amelyek a társ számára igen fontosak.
Amikor a partneremen olyan jeleket vélek felfedezni, amelyek a hűtlenség irányába mutatnak, mindig magamban keresem a hibát. Biztos, hogy valamit én nem csinálok jól, valami bennem van, ami a másiknak nem elfogadható, nem megfelelő.
Az a nő hűséges, aki jól érzi magát a kapcsolatában, aki megkapja mindazt, amire vágyik, legyen az lelki, testi, fizikai vagy bármilyen szükséglete. Ha ez a kapcsolat harmonikus, akkor nem létezik a külvilág. A külvilágra akkor figyelünk fel, amikor frusztráltakká válunk, amikor valami hiányozni kezd a teljes életünkből. Az igény egyre erősebbé válik és egyéniségtől, neveltetéstől, merészségtől függően vált át vagy hűtlenségbe, vagy valamilyen egyéb megjelenésbe.
A fentiekből az következik, hogy mindig a megcsaltban van a hiba, és nem feltétlenül a megcsalóban. Ezzel nem felmentést akarok adni a hűtlenek számára, legyenek nők vagy férfiak. Mindez csak egy rövid eszmefuttatás, amely természetesen a mindennapi életben nem alkalmazható, mivel az ítélet mindig a gaz hűtlent rója meg és sajnálja a megcsaltat.
Kedves csinnnKA!
Az mondod, hogy: „Egyébként - nő lévén - meggyőződésem, ha a nők zöme igenis hűséges, ha pedig mégsem, akkor arról (ha nem is mindig, de nagyon sokszor) így vagy úgy, de a megcsalt férfiú is tehet! Bizony!
Úgyhogy (majdnem) minden rajtatok áll, fiúk! ;-)”
Igen! Amikor megcsalatunk az mindig a mi hibánk. Amikor megcsalattok az pedig a tiétek lányok.
Azt írod: "A hűséget
talán meg lehet szerezni." Azt hiszem, igazad van, de úgy gondolom, hogy még inkább ki kell érdemelni.
Természetesen nem valami fárasztó, izzadtságszagú munkával vagy harccal, inkább pozitív hozzáállással, akarattal.
És akinek fontos, hogy a másik hű legyen hozzá, az bizonyára megtalálja a módját, hogy mivel "érdemelje ki" a társa hűségét. Azt mondják, a szerelem három részből áll: barátság, tisztelet és fizikai vonzalom.
Na most! Lehet valaki baromi jó az ágyban, ha egyébként meglehetősen lesújtó véleményem van róla, vagy nem tartom valami sokra, magyarán: nem tisztelem. Tuti, hogy nem leszek hozzá hűséges, s ha először nem is szexuálisan csalom meg, lelkileg mindenképpen. Hiszen előbb vagy utóbb keresni fogok egy olyasvalakit, akit becsülni és tisztelni tudok. Vagy ha nincs közös téma, közös nevező, nevezzük nevén: barátság... akkor kijőve a hálószobából nem tudunk szólni egymáshoz egy szót sem, mert őt ez érdekli, engem meg az, ő olyan szellemi szinten van, én meg ilyenen. Ha nincs őszinte, meghitt barátság köztünk, akkor megint csak az lesz a kapcsolat vége, hogy valamelyikünk megunja és továbbáll. Arról meg szinte felesleges szót említeni, hogy mi történik, ha minden maga a tökély, de a szexben sajna nincs összhang. Ilyenkor van a legritkábban jelen "a" hűség.
Szóval szerintem ez az egész hűség-kérdés egy pokolian komplex dolog, amit nagyon nehéz elemeire boncolva vizsgálgatni, ítélkezni róla stb.
Egyébként - nő lévén - meggyőződésem, ha a nők zöme igenis hűséges, ha pedig mégsem, akkor arról (ha nem is mindig, de nagyon sokszor) így vagy úgy, de a megcsalt férfiú is tehet! Bizony!
Úgyhogy (majdnem) minden rajtatok áll, fiúk! ;-)
A Hölgyek mindig komoly kapcsolatból jöttek, barát, vőlegény, férj. Ha úgy tekintjük nem voltak hűek. Ha azt vesszük, nem úgy értek véget ezek a kapcsolatok, hogy megcsaltuk volna egymást. Van egy kiváló barátom Ő mindig azt mondta: „Nem csalom meg a Barátnőmet!”.
