A tér állítólagos görbületéröl is lehetne valami itt mondani! Ha a gravitáció is c sebességgel terjed ki (ez a fizika egy alapvetö axiómája) akkor a térben létezik egy a c-vel egyértelmülen definiálható invariáns távolság. Ha elfogadjuk az egyetemes c=const axiómát, akkor a tér nincs meggörbítve! Riemann+Minkowski contra Einstein! A gravitáció c sebessége és az einsteini térgörbölés ellentmondást tartalmaz.
Galfi Gergo! Nézdd erre fel át például Hraskó Péter értekezését "Ekvivalens-e egymással a tömeg és az energia?" (A honlapján, vagy a Fizikai Szemlében 2003/9.) [De tartsd szemed elött, hogy a súlyos tömeg nem változik, és nincsenek fotonok a természetben, akkor is ha ez nehezedre esik.] Mi marad meg Hraskó indokaiból? Az E = (m(g)-m(i)) c^2, amit a magfizika is ismer!
Az E = delta(m) c^2-tel egyetértek az atommagoknál és a kondenzált anyagnál. De csak a tehetetlen tömeg változhat át energiává, a súlyos tömeg nem. Ezért az E=mc^2 hibás, e helyett csak E = (m(g)-m(i)) c^2 kimutatható. Az m(g) és m(i) különbsége a szabadesés egyetemessége sérüléséhez vezet, mert a különbség függ az összetételtöl. A kétfajta tömeg különbségében m(i) = m(g) -E/c^2 az összetételtöl függö kötési energia E lép fel, az m(g) meg állandó. Remélem megérted most, más sokszor megmagyaráztam.
Lassan írom, hátha úgy felfogod: A Kepler-törvények egzaktul akkor teljesülnek, ha: 1. Newtoni mechanika írja le a világot; 2. Csak két test áll kölcsönhatásban egymással;
A Naprendszerre egyik pont sem igaz, mert 1. (jelenlegi legjobb tudásunk szerint) az ált.rel. határozza meg a bolygók pályáját 2. 10 nagyobb, és sok kicsi test hat kölcsön egymással.
Tehát az volna a meglepő, ha halál pontosan teljesülnének a Kepler-törvények. Miért szertjük őket mégis? Mert meg lehet mutatni, hogy egy bolygó mozgására - ezreléknyi hibáig - jó közelítés a newtoni kéttest kölcsönhatás. De pl. a Holdra sem működik teljesen jól ez közelítés, mert a pályasíkja forog körbe-körbe, mint a ringlispil. Ha ennél pontosabb eredményeket akarsz, akkor előszőr figyelembe kell venni a többi test hatását, ill. (pl. Merkúr esetében) a relativisztikus hatásokat. Vegyél elő egy égi mechanika könyvet, és nézzél bele (múltkor találtam egy egész jó magyar nyelvűt, a guglival)! Bár ehhez ki kellene lépned a write-only módból, amire nem sok esélyt látok...
Tegyük fel - pusztán a játék kedvéért - hogy ezrednyi hibával sérül a szabadesés egyetemessége. Miért is következik ebből az, hogy az E=mc^2 hibás volna? Ebben az összefüggésben teljesen egyértelműen a tehetetlen tömeg szerepel, semmi köze a gravitációhoz. Tudom, hogy valami égbekiáltó szamárságot fogsz válaszolni, de azért hátha...
A bremeni 110 m-es ejtötoronyban, sokan próbálták a Szabadesés Egyetemességét kimutatni, senkinek sem sikerült. Ezt a DLR-töl tudom, aki rengeteg ejtökisérletet fizetett. A ZARM gravitációs fizikusainak sem sikerült, az eredményüket eltüntették a süllyesztöbe (TABU!). Ezt is tudom és dokumentáltam.
Én is legalább ötször megmagyaráztam, hogy a bolgók pályái SEM teljesítik egzakt a Kepler harmadik törvényét, az R^3/T^2 egyenlöségét. Legyen itt hatodszor: Az Uránusz és a Mars adatati 0.15%-os eltérést mutatnak ki. A különbözö összetételük miatt meg van sértve a Szabadesés Egyetemessége! A műanyag fogkefék meg a fém csavarhúzók mozgását ellenörizni kell. Ezt csinálja a STEP projekt, ami 150 millió Euroba kerül. Láthatóan nem olyan egyszerü a dolog mint ahogy Te ezt elképzeled!
