Így készült el a Horcus Altior, azaz így magasítottam meg rajta a Cygnusról átmentett első csomagtartót - és tettem vele könnyed járásúvá új lovamat.
Végre sikerült hát meghosszabbítanom az első csomagtartó pálcáit. Egy milliméteres keresztmetszetű négyzetes alumíniumidomot használtam hozzá némi távtartó anyákkal és L keresztmetszetű szorosító betétekkel.
Gumipárnával és bilinccsel a pálcák egyikéhez erősített csavarfogadó tömb, amit valószínűleg ugyanehhez a pálcás jószághoz (mint hátsó csomagtartóhoz) adtak, de az is lehet, hogy valami máshoz. Ez a megoldás remélhetőleg nagyobb oldalirányú merevséget ad az első csomagtartónak, ha egy, a tömbben megszorítható rúd segítségével a villa szárai lévő, egyébként parlagon heverő csavarfuratokkal kötöm őket össze.
Ez a régi csomagtartóról átmentett, törött központi tartólemez, amit új lyuk fúrásával támasztottam fel.
Így néz ki a gép első fertálya a kerék nélkül. A sárhányótartó pálcákat az egyik oldalon festői ívbe kellett görbítenem, hogy elférjenek a tárcsafék teste alatt. A sárhányót két darabkájának kivágásával megbarbarizáltam, mert mindegyre súrlódott. A merevítő pótrudak már a helyükön vannak; a gumipárnás rögzítés miatt alighanem csak a tényleges kilengéseket gátolják, de statikus terhelést nemigen vesznek át.
Ez meg az elsőagy és tájéka. A csomagtartó pálcája egy egy hosszú csavarral szolgál el a villa egyetlen furatáig, amelyre a sárhányó pálcáit is ráültettem. Ez a hosszú csavar a gyönge pontja az egész berendezésnek, de mással nem tudtam megoldani a problémát: azt tudniillik, hogy az első villán csak egy pár csavarfurat volt, és azt is a sárhányó pálcáinak szánták, ilyenformán felülről egy nehezen megkerülhető duzzanat kísérte: a villa ágainak tulajdonképpeni teste.
Szoktam neki pedzegetni, majd tavasszal meglátjuk. Amúgy sanszos, mert veterán egykori leigazolt versenyző, csak már, szerinte, az nagyon régen volt. És az is tény, hogy pár "nyugdíjasba" a gruppetto lehelt életet. :))
Tovább bontottam a teleszkópomat. Szétszedtem a nyomórudas részt a negatív rugóval meg a csillapító egységet is. Okos ki szerkezet. Megcsodáltam az olajat. Ebből is kap majd újat a teló.
A porlehúzó szimmeringben viszont szétnyomtam egy rugógyűrűt, ami a gumi alatt megbújt :-( Még jó, hogy egy régi egységből át tudom rakni (remélem).
Az összes Törökbálinton megálló személyvonat FLIRT. Tehát a kerékpárszállítás mindegyiken megoldott. Ráadásul ezeken a kerékpárok egy biztonsági övvel még rögzíthetők is.
Vonatos kérdésre nem tudom a választ de én arra járok dolgozni (csak visszafele). Szerintem elég jól biciklizhető a Törökbálint - Depó - Budaörs Ipartelep - Repülőtéri út a 7-es útig. Onnan Egér út vagy a kerékpárút. Persze az a kérdés, hogy hol dolgoztok, onnan még mennyit kell menni. Nekem onnan kezdődik a szívás: vagy Belváros, vagy Könyves Kálmán krt. környéke, Kerepesi, Veres Péter.
Az egyensúlyérzék is egy képesség, gondolom az övék fejlettebb. Biztos szeretnek dagonyában is edzeni és van otthon egy rabszolgájuk, aki elvégzi a bringamosást. :)
2.3-as ducigumival "járok" télen 2 bár alatti nyomáson. Átültem a virsligumis bringára, halálfélelemem volt.
Annyira nem vagyok profi, ha csúszkál, lassan megyek.
Crosskovácsi brutál saras versenyen, amikor egy hosszú csúszós lejtőn beért minket a később indított rövidtávosok eleje, csak néztem, hogy gyakorlatilag fékezés nélkül száguld el mellettem az élboly.