Na de ez nem válasz a kérdésedre, ezért írtam azt, hogy nem tudom. ( írtam egy ejtegetést a férfiakról szólóban, talán az magyarázatot ad erre-arra ide másolom:
„A Hűség.
Sok hozzászólással egyet tudok érteni, de különösen megragadott Rahell-é. Igen azt hiszem, igenis külön kell választani a különböző síkokat.
Sexuális hűség
Érzelmi hűség
Hűség a párhoz ( nem párthoz )
A három létezhet együtt, ez gondolom a SZERELEM IDŐSZAKA, ezt követően jönnek a bonyodalmak.
Nézzük például azt az esetet, amikor mondjuk a sexuális hűség megmarad ( értsd nem fekszik le mással ) de érzelmileg megcsalja. Totál beleszeret valaki másba. Szerintem ez ugyan olyan lehet, mint az előző.
Mint írtam valahol egy másik topicban, igenis kell a változatosság. Kell még akkor is, amikor otthon arra lesznek figyelmesek, hogy mennyire fickándolsz, vagy milyen ez az új figura.
Szerintem is a hűség fogalma inkább gazdasági kérdés, ne a másik utódjának jusson az általam, általunk felhalmozott „vagyon” ha vagyon, hanem csakis a sajátunknak. Ne másnak dolgozzak. Ez igaz mindkét nemre.
Szorosan ehhez tartozik a szüzesség a házasság előtt. Senki nem kérte számon, hogy a férfiak szüzek-e még? De a nő az legyen az, nehogy másnak a gyermekét hordja a szíve alatt. Ez a kategória szerintem a házasság előtti hűség. A társadalmak fejlődésével, a nők emancipációjával együtt ez a fajta hűség fogalom, hogy lekerült a napirendről. Ma már természetes, hogy a nők nagy többségének is volt házasság előtti kapcsolata. Hiszem, hogy az anyagi bőség, a kölcsönös függőség csökkenésével egyenes arányban fog a hűség fogalma változni, és biztos vagyok abban, mint ahogy eltűnt, vagy eltűnőben van az általam házasság előtti hűségnek nevezett kategória, úgy el fog tűnni a párkapcsolatokat megmételyező féltékenység ( szerelemféltés ) hűség abszolutizálása, és előtérbe fognak kerülni ettől fontosabb értékek.
Melyek ezek? A saját boldogságunk. A hűség abszolutizálása következtében kimaradhat az életünkből rengeteg élmény, élvezet öröm. Ne felejtsük el, egyszer élünk. A hűség az egyik oka annak hogy ( állítólag ) a nők többségének az élete során nem volt orgazmusa. A férfiaknál ez egyszerűbb, de náluk is jelentős minőségi különbségek lehetnek. Ha az egyik párral nem megy nem biztos, hogy bennem van a hiba, de ha a hűségességem miatt soha nem próbálom meg mással nem is győződhetek meg az ellenkezőjéről.
Mindezek után mégis azt mondom, hogy fontos a hűség a társhoz, a családhoz, a gyerekekhez, stb. Kinek-kinek ezt a fogalmat a saját tűréshatárán belül kell kezelni, és lehetőleg úgy, hogy neki – és most nem az egoista szól belőlem – jó legyen, akként, hogy a „megcsalt” a lehető legkevesebb fájdalmat élje át.
Ezt a topicot nem tudtam végigolvasni, de személyes tapasztalatom a következő: Meghatározó- nem futó - kalandjaim mindig komoly párkapcsolatban élő hölgyekkel volt. Hogy ez hűtlenség-e nem tudom. Hogy hozzám hűek voltak-e azt sem tudom, de igyekeztem mindig úgy kényeztetni Őket, hogy a versenytársaimnak esélyük se legyen. A hűséget talán meg lehet szerezni. Üdv
Hű lufi, nagyon kösz, akkor nekem is érdemes volt ide. Figyelj, ha ennyire ráéreztél, akkor explicite hadd ajánlom a forrást. Eric Berne: Szex a szerelemben - most adták ki, sajnos 1180 Ft, de nagyon állat, főleg a humora és a szemlélete miatt. A szinapszist elneolvasd, nagyon nincs köze a könyvhöz.
HŰSÉG = Ha úgy viselkedsz, mintha a partnered mindig látna, és ezt nem érzed áldozatnak. És ebbe, sok minden beleférhet, amit a megkötött, vagy meg nem kötött szerződés tartalmaz.