Einsteinnek kb 30 év ált rendelkezésére megvizsgálni, hogy az ekvivalencia elv E=mc^2 helyes-e, vagy mégis inkább az E = (m(g)-m(i)) c^2= m(g) delta c^2 a helytálló, mert a magfizikából a kicsi delta már rendelkezésre állt! Nem vizsgálta meg, nem is tudta a gravitációt beépíteni a mikroszkópikus fizikába, egy egyesített mezö elméletbe. Fennmaradt a 'tömeg' fogalom homálya a mai napig, és azt 'hiszi' a fizika, hogy minden tömeg ekvivalens az energiával és a gravitációt a tér görbölése okozza. Pedig ez nem így van!
A szabadesés kisérletemet úgyan "ronggyá lehet cincálni", itt a fórumban, de csak úgy, ahogy ezt Lingarazda félék csinálták, hogy ne legyen megsértve a Szabadesés Egyetemessége, az UFF, mert EZ A TÉMA TABU! A szakirodalomban nem lehet ejtökisérletek kiértékelését különbözö anyagokkal megtalálni (kb 20 cm-es ejtéseket itt most kihagyok!), mert EZ A TÉMA TABU. Vagy a kisérletezök eredményét nem engedték a folyóiratok referee-i pubikálni, vagy maguk a kisérletezök nem hittek a saját eredményükben, na miért? MERT AZ UFF MEGVIZSGÁLÁSA EGY TABU TÉMA! Mivel az UFF nincs a kisérletekben megvizsgálva ezt 'hinni kell', még pedig Galilei óta. Newton óta meg a súlyos tömeg és a tehetetlen tömeg egyenlöségében KELL 'hinni', Einstein óta meg az ekvivalencia elvben KELL 'hinni'. Mind a három TÉMA TABU. Minden ellenkezö kimenetelü kisérleti eredményt el kell hallgatni, az enyémet is. Ennek ellenére a SZABADESÉS FüGG AZ ANYAG ÖSSZTETÉTELÉTÖL ezrelék nagyságrendben, úgy ahogy azt az atommagok tömeghánya diktálja. E mögött az áll, hogy csak a tehetetlen tömeg alakítható át energiáva, a súlyos tömeg nem!
A bolygók egymásra gyakorolt vonzásánál az m(bolyó;i) a =m(bolyó;g( 1-delta (bolygó) = - G (gravitáció) M(másik bolyó;g) m(bolygó;g) / r^2 egyenletet elismerem.
Nem az ingák szerkesztésénél merülnek fel a problémák, hanem a következö feltevésnél: "A testek tehetetlen és gravitáló tömegének azonosságát kimutató kísérletben szereplô gravitációs és inerciaerõk nagysága és iránya. F(g) alatt azt a Föld középpontja felé mutató erôt értjük, amellyel a (középpontba képzelt) M földtömeg az m(g) gravitáló tömegû testet vonzza, vagyis F(g) = Gˇm(g) M/R^2." A gravitációs erö egyenlete érvényességével probléma van. Az érvényességét mindenki feltételezi, de az érvényesség pontosságát a Föld felszinén nem mutatta ki senki.
A fizika a c=const-ot mint egy axiómát kezel, mert így kezeli, ami azt jelenti ki, hogy a c független a megfigyelötöl. Az axióma feltételezi, hogy mindenhol a világmindenségben a fény c sebességgel terjed ki (a vákumban). Az atomok hélyában keringö elektronokra elég nehéz megfigyelöket ültetni, az atommagokban mozgó részecskékre meg még nehezebb. Itt tényleg kell használni ezt az axiómát, más lehetöségünk nincs.
A tabut én nem csak avval szegtem meg, hogy a szabadesést mint vizválasztót választottam, hanem avval is, hogy van egy elméletem, ami ellent mond az E=mc^2-nek és megmagyarázza az ekvivalenzia elv érvénytelenségét is.
"lehet, h van ennek vmi egyszeru magyarazata, pl h szuksegszeruen kovetkezik abbol, h a fenysebesseg a maximum, de en nem latom ezt a szuksegszeruseget."
szal: nem ertek egyet azzal, h nem vezet melyebb megerteshez az LF = specrel fizikai ekvivalencia. nekem speciel ez a felismeres segitett elfogadni a specrel. oszinten szolva valoszinubbnek es szemleletesebbnek tartom, ha azt mondja vki, h az alapszabaly az, h a dolgok a mozgasuk iranyaba bizonyos modon megrovidulnek mikozben az orajuk bizonyos modon lelassul es ez a ketto egyutt azt eredmenyezi, h az o szemszogukbol a vilag rovidul meg es a vilag oraja lassul le, plusz, h a fenysebesseget onmagukhoz kepest mindig allandonak latjak, mint ha azt mondana, h az az alapszabaly, h a feny mindenkihez kepest azonos sebesseggel halad, es ez okoz minden mas jelenseget. szerintem ez egy hulye szabaly. lehet, h fizikailag ekvivalens az elozovel, de akkor is, illogikusnak erzem.