Kollegám tavasztól bringázna munkába, Törökbálintról. Kérdés: Tbálinttól Kelenföldig mennyire lehet bringát vonaton vinni a hétköznap reggeli csúcsban? Macerás, esetleg sima ügy? Ha valakinek van tapasztalata, legyen jó, s ossza meg.
Mondjuk azt készséggel elhiszem, hogy aki rendszeresen mountizik, hozzá van szokva, hogy csúszkál, táncol alatta a bringa, az outival sem jön olyan könnyen zavarba hasonló szituációkban. Én, ha érzem, hogy a megszokottól eltérően csúszik a kerék (pláne ha az első) akkor már tudom hogy nagy bajban vagyok.............:))
Igen, amíg élek nem felejtem el ahogy a fejem mögött kerregett-harapdált az ABS, amint a földön csúsztam egy taknyolás után.
Pedig az pont a traktorgumis monti volt, de egy pillanat alatt egyszerűen kirepült alólam, úgy kellett megkeresnem visszagyalogolva.
Mögöttem meg az autós. Keskeny, egyirányú utca, egyik oldalt vízelvezető árok, másikon járda és házfal, nem tudom mit választott volna, ha nem tud megállni. Én szerencsére lassítás nélkül, a laptophátizsákon csúsztam még vagy 30-40 métert...
Épphogy meg tudtunk állni a kereszteződés előtt mindketten.
Semmi nem látszott belőle, még amikor visszafelé sétáltam, akkor is seggre estem még egyszer, pedig akkor már nagyon néztem.
Jégből is van többféle. Pl. ami ma reggel az Erzsébet híd és Lánchíd között van, az jéggé tömörödött vékony hóréteg volt, rajta valami piszkos darával. Ez jól járható. A rázkódást leszámítva kényelmes volt, 20-25-ös tempót lehetett tartani.
Aztán pl. van az íves kerülő az Árpád hídi bringaúton a szigetnél. Ott a kanyarban szokott lenni ráfagyott becsurgás, vigyázni kell. Az ilyen sunyi jégfoltok leginkább akkor veszélyesek, ha pont aszfalton vannak és átlátszóak. A tükörjég az tényleg mázli-faktoros.
Végre sikerült hát meghosszabbítanom az első csomagtartó pálcáit. Egy milliméteres keresztmetszetű négyzetes alumíniumidomot használtam hozzá némi távtartó anyákkal és L keresztmetszetű szorosító betétekkel.
Gumipárnával és bilinccsel a pálcák egyikéhez erősített csavarfogadó tömb, amit valószínűleg ugyanehhez a pálcás jószághoz (mint hátsó csomagtartóhoz) adtak, de az is lehet, hogy valami máshoz. Ez a megoldás remélhetőleg nagyobb oldalirányú merevséget ad az első csomagtartónak, ha egy, a tömbben megszorítható rúd segítségével a villa szárai lévő, egyébként parlagon heverő csavarfuratokkal kötöm őket össze.
Ez a régi csomagtartóról átmentett, törött központi tartólemez, amit új lyuk fúrásával támasztottam fel.
Így néz ki a gép első fertálya a kerék nélkül. A sárhányótartó pálcákat az egyik oldalon festői ívbe kellett görbítenem, hogy elférjenek a tárcsafék teste alatt. A sárhányót két darabkájának kivágásával megbarbarizáltam, mert mindegyre súrlódott. A merevítő pótrudak már a helyükön vannak; a gumipárnás rögzítés miatt alighanem csak a tényleges kilengéseket gátolják, de statikus terhelést nemigen vesznek át.
Ez meg az elsőagy és tájéka. A csomagtartó pálcája egy egy hosszú csavarral szolgál el a villa egyetlen furatáig, amelyre a sárhányó pálcáit is ráültettem. Ez a hosszú csavar a gyönge pontja az egész berendezésnek, de mással nem tudtam megoldani a problémát: azt tudniillik, hogy az első villán csak egy pár csavarfurat volt, és azt is a sárhányó pálcáinak szánták, ilyenformán felülről egy nehezen megkerülhető duzzanat kísérte: a villa ágainak tulajdonképpeni teste.