Az Én szememben, hűtlenséget jelent egy csók is, míg máséban hűséget jelent az is, ha (csak) testileg lesz a másé. Ha a partneremmel kölcsönös testi szabadságban állapodunk meg, akkor lehet vitatkozni azon, hogy hűek maradunk-e akkor, ha lefekszünk mással is. Hisz ő nem várja el tőlünk, a testi hűséget, és nem zavarja, (gondolom mindaddig,) amíg ő ennek a kárát nem érzi. Tehát, szerintem érdemes mérlegelnünk azt is, hogy a partnerünk mit vár el tőlünk. Így, addig vagyunk hűek, amíg nem teszünk olyat, ami neki fájna. Ha olyat teszünk, amit nem mernénk neki őszintén elmesélni, akkor megpróbálhatjuk akárhogy is kimagyarázni a dolgokat, nem változtat a tényen, hűtlenekké váltunk. Talán, a kérdést még nem közelítettük meg erről az oldalról, hogy mit vár el tőlünk a társunk. Pedig neki fájna, ha elárulnánk. Viszont, ha erről az oldalról közelítjük meg a kérdést, elég sokan kapnának felmentést, a hűtlenség vétke alól.
Én egy kifejezetten hű személyiség vagyok, és ez így volt akkor is, amikor még nem voltam férjnél. Semmiféle szerződést nem kötöttünk, de tudom, hogyha meglátna mással csókolódzni, bizony nagyon fájna neki. És én is így éreznék, fordított helyzetben. Ha úgy tetszik, kizárólagos jogot formálunk, egymásra. És hogy még keményebben fogalmazzak, birtokolni akarjuk egymást, ő az enyém, és én az övé vagyok. Semmi keresnivalója nincs a férjemnek, más nő karjaiban. Ahogy nekem sincs más férfiében. És hogy milyen érzés a férjem birtoklási vágyának áldozatul esni? Édes! De ahhoz, hogy a partnerünknek mindez édes legyen, néha tükörbe is kell nézni, mert a hűség sem hullik csak úgy az ölünkbe! Tehát, ő elvárja tőlem a teljes testi hűséget, és nekem nem jelent áldozatot, megfelelni az elvárásainak. Ha nehezemre esne betartani meg nem kötött szerződésünket, azt már megint nem érezném igazi hűségnek. De van olyan barátnőm, mellesleg 50 éves elmúlt, aki többszőr lefeküdt mással is, és úgy tudja, a férje viszont. Nem kötöttek szerződést, ez náluk így jött. Tökéletes, és teljes életet éltek, amit el is hiszek neki. Ezt bizonyítja az is, hogy sok nagy dolgot véghezvittek együtt. Érzelmileg mindig hű maradt a férjéhez, a férje semmi kárát nem érezte kilengéseinek. Amikor megkérdeztem tőle, hogy hűtlennek tartja-e magát, azt felelte, hogy nem, mert semmi olyat nem tett, amit a férje nem tudna tolerálni. Tehát, az ő kapcsolatuk így is teljes értékű jól működő kapcsolat volt. Azt gondolom, hogy se én, se ő, nem fogunk sírni a halálos ágyunkon, mert mind a ketten megtaláltuk azt a társat, aki mellet, személyiségünk meghazudtolása nélkül, teljes életet élhetünk. Szerintem, nemhogy arra nem kapjuk meg a választ, hogy hűségesek-e a nők, de azt sem lehet egyértelműen leszögezni, hogy mit is jelent a hűség! Bizony, emberből vagyunk, és minden ember más. Ha nem így lenne, most nem lenne min vitázni. Senkit nem akartam felháborítani, ez is csak egy nézőpont. A barátnőm egy fantasztikus nő, és annak ellenére, hogy nem egyezik a véleményünk a hűség fogalmáról, továbbra is nagyon kedvelem.
OverLord! Még csak sajnálni sem tudlak!! Ilyen hozzáállással, csak azt kapod, amit MEGÉRDEMELSZ!!!!!
Talán tartsál kutyát! Ez esetben, legalább sajnálni tudom a kutyát.