(monnyuk az jo kerdes, h a dolgok miert pont ugy rovidulnek meg es miert pont annyira lassul le az orajuk, h a fenysebesseget pont egyenlonek lassak minden sebessegnel. lehet, h van ennek vmi egyszeru magyarazata, pl h szuksegszeruen kovetkezik, de en nem latom ezt a szuksegszeruseget.)
a rejtettparameteres mania meg szerintem jo dolog, pont azert, mert a koppenhagai ertelmezes olyan egetrengeto baromsag, es olyan lelkesen sujkoltak evekig a fizikushallgatokba (meg mindenkibe, akinek volt szerencseje egy kis kvantumelmeletet tanulni), h ez az _egyetlen_ lehetseges ertelmezes, h egyaltalan nem art, ha vki egy kicsit ugyanilyen erelyesen az ellenkezo ertelmezes mellett ervel.
btw: nem ertem, akik kitalaltak, h pl a ketres kiserletnel a megfigyelo ember omlasztja ossze a valoszinusegi fuggvenyeket, azaltal, h latja, melyik resen ment at az elektron (a fotonos megvilagitassal torteno megfigyelesrol beszelek), miert nem probaltak ki azt, h egy lezart szobaban elinditjak a kiserletet, es amig minimum egymillio elektron nem csapodott be az erzekeloernyobe, addig arra se szagolnak. aztan bemennek, es megnezik, mi tortent. mivel senki se volt ott, h _lassa_, az egyes elektronok melyik resen mentek at, ezert a koppenhagai ertelmezes szerint az interferenciamintat fogjuk latni. ha ellenben a feny (mint elektromagneses hullam) zavarta ossze az interferalodni probalo hullamokat, akkor a rendes eloszlast latjuk.
sot, ilyen alapon iranyitani lehetne az egyes elektronokat, h interferaljanak-e v sem, azzal, h a kiserletet vegzo szemely nem megy ugyan ki a szobabol, de neha odanez, amikor a felvillanas tortenik, neha meg nem.
Az kétfajta tömeg m(i)=m(g) (1-delta) az anyag összetételétöl függö megfigyelés a tömegspektrometriából jött. Kb. 1920 óta tudjuk, hogy az atommagok tehetetlen tömege felírható mint m(atom(Z,A); i) = A m(H-atom) (1- delta(Z,A)), ahol A az atommagban jelenlevö nukleonok száma és Z az atommag töltése. Igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a méréseknél ionizált atomokat használnak és a mérések az e.m.-mezöben vannak elvégezve. Útólag van a megmért tömeghez a hiányzó elektronok tömege HOZZÁ ADVA, mert a tabellákban a semleges atomok (izotópok) tömege szerepel, minden A és Z-re, tehát minden izotóphoz. Igy az m(atom(A;Z);i)-ot, a baloldalt, minden atomra jól ismerjük és ez az atomok tehetetlen tömege. A jobb oldalt az jellemzi, hogy a tehetetlen tömeg mindig kisebb mint a hidrogén atom tömege megszorozva a nukleonok számával, az A-val, és a delta(A,Z) a tömeghiányt jelenti. Ez közismert kisérleti tény és a delta(A,Z) 0.786% nagyságú is lehet a vasnál. Még akkor is, ha én nem a H-atom ismert tömegét veszem a delta kiszámításához, hanem a H-atom tömegénél a proton tömegéböl LEVONOM(!) az elektron tömegét, tehát ha arra goldolok, hogy az atomot felépítö stabil részecskék (a protont és az elektron) tömegét ellenkezö elöjellel kezelem. Ha a proton és az elektron tömegét nem változónak nézem az atom képzésénél (mert elképzelem, hogy ezek megmaradnak mint stabil részecskék az atomban is), akkor a delta(A,Z) csak a tehetetlen tömeg változását mutatja ki. A magfizika tehát arról informál, hogy csak a tehetetlen tömeg változik meg. A súlyos tömeg változásáról nem tudunk meg semmit. Ez egyenlöre azt jelenti, hogy m(i) = m(g) - E/c^2, vagy átírva E = (m(g) -m(i))c^2, és az E a kötési energiát adja meg. Evvel szemben Einstein ekvivalencia elve E = m c^2 a teljes tömeg átváltozását energiává sugalja, amit a magfizika NEM MUTAT KI, mert csak kevés tömeg alakul át energiává. Ha már ez így van és a delta(A,Z) ezrelék nagyságrendban van, akkor ezt könnyen ki lehet mutatni a testek szabadesésével, mert a gyorsulás a = const (1+delta). Egy egyszerü számítás azt mutatja, hogy 100 m esés után 1 ezrelékes delta (gyorsulás különbség) 10 cm út különbséget jelent. Gondoltam, egye meg a fene, ezt a különbséget