Most szombaton sok-sok halasztgatás után megtartották Glasgow-ban a White Hot Day nevű rajongói találkozó. Először a covid tett be, aztán az eredeti helyszínnel lett valami és kellett egy újat találni, de nagy nehezen sikerült.
Sokaknak Derek és Mick a zenekar "valódi" basszusgitárosa illetve billentyűse - Én nem veszem ennyire komolyan ezt a dolgot, bizonyára azért, mert Micket nem láttam koncerten, és Dereket is csak egyszer, még Siófokon, amikor még alig ismertem a zenekart. Mick ráadásul kvázi teljesen visszavonultan él, van egy saját szigete, ott él a családjával, eléldegél a jogdíjakból, és csak nagyon ritkán bújuk elő az odvából, így amikor 3 éve meghirdették a rendezvényt, egyből megvettem a jegyet.
Kissé kalandos úton jutottam el Glasgowba, még sosem jártam itt. Eléggé jóban vagyok Gordonnal, az esemény főszervezőjével, aki még 3 éve megígérte, hogy megpróbál bejuttatni a backstage-be, egy fotó erejéig, de jelezte amint odaértem jelezte, hogy sajnos nem tud bevinni, mert Derek és Mick is eléggé elzárkózik ettől a dologtól, hogy most mindenki odamenjen hozzájuk fotózkodni, mint kisgyerekeke a mikuláshoz a plázában karácsonykor.
Volt nálam egy adag dedikáltatnivaló is, annyit mondott a haverom, hogy 2 dolgot bevisz nekik, hogy dedikálják nekem. Az egyik választásom természetesen a Silver Box volt, amit az évek során dedikált Jim, Charlie, Mel, Eddie, Andy és Mark Taylor. A másik választásom a Simplemente LP volt, egy nagyon ritka perui válogatáslemez. Amikor válogattam itthon, hogy miket vigyek magammal, akkor konstatáltam, hogy ezt már dedikáltattam Jim-mel és Charlie-val a 2012-es londoni dedikáláson - ez totál kiment a fejemből. (Sajnos a Néapolis promó CD-met, amit még a siófoki koncert után dedikált Derek kivételével az egész zenekar, mert hát ugye azon nem játszott Mick, és az úgy elég hülyén jött volna ki. Ugyanezen ok miatt nem küldtem be a Live In The City Of Light LP első kiadását, amit 20 éve dedikáltattam Zágrábban, aláírta Jim, Charlie és Mel - na azon meg már Derek nm játszott. Pedig az első kiadás rohadt jól néz ki, aranyszínű a felirat, nem sárga, és dombornyomott - na azon a fekete háttéren aranyszínű tollal dedikálva rohadt jól néznek ki azok az aláírások.) 10 perc múlva hozta vissza a lemezeket a haverom - hát basszus,a Silver Box-ot csak Mick dedikálta, Derek valami miatt nem, de a Simplemente lemezt mind a ketten, mindketten névre szólóan, Derek egy üzenetet is írt, amit nem értek ("where's my dog").
Elkezdődött az első koncert, a Simple Minded tribute zenekar koncertje. A helyszín méretéhez képest szerint túl erős hangcuccot hozattak a szervezők, egy kétszer ekkora helyet is behangosított volna. Viszont nagyon jól szólt, le a kalappal a hangtechnikus előtt. Alapból szkeptikus vagyok az ilyen feldolgozás zenekarokkal, de ezek a srácok kurva jól nyomták, az énekes srácnak értelemszerűen más a hangja, mint Jimnek, de az egész úgy szólt, hogy akár a Simple Minds is lehetett volna. az 5x5 koncepcióra épült a koncertjük nagyon jó volt.
Aztán egyszer csak...
Ááááá, azt látnotok kell:
https://www.youtube.com/watch?v=S5wHAD5YpIc
Gyerekek, ez elképesztő volt. Már csak ezért is megérte elmenni.
Közben visszaért a helyszínre egy belga haverom, aki visszaszaladt a közeli szállodai szobájába, lerakta a cuccait, és mondja, hogy visszafelé összefutott Mick fiával, aki valahogy bevitte a backstage-be, és sikerült fotózkodnia Derek-kel és Mick-kel. A mázlista szarházi - viszont mivel épp visszavitte a cuccait a hotelbe, nem tudott dedikáltatni. De elmondta, hogy mick fia pont úgy néz ki mint az apja, csak hát ugye még kicsi - olyan 12-14 évesnek tippelem, ha jól emlékszem, három fia van, gondolom ő a legkisebb. És elkezdtem nyitott szemmel járni, hátha meglátom. Közben mentek az átszerelések, mert ugye jött az esemény fő attrakciója, Derek Forbes & The Dark koncertje, és egy kis oldalsó ajtóban megláttam egy ilyen kiscsávót, aki eléggé tájidegen volt a 40-60 közötti emberek között - és ahogy elindultam felé, hát basszus ott volt Mick. Aki egyáltalán nem zárkózott el semmilyen fotózkodástól, beszélgetéstől, dedikálástól - ááááááá basszus, elképesztő volt. Ez a fickó, aki egy hatalmas tehetség, és képes volt hátrébb lépni, mert a nyugalmat és a családját választotta - nos, azt hiszem mostantól nekem is ő a zenekar egyetlen valódi billentyűse, pedig Andy-t nagyon bírtam. Gyorsan szóltam még pár haveromnak, de velük is tök rendes és türelmes volt, lehetett vele beszélgetni. Így aztán jól le is maradtam Derek koncertjének az elejéről.
És hát... nos, Derek koncertje egy kicsit csalódás volt. Először is őt azért szeretjük, mert kurva jó basszusgitáros - ezzel nem is volt gond most se. De énekesnek már nem annyira. És amit elnézek egy tribute zenekarnak, hogy más az énekhangja, mint Jimnek, nos ez Dereknek már nem állt annyira jól. Plusz a kísérőzenészeivel sem voltam megelégedve - az egészből úgy hiányzott az a szenvedély, amit a Simple Minded előző koncertjében megvolt.
Azért volt pár nagyon jó momentuma a koncertnek, az egyik az volt, amikor Derek bejelentette, hogy egy régi haverja is beszáll a koncertbe, egy bizonyos Duncan Barnwell nevű csóka. Őszinte leszek, halvány lila gőzöm nem volt róla, de aztán kiderült ki is ez. Ő volt a Simple Minds második gitárosa. Mert bizony a kezdeti időkben a zenekarnak két gitárosa volt. A másik kurva jó pillanat a Theme For Great Cities volt, na az nagyon állati volt.
A koncert után próbáltam bejutni backstage-be, de nem jött össze, és mint kiderült, Derek 5 perccel a fellépése vége után lelépett. Ez van, ami késik nem múlik, majd összejön vele is a közös fotó egyszer, meg lóg nekem egy szignóval Silver Box-ra... (Ki gondolta volna, hogy a visszahúzódó Mick lesz az, aki nyitottabban áll ezekhez a dolgokhoz...)
Utána jött egy beszélgetés a színpadon Graham Thomson-nal, akinek nemrég jelene meg a zenekarról egy könyve, illetve Bruce Findlay-vel, aki ugye a zenekar mentora és menedzsere volt a kezdetektől 1989-ig. Nagyon érdekes volt, jó sztorik hangzottak el.
Majd jött az érverés. Az egész rendezvény bevétele jótékony célt szolgált, a skóciai gyerek-hospice szövetségnek ment minden bevétel, és e célból volt egy aukció is, a kisebb dolgokra online lehetett licitálni, az értékesebb cuccokra személyesen.
Rögtön az elején kiderült, hogy esélyem nem lesz bármit is venni, online szerencsére leütöttem egy pass-t ami még hiányzott a gyűjteményemből, de nagyon repkedtek itt az ajánlatok. Két haverom is akart gitárt venni, megdumálták egymás között, hogy ki melyikre pályázik, hogy legalább egymásnak ne verjék fel az árakat. Így is 2 ezer font felett fizettek mindketten, mert sikeresen megnyerték a licitjeiket. De voltak egyéb érdekességek. Pl. Jim pass-a a Live Aidről, amit az apjának adott anno, aki továbbadta a haverjának, aki most felajánlotta az aukcióra - nos, ez is bőven ezer font felett kelt el, viszon ez eléggé mesterségesen lett feltolva, mivel az egyik licitáló csaj egész véletlenül az az Elaine Gwyther, aki a Quietus-nál a Simple Minds menedzsmentet intézi - szerintem Jimnek vásárolta meg, aki így is akarta támogatni a rendezvényt.
Az aukción volt még két extra érdekes dolog. Az egyik egy Simple Minds-os hordótető - ezzel kapcsolatba elmondták, hogy hamarosan piacra dobnak Simple Minds whiskey-t, és ez az első hordónak a teteje, több ilyen nem lesz. A másik egy eredeti csillag a Barrowlands-ből. Ennek a koncerthelyszínnek a plafonján voltak ilyen aranyszínű csillagok, és amikor átépítették, akkor ezeket megkapták páran, akiknek közük volt valahogyan ehhez a legendás koncerthelyszínhez. Jim-nek is van egy, illetve David Bowie-nak is volt egy, de ebből nagyon kevés létezett, és még soha nem adtak el belőle egyetlen példányt sem nyilvánosan. Egészen mostanáig. Megmondom őszintén, én arra tippeltem, hogy ez lesz a legdrágább cucc, ehhez képest "csak" 600 font körül ment el. És aki megvette, fogta magát, és abban a pillanatban neki ajándékozta Gordonnak. Akiről tudni kell, hogy ezt az egészet úgy szervezte meg és vezényelte le, hogy időközben agydaganatot diagnosztizáltak nála. Szóval elég kemény volt az elmúlt pár éve, és ahogy elnéztem, most sem teljesen egészséges. Le a kalappal előtte.
Az aukció után jött még egy meglepi - visszajött a Simple Minded egy második koncertre, egypár vendégzenész is betársult hozzájuk 1-2 dalra. Itt már nemcsak 5y5 dalokat játszottak, hanem mást is, de értelmet nyert a dolog, Derek koncertje előtt nem akartak olyan dalokat játszani, amit majd Derek is, de a második szettre már ezzel nem volt gond. De újabb dalokat is játszottak, a Stay Visible az kimondottan nagyon szólt.
Csak a töredékét tudtam itt most leírni, hogy milyen jó volt ez a rendezvény, nem hiszem, hogy lesz ilyen még egyszer, de ha igen, akkor mindenféleképpen javaslom mindenkinek, hogy legyen ott.
Képek majd hamarosan a Facebook csoportban.
