Mit mondjak, Viola, ez elég érdekes...
Ha a sztori valódi (Én is kétkedem), feltétlenül mondd meg a fiúdnak. Joga van tudni, mert mi van, ha csak Te csináltad szerelem nélkül? Én nem vagyok híve az ilyen "azapjanélkülisfelnevelem" életnek. Egy gyereknek joga van 2 (kettő) szülőhöz, még ha nem is házasodtok össze, vagy akármi is lesz a folytatás. Ahhoz, hogy a szüleid segítségével felneveld, ahhoz nekik is szólni kell. Attól nem félsz?
Persze, ha megmondod, először tuti pipa lesz, akár szerelemből volt veled, akár nem.
Egyébként mihez kapcsolódik a világnézeted, hogy no abortusz meg védekezés, de sex a házasságon kívül meg oké? Vallás, szekta vagy mi?
Mondvacsinált történetnek tűnik ez az egész. Pont olyannak, mint amikor régebben valaki naponta nyitott egy újabb topicot arról, hogy mennyire utál egyes politikusokat.
Ebben a megesős sztoriban a több ellentmondás van, ami miatt nekem nem áll össze a kép.
Az abortusz ellenkezik a világnézeteddel.
Gondolom a fogamzásgátlás is, ha csak "naptármódszert" alkalmaztátok. Azt hiszem egy normálisabb kapcsolatban manapság nem főbenjáró bűn felhívni a fiú figyelmét, hogy tán ő is biztosíthatná a a nem kívánt terhesség elkerülését, ha a lány tart a gyógyszeres fogamzásgátlástól.
Csak megjegyzem, hogy a XX. század vége felé járunk éa a naptármódszer+hőmérő már elég rég nem tartozik a legfejlettebb fogamzásgátló módszerek közé.
Ezek után közlöd, hogy nem szerelemből voltatok együtt.
Kíváncsi lennék az ilyen világnézetre...
Egyébként, ha már hallott a biológiáról és tudta, hogy te sem védekezel, elvileg felkészültnek kéne lennie, vagy nagyon ostoba.
Pixie: éppenhogy nem várok el semmit a fiútól. Csak valahogy megpróbálok felkészülni arra, hogy vajon mit reagál. Jó lenne ha a legjobb módon sikerülne ezt megbeszélni vele mert összeveszni kár volna. Ezért érdekelnének a vélemények, hogy hogyan kell ilyesmit elmondani egy fiúnak, milyen reakciókra számithatok. Mondom nem várok töle semmit, ha nem látom többé akkor se döntök másképp de azért szeretném a legnormálisabban megoldani.
Ha nem szerelemből vagytok együtt, akkor mit vársz el tőle és az apai érzéseitől hosszú távon?
IMHO ezt nem titkolhatod el, hiszen legalább annyira az övé is az a kis krapek, mint a tied.
Egy jó módszer arra, hogy elmondd: csak őszintén, és ne cifrázd. Akárhogy mondod, biztos nincs rá felkészülve.
Terhes lettem véletlenül, vagyis a naptármódszerbe hiba csúszott. A fiúmmal nem szerelemböl vagyunk együtt, azaz nem terveztünk semmi közöset a jövöre, csak ugy elvoltunk. A gyereket mindenképpen megtartom akkoris, ha a fium nem kér belöle, mert az abortusz ellenkezik a világnézetemmel és a szüleim segitenek felnevelni. Kérdésem: megmondjam-e egyáltalán a fiumnak? Hogyan kell ezt ugy megmondani, hogy egy férfi ne ijedjen halálra? Várhatom-e esetleg, hogy idövel feltámad benne az "apai ösztön"? Föleg fiuk véleményére lennék kiváncsi, de a lányok idevonatkozó tapasztalatai is érdeelnének. Irjatok!