egy ügyesen szerkesztett videó filmfelvevö kényelmesen ki tud mutatni. Végig néztem a szakfolyóiratokat, meglepetésemre egyetlen egy ilyen ejtökisérlet nem szerepelt bennük. Hát ez alapvetö hiba, gondoltam, irány volt a Bremeni ejtötörony 110 m ejtömagassággal és hosszú cirkus után engedélyezve lett a mérés. Az eredmény az volt, hogy a Szabadesés Egyetemességét nem találtam meg és a gyorsulás függött az összetételtöl. A Li és Al esése kb 0.045%-os gyorsulás különbséget mutatott ki és nem 10^-13-at, mint ahogy ezt a gravitációs fizikusok elvártak, az ekvivalencia elv fényében. (A kétfajta tömeg azonossága állitólagos alátámasztása az Eötvös féle ingával lett a legpontosabban megmérve, ahol viszont, ellenörzés nélkül, feltételezik a newtoni egyenlet pontos érvényességét a Föld felszinéhez közel.) További ezreléknyi bizonytalanságot mutatnak ki a G(Newton) mérések és a 3. Kepler törvény is a kilenc bolygónál amikben is szerepel a delta. Egy kézenfekvö diszkrepancia van tehát az ekvivalencia elvet alátámasztó merések között és a többi megfigyelések között. Ez közimert, még sem kételkednek a fizikusok az m(i)=m(g) érvényességében.
Lefordítanám az egyik cikk lényegi részét, ha nem értesz angolul, bár Te kérted, hogy ne csak írogassak, hanem támasszam is alá, amit írok. Sajnos a legtöbb tudományos cikk a neten angolul van, így érdemes volna megtanulnod legalább olvasni a nyelvet.
Now classically since the speed of light is independent of the source (but not independent of the observer), the light travelling against the rotation is received such that:
(1) c1=c+v
(Klasszikusan mivel a fénysebesség független a fényforrástól(de nem független a megfigyelőtől), a fény, amely a forgással szemben utazik, érvényes a következő:
(1) c1=c+v)
where v is the velocity of the rim. The light travelling with the rotation is received such that:
(2) c2=c-v
(ahol v a kerék sebessége. A fény utazva a forgással a következő egyenlőség szerint halad:
(2) c2=c-v)
This assumes that the center of rotation is at rest, though it is actually general since, if the center of rotation was in motion relative to an absolute frame, differences in the flight time of light based on this would be cancelled out due to the closed paths.
(Itt feltétel, hogy a forgástengely nyugalomban van, habár ez valójában általános, mivel ha a forgáspont mozogna az abszolút rendszerhez képest, különbségek a fény repülési idejében kiegyenlítenék egymást a zárt pálya miatt.)
Now, if light speed is independent of the observer, it is trivial that the results of the experiment should be:
(3) c1=c2=c
(Most ha a fénysebesség független a megfigyelőtől, akkor igaz kell hogy legyen:
(3) c1=c2=c)
a prediction that *every* relativist would have made before 1913. As it turned out, the Sagnac experiment confirmed that Eq.(1) and Eq.(2) were, in fact, correct, supporting the classical concepts of an absolute rest frame (as Sagnac understandably claimed).
(egy előfeltételezés, amelyet minden relativista megtett volna 1913 előtt. Ahogy kiderült, a Sagnac kisérlet megerősítette, hogy (1) és (2) valóban helyes, támogatva a klasszikus elképzelést az abszolút nyugalmi rendszerről.
After the experiment was performed it was proposed that since the observer was in a rotating frame (non-inertial) Eq.(3) was not required.
(Miután a kisérletet elvégezték, ajánlották, hogy mivel a megfigyelő egy forgó rendszerben volt (nem inerciális), (3) nem szükséges.)
Ennyi az első link lényege. Szükséged van még másra is?
Ja, értem... szóval szerinted ezeket az ingákat matematikai háttér nélkül, "csak úgy, empirikusan" készítik/ használják... javaslom, keresgéljünk a neten, hátha találunk valamit az Eötvös-ingáról... kezdetnek:
Vagy tévedsz, vagy Eötvös óta mindenki rosszul számol... egyelőre nem akarok állást foglalni ebben a kérdésben, csak szeretném látni a számításokat, amiket ezügyben végeztél...