Pucros Macko rules! Endorfin altal kozzetett parbeszed ( 17 eves hazasok kozott /bocs az arab szamjelekert (?)/ ) is komoly talalat, Pucros reakcioja maga az osszhang. A pavianos pelda, a celtudatos-e a celszeruseg mellekzongevel egyutt..., a kimertseg+megbotrankozas - galiba okozas gondolatkore + a mulatsagos hulamhosszra tuningolas....+ az oszinteseg funkcioja, megha bant is...Yes,Yes es Yes!(ejtsd:jesssz*3)
Es most is itt volt DcsabaS, akit ugytunik, ez a nap sem talalt valami megalkuvo hangulatban...
Pucros Macko altal megvilagosodtam egy lenyeges reszkerdesben, (szoval kosz, hogy itt lehettem): hogy galaiba miert volt, van es lesz mindig is...nem fog az elmulni nehany evtizeddel egyutt. Mert megtalani azt a mulatsagos hullamhosszt ebben a huvos, leketlen univerzumban, egyeseknek,masoknak, valakinek ( bocs, ha beleertettem valakit, es azert is, ha kihagytam volna) kurva nehez tud lenni...Sok minden kell ahhoz, es megis, szinte semmi, talan valaki (Pucros) erti, mire gondolok... Addig is itt vilagok fognak csak emiatt egymasnak feszulni mikro, makro, kozmo...
Nem tudom, husegesek-e a nok,de azt sem tudom, mit kene tenniuk, hogy husegesnek nevezhessuk oket. De ha megis tudjuk, mi az, akkor sem nyertunk sokat, mert megkovetelni a huseget sem szep dolog, hiszen ha megteszem, akkor azt kovetelem, hogy valaki engem a legcsodalatosabb lenynek tartson, es ki vagyok en, hogy ezt koveteljem ?
Megcsalni sem szep dolog, mert hiszen fajdalmat okozok valakinek.
Eltitkolni a megcsalast sem szep dolog, mert bar fajdalmat ekkor nem okozok, de hazudok.
Nem hiszem, hogy abszolut igazsagot lehetne talalni. Szerintem ez is egy olyan dolog amin gondolkodni lehet ugyan, de minel melyebben belegabalyodik az ember ezekbe a gondolatokba, annal tobb fajdalmat es bizonytalansagot okoz sajat maganak.
Sok érdekes véleményt olvastam. Hozzám Chrys álláspontja áll a legközelebb: "Megállapodok, mert megtaláltam azt, akit szeretek, aki jó, stb. Tehát nem keresgélek tovább!" Hát ez a lényeg - szerintem. Sajnos a "megállapodni" szónak mostanában van egyfajta rossz mellékíze, sokan a "megalkuvás" szinonímájaként használják. Pedig megállapodni jó dolog. Tudjátok, miért?! Mert keresgélni egy idő után baromi unalmas, de főként: strapás! :)
Én sokáig úgy gondoltam, hogy soha nem megyek férjhez, mert "nincs az a férfi, aki...". Sok szempontból a nőknek is kényelmesebb külön élni, hiszen így sokkal több figyelmességet kapnak. (Leegyszerűsítve: takarítás-főzés-mosás-vasalás helyett mozi/színház/koncert-virág-kedvesség.) Fittyet hánytam a konvenciókra, és valahányszor egy pasi komoly szándékkal közeledett felém, magamban azon sóhajtoztam, hogy "Istenem, most ássam el magam az ő oldalán?! Hol marad a csupa nagybetűs igazi szerelem, amire vágytam?!" Noha 30 évesen az eszem már azt diktálta volna, hogy "nosza, ugorj bele, próbáld ki a házasságot, hátha jó", én tiltakoztam. Aztán egyszer csak jött valaki. Valaki, akire egy barátnőm azt mondta, hogy "ő a legszebb csúnya fiú, akit valaha láttam". Hát nem egy Apolló, annyi szent! :)
Mégis megéreztem az első randink után, hogy egyedül ő lehet... hogy vagy ő, vagy senki. Amikor megkérdezték tőlem, hogy miért pont ő, nem tudtam megmagyarázni. Csak éreztem magamban a tökéletes bizonyosságot. A megnyugvást, hogy megtaláltam, akit kerestem. Jó sokára, de megtaláltam! Érdemes volt várni. :)
S ez a legcsodálatosabb dolog, ami valaha életemben történt velem. A házasságkötésünk magától értetődő szükségszerűség volt. Kizártnak tartom, hogy valaha is beleszerethessek másba, pláne azt, hogy megcsaljam. Úgy gondolom, csak az szerethet bele másba, akiben van valami nyílt vagy rejtett nyugtalanság, keresés. Aki megtalálta a számára tökéletest (legyen bármennyire is tökéletlen az a tökéletes), nem keres tovább, higgyétek el! ;-)
Írod:
"Nehogy már valakit a hűsége foka minősítsen!!!"
Háááááát, én bizony úgy gondolom, hogy az embert, mint embert, semmi sem jellemez jobban, mint a hűsége. Mert majdnem mindegy, hogy ki milyen jól játszik, az egyes számú kérdés úgyis az, hogy mellettünk, vagy ellenünk játszik-e.
Kérdezed:
"... akkor már nem is lehet emberszámba venni?! "
Majdhogynem. Legfeljebb annyit tudnék finomítani rajta, hogy nem lehet _felnőtt_ ember számba venni.
Kérdezed:
"... ha már valaki megcsalta a párját, akkor miért _kell_ megmondania a párjának? Hogy neki is fájjon?"
A hűség szempontjából akkor már mindegy, hiszen megcsalta. Ha csak azért mondja meg a párjának, hogy "neki is fájjon", akkor nem csak hűtlen, de a tetejében még gonosz és bosszúálló is. Ha meg csak azért mondja meg, hogy könnyítsen a saját lelkiismeretén, akkor egy gyenge jellemű ember, aki másoktól várja a feloldozást, illetve azon dolgok helyrerakását, amit ő rontott el. E rossz példáktól függetlenül lehet helyes az elmondás, ti. ha azt a célt szolgálja, hogy a jövőben elkerülhető legyen a hűtlenség. (Ezzel kapcsolatban csak azt lehet kifogásolni, hogy miért nem a félrelépés _előtt_ egyezkedett?!?) Tehát nem az utólagos elmesélés, hanem az előzetes megegyezés a lényeg. Ha a mesére kerülne a sor, az akár el is hagyható.
Felvetődik a kérdés, hogy mitévő legyen az ember, ha önmagában is csalódva, hűtlennek bizonyult?
Romlott emberszabásúak ilyenkor szokták imígyen vígasztalni az illetőt: "Ugyan már, nem kell úgy felfújni a dolgot!", "Mindenki így csinálja!", "Ne félj, nem tudja meg senki!", "Legközelebb majd ügyesebb leszel!", "Csak nem hitted különbnek magad?", "XY meg is érdemelte!", stb.
Ha nincsenek ilyen tanácsadók, akkor is veszélyes lehet a helyzet. Az önmagában is csalódott ember hajlamos kétségbe vonni önmaga alkalmasságát az erkölcsös életre, és még önpusztító gondolatok is megfogalmazódhatnak benne. Azonban a hűség nem a végzeten, hanem rajtunk áll. Minden kísértéssel járó helyzetben választhatunk, és választásaink fokozatosan beépülnek személyiségünkbe. Az egyszer elrontott dolgok ugyan elrontottak is maradnak, de ebből még nem következik, hogy újabb kapcsolatainkat is elrontsuk.
Persze hogy nálunk másképpen van:-)) a példa különben arra példa, hogy mennyire nem céltudatos a célszerűség; a pávián pasa saját féltékenysége miatt hagyja ott egész háremét szabad prédának, és éppen ez a jó: ha egyedül ő nemzene utódokat, beltenyészet és genetikai leromlás lenne a horda sorsa. Ennyiben offtopic az egész páviános sztori, tényleg a megbotránkozósság meg "becsületesség" miatt akartam csak idézni, merthogy az ilyen "megcsalás" és "hűtlenség" eseményeket szerintem jobb lenne, ha mindannyian jó kis hecceknek tudnánk venni, kiéhezett ifjak és nőbirtokosok egyaránt. Vidáman. Nem véresen komoly dolgok ezek, legalábbis ameddig terhesség meg fertőzések nem játszanak.
Pucros Mackó,
tanulságos a példa a páviánokról,
de a Medvéknél ez teljesen
másképp van, nemde ???
Az emberekre meg mifelénk Európában nem jellemző, hogy egy him sok nőstényt
tudjon begyüjteni....már bocsánat
a szóhasználatért.
De ez a játék biztosan jó valamiért,
másképp miért csinálnák
a páviánhölgyek ?